A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren A lelkitárs-egyenlet című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!
Fülszöveg:
Jess értesül a Kromantika nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre, hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz, akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni.
Legalábbis azt hitte, hogy tud. A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev, konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni a cég alapítójával. Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot.
A 98%-os összeillés gyémánt fokozatú egyezést jelent. A cég promóciójában Jess és dr. Peña álompárrá válnak, ők az élő példa a Kromantika módszerének sikerességére. Miközben egyik repi rendezvényről a másikra rángatják őket, Jess lassan ráébred, belül talán másmilyen ez a tudós, mint amilyennek eddig hitte.
A könyvről:
Már több kötetet is olvastam a szerzőpárostól, eddig mindegyik elnyerte a tetszésemet, így természetesen A lelkitárs-egyenlet sem hiányozhatott a könyvespolcomról. Nagyon izgatott voltam a regény miatt, hiszen a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Külön öröm, hogy ebben a gyönyörű élfestett kiadásban olvashattam, amellyel engem mindig el tudnak varázsolni.
Az alapszituáció nagyon érdekes számomra: egy DNS elemzésen alapuló randi app, amely a génjeid segítségével találja meg a lelki társadat. Valljuk be, ez rendkívül jól és különlegesen hangzik, az ebből kibontakozó emberi kapcsolatok pedig egyedi élethelyzetekhez vezetnek, így volt ez Jess és River esetében is, akik egy magas szintű, gyémánt egyezésnek köszönhetően a Kromantika nyomására elkezdenek ismerkedni egymással, hogy így segítsék a cég marketing helyzetét. Az eleinte morcosnak és undoknak tűnő River fokozatosan megnyílik, és Jessnek rá kell döbbennie, hogy az ő gyémánt egyezésük talán mégsem tévedés. De vajon elég a biológiai kompatibilitás egy szilárd és boldog kapcsolathoz? Tényleg ilyen nagy szerepe van a géneknek? Vajon kialakulhat igazi szerelem kettejük között, vagy ez az egész csak reklámfogás?
Ha ki kellene emelnem, hogy mi az a három dolog, ami a legjobban tetszett a regényben, akkor mindenképpen a család fontosságát, az emberi kapcsolatokat és a romantikus szálat említeném meg. Kifejezetten üdítő volt, hogy Jess nem csupán egy átlagos nő, hanem egy egyedülálló édesanya, akinek az életében az első helyet a gyermeke foglalja el. Egy rendkívül erős személyiség, aki már sok mindent átélt. Öröm volt látni, hogy milyen a kapcsolata a nagyszüleivel, a kotnyeles barátnőjével, Fizzyvel, majd Riverrel. Szívmelengető volt olvasni, hogy mennyire fontos neki a gyermeke boldogsága, és minden cselekedetével őt igyekezett támogatni. Jess az évek során kissé bezárkózott, a női szerepeket háttérbe szorította, és nem igazán fordított időt a randizásra, a saját boldogsága megtalálására – ebben az élethelyzetben találkozott Riverrel és a Kromantikával, ahol egy nagyszerű lehetőségnek köszönhetően belement, hogy a gyémánt partnerével találkozgasson ismerkedés céljából, de azt hiszem, ő maga sem gondolt arra, hogy ilyen rövid idő alatt is megkedvelheti Rivert és mély érzéseket táplálhat iránta. Nagyon tetszett a kapcsolatuk kialakulása, a közöttük lévő dinamika, ahogyan az is, hogy nem viselkedtek gyerekesen egymással, hanem az elejétől kezdve felnőtt ember módjára kezelték ezt a különös szituációt. River hamar elrabolta a szívemet a félénk, gondoskodó, kedves és őszinte személyiségével, aki úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítette Jesst. Minden egyes jelenetben, amikor River Jess nagyszüleivel vagy a kislányával jelent meg, a szívem csak úgy olvadozott. Mindezek mellett muszáj kiemelnem a regény végi konfliktust, amelyben szerintem River nem kezelte megfelelően a helyzetet, de hibázni emberi dolog, és tudjuk, hogy az élet nem fekete és fehér.
Mint említettem, nagyon szerettem Jess és Fizzy kapcsolatát, azt hiszem, hogy mindenki ilyen barátságról álmodik, ahol tényleg számíthatunk a másikra, és nem a törtetés, az irigység dominál. Jó volt olvasni, hogy Fizzy mennyire bátorítja a barátnőjét, példaértékűnek tartom, ahogyan Jess nagyszülei viselkedését is. Az a szeretet és gondoskodás, amellyel Jess és Juno felé voltak, szintén kivételes.
A lelkitárs-egyenlet egy nagyon szórakoztató történet, amelyben öröm volt elmerülni. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, sokat mosolyogtam olvasás közben, és nagyon jól szórakoztam. Üdítő volt számomra a sok tudományos szöveg, és úgy önmagában egy tudományos környezethez köthető romantikus történet – nem sok ilyet olvastam még, de többet szeretnék. Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet, akik szeretik a romantikus new adult történeteket – szerintem sokatokat el fog varázsolni, mint ahogyan az velem is történt.
Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?
A kötet megvásárolható ezen a linken.
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
.JPG)
.JPG)
.jpg)
