Könyvértékelés - K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű vadon

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában K. A. Tucker The Simple Wild – Az egyszerű vadon című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

A sors ismétli önmagát?

Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.

Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.

Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.

Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.

Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.

A regényről:

Ez a könyv egyszerre melengette meg a szívemet,  gondolkodtatott el és tört darabokra. Itt ülök, miközben ezt az értékelést írom. 15-20 perce fejeztem be a regényt, és egyszerűen nem térek magamhoz. Nehéz megtalálnom a szavakat, nehéz megfogalmaznom, hogy mit is jelentett nekem ez a történet, hogy mennyire a szívemhez nőtt, és hogy mennyire szerettem. Ez a könyv annyira beleivódott a gondolataimba, a lényembe, hogy esténként már nem is tudtam elfele aludni, csak pörgött az agyam, hogy vajon mi lesz a folytatásban, hogy mi történik Callával, Jonah-val és Wrennel, valamint a többi alaszkai lakossal. Korábban olvastam már az írónőtől, így egy kiemelkedő olvasmányra számítottam, de még annál is többet kaptam. Ez a regény az idei évem legjobbjai között kap helyet, és csak reménykedni tudok, hogy mihamarabb a kezeim között tudhatom a folytatást.

Az alaptörténet szerint Calla a beteg édesapjához utazik Alaszkába, akivel 24 évvel korábban elváltak az útjaik. Callának szembe kell néznie az ismeretlen vidék által okozott megpróbáltatásokkal, a múltjával, a sérelmeivel és a fájdalmával, az édesapjával, akivel szinte nem is ismerik egymást, valamint egy bosszantó pilótával, Jonah-val, aki talán mégsem annyira idegesítő, mint elsőre gondolta a lány…

A könyvnek több erőssége is van, az egyik kétségtelenül az alaszkai táj, ez a csodás és különleges vidék, amelyet öröm volt jobban megismerni. A kötet lapjain keresztül egy kis bepillantást nyerhettünk az ottani életbe, az ottani emberek mentalitásába, és rá kellett döbbennem: még ennél is többet szeretnék tudni a világnak ezen zugáról. Nagyon jó volt a bozótpilótákról olvasni, az ő munkájukról, életükről. Nem sok regényben találkoztam eddig pilótákkal, így ez számomra az újdonság varázsával hatott, és azon kaptam magam, hogy csak úgy falom a sorokat. Nagyon szeretem a különleges körítéseket, amikor nem egy nagyváros felhőkarcolói között játszódik a történet, hanem valami mást kapunk. A könyv további nagy erősségei még a karakterek. Calla egy kissé elkényeztetett, nagyvárosi lány, aki számára először életidegen az alaszkai vadon. Tökéletesen érzékelhető rajta, hogy más körülmények között nevelkedett, hogy mások a prioritásai, de szépen fokozatosan egyre inkább meglátja a vidék szépségét, és egyre inkább megmutatja az igazi énjét. Calla egy nagyon szerethető karakter, akivel eszméletlen könnyű azonosulni. Olyan volt, mintha az ő bőrében lennék, mintha vele együtt élném át a történetet. Jonah pedig abszolút az egyik legnagyobb kedvenc férfi karakterem lett, Callával pedig az egyik nagy kedvenc párosom. Intelligens, okos, vicces, jóképű, néha morcos, a fagyos kék szemekről már nem is beszélve… Teljesen odáig voltam Jonahért, ezért a makacs férfiért, aki nem ismer lehetetlent. Mindketten hatalmas karakterfejlődésen mentek keresztül, öröm volt látni, hogy hová jutottak. Wren, Calla édesapja szintén egy nagyon szerethető figura, aki bebizonyította, hogy mennyi minden lehet a felszín alatt, de legfőképpen azt, hogy mennyire szereti a lányát, a vadont, a barátait, szomszédait, kollégáit. Számtalan hibás döntést hozott az élete során, amelyeknek cipeli is a következményeit, de mindezek ellenére megmaradt egy nagyon jószívű embernek. Mert bizony jó apa, jó barát és a lehető legjobb alaszkai példakép. A mellékszereplők is mind a szívemhez nőttek, gondoljunk csak Agnesre, Mabelre, Simonra (akinek imádtam minden egyes jó tanácsát, és párat meg is próbálok fogadni), Susanra vagy a Vadon munkatársaira. Példamutató emberek meleg szívvel és csupa kedvességgel.

Maga a történet egyszerre fájdalmas és csodálatos. A szerelmi szálért teljesen odáig voltam, engem az első pillanatoktól kezdve magával ragadott, imádtam Jonah és Calla macska-egér játszmáját, a kapcsolatuk minden egyes fordulópontját. Tökéletes párost alkottak, és kíváncsian várom, hogy mit hoz számukra a jövő. Ugyanakkor ez a történet teljesen a padlóra is vágott, egy része nagyon szomorú volt, de szerettem, ahogy a karakterek megtalálták a vidám pillanatokat is a fájdalom közepette, hogy képesek voltak mosolyogni és mindent megtenni, hogy ne csak a kín maradjon velük. Ez a regény megtanított megbocsátani, küzdeni, elfogadni és boldoggá tenni. Különös dolog a szerelem, amely sokszor nem elég egy boldog élethez, de máskor pedig a mindenséget jelentheti, és ha van valaki, akire támaszkodhatsz, akkor a világon semmi sem lehet akadály. Wren és Susan szerelme talán így volt megírva a csillagokban, de hiszem, hogy a lehető legméltóbb lezárást kapták, amelyre szükségük is volt.

Nehéz szívvel engedem el egy időre ezt a történetet, de biztos vagyok benne, hogy hosszú ideig velem marad. Akár már most újra is olvasnám, annyira szükségem van még egy kis Jonahra. Ha nem olvastad még ezt a könyvet, akkor itt az idő! Kiemelkedő a rubin pöttyösök között, amelyet megéri megismerni. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kissé komolyabb, de annál fantasztikusabb regényt olvasni!

"– Ne feledd… Nem tudod irányítani őt, de tudod irányítani, hogyan viselkedsz vele."

Ti olvastátok már a könyvet?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Sziasztok. Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal T. J. Klune Ház az égszínkék tengernél című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Metropolis Media-nak!

A bejegyzésem a Prológus Back to school projekthetének a részét képezi, hiszen ez a kötet egy csodálatos, mágikus helyre kalauzol el bennünket, ahol megtekinthetjük többek között azt is, hogy miképp zajlik a tanítás egy különleges gyermekekkel teli szigeten.

Fülszöveg:

Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.

Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.

Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.

A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

A könyvről:

A Ház az égszínkék tengernél kétség kívül az egyik legegyedibb és legkülönlegesebb olvasmány, amely mostanában a kezembe került. Rengetegen ajánlották nekem ezt a kötetet, és azt kell, hogy mondjam: nem véletlen. Ez a könyv az első oldalaktól kezdve elvarázsolt, már az első sorokat olvasva tudtam, hogy itt valami igazán különleges történet elevenedik meg a lapokon. 

Az alapszituáció szerint Linus Bakert, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársát kiszakítják a szürke, monoton hétköznapokból, és elküldik egy különleges árvaházi vizsgálat során a messzi Marsyas-sziget-re, amelyről még csak nem is hallott, olyan gyerekek közé, akiknek a létezésük is titok. Linus meglepődve veszi tudomásul, hogy a szigeten élő gyerekek mennyire mások, mint akikhez eddig hozzászokott, hogy maga a hely mennyire varázslatos, hogy az árvaház vezetője mennyire karizmatikus, azt pedig pláne, hogy ő maga is szépen, fokozatosan megváltozik. Egy biztos: az égszínkék tenger partjainál megbújó árvaház korántsem olyan, mint ő azt gondolta. Talán mégsem fog olyan egyszerűen menni ez a vizsgálat?

A könyv egyik nagy erőssége a zseniális karakterekben rejlik. Azt kell, hogy mondjam: az összes gyerek, Arthur, Zoé és Linus is mind a szívemhez nőttek. Nehéz őket nem szeretni, hiszen annyira tiszta, jólelkű személyiségek. A gyerekek mind különbözőek, gondoljunk csak Taliara, aki bármikor eláshat az ásója segítségével, de közben mégis annyira szerethető, esetleg  Chauncey-re, aki annyira kedves és tiszta szívű, vagy Lucy-re, aki már a gondolatai erejével is képes pusztulást hozni az egész világra. Linus a történet elején egy eléggé közömbös karakter: a munkájának él, tudja, hogy mennyire jó abban, és 17 éve ugyanabban a pozícióban dolgozik, nem álmodozva az előléptetésről. Amikor elküldik a a Marsyas-szigeten működő árvaházba azzal a céllal, hogy egy alapos, tárgyilagos vizsgálatot végezzen, és javaslatot tegyen az árvaház jövőjéről, akkor Linus biztos benne, hogy ez a feladat is ugyanolyan jól fog menni neki, mint az előzőek, hiszen mindig is erőssége volt a tárgyilagosság és az alaposság. Azonban, ahogy egyre több időt tölt a szigeten, rá kell döbbennie, hogy talán már nem is olyan könnyű tárgyilagosnak maradni, hogy a szigeten élők nem pusztán vizsgálati alanyok, hanem egy igazi, szeretetreméltó családot alkotnak. Ebben a könyvben nyomon követhetjük, hogy Linus Baker megtalálja önmagát, rádöbben arra, hogy milyen ember is ő valójában, mi fontos neki igazán. Kipukkan a buborékja, amelyben eddig élte az életet, és felfedez egy teljesen új világot, mind a környezetében, mind önmagában. Linus számtalan alkalommal megmutatja, hogy mennyire egy pozitív személyiség, aki mindig a gyermekek érdekeit tartja szem előtt, és erre Arthur, Zoé, valamint a gyerekek is egyre inkább kezdenek felfigyelni. Linus Baker korántsem egy unalmas, semleges személyiség, mint azt a könyv elején hihettük, hanem tele van érzelmekkel, szeretettel és kedvességgel, amely tulajdonságokra ebben a világban nagy szükség van.

A könyv megtanít arra, hogy ne ítélkezzünk első pillantásra, hogy ne ítéljünk el valakit a varázslény státusza miatt. Az emberek félnek a mágikus ifjaktól, mivel a társadalom ezt tanítja nekik: hogy félni kell, ez a helyes magatartás, és ezek a különleges képességekkel bíró személyek rosszak. Eleinte talán Linus is ebbe a csapdába esik Lucy-val, de idővel rádöbben, hogy mekkorát tévedett, és mennyi szeretet, kedvesség lapul egy 6 éves kisfiúban, aki mások szemében maga az antikrisztus. Fontosnak tartom a regény üzenetét, hiszen ítélkezni könnyű, de a dolgok mögé látni, megérteni a másik álláspontját, és megpróbálni ítélkezés, félelem nélkül tekinteni felé - már sokkal nehezebb. Kifejezetten tetszett a regény humora, sokszor mosolyogtam olvasás közben. Az író nagyon jól eltalálta a vicces beszólásokat, szarkasztikus mondatokat, ezáltal is egy még szerethetőbb olvasmánnyá varázsolva a történetet.

„– Ha igaz, akkor ő elméletileg elhozza a világvégét! – kiáltotta Linus.

– Hatéves.

– Amikor megfenyegetett engem, azt állította, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség!

– Így szokott köszönni – felelte Mr. Parnassus, halkan kuncogva.”

A Ház az égszínkék tengernél egy fantasztikus olvasmány, amely teljesen levett a lábamról. Az első soroktól kezdve beszippantott, és nem engedett szabadulni ez a világ, ezek a karakterek. Az otthon nem mindig egy hely, sokszor inkább a személyek, akik körülvesznek minket, és jó érzés volt megtapasztalni, hogy Linus Baker is megtalálta az otthonát, az égszínkék tenger partjainál.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elle Kennedy: The Risk – A kockázat

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elle Kennedy The Risk – A kockázat című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mindenki vadócnak tart.

Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom.

A könyvről:

Elle Kennedy abszolút a kedvenc íróim közé sorolandó, hiszen mindig elvarázsol a regényeivel. Az Off-Campus után a Briar U sorozatával is meghódított, egyszerűen imádom az általa megteremtett világot, a karaktereket, a hokis vonalat, és úgy ámblokk mindent, amit az írónő alkot. Izgatottan vártam A kockázat megjelenését, hiszen már az előző kötetben érezhetően szikrázott a levegő Brenna és Jake körül, így kíváncsian vártam, hogy mi fog kialakulni közöttük. Bevallom, egy kicsit féltem is, hiszen ha egy író korábban többszörösen is magasra helyezte azt a bizonyos lécet, úgy nagyon könnyű csalódni. Nos, Elle Kennedy abszolút megugrotta annak a lécnek a magasságát, hiszen egy olyan történetet tárt elém, amely a legelső soroktól beszippantott, és alig tudtam letenni ezt a könyvet. Szinte észre sem vettem, hogy elrepült 300 oldal, annyira megfeledkeztem mindenről az olvasása során, és csak élveztem azt, hogy visszatérhetek ebbe a világba.

Kicsit aggódtam, hogy Brenna karakterét mennyire fogom tudni megkedvelni, mivel A hajsza olvasása során annyira nem fogott meg, de jelentem: a rajongója lettem. Brenna egy nagyon erős női személyiség, aki nem fél megmondani a véleményét. Jake-kel kapcsolatban is másra számítottam, hiszen azt gondoltam, hogy sokkal inkább egy macsóbb személyiség lesz, de szerencsére egy nagyon szimpatikus, kedves, édes srác volt, aki bár néha önző és egoista, de nem tudtam nem szeretni. Imádtam a párosukat, a kémia a legelső pillanatoktól kezdve érezhető volt közöttük. A szerelmi szál, a kapcsolatuk nagyon szépen épült fel, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egyik pillanatról a másikra lettek szerelmesek, hanem nyomon követhető volt, ahogyan kialakulnak közöttük az érzelmek. Szemtanúi lehettünk, ahogyan a bizalmatlanságból, az ellenségeskedésből kialakul a bizalom és a szerelem.

Kifejezetten szeretem az írónő könyveiben, hogy nem csak egyszerű, romantikus történeteket alkot meg, hanem mindegyik regényében számos érdekes témát dolgoz fel. A kockázatban olvashattunk többek között arról, hogy egy rossz döntés mennyire megváltoztathatja valaki életének az alakulását, hogy a csúcsról milyen könnyen a mélybe lehet zuhanni. Ez a könyv bemutatta, hogy két ember mennyire képes eltávolodni egymástól a szeretet ellenére is, de ha képesek vagyunk megadni a tiszta lap lehetőségét a másiknak, akkor még nincs minden veszve. Az írónő újdonsága feldolgozta azt a kérdéskört is, hogy mennyire nehéz nőként érvényesülni a sport világában, ahol sokan még mindig úgy gondolják, hogy a sporthoz kizárólag a férfiak érthetnek, és egy nő nem képes ugyanolyan szinten teljesíteni, mint egy férfi. Nagyon szerettem ezt a vonalat is a regényben, hiszen egy aktuális és fontos téma, amely általánosságban nem jön velünk szembe minden egyes nap, de mégis jelen van az életben.

Apropó, ha már sport… Egyszerűen imádom a hokis jeleneteket ezekben a történetekben, szeretek olvasni a meccsekről, a bajnokságokról, az edzésekről. Ebben a regényben nagyon megkedveltem a Harvardos srácokat, a Briares fiúk pedig még közelebb férkőztek a szívemhez. Annyira várom már, hogy olvashassam Hunter történetét is, nagyon izgatott vagyok miatta, az pedig csak hab a tortán, hogy akkor biztosan feltűnnek még Hollis, Fitz és a többiek. A kockázatban számos jelenetben szerepeltek ezek a karakterek, jó érzés volt olvasni, hogy Fitz és Summer mennyire szeretik egymást, a Hollis és Rupi jeleneteken pedig sírva nevettem. Imádom az írónő humorát, valahogy mindenből jól eltalálja az arányokat.

Összességében elmondhatom, hogy ez a regény visszahozta a négy évvel ezelőtti énemet. Akkor voltam utoljára képes ennyit olvasni egy nap alatt mindazok ellenére, hogy egyáltalán nem siettem a lassú olvasási tempóm ellenére sem. Ez a történet csak úgy vitt magával, és nem engedett szabadulni. Amikor le kellett tennem akár egy pillanatra is, alig vártam, hogy újra a kezembe fogjam a könyvet. Imádtam, nem tudom máshogy kifejezni az érzéseimet. Hatalmas kedvencem lett, amely meghozta a kedvemet a többi kötet újraolvasásához is. Ha még nem olvastad a Briar U vagy az Off-Campus könyveket, akkor itt az ideje! Szerintem a legjobb rubin pöttyösök között szerepelnek, bátran ajánlom őket mindenkinek!

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Ha szeretnéd megrendelni a regényt, akkor erre a linkre kattintva megteheted: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Viszlát 2019! - Könyves évértékelő

Sziasztok!
Elérkeztünk 2019 végéhez, éppen ezért egy évösszegző bejegyzéssel készültem nektek, szigorúan a könyves momentumokra fókuszálva. Jó olvasást kívánok!

Instgramon is megtalálsz @dsheavenofbooks néven!

Előzmények:
2018 végén megfogadtam, hogy 2019 az olvasás éve lesz számomra. Célul tűztem ki a minimum ötven könyv elolvasását, na meg egy hatalmas várólistacsökkentést. Megfogadtam, hogy az egész nyarat végigolvasom, és úgy ámblokk sokkal több időt fogok a könyvekkel tölteni.

 2019 végén pedig elmondhatom, hogy határozottan semmi sem úgy alakult, mint azt én elterveztem.

Tudniillik, ha egyetem van, akkor egyszerűen képtelen vagyok olvasni, hiszen lefoglal a tanulás, az utazás, meg úgy mindig akad valamilyen program, könyvet pedig kis részletekben nem szeretek olvasni. 2019 nyarán ráadásul volt egy masszív olvasási válságom is, mely egy nehéz tanév után talán nem is csoda. Ebből a válságból sikerült kirángatnia egy könyvnek, de úgy összességében elmondhatom, hogy sokkal lassabban olvasok mostanában, az az oldalszám, ami régen alapnak számított, most egy elérhetetlen álom.

2019-ben 25 könyvet sikerült elolvasnom, amely körülbelül 9500 oldalt foglal magába, legalábbis a moly szerint. Nem mondom, hogy büszke vagyok erre a számra, hiszen nagyon nem ezt tűztem ki célul, de nem is bánkódom. Amiket olvastam, azokat a regényeket teljesen megéltem, és mindegyik gyakorolt rám valamilyen hatást. Vannak, amelyekre pozitívan emlékszem vissza, akadtak új kedvencek is, na meg persze olyan is, amit legszívesebben elfelejtenék.

Hogy mik is történtek 2019-ben?

2019-ben:
- Öt új kedvenc kedvenc regényt avattam:

Sarah J. Maas – A hajnal tornya

Sarah J. Maas – Szárnyak és pusztulás udvara

Elle Kennedy & Sarina Bowen - HIM

Victoria Schwab – Egy kegyetlen dal

Holly Black – Egy kegyetlen herceg

- Ért egy hatalmas pozitív meglepetés, mert tényleg nem számítottam rá, hogy ennyire magával fog ragadni ez a könyv és világ. Ez pedig nem más, mint Victoria Schwab – Egy kegyetlen dal című regénye.
- Sikerült újraolvasnom 4 könyvet (SZJG 2,3,4,5)
- Megismerkedtem 11 új szerzővel.
- 2019-ben 84 új könyvet szereztem be, amely egy eléggé brutális szám a korábbi éveimhez képest. Magam sem gondoltam, hogy ennyi új regénnyel fog gyarapodni a gyűjteményem, de végül így alakult.
- Találkoztam végre személyesen is Leiner Laurával, amely hatalmas élmény volt számomra!

Mik a céljaim 2020-ra?
- 2020-ban szeretnék minimum 30 könyvet elolvasni. (Sajnos az ötvenet már nem merem leírni, pedig az lenne az igazi álom.)
- Szeretnék egy hatalmas várólistacsökkentést, hiszen rengeteg olvasatlan könyvem van, amiket már ideje lenne kézbe venni. Ez persze az időmtől is függ, hogy hogy fog alakulni, na meg az új megjelenésektől, de nagyon remélem, hogy legalább 20 könyvet el fogok tudni olvasni a mostani gyűjteményemből.
- Szeretnék kicsit kevesebb könyvet venni, és csak olyanokat, amelyekre tényleg nagyon kíváncsi vagyok.
- Szeretnék minden hónapban legalább egy új blogbejegyzést hozni, és ténylegesen aktivizálni magam ezen a platformon.
- Folytatom az aktív bookstagrammer életet.

A 2019-ben elolvasott könyveim:

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Sarah J. Maas: Tower of Dawn – A hajnal tornya
Erin Watt: Cifra palota
Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác
Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya
Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Ruby Saw: Gázt neki, Chiara!
Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal
Rachel Van Dyken: The Matchmaker's Replacement – A randiguru szárnysegéde
Victoria Schwab: Egy sötét duett
Colleen Hoover: Too Late – Túl késő
K. A. Tucker: Ten Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet
Penelope Ward: Neighbor Dearest – A legkedvesebb szomszéd
K. A. Tucker: One Tiny Lie – Egyetlen kis hazugság
Rupi Kaur: a nap és az ő virágai
Veréb Emese: Négy évszak években
Dombóvári István: Netperces novellák
Kiss Attila Péter: Problémás hercegnők
Charles Dickens: Karácsonyi ének

Szeretnék köszönetet mondani az embereknek, kiadóknak, cégeknek, akikkel együtt dolgozhattam 2019-ben:

- Ruby Saw
- Bookshelf Neverland
- Világok lángja
- Varázsvirág
- Enchanted bookmarks
- Till and Dill
- Dallos Zoltán
- Booklycrafts
- Könyvmolyképző Kiadó
- Jaffa Kiadó
- Bíró Márk Dávid
- Magicchests
- Fandomhoneybees
- Kiss Attila Péter
- trnd Hungary (Nivea fátyolmaszk)
- Riley Baker (@rileybbags)

Remélem, hogy senkit nem hagytam le a listáról, ha esetleg mégis, és eszembe jut, akkor utólag pótolom. <3

Köszönök szépen minden kedves és bátorító szót, amit az instagram követőimtől és a blogom olvasóitól kaptam! Nagyon hálás vagyok nektek! <3

Melyik volt nektek 2019 legmeghatározóbb könyvélménye?

Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Dorka