Könyvértékelés - Ali Hazelwood: Sakk-matt

A mai értékelés középpontjában Ali Hazelwood Sakk-matt című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Mallory ​Greenleaf végzett a sakkal. Manapság minden lépés számít, miután a sport négy éve romba döntötte a családját. Mallory az anyukájára, a húgaira és a sehová sem vezető munkájára koncentrál, amiből ki tudja fizetni a villanyszámlát. Egészen addig, míg nagy nehezen bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági sakktornába, és véletlenül felmossa a padlót a hírhedt „Királygyilkossal”, Nolan Sawyerrel, a jelenlegi világbajnokkal és a sakk rosszfiújával.

Mindenkit sokkol, hogy Nolan kikap egy ismeretlen újonctól. És ami még érthetetlenebb, hogy Nolan újabb összecsapásra vágyik. Miféle cselt vet be? Az okos lépés az lenne, ha Mallory elsétálna. Feladná. Sakk-matt. De Mallory győzelme utat nyit a pénzdíjakhoz, amire nagy szüksége van, és mindennek dacára akaratlanul is vonzódik a titokzatos stratégához.

Miközben üstökösként tör fel a ranglistán, Mallory azzal küzd, hogy távol tartsa a családját a játéktól, ami eleve tönkretette. És ahogy újra beleszeret a sportba, amit olyan kétségbeesetten utálni akart, Mallory gyorsan rájön, hogy nemcsak a táblán zajlik játék, a rivaldafény élesebb, mint hitte, és az ellenfele ádáz(an jóképű. És intelligens… és dühítő…) is tud lenni.

A könyvről:

Ali Hazelwood üstökösként robbant be a magyar könyvmolyok világába A szerelem képlete című regényével, azóta pedig elérte, hogy az egyik új kedvenc írómként tartsam számon. Nagyon vártam a Sakk-matt megjelenését, kíváncsi voltam, hogy mennyiben tud újat mutatni az írónő, na meg persze izgatott voltam, hogy mélyebben is elmerülhetek a sakk világában.

Az alaptörténet szerint Mallory gondoskodik a családjáról, emiatt lemondott a továbbtanulás ötletéről is, a sakk világából pedig már évekkel ezelőtt kiszállt. Egy napon azonban barátja unszolására részt vesz egy sakk versenyen, ahol aztán legyőzi az aktuális világbajnokot, Nolant. Az élete ezek után gyökerestül megváltozik, és Mallory újra abban a világban találja magát, ahonnan korábban elmenekült.

Az alaptörténet nekem nagyon tetszett, ahogyan az is, hogy mennyire részletesen került bemutatásra ez a sportág. Korábban nem sokat tudtam a versenyszerű sakkról, de élmény volt elmerülni az információk tengerében. Ahogyan azt megszokhattuk az írónő történeteiben, ezúttal is kiemelt szerepet szentelt a nők hátrányos helyzetének a sakk világában, és bemutatta, hogy egy nő is lehet ugyanannyira, vagy sokkal inkább tehetséges, mint egy férfi. Mallorynak nehezített pályán kellett mozognia, de mivel egy rettentően erős, kitartó személyiségről van szó, ezért az akadályokat nagyon jól vette és megállíthatatlannak bizonyult.

A regényben nagy szerepet kapott a családért való felelősség témaköre, a nyomás és a teher viselése, hogy megadjuk szeretteinknek azt, amit érdemelnek. Mallory nagyon nehéz helyzetben van ilyen téren is, hiszen ő a pénzkereső a családban, és a testvéreinek szeretne megadni mindent, amit csak kérnek. Őszinte leszek, számomra ez a rész kicsit kevésbé tetszett, mivel úgy éreztem, hogy a Mallory húgai túlságosan követelőzőek voltak, a viselkedésük pedig több esetben is idegesített.

Biztos vagyok benne, hogy Mallory karaktere elég megosztó az olvasók körében, néhány alkalommal én sem tudtam egyetérteni vele, de az tagadhatatlan, hogy nagy karakterfejlődésen esett át, és szépen lassan ez a zárkózott lány megtanult nyitni az emberek felé. Ebben nagy segítségére volt Nolan, aki elsőre szintén egy zárkózott személyiségnek tűnhet, de megmutatta, hogy valójában mennyire kedves és szerethető, azt pedig külön öröm volt olvasnom, hogy mennyire kedvesen és szeretetteljesen bánt Mallory családjával. Szerettem a párosukat, a közöttük lévő dinamikát.

Összességében a hibáktól eltekintve én nagyon szerettem a Sakk-matt című regényt, amely számomra az írónőtől megszokott kereteket tudta valami újjal kombinálni, az eredmény pedig ezúttal is magáért beszél. Kíváncsian várom, hogy mi mindennel lep meg minket a jövőben, az biztos, hogy továbbra is olvasni szeretnék tőle.

A kötet megvásárolható ezen a linken: Sakk-matt

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Szaszkó Gabriella: Maradj még

A mai értékelés középpontjában Szaszkó Gabriella Maradj még című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt és az előolvasási lehetőséget Szaszkó Gabriellának és a Maxim Könyvkiadónak!

Fülszöveg:

Matthew Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.

David hosszas tanakodás után elfogadja nagyapja javaslatát, így közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.

Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amire egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.

A múltidézés, a feltépett gyász és az újdonsült családi kapcsolatok megterhelik David törékeny mentális egészségét. Vajon neki sikerül a helyes útra lépnie, ahelyett, hogy újra a függőség vonzását választaná?

A könyvről:

Korábban csak az Engedj el-t olvastam az írónőtől (amely a 2021-es évem egyik legemlékezetesebb olvasmánya lett), a Pennington-testvérek trilógiát nem, így különösen izgatottan vártam a kötet megjelenését, hiszen, a felnőtt David új karakter volt számomra, aki hamar a szívemhez nőtt. Az előzmény után már sejtettem, hogy valószínűleg ismét egy nehéz, lelket megterhelő olvasmány vár rám, amelyet nem lesz könnyű elfelejteni – ez valóban így is történt.⁣

Ebben a kötetben David szabad folyást enged a gyásznak, amelyet korábban elnyomott magában. Nehéz évek állnak a mögötte, de most James naplójának és a visszaemlékezéseknek köszönhetően már nem tud tovább menekülni a keserű múlt elől. A múlt mellett azonban a jelen pillanatai is számos nehézséget és fájdalmas momentumot rejtenek, amelyekkel Davidnek szó szerint meg kell küzdenie.

Szeretem, amikor a fejezetek váltakozva mesélik el a jelen és a múlt történéseit. Még mindig sokkoló számomra, hogy milyen nehéz gyerekkora volt Davidnek, hogy mennyit szenvedtek. Mélységesen elszomorítottak az apjára és a testvérére történő visszaemlékezések, pláne ha belegondolok, mennyire másként is alakulhatott volna az életük egy szerető anya mellett. Borzasztó volt olvasni, hogy David és Chris mennyire megszenvedték az apjuk elvesztése utáni időszakot, hogy elveszítették az egyetlen személyt, aki egy kis boldogságot és békét csempészett a viharos évekbe. David a lehető legrosszabb megküzdési módokat választotta, a gyászt elnyomta magában, a helyét pedig a perzselő düh vette át.

"Ez volt a gyenge pontom. A legfájdalmasabb lecke az élettől, hogy pont azt tesszük a legfontosabb emberekkel, amivel bennünket is meggyötörtek."

Ez a könyv egyaránt mesél a függőség leküzdése utáni nehéz pillanatokról, a gyász megrendítő hatásairól, a szülői lét nehézségeiről, a megbocsátásról és a csendes, boldog pillanatokról is. Garantáltan hatással lesz az olvasóra, David története pedig sokáig velünk fog maradni, csak úgy, mint az apjáé. A Maradj még megmutatta, hogy az élet nem fekete és fehér, hogy a mentális betegségek igenis jelen vannak az életünkben, és amelyekről fontos beszélni. David sok mindennel küzdött ebben a regényben is, számtalanszor fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy vajon tud-e olyan jó apa lenni, mint amilyen szeretne, hogy vajon le tudják-e küzdeni a szinte már a sejtjeikbe beivódott fájdalmat. 

"Nem értettem, miért ennyire nehéz elengedni a démonokat, akik csak megrontják az életünket. Miért érezzük magunkat üresnek harc nélkül?"

Kíváncsi voltam, hogy a regényben Matthew milyen oldalát fogja mutatni, hogy miképpen alakul Daviddel a viszonya, képesek-e túllépni a múlt történésein és lehetőséget adni annak, hogy valódi kapcsolat alakuljon ki közöttük. Nem volt egyszerű folyamat ez, ahogyan sok minden más sem David életében, amit pedig a regény végén Matthew Davidért tett, az számomra bebizonyította, hogy mennyire is fontos lett neki az unokája és annak családja. Sokkoló, fájdalmas, könnyfakasztó pillanatoknak lehettünk a szemtanúi, de ezzel egy kör lezárult.

Szaszkó Gabriella ismét megmutatta, hogy mennyire zseniálisan tud írni és érzelmeket közvetíteni. Nem egyszer szorult el a torkom olvasás közben, a regénnyel felültem egy érzelmi hullámvasútra. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogat számunkra a folytatás, hiszen ez egy olyan történet, amellyel nem lehet betelni.⁣

Olvastad már a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Maradj még

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood Eszméletlen szerelem című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Mint egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

A könyvről:

A tavalyi évem nagy kedvence lett A szerelem képlete, így nem is volt kérdés, hogy a szerző újdonságát is olvasni szeretném. Jó előérzeteim voltak a könyvvel kapcsolatban, kíváncsi voltam, hogy sikerül-e újra egy olyan színvonalas és lenyűgöző történetet írni, mint amilyen A szerelem képlete. Jelentem, nagyon is sikerült, az Eszméletlen szerelem az idei évem eddigi legnagyobb kedvenc olvasmánya lett, amely teljesen levett a lábamról. 

Az alaptörténet szerint Bee a NASA-nál kénytelen együtt dolgozni egy projekten a doktori iskolás ellenségével. A kezdet nem egyszerű, hiszen látszólag a férfi még mindig nem kedveli Beet, de aztán szépen lassan egyre jobban megismerik a másikat, majd rá kell döbbennie Bee-nek, hogy talán mégsem gyűlölet az, amit egymás iránt éreznek.

Nagyon szeretem a slow burn romantikus történeteket, az Eszméletlen szerelem is ebbe a kategóriába tartozik. Szó szerint semmi negatívat nem tudok írni Bee és Levi kapcsolatának alakulásáról, hiszen a kezdeti félreértések csak megágyaztak a későbbi katartikus érzésekhez. Szívmelengető volt olvasni, ahogy Levi apró mozzanatai el-elárulták a valódi érzelmeit, hogy titokban mennyire szerette a lányt már a kezdetektől. A közöttük lévő kémia az első oldalaktól érezhető, egyszerűen olyan szinten rezonáltak egymással, amellyel én ritkán találkozom egy hasonló történetben. Bee nagyon aranyos volt, ahogy a kezdetekben próbálta győzködni magát, hogy mennyire utálja Levit, aki szándékosan szabotálja őt, Levi pedig a visszafogott, félénk párbeszédeivel csak olaj a tűzre Bee szemében. Az egymásra találásuk szinte mesébe illő, amikor végre tisztázódtak a félreértések, akkor már tudtam, hogy semmi és senki nem állíthatja meg Levit abban, hogy megmutassa a valódi önmagát Bee-nek.

Az írónő most is különleges karaktereket alkotott: Bee üde színfolt a lila hajával, a piercingjeivel és a tetoválásaival a tudományos környezetben, Levi pedig egy könyves álompasi minden tekintetben. Imádtam a párbeszédeiket, a kötet humorát. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, szó szerint boldoggá tett ez a regény. A mellékkarakterek közül muszáj kiemelnem Rociót, akinek szerettem minden egyes abszurd megszólalását és Reikét, aki szabadon és bátran él, az ikertestvérével való kapcsolata pedig a távolság ellenére is bensőséges.

A romantikus szálon túl ennek a kötetnek is van egy komolyabb mondanivalója, hiszen felszólal a nők érdekében, akik sajnos koránt sincsenek olyan kiváltságos helyzetben a tudományos világban, mint a férfiak. Fontosnak tartom, hogy egy romantikus történetnek is legyen mély mondanivalója, így külön öröm számomra, hogy Ali Hazelwood mennyi energiát fektet a girl powerbe, és nagyon jól meg tudja mutatni az olvasónak, hogy valójában melyek azok a mozzanatok, ahol megmutatkoznak a nőket érintő negatív diszkriminációk. A @MitTenneMarie és a #FairEgyetemiFelvételik nagyon fontos szerepet kapnak ebben a küldetésben, én pedig örömmel olvastam az utószóban, hogy szerencsére már egyre több egyetem hagyja el a standardizált felvételi vizsgákat, és döntenek valóban a jelentkezők érdemei alapján. 

Az Eszméletlen szerelem egy fantasztikus történet szeretetről, barátságról, bizalomról, macskákról és persze a tudomány szépségéről. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy tökéletes kikapcsolódásra alkalmas new adult regényt, amelyet egyszerűen jó érzés olvasni. Izgatottan várom, hogy olvashassam a szerző további műveit, biztos vagyok benne, hogy azok is a szívemhez fognak nőni.

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Eszméletlen szerelem

További szép napot kívánok,

Dorka

Rachael Lippincott, Mikki Daughtry, Tobias Iaconis: Két ​lépés távolság - spoilermentes értékelés

Sziasztok!:)
Ma fejeztem be a Két lépés távolság című könyvet (amely a Maxim kiadó gondozásában jelent meg), és amelyről már olvashatjátok is a spoilermentes értékelésemet!:)

Fülszöveg:
Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

A történetről:
A két főszereplő, Stella és Will cisztás fibrózis betegségben szenvednek, az ő történetüket mutatja be ez a könyv.
Az elmúlt években azért valljuk be, hogy kicsit divatba jöttek a „halálos betegséggel küzdő tinik” témájú regények, amelyekből eddig én sosem kértem. Nem tudom miért, én egyszerűen nem szeretem a szomorú történeteket. A Két lépés távolságon sokáig gondolkodtam, hogy adjak-e neki egy esélyt, avagy sem, majd végül az olvasótábor megadta azt a bizonyos végső lökést, szóval megrendeltem.

Mint említettem, én nem olvastam korábban ilyen történetet, ezért nekem a Két lépés távolság újszerűnek hatott. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen súlyos téma került a középpontba, és ezáltal az olvasók is megismerhették jobban a CF-esek világát, az ő szabályaikat, életüket. Sajnos ez a betegség egy létező dolog, a vele küzdő emberek köztünk járnak, így külön öröm volt számomra is, hogy a regény és a film egy ilyen fontos, gyógyíthatatlan betegségre hívja fel a figyelmet.

Nagyon szerettem a könyvben szereplő karaktereket, különösen a két főszereplőt és Poe-t. Will és a személyisége üdítően hatott a kórházi környezetben, szerettem a regény elején a kis macska-egér játékát Stellával, Poe-t pedig egyszerűen imádtam, szerintem felesleges többet mondanom, hiszen aki olvasta a regényt az tudja, hogy miről beszélek. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy a mellékszereplőket is egytől-egyig kedveltem, számomra ebben a történetben nem volt senki negatív karakter.)

Stella és Will szerelmi története szerintem nagyon jól került leírásra, szépen bontakoztak ki a szálak,  miközben az egész könyv világa felépült. Olvasmányos történet, számomra tipikusan olyan, amely magába szippant, és a karakterek nem hagynak szabadulni.

Ami negatívum számomra volt a regényben/fordításban: sajnos többször is találkoztam olyan logikai hibával, mint például, hogy az egyik jelentben a karakter felállt a leírás alapján, majd pár sorral lentebb újra felállt (?). Nem volt ebből sok, három hasonló kaliberű hiba ragadta meg a figyelmemet, amely számomra picit zavaró volt, de ezek egyáltalán nem tették élvezhetetlenné a regényt.
Azt még szeretném hozzátenni, hogy engem ez a történet egy picit levitt az életről, de emellett nagyon tetszett is. Én bátran ajánlom mindenkinek, aki nem fél egy kis szomorúságtól, na meg komoly témától!:) Nálam jár a 4,5 csillag az ötből.

Örülök, hogy jelentkeztem a Dream válogatás olvasótáborába, hiszen ezáltal ismerhettem meg ezt a regényt is. Kíváncsian várom, hogy a másik három hogy fog szerepelni. Ti is jelentkeztetek az olvasótáborba?:) Esetleg olvastátok a Két lépés távolság című regényt? Ha igen, akkor hogy tetszett?

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Találkozunk a következő értékelésnél:
Dorka