Ma fejeztem be a Két lépés távolság című könyvet (amely a Maxim kiadó gondozásában jelent meg), és amelyről már olvashatjátok is a spoilermentes értékelésemet!:)
Fülszöveg:
Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?
A történetről:
A két főszereplő, Stella és Will cisztás fibrózis betegségben szenvednek, az ő történetüket mutatja be ez a könyv.
Az elmúlt években azért valljuk be, hogy kicsit divatba jöttek a „halálos betegséggel küzdő tinik” témájú regények, amelyekből eddig én sosem kértem. Nem tudom miért, én egyszerűen nem szeretem a szomorú történeteket. A Két lépés távolságon sokáig gondolkodtam, hogy adjak-e neki egy esélyt, avagy sem, majd végül az olvasótábor megadta azt a bizonyos végső lökést, szóval megrendeltem.
Mint említettem, én nem olvastam korábban ilyen történetet, ezért nekem a Két lépés távolság újszerűnek hatott. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen súlyos téma került a középpontba, és ezáltal az olvasók is megismerhették jobban a CF-esek világát, az ő szabályaikat, életüket. Sajnos ez a betegség egy létező dolog, a vele küzdő emberek köztünk járnak, így külön öröm volt számomra is, hogy a regény és a film egy ilyen fontos, gyógyíthatatlan betegségre hívja fel a figyelmet.
Nagyon szerettem a könyvben szereplő karaktereket, különösen a két főszereplőt és Poe-t. Will és a személyisége üdítően hatott a kórházi környezetben, szerettem a regény elején a kis macska-egér játékát Stellával, Poe-t pedig egyszerűen imádtam, szerintem felesleges többet mondanom, hiszen aki olvasta a regényt az tudja, hogy miről beszélek. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy a mellékszereplőket is egytől-egyig kedveltem, számomra ebben a történetben nem volt senki negatív karakter.)
Stella és Will szerelmi története szerintem nagyon jól került leírásra, szépen bontakoztak ki a szálak, miközben az egész könyv világa felépült. Olvasmányos történet, számomra tipikusan olyan, amely magába szippant, és a karakterek nem hagynak szabadulni.
Ami negatívum számomra volt a regényben/fordításban: sajnos többször is találkoztam olyan logikai hibával, mint például, hogy az egyik jelentben a karakter felállt a leírás alapján, majd pár sorral lentebb újra felállt (?). Nem volt ebből sok, három hasonló kaliberű hiba ragadta meg a figyelmemet, amely számomra picit zavaró volt, de ezek egyáltalán nem tették élvezhetetlenné a regényt.
Azt még szeretném hozzátenni, hogy engem ez a történet egy picit levitt az életről, de emellett nagyon tetszett is. Én bátran ajánlom mindenkinek, aki nem fél egy kis szomorúságtól, na meg komoly témától!:) Nálam jár a 4,5 csillag az ötből.
Örülök, hogy jelentkeztem a Dream válogatás olvasótáborába, hiszen ezáltal ismerhettem meg ezt a regényt is. Kíváncsian várom, hogy a másik három hogy fog szerepelni. Ti is jelentkeztetek az olvasótáborba?:) Esetleg olvastátok a Két lépés távolság című regényt? Ha igen, akkor hogy tetszett?
Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Találkozunk a következő értékelésnél:
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése