Könyvértékelés - Christina Lauren: A lelkitárs-egyenlet

A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren A lelkitárs-egyenlet című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Jess Davis gyermekét egyedül nevelő anya, aki boszorkányos ügyességgel mozog az adatok és statisztikák világában. De hiába a sok számítás és kalkuláció, egyvalamire nem tudja rávenni magát: hogy újra randizni kezdjen. Rengeteget dolgozik, hogy mindenük meglegyen, és az élete nem könnyű… ha őszinte akar lenni, igencsak magányos.

Jess értesül a Kromantika nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre, hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz, akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni.

Legalábbis azt hitte, hogy tud. A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev, konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni a cég alapítójával. Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot.

A 98%-os összeillés gyémánt fokozatú egyezést jelent. A cég promóciójában Jess és dr. Peña álompárrá válnak, ők az élő példa a Kromantika módszerének sikerességére. Miközben egyik repi rendezvényről a másikra rángatják őket, Jess lassan ráébred, belül talán másmilyen ez a tudós, mint amilyennek eddig hitte.

A könyvről:

Már több kötetet is olvastam a szerzőpárostól, eddig mindegyik elnyerte a tetszésemet, így természetesen A lelkitárs-egyenlet sem hiányozhatott a könyvespolcomról. Nagyon izgatott voltam a regény miatt, hiszen a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Külön öröm, hogy ebben a gyönyörű élfestett kiadásban olvashattam, amellyel engem mindig el tudnak varázsolni.

Az alapszituáció nagyon érdekes számomra: egy DNS elemzésen alapuló randi app, amely a génjeid segítségével találja meg a lelki társadat. Valljuk be, ez rendkívül jól és különlegesen hangzik, az ebből kibontakozó emberi kapcsolatok pedig egyedi élethelyzetekhez vezetnek, így volt ez Jess és River esetében is, akik egy magas szintű, gyémánt egyezésnek köszönhetően a Kromantika nyomására elkezdenek ismerkedni egymással, hogy így segítsék a cég marketing helyzetét. Az eleinte morcosnak és undoknak tűnő River fokozatosan megnyílik, és Jessnek rá kell döbbennie, hogy az ő gyémánt egyezésük talán mégsem tévedés. De vajon elég a biológiai kompatibilitás egy szilárd és boldog kapcsolathoz? Tényleg ilyen nagy szerepe van a géneknek? Vajon kialakulhat igazi szerelem kettejük között, vagy ez az egész csak reklámfogás?

Ha ki kellene emelnem, hogy mi az a három dolog, ami a legjobban tetszett a regényben, akkor mindenképpen a család fontosságát, az emberi kapcsolatokat és a romantikus szálat említeném meg. Kifejezetten üdítő volt, hogy Jess nem csupán egy átlagos nő, hanem egy egyedülálló édesanya, akinek az életében az első helyet a gyermeke foglalja el. Egy rendkívül erős személyiség, aki már sok mindent átélt. Öröm volt látni, hogy milyen a kapcsolata a nagyszüleivel, a kotnyeles barátnőjével, Fizzyvel, majd Riverrel. Szívmelengető volt olvasni, hogy mennyire fontos neki a gyermeke boldogsága, és minden cselekedetével őt igyekezett támogatni. Jess az évek során kissé bezárkózott, a női szerepeket háttérbe szorította, és nem igazán fordított időt a randizásra, a saját boldogsága megtalálására – ebben az élethelyzetben találkozott Riverrel és a Kromantikával, ahol egy nagyszerű lehetőségnek köszönhetően belement, hogy a gyémánt partnerével találkozgasson ismerkedés céljából, de azt hiszem, ő maga sem gondolt arra, hogy ilyen rövid idő alatt is megkedvelheti Rivert és mély érzéseket táplálhat iránta. Nagyon tetszett a kapcsolatuk kialakulása, a közöttük lévő dinamika, ahogyan az is, hogy nem viselkedtek gyerekesen egymással, hanem az elejétől kezdve felnőtt ember módjára kezelték ezt a különös szituációt. River hamar elrabolta a szívemet a félénk, gondoskodó, kedves és őszinte személyiségével, aki úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítette Jesst. Minden egyes jelenetben, amikor River Jess nagyszüleivel vagy a kislányával jelent meg, a szívem csak úgy olvadozott. Mindezek mellett muszáj kiemelnem a regény végi konfliktust, amelyben szerintem River nem kezelte megfelelően a helyzetet, de hibázni emberi dolog, és tudjuk, hogy az élet nem fekete és fehér.

Mint említettem, nagyon szerettem Jess és Fizzy kapcsolatát, azt hiszem, hogy mindenki ilyen barátságról álmodik, ahol tényleg számíthatunk a másikra, és nem a törtetés, az irigység dominál. Jó volt olvasni, hogy Fizzy mennyire bátorítja a barátnőjét, példaértékűnek tartom, ahogyan Jess nagyszülei viselkedését is. Az a szeretet és gondoskodás, amellyel Jess és Juno felé voltak, szintén kivételes.

A lelkitárs-egyenlet egy nagyon szórakoztató történet, amelyben öröm volt elmerülni. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, sokat mosolyogtam olvasás közben, és nagyon jól szórakoztam. Üdítő volt számomra a sok tudományos szöveg, és úgy önmagában egy tudományos környezethez köthető romantikus történet – nem sok ilyet olvastam még, de többet szeretnék. Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet, akik szeretik a romantikus new adult történeteket – szerintem sokatokat el fog varázsolni, mint ahogyan az velem is történt.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható ezen a linken.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Christina Lauren: Nem mézes hetek

Sziasztok! A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren Nem mézes hetek című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Két esküdt ellenség Hawaiin

Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

„Milyen vidám, rokonszenves és megejtő könyv! Többször úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult, miközben végig éreztem Olive kiterjedt, szerető, bonyolult és mókás családjának ölelését, majd a szívem is szárnyalt a befejezésnél. Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek, aki azt szeretné, hogy az arca is megfájduljon a nevetéstől.” – Jasmine Guillory, a New York Times bestsellerszerzője, a The Proposal írója

A kötetről:

Már a legelső alkalommal, amikor elolvastam a regény fülszövegét tudtam, hogy ez egy nekem való történet lesz. Hihetetlenül viccesnek és érzelmesnek ígérkezett, a könyv olvasása után pedig bátran állíthatom, hogy valóban egy rendkívül szórakoztató olvasmánynak találtam, amely mellett garantáltan senki nem fog unatkozni. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a fantasztikus borítót. Igazán nyárias, tökéletesen átadja a Hawaii életérzést. A vidám színek miatt egyszerűen jó ránézni.

Az alapszituáció szerint a két esküdt ellenség, Olive és Ethan kénytelenek együtt elmenni a testvéreik nászútjára, köszönhetően az esküvőn előforduló ételmérgezésnek. Vajon mi fog történni, ha hosszú napokig össze lesznek zárva egy egzotikus szigeten? Megannyi veszekedés és kínos pillanat vár majd rájuk, vagy sokkal inkább kellemes időtöltés lesz a Maui nyaralás?

"- Neked nincs hányingered? - kérdi csendesen.

- Azon túl, amit ez a látvány okoz? Vagy a tiéd? Nem.

- És nem kerülget a hasmenés?

A szemébe nézek.

- Rejtély számomra, hogy lehetsz még mindig szingli."

Már a legelső oldalaktól kezdve érezhető volt a feszültség Olive és Ethan között, amely rendkívül szórakoztatónak bizonyult. A folyamatos furcsa, de kínos szituációk megmosolyogtattak, a beszólásokon pedig hangosan nevettem. Nagyon tetszett a macska-egér játszmájuk, az ellenségekből szerelmesek történetek pedig különösen közel állnak a szívemhez. Sokan mondják, hogy a szeretetet és a gyűlöletet csak egy vékony vonal választja el egymástól, ez Olive és Ethan esetében abszolút igaznak bizonyult. Érdekes volt olvasni, ahogy egyre jobban megismerték a másikat, ahogyan túljutottak a kezdeti benyomásukon és esélyt adtak arra, hogy bebizonyítsa a másik: igenis sokkal jobb ember, mint amilyennek korábban tűnt. A közös nyaralásuk minden egyes pillanatát imádtam, azt pedig pláne, hogy mennyire valószerűtlen szituációkba tudtak keveredni. Abszolút látható volt a karakterfejlődés, amely főleg Olive esetében volt szembetűnő. Az állandóan cinikus lány megtanulta más perspektívából szemlélni a körülötte lévő dolgokat, kiszakadni a mókuskerékből, esélyt adni valami újnak, Ethan pedig kissé naiv volt, de megtanulna, hogy sokszor más egy ember valódi személyisége, mint amilyennek mutatja magát a külvilág felé. A kedvenc részem a regény utolsó 100 oldala volt, szerintem itt történt a legnagyobb változás mindenkiben.

"Kemény, gyors puszit nyom az arcomra, én pedig uralkodom magamon, hogy ne ránduljak meg úgy, mintha egy döglött gyíkkal csaptak volna képen."

Olive családjáról is mindenképpen beszélnem kell: egyszerűen imádtam a famíliát. Hangosan voltak, szórakoztatóak és garantáltan mindenbe beleütötték az orrukat. Soha nem hagyták egy pillanatra sem magára sem Olivet, sem az ikertestvérét, Amit, hanem mindig lehetett rájuk számítani. Összetartottak, és ott segítettek egymásnak, ahol tudtak: ez pedig különösen szerethetővé varázsolta a karaktereket.

A regény egy igazi rom-kom kötet, hiszen Ethan és Olive számos komikus helyzetben találhatta magát, amelyek már-már valószerűtlennek is tűnhettek. Mindezek mellett azonban fontos kiemelnem, hogy a történetnek van mondanivalója is, hiszen fontos szerepet kapott benne a megbocsátás, a továbblépés, az újrakezdés és a szerencse témaköre is.  Utóbbi sokszor megjelent a könyv során. Vajon valóban létezik szerencsés és balszerencsés ember? Esetleg a környezetünkben történő események hatására mi magunk vetítjük ki ezt egymásra? Érdekes felvetéseket olvashattunk ezzel kapcsolatban is, de egy biztos: Olive és Ethan egymásra találása lehet, hogy nem történt volna meg, ha az esküvőn nem kap a násznép ételmérgezést.

"Soha az életben nem hagynám, hogy bárkinek a véleménye befolyásoljon, és rosszul érezzem magamat a testem és/vagy a rántott sajt miatt."

A Nem mézes hetek egy hihetetlenül szórakoztató olvasmány, amely vicces, romantikus, és a néhány pikánsabb jelenet mellett az erotika sincs túltolva. Az írói stílus nagyon élvezhető, könnyű haladni a történettel, szinte azt érzi az olvasó, mintha ő is Maui szigetén lenne. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, Olive egy rendkívül karakán személyiség, Ethan pedig egy nagyon szerethető férfi, akivel szerintem bármelyik olvasó szívesen menne „nászútra”. Ha egy vicces és romantikus könyvet keresel, akkor a Nem mézes hetek abszolút neked való olvasmány. Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, ha szereted a rom-komok világát, akkor garantáltan el fog varázsolni! Számomra az utóbbi időszak legjobb romantikus regénye volt a Nem mézes hetek.

"Inkább a cipőtalpamat nyalogatnám, mint hogy még egyszer el kelljen viselnem az érzést, ahogy a számra tapadsz."

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka