Könyvértékelés - Rebecca Yarros: Full Measures – Tiéd vagyok

A mai könyvértékelés középpontjában Rebecca Yarros Full Measures – Tiéd vagyok című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”

Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.

Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.

A könyvről:

A Full Measures az a regény amelyet már hosszú évek óta nézegettem, de valamiért soha nem szereztem be –egészen mostanáig. Rebecca Yarros neve azt hiszem, hogy ismerősen cseng a legtöbb könyvmoly számára, hiszen a Fourth Wing hatalmas szenzáció lett az egész világon, ám mégsem a fantasy, hanem ez a romantikus lett az első olvasmányom a szerzőtől. Már a fülszöveg alapján biztos voltam benne, hogy egy nagyon érzelmes és fájdalmas történetet fogok olvasni, a prekoncepcióim pedig valósággá váltak.

Ember katona családban nőtt fel, így amikor két katona érkezik hozzájuk, már tudja, hogy végzetes hírt tartogatnak a családja számára. Egy másodperc alatt változik meg a gondtalan 20 éves lány élete, hiszen az anyja nem tudja feldolgozni a fájdalmat és a gyászt, így Ember-nek kell gondoskodnia a családjáról, mindezek mellett pedig helyt állni az egyetemen és a magánéletében. Szerencsére belép az életébe egy régi ismerőse, Josh Walker, aki kedvességével, odaadásával, szikrázó szempárjával, kidolgozott izmaival és a titkaival gyökeresen felforgatja az életét. Vajon van számukra közös jövő? Ember meg tud nyílni Josh előtt? És ami a legfontosabb: hányszor törhet darabokra egy ember szíve?

Ez a könyv az én szívemet is darabokra törte, majd szépen elkezdte összeragasztani azokat a darabokat egy egésszé, hogy aztán újra áttaposson rajta. Ezt a regényt nem lehet érzelmek nélkül végigolvasni, egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy az érzelmek egészen széles skáláját bejártam. Vérzett a szívem Ember-ért, a családjáért és mindazokért, akiknek hasonló fájdalmakat kell átélniük. 

Ember az egyik legerősebb női karakter, akit megismertem az utóbbi időszakban: a fájdalmas valóság beköszönte után mindent megtett annak érdekében, hogy ne essen szét és menedzselje az életét, valamint gondoskodjon a testvéreiről és az édesanyjáról. Hihetetlenül büszke voltam rá, hiszen mindezen nehézségek mellett még a párkapcsolata is zátonyra futott, egyetemi campust váltott és újra fel kellett építenie önmagát. A regény végére ő járta be a leghosszabb utat, rengeteget fejlődött, megküzdött többször is a démonaival, végre ki merte mondani a gondolatait és meg tudott birkózni mindazzal, amiről korábban álmodni sem mert volna. Mindezekben persze nagy segítsége volt Josh, ez a csupaszív férfi, aki nem túlzok, de az első másodpercben elrabolta a szívemet. Ő az egyik legédesebb, legszerethetőbb férfi karakter, akiről olvastam. Mindig lehetett számítani rá, támaszt nyújtott Ember-nek és a családjának, ráadásul annyira kedvesen és tiszteletteljesen bánt a lánnyal, hogy kész, engem teljesen megnyert magának. Persze tartogatott bőven izgalmakat a karaktere na meg a titkok, amelyeket magával hordozott hosszú ideje. Imádtam a párosukat, azt a feltétel nélküli mély szerelmet, amely kettejük között kialakult. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy kettejüket egymásnak teremtette a végzet, én pedig csak remélni tudom, hogy a második könyvüket is minél hamarabb olvashatom magyarul. A mellékszereplők közül egyértelműen Sam és Jagger lettek a kedvenceim, mind a ketten meglepetést okoztak, és biztos vagyok benne, hogy róluk sem most hallottam utoljára.

A regény realisztikusan és nyíltan mutatta be a katona családban felnövő személyek életét. Ez egy olyan hivatás, amely mély hatást gyakorol az ember környezetére, amely rengeteg fájdalmat és nehézséget rejt magában, ezt pedig Rebecca Yarros gyönyörűen ábrázolta, ez a szál pedig körülölelte a történetet. A gyász feldolgozása mindenkinél más és más, ennek szélsőséges formáit is megtapasztalhatjuk olvasás közben, de egy biztos: erre nincs fekete-fehér recept.

Ez a könyv csodálatos, minden egyes sora lenyűgözött, és a lehető legőszintébben tudom ajánlani minden olvasónak, aki szeretne felülni egy kifejezetten fájdalmas érzelmi hullámvasútra. Higgyetek nekem, megéri.

Olvastad már/tervezed?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Tiéd vagyok

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés | Teagan Hunter: Can't Text This – Nehogy megírd!

A mai értékelés középpontjában Teagan Hunter Can't Text This – Nehogy megírd! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Szia, Monty. Akarod látni a pitonomat?”

Így kötöttem ki egy idegennel valami lebujnak a mosdójában. Én, Monty Andrews, a szolid szűz lányok mintapéldánya.

Ez nagyon nem vall rám, de képtelenség lett volna letagadni a robbanásszerű vonzalmat közöttünk, ami még SMS-ben is átjött.

Így kezdődött a „Dugjunk egyet, hogy kieresszük a gőzt és elfelejtsük egymást” hadművelet, hiszen ennyi volt az egész: egy lezáratlan ügy.

Nem állt szándékomban újra és újra ágyba bújni egy tetovált, izmos és a lehető legjobb értelemben mocskos szingli apukával… mégis megtettem.

Minden remekül alakult – amíg rá nem eszméltünk, hogy én vagyok a fia tanító nénije.

Hagyd, hogy felüdítsen!

A könyvről:

Nagyon szeretem Teagan Hunter Légy merész sorozatát, úgy gondolom, hogy ezek a könyvek tökéletesen alkalmasak egy kikapcsolódással töltött délutánhoz. Könnyed, humoros történetek, amelyekben nincsenek túlzottan nagy drámák. Egyszerűen jó érzés olvasni, engem mindig feltöltenek az ilyen regények.

A Nehogy megírd Robbie és Monty történetét meséli el. Előbbivel már az előző két kötetben is találkozhattunk, számomra már akkor érdekes karakternek bizonyult, és érdeklődve vártam a saját regényét. Monty a fájdalmas történések után új városba költözik, ahol viszonylag hamar megismerkedik egy bárban Robbie-val, a karizmatikus és jóképű sráccal. A vonzalom tagadhatatlan közöttük, de az együtt töltött estéjük sokkal hamarabb véget ér, mint azt Robbie szeretné. Ám szerencsére a lány megadta neki a telefonszámát… 

Az "ellentétek vonzzák egymást" típusú történetek mindig is közel álltak a szívemhez. Van abban valami érdekes, amikor két, látszólag teljesen különböző személyiség egymásra talál, és közös kapcsolódási pontokat fedeznek fel. Robbie és Monty karakterüket tekintve nem is állhatnának távolabb egymástól, hiszen míg előbbi egy tetovált, rosszfiús beütésű szingli apuka, aki nem fél kimondani a gondolatait, addig utóbbi egy szelíd, visszafogott, kedves természetű nő, aki eléggé szigorú keretek között nevelkedett. Mindezen különbségek ellenére már az első oldalaktól érezhető volt a szikra kettejük között, amely a történet előrehaladtával egyre erőteljesebb lett. Úgy gondolom, hogy nagyon jó párost alkottak, tényleg szó szerint kiegészítették egymást. Robbie segített Montynak kibújnia a csigaházából, a lány pedig elérte, hogy Robbie sokkal elkötelezettebb legyen. Imádtam kettejük párbeszédeit, a humoros sms üzeneteket. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, köszönhetően főleg Robbienak, akinek mindig volt egy-két vicces megjegyzés a tarsolyában, Monty visszafogott reakciói pedig csak olajat öntöttek a tűzre. Szívmelengető volt olvasni, hogy Robbie mennyire jó viszonyt ápol a fiával és mennyire bensőséges kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, Xavie humora pedig nagyon jól leképezte az apjáét. Eszméletlen aranyosak voltak. Ha pedig az aranyosságnál tartok, akkor muszáj kiemelnem a könyvben megjelenő kecskéket és a nyuszit, akik szokás szerint elrabolták a szívemet.

Az előző kötetekhez hasonlóan ebben is nagy szerepet kaptak az sms-ek és a szenvedélyes jelenetek. Maga a könyv is egy erős nyitánnyal indult, amely megteremtette a regény hangulatát. A történet csak úgy vitt magával, nagyon gyorsan lehetett haladni vele, köszönhetően az elbeszélésmódnak. Persze egy kis konfliktus sem hiányozhatott, de örülök, hogy a karakterek ezen is túl tudtak lendülni. Bár bevallom ez a konfliktus egy olyan félreértésből fakadt, amely egy kicsit erőltetettre sikeredett, hiszen számomra teljesen természetes lenne, hogy ha ilyen szinten beszélgetünk a másikkal, akkor pontosabban is rákérdezünk az életük fő aspektusaira. De ennek ellenére is szerettem a könyvet, számomra tökéletesen azt adta, amit vártam tőle.

A Nehogy megírd hozta a megszokott Teagan Hunter színvonalat, vicces jelenetekben és romantikus pillanatokban itt aztán nem volt hiány. Különösen tetszett, hogy a regényben megjelentek az előző kötetek szereplői is, jó volt újra látni őket. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne elmerülni egy könnyed new adult történetben.

Ti olvastátok már?

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Légy merész

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elizabeth O'Roark: Waking Olivia – Olivia ébredése

A mai könyvértékelés középpontjában Elizabeth O'Roark Waking Olivia – Olivia ébredése című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A farm bajban van.

Az apja adósságokat hagyott hátra.

A főiskolai terepfutó csapata nem teljesít jól.

Will Langstromnak már eleve túl sok a kötelezettsége, a legkevésbé sem hiányzik neki Olivia Finnegan, a frissen igazolt, gyönyörű, de problémás diák.

Nagy száj.

Komoly jobbhorog.

És egy titok, ami tönkreteheti.

Olivia önmaga legádázabb ellensége, múltja elől képtelen menekülni, és az utolsó, akitől segítséget kérne, az a nagyképű futóedzője, aki a jelek szerint semmivel sem elégedett.

Will azonban nem hagyja, hogy a lány ellökje magától, és eltökélten meg akarja menteni, miközben minden erejével próbál ellenállni a vonzalomnak, ami mindkettőjük életét tönkreteheti.

Magával ragadó szerelmi történet az egyetemi sport világából.

Kapcsolódj ki vele!

A könyvről:

Nagyon jó előérzeteim voltak a regénnyel kapcsolatban, hiszen ötvözi azokat a dolgokat, amelyeket szeretek: new adult történet, egyetemen játszódik, szerepet kap benne a sport, mindezek mellett pedig rengeteg jót hallottam róla. Az előérzeteim nem okoztak csalódást, az Olivia ébredése egyszerre szívszorító és felemelő könyv, amelyben a romantikus szál mellett komoly témák is megjelennek.

Az alaptörténet szerint Olivia, a mindig magának való lány beleszeret az edzőjébe. Azonban az egyetemi etikai sportszabályoknak köszönhetően nem lehet Will és Olivia között valós kapcsolat, amely számos megpróbáltatást eredményez. Mindezek mellett pedig Olivia rémálmai és a múltja is kísérti a lányt, a háttérben pedig egyre inkább kirajzolódik valami tragikus. Mi történt Olivia gyerekkorában? Ez miképpen hat a jelenre? Mi lesz az egyre erősödő érzelmeivel? És vajon Will akarná őt egyáltalán? Ami biztos, a határok egyre inkább elmosódnak, már csak az a kérdés, hogy vajon átlépik-e azokat?

Az Olivia és Will közötti szerelmi szál teljesen elvarázsolt. Imádtam a párosukat, szerintem nagyon jól kiegészítették egymást. Sokat mosolyogtam a párbeszédeiken, vagy éppen olvadoztam Will gondoskodó megnyilvánulásain. A kapcsolatuk szépen építkezett, az pedig külön öröm számomra, hogy Will édesanyja, Dorothy is mennyire megszerette a lányt. Engem nem zavart, hogy a karakterek kicsit szenvedtek az egymásra találásukkal, én időnként kifejezetten igénylem a lassan kibontakozó, nehezen kivívott boldog véget. Muszáj megemlítenem, hogy Will és a családja, de főleg a férfi mennyire támogatóak voltak Oliviával és a rémálmaival kapcsolatban, az a törődés és szeretet, ahogy a lány felé megnyilvánultak úgy gondolom, hogy példaértékű. Boldog voltam, hogy végre ez a törékeny, ám önmagát keménynek mutató lány rátalált olyan emberekre, akik felemelni akarják őt, segíteni neki, nem pedig lehúzni.

Kifejezetten tetszett, hogy a karakterek árnyaltak voltak, mindenkinek megvolt a maga nehézsége, amelyeket részletekbe menően megismerhettünk. Olivia mellett Will is számos terhet hordozott, aki az apjának tett ígérete és a valódi vágyai között őrlődött, a váltott szemszögnek köszönhetően pedig valóban betekintést kaphattunk Will lelki világába.

A történetet olvasva eleinte apró részleteken át tekinthetünk be Olivia tragikus múltjába, az írónő pedig mesterien teremtette meg a feszültséget, készítette elő a tetőpontot. A torkom nem egyszer szorult el olvasás közben, egy jelenet pedig különösen sokkolóan hatott rám. Belegondolni is borzalmas, hogy egy olyan fiatal, törékeny kisgyerek milyen dolgoknak volt a szemtanúja. Nem csodálkozom, hogy Olivia rémálmokkal küzdött, hiszen az ilyen súlyos történések mindenkire hatással vannak.

Mindig is úgy gondoltam, hogy van valami motiváló a sportolókról szóló történetekben. Az olvasásuk közben mindig kedvet kapok én is a testmozgáshoz, ez most sem volt másképp. Különösen szeretem, mikor olyan sportokról olvashatok, amelyek nem állnak annyira közel hozzám, így új dolgokat tanulhatok meg. A terepfutás itt nagyobb szerepet kapott, mint azt megszokhattam más történetekben, szerves részét képezte az egésznek. 

Ha egy negatívumot kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a lezárás számomra kicsit kettősre sikeredett: a szerelmi szálban volt egy fordulat, amelyet már nem raktam volna bele a történetbe, egy másik szálat pedig jobban kifejtettem volna, de ezek nem voltak annyira negatívak számomra, hogy elvonják a figyelmet a rengeteg jóról. Azt pedig kifejezetten szerettem, hogy az epilógus nem csak az események utáni két hónapba engedett betekintést, hanem az évekkel későbbi történésekbe is.

Az Olivia ébredése nem egy egyszerű, cukormázas romantikus történet. Nehéz életsorsok kerülnek bemutatásra, ahol a szívszorító jelenetekből sincs hiány. Kiemelkedőnek tartom a rubin pöttyös kategórián belül, szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket. Engem elvarázsolt, különösen kedves a szívemnek, abban pedig reménykedem, hogy Erin és Brendan történetét is olvashatom a közeljövőben.

Te olvastad már a regényt?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Waking Olivia

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Meagan Brandy: Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái

A mai könyvértékelés középpontjában Meagan Brandy Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Ezek a Brayshaw-srácok leigáznak?

„A magadfajta lányokat nem szívesen látják az ilyen helyeken, szóval süsd le a szemed és nézz inkább félre.” Pontosan ezeket a szavakat intézte hozzám a szociális gondozóm, mikor kirakott a legújabb pokol kapujában. Egy problémás tiniknek fenntartott helyen.

Persze, nem fogadtam meg a tanácsát, és ők most kipécéztek maguknak. Azt várják tőlem, hogy alávessem magam a hatalmi játszmáiknak, és hogy beálljak a sorba, ahogy ők elképzelik.

Pechjükre, sosem tartom be a szabályokat.

Pechemre, eltökélték, hogy betartatják velem.

Közben elképesztően vonzóak, és a többiek királyként bánnak velük. Ők a fiúk Brayshaw High-ból.

És én vagyok a lány, aki az útjukba került.

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki A Brayshaw bandáinak, mivel már a kötet megjelenése óta a kívánságlistám élén szerepelt. Nagyon akartam szeretni ezt a történetet, de sajnos csalódnom kellett.

Az alapszituációt érdekesnek találom, hiszen adott Raven, egy nagyszájú és zűrzavaros lány, aki elkerül egy problémás fiataloknak fenntartott házba és egy új iskolába. Ott azonban hamar meg kell tapasztalnia, hogy az irányítás nem feltétlen az övé, hiszen a Brayshaw srácok uralkodnak az iskola, a város és az ott élő emberek felett. Nem meglepetés, hogy összetűzésbe keveredik Raven, Maddoc, Captain és Royce, ahogyan az sem, hogy rá kell döbbenniük: nem is különböznek annyira egymástól.

Kicsit ismerősnek hatott a történet, engem speciel A Royal-család sorozatra emlékeztetett, mintha annak egy átdolgozott változatát olvastam volna.  Természetesen megtalálható benne minden, ami egy ilyen könyvhöz szükséges: drogok, alkohol, szexualitás, nagymenő srácok, egy hirtelen jött szegény lány, aki felforgatja mindenki életét. Alapjáraton szeretem a hasonló regényeket, de úgy éreztem, hogy itt valami nagyon félrecsúszott. 

A legnagyobb problémám egyik részről a karakterekkel volt: nem is tudtam eldönteni, hogy ki a nagyobb irányításmániás, Raven vagy Maddoc. Toxikus személyiségnek gondolom mindkettejüket, hiszen Raven majdnem minden cselekedete meggondolatlannak bizonyult és sokszor erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgokat tett. Nem tetszett, ahogyan az erőszakos megmozdulásai helyesnek voltak beállítva, és ezeknek köszönhetően vívta ki a tiszteletet és fogadták be mások maguk közé. Folyamatosan azt ismételgette, hogy nem akar olyan lenni, mint az anyja, elhatárolódik tőle, de mégis állandóan a múltja alapján határozta meg magát, esélyt sem adott arra, hogy megváltozzon. Maddoc pedig túlságosan sok volt, hiszen állandóan parancsolgatott mindenkinek, nem érdekelte a másik ember véleménye és álláspontja, azt hitte, hogy minden hatalom az övé, és ő dönt mások sorsa felett. Captaint egészen megkedveltem, ahogyan Royce is sokszor mulattatott, sajnálom, hogy nem valamelyikük lett a központi férfi karakter. A további mellékszereplők eléggé furcsák voltak, igazából mindenkit az határozott meg, hogy behódoltak-e a Brayshaw srácoknak, avagy sem, de Viennát, Victoriát és Bass-t érdekes karaktereknek találtam. Azonban, megdöbbentő volt olvasni, hogy felnőtt emberek három tini fiú szavai szerint cselekednek, hogy Maddocnak és a testvéreinek ennyire sikerült behálózniuk mindenkit. Ahogyan az is érthetetlen számomra, hogy miképp élhet három kiskorú mindenféle felügyelet nélkül önállóan – lehet, hogy van erre magyarázat, de számomra nem derült ki 100%-osan a sorok közül.

A másik problémámat az adta, hogy ebben a kötetben lényegében okésnak volt beállítva a fiatalok körében az alkohol- és drogfogyasztás, az erőszak, ahogyan a különböző extrém szexuális tevékenységek is megjelentek a lapok között. Tudom, hogy ez csak egy könyv, és jó eséllyel nem ez határozza meg, hogy egy fiatal mit gondol helyesnek, de mégis akadhatnak olyan személyek, akikre mély hatást gyakorolhatnak az itt olvasottak. Máris sokkal pozitívabb lenne az értékelésem, ha valamilyen negatív hatása is le lett volna írva ezeknek a szereknek, vagy az erőszakos viselkedésnek, de nem, semmi. Lényegében Raven anyja, aki 10 éve drogozik is úgy volt beállítva, mint egy szupermodell barbie baba, akinek nem lennének hatással a testére a szerek fogságában eltöltött évek. Ahogyan az is megszokottnak volt beállítva, hogy mindenre az öklünk a válasz.

Amit viszont pozitívnak szeretnék kiemelni, hogy végre ebben a könyvben nem azt olvashattam, hogy a Bray házba került lányok küzdenek a jobb élet ellen, és mindenáron vissza akarnak menni a nyomorba, hanem elfogadták ezt az új életszituációt, és megpróbálták kihozni belőle a legjobbat. Bár elég negatív hangvételűre sikerült az értékelésem, de azért jó párszor megmosolyogtatott a regény, voltak benne aranyos és vicces mozzanatok, amelyek emeltek a színvonalon.

Összességében azt tudom mondani, hogy A Brayshaw bandáit egy igazán réteg könyvnek gondolom. Ha valaki szereti a hasonló történeteket, ahol van bőven romantika, harc és belső vívódások, azoknak tetszhet, de ha valaki ezzel a kötettel szeretné felfedezni a rubin pöttyösök világát, akkor inkább más olvasmányok választására buzdítanám.

Ti olvastátok a regényt? Hogy tetszett nektek?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Kortárs projektjének a részét képezi.

Könyvértékelés - K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem

A mai könyvértékelés középpontjában K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Milyen szerelmet érdemelsz?

Zane Phillips összetévesztett azzal, aki a kutyáját szokta sétáltatni. Nem is kéne, hogy meglepjen, hogy egy férfi, akinek az öltönye is többe kerül, mint nekem egyhavi lakbérem, azt feltételezte, hogy az ő szolgálatára vagyok ott.

Hogy mi ebben a jó? Az, hogy rendesen helyre tettem. És mi a rossz?

Az, hogy lekéstem miatta az állásinterjúmat.

Aztán kiderült róla, hogy egy kőgazdag ausztrál vállalkozó, és hogy ki akar engesztelni, amiért elszúrta nekem azt az interjút. Igen, szédítően jó pasi, ugyanakkor egy arrogáns seggfej is…

Úgyhogy kösz, de nem kérek belőle.

Végül miért szelem át keresztbe-kasul az országot – és miért osztozom az ágyon – azzal a fickóval, akit ki nem állhatok? És miért izzik fel közöttünk a szenvedély?

Ha nem vigyázok, még a végén tényleg elhiszem, hogy a tündérmesék valóra válhatnak?

Kapcsolj ki és töltődj fel hőseink történetével!

A könyvről:

A regény megjelenésekor a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, abszolút a komfortzónámon belüli olvasmánynak tartottam, amely nagy valószínűség szerint elnyeri majd a tetszésemet – és így is lett. A kötet kézhezvételekor már egy hónapja nem olvastam new adult romantikus könyvet, de a visszatéréshez nem is választhattam volna jobb olvasmányt, ugyanis egy nagyon szerethető romantikus történet a Megjátszott szerelem, amely nem szűkölködik humorban és érzelmekben.

Az alapszituáció szerint egy félreértésnek köszönhetően ismerkedett meg Harlow és Zane, a lány pedig a találkozásnak köszönhetően sikeresen le is késte az állásinterjúját. Harlow nem rejtette véka alá a csalódottságát és a dühét, Zane pedig nem igazán foglalkozott a lány sértettségével – így az első találkozás senki szempontjából sem volt sikeresnek tekinthető. A sors, a hazugságok és a bosszú azonban úgy hozta, hogy Zane hamarosan induló vállalkozásának, a SoulM8-nek Harlow lett a reklámarca – igen ám, de mindezek mellett még azt is el kellett játszaniuk a két hónapon át tartó kampányút során, hogy szerelmesek egymásba…

Bevallom, a kötet elején kicsit megijedtem, féltem, hogy Harlow egy nulla személyiséggel rendelkező karakter lesz, Zane pedig a tipikus arrogáns pasas, de szerencsére hamar rá kellett döbbennem, hogy ez nem feltétlen így igaz. Harlow esetében nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis hihetetlenül karakán és őszinte személyiség, aki senkinek sem fél megmondani a véleményét és két lábon áll a Földön. Zane sokáig hozta azokat a karaktervonásokat, amelyeket elképzeltem számára, de hamarosan fény derült rá, hogy mennyire kedves és melegszívű is tud lenni, aki nem csak magával foglalkozik, hanem lehet rá számítani. Abszolút látható volt mindkettejüknél a fejlődés, amely Zane esetében volt a leginkább kivehető. A regény kezdetétől a végéig csupán pár hónap telt el, de Zane rengeteg tekintetben megváltozott, fejlődött, ez pedig leginkább Harlownak volt köszönhető. 

A történet középpontjában a szerelem állt, ez az érzés mozgatott minden szálat. Zane nem hitt a szerelem építő erejében, a gyerekkorában látott példák alapján azt gondolta, hogy a szerelem csak pusztítani tud, Harlow pedig már olyan sokszor végezte összetört szívvel a padlón, hogy akaratlanul is fenntartásai voltak a szerelemmel kapcsolatban. Itt muszáj megemlítenem Harlow édesanyját és Robertet, aki a SoulM8 egyik befektetője, ugyanis ez a két karakter nagy szerepet kap a történet alakulásában. Előbbi hisz a tündérmesékben, az igaz szerelem erejében, és bátorítja Harlowot, hogy igenis éljen a jelennek, és ne tagadja le a Zane iránti érzéseit, utóbbi pedig szintén a szerelem szerelmese, aki egy 60 éven át tartó boldog házasságot tudhat a háta mögött, és ezzel az érzéssel szeretné megajándékozni az embereket. Robert hihetetlenül vicces figura volt, minden felbukkanása mosolyt csalt az arcomra, ha ő nincs, akkor valószínűleg Harlow és Zane sem találtak volna egymásra, gondoljunk csak a regény eleji momentumokra, amikor is Robert jelenlétének köszönhetően lesz Harlow a SoulM8 reklámarca. 

Maga a történet szépen, harmonikusan haladt, nem éreztem sem túl gyorsnak, sem túl lassúnak: lehetett látni az átmeneteket, a finom mozzanatokat, amelyeknek köszönhetően rájöttek a karakterek a saját érzéseikre. Tetszett a koncepció, hogy összezárva kell két idegennek töltenie két hónapot, ahogyan magának a SoulM8-nek is a világa. El is gondolkodtatott a könyv, hogy mennyi minden, amit az ember valóságnak érzékelhet, alapulhat hazugságon. Sokan mindent megadtak volna, hogy olyan szerelemben lehessen részük, mint Harlow-nak és Zane-nek, de nem tudták, hogy az egész csak egy marketingfogás. Érdekes volt olvasni a reakciójukat, ahogyan azt is, hogy mennyi mindent megtettek volna a szerelem érdekében. A Megjátszott szerelem egy aranyos romantikus könyv volt, amely nem volt tele hatalmas drámákkal, egyszerűen jó volt olvasni, könnyed kikapcsolódást nyújtott.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a kötet egy végtelenül aranyos történet volt, amely nem nélkülözte a szenvedélyes mozzanatokat sem. Gyorsan lehet vele haladni, igazán pezsgő regény. Nekem elnyerte a tetszésemet, bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki egy romantikus kikapcsolódós olvasmányra vágyik és szereti az ellenségekből szerelmesek típusú történeteket!

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Borítómánia projektjének a részét képezi.

Könyvértékelés - Kandi Steiner: Weightless – Súlyok nélkül

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Kandi Steiner Weightless – Súlyok nélkül című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Te képes vagy viselni egy fájdalmas szerelem súlyát?

Emlékszem a fényekre. Emlékszem, le akartam fényképezni, ahogy vörösen és kéken villództak rideg, szenvtelen arcán. De tudtam, hiába lennék képes elmozdulni onnan, ahol a lábam földbe gyökerezett… hiába szaladnék a fényképezőgépemért, akkor se tudnám megörökíteni a pillanatot. Nincs zársebesség, lencse vagy fénytechnika, ami hűen visszaadhatná az érzéseimet, ahogy a szemébe néztem.

Bíztam benne, szerettem, és bár a testem megváltozott azon a nyáron, ő biztosított a segítségéről: hogy megmaradjak annak, aki belül vagyok, függetlenül attól, hogy a külsőm átalakult.

De aztán minden megváltozott.

Ellopta az ártatlanságomat. Megsebezte a szívemet. Elvette mindazt, amit úgy hittem, az életemről tudok, hirtelen kihajította az ablakon, és közben darabokra törte a világomat összetartó üveget.

Emlékszem a fényekre.

A szenvedélyesen, kétségbeesetten, tüzesen felizzó piros csíkokra. Az éles, könyörtelen, rideg kék sugarakra. Jelképei voltak mindannak, amit azon a nyáron el kellett szenvednem. És mindannak, amivel nem akarok szembenézni soha többé.

Önbizalomhiány, túlsúly, szerelmi csalódás – hogyan lehetünk úrrá a félelmen, fájdalmon, bánaton?

Ismerd meg Natalie történetét!

A könyvről:

Korábban már rengeteg pozitív véleményt hallottam erről a kötetről, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog nyújtani számomra. Az biztos, hogy nagy elvárásokkal kezdtem neki, de szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnom. A Weightless hozta az elvárt színvonalat, és egy igazán érzelmes és komoly témákat feldolgozó történetet olvashattam.

Mint ahogy a fülszövegből is kiderült, ez a könyv egyaránt szólt szerelmi csalódásról, önbizalomhiányról, a túlsúllyal való megküzdésről, önmagunk megtalálásáról, és mindezek mellett a szexuális zaklatásról/erőszakról is. Komoly témák, amelyek már önmagukban is említésre méltóak. Az alaptörténet szerint Natalieval, a mindig túlsúlyos lánnyal szakít a barátja, aki hamar tovább is lép egy vékonyabb lánnyal. Natalie úgy érzi, hogy a világa már nem ugyanaz a volt barátja nélkül, így elhatározza, hogy visszaszerzi, ennek eszközeként pedig elkezd edzeni a helyi rosszfiúval, hogy bebizonyítsa: igenis képes megváltozni, csinos lenni, és szentül hiszi, hogy így visszakaphatja a szerelmét. Számomra nagyon inspiráló volt olvasni, hogy a kezdeti szándékok ellenére Natalie egyre komolyabban vette a testmozgást és az egészséges táplálkozást, ez az új rendszer adaptálódott az életébe, és a végén már egyáltalán nem nyűgként élte meg az edzést, hanem egy tökéletes stressz levezető és örömszerzést okozó tevékenységként. Ahogy olvastam a sorokat, úgy nekem is kedvem támadt mozogni, és hiszem azt, hogy más olvasó is hasonlóan érzett. 

Az önbizalomhiány egy olyan dolog, amellyel sokan szembenézünk az életünk során, hiszen hányszor érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem fog sikerülni valami, hogy ez nem fog menni. Natalie is hasonló problémákkal küzdött, de ahogy szépen fokozatosan találta meg önmagát, úgy egyre inkább helyrejött az önbizalma is, és ahogy az a regényből is kiderült: az önbizalom megváltoztatja egy személy teljes kisugárzását, és igenis mások is érzik rajtunk, hogy mennyire magabiztosan állunk egy-egy szituáció elé. Ahogy Natalie elkezdett hinni önmagában, úgy a környezetében élők is egyre inkább felfigyeltek rá, és már nem az a kövér, sajnálatra méltó lány volt a szemükben. Sokszor elkeserítő volt olvasni, hogy Natalie mennyire ostromolja magát és a testét: ő nem elég csinos ehhez a ruhához, ő nem elég szép ahhoz, hogy szeressék önmagáért, és ő nem eléggé vékony ahhoz, hogy elnyerje a választottja szívét. Rhodes rengeteget segített Natalienak, elindította az úton, amelynek a végén önmaga szeretete, a magabiztosság megtalálása és egy boldogabb élet várta. Nagyon inspiráló volt az ő kapcsolatuk, a szerelmi szál pedig gyönyörűen épült fel, bár bevallom, néha kicsit megráztam volna Rhodest, hogy térjen magához. Natalie egy nagyszájú, de mindezek mellett végtelenül jólelkű és kedves személyiség volt, akit még nem húztak le a súlyok, amelyek egy ember lelkére rátelepedhetnek. Rhodes egy kitartó, szenvedélyes és erős férfi karakter, akinek nehéz múltja volt, és még nehezebb jelene, de bebizonyította, hogy igenis nem adja fel, és megküzd azért, amiben hisz. Natalie és Rhodes karaktere is bebizonyította, hogy nem az határozza meg, hogy kik vagyunk, ahová születtünk, hanem az, akik lenni akarunk. Mindketten mást akartak, mint amit az élet kínált nekik, de soha nem fogadták el az alamizsnát, és küzdöttek a céljaik megvalósításáért. A párosukat nagyon szerettem, szerintem tökéletesen kiegészítették egymást, inspirálták a másikat, és folyamatos fejlődésre ösztökélték a párjukat. 

Ebben a regényben megjelent a szexuális zaklatás is, kezdetben mintegy háttérben megbújó szálként, de később teret kapott a történetben. Borzalmas volt olvasni is az ezekkel kapcsolatos sorokat, azt, hogy mekkora kárt tud okozni valaki életében, és mennyire nem is érezte magát rosszul az elkövető. Döbbenet volt, hogy maga is kiemelte: nagyon nehéz bizonyítani az ilyen típusú erőszakot, és ő bármit megtehet, soha nem bukna le. A kötetben még fontos szerepet kapott az is, hogy mekkorát tévedhetünk azzal kapcsolatban, hogy kik is a barátaink. Sokszor azt hihetjük, hogy temérdek ember áll mögöttünk, akikre mindig számíthatunk, de éles helyzetekben mutatkozik meg igazán, hogy kiket is nevezhetünk a barátainknak. Sajnos ezt Natalienak is meg kellett tapasztalnia, de úgy gondolom, hogy azzal nem veszítünk, ha a hamis barátokról kiderül, hogy nem számíthatunk rájuk, sőt, éppen hogy csak nyerünk vele. Mindezek ellenére is sajnáltam Nataliet, de büszke vagyok rá, hogy sikerült felállnia a padlóról, és megtalálnia önmagát.

Összességében elmondhatom, hogy a Weightless egy olyan könyv, amely annyi fontos témát dolgoz fel, hogy mindenkinek olvasnia kellene, pláne azoknak, akik hasonlóan önbizalomhiánnyal küzdenek, mint Natalie. Nagyon inspiráló volt ez a regény, amely mindezek mellett még gyönyörűen is volt megírva. Örülök, hogy olvashattam, egy igazán emlékezetes olvasmány volt, egy fantasztikus könyvélmény.

Ti olvastátok már Kandi Steiner regényét? Hogy tetszett nektek? Ha még nem olvastátok, akkor tervezitek?

A kötet megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elle Kennedy: The Risk – A kockázat

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elle Kennedy The Risk – A kockázat című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mindenki vadócnak tart.

Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom.

A könyvről:

Elle Kennedy abszolút a kedvenc íróim közé sorolandó, hiszen mindig elvarázsol a regényeivel. Az Off-Campus után a Briar U sorozatával is meghódított, egyszerűen imádom az általa megteremtett világot, a karaktereket, a hokis vonalat, és úgy ámblokk mindent, amit az írónő alkot. Izgatottan vártam A kockázat megjelenését, hiszen már az előző kötetben érezhetően szikrázott a levegő Brenna és Jake körül, így kíváncsian vártam, hogy mi fog kialakulni közöttük. Bevallom, egy kicsit féltem is, hiszen ha egy író korábban többszörösen is magasra helyezte azt a bizonyos lécet, úgy nagyon könnyű csalódni. Nos, Elle Kennedy abszolút megugrotta annak a lécnek a magasságát, hiszen egy olyan történetet tárt elém, amely a legelső soroktól beszippantott, és alig tudtam letenni ezt a könyvet. Szinte észre sem vettem, hogy elrepült 300 oldal, annyira megfeledkeztem mindenről az olvasása során, és csak élveztem azt, hogy visszatérhetek ebbe a világba.

Kicsit aggódtam, hogy Brenna karakterét mennyire fogom tudni megkedvelni, mivel A hajsza olvasása során annyira nem fogott meg, de jelentem: a rajongója lettem. Brenna egy nagyon erős női személyiség, aki nem fél megmondani a véleményét. Jake-kel kapcsolatban is másra számítottam, hiszen azt gondoltam, hogy sokkal inkább egy macsóbb személyiség lesz, de szerencsére egy nagyon szimpatikus, kedves, édes srác volt, aki bár néha önző és egoista, de nem tudtam nem szeretni. Imádtam a párosukat, a kémia a legelső pillanatoktól kezdve érezhető volt közöttük. A szerelmi szál, a kapcsolatuk nagyon szépen épült fel, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egyik pillanatról a másikra lettek szerelmesek, hanem nyomon követhető volt, ahogyan kialakulnak közöttük az érzelmek. Szemtanúi lehettünk, ahogyan a bizalmatlanságból, az ellenségeskedésből kialakul a bizalom és a szerelem.

Kifejezetten szeretem az írónő könyveiben, hogy nem csak egyszerű, romantikus történeteket alkot meg, hanem mindegyik regényében számos érdekes témát dolgoz fel. A kockázatban olvashattunk többek között arról, hogy egy rossz döntés mennyire megváltoztathatja valaki életének az alakulását, hogy a csúcsról milyen könnyen a mélybe lehet zuhanni. Ez a könyv bemutatta, hogy két ember mennyire képes eltávolodni egymástól a szeretet ellenére is, de ha képesek vagyunk megadni a tiszta lap lehetőségét a másiknak, akkor még nincs minden veszve. Az írónő újdonsága feldolgozta azt a kérdéskört is, hogy mennyire nehéz nőként érvényesülni a sport világában, ahol sokan még mindig úgy gondolják, hogy a sporthoz kizárólag a férfiak érthetnek, és egy nő nem képes ugyanolyan szinten teljesíteni, mint egy férfi. Nagyon szerettem ezt a vonalat is a regényben, hiszen egy aktuális és fontos téma, amely általánosságban nem jön velünk szembe minden egyes nap, de mégis jelen van az életben.

Apropó, ha már sport… Egyszerűen imádom a hokis jeleneteket ezekben a történetekben, szeretek olvasni a meccsekről, a bajnokságokról, az edzésekről. Ebben a regényben nagyon megkedveltem a Harvardos srácokat, a Briares fiúk pedig még közelebb férkőztek a szívemhez. Annyira várom már, hogy olvashassam Hunter történetét is, nagyon izgatott vagyok miatta, az pedig csak hab a tortán, hogy akkor biztosan feltűnnek még Hollis, Fitz és a többiek. A kockázatban számos jelenetben szerepeltek ezek a karakterek, jó érzés volt olvasni, hogy Fitz és Summer mennyire szeretik egymást, a Hollis és Rupi jeleneteken pedig sírva nevettem. Imádom az írónő humorát, valahogy mindenből jól eltalálja az arányokat.

Összességében elmondhatom, hogy ez a regény visszahozta a négy évvel ezelőtti énemet. Akkor voltam utoljára képes ennyit olvasni egy nap alatt mindazok ellenére, hogy egyáltalán nem siettem a lassú olvasási tempóm ellenére sem. Ez a történet csak úgy vitt magával, és nem engedett szabadulni. Amikor le kellett tennem akár egy pillanatra is, alig vártam, hogy újra a kezembe fogjam a könyvet. Imádtam, nem tudom máshogy kifejezni az érzéseimet. Hatalmas kedvencem lett, amely meghozta a kedvemet a többi kötet újraolvasásához is. Ha még nem olvastad a Briar U vagy az Off-Campus könyveket, akkor itt az ideje! Szerintem a legjobb rubin pöttyösök között szerepelnek, bátran ajánlom őket mindenkinek!

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Ha szeretnéd megrendelni a regényt, akkor erre a linkre kattintva megteheted: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Adriana Locke: Written in the Scars – Sebhelyeinkbe írva

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Adriana Locke Written in the Scars – Sebhelyeinkbe írva című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Beleszeretni valakibe egyszerű. Kiszeretni pedig a legnehezebb dolog a világon.

És Elin és Tyler Whittnek borzasztóan nem megy.

Elin sorsa abban a pillanatban megpecsételődött, ahogy a helyi kosárlabdasztár rámosolygott. Rettenetesen egyszerű volt beleszeretni a városka sötét hajú sármos mosolyú és erős, atlétikus alkatú nagymenőjébe.

Ezernyi álmos mosoly, céltalan vidéki kocsikázás és a hátsó ajtó nyikorgó csukódása után beköszönt a valóság. És mindenkit ledönt a lábáról. Szerelembe esni volt a dolgok könnyebbik fele. Nézni, ahogy minden darabjaira hullik, lehetetlenség.

Mikor Ty felbukkan azzal az elhatározással, hogy megmenti a családját a széthullástól, Elin a múlt veszekedései és egy új kezdet ígérete között kezd őrlődni. Ty az a férfi, akinek a kezébe helyezte a szívét, a férfi, akit mindennél jobban szeret. De ő az a férfi is, aki a világon a legtöbb fájdalmat képes okozni neki.

Az élet nem mindig egyszerű. A szerelmet nem a nyúlszívűeknek találták ki. De az élet tanulságos, és ezt Ty és Elin sebhelyei bizonyítják. A szerelmük van megírva azokban a sebhelyekben, amik vagy együtt tartják őket… vagy szétszakítják őket örökre.

Adriana Locke sikerkönyve, egy rendhagyó, komoly romantikus történet.

Mélyedj el benne!

A könyvről:

A Sebhelyeinkbe írva egy olyan történet, amely elolvasása után nagyon nehéz megtalálni a szavakat. Nem egy átlagos rubin pöttyös könyv, annál sokkal komolyabb, sokkal mélyebb tartalma van. Ez a regény darabokra szedte a lelkemet. Hatalmas kedvenceim a "második esély" történetek, szeretek végig izgulni a karakterekkel, élvezem a feszültséget, amely körüllengi az ilyen könyveket, és imádom nyomon követni, hogy hogyan is talál újra egymásra két ember. Ezeket mind megkaptam ebben a kötetben is. Nagyon kevés olyan könyvet olvasok, amely nem két karakter egymásra találását mutatja be, hanem az esküvő, a "boldog vég" utáni eseményeket, így külön felüdülésnek hatott ez a regény. A borító is gyönyörű, imádom a színeit, azt pedig pláne, hogy mennyire harmóniában van a történettel. Egyszerűen telitalálat.

Annyira életszerű volt, hiszen már az alaptörténet is egy olyan szituációt vázol fel, amely bárki életében előfordulhat: egy elromlott házasság, ahol hiába szereti egymást a két fél, mégis, annyi minden ékelődik közéjük. A szeretet sokszor önmagában nem elég – igenis küzdeni kell azért, hogy egy házasság működjön, és igenis nem szabad küzdelem nélkül elengedni azt, ami ennyit jelent nekünk. Ez a történet megmutatta, hogy a szeretetnek (a szerelemnek) mekkora ereje lehet. Nem volt egyszerű, ahogyan Elin és Ty elindultak ezen a rögös úton, hiszen egyikük sem tudta, hogy pontosan milyen szavakat kellene mondania, hogyan tegyék jóvá a tetteiket, hogyan nyerjenek megbocsátást, és hogyan szerezzék vissza a bizalmat, hiszen a bizalom, a tisztelet a legfontosabb alapkövei minden emberi kapcsolatnak. Nagyon izgultam, hogy vajon meg tudják-e menteni a házasságukat, vagy elérkeztek már egy olyan pontra, ahonnan nincs visszaút. 

Ebben a könyvben nem igazán a cselekményen volt a hangsúly szerintem, hanem inkább az emberei kapcsolatokon. Na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy unalmas volt a történet, hiszen egy nagyon pörgős olvasmány volt, de mégis, inkább egy fejlődést követhettünk nyomon, ahogy a két főszereplőnk megpróbál túllendülni a problémákon, és esélyt adni a boldog életnek. Ez a kötet bebizonyította, hogy néha a legigazabb kapcsolat is képes meginogni, de tudnunk kell felállni a szakadék mélyéről is, ehhez viszont elengedhetetlenül fontos a kommunikáció, a nyitottság. Hajlandónak kell lennünk befogadni a másik nézőpontját, megérteni azt, és együttes erővel tenni egy boldogabb jövőért.

Különösen tetszett, hogy ebben a kötetben nem tipikus gazdag amerikaiakról olvashattam, akiknek minden a lábuk előtt hever, hanem pont ellenkezőleg. Karaktereink egy szegény környéken élnek, ahol a bányában való munka nyújtja a megélhetést. 

Apropó, karakterek. Nagyon a szívemhez nőtt Ty, Elin, Cord, Jiggs és Lindsay, imádtam az ötösüket. Külön öröm volt olvasni a fiúk cívódásait, sokszor mosolyt csaltak az arcomra. Szerettem, ahogy egymáshoz viszonyultak, ahogy mindig számíthattak a másikra. Ők így alkottak egy családot. Amit talán kicsit sajnálok, hogy szívesebben megtudtam volna többet Ty múltjáról, mivel pár olyan kérdés felvetődött bennem, amelyekre a regényben nem találtam választ. 

A történet utolsó 100 oldala érzelmileg kikészített. Az biztos, hogy erre nem készültem fel eléggé, viszont ez a fordulat is kellett ahhoz, hogy ennyire mély hatással legyen rám ez a regény. Én őszintén imádtam ezt a könyvet, szinte csak pozitív gondolataim vannak róla, úgy érzem, most pont ez kellett a lelkemnek. Én ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit komolyabb olvasmányra vágyik.

Végezetül pedig szeretném megosztani veletek pár kedvenc idézetemet a könyvből:

„Néhány ezek közül talán fájdalmas. Az élet nem bánik velünk kesztyűs kézzel. De a sebhelyeink azok, amik azzá tesznek minket, akik vagyunk, a sebhelyeink mesélik el az életünk történetét.”

„Szeressenek tiszta szívből, még akkor is, mikor nehéz! Bocsássanak meg, még akkor is, mikor nem biztosak benne, hogy a másik megérdemli! És ne felejtsenek el barátok lenni minden barátságban!”

„– Az élet nem egyszerű. Az életet nem a nyúlszívűeknek találták ki. Félre kell tennünk a félelmeinket, és csak megpróbálni!”

„Kinyitom a számat, hogy válaszoljak, de egy hang sem jön ki rajta. Azt mondják, hogy az igazság fáj. Ez nem igaz.
Az igazság perzsel, és én minden porcikámban érzem.”

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A kötet megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Erin Watt: Omladozó királyság (A Royal család 5.)

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Erin Watt Omladozó királyság című kötete áll, mely A Royal család sorozat befejező könyve.  

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmaz az előző kötetekre nézve! 

Fülszöveg:

Mióta Hartley Wright találkozott Easton Royallal, az élete fenekestül felfordult. Minden sarok mögött ellenség, minden ajtó mögött veszély rejlik. Amikor beüt a tragédia, ami elragadja az emlékeit, a lány már senkiben sem bízhat, még a kék szemű fiúban sem, aki azt ígéri, minden rendben lesz.

Mert míg Hartley emlékei tele vannak fehér foltokkal, az ösztönei azt súgják, hogy Easton veszélyes. Képtelen eldönteni, hogy a fiú vajon a kígyó az édenkertben, vagy az esélye a megváltásra. A káoszt, ami vele jár, képtelenség kezelni, az érzések pedig, amiket őbenne kelt, túl zavarosak ahhoz, hogy kibogozza őket.

Easton azt akarja, hogy a lány emlékezzen. Hartley szerint jobb felejteni.

És talán igaza van.

Tragédia. Árulás. Bizalom. Hartley-nak szembe kell néznie a tényekkel – a Royalok elől képtelenség menekülni.

Tanulj meg a szabályaik szerint élni, vagy a vesztedet okozzák.

A könyvről:

Mindig furcsa érzés elérkezni egy hosszabb sorozat zárókötetéhez. Nehéz elengedni a megszeretett világot, a karaktereket, és egyszerűen nem lehet elég lassan olvasni a könyvet, mert bizony hamarabb a végére érünk, mint azt szeretnénk. Keserédes érzés van most bennem. A sorozat első három (+kiegészítő) kötete nem lett a kedvencem, de Easton története egyszerűen belopta magát a szívembe. Ahogy az előző regényt, úgy ezt is imádtam. 

A Bukott örökös akkora csattanóval ért véget, hogy csak lestem. Emlékszem, körülbelül egy éve olvashattam azt a könyvet, és alig tértem magamhoz. A baleset és az azt megelőző történések számtalan kérdést vetettek fel bennem, és alig vártam, hogy válaszokat kapjak. Az biztos, hogy egy, a sorozathoz méltó zárást kaptunk, amelyben sem romantikából, sem drámából nem adódott hiány.

Imádtam Hartley és Easton párosát, tökéletesen kiegészítették egymást, amely számomra ebben a kötetben még inkább nyilvánvalóvá vált. Mint az a fülszövegből is kiderül, Hartley elveszíti az emlékeit, ez a szál pedig tökéletes csavart vitt a történetbe, hiszen már semmi sem volt olyan, mint előtte. Nehéz lehet úgy felébredni egy napon, hogy azt sem tudod ki vagy, kik a barátaid, kik bántottak, és kik azok, akik melletted álltak. Hartley számtalan nehézséggel nézett szembe a 350 oldal során, de mindig bebizonyította, hogy mennyire bátor, hogy mennyire helyén van a szíve. Az pedig, ahogy Easton viszonyult hozzá mindezek során, egyszerűen megmelengette a szívemet. Az a páratlan szeretet és törődés, amelyet tanúsítottak egymás felé, még a nehézségeken, az elveszett emlékeken át is, igazzá tudta varázsolni mindazt, ami köztük van. Bevallom, azért féltem, hogy ez az emlékezetkieséses szál hová fog kilyukadni, de nagyon örülök, hogy a szerzőpáros olyan befejezés mellett döntött, amelyet végül megírtak.

Mint említettem, a romantika mellett bőven adódott dráma is, hiszen gondoljunk csak Felicityre, aki ha már jelen van valahol, az önmagában garantálja a problémákat. Ebben a kötetben sem hazudtolta meg önmagát, továbbra sem tudtam minimális szimpátiát sem érezni irányába. (Viszont kétségtelen, hogy ezek a jelenetek még inkább hozzáadtak a történet feszültségéhez, szóval bár negatív karakter, mégis a jelenléte kellett ebbe a regénybe.) Vagy gondoljunk csak Steve-re, aki korábban megölt egy embert, és a saját lányát is el szerette volna tüntetni az útból. Kíváncsi voltam, hogyan alakul az ő történetszála, pláne, az előző regény végén megtudott információk birtokában, de azt hiszem, hogy ezt a szálat én sem tudtam volna jobban lezárni.

Mindenképpen szeretnék írni arról is, hogy bár Hartley elvesztette az emlékeit, mégis, a homályos ködben, mely az új világát jellemezte, ugyanúgy megtanult kiállni a testvéréért és szembeszállni a családjával. A Wright családban több szőnyeg alá söpört szemét volt, mint egy nyilvános hulladékgyűjtő konténerben, amelyet Hartley nem félt előkotorni. Bátorság, szeretet, kitartás – azt hiszem, hogy leginkább ezekkel a szavakkal tudom jellemezni a hősnőnket, aki mindent feláldozott a húga érdekében.

A Royal fiúk (na meg persze Ella és Callum) ebben a kötetben is bebizonyították, hogy mennyire összetartóak, hogy mindig számíthatnak egymásra. Azt viszont sajnáltam, hogy Reed és Gideon ilyen keveset bukkantak fel ebben a részben, de úgy gondolom, hogy történjen bármi is a világukban, egy biztos: Royalék ott vannak egymásnak.

Nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a könyvet, imádtam minden egyes sorát. Tökéletes lezárásnak érzem, és bár elég vegyes érzéseim voltak a sorozattal kapcsolatban, a végére a szeretet maradt, és a szomorúság, hogy elfogytak a kötetek, amit nagyon sajnálok. Összességében azt tudom mondani, hogy ez egy eléggé szappanoperás történet, amely sok klisét is eljátszik, de őszintén: ki nem vágyik néha egy kis tini drámára? Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló típusú könyveket. Kalandos utazás volt, nem mindenhol tökéletes, de az utolsó két kötet mindenért kárpótolt.

Ti olvastátok már a záró könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó oldalán:

e-book formátum 

nyomtatott verzió 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka