Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona

A mai értékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak.

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmazhat a korábbi kötetekre nézve!

Fülszöveg:

Hajoljatok meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…

Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…

Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.

AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…

Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.

A SZERELMES ÉS A TÁRS…

Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.

ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…

A könyvről:

Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozata különösen közel áll a szívemhez, számomra abszolút megidézi az Üvegtrón és az ACOTAR olvasása okozta kellemes pillanatokat, így mindig olyan érzésem van, minta kicsit visszakapnék valamit a múltból. Az előző két részt az apróbb hibái ellenére is nagyon szerettem, így valószínűleg nem okozok meglepetést ha azt írom, hogy izgatottan vártam a folytatást. Őszinte leszek, amikor leültem olvasni a regényt, szinte nem is emlékeztem már az előzmények részleteire, de ahogy haladtam előre a történettel, szépen lassan beugrottak a korábban olvasottak.

Hogy miért is szeretem annyira ezt a sorozatot? A legapróbb részletekig kidolgozott világ, amely izgalmas cselekménnyel bír, a karakterek érdekesek, árnyaltak, rengeteg apró titok lappang körülöttük, amelyek mindig a legmegfelelőbb pillanatokban derülnek ki, ezáltal csúcspontokat kreálva. A mellékszereplők szintén nagy gonddal lettek megalkotva, így mindig van, aki meglepetést okozzon – akár negatív, akár pozitív értelemben. Bár klisés jelenetekből sincs hiány, mégis, ez egyáltalán nem zavaró számomra, és a sorozat teljesen belopta magát a szívembe.

Ez a kötet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért – szó szerint ugyanabban a jelenetben. Először csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik, de ahogyan olvastam a sorokat, egyre izgatottabb lettem. A kezdés nagyon erőteljes, amely tovább gyűrűződött, és a 100. oldal környékén egy szintén erőteljes jelenetsorral találkozhattunk, viszont utána kicsit laposodott a történet, hogy aztán a végén újra felpörögjön minden és leessen az állam - nem is egyszer. Tudom, hogy sokan azt szeretik, ha konstans izgalmas a cselekmény, de úgy érzem, hogy jelen esetben sokat adtak a kissé unalmasabb oldalakon történtek is, hiszen mind Poppy útkeresését mutatták be, na meg persze a Casteel-lel való viszonyát. Magának a regénynek is ez a központi témája: hogy pontosan kicsoda Poppy, ez a kezdetben fátyollal letakart és mások által irányított lány, aki most már királynőként pompázik. Milyen vér folyik az ereiben, pontosan mi történt a családjával, és milyen rejtélyek lappanganak még körülötte, amelyekre az olvasó sem gondolt volna. Poppy felnőtt a feladathoz, egyre bátrabb, egyre inkább tisztában van önmagával és egyre jobban ki tud állni az igaza és az érzései mellett. Büszke vagyok rá, hogy honnan indult, és milyen messzire jutott. Rendkívül izgalmas volt, ahogyan Poppy sorra derítette ki az apróbb részleteket önmagával kapcsolatban, de az is igaz, hogy egy kicsit elnyújtottra sikeredett ez a rész.

A kedvenc karaktereim továbbra is Poppy, Casteel na meg persze Kieran. Poppy és férje, Casteel kapcsolata tovább mélyült, szívmelengető volt olvasni, hogy mindig, minden helyzetben számíthattak egymásra, és egy olyan mély érzelmi kötelék alakult ki kettejük között, amelyre minden olvasó vágyik. Már nem kellett a varázserejére támaszkodnia, olvasni Casteel érzéseiben, hiszen mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez őszinte szerelem. Casteel soha nem akarta ketrecbe zárni Poppyt, hanem mindig megadta neki a lehetőséget, hogy saját maga döntsön és ha szükség kívánja, védje meg magát. Kicsit azért el tudtam volna viselni több Casteel jelenetet is, ahol ő dominál, de megértettem, hogy most más szerep hárult rá. Poppy és Kieran párbeszédei továbbra is rendkívül szórakoztatóak voltak, Kieran számomra egy jolly joker karakter, akit nem tudok nem kedvelni, és akin mindig rendkívül jól szórakozom. 

A világfelépítés tovább folytatódott ebben a kötetben, sok újabb apróbb részletet tudtunk meg, sok minden került a helyére a fejemben, és újdonságokból sem volt hiány. Én kifejezetten szeretem, ahogy a szerző egyre bővíti a világot, és mindig tartogat valamilyen meglepetést, de az is igaz, hogy a 3. kötet végére már szeretném egyben látni az egészet, de úgy érzem, hogy még mindig nem olvashattunk mindent.

Összességében továbbra is imádom ezt a Vér és hamu könyveket, bár ez a rész sem volt tökéletes, mégsem tudok nem szeretettel gondolni rá. Ez a sorozat jelenleg abszolút az egyik kedvenc fantasy világom, a folytatást pedig már most tűkön ülve várom. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogatnak még Poppy kalandjai.

„Ő volt nekem az első.

A testőröm.

A barátom.

Az árulóm.

A társam.

A férjem.

A szívtársam.

A mindenem.

Casteel Da’Neer meghajolt előttem, és úgy nézett rám, mintha én lennék az egyetlen ember az egész királyságban..”

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Vér és hamu

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Vanessa Len: Only a Monster – Csak egy szörnyeteg

A mai értékelés középpontjában Vanessa Len Only a Monster – Csak egy szörnyeteg című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Anassa Könyveknek!

Fülszöveg:

Vanessa Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.

Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.

Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.

A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…

Ő nem a hős.

A könyvről:

A fülszöveg már első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, mivel viszonylag ritkán találkozom olyan könyvekkel, ahol nem a hős áll a középpontban, hanem egy szörnyeteg szemszögéből olvashatjuk az eseményeket. Nem voltam benne biztos, hogy ez mit is jelenthet: egy nagyon gonosz karakter lesz az elbeszélő vagy sokkal inkább csak egy szörnyetegnek titulált, de valóban jólelkű lány? Nos, úgy érzem, hogy az igazság közelebb áll az utóbbihoz.

A regénynek elég erős kezdése volt, hiszen Joan viszonylag hamar megismerkedik a szörnyetegekre jellemző időutazás képességével, majd szintén a történet elején olvashatunk egy hatalmas mészárlásról. Szeretem, mikor az író in medias rex kezdéssel a cselekmény sűrűjébe vág, és apránként tudjuk összerakni a részleteket. Ez a gyors elbeszélésmód végig jellemző volt a könyvre, a cselekmény pörgött, nem igazán voltak üres járatok, hanem mindennek megvolt a helye és a fontossága a történet egésze szempontjából. 

Mindig is szerettem az időutazásról szóló olvasmányokat, ez most sem volt másképp. Ez a téma számomra mindig érdekes, azt pedig különösen szeretem, hogy mennyire el tud gondolkodtatni. Tetszett az ötlet, hogy a szörnyetegek az időutazáshoz emberi időt kell, hogy lopjanak – néha sokkoló volt a felismerés, hogy mennyi ember élete rövidülhetett meg ezáltal. Érdekes volt a kettősség, amelyet a szörnyek cselekedetei és a velük való szimpatizálás keltett bennem, mert bár az idő lopása tényleg borzasztó és helytelen, de közben megismertem a karaktereket, az emberi mivoltukat, és könnyen a szívemhez nőttek. Néha már magam sem tudtam, hogy kinek is szurkolok ebben a történetben: a hősnek, aki az embereket védelmezi és szörnyeket pusztít el, vagy pont a szörnyeknek, akik veszélyben vannak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett nekem ez a kettősség, üdítően újszerűen hatott, én pedig ezt értékelem.

A szerelmi szállal kapcsolatban voltak problémáim, mivel eléggé kidolgozatlannak és hirtelennek éreztem. Aaron és Joan kapcsolata szerintem nagyon jól indult, én szurkoltam a párosuknak, de mégis úgy érzem, hogy az egész a semmibe futott. A Nick és Joan közötti szerelmi szálat viszont nagyon gyorsnak és semmilyennek éreztem, számomra a magyarázat is kissé gyenge volt – sokkal több mély, szenvedélyes vagy bensőséges jelenetre lett volna szükségem ahhoz, hogy átérezhessem a köztük lévő érzelmeket.

Tetszett a karakterfejlődés, amelyen Joan és Aaron átestek. Egyiküknek sem volt könnyű dolga, ugyanis Joannak meg kellett birkóznia azzal, hogy kicsoda is ő valójában, hogy micsoda ő és a családja. Kereste az útját, küzdött és akármennyire is kicsi volt az esély a győzelemre, ő nem adta fel és biztatta a társait is. Hosszú utat tett meg, még mindig hosszú út áll előtte, de úgy gondolom, hogy meg fog birkózni az elé gördülő akadállyokkal. Aaron karakterfejlődése szintén látványos volt, hiszen hátrahagyva a beképzelt, úri ficsúr személyiségét a történet végére egy kedves és jólelkű srác lett, aki nagyon a szívemhez nőtt. Amit egy kicsit hiányoltam vele kapcsolatban az, hogy szívesen olvastam volna többet a múltjáról, az Oliverekhez főződő viszonyáról vagy az édesanyjával kapcsolatos emlékeiről, erre remélhetőleg a folytatásban lesz bőven lehetőség. Úgy érzem, hogy még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség rejlik a karakterében, és rengeteg kérdés maradt megválaszolatlan.

A Csak egy szörnyeteg egy nem szokványos fantasy, de nekem elnyerte a tetszésemet. Bátran tudom ajánlani a hőstörténetek szerelmeseinek, mivel szerintem nagyon érdekes más perspektívából szemlélni az eseményeket. 

Ti olvastátok már a könyvet?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés | Szántó Dániel - Dorian: Tündekard

A mai értékelés középpontjában Szántó Dániel Dorian: Tündekard című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt Szántó Dánielnek és az Alexandra Kiadónak!

Fülszöveg:

Három évtized telt el a nagy háború óta, amelyben a tündék, törpök és emberek hadának sikerült legyűrnie az Árnyak seregét. A szörnyű áron kivívott győzelem óta béke honol, ám Esuasneket, a tündevilág szívét veszély fenyegeti – mégpedig olyan irányból, amire senki sem gondolna.

Dorian, a gyengesége miatt kiközösített ifjú tünde az Esuasnek közelében elterülő tiltott rengetegben tölti napjait, ahol egy nap különös pengedarabra lel. Meryl, az egész világot bejárt bölcs úgy véli, hogy Dorian az Árnyak kardjának egy részére bukkant, amelynek ereje semmihez sem fogható, és amelynek már hosszú ideje nyoma veszett. A kardnak kulcsszerepe volt az Árnyak feletti győzelemben, és most ismét létfontosságú lehet a gonosz gyülekező erői elleni harcban.

A pengedarab ugyanis önálló akarattal bír, és valamiért az eddig egész életében lekicsinyelt Doriant szemelte ki céljai elérésére. Ő a kiválasztott, akinek egyesíteni kell a széttört kard részeit, ám az ifjúban egyre több kérdés merül benne az isteni eredetű varázstárgy valódi szándékaival kapcsolatban. Eközben az Árnyak szolgái folyamatosan a nyomában járnak, és egy szörnyűséges fekete sárkány és lovasa vadászik rá.

Bízhat vajon a hosszú és veszélyekkel teli útja során mellé csapódó társaiban? És bízhat önmagában, miközben a hatalom kísértése állandóan a fülében duruzsol?

A könyvről:

Korábban még soha nem olvastam Szántó Dánieltől, de mindig szívesen ismerkedem számomra új szerzők regényeivel, ez most sem volt másképp. A Dorian fülszövege már első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, egy hamisíthatatlan, nagyszabású fantasy történetnek ígérkezett, amelyet meg is kaptam. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a gyönyörű borítót. Nagyon szép, igényes munka, amely tökéletesen passzol a regényhez.

Az alapszituáció szerint a más tündék által gyengének titulált Dorian rátalál az Árnyak kardjának egy darabjára, és útra kell egy barátjával, Rowenával a törpökhöz, mivel menekülniük kell a nyomukba szegődő árnyak elől. Az ellenség közel van, mindig a nyomukban jár, nekik pedig számos megpróbáltatáson kell átesniük a hosszú út során, ahol önismeretben, ellenséges személyekben, küzdelemben nem lesz hiány. Vajon sikerrel járnak a küldetésükben? Dorian ellen tud állni a penge varázsának?

Dorian története számomra egy igazi kaland, egy nagy utazás, amelyben öröm volt részt venni. Ez a kis tünde bebizonyította, hogy kemény fából faragták, hogy sokkal több egy gyenge teremtménynél, valójában épp ellenkezőleg: hatalmas erő lakozik benne. Semmi és senki nem tudta eltéríteni a céljától, amit a fejébe vett, azt mindenáron meg is akarta valósítani. Nem mondott le arról, hogy győzedelmeskedhetnek az egyre kilátástalanabb helyzet ellenére sem, ebben pedig nagy segítségre voltak útitársai: Rowena, majd a későbbiekben mellé szegődött Vukrah’ és Begónia. 

Ebben a könyvben minden az Árnyak kardja körül forgott – a legendás kard körül, amellyel el lehet pusztítani az ellenséget, és amely darabokra törve hever szerte-szét a világban arra várva, hogy Dorian rátaláljon. Nem a tünde, az ember vagy a törp választja a pengét, hanem pont fordítva, a varázs tudja, hogy ki méltó a kard forgatására. A kard sok mindenkit vonz, ellenségeket és barátokat egyaránt. Megrészegítő hatalommal bír, amelynek nem sokan tudnak ellenállni, leszámítva persze Doriant. Úgy gondolom, hogy ez is Dorian különleges lelki erejéről tett tanúbizonyosságot, hogy képes volt uralni a pengét, és nem fordítva történt. Ha szükséges volt, akkor meg is tudott válni tőle, és mindig mások érdekeit tartotta szem előtt, nem a hataloméhséget. Örültem, hogy az útja során mellészegődtek a társai, hiszen minden hősnek szüksége van barátokra, akik segítik a kaland során. Az persze már más kérdés, hogy Rowena, Vukrah’ és Begónia valójában milyen szándékkal indulnak útnak és hová jutnak a regény végére – én csak kapkodtam a fejem, hogy mi minden történt ott.

Nagyon tetszett a világ, amelyet Szántó Dániel megalkotott. Részletesen kidolgozott, komoly történelemmel bíró világba csöppenünk, ahol már a felvezetés külön megér egy említést, mivel nagyon ritkán olvasok hasonló fantasy könyveket, ahol ennyire kidolgozott minden már a legelső oldalaktól kezdve. Egyszerűen mindenre figyelt az író, a különböző fajokra, az állatvilágra, a helyekre és azok háttértörténetére. Külön öröm, hogy a könyvben szerepel egy térkép is, így sokkal könnyebb elképzelni, hogy merre haladnak hőseink a hosszú útjuk során. 

Az írásmód, a kötet hangulata mind segítettek abban, hogy hamar a szívemhez nőjön ez a történet a karaktereivel együtt. A befejezés különösen tetszett, nagyon izgalmas volt, én pedig kíváncsi vagyok, hogy mi minden fog történni még a folytatásban. Remélem, hogy nem kell nagyon sokat várnunk rá, mivel Dorian további kalandjait mielőbb szeretném megismerni. Bátran ajánlom nektek is ezt a könyvet, ha szeretitek a fantasykat, ahol valóban a történések, és nem egy romantikus szál dominál. Fiúknak/férfiaknak is csak ajánlani tudom, szerintem nemtől függetlenül elnyerheti bárki tetszését.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága

A mai értékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Az első kötetről írt értékelésem itt olvasható: Vérből és hamuból 

Fülszöveg:

Erősebb a szerelem a bosszúnál?

EGY ÁRULÁS…

Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.

EGY DÖNTÉS…

Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.

EGY TITOK…

Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.

Vesd bele magad!

A könyvről:

Az előző kötet izgalmas fordulatai után nagyon kíváncsian vártam a folytatást, biztos voltam benne, hogy számos meghökkentő és zseniális ötletet talál ki az írónő, de sikerült felülmúlnia minden előzetes várakozásomat. Azt hiszem, hogy kijelenthetem: ez a sorozat számomra megérkezett és új kedvencet avattam. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, annyira egyben volt az egész. Minden, amit az első kötetben kicsit negatívumként hoztam fel, az itt már nem volt jelen, és egy igazi, kidolgozott, nagyszerű karaktereket felvonultató és fordulatos fantasyt olvashattam, amelyre már nagyon régóta vártam.

Ebben a regényben az igazi hangsúly Poppyn volt, hogy megtalálja önmagát, megismerje a múltját és tisztázza az érzéseit Casteellel és a jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Mint említettem, a könyv izgalmas és fordulatos volt, de mégis, inkább Poppy személyiségfejlődése volt hangsúlyosabb, ahogy végre valahára le merte vetni magáról jelképesen is a Szűz fátylát, és már csak egy félig atlantiai lányként volt jelen, aki kiáll önmagáért és azokért, akik fontosak neki. Nagy utat tett meg, pláne, ha visszagondolunk, hogy honnan indult, de egy olyan nővé ért, aki tisztában van önmagával és aki soha nem adja fel, küzd a végsőkig. Casteel ebben a kötetben szintén egyre zseniálisabb lett, jobban megismerhettük a karakterét, a démonait, a múltját, de láthattuk a humoros, szerethető oldalát is. Imádtam Poppyval a párosukat, a vicces szócsatáikat, a köztük lévő perzselő kémiát és a történetüket, amely  tele volt hazugsággal, árulással, bizalmatlansággal, de mégis, mindezek ellenére vonzalommal, vággyal és talán valami többel is. A kapcsolatuk dinamikája lenyűgözött, ahogyan ráébredtek az egyre inkább valóságosabb érzelmeikre, és arra, hogy fontos nekik a másik. Ha már a karakterekről írok, akkor muszáj megemlítenem Kierant is, akit az előző rész után nem hittem volna, hogy ennyire megszeretek, de mégis, lenyűgözött minden vicces beszólásával, a hűségével, a kedvességével. Azt hiszem, hogy senki nem kívánhatna jobb védelmezőt önmaga számára, mint amilyen Kieran, az pedig csak hab a tortán, hogy mennyire zseniális személyiséggel rendelkezik. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódnak a kalandjaik, az biztos, hogy én olvasni fogom.

A Hús és tűz királysága egy viszonylag hosszabb könyv, de ennek ellenére végig fent tudta tartani az érdeklődésemet, számomra egyszer sem vált unalmassá, ez köszönhető annak, hogy mindig történt valami, ami aktuálisan foglalkoztatta Poppyt és az olvasót. Nagyon tetszett, ahogy a különböző információk adagolva voltak, tényleg mindig akadt valami új, amit fel kellett dolgozni, és ami további kérdésekhez vezetett a jövőre nézve. Kíváncsi vagyok, hogy Poppy múltjának a felderítése miképp fog folytatódni, hiszen számos izgalmas lehetőséget tartogat magában.

A kötetben fontos szerepet kapott és állandó dilemmát jelentett, hogy vajon az Atlantiaiak miképp viszonyulnak Poppyhoz, hogy elfogadják-e őt, a volt Szüzet, a Felemelkedettek jelképét. Poppy mindennél jobban szerette volna, ha önmagát látják, és nem azt, akiknek lennie kellett a múltban, de ha valakiket a félelem kovácsolt azzá az emberré, akik lettek, akkor nehezebb elnyerni a bizalmukat, mint azt bárki hinné. Hiába a cselekedetek, amelyek bizonyítják, hogy ő nem a Felemelkedettek közé tartozik, ezt sajnos sokan nem tudták feldolgozni és elhinni. Ez számos konfliktushoz vezetett Poppyban és a környezetében is, amely biztos vagyok benne, hogy tovább fog mélyülni.

Az előző kötethez hasonlóan itt is csak az államat kapargattam a regény végi eseményektől, rendkívül tüzes lezárást kapott a történet, amely annyi lehetőséget tartogat magában. Ha lehetne, már most folytatnám a sorozatot, hiszen annyira kíváncsi vagyok Poppy, Casteel és a többiek sorsára.

Összességében azt tudom mondani, hogy egy rendkívül izgalmas fantasy sorozat második kötete a Hús és tűz királysága, amelyet megéri elolvasni, hiszen annyira grandiózus és egy olyan történetet tár elénk, amelyet szerintem sokan szeretni fognak. Humor, szenvedély, harc, politikai játszmák, barátságok – ezek mind megtalálhatóak ebben a sorozatban, én pedig kíváncsi vagyok, hogy a jövőre nézve mennyi mindent tartogat még. Olvassátok, szeressétek.

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Shannon Mayer és Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara

A mai értékelés középpontjában Shannon Mayer és Kelly St. Clare Méz és hamu udvara című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Fülszöveg:

Titkon szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…

Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.

Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.

Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.

A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.

Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.

A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

A könyvről:

Mindig szívesen veszek a kezembe egy izgalmasnak ígérkező fantasyt, ez a Méz és hamu udvara esetében sem volt másképp. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, a tündérekről szóló regények pedig különösen közel állnak a szívemhez, így minden adott volt egy jó olvasmányhoz.

Az alaptörténet szerint Alli végez a kiképzéssel, így végre eléri az általa régóta vágyott életet: kap egy saját otthont, saját fizetést és rangos helyet az udvarban. Ám Hegyalja összeomlása véget vet a dédelgetett álmainak, és menekülni kényszerül az Alaszkában található Háromszögbe. Ott számos megpróbáltatás vár rá, új ismerősök, új igazságok, és egy régi szerelem, amely újra lángra robban. De mi történik, ha az igazság sokkal megrázóbb, mint azt Alli sejtette? Ha számkivetettként üldözőbe veszik? Vajon mi lesz a bukott Hegyalja sorsa?

Nagyon szerettem, hogy a könyv rögtön izgalmas történésekkel kezdett, nem volt semmilyen lényegtelen felvezető, hanem már az első fejezetben elindult a valódi cselekmény. A gyors történetvezetés a regény hátralevő részében is fennmaradt, a cselekmény nagyon pörgött, néha talán kicsit túl gyors is volt az én ízlésemnek. Sokszor szívesebben olvastam volna többet egy-egy jelenetről, vagy az Alliban lezajló érzésekről. Néha csak azt vettem észre, hogy minden előjel nélkül, hirtelen történik valamilyen váltás a könyvben, pl. a semmiből megjelenik egy karakter. Ez a jelenség megfigyelhető volt Alli gondolataiban is, néha kicsit csapongónak éreztem, aki túl gyorsan jutott el egyik érzéstől és gondolattól a másikig. 

Alli maga egy nagyon badass hősnő volt, aki megmutatta egy férfiak uralta világban, hogy nőkét igenis tud érvényesülni és tud annyira harcias lenni, mint egy férfi. Néha kicsit forrófejű volt, de összességében egy erős, tudatos fiatal nő, akinek a helyén van az esze és a szíve. Nehéz élete volt, hiszen gyermekkorában árvaházba került, így mindenképpen meg kellett tanulnia egyedül túlélni. Szerettem a karakterét körüllengő hangulatot, azt, ahogyan mások viszonyultak hozzá, mivel ők is látták a lányban rejlő erőt és kitartást. A többi karakter közül egyértelműen Faolan volt a kedvencem, aki egy rejtélyes, sötét figura, de mégis, egyszerűen leveszi a lábáról Alli mellett az olvasót is. Imádtam a közös jeleneteiket, a párbeszédeiket, ahogyan heccelték egymást – egyértelműen nagy rajongója lettem a párosuknak, és csak remélem, hogy ez a jövőben is így marad, mivel biztosan olvasni akarok még róluk. Szépen kiegészítették egymást, az pedig adott egy plusz izgalmat ennek a kezdetleges szerelmi szálnak, hogy valójában egy tiltott kapcsolatról beszélhetnénk az esetükben, mivel Alli a Fényudvar, Faolan pedig az Árnyudvar tagja. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben miképp alakulnak át az erőviszonyok és az ő kapcsolatuk. A többi karakter is izgalmas volt, sok egyéniséggel találkozhattunk a regényben, akik mind kitűntek valami miatt, gondoljunk csak Rubyra, a kedves és barátságos, de egyben veszélyes óriásra, vagy Yarrow-ra, aki mindenképpen kivált valamilyen érzelmet az emberből, és akihez számomra a regény legszomorúbb és legsokkolóbb jelenete is társult, de Cynth, vagy a király és a királyné is olyan karakterek, akik hatnak az olvasóra.

Maga a történet izgalmas volt, fordulatos, bizonytalansággal teli, de Alli nagyon szépen lavírozott a különböző kihívások között. Olvashattunk többek között óriásokról és különböző izgalmas lényekről is, amelyek megszínezték a tündérek világát. Külön tetszett, hogy a könyvben az emberek is tisztában vannak a tündérek létezésével, ez egy plusz feszültséget ad a történetnek, hiszen az emberek és tündérek közötti ellentét megmutatkozik. A regény csak úgy vitt magával, az írói stílus könnyed, olvasmányos, amely nagyon könnyen beszippantja az olvasót.

Összességében elmondható, hogy a Méz és hamu udvara egy varázslatos történet, amely bár nem tökéletes, vannak hibái, de egy nagyon jó alapanyag, egy fordulatokkal teli kaland kezdete, én pedig kíváncsian várom, hogy mi mindent tartogat még számunkra ez a trilógia. Ha szeretitek a fantasy olvasmányokat, akkor ne hagyjátok ki!

Tervezitek olvasni a regényt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: link

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout From Blood and Ash – Vérből és hamuból című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Lebilincselő és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára.

EGY SZŰZ…

Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.

EGY KÖTELESSÉG…

Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.

EGY KIRÁLYSÁG…

Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.

JenniferL. Armentrout első high fantasyje.

A regényről:

Izgatottan kezdtem neki a könyvnek, mivel már nagyon vágytam egy grandiózus és ígéretes fantasy sorozatra, amely elrabolja a szívemet. A Vérből és hamuból pedig tökéletes választásnak ígérkezett. Tinédzser éveim egyik kedvenc sorozata volt a Luxen, amelyről máig kedves emlékeket őrzök, de évek óta nem olvastam az írónőtől, mivel féltem, hogy nem fognak tetszeni az újabb történetei. Kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz a szerző szavai alkotta világba bepillantást nyerni, de abszolút pozitív csalódás volt. A Vérből és hamuból bár nem tökéletes, de egy rendkívül összetett, izgalmas és potenciális kedvenc sorozat nyitó kötete, ennek köszönhetően pedig epekedve várom a folytatásokat.

Az alapszituáció szerint Poppy (Penellaphe), a Szűz börtönben él a kastélybeli szobájában: az arcát állandóan fátyol fedi, ő maga pedig nem beszélgethet az udvar tagjaival, nem is lehet egy szobában velük, tiltott számára minden, ami szórakozásnak minősül. Szabályok között éli az életét, mivel ő a szigorú vallással rendelkező királyság jövőjének a kulcsa. A történet akkor kezd bonyolódni, amikor Poppy megismerkedik az egyik testőrrel, Hawke-val, aki rövid időn belül a saját személyi testőrévé válik. Ez önmagában nem is adna bonyodalomra okot, ha Poppy nem kezdene el érzéseket táplálni Hawke iránt, aki közel sem hasonlítható senkihez, akivel a lány korábban találkozott. Ha mindez nem lenne elég, Poppynak számos fenyegetéssel is szembe kell néznie, mivel az ellenség, a Sötét Szerzet az életére tör.

A könyv egy kicsit lassan indult be, szükség volt az első 100-120 oldalra, hogy felvázolja a világot, az alapszituációt, de utána már letehetetlennek bizonyult. Rendkívül izgalmas volt, végig fenntartotta a figyelmemet, élvezet volt kibogozni a történetszálakat, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy engem minden fordulat meglepett. Talán jobban élveztem volna, ha egy kicsit kevesebb rejtett utalás lett volna egy bizonyos személyt illetően, mivel úgy nagyobb meglepetésként hatott volna rám, de így sem igazán van okom panaszra.

Úgy gondolom, hogy ebben a történetben mindenki talál számára szimpatikus karaktert, hiszen annyi különböző személyiséggel találkozhatunk a lapok között. Poppyval könnyű azonosulni, egy bátor lány, aki nem a köré szabott keretek közé született, hanem számos olyan tulajdonsága volt, amelyek kiemelkedőek. A regény során hatalmas fejlődésen ment át, elkezdte felfedezni az életet és jobban megismerni önmagát, de úgy érzem, hogy még rengeteget fog változni, én pedig kíváncsi vagyok, hogy milyen messzire fog jutni. Valamennyire emlékeztetett engem az Üvegtrónra és azon belül is Celaena karakterére, aki hozzá hasonlóan szintén ügyesen bánt a fegyverekkel, sőt, mindkettejük szobájában rejtőzött 1-1 titkos lépcső. Hawke pedig az abszolút kedvencem lett, egyszerűen imádtam, hogy mennyire más volt. Üdítően hatott a történetben a gondoskodásával, a világlátásával, a tetteivel és a személyiségével. Rendkívül jól szórakoztam a Poppy és Hawke közötti eszmecseréken, a párosuk dinamikája nagyon jó volt, az írónő rendkívül jól megragadta az enemies to lovers vonalat, amely szerintem sok másik olvasót is elvarázsolt. A mellékszereplők közül Vikter állt igazán közel a szívemhez, de Tawny is szimpatikus karakter volt, de Poppyhoz hasonlóan én is kíváncsi lettem volna, hogy vajon más körülmények között is barátokká váltak volna.

Tetszett, ahogy az írónő bemutatta a világot és ezt a beteges, eltorzult vallást, amely megszabta a királyság mindennapi életét. Elképzelni is szörnyű, hogy mi mindent kellett átélnie 1-1 szülőnek, aki a gyermekét az isteneknek áldozta fel és soha többet nem hallott róluk egy szót sem. Végig izgalmas volt a kérdés, hogy vajon mit is jelent a felemelkedés, hogy miben változnak meg a felemelkedettek, az ezzel kapcsolatos csavar pedig nagyon tetszett, bár számítani lehetett rá, hogy valami nem igazán stimmel ezekkel a személyekkel.

A könyvben tehát minden adott volt, ami egy jó fantasyhoz szükséges: érdekes karakterek, rendkívül jól felépített világ, szuper fordulatok. Egy biztos: kíváncsian várom a folytatást, remélem, hogy az írónő sokszor meg fog lepni, és bízom benne, hogy egy potenciális új kedvenc sorozatot fogok avatni.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Shea Ernshaw: Winterwood – Télerdő

A mai könyvértékelés középpontjában Shea Ernshaw Winterwood – Télerdő című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Légy óvatos a sötét rengetegben…

Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.

Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.

Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.

A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.

A Télerdőből kiderül, miért.

Hagyd, hogy elbűvöljön!

A könyvről:

Korábban már volt lehetőségem olvasni az írónőtől (a Gonosz mélység értékelésem itt található), így mindenképpen egy misztikus és szövevényes olvasmányra számítottam, amelyet meg is kaptam. Mielőtt azonban rátérnék a cselekményre, szeretném kiemelni, hogy mennyire gyönyörű ez a borító. Imádom, a könyvespolcom egyik éke lett.

Az alapszituáció szerint a Fir Haven városát körülölelő erdőket elzárja egy hatalmas hóvihar. Ezekben az erdőkben él többek között Nora Walker, akinek a családja már-már mítosz a környékbeli lakosok körében, valamint, itt található a Kezelhetetlen Fiúk Tábora is. Számos fiatal és egy idős helyi lakos ragad fenn a hegyen, ahol a vihar éjszakáján különös események történnek. Egy fiú meghal, egy másik fiú eltűnik. Mi vezetett vajon a halálesetig? Mindenki az, akinek mondja magát?

A regény fő erőssége számomra a hangulata. Nagyon tetszett ez a boszorkányos-misztikus vonal, a Walker lányok eredettörténete. Élvezettel olvastam a leírásokat Nora őseiről, és kíváncsi voltam, hogy vajon őt milyen alkonyárnnyal áldotta meg a sors. A Walker lányokat minden környékbeli ismeri, pletykákat mondanak róluk, de kevesen értették meg igazán a családot és az általuk képviselt értékeket. Mindannyian erős karakterek a leírások alapján, akik megérdemlik, hogy fenn maradjanak az utókor számára.

„Az erdő leányai vagyunk.

Az egyik nem élhet a másik nélkül.”

Ha egy másik fontos erősséget kellene kiemelnem, akkor az a történet lenne. Bár maga a cselekmény elég lassú lefolyású, de izgalmas, az olvasó pedig csak találgathat a rejtélyek között. Én végig kíváncsi voltam, hogy Oliver kicsoda is valójában, milyen ember és mit titkolhat, ahogyan arra is, hogyan  kerülhetett a térség legősibb és legfélelmetesebb erdejébe, ráadásul úgy, hogy látszólag épségben megúszta az ott tartózkodást.

A karakterek nem voltak túlbonyolítva: Nora egyértelműen sokkal szövevényesebb leírást kapott, mint a többi szereplő, főleg az ő vívódásait követhetjük nyomon, hiszen nagyon bántja a lányt, hogy nem találja meg magában az őseiben rejlő valódi varázserő szikráját. A lány kissé bizonytalan, de ez végső soron nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy elszigetelve él a kortársaitól, ráadásul, az édesanyja nem szeretné továbbra is képviselni a Walker család értékeit. 

„Nora nem gyenge, nem törékeny, és nem is fél annyi mindentől. Ő a vihar, ami tetőket tépáz és fákat dönt le.”

A tájleírásokat nagyon szerettem, az egész térség egyszerre tükrözte számomra egy nyugalmas, hűs nyári kuckó benyomását, valamint egy hideg, rémisztő térség hangulatát. Fir Haven egy olyan hely, ahol én is szívesen eltöltenék pár napot, persze szigorúan csak nyáron, amikor nem fenyegetnek a hóviharok és azok következményei.

Összességében azt tudom mondani, hogy a Télerdő egy rejtélyes, izgalmas fantasy, amely bár lassúbb lefolyású, de így is számos érdekes fordulatot tartogat magában. A regény két szemszögből íródott, amely nekem különösen tetszett, ebben a történetben nagy szükségét éreztem. A hagyományos oldalakat néha megszakítja 1-1 fekete lapra nyomtatott varázskönyv részlet, ezeket különösen szerettem, hiszen nagyon jól feldobják a kötetet és plusz információkkal is szolgáltak. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti a slow burn típusú fantasyket, amelyek garantálják a jó kikapcsolódást.

„Senki sem látja, hogy éppenannyi sebem van, mint mindenki másnak.

Hogy egy kicsit én is megtört vagyok.”

Ti olvastátok már a könyvet? 

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

e-könyv

papír formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Köszöntünk az elátkozott városban, Sparrow-ban.

A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.

Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.

Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.

Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.

Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.

Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?

A könyvről:

Erről a kötetről nagyon nehéz spoiler mentesen írni, így az értékelésemet is három részre szedem. Az elsőben egy spoiler mentes ajánló olvasható, a másodikban pár spoileres gondolat található, míg a harmadikban egy spoiler mentes összegző.

SPOILER MENTES:

A Gonosz mélység című kötet kétség kívül az egyik legegyedibb olvasmány, amely eddig a kezembe került. Egy hamisíthatatlan young adult történet, fantasztikusan megalkotott világgal, misztikummal, karakterekkel és hangulattal.  A könyv csak úgy vitt magával, szinte lehetetlen volt letenni, annyira tudni akartam, hogy hová tart a végkifejlet. Az írónő stílusa lendületes, egyszerű, de mégis nagyon szépen és rejtélyesen fogalmaz. Külön szeretném kiemelni a borítót is, amely az egyik leggyönyörűbb a polcomon.

Az alaptörténet szerint három nővér, akiket az 1800-as években kivégeztek, nyaranta visszatérnek Sparrow városába, ahol beköltöznek három ifjú lány testébe, és vízbe fojtják a férfiakat – csak úgy, mint ahogy velük is tették. A könyv izgalmát az adja, hogy nem tudják a karakterek, hogy kiknek a bőrébe bújnak a nővérek, és kiszámíthatatlan, hogy hány embert is terveznek vízbe csalni. A Swan nővérek legendáknak számítanak Sparrow városában, a róluk elnevezett Swan hetek megannyi turistát is vonzanak, csakhogy nem mindenki ússza meg közülük sem élve. Egy könyv, amelyet átitat a város történelme, az azzal járó szenvedés és misztikum. A történetet abszolút a Swan nővérek vitték a hátukon, akik már a puszta lényükkel is megannyi érzelmet váltottak ki csakúgy a város lakiból, mint az olvasókból. 

A szerelmi szál szépen épült fel, bár kicsit gyorsnak tűnt nekem. Penny karaktere elsős gimnazista a kötetben, tehát körülbelül 15-16 éves, ehhez képest kissé meredeknek éreztem pár dolgot a részéről. Bo nagyon szimpatikus személyiség volt, nehéz múlttal, és aki még keményebb megpróbáltatásokat él át.  Szerettem a párosukat, megértették egymást, és a tragédiák közepette is képesek voltak megnyitni a szívüket a másik felé.

SPOILERES:

Nagyon összetett volt Hazel karaktere, akire már az első pillanatoktól gyanakodtam, hogy ki is a gazdateste. Az elején még könnyű lehetett elhinni, hogy Pennyvel van dolgunk, de egyre több rejtélyes utalást találhattunk arra, hogy bizony Hazel áll előttünk. Akaratlanul is szimpátiát éreztem Hazel irányába, akit rettentően megsajnáltam a múltja miatt: ő csak egy szerelmes tini volt, akit viszont is szerettek, de valamilyen szinten ez vezetett a halálához. A különböző kisebb településeken sokszor kizárják, elítélik az idegeneket, az 1800-as években sem volt ez másképp, pláne, ha boszorkánysággal is gyanúsítják az illetőt. Borzasztó volt olvasni, hogy egy kis bőrhiba is elég volt a testvérek ítéletéhez. Hazel és Owen története szívszorító volt, ahogyan a férfi feláldozta magát érte, és végül együtt hunytak el, az óceán mélyében.

Hazel sokat szenvedett, sokat gyilkolt. Korántsem lehet rá azt mondani, hogy egy ártatlan, jótét lélek, de mégis, annyi szenvedés, annyi kín borítja a múltját. Hazel csak szeretne ember lenni, szeretne szerelmes lenni, és szeretne egy boldog életet élni, amely soha nem adatott meg neki, köszönhetően a városnak. Értettem az indítékait, de drukkoltam, hogy helyen döntsön, és hagyja el a kölcsönvett testet. Az önfeláldozása bebizonyította, hogy milyen ember ő valójában: hogy nem boszorkány, soha nem is volt az, csak egy fiatal lány, aki szeretetet és boldogságot akart. A tette megmentett megannyi emberi életet, amely a legnemesebb áldozat volt, amit hozhatott.

SPOILER MENTES:

Összességében elmondhatom, hogy egy igazán különleges és egyedi történetet olvastam, amely garantáltam nem jön szembe az emberrel minden írónál. A karakterek és a kisváros szerethetőek voltak, a legendák és mítoszok pedig fantasztikusak. Nem minden személy rendelkezik a varázslat képességével, de a varázslat megszülethet számos tényező együttes állása esetén is. Nos, az írónő határozottan megteremtette a varázslatot ezzel a történettel, amely számos olvasót fog még elbájolni. Ha még nem olvastad, akkor itt az ideje!:)

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Erin Morgenstern regényéről, az Éjszakai cirkuszról írok nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Agave Könyveknek!

A bejegyzésem a Prológus Éjszakai cirkusz projektjének a részét képezni.

Fülszöveg: 

1886-ban egy rejtélyes utazócirkuszból nemzetközi szenzáció lesz. A Cirque des Rêves csak éjjel van nyitva, fekete és fehér színekben pompázik, és mindenkit vár, aki felfedezné kör alakú ösvényeit vagy felmelegedne tüzeinél.

Noha itt is találhatóak akrobaták, jósok és kígyóemberek, az álmok cirkusza nem szokványos látványosság. Egyes sátraiba beköltöztek a felhők, másokban jég van. Mintha valamiféle varázslat bűvkörébe vonná a szerelmeseit, akiket rêveurnek, vagyis álmodozónak hívnak.

A történet középpontjában két fiatal mágus áll: Celia és Marco. Kisgyermek koruktól fogva arra tanították őket, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

A könyvről:

Nagyon régóta szerettem volna már elolvasni ezt a regényt, így hatalmas örömmel fogadtam a hírt, hogy az Agave Könyvek gondozásában újra megjelenik hazánkban. Korábban már volt lehetőségem olvasni a szerzőtől (Csillagtalan tenger), így tudtam, hogy egy igazán egyedi történetre kell számítanom. 

A regény középpontjában egy különös cirkusz áll, amely csak éjjelente van nyitva. A Cirque des Rêves engem is elvarázsolt, hiszen olyan szemléletes leírásokkal találkozhattunk, amelyeknek köszönhetően szinte már én is ott éreztem magam a csíkos sátorponyvák között. Ebben a cirkuszban van minden, amiről csak álmodni mer az ember: találkozhatunk kígyónővel, illuzionistával, artistákkal és megannyi érdekes sátorral, gondoljunk csak a Jégvirágok kertjére, amely az én személyes kedvencem lett. A kötet azonban nem csak maga a cirkusz miatt ennyire különleges, hiszen a történet középpontjában egy párbaj áll. 

Celia és Marco mondhatni természetfeletti képességekkel rendelkeznek, amelyet a hétköznapi ember talán varázslatnak nevezne. Főszereplőink azonban soha nem élhettek normális életet, köszönhetően két ősöreg „mágusnak”, akik már egészen fiatal korukban elrendeltették, hogy meg kell majd küzdeniük egymással, be kell bizonyítaniuk, hogy ki uralja jobban a képességüket. 

„Mindenféle hatás lehetséges, az egészen hétköznapitól a nagyon mélyig. Megeshet, hogy a történet, amit elmesélsz, beköltözik valakinek a lelkébe, a vérévé válik, része lesz a személyiségének és az élete céljának. Ez a mese mozgatja majd, ez hajtja előre, és ki tudja, mi mindent fog tenni miatta, a te szavaid miatt.”

Az Éjszakai cirkusz egy rengeteg karaktert mozgató, sok-sok évet felölelő történet, fantasztikus írói stílusban találva. Szinte úgy éreztem, hogy visz magával az egész cselekmény, nagyon nehéz volt letennem a könyvet. Az egész annyira komplex, minden összefügg mindennel, azt pedig különösen kedveltem, hogy az információkat szépen fokozatosan tudtuk meg a párbajról és a karakterekről, semmi sem lett csak úgy a nyakunkba zúdítva. A szerelmi szál is nagyon szépen alakult ki a főszereplőink között, teljesen valósághűvé téve az ő kapcsolatukat.

Apropó, karakterek… Ritka az olyan történet, amely ilyen sok erős figurát tud felvonultatni, és közben senki sem veszti el a jellemét. Dixi és Pixi párosa lett az én abszolút kedvencem, imádtam az összes jelenetüket, de szorosan mögöttük áll a sorban Celia, Marco, Isobell, Bailey, Herr Friedrick Thiessen, Mr. Barris és a Burgess nővérek.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet. Különleges volt, egy nem hétköznapi történet, amely egy kis varázslatot csempészett a szürke őszi napjaimba. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, akik szeretnének egy kívül-belül gyönyörű fantasyt olvasni.

„ – Csodálja a cirkuszt? – kérdezi.

– Igen – vágja rá habozás nélkül.

– Jobban, mint bármi mást a világon? – folytatja a faggatózást Elizabeth.

–  Igen. – Baley önkéntelenül elmosolyodik, pedig a nő roppant komoly arcot vág, ráadásul a fiú szíve még mindig összevissza ver az izgalomtól.

– Akkor maga rêveur – jelenti ki Elizabeth. – Nem számít, hogy milyen ruhát visel. "

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Ti olvastátok már az Éjszakai cirkuszt? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában a Galaktika (Metropolis Media) újdonsága áll, mégpedig José Antonio Cotrina regénye, a Samhein aratása. Köszönöm szépen a recenziós példányt a kiadónak.

A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés tematikus hetének a részét képezi.

Fülszöveg:

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!

Üdvözlünk a halál kapujában!

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.

De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

A történetről:

Őszintén mindenféle elvárás nélkül álltam neki a regénynek, mivel még nem olvastam a kiadótól, valamint az íróról sem hallottam korábban, de a fülszöveg már első olvasásra felkeltette az érdeklődésemet, rögtön éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz.

Szerintem egy nagyon izgalmas alaptörténettel találkozhatunk: adott 12 fiatal az emberi világból, akik Rocavarancoliába kerülnek, köszönhetően a bennük rejlő mágikus esszenciának, na meg egy öregember mesterkedéseinek. Ez az új világ merőben más, mint amit korábban ismertek, számtalan veszélyt rejt, és a 12 fiatalnak meg kell tanulnia túlélni ebben a borzalmas, varázslattal teli városban. Vajon mennyire tudnak alkalmazkodni? Mi célból kerültek ők erre a helyre? Mi jelenti a nagyobb veszélyt: egy új, ismeretlen környezet és az ott élő lények, vagy maguk az emberek? 

A történet főszereplője Hector, legnagyobbrészt az ő szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Hector egy kissé ügyetlen és félszeg karakter, nem egy tipikus főhős, de pont ez teszi annyira különlegessé. Csetlik-botlik és sokszor nem a legmegfelelőbb döntéseket hozza meg. Nem egy kifejezetten vezér alkat, de mégis van benne valami, ami kiemeli a társai közül, ami miatt Rocavarancoliában kifejezett figyelemmel követik nyomon a vele történteket. A könyvben a másik 11 kiválasztott szintén nagyobb szerepet kap, így igazán könnyű megszeretni néhányukat, vagy éppenséggel ellenszenvet érezni feléjük. Számtalan barátság születik rövid idő alatt is, és izgalmas volt olvasni, ahogy ezek a fiatalok feltalálják magukat egy új világban. 

Külön tetszett, hogy a történet nem csak egy szemszögből íródott, és nem csak a 12 kiválasztott életébe leshetünk bele, hanem voltak egyéb szálak is, amelyek leginkább a tanács tagjai köré szerveződtek. Az biztos, hogy a tanács sem tétlenkedett: számos izgalmas fordulat köszönhető a tagjainak, akik nem hagyják, hogy a történet leülepedjen és unalomba  forduljon. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mi történik Esmaellel, Eroch-kal, Derűs Dámával és a többiekkel. 

A könyv világbemutatása részletes, sőt, a legnagyobb hangsúly talán ezen van a kötetben. Számos érdekes tájleírással találkozhatunk, és a legapróbb részletekig (a regény kereti között) megismerhetjük Rocavarancoliát, a város jellegét és múltját. 

A Samhein aratása egy izgalmas könyv, egy hajsza, amelynek egyetlen célja van: a túlélés. Az események viszonylag lassan bontakoztak ki, de mégsem válik unalmassá a történet, viszont az első kötetben tényleg nem a drasztikus cselekedeteken van a hangsúly, inkább egy hosszabb bevezető rész feelingjét nyújtja. Izgultam a karakterekért, aggódtam a bajba jutottakért, drukkoltam a sérültekért, szerettem volna a kérdéseimre választ kapni. Bevallom, azért a végén én egy kicsit nagyobb csattanóra számítottam, bár azért így is volt mi meglepjen. Ami hiányérzetem még volt a regénnyel kapcsolatban: szívesebben olvastam volna többet is a tanács tagjairól, hiába is voltak jelenetek a tagok szemszögéből, én mégis kíváncsi lettem volna a részletesebb múltjukra, pláne a Lexel fivérek életére.

Összességében elmondhatom, hogy engem nagyon magába szippantott a könyv és ha tehetném, már most rögtön olvasnám a folytatást. Izgalmas volt, fiatalos, és bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az ijfúsági fantasyket. Számomra egy nagyon pozitív meglepetés volt. 

Ti esetleg olvastátok már a történetet? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka