Könyvértékelés - T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Sziasztok. Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal T. J. Klune Ház az égszínkék tengernél című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Metropolis Media-nak!

A bejegyzésem a Prológus Back to school projekthetének a részét képezi, hiszen ez a kötet egy csodálatos, mágikus helyre kalauzol el bennünket, ahol megtekinthetjük többek között azt is, hogy miképp zajlik a tanítás egy különleges gyermekekkel teli szigeten.

Fülszöveg:

Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.

Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.

Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.

A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

A könyvről:

A Ház az égszínkék tengernél kétség kívül az egyik legegyedibb és legkülönlegesebb olvasmány, amely mostanában a kezembe került. Rengetegen ajánlották nekem ezt a kötetet, és azt kell, hogy mondjam: nem véletlen. Ez a könyv az első oldalaktól kezdve elvarázsolt, már az első sorokat olvasva tudtam, hogy itt valami igazán különleges történet elevenedik meg a lapokon. 

Az alapszituáció szerint Linus Bakert, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársát kiszakítják a szürke, monoton hétköznapokból, és elküldik egy különleges árvaházi vizsgálat során a messzi Marsyas-sziget-re, amelyről még csak nem is hallott, olyan gyerekek közé, akiknek a létezésük is titok. Linus meglepődve veszi tudomásul, hogy a szigeten élő gyerekek mennyire mások, mint akikhez eddig hozzászokott, hogy maga a hely mennyire varázslatos, hogy az árvaház vezetője mennyire karizmatikus, azt pedig pláne, hogy ő maga is szépen, fokozatosan megváltozik. Egy biztos: az égszínkék tenger partjainál megbújó árvaház korántsem olyan, mint ő azt gondolta. Talán mégsem fog olyan egyszerűen menni ez a vizsgálat?

A könyv egyik nagy erőssége a zseniális karakterekben rejlik. Azt kell, hogy mondjam: az összes gyerek, Arthur, Zoé és Linus is mind a szívemhez nőttek. Nehéz őket nem szeretni, hiszen annyira tiszta, jólelkű személyiségek. A gyerekek mind különbözőek, gondoljunk csak Taliara, aki bármikor eláshat az ásója segítségével, de közben mégis annyira szerethető, esetleg  Chauncey-re, aki annyira kedves és tiszta szívű, vagy Lucy-re, aki már a gondolatai erejével is képes pusztulást hozni az egész világra. Linus a történet elején egy eléggé közömbös karakter: a munkájának él, tudja, hogy mennyire jó abban, és 17 éve ugyanabban a pozícióban dolgozik, nem álmodozva az előléptetésről. Amikor elküldik a a Marsyas-szigeten működő árvaházba azzal a céllal, hogy egy alapos, tárgyilagos vizsgálatot végezzen, és javaslatot tegyen az árvaház jövőjéről, akkor Linus biztos benne, hogy ez a feladat is ugyanolyan jól fog menni neki, mint az előzőek, hiszen mindig is erőssége volt a tárgyilagosság és az alaposság. Azonban, ahogy egyre több időt tölt a szigeten, rá kell döbbennie, hogy talán már nem is olyan könnyű tárgyilagosnak maradni, hogy a szigeten élők nem pusztán vizsgálati alanyok, hanem egy igazi, szeretetreméltó családot alkotnak. Ebben a könyvben nyomon követhetjük, hogy Linus Baker megtalálja önmagát, rádöbben arra, hogy milyen ember is ő valójában, mi fontos neki igazán. Kipukkan a buborékja, amelyben eddig élte az életet, és felfedez egy teljesen új világot, mind a környezetében, mind önmagában. Linus számtalan alkalommal megmutatja, hogy mennyire egy pozitív személyiség, aki mindig a gyermekek érdekeit tartja szem előtt, és erre Arthur, Zoé, valamint a gyerekek is egyre inkább kezdenek felfigyelni. Linus Baker korántsem egy unalmas, semleges személyiség, mint azt a könyv elején hihettük, hanem tele van érzelmekkel, szeretettel és kedvességgel, amely tulajdonságokra ebben a világban nagy szükség van.

A könyv megtanít arra, hogy ne ítélkezzünk első pillantásra, hogy ne ítéljünk el valakit a varázslény státusza miatt. Az emberek félnek a mágikus ifjaktól, mivel a társadalom ezt tanítja nekik: hogy félni kell, ez a helyes magatartás, és ezek a különleges képességekkel bíró személyek rosszak. Eleinte talán Linus is ebbe a csapdába esik Lucy-val, de idővel rádöbben, hogy mekkorát tévedett, és mennyi szeretet, kedvesség lapul egy 6 éves kisfiúban, aki mások szemében maga az antikrisztus. Fontosnak tartom a regény üzenetét, hiszen ítélkezni könnyű, de a dolgok mögé látni, megérteni a másik álláspontját, és megpróbálni ítélkezés, félelem nélkül tekinteni felé - már sokkal nehezebb. Kifejezetten tetszett a regény humora, sokszor mosolyogtam olvasás közben. Az író nagyon jól eltalálta a vicces beszólásokat, szarkasztikus mondatokat, ezáltal is egy még szerethetőbb olvasmánnyá varázsolva a történetet.

„– Ha igaz, akkor ő elméletileg elhozza a világvégét! – kiáltotta Linus.

– Hatéves.

– Amikor megfenyegetett engem, azt állította, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség!

– Így szokott köszönni – felelte Mr. Parnassus, halkan kuncogva.”

A Ház az égszínkék tengernél egy fantasztikus olvasmány, amely teljesen levett a lábamról. Az első soroktól kezdve beszippantott, és nem engedett szabadulni ez a világ, ezek a karakterek. Az otthon nem mindig egy hely, sokszor inkább a személyek, akik körülvesznek minket, és jó érzés volt megtapasztalni, hogy Linus Baker is megtalálta az otthonát, az égszínkék tenger partjainál.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elizabeth Lim Ez hát a szerelem című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek! :)

A bejegyzésem a Prológus Szokatlan romantika projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?

Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába.

Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül.

Hamupipőkének meg kell találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne…

A kötetről:

Bevallom, amikor a kezembe vettem a könyvet, már nem igazán emlékeztem a fülszövegre, így meglepődve vettem tudomásul, hogy hol vesszük fel a fonalat az alaptörténetben, hiszen az első bál, vagyis Hamupipőke és a herceg megismerkedése a kiindulópont. Szerencsére azonban ez egy pozitív meglepetés volt, sokkal jobban tetszett ez az in medias res kezdés, mintha újra át kellett volna élnem századjára is a mesében megismert alapokat.

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt? Nos, ez most kiderült.

Nagyon szeretem a retellingeket, hiszen jó érzés visszatérni részben a megszokott mese világába, részben pedig egy teljesen új történetbe, viszonylag megváltozott és árnyaltabb karakterekkel, friss konfliktusokkal. Ez most sincs másképp, habár az Ez hát a szerelem sok lényeges mozzanatot megtart az ismert Hamupipőke sztoriból, mégis teljesen külön lehet kezelni a kettőt. A Manó Könyvek kiadását úgy, mint egyfajta alternatív spin-off folytatását a mesének.

Hamupipőke ebben a könyvben bebizonyítja, hogy ő nem egy szánni való és gyenge teremtés, hanem egy erős nő, aki képes megmenteni saját magát és megteremteni egy új életet. Nagyon tetszik ez a girl power vonal, amely mindvégig érezhető a történet során. Apropó, ha már girl power, akkor muszáj megemlítenem Ginevra hercegnő karakterét, aki számomra abszolút a regény etalonja. Jó volt arról olvasni, hogy mennyire erős jellem, és ezt nem fél megmutatni. Imádtam a jeleneteit, számomra feltette az i-re a pontot.

Nagyon tetszik, hogy maga a regény nem csak a szerelmi szálra fókuszál, hanem ennél sokkal többről szól, hiszen megismerhetjük Aurelias múltját, a tündérkeresztanya történetét, a kastélyban zajló életet, a királyi családot övező ármánykodást. Ezt a könyvet olvasva, Hamupipőke története sokkal több, mint egy szegény lányé, akinek az életét megváltoztatja egy bál. Igen, ez a vonal itt is feltűnik, de annyi más fontos téma kerül elő ebben a kötetben, annyi fontos mozzanat, hogy itt határozottan nem csak erről a társasági eseményről és annak következményeiről van szó. Ez a regény sok mindenre választ ad, és úgy érzem, hogy egy méltó lezárása és újra alkotott változata Hamupipőke történetének. 

Az Ez hát a szerelem egy tündérmese megbocsátásról, szerelemről, küzdelemről és ármánykodásról. Tökéletesen bemutatja, hogy bárhová születsz, bármilyen sorsot szánnak neked, te igenis ki tudsz törni és változtatni tudsz rajta. Engem az első oldalaktól kezdve lekötött és elvarázsolt, egyszerűen csak azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat, annyira magával ragadott. Bátran tudom ajánlani minden korosztálynak, akik szeretnének belecsöppenni egy varázslatos világba.

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Ti olvastátok már ezt a történetet? Ha még nem, akkor tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kertész Edina: Lajhár, a sztár

Sziasztok! A mai bejegyzésem középpontjában Kertész Edina Lajhár, a sztár című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek!

Az értékelésem a Prológus Komfortzónán belüli olvasmányok projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Lona szeretné, ha az osztály menő lányai, Menta Málna és Napsugár bevennék maguk közé a csapatba. Igyekszik felhívni magára a figyelmet. Fotókat készít magáról, amik felkerülnek róla az internetre. De nem hozzák el a várva várt sikert, sőt, mindenki kineveti, osztálytársaik gúnyolódásának céltáblája lesz. Még szerencse, hogy új barátra talál Drazsé, az elszánt környezetvédő személyében, és feltűnik az életében Pedró nagybácsi is, aki a messzi Costa Ricából érkezik.

Ám Pedró bácsi mégsem az, akinek mondja magát, és egy iskolai bulin minden összekavarodik… Sikerül Lonának rátalálnia arra, amiben igazán jó, és segíteni Pedró bácsinak otthona, a nemzeti park megvédésében?

A kötetről:

2020-ban fedeztem fel, hogy mennyire rajongok még mindig a mesekönyvek iránt, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném Kertész Edina újdonságát, ahol Lona, a lajhár kalandjait ismerhetjük meg.

Ez a kötet több szempontból is különleges, hiszen mindazok mellett, hogy egy rendkívül aranyos (és tanulságos) történetet tár elénk, a formai kivitele is említésre méltó. Mint ahogy a borítón, úgy a könyv belsejében is a lila szín dominál: a betűk és a rajzok is ebben az árnyalatban pompáznak. (Senki ne ijedjen meg, ez egyáltalán nem zavaró a szemnek.) Találkozhatunk számos interaktív feladvánnyal is: lehetőségünk nyílik kiszínezni a Lona ágyát borító díszpárnákat, elmondhatjuk, hogy mi hogyan döntenénk Lona helyében az egyes szituációkat illetően, ahogyan egy önismereti tesztet is kitölthetünk. Különlegesség még, hogy az egész kötet kivitele játékos, több sor is valamilyen különös formában kapcsolódik a történethez: van, ahol forgatnunk is kell az olvasmányunkon. Én nagyon szerettem  ezt a játékosságot, a gyönyörű illusztrációkkal társulva egy rendkívül gyerekbarát könyvet tár elénk. 

Mint ahogy említettem is, ez a történet több szempontból is tanulságos, hiszen gondoljunk csak Lonára, aki mindenáron szeretne beilleszkedni a menő osztálytársai köze, és mindennél jobban vágyik a szeretetükre és elismerésükre, pedig vannak, akik úgy szeretik őt, ahogy van: egy barátságos lajhárként. Sajnos azonban Menta, Málna és Napsugár nem így vélekednek Lona kapcsán, majd az egész iskolai zaklatásig fajul. Örülök, hogy Edina beleírta ezt ebbe a mesekönyvbe, hiszen néha a kicsik tudnak a legkegyetlenebbek lenni. Sajnos az iskolai zaklatás minden intézményben és minden korosztályban jelen lehet, amelyet nehéz felismerni, hiszen sok esetben ilyenkor bezárkóznak a zaklatott felek és nem mernek segítséget kérni, mint ahogy azt Lona esetében is láthatjuk. Ám szerencsére a lajhárunk időközben igaz barátokra talál, és rájön, hogy sokkal többet ér annál, mintsem, hogy mások elismeréséért hajtson. Ám sajnos a való életben nem mindig végződik ilyen boldogan egy-egy szituáció, éppen ezért is tartom fontosnak, hogy mindezekre felhívja a figyelmet az írónő.

A kötetben nagy szerepet kap még napjaink egyik legnépszerűbb közösségi portála is, az instagram, ahol karaktereink előszeretettel élik az életüket. Ez a könyv is jó példa arra, hogy nem szabad a fiatal generációt felügyelet nélkül hagyni az interneten garázdálkodni, hiszen könnyű átesni a ló túloldalára. Pozitívum volt azonban Bensőséges Beni, aki a hírnevét egy nemes cél elérése érdekében veti be.

Egy másik nagyon fontos téma, amely Pedró bácsi kapcsán bontakozik ki igazán az, hogy ne ítéljünk első látásra. Sokszor több van a dolgok mögött, mint mi azt elsőre gondolnánk, és más perspektívába helyezve egy-egy személyt a korábbi bűntett tűnhet egy kétségbeesett lajhár mentőakciójaként is. Apropó, Pedró bácsi. Nagyon szeretem a karakterét, megtestesíti a (látszólag) gondtalan egzotikus életet, amely egy üde színfolt a szürke hétköznapokban. És ne feledjük, hogy pura vida!

Ez a kötet számomra egy igazi öröm olvasmány, hiszen szinte végig mosolyogtam olvasás közben. Imádom Lona karakterét és a családját, azt, ahogyan adaptálódtak az emberek közé. Vicces, aranyos, tökéletes olvasmány egy kikapcsolódós délutánhoz, vagy pedig a gyerekek számára, hiszen minden aranyossága ellenére bőven van mondanivalója. Bátran tudom ajánlani mindenkinek.

Ti olvastátok már Lona történetét? Ha még nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Whitney G. Barátod: Carter

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Whitney G. Barátod: Carter című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!:)

A bejegyzésem a Prológus New Adult miniprojektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Barátok vagyunk.

Csak barátok. De tényleg…

Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom.

Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást.

Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást.

(Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…)

Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt.

Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.

Ám egy éjszaka minden megváltozott.

Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…

Barátok vagyunk. Csak barátok.

Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…

Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.

Szurkolj te is a bimbózó románc hőseinek!

A kötetről:

Nagyon szeretem a New Adult könyveket, talán ebben a zsánerben érzem a legotthonosabban magam, a barátokból szerelemesek történetek pedig különösen közel állnak a szívemhez, így kíváncsian álltam neki az olvasásnak. Nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak, hiszen korábban még nem olvastam az írónőtől, és véleményeket sem nagyon hallottam a kötetről, de szerencsére nem okozott csalódást.

Mielőtt azonban kitérnek magára a könyvre, szeretném kiemelni a borítót, amely a színeivel teljesen levett a lábamról. Nagyon tetszenek a pasztell árnyalatok, így telitalálat számomra. Magához a regényhez is nagyon illik, teljesen hiteles, mintha maga Carter szerepelne rajta.

Az alaptörténetről annyit érdemes tudni, hogy Carter és Arizona mindig is legjobb barátok voltak, semmi több. Megosztották egymással az örömüket, bánatukat, sőt, minden randi tapasztalatukat is. Egy nap azonban rá kell döbbenniük, hogy igenis vonzódnak egymáshoz, majd amikor átlépik azt a bizonyos határvonalat, többé kellene válniuk, mint barátok. Azonban amikor újra és újra elkövetik ezt a „hibát”, már semmi sem olyan, mint amilyen régen volt. Sem ők, sem a kapcsolatuk.

Imádtam ezt a regényt, felkerült a kedvenc New Adult könyveim listájára, hiszen hihetetlenül vicces és romantikus volt. Az írónő megfelelő mértékben vegyítette a barátságot, a vonzalmat, a humort, a komoly gondolatokat, és egy fantasztikus egyveleget alkotott, amely bár kissé klisés és nem tökéletes, de én így is szerettem. Öröm volt olvasni Carter és Ari múltbéli közös jeleneteit is, nagyon jó ötletnek tartom, hogy az írónő ilyen formában építette bele a történetbe.

Teljesen odáig voltam Carter karakteréért, egy okos, értelmes és intelligens férfi, és mindezek mellett hihetetlenül jó barát. Nagyon szerettem olvasni, hogy bármi is történt Arival, ő rögtön ugrott, segített neki, és számíthattak egymásra. A kapcsolatuk szinte már legendás volt az ismerőseik körében, hiszen miattuk kezdtek el hinni abban az emberek, hogy tényleg létezik fiú és lány között igaz barátság. Ám az ő történetük akkor kezdődött el igazán, amikor átléptek egy bizonyos határvonalat, amely után már nincs visszaút. Imádtam a romantikus évődéseiket, a vicces sms-eiket, e-mailjeiket, a frappáns párbeszédeiket. A romantikus szál nagyon szépen volt felépítve, és bár néha picit megráztam volna a karaktereket, hogy helló, térjetek már észhez, de összességében úgy gondolom, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy az le volt írva. A mellékszereplőket is nagyon kedveltem, tökéletesen illettek a történetbe, Josht pedig különösen szeretném kiemelni, akinek egyszerűen imádtam a beszólásait.

Ez a könyv számtalan alkalommal megmosolyogtatott, és jó kedvre derített, éppen ezért is volt nehéz elengednem. (Külön öröm, hogy íródott egy kiegészítő epilógus is a regényhez, amely az írónő hivatalos oldalán ingyenesen elérhető. Számomra az tette fel igazán az i-re a pontot, csodálatos volt.) Úgy gondolom, hogy ez a történet a lehető legjobbkor talált meg engem, hiszen a lelkemnek pont egy ilyen kikapcsolódós olvasmányra volt szüksége. Ami még plusz pont a számomra, hogy minden fejezet elején találhatunk egy Taylor Swift számot, amely a következő oldalak hangulatát tökéletesen leírja, így még inkább át lehet szellemülni az olvasmányra.

Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, és nektek is nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a történetet!:)

A könyv megvásárolható ezekre a linkre kattintva:

e-book

papír formátum

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - P. Dangelico: Wrecking Ball – A romboló

Sziasztok! Ma egy újabb könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal P. Dangelico Wrecking Ball – A romboló című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A bejegyzésem a Prológus New Adult miniprojektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Hogyan állj ki magadért?

Camilla DeSantis élete romokban hever. Hogy is lehetne másként nevezni azt az állapotot, amikor egyszerre veszted el a férjed, az állásod és minden vagyonodat? Nehéz időkben nagy a döntéskényszer, így mikor a megváltás egy kiállhatatlan alak képében jön – aki nem mellesleg az egekig magasztalt New York Titans kezdő hátvédje –, nincs más választása, mint elfogadni az ajánlatot, hogy bentlakásos nevelőnőként és tanárként egyengesse Calvin 8 éves unokaöccsének útját. Már csak annyit kell kitalálnia, hogyan fogja vissza magát minden egyes alkalommal, mikor lilára akarná pofozni a férfit, ami gyakran megesik.

Calvin Shaw-t egy fikarcnyit sem érdeklik a nők. Pillanat, pillanat, hadd fogalmazzam meg másképp: imádja a nőket, viszont jelenleg minden vágya az, hogy hagyják békén. Főleg miután kiderült, hogy a felesége – mára már ex-felesége – attól a pasastól terhes, akivel anno őt csalta meg. A probléma már csak annyi, hogy épp most fogadott a házába egy nőt. És fogalma sincs, melyik a nagyobb probléma: hogy megígérte, viselkedni fog, vagy az, hogy vonzódik hozzá.

Könnyed és romantikus. Sorsfordító és szexi. Adott két megtört ember, két sors és egy lehetőség.

Az utóbbi évek legtartalmasabb romantikus története.

Éld át!

A regényről:

Hatalmas lendülettel kezdtem neki a kötetnek, mind a fülszöveg, mind a hallott vélemények alapján egy nagyon romantikus, szórakoztató könyvre számítottam, amelyet meg is kaptam. Az alaptörténet számomra egy kicsit hasonlított Mariana Zapata Szívvel a falnak című regényéhez, amely a tavalyi évem egyik nagy kedvence lett, így kíváncsi voltam, menyivel lesz másabb ez a mű, hogy az alaptörténetből fakadó hasonlóság a könyv további részében is fennmarad-e. Szerencsére ez nem így történt, a kettő teljesen más, és a kötet olvasása közben egyszer sem jutott eszembe a másik regény.

Camilla élete darabjaira hullott, amikor a férje halála után kiderültek annak az illegális ügyei, és mindenét elvesztette: a lakását, a vagyonát, a munkáját és a barátai nagy részét. Calvin remeteként élt a házában, hiszen a volt felesége után nem tudott megbízni egy másik nőben sem, ráadásul a nyolc éves unokaöccséről is gondoskodnia kellett, míg a testvére kezelés alatt állt. Camilla kapott a lehetőségen, amikor felhívták, hogy egy kisfiú mellé bentlakásos tanítónőt keresnek, ám nem is sejtette, hogy egy világhírű focista otthona lesz az új munkahelye. A probléma ott kezdődött, hogy Camilla új munkáltatója egy hihetetlenül goromba férfi, aki mindezek mellett eszméletlenül vonzó. De nem kockáztathatta, hogy beleszeressen a férfiba, aki szemmel láthatólag ki nem állhatja. 

Ez a regény több fontos témát is feldolgozott, hiszen gondoljunk csak Camillára, aki a vagyontárgyai mellett elvesztette a szerelmét, aki a mentsvára volt, de lehetősége sem adódott nyugodtan meggyászolni, hiszen folyamatos kihallgatások vártak rá a férje mocskos ügyletei miatt. Nem tud már megbízni a férfiakban, éppen ezért is esik nehézre elviselni Calvin közelségét, mivel akaratlanul is megkedvelte a férfit, de a bizalom számára egy nagyon törékeny dolog, amelyet fél megadni másnak. Nagyon jó volt olvasni, ahogy kibontakozik a kapcsolatuk, ahogy két idegenből barátok lesznek, majd szerelmesek. Camilla és Calvin karaktere is szimpatikus volt, hatalmas fejlődésen estek át a regény alatt. Két megtört ember gyógyulását követhettem nyomon, akik megtanultak újra szeretni, bízni és átlépni a saját korlátaikat. Nem éreztem sem túl gyorsnak, sem túl lassúnak a kapcsolatukat, nagyon jól eltalálta az írónő a harmóniát, amitől abszolút hitelesnek festett a dolog. Mindketten sokat köszönhetnek a másiknak, hiszen begyógyították egymás sebeit.

A gyász feldolgozása és a bizalom visszaszerzése mellett ez a könyv nagyon sokat mesélt egy másik fontos témáról is, ez pedig a gyerekek nevelése, taníttatása és a velük való megfelelő bánásmód. Nagyon jól  esett a lelkemnek olvasni a Sammel közös jeleneteket. Boldog voltam, ahogy egyre jobban láttam kibontakozni és visszatérni az életbe, Camilla pedig nagyszerű pedagógiai képességekről tett tanúbizonyosságot. Jó volt látni, hogy anyja helyett anyjaként viselkedik vele, egyfajta pótlék volt a számára, hiszen mindenki megérdemli a szeretetet és a törődést, amelyet végre Sam is megkaphatott. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban mi lesz Sam és az édesanyja sorsa, éppen ezért nagyon reménykedem, hogy a sorozat többi kötete is megjelenik magyarul.

A karaktereket egytől egyik nagyon kedveltem, gondoljunk csak Amberre (akinek szintén várom a saját könyvét), Camilla családjára, sőt, még Amandára is. Hiszek benne, hogy sikerül kilábalnia ebből a labilis lelkiállapotból a megfelelő kezeléseknek köszönhetően. Szerettem babaarc, alias Justin Harper jeleneteit is, szerintem mindig nagyon viccesre sikeredtek, ahogy Ethan is a szívemhez nőtt.

Ez a könyv egy lélekmelengető olvasmány, amely bár nem tökéletes, de én nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki kedvelni a New Adult történeteket. Calvin és Camilla szerelme mély nyomot hagyott bennem, nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam a regényt. Tökéletes a délutáni kikapcsolódáshoz és bekuckózáshoz. 

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

e-book

papír formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Sarah J. Maas: Macskanő - Lélektolvaj

Sziasztok! Ma egy újabb könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Sarah J. Maas regényéről, a Macskanőről írok nektek, amely a DC szuperhősök sorozat első hazánkban megjelent kötete. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A bejegyzésem a Prológus Winter wonderland projektjének a részét képezi, mivel ez a kötet tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra a hideg téli délutánokon.

Fülszöveg:

Selina tökéletes tolvaj.

Luke gondterhelt hős.

Gotham Cityben nem mindenki az, aminek látszik.

A #1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas mutatja be a felnőtté váló Selina Kyle-t, aki biztosan elrabolja az olvasók szívét az új, várva várt világszenzáció YA regényben, az akciódús és izgalmakkal teli Macskanőben!

Két évvel azután, hogy kijutott Gotham City nyomornegyedéből, Selina Kyle a titokzatos Holly Vanderheesként tér vissza. Batmant elszólítja egy fontos küldetés, így könnyű préda a város.

Mindeközben Luke Fox be akarja bizonyítani, hogy Batwingként képes segíteni az embereken. A Macskanőt veszi célba, az újonnan felbukkanó tolvajt, aki Méregcsókkal és Harley Quinn-nel portyázik. Emberére akadt volna?

Selina ádáz küzdelmet folytat: éjszakánként Batwinggel, napközben pedig a pokolian jóképű szomszédjával, Luke Foxszal. Vajon képes lesz-e végrehajtani a legfontosabb tervét, miközben a múlt egy darabkája veszéllyel fenyegetve a nyomába szegődik?

A könyvről:

Mielőtt belekezdenék az értékelésembe, szeretném elmondani, hogy én annyira nem vagyok otthon a DC és az eredeti képregények világában. A Batman és Joker filmeket ismerem, szeretem, valamint láttam pár, az univerzum részét képező alkotást (köztük a Macskanőt is), de az értékelésem mindenképpen erre a könyvre vonatkozik, amelyet megpróbálok önálló regényként értelmezni, és nem összehasonlítani az eddig megismert művekkel.

Amikor megláttam, hogy Sarah J. Maas új kötettel érkezik, rögtön tudtam: én olvasni fogom, hiszen az egyik legnagyobb kedvenc írónőm. Külön öröm, hogy imádom a szuperhősös filmeket/könyveket, így az elejétől kezdve magaménak éreztem ezt a történetet. 

Selina Kyle két távol töltött év után tér vissza Gotham Citybe, nem titkolt célja, hogy felforgassa a várost. Lop, betöréseket hajt végre és megszégyeníti Batwinget, ezzel  pedig elkezdődik közöttük egy harc. Luke mindent megtesz, hogy megóvja a Gotham Cityben élő ártatlanokat, ám az új bűnöző, a Macskanő felbukkanása neki is fejtörést okoz. Luke rendíthetetlenül próbál a Macskanő nyomára akadni és börtönbe zárni, ám arra nem számít egyikőjük sem, hogy minden egyes találkozás alkalmával egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és a végén már nem is a másik legyőzésére vágynak, sokkal inkább egymásra…

Azt hiszem, most már elárulhatom: én nagyon szerettem Selina és Luke történetét. Kifejezetten kedvelem a feszültséggel teli köteteket, ahol nem minden az, mint aminek elsőre tűnik, ez pedig Sarah stílusával fűszerezve egy nagyon izgalmas egyveleget alkotott. A feszültség végig tapintható volt, mind a főszereplők között, mind pedig a környezetükben. Bevallom, néha azért olvasás közben eszembe jutott az írónő másik regénye, az Üvegtrón is, hiszen több párhuzamot is felfedeztem Selina és Celaena karaktere között. Mind a ketten hihetetlenül erős női figurák, akik rengeteg borzalmas dolgon mentek keresztül, de ezek nem törték meg őket, csak erősebbé váltak általuk.

A regény egyik erőssége egyértelműen a girl power volt, hiszen Selina, Méregcsók és Harley Quinn félelmetes triót alkottak, akik mindenkit a földre kényszerítettek, akit csak akartak. Nagyon tetszett, ahogy összedolgoztak, időközben barátokká kovácsolódtak, amely Selina és Méregcsók számára abszolút új terepnek bizonyult. Szerettem, ahogy megnyíltak egymás előtt, öröm volt látni, hogy három nő igenis tud együtt dolgozni és ha összefognak, akkor bárkinél erősebbé válhatnak.

Apropó, Méregcsók. Bevallom, az ő karakterét korábbról nem ismertem, de a könyvben számomra hihetetlenül pozitív figura volt, akit rögtön megkedveltem, köszönhetően a céljainak, a barátságos természetének és a kedvességének. Nagyon szerettem az összes jelenetet, amelyben szerepelt, és bár néha szívszaggató volt a sorsáról olvasni, azért számomra az ő személyisége volt az egyik legnagyobb pozitívum a történetben.

Bár nem feltétlen a szerelmi száll állt a középpontban, de nagyon fontos szerepet kapott így is Luke és Selina románca. Szépen volt felépítve az ő kapcsolatuk, abszolút lehetett látni az átmenetet és a rétegeket, ahol megváltoztak az érzelmeik, és eljutottak egymás utálatától a szeretetig. Tetszett, hogy a történetüket két síkon követhettük nyomon: a Macskanő Batwinggel Holly pedig Luke-hoz került közelebb.

És bár nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit írok, hogy mint sok más regényben, itt is árnyaltabb volt a dolog: a Macskanő nem csak egy tolvaj és nem csak egy bűnöző, hiszen egy számára nagyon fontos cél elérése érdekében küzd. A szerző több érdekes karaktert szerepeltetett, akik egy korrupt világban próbáltak boldogulni, de nem adták fel és nem hagyták, hogy bedarálja őket a rendszer. A könyv tele volt küzdéssel, szenvedéllyel és feszültséggel, amelynek köszönhetően végig fent tartotta az érdeklődésemet és a figyelmemet. 

Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, és biztosan folytatni fogom a DC szuperhősök sorozatot is, amely sok más hős történetét meséli még el nekünk. A sorozat különlegessége, hogy mindegyik regényt más szerző írta, de mind kiemelkedő young adult könyvek alkotói. A következő kötet már megjelent magyarul, amely Wonder Woman karakteréről szól.

Ti olvastátok már a könyvet? Ha nem, akkor tervezitek?

A Macskanő című regényt megvásárolhatod papír és e-book formátumban is erre a linkre kattintva.

A Wonder Woman történetét pedig erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Martin Jenkins: Az ​állatvilág bajnokai

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, a bejegyzés középpontjában pedig a Kolibri Kiadó egyik újdonsága, Az állatvilág bajnokai című kötet áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a kiadónak!

A bejegyzésem a Prológus Mesék hete projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Amilyen változatos és sokszínű az állatok világa, olyan páratlan teljesítményekre képesek egyes képviselői. Ebben a könyvben ötven különleges fajt ismerhetsz meg a világ minden részéről, melyek mind csodás képességekkel rendelkeznek. Akadnak köztük régi ismerősök, meghökkentő különcök, valamint ritkán látható, titokzatos bajnokok is szép számmal.

Vajon ki lesz a legbüdösebb, ki rendelkezik a legvarázslatosabb gyógyulás képességével, és ki végzi a legáldozatosabb munkát környezetünk tisztán tartásáért?

Járj utána te magad, fedezd fel a természet legkülönlegesebb teremtményeit ebben az egyszerre izgalmas és szórakoztató kötetben!

A kötetről:

2020 az év számomra, amikor is rá kellett döbbennem, hogy még mindig szeretem és élvezem a meséket és a gyerekeknek szóló könyveket. Ez nem volt másképp Az állatvilág bajnokai című kötet esetében sem, hiszen ugyanolyan gyermekded kíváncsisággal és lelkesedéssel álltam neki az olvasásának, mintha 10 évvel fiatalabb lennék. A könyv arra sémára épül, hogy olyan fajokat emeljen ki, amelyek bizonyos tulajdonságok alapján a legkiemelkedőbbek az állatvilágban. Olvashatunk például a legügyesebb eszközhasználóról, a leggyorsabb repülőről, a legfényesebb vadászról, a legkiválóbb éjszakai repülőről, a legveszélyeztetettebb vadászról és még számos cím birtokosáról.

Az első, és egyben legfontosabb, amit ki szeretnék emelni az az, hogy rengeteg új információval gazdagodtam. Olyan állatokról is olvastam, amelyekről korábban még nem hallottam (Cuvier-féle csőröscet, Korallkalmár), vagy nem ismertem azokat a fajokat jobban. Tudtátok például, hogy a termeszvárak magassága akár a 10 métert is elérheti? Vagy azt, hogy a Cuvier-féle csőröscet a búvárkodás világbajnoka, és a leghosszabb merülése 2 óra 17 percig tartott? Esetleg azt tudtátok, hogy a kaméleonnyelv végén képződő nyálka mintegy négyszázszor ragadósabb az emberi nyálnál?  Tudtátok, hogy egy hód egy 15 cm átmérőjű fát fél óra alatt ki tud dönteni? Esetleg azt, hogy minden zsiráfnak eltérő mintázatú a szőre, amely annyira egyedi, mint egy ujjlenyomat?

Hatalmas élmény volt számomra ennek a könyvnek az olvasása, amely a rengeteg érdekes információ mellett a nagyon szemléletes illusztrációival is elvarázsolt. Gyönyörű a kötet kívül-belül, amely szerintem rabul fogja ejteni minden fiatal (és akár idősebb) szívét. Egy élmény felfedezni az állatvilágot, jobban megismerni a hétköznapiak mellett a ritka és nem mindennapi fajokat is. Fontosnak tartom még kiemelni, hogy a sok információ mellett ez a kötet egyáltalán nem egy tömény tankönyv benyomását kelti, és nem is beszél annyira részletesen egy-egy fajról. Minden állatnak azt az aspektusát ragadja meg, amely miatt ő a bajnok a társai között, és nem feltétlen tér ki minden egyéb tulajdonságára. 

Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam ezt a kötetet, fantasztikus kikapcsolódást nyújtott és úgy érzem, hogy okosodtam is általa. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szeretne többet megtudni az állatokról és szereti az illusztrált könyveket.Szerintem nagyszerű karácsonyi ajándék is lehet.

Ti olvastátok már a kötetet? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Erin Watt: Bukott örökös

Sziasztok! Ma a Prológus Back to school projektjének keretein belül egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig a szerzőpáros, Erin Watt regényéről, a Bukott örökösről írok nektek.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Ezek a Royal fiúk tönkretesznek.

Easton Royalnak mindene megvan: vonzó külső, sok pénz, éles ész. Életének egyetlen célja, hogy a lehető legjobban szórakozzon. Sosem gondol a következményekre, mert nem kell miattuk aggódnia.

Egészen addig, amíg fel nem tűnik Hartley Wright, és fel nem forgatja egyszerű életét. Ő az egyetlen lány, aki nemet mond neki, hiába vonzódik a fiúhoz. Easton képtelen megfejteni, és ez csak még ellenállhatatlanabbá teszi a számára.

Hartley-nak nincs rá szüksége. Szerinte Eastonnak előbb fel kell nőnie.

Lehet, hogy igaza van.

Ellenségek. Szabályok. Megbánások. Eastonnak életében most először nem elég a Royal-korona. Kénytelen megtanulni, hogy minél magasabbról indul valaki, annál nagyobbat bukhat.

A könyvről:

Azt hiszem, nem árulok el újdonságot, ha azt írom, A Royal-család sorozat eléggé megosztó: általában vagy szeretik vagy utálják az emberek, és őszintén, én mindkét oldal nézőpontját meg tudom érteni. Szerintem is elég vegyesre sikeredtek a kötetek, de ez a könyv számomra kiemelkedik a többi közül. 

A Bukott örökös a sorozat 4. része, amely bár olvasható szerintem önállóan is, de mégis annyi minden történt az előzményekben, hogy az igazi élményt szerintem úgy fogja nyújtani, ha szépen sorban haladunk a regényekkel. Mielőtt azonban tovább mennék, mindenképpen szeretnék kitérni a borítóra, amely szerintem gyönyörű, bár ez az egész sorozatra jellemző. Tetszik, hogy mindegyik ízléses, minimalista, a színek is szépek, és nagyon jól visszaadják a Royal hangulatot.

Korábban már volt lehetőségünk jobban megismerni Easton Royalt, akinek a szemszögéből íródott ez a regény. Easton egy forrófejű, makacs, nehezen kezelhető személyiség, aki önpusztító viselkedést folytat, de mégis, olyan könnyű szeretni, hiszen tud igazán kedves, vicces lenni, és törődni másokkal. Szerintem nem vagyok egyedül, aki kifejezetten megkedvelte a karaktert - annak minden hibájával együtt. Néha egyébként annyira sajnáltam szegény Eastont, hiszen mindig is kilógott a családból, amit ő is érez, és nehezen dolgoz fel, viszont határozottan láttam benne a karakterfejlődést, amely miatt nagyon boldog vagyok. Ideje felnőnie Eastonnak, és szerencsére ő is kezd erre rájönni. A női főszereplőnk, Hartley pedig egy hétköznapi lány, akiről könnyű elhinni, hogy a valóságban is létezhet. Nagyon szerettem, hogy ésszerűen gondolkodott, és teljesen más volt, mint a korábban már megszokott női karakterek – mind külsőleg, mind belsőleg. Érdekes volt olvasni, ahogyan ők megismerkedtek egymással és ahogy megnyíltak a másik előtt. Tetszett, hogy nem ugortak rögtön egymás nyakába, ahogyan az is, hogy Easton hű maradt önmagához, és bár elsőre nem feltétlen fogta meg Hartley külseje, nem zengett ódákat a szépségéről, de mégis, a belső értékeit megismerve már igazán gyönyörűnek látta a lányt. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen egy pozitív döntés volt a szerzőpáros részéről, hiszen így sokkal közelebb érezheti az olvasó magához a történetet: akár ő is lehetne az a bizonyos hétköznapi lány, aki végre nem a sztereotípiáknak és elvárásoknak megfelelően néz ki. Akinek nem az a legfontosabb, hogy milyen ruhát vegyen fel, hogy nézzen ki a haja és meddig érjen a szoknyája. Tetszett, hogy különbözőek Eastonnal, de mégis jól megértik egymást. Imádtam a közös jeleneteiket, és kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban. 

Apropó, folytatás. A könyv vége után csak a fejemet tudtam fogni, és azonnal szerettem volna az utolsó kötetet is a kezeim között tudni, de sajnos annak a megjelenésére még várnunk kell. Ha nem szereted az erős függővéget, akkor mindenképpen ajánlom neked, hogy várd össze a két részt, mert itt bizony brutális cliffhanger található az utolsó oldalakon.

Nagyon szerettem a regényben, hogy minden Royal testvér megjelent benne valamilyen szinten, hogy az ő életükbe is további betekintéseket nyerhettünk. Kedveltem az új mellékszereplőket is, gondolok itt Branre és Pash-ra, akik szerintem üde színfoltjai voltak ennek a könyvnek. Tetszett, hogy több csapattagos/sportolós jelenet volt benne, nagyon szeretem, mikor az ilyen apróságok is teret kapnak egy-egy regényben, valahogy megfelelően kiegészítve a történetet.

Összességében azt tudom mondani, hogy számomra a Bukott örökös lett a sorozat kedvenc kötete, amely egy igazán szórakoztató és kikapcsoló olvasmány volt. Természetesen megtalálhatóak benne a korábbi Royal-kötetekre is jellemző jegyek (eltúlzott drámák, az amerikai iskola olyasfajta bemutatása, amely számunkra elképzelhetetlen, alkohol, erőszak), de ezek ellenére is tudtam szeretni, és örülök, hogy elolvastam.

Én bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki talán kicsit elbizonytalanodott a sorozatban, de azoknak is, akik most szeretnék elkezdeni! Szerintem Easton miatt megéri.:)

Ti szeretitek a Royal-család történeteit? Melyik a kedvenc kötetetek? 

A sorozat pedig megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy olvastatok. Találkozunk legközelebb is,

Dorka