Könyvértékelés - José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában a Galaktika (Metropolis Media) újdonsága áll, mégpedig José Antonio Cotrina regénye, a Samhein aratása. Köszönöm szépen a recenziós példányt a kiadónak.

A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés tematikus hetének a részét képezi.

Fülszöveg:

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!

Üdvözlünk a halál kapujában!

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.

De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

A történetről:

Őszintén mindenféle elvárás nélkül álltam neki a regénynek, mivel még nem olvastam a kiadótól, valamint az íróról sem hallottam korábban, de a fülszöveg már első olvasásra felkeltette az érdeklődésemet, rögtön éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz.

Szerintem egy nagyon izgalmas alaptörténettel találkozhatunk: adott 12 fiatal az emberi világból, akik Rocavarancoliába kerülnek, köszönhetően a bennük rejlő mágikus esszenciának, na meg egy öregember mesterkedéseinek. Ez az új világ merőben más, mint amit korábban ismertek, számtalan veszélyt rejt, és a 12 fiatalnak meg kell tanulnia túlélni ebben a borzalmas, varázslattal teli városban. Vajon mennyire tudnak alkalmazkodni? Mi célból kerültek ők erre a helyre? Mi jelenti a nagyobb veszélyt: egy új, ismeretlen környezet és az ott élő lények, vagy maguk az emberek? 

A történet főszereplője Hector, legnagyobbrészt az ő szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Hector egy kissé ügyetlen és félszeg karakter, nem egy tipikus főhős, de pont ez teszi annyira különlegessé. Csetlik-botlik és sokszor nem a legmegfelelőbb döntéseket hozza meg. Nem egy kifejezetten vezér alkat, de mégis van benne valami, ami kiemeli a társai közül, ami miatt Rocavarancoliában kifejezett figyelemmel követik nyomon a vele történteket. A könyvben a másik 11 kiválasztott szintén nagyobb szerepet kap, így igazán könnyű megszeretni néhányukat, vagy éppenséggel ellenszenvet érezni feléjük. Számtalan barátság születik rövid idő alatt is, és izgalmas volt olvasni, ahogy ezek a fiatalok feltalálják magukat egy új világban. 

Külön tetszett, hogy a történet nem csak egy szemszögből íródott, és nem csak a 12 kiválasztott életébe leshetünk bele, hanem voltak egyéb szálak is, amelyek leginkább a tanács tagjai köré szerveződtek. Az biztos, hogy a tanács sem tétlenkedett: számos izgalmas fordulat köszönhető a tagjainak, akik nem hagyják, hogy a történet leülepedjen és unalomba  forduljon. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mi történik Esmaellel, Eroch-kal, Derűs Dámával és a többiekkel. 

A könyv világbemutatása részletes, sőt, a legnagyobb hangsúly talán ezen van a kötetben. Számos érdekes tájleírással találkozhatunk, és a legapróbb részletekig (a regény kereti között) megismerhetjük Rocavarancoliát, a város jellegét és múltját. 

A Samhein aratása egy izgalmas könyv, egy hajsza, amelynek egyetlen célja van: a túlélés. Az események viszonylag lassan bontakoztak ki, de mégsem válik unalmassá a történet, viszont az első kötetben tényleg nem a drasztikus cselekedeteken van a hangsúly, inkább egy hosszabb bevezető rész feelingjét nyújtja. Izgultam a karakterekért, aggódtam a bajba jutottakért, drukkoltam a sérültekért, szerettem volna a kérdéseimre választ kapni. Bevallom, azért a végén én egy kicsit nagyobb csattanóra számítottam, bár azért így is volt mi meglepjen. Ami hiányérzetem még volt a regénnyel kapcsolatban: szívesebben olvastam volna többet is a tanács tagjairól, hiába is voltak jelenetek a tagok szemszögéből, én mégis kíváncsi lettem volna a részletesebb múltjukra, pláne a Lexel fivérek életére.

Összességében elmondhatom, hogy engem nagyon magába szippantott a könyv és ha tehetném, már most rögtön olvasnám a folytatást. Izgalmas volt, fiatalos, és bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az ijfúsági fantasyket. Számomra egy nagyon pozitív meglepetés volt. 

Ti esetleg olvastátok már a történetet? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Leiner Laura: Maradj Velem - Könyvértékelés

Sziasztok!:)

Nem is olyan rég fejeztem be Leiner Laura legújabb könyvét, a Maradj velem-et és most erről hoznék nektek egy spoiler mentes értékelést.:) 

Fülszöveg:

Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli? 

Instagram: dsheavenofbooks

A borítóról: 

Szerintem rendkívül jól passzol a sorozathoz, teljesen visszaadja a Bükki táborhely hangulatát, de egyben sejtet egy komolyabb vonalat is, szóval számomra telitalálat.

A szerzőről:

Nem titok, hogy Leiner Laura az én legnagyobb kedvenc magyar íróm. Egyszerűen odáig vagyok a regényeitért, és legyen bármilyen hangulatom, legyek bármennyi éves is, Leiner Laura könyveihez mindig, ha hozzányúlok, azt érzem, hogy hazatértem. Hihetetlen izgalommal kezdek neki minden új regényéhez, és a régieket is olvasva képes vagyok ugyanazt átélni, mint anno az első olvasások során. Nekem az ő könyveit olvasni a legjobb nosztalgia, amit átélhetek. 

Az Iskolák versenye trilógiáról:

Az első rész olvasása előtt hihetetlenül szkeptikus voltam: akkor már javában egyetemre jártam, s úgy gondoltam, hogy engem nem fog tudni lekötni egy középiskolás versenyről szóló trilógia, s talán azt is, hogy Laura már nem tud újat mutatni. Hogy én mekkorát tévedtem. Már az első oldalakon rá kellett döbbennem, hogy hoppá, itt talán mégsem arról van szó, mint amit én feltételeztem. A regény végére pedig újra éreztem azt a hihetetlen boldogságot, hogy ez az, sikerült, újabb kedvenc! 

A regényről:

A történet pont ott folytatódott, ahol az előző kötet véget ért: az Iskolák Országos Versenyének hatodik napján. 

Amit szeretnék előre leszögezni: imádtam ezt a kötetet is. Itt már sokkal jobban megmutatkoztak az emberi karakterek, hogy ki milyen jellem, hogy ki mit tenne meg a győzelemért. Nagyot csalódhattunk Mátéban, aki bár már az előző kötet végén is kimutatta a foga fehérét, de itt bizonyosodott be visszavonhatatlanul, hogy mennyire is egy rosszindulatú és álszent ember. Örülök, hogy már nem tudja mérgezni olyan tudatosan a szálakat. És ha már a negatív jellemről beszéltem, akkor szeretnék megemlíteni egy pozitív megnyilvánulást is: Hanna a regény elején nagyon jó megoldást választott Zsomborral szemben, hiszen a „szemet-szemért, fogat-fogért” elv nem vezetett semmire. Nagyon örültem, hogy végre képesek igazi csapatként és barátokként összedolgozni, így már sokkal élvezetesebb volt a regény olvasása is. 

Hanna családja: Néha nagyon érdekes és vicces volt olvasni ezeket a jeleneteket, máskor pedig igazán szomorú. Hanna nagymamája valami ultra szuper modern nagyi, aki elől nem rejthetsz el semmit, hiszen úgy is megtalál téged: ha nem a valóságban, akkor az instán, de előle nincs menekvés. Hanna apukája hozta a formáját, egy szerethető karaktert alkotott ebben a kötetben is. 

Érdekes és egyben szívszorító volt olvasni az elmélkedéseket Hanna anyukájával kapcsolatban, néhol talán már túl személyes is. Az biztos, hogy egy összetört szívű lány fejlődését és gyászának feldolgozását követhettük nyomon ebben a részben, amely még mindig nem ért véget. Szívből remélem, hogy a trilógia végére egy sokkal pozitívabb és élettel telibb lányról olvashatunk majd.

Kocsis és a facebook/insta kommentelők: nem titok, imádtam ezeket a részeket! Valahányszor csak egy Kocsis vs kommentelők jelenet következett, én hangosan nevetve olvastam végig. Hihetetlenül jó Laura humora, és fantasztikusan adta vissza a mai fiatalok gondolkodás- és írásmódját. (Egyszer még a testvérem is átjött a másik szobából, hogy mit lehet ennyit nevetni egy könyvön. Nem, ő még nem olvasott Leiner Laurát, így nem is tudhatja.:( )

Hanna és Kornél:

Annyira jó volt a szerelmi szál ebben a regényben! Laura végre itt nem húzta-vonta a dolgokat, nem késleltetett semmit, hanem a szereplők egyből a tettek mezejére léptek, és ez nekem nagyon tetszett. Nem volt felesleges tagadás, késleltetett vallomások, hanem egy harmonikus kapcsolatot láthattunk kibontakozni, amely pont úgy volt jó, ahogy az meg lett írva. Kornél egy hihetetlenül szerethető karakter, tipikusan a fiatal olvasó lányok álma, Hanna pedig egy átlagos lány, aki nem bújik álca mögé. A tökéletes páros. Kíváncsi vagyok, hogy a regény végén történtek miatt a jövőben mi is lesz velük, hogyan birkóznak meg a helyzettel.

A csapatokról:

Örülök, hogy sokkal jobban megismerhettük a zöld csapat infós srácait, illetve tetszett a hármas szövetség, amelyet ők kialakítottak. Sőt, a végére még az arany csapat is sokkal szimpatikusabbá vált. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak lépni a regény végén történtek miatt. 

Összességében:

Nagyon szerettem ezt a regényt is, mint minden más könyvet Leiner Laurától, akit egy nagyon tehetséges írónak tartok. Könnyed, szerethető stílus, fiatalokat foglalkoztató témák. Tetszett nagyon az összes elgondolás, amit a mai tinédzserekről írt: szétfilterezett beállított képek, az őszinte érzelmek hiánya. Úgy gondolom, hogy ezek a részek egy picit nevelő hatásúak is a fiatal olvasókra nézve és csak reménykedhetünk, hogy sokan talán átgondolják a helyzetet, és talán megváltozik a nézőpontjuk és az értékrendjük. 

A regény szokás szerint olvastatja magát, egyszerűen lehetetlen letenni. Laura összes könyve kiváltja belőlem azt az érzést, hogy egyszerűen csak rá tudjak gondolni, és semmi máshogy ne legyen kedvem. Függőséget okoz, de jó értelemben. Öt csillagos kedvenc.

Nagyon ajánlom ezt a sorozatot minden fiatalabb és idősebb olvasónak is, akik szeretnének egy jó kikapcsolódást és egy csodálatos regényt olvasni!:)

A folytatást pedig már most nagyon várom.:)

Ti olvastátok már a regényt? Ha igen, hogy tetszett? 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka