Könyvértékelés - James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány & Az utazás

A mai bejegyzés középpontjában James Norbury Nagy Panda és Kicsi Sárkány és Az utazás című kötetei állnak. Köszönöm szépen a recenziós példányokat a 21. Század Kiadónak!

Fülszövegek:

Nagy Panda és Kicsi Sárkány:

Vezérlő fény a sötétebb hónapokban – gyönyörű, illusztrált kiadvány két barátról, és elgondolkodtató utazásukról, amelyet a buddhista filozófia inspirált.

– Mi fontosabb – kérdezte nagy panda –, az utazás vagy a megérkezés?

– Az útitárs – mondta kis sárkány.

Nagy panda és kis sárkány barátok. Együtt utaznak végig az évszakokon, nappalokon és éjszakákon, esőben és napsütésben. Miközben kint vannak a természetben, reménnyel és inspirációval telíti őket a környezetük, hogy rájöjjenek, még a legsötétebb napokon is ott a bizonyosság: a tavasz mindig visszatér.

Érezd át nagy panda nyugalmát, aki mindig eszünkbe juttatja, hogy mik az igazán fontos dolgok, és nem mulasztja el kiélvezni az apró, egyszerű pillanatokat.

Fedezd fel mindennapjaid világát kis sárkány kíváncsi tekintetével, akinek, bár a termete kicsi, a szíve nagy.

A két barát utazása a folyton váltakozó évszakokon át tart – csatlakozz hozzájuk, ahogyan rájönnek, hogyan éljenek a pillanatban, békéljenek meg a bizonytalanságokkal, és merítsenek erőt, hogy együtt legyőzzék az életben felbukkanó akadályokat.

„A két barát gyakran eltéved, de gyönyörű helyeken találják magukat, amelyekre soha nem bukkantak volna rá, ha rögtön a jó úton indulnak el. A rajzok éppolyan bájosak, mint a Micimackóban, a szöveg pedig ősi mondások mélységét hordozza.” – GUARDIAN

James Norbury író, rajzoló és illusztrátor. Imádja a természetet és az állatokat. Egyetemen zoológiát tanult, majd a diplomát követően egy darabig Írországban élt. Angliába visszatérve több városban is lakott, és az idő egy részében egy lakóhajó volt az otthona. Jelenleg Swansea városában élnek a feleségével és hét macskájukkal.

Az utazás:

A Nagy Panda és Kicsi Sárkány folytatása gyönyörűen illusztrált ajándékkönyv az elfogadásról, önmagunk és egymás mélyebb megismeréséről.

A két valószínűtlen útitárs útnak indul, folytatva az előző kötet kalandjait, hogy eljussanak egy helyre, amely talán messze van az otthonuktól, de az utazás révén önmagukhoz és egymáshoz közelebb kerülnek.

– Változás – mondta Nagy Panda. – Ha nem is tudod, hová vezet, attól még jobb, mint egy helyben maradni.

Kicsi Sárkány boldogtalan, és kiönti a szívét Nagy Pandának, aki úgy véli, ahhoz, hogy barátjának kedélye helyreálljon, útnak kell indulniuk. Új vidékeket fedeznek fel, rendkívüli élményekkel gazdagodnak, és nagy kihívásokkal néznek szembe. Nagy Panda és Kicsi Sárkány továbbhaladnak az elfogadás ösvényén, és megtanulják, hogy a változások, a nehézségek életünk természetes velejárói – ezek nélkül fejlődés se volna lehetséges.

Ebben a kötetben is ugyanolyan bájos, szívet melengető illusztrációk találhatók, mint James Norbury eredeti, Nagy Panda és Kicsi Sárkány című nemzetközi bestsellerében.

Csupa inspiráció, csupa kedves humor: Az utazás kalandos, gyönyörködtető mese az elfogadásról, amelyet minden korosztálynak érdemes kézbe vennie.

A könyvekről:

Nagy Panda és a Kicsi Sárkány történetét olvasva elfogott egy kellemes, megnyugtató érzés és a gondolat, hogy minden rendben lesz. Az életben sok minden másképp történik, mint azt mi tervezzük, de meg kell tanulnunk alkalmazkodni és kihozni minden helyzetből a lehető legjobbat. Meg kell tanulnunk pozitívan szemlélni a világot és nagyobb figyelmet fordítani önmagunkra, az érzéseinkre. Ezek a könyvek pedig nagyon jó segítséget nyújtanak ebben.

Kicsi Sárkány számomra a kíváncsi természet megtestesítője, aki néha hajlamos negatívan látni a világot és a velük történteket, de szerencsére ott van neki Nagy Panda, aki bölcseleteivel és gondoskodásával mindig segít a barátján, és nem hagyja, hogy magába forduljon. Nagyon szerettem az ő barátságukat, a könyvek lapjairól csak úgy áradt a szeretet és a béke. Nagy Panda nagyon jól kezelte Kicsi Sárkány hangulatingadozásait, azt hiszem, hogy az életben mindenkinek szüksége van a saját Nagy Pandájára, aki segít nekünk talpon maradni.

A kötetek egyik központi témája a változás. Változik a környezet, változnak az évszakok, változnak az emberek, az életcélok., és ez teljesen természetes, az élet ezzel jár, még ha sokszor nem is egyszerű elfogadni. Kicsi Sárkány és Nagy Panda is megküzdöttek a maguk démonaival, átéltek nehezebb időket, de a végére rájöttek mindketten, hogy a változás lehet jó is, csak úgy kell hozzáállni.

Ezek a könyvek tele voltak bölcs gondolatokkal, amelyek mindig valahogy telibe találtak olvasás közben - voltak olyan sorok, amelyeket olvasnom kellett, annyira passzoltak a jelenlegi élethelyzetemhez. Nagyon szeretem az ilyen típusú kötetekben az útravalót, amit adnak, mert hiába rövid maga a történet, kevés a szöveg, de mégis, nagyon sokáig az olvasóval tudnak maradni ezek a gondolatok. Egy ilyen kiadványt bármikor elő lehet venni, újra fellapozni, elmerülni Nagy Panda és a Kicsi Sárkány világában, megtalálni a lelki békénket. Ezek a könyvek olyanok, mint egy meleg takaróba burkolózva teát szürcsölgetni – megmelengetik az ember lelkét, én pedig ennél többet nem is kívánhatnék. 

Muszáj kiemelnem az illusztrációkat, amelyek rendkívül szemléletesek és szépek, nagyon jól kiegészítik a gondolatokat, együtt pedig egy tökéletesen egyveleget alkotnak. 

Ha egy tanulságos, szívmelengető történetre vágytok és szeretnétek hasonló élményt átélni, mint amit nekem nyújtott az olvasása, akkor bátran ajánlom mindenkinek ezeket a köteteket. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor elő fogom venni Nagy Panda és a Kicsi Sárkány könyveit, hiszen teljesen elvarázsoltak. 

Végezetül pedig szeretnék megosztani pár gondolatot a kötetekből, amelyek nagy hatással voltak rám:

"– Most nincs időm virágokat nézni – mondta a Kicsi Sárkány.

– Annál több okod van rá, hogy megszemléld őket – felelte Nagy Panda. – Lehet, hogy holnap már nem is lesznek itt."

"[…] ha hagyod, hogy a félelem még a próbálkozástól is eltántorítson, biztos a kudarc."

"Még a viharban is rálelhetsz egy kis békére."

"– Mi lesz, ha olyanokkal találkozom, akik nem kedvelnek engem, vagy azt, amit csinálok? – kérdezte Kicsi Sárkány.

– Muszáj továbbmenned az utadon. Inkább őket veszítsd el, mint önmagad."

"– Minél kevésbé próbálom irányítani a világot, annál szabadabban tárhatja fel előttem minden zabolátlan szépségét."

"– És mit ünneplünk? – kérdezte Nagy Panda.

– Magunkat… – felelte Kicsi Sárkány. – Hosszú utat tettünk meg sok-sok kihívással, és mégis itt vagyunk. Szerintem ez jó ok az ünneplésre."

A könyvek itt vásárolhatóak meg: Nagy Panda és Kicsi Sárkány & Az utazás

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Christina Lauren: A lelkitárs-egyenlet

A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren A lelkitárs-egyenlet című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Jess Davis gyermekét egyedül nevelő anya, aki boszorkányos ügyességgel mozog az adatok és statisztikák világában. De hiába a sok számítás és kalkuláció, egyvalamire nem tudja rávenni magát: hogy újra randizni kezdjen. Rengeteget dolgozik, hogy mindenük meglegyen, és az élete nem könnyű… ha őszinte akar lenni, igencsak magányos.

Jess értesül a Kromantika nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre, hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz, akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni.

Legalábbis azt hitte, hogy tud. A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev, konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni a cég alapítójával. Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot.

A 98%-os összeillés gyémánt fokozatú egyezést jelent. A cég promóciójában Jess és dr. Peña álompárrá válnak, ők az élő példa a Kromantika módszerének sikerességére. Miközben egyik repi rendezvényről a másikra rángatják őket, Jess lassan ráébred, belül talán másmilyen ez a tudós, mint amilyennek eddig hitte.

A könyvről:

Már több kötetet is olvastam a szerzőpárostól, eddig mindegyik elnyerte a tetszésemet, így természetesen A lelkitárs-egyenlet sem hiányozhatott a könyvespolcomról. Nagyon izgatott voltam a regény miatt, hiszen a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Külön öröm, hogy ebben a gyönyörű élfestett kiadásban olvashattam, amellyel engem mindig el tudnak varázsolni.

Az alapszituáció nagyon érdekes számomra: egy DNS elemzésen alapuló randi app, amely a génjeid segítségével találja meg a lelki társadat. Valljuk be, ez rendkívül jól és különlegesen hangzik, az ebből kibontakozó emberi kapcsolatok pedig egyedi élethelyzetekhez vezetnek, így volt ez Jess és River esetében is, akik egy magas szintű, gyémánt egyezésnek köszönhetően a Kromantika nyomására elkezdenek ismerkedni egymással, hogy így segítsék a cég marketing helyzetét. Az eleinte morcosnak és undoknak tűnő River fokozatosan megnyílik, és Jessnek rá kell döbbennie, hogy az ő gyémánt egyezésük talán mégsem tévedés. De vajon elég a biológiai kompatibilitás egy szilárd és boldog kapcsolathoz? Tényleg ilyen nagy szerepe van a géneknek? Vajon kialakulhat igazi szerelem kettejük között, vagy ez az egész csak reklámfogás?

Ha ki kellene emelnem, hogy mi az a három dolog, ami a legjobban tetszett a regényben, akkor mindenképpen a család fontosságát, az emberi kapcsolatokat és a romantikus szálat említeném meg. Kifejezetten üdítő volt, hogy Jess nem csupán egy átlagos nő, hanem egy egyedülálló édesanya, akinek az életében az első helyet a gyermeke foglalja el. Egy rendkívül erős személyiség, aki már sok mindent átélt. Öröm volt látni, hogy milyen a kapcsolata a nagyszüleivel, a kotnyeles barátnőjével, Fizzyvel, majd Riverrel. Szívmelengető volt olvasni, hogy mennyire fontos neki a gyermeke boldogsága, és minden cselekedetével őt igyekezett támogatni. Jess az évek során kissé bezárkózott, a női szerepeket háttérbe szorította, és nem igazán fordított időt a randizásra, a saját boldogsága megtalálására – ebben az élethelyzetben találkozott Riverrel és a Kromantikával, ahol egy nagyszerű lehetőségnek köszönhetően belement, hogy a gyémánt partnerével találkozgasson ismerkedés céljából, de azt hiszem, ő maga sem gondolt arra, hogy ilyen rövid idő alatt is megkedvelheti Rivert és mély érzéseket táplálhat iránta. Nagyon tetszett a kapcsolatuk kialakulása, a közöttük lévő dinamika, ahogyan az is, hogy nem viselkedtek gyerekesen egymással, hanem az elejétől kezdve felnőtt ember módjára kezelték ezt a különös szituációt. River hamar elrabolta a szívemet a félénk, gondoskodó, kedves és őszinte személyiségével, aki úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítette Jesst. Minden egyes jelenetben, amikor River Jess nagyszüleivel vagy a kislányával jelent meg, a szívem csak úgy olvadozott. Mindezek mellett muszáj kiemelnem a regény végi konfliktust, amelyben szerintem River nem kezelte megfelelően a helyzetet, de hibázni emberi dolog, és tudjuk, hogy az élet nem fekete és fehér.

Mint említettem, nagyon szerettem Jess és Fizzy kapcsolatát, azt hiszem, hogy mindenki ilyen barátságról álmodik, ahol tényleg számíthatunk a másikra, és nem a törtetés, az irigység dominál. Jó volt olvasni, hogy Fizzy mennyire bátorítja a barátnőjét, példaértékűnek tartom, ahogyan Jess nagyszülei viselkedését is. Az a szeretet és gondoskodás, amellyel Jess és Juno felé voltak, szintén kivételes.

A lelkitárs-egyenlet egy nagyon szórakoztató történet, amelyben öröm volt elmerülni. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, sokat mosolyogtam olvasás közben, és nagyon jól szórakoztam. Üdítő volt számomra a sok tudományos szöveg, és úgy önmagában egy tudományos környezethez köthető romantikus történet – nem sok ilyet olvastam még, de többet szeretnék. Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet, akik szeretik a romantikus new adult történeteket – szerintem sokatokat el fog varázsolni, mint ahogyan az velem is történt.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható ezen a linken.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés

A mai könyvértékelés középpontjában Elena Armas Spanyol szerelmi átverés című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esküvő Spanyolországban lesz. A pasi kiállhatatlan. Három napon át úgy kell tenned az összes rokon előtt, mintha szerelmes lennél belé.

Catalina Martín szingli, de nem akar egyedül menni a nővére esküvőjére. Korábban elejtett egy megjegyzést, hogy van valami amerikai pasija, és mostanra mindenki készpénznek veszi a dolgot a családban és az ismeretségi körben. A volt pasija – és annak jelenlegi menyasszonya – például alig várják, hogy megismerkedjenek Catalina jövendőbelijével.

Négy hete van, hogy találjon valakit, aki hajlandó átrepülni vele Európába, és végig úgy tesz, mintha együtt lennének. A New York–Spanyolország repülőút hosszú, és Catalina érdes modorú családját nem lesz könnyű átverni.

Színre lép Aaron Blackford – Catalina magas, jóképű, tenyérbemászó stílusú kollégája –, aki meglepő módon felajánlja, hogy beugrik a szerepbe. Catalina legszívesebben közölné, hogy nem kér belőle – életében nem látott még ilyen idegesítő, bicskanyitogató, kiállhatatlan alakot.

De kiszolgáltatott helyzetben van, az esküvő közeleg, és mégiscsak Aaron a legmegfelelőbb megoldás. Catalina lassanként rájön, a férfi talán nem is olyan szörnyű, mint amilyennek a munkahelyén elkönyvelte.

A könyvről:

Kétségkívül az egyik legjobban várt 2022-es megjelenésem a Spanyol szerelmi átverés volt. A rengeteg külföldi booktok és bookstagram oldal felkeltette az érdeklődésemet, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném ezt a kötetet. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó-e, mint ahogy sokan írják. És be kell vallanom, valóban az, sőt! Egyenesen imádtam Catalina és Aaron történetét.

Az alapszituáció szerint Catalina azt hazudja a családjának, hogy az amerikai barátjával megy a nővére esküvőjére, de valóban nem létezik párkapcsolata. Aaron véletlenül tudomást szerez erről, és felajánlja, hogy ő elkíséri Catalinát Spanyolországba. Igen ám, de vajon mennyi minden történhet az indulásig? Majd az út során? Catalina és Aaron, akik látszólag borzasztóan ellenszenvesek egymásnak, vajon képesek lesznek túllépni a múltbéli sérelmeiken és esélyt adni valami többnek?

Nagyon szeretem a slow burn, az ellenségekből szerelmesek és a munkahelyi románcokat, itt pedig mindhárom megtalálható volt. A szerelmi szál lassan épült ki, de folyamatosan érezhető volt az átmenet, megfigyelhetőek voltak a fordulópontok, ahol megváltoztak az érzelmek. Úgy gondolom, hogy egy nagyon szép és tiszta kapcsolat alakult ki Catalina és Aaron között, amely irigylésre méltó, és ahol szenvedélyből sem volt hiány. Aaron Blackford nem csak Catalinát vette le a lábáról, hanem bizony engem is. Rég olvastam már ilyen megnyerő férfi karakterről, aki garantáltan megdobogtatja a női szíveket. Őszinte, kedves és hűséges, aki nem félt kimondani a gondolatait és kimutatni az érzelmeit. Catalina pedig szintén egy szerethető karakter, akit a múltban rengeteg fájdalom ért, ő pedig ezeken a régi sérelmeken próbált felülemelkedni és megnyitni a szívét Aaron felé. Nagyon jól működött a két karakter között a dinamika, a kémia már az első soroktól kezdve érezhető. Egyáltalán nem esett nehezemre elképzelni őket egy párként, sőt, folyamatosan mosolyogva olvastam minden közös jelenetüket, várva, hogy mikor adják fel végre a küzdést egymás ellen. Az ellenségekből szerelmesek típusú történetekben sokszor kissé bugyután viselkednek a karakterek – ezt itt egyáltalán nem éreztem. Itt nem a civódásokon volt a hangsúly, sokkal inkább a szívet megdobogtató szerelmen. Elena Armas nagyon jól eltalálta az arányokat, szinte hihetetlen számomra, hogy ez az első megjelent kötete. Ha már most ilyen párost varázsolt elénk, egy olyan férfit, mint Aaron Blackford, akkor csak mosolyogva tudok a jövő felé tekinteni és várni, hogy milyen történetekkel rukkol elő.

A regényben szerepet kaptak a mélyebb tartalmak is, gondoljunk csak Catalinára és a múltjára, ahol megannyi sérelem és bántás érte, amelyekkel a mai napig küzd és próbál felülemelkedni rajtuk, esetleg a munkahelyi zaklatásra vagy Aaron családi helyzetére, akit számos veszteség ért. Ezeket a nehezebb pillanatokat szerencsére rengeteg pozitív gondolattal és jelenettel ellensúlyozta Elena Armas, amely nagyban Catalina családjának is köszönhető. Egy hangos, zajos és minden lében kanál, de annál szerethetőbb spanyol családról van szó, amilyenre titkon mindenki vágyik. 

A Spanyol szerelmi átverés az a könyv volt, amelyet az elejétől a végéig imádtam. Az utóbbi hónapok legnagyobb kedvence lett számomra. Az olvasás során rengeteget nevettem, egyszerűen jó érzéssel töltött el forgatni a kötet lapjait. Aaron minden pillanatban levett a lábamról, most pedig kicsit nehéz elengedi ezt a békés buborékot, amelyben az olvasás során léteztem, de muszáj leszek. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor olvastam a Spanyol szerelmi átverést. A new adult romantikusok  rajongóinak kötelező olvasmány!

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Végezetül pedig hoztam pár kedvcsináló idézetet:

„Azzal, hogy magadat okolod, nem változtatsz a múlton; csupán az energiádat pazarlod, amit a jelenre kéne fordítanod. Nézd meg, hol vagy: eljöttél ide. Még nem késő.”

„A való világban az összes döntésem súlyos következményekkel járt. Valamennyi választásom. A jobb világ, amelyben minden jól alakul, nem létezik. Az élet zűrös, gyakran nehéz. Senkinek sem hagy időt arra, hogy felkészüljön, vagy akadályokra számítson. Csak meg kell ragadnod a kormányt, és visszalavíroznod a saját sávodba. Én is ezt tettem. Így jutottam idáig.”

„– Arról nem is beszélve, hogy nézett rád egész idő alatt, amióta itt dekkoltunk.

Hogy mi van?

– Mennyi is? Két órája? És mindig csak téged lát, minden mozdulatodat olyan megbabonázva követi, mintha szivárvány lőne ki a seggedből, és csillagösvényt húznál magad után. Gusztustalannak tartanám, ha nem lennék én magam is szerelmes.”

„– Nem hagyom, hogy ezt tedd – suttogtam – Nem éri meg a bajt, amit magadnak okoznál.

– De te igen. Te minden bajt megérsz. A tűzbe vetném magam érted. Még mindig nem fogtad fel?”

„– Miért?

[…]

– Mert ennyit voltál hajlandó adni nekem. És inkább utálj engem, mint hogy egyáltalán ne gondolj rám.”

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Könyvértékelés - Bridget Collins: Árulások

A mai könyvértékelés középpontjában Bridget Collins Árulások című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

A könyvkötő című #1 nemzetközi bestseller szerzőjétől

Ha az életed hazugságon alapul, lenne bátorságod kimondani az igazságot?

Montverrében, a réges-régi elitakadémián, amely magas hegyek közt búvik meg, a legjobbakat és legélesebb eszűeket képzik arra, hogy tökéletesen helytálljanak a grand jeu-ben – a nagy játszmában –, ebben a rejtelmes, misztikus vetélkedésben, amely a zenét, a művészetet, a matematikát, a költészetet és a filozófiát egyaránt ötvözi. Léo Martin egykor Montverre kiválósága volt, de azóta egy véres tragédia nyomán elveszítette a lendületét, már nem foglalkoztatja a tudományos pálya. Ehelyett a politika vonzásába került, a kormánypárt feltörekvő csillaga lett, hogy aztán egy apró botlás a karrierjébe kerüljön. Most száműzöttként kerül vissza Montverrébe, és maga sem tudja, milyen sors vár rá.

De az akadémia világa már nem is olyan, mint amilyenre Léo abból az időből emlékszik, amikor még rajongott az intézményért. Annak idején férfiak vezetése alatt állt – Montverre első számú embere most nő: bizonyos Claire Dryden. Ő tölti be a Magister Ludi tisztét, vagyis ő a nagy játszma feje. Léo rögtön szokatlan vonzalmat érez a magiszter iránt – mintha rejtélyes kötelék fűzné őket egymáshoz – noha biztos abban, hogy még soha nem találkoztak.

A legendás Nyárközépi Játszma közeledtével – amely az akadémia tanévének legnagyobb szabású rendezvénye – régóta eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és évszázados hagyományokat rúgnak fel.

Bridget Collins ezzel az élénk képzelőerőre valló, mívesen megmunkált irodalmi alkotással bizonyítja, hogy nem véletlenül tartják a fantasztikus regények világának egyik legjelentősebb, markáns új hangjának.

A könyvről:

A regény az első Bridget Collins olvasási élményem, az pedig biztos, hogy maradandóra sikeredett. Az Árulások már önmagában is egy gyönyörű kötet, a borító és maga a kiadvány rendkívül minőségi, a könyvespolcom egyik leggyönyörűbb darabja, amelyre öröm ránézni.

A történet a grand jeu, egy kissé megfoghatatlan nemzeti játék köré épül, mely ötvözi a zenét, a matematikát, a művészetet, a költészetet és a filozófia tudományát. A helyszínt Montverre, egy kissé eldugott iskola szolgáltatja, ahol minden egyes nap, minden egyes megpróbáltatás e köré a játék és eszme köré épül. Egy fő cél van: létrehozni a minél tökéletesebb grand jeu-t, ezzel pedig elnyerni az aranymedált. Léo áll mindennek a középpontjában, aki egykoron az impozáns akadémia tanulója volt, de politikai kudarca után száműzöttként kénytelen visszatérni. A megérkezésekor maga sem számít arra, hogy sokkal több dologgal kell szembenéznie, mint a büntetésével és a múlt árnyaival, hiszen az iskola Magister Ludija  nagy fejtörést okoz számára.

A könyv legnagyobb különlegessége a témán kívül számomra egyértelműen az írói stílus. A Bridget Collins által megfogalmazott sorok mesések, az írónő nagyon szépen adagolja az információkat és csapja be az olvasót – engem legalábbis maximálisan sikerült, hiszen a történet fő csavarjára egyáltalán nem gondoltam. Tetszett, hogy a regény három szemszögből íródott, ahogyan a két idősík jelenléte is: a múltbéli eseményeknek Martin naplójának köszönhetően lehetünk a szemtanúi. Fokozatosan ismerjük meg a világot, a grand jeu értelmét, a karaktereket, de úgy igazán semmi sem egyértelmű: sem a játék, sem a személyiségek valódi mibenléte, ez pedig üde színfoltot adott a kötetnek. Sokáig gondolkodhat az olvasó, hogy vajon mik Léo valódi indítékai, a valódi érzelmei, ahogyan Dryden magister, vagy éppen a múltbéli Carfax is bőven ad fejtörésre okot.

A regényben nagy szerepet kap még a politika, amely mindennek a mozgatórugója. A politikának köszönhetően tér vissza Léo az iskolába és kell bűnhődnie, ahogyan szintén a politikának köszönhetően kell a keresztényeknek menekülniük. A könyv bemutatta, hogy az embernek nem igazán van választása: vagy kiáll az éppen domináns eszmék mellett, és nem próbál meg saját gondolatokat megfogalmazni, ennek köszönhetően pedig minden rendben lesz az életében, vagy pedig jobb esetben számkivetett, rosszabb esetben üldözött, esetleg halott lesz. Kemény törvények uralják a kötet világát, amelynek ártatlan emberek viselik a következményeit.

Nem mehetek el szó nélkül a szerelmi szál mellett sem, amely ízlésesen lett tálalva, szépen bontakozik ki, maga az olvasó is szemtanúja lehet, ahogy fokozatosan változnak meg a gondolatok és az érzelmek. Ritkán látok ennyire kidolgozott és esztétikus szerelmi szálat könyvekben, így külön dicséret illeti az írónőt.

Az Árulások egy történet a grand jeu-ről, az emberi természetről, politikáról és szerelemről. Érdekes olvasni, hogy Léo sokszor maga sem tudja, hogy a tetteinek milyen következményei lehetnek, ahogyan felmerül a kérdés, hogy tudat alatt viszont nagyon is tisztában lehet ezekkel. Számtalan kérdés, amelyekre nehéz válaszokat találni, de némelyikre viszont oly könnyű – ez a kettősség teremti meg számomra a kötet valódi hangulatát. A karakterek változnak, néhol a pozitív, néhol pedig a negatív személyiségvonások domborodnak ki, de nagyon is látszik a fejlődés Léo esetében, aki többé nem hagyja, hogy vakon irányítsák őt.

Nektek is bátran ajánlom a könyvet, ha egy igazán különleges és egyedi hangvételű olvasmányra vágytok. Garantáltan le fog venni titeket a lábatokról!

„ Emlékszik Carfay egyik kérdésére: Nem az volna a grand jeu lényege, hogy jobb emberré váljunk általa? Amire ő maga adta meg a választ:[…] Igen, az a lényege.”

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Christina Lauren: Nem mézes hetek

Sziasztok! A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren Nem mézes hetek című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Két esküdt ellenség Hawaiin

Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

„Milyen vidám, rokonszenves és megejtő könyv! Többször úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult, miközben végig éreztem Olive kiterjedt, szerető, bonyolult és mókás családjának ölelését, majd a szívem is szárnyalt a befejezésnél. Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek, aki azt szeretné, hogy az arca is megfájduljon a nevetéstől.” – Jasmine Guillory, a New York Times bestsellerszerzője, a The Proposal írója

A kötetről:

Már a legelső alkalommal, amikor elolvastam a regény fülszövegét tudtam, hogy ez egy nekem való történet lesz. Hihetetlenül viccesnek és érzelmesnek ígérkezett, a könyv olvasása után pedig bátran állíthatom, hogy valóban egy rendkívül szórakoztató olvasmánynak találtam, amely mellett garantáltan senki nem fog unatkozni. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a fantasztikus borítót. Igazán nyárias, tökéletesen átadja a Hawaii életérzést. A vidám színek miatt egyszerűen jó ránézni.

Az alapszituáció szerint a két esküdt ellenség, Olive és Ethan kénytelenek együtt elmenni a testvéreik nászútjára, köszönhetően az esküvőn előforduló ételmérgezésnek. Vajon mi fog történni, ha hosszú napokig össze lesznek zárva egy egzotikus szigeten? Megannyi veszekedés és kínos pillanat vár majd rájuk, vagy sokkal inkább kellemes időtöltés lesz a Maui nyaralás?

"- Neked nincs hányingered? - kérdi csendesen.

- Azon túl, amit ez a látvány okoz? Vagy a tiéd? Nem.

- És nem kerülget a hasmenés?

A szemébe nézek.

- Rejtély számomra, hogy lehetsz még mindig szingli."

Már a legelső oldalaktól kezdve érezhető volt a feszültség Olive és Ethan között, amely rendkívül szórakoztatónak bizonyult. A folyamatos furcsa, de kínos szituációk megmosolyogtattak, a beszólásokon pedig hangosan nevettem. Nagyon tetszett a macska-egér játszmájuk, az ellenségekből szerelmesek történetek pedig különösen közel állnak a szívemhez. Sokan mondják, hogy a szeretetet és a gyűlöletet csak egy vékony vonal választja el egymástól, ez Olive és Ethan esetében abszolút igaznak bizonyult. Érdekes volt olvasni, ahogy egyre jobban megismerték a másikat, ahogyan túljutottak a kezdeti benyomásukon és esélyt adtak arra, hogy bebizonyítsa a másik: igenis sokkal jobb ember, mint amilyennek korábban tűnt. A közös nyaralásuk minden egyes pillanatát imádtam, azt pedig pláne, hogy mennyire valószerűtlen szituációkba tudtak keveredni. Abszolút látható volt a karakterfejlődés, amely főleg Olive esetében volt szembetűnő. Az állandóan cinikus lány megtanulta más perspektívából szemlélni a körülötte lévő dolgokat, kiszakadni a mókuskerékből, esélyt adni valami újnak, Ethan pedig kissé naiv volt, de megtanulna, hogy sokszor más egy ember valódi személyisége, mint amilyennek mutatja magát a külvilág felé. A kedvenc részem a regény utolsó 100 oldala volt, szerintem itt történt a legnagyobb változás mindenkiben.

"Kemény, gyors puszit nyom az arcomra, én pedig uralkodom magamon, hogy ne ránduljak meg úgy, mintha egy döglött gyíkkal csaptak volna képen."

Olive családjáról is mindenképpen beszélnem kell: egyszerűen imádtam a famíliát. Hangosan voltak, szórakoztatóak és garantáltan mindenbe beleütötték az orrukat. Soha nem hagyták egy pillanatra sem magára sem Olivet, sem az ikertestvérét, Amit, hanem mindig lehetett rájuk számítani. Összetartottak, és ott segítettek egymásnak, ahol tudtak: ez pedig különösen szerethetővé varázsolta a karaktereket.

A regény egy igazi rom-kom kötet, hiszen Ethan és Olive számos komikus helyzetben találhatta magát, amelyek már-már valószerűtlennek is tűnhettek. Mindezek mellett azonban fontos kiemelnem, hogy a történetnek van mondanivalója is, hiszen fontos szerepet kapott benne a megbocsátás, a továbblépés, az újrakezdés és a szerencse témaköre is.  Utóbbi sokszor megjelent a könyv során. Vajon valóban létezik szerencsés és balszerencsés ember? Esetleg a környezetünkben történő események hatására mi magunk vetítjük ki ezt egymásra? Érdekes felvetéseket olvashattunk ezzel kapcsolatban is, de egy biztos: Olive és Ethan egymásra találása lehet, hogy nem történt volna meg, ha az esküvőn nem kap a násznép ételmérgezést.

"Soha az életben nem hagynám, hogy bárkinek a véleménye befolyásoljon, és rosszul érezzem magamat a testem és/vagy a rántott sajt miatt."

A Nem mézes hetek egy hihetetlenül szórakoztató olvasmány, amely vicces, romantikus, és a néhány pikánsabb jelenet mellett az erotika sincs túltolva. Az írói stílus nagyon élvezhető, könnyű haladni a történettel, szinte azt érzi az olvasó, mintha ő is Maui szigetén lenne. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, Olive egy rendkívül karakán személyiség, Ethan pedig egy nagyon szerethető férfi, akivel szerintem bármelyik olvasó szívesen menne „nászútra”. Ha egy vicces és romantikus könyvet keresel, akkor a Nem mézes hetek abszolút neked való olvasmány. Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, ha szereted a rom-komok világát, akkor garantáltan el fog varázsolni! Számomra az utóbbi időszak legjobb romantikus regénye volt a Nem mézes hetek.

"Inkább a cipőtalpamat nyalogatnám, mint hogy még egyszer el kelljen viselnem az érzést, ahogy a számra tapadsz."

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka