Könyvértékelés - Laura Barnett: Variációk egy párra

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Laura Barnett Variációk egy párra című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Park Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

„Tizenkilenc éves koromban sétáltál be az életembe. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem – reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.”

Laura Barnett 1982-ben született. Író, újságíró, színikritikus. A The Guardian és a Daily Telegraph egykori belső munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik. A Variációk egy párra az első regénye.

Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.

„Átgondolt, higgadt megközelítése annak az izgalmas kérdésnek, milyen szerepet játszik a véletlen és a végzet az életünkben.”

– Sunday Telegraph

„Városokon, országokon, évtizedeken átívelő, finoman kidolgozott, magával ragadó regény, mely a szerelem témáját nem pusztán a romantika felől közelíti meg.”

– The Bookseller

„Laura Barnett regénye azon kevés irodalmi művek közé tartozik, mely komolyan elgondolkodtatja olvasóját arról, hogy a siker milyen hatással van a szerelemre és a házasságra.”

– Observer

A könyvről:

Bevallom, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak ettől a regénytől. Kissé talán a komfortzónámon kívül eső olvasmány, de néha jó próbálkozni valami újjal, és azt kell, hogy mondjam: kifejezetten megérte, hiszen hatalmas pozitív meglepetés lett számomra. 

Az alaptörténet szerint Jim és Eva 19 éves korukban találkoztak egy véletlen folytán a cambridge-i egyetemen. A könyv különlegessége, hogy három különböző variációban vezeti végig az életüket: megmutatja, hogy a legegyszerűbb döntéseknek is milyen hatásuk lehet az életre, hogy miképpen alakulhatott volna Jim és Eva kapcsolata, ha egy-egy szituációban mást választanak. Mind a három variáció rendkívül életszerű történetet tár elénk, egyik sem egy tündérmesébe illő romantikus kapcsolat, hanem mindhárom magáról az életről szól. Megmutatta, hogy milyen könnyen változhat a boldogság fájdalommá, hogy mennyire megváltozhatnak az emberek az idő múlásával. Akit egykor a legjobban ismertünk, talán mindvégig valaki más volt. Talán sosem ismertük igazán. Ez a könyv három kissé fájdalmas, de igaz történetet tárt elém, melyeknek számos tanulsága is volt.

A regény megmutatta, hogy a kívülről tökéletesnek tűnő kapcsolatban mennyi minden lappanghat a felszín alatt, mennyi titok, mennyi elfojtott érzelem és mennyi fájdalom. Sokszor teljesen más a valóság, mint amit az ismerőseink látnak. Az emberek idővel változnak, van, aki közelebb kerül hozzánk, és van, aki eltávolodik tőlünk. Ez a kötet tökéletesen bemutatta, hogy mennyire törékenyek az emberi kapcsolatok, hogy mennyi minden történhet egy pillanatnyi bizonytalanság eredményeképpen. A regény elmesélte a happy end utáni történéseket, végig vezetett egy (vagy éppenséggel három) életen, annak minden hibájával és szép pillanatával együtt. Mesélt a magánéleti és a karriert illető kudarcokról és sikerekről, és bepillantást nyerhettünk abba, hogy egyik milyen nagy hatással van a másikra. Kicsit ijesztő belegondolni, hogy vajon az életemben is hány variáció lehetne, hogy akár egy-egy mondat vagy döntés mennyire megváltoztathatta volna a jelenlegi életemet.

Kicsit aggódtam, hogy mennyire lesz nehéz a variációkat követni, de szerencsére nem volt az, maximum néha 1-1 név volt kérdőjeles a fejemben, de azok is hamar tisztázódtak. Nagyon tetszett, hogy a három történet nem egybefüggő novellákként jelent meg, hanem közbeékelődtek a másiknak, így még inkább felcsigázva az izgalmakat. Engem nem zavart, hogy sokszor évek kerültek kihagyásra, ahogyan az sem, hogy sok információt visszaemlékezésekből tudtunk meg, sőt, kifejezetten tetszett ez az írásmód.

A könyv nagyon érzelmes, az utolsó 40 oldal pedig teljesen kikészített, annyira szomorú volt. Ez a történet bebizonyította, hogy amit 20 éves korunkban boldogságnak érezhetünk, az mennyire átértékelődhet az idő múlásával. Egy kapcsolat, egy házasság rengeteg törődést és kompromisszumot igényel, és megismerhettük többek között azt is, hogy hová vezethet a kommunikáció és az intimitás hiánya.

"Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is."

"(…) elég öreg már, hogy tudja, milyen is a boldogság: kurta és tünékeny, nem egy állapot, amire törekednie érdemes, amiben élni próbálhatna, hanem olyasvalami, amit meg kell ragadnia, amikor elérkezik, azután kapaszkodnia belé, ameddig csak bír."

Ti olvastátok már a könyvet?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rupi Kaur: Tej és méz

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Rupi Kaur Tej és méz című kötete van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.

A kötetről:

Rupi Kaur nevével szerintem már sokan találkozhattatok, hiszen napjaink egyik legnépszerűbb „insta költőjéről” beszélhetünk. Nagyon vitatott a szerző munkássága, vannak, akik szeretik, és vannak, akik kifejezetten nem kedvelik, ahogyan azt a nap és az ő virágai című kötetéről írt értékelésemben is olvashattátok, de én továbbra is az első tábort erősítem, hiszen nagyon kedvelem az ő verseit és úgy magát az insta költészetet. Azt már előre szeretném leszögezni, hogy elég modern alkotásokról van szó, mind tartalmilag mind képileg. Rupi eléggé szókimondó, nyíltan ír olyan témákról, amelyek nem szokványosak, kendőzetlenül beszél a saját negatív tapasztalatairól is. Bevallom, néha már nálam is átlépett 1-1 határt, hiszen vannak olyan témák, amelyek egyszerűen túl intimek a számomra, és meglepő volt néhány gondolatot olvasni.

A tej és méz Rupi első megjelent kötete, 4 részre osztható, melynek címei:

- a fájdalom

- a szeretet

- a törés

- a gyógyulás

Ezekben a fejezetekben számos verssel találkozhatunk, melyeknek központi témái a családon belüli erőszak, a szerelem, a fájdalom és azzal való megküzdés, valamint az önelfogadás.  Bevallom, szerintem elég vegyesre sikeredtek ezek a gondolatok: voltak, amelyek szerintem nagyon jól megragadtak egy bizonyos élethelyzetet és jól sikerült átadni azokat, és voltak, amelyek belőlem nem váltottak ki semmilyen pozitív hatást, inkább csak egy szemöldökráncolást. 

„hogyan tudsz ilyen könnyedén

kedves lenni másokkal kérdezte

tej és méz csepegett

az ajkamról amikor feleltem

mert az emberek nem

voltak kedvesek velem"

A könyv olvasása során jobban megismerhetjük a szerzőt, akit megannyi atrocitás ért már az életében, köszönhetően a származásának és annak, hogy nőnek született egy olyan országban, ahol ennek nincs igazán értéke. Ezeknek az élményeknek köszönhetően elég negatív hangvételűre sikeredett a kötet, amelyben megjelenik többek között a feminizmus, valamint az anyai gondoskodás és az  anyai érzelmek is. Véleményem szerint a tej és méz nem ér fel a Rupi a nap és az ő virágai című könyvéhez. Úgy érzem, hogy a szerző másik kötetében sokkal mélyebb versekkel találkozhatunk, amelyek nagyobb hatást gyakoroltak rám. Külön szeretném viszont kiemelni, hogy mennyire jól sikerültek az illusztrációk (még ha egyszerűbbek is, de felesleges is lett volna túlcsicsázni), amelyeket maga Rupi Kaur alkotott meg. Szerintem tökéletesen visszaadják a versek hangulatát, illetve jó kiegészítésként szolgálnak azokhoz.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon különleges könyvet olvashattam, amely igazán modern, fiatalos, és tud értéket közvetíteni. Nem tökéletes, közelről sem, de szerintem a hibái ellenére is élvezhető. Szerettem gondolkodni az olvasottakon, értelmezni, hogy vajon mire is gondolhatott a szerző, és ezzel szemben mit jelent számomra egy-egy vers. Szeretem, amikor nem csak átrobogok egy történet felett, hanem igenis agyalok rajta. Ezek miatt is bátran tudom ajánlani mindenkinek ezt a kötetet, aki szereti az insta költészetet vagy szeretne megismerkedni ezzel az új műfajjal. 

„nincs megnyugtatóbb

mint a hangod ahogy

felolvasol nekem

-a tökéletes randevú"

„legközelebb ha

feketén iszod a kávét

érzed majd a keserűséget

amit maga után hagy benned

sírsz majd miatta

de soha nem hagysz

fel az ivással

inkább őrzöd

a legrosszabbat belőle

mint hogy semmi se maradjon"

Ti esetleg olvastatok már Rupi Kaur-tól? Ha nem, akkor terveztek? Melyik kötet tetszett nektek jobban?

A könyv megrendelhető a kiadó webshopjából erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Suzanne Collins újdonságát, az Énekesmadarak és kígyók balladája című regényét vesézem ki. Az értékelésem a Prológus projekt keretén belül született. Erre a linkre kattintva pedig elérhetitek a Prológus oldalát!:)

Köszönöm szépen a könyvet a Prológus és az Agave Kiadó csapatának!

Fülszöveg:

A becsvágy hajtja.

A küzdelem élteti.

De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül. 

A könyvről:

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném tisztázni, hogy én korábban nem olvastam az Éhezők viadala kötetetek, csak a filmvásznon keresztül ismerem a történetet. Tudom, hogy sokan kifejezetten nem kedvelik Snow karakterét, de én nem tartozom és soha nem is tartoztam közéjük. Nagyon megörültem, hogy ez a könyv az ő főszereplésével készült el, hiszen nagyon kíváncsi voltam, hogy honnan indult el és mi vezetett ahhoz, hogy Panem egyik legnagyobb zsarnoka legyen.

Coriolanus Snow jó ember volt. A Kapitólium egyik régi, nagy múlttal és dicsőséggel rendelkező családjának a leszármazottja, aki elegáns viselkedésével, gondolkodásmódjával és megjelenésével sikeresen tartotta fenn azt a látszatot, hogy a családja régi fényűző élete megmaradt. Az első fejezetekben egy olyan fiúval találkozunk, akivel akaratlanul is, de elkezdünk szimpatizálni. Mint említettem, Coriolanus jó ember volt, jó és nemes értékeket képviselt. Szerette a családját, és mindent megtett annak érdekében, hogy biztosítsa számukra a biztonságot. 

A Kapitólium még mindig hordozza a háború során szerzett sebeket, de megpróbál újjáépülni és újjászületni, hiszen a káoszt csak fegyelemmel, szabályozással és a Kapitólium közbenjárásával lehet megelőzni. A Kapitólium volt a háború igazi áldozata, és betekintést kaphattunk az ott élő emberek háború alatti sínylődéseibe is. Nem volt mit enni, nem volt hol szórakozni, az emberek akár már a kannibalizmusig is folyamodtak, hogy életben tartsák önmagukat és családjukat. Kemény időszak volt, tele szenvedéssel és fájdalommal. A Snow család ennek a háborúnak a viseli a kegyetlen sebeit.

A kötet a 10. Éhezők viadala előtti, közbeni és utáni eseményeket mutatja be. Coriolanus Snow az Akadémia végzős diákja, akit az a megtiszteltetés ért, hogy az Éhezők viadala egyik mentora lett. Lelkesen áll a feladat elé, hiszen nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint azt, hogy elnök lehessen. Az ehhez vezető út kemény és rengeteg tanulással teli, de ő nem adja fel. Az Éhezők viadalában betöltött mentor pozíciója pedig segíthet elérni a céljait. Sikerült fenntartania a látszatot, hogy a mai napig fényűző életet élnek, így nagy reményekkel állt neki az Aratásnapi ceremóniának is. Coriolanus legnagyobb döbbenetére és legnagyobb megalázására azonban a 12. körzeti lány kiválasztottat bízzák rá, egy eleve esélytelen indulót. Ezek után indul be a regény valódi cselekménye, és veszi kezdetét a 10. Éhezők viadala.

Erre a történetre úgy gondolom, hogy elég sok jelzőt lehet használni, de én most a merészt választanám. Számomra igazán felüdülés volt olvasni a kapitóliumi emberek gondolkodásmódját, és nem azért, mert én is így vélekednék a dolgokról, szimplán jól esett bepillantást kapni ebbe az őrült világba. A kapitóliumi emberek felsőbbrendűek, a körzeti aljanép felett állnak. Műveltek, elegánsak, gazdagok. A világ a lábuk előtt hever, és ők irányítják egész Panemet. Coriolanus is ebben a szemléletben nevelkedett, aki bár megtapasztalta a nélkülözést is, mégis ennek a szemléletmódnak adta át magát. A könyvben figyelemmel kísérhetjük azt, ahogy ő formálódik, ahogy elveszíti az ártatlanságát. A tiszteletreméltó kapitóliumi polgárra azonban mély hatást gyakorol az ő kiválasztottja és mentoráltja Lucy Gray, aki hatására Coriolanus megkérdőjelez mindent, amiben hitt. A lány ártatlansága és kedvessége leveszi a mi főszereplőnket a lábáról, akinek a hatására Coriolanus jobb emberré szeretne válni. Igen, jobb emberré szeretne válni, de a főjátékmester kegyetlen játszmába taszítja az ifjú Coriolanus Snowt, megismerteti vele az élet kegyetlen oldalát. dr. Gaul egy radikálisan gondolkodó személy, akire egyértelműen ráaggatható az őrült jelző. Őrült, de a maga elcseszett világában egy zseniális tudós, aki nem mellesleg hihetetlenül jól tudja manipulálni az embereket. Nem számít neki senki és semmi, csak érje el a célját. Amikor Coriolanus az események középpontjába csöppen, a saját kárán kell megtanulnia, hogy a hatalomhoz vezető út nem pont olyan egyszerű, fényes és tisztességes, mint ahogy azt ő hitte. Az emberi természet eredendően rossz. Ha nincsenek szabályozva a cselekedeteik és az életük, akkor kitör a káosz, és a káosz fájdalmat szül. Sokkoló volt olvasni a körzetekben zajló életről, a hatalmas ellentmondásról, ami az ő életük és a Kapitóliumban élők között megfigyelhető. 

A történet alakulásában rengeteg karakter játszik fontos szerepet, akik vagy a támogatásukkal vagy az ostobaságukkal, esetleg a kedvességükkel, de hatással voltak Coriolanus életére és döntéseire. Sejanus, Tigris, Nagymadám, Anyuka, dr. Gaul, Hingbottom dékán, Clemensia és még számos egyedi és fantasztikus karakter szerepel ebben a kötetben. Különösen kiemelném Sejanust, aki egy Kapitóliumban élő fiú körzeti szívvel, és Lucy Grayt, aki egy nagyon rejtélyes személyiség. Talán nekik kettejüknek van dr. Gaulon kívül a legnagyobb szerepük Coriolanus fejlődésében és az események alakulásában, és garantáltan hatalmas megdöbbenéseket fognak okozni.

A könyvben nagy szerepet kap az éneklés is, amely szerintem nagyon feldobta a történetet, hiszen egy-egy ballada/dal néha sokkal többet árult el, mint maguk a "beszélt" szavak. Külön szeretném még kiemelni, hogy a regény végét imádtam, az utolsó sorok kifejezetten zseniálisra sikerültek, és adnak egy jó nagy elégtételt az olvasónak.

Amikor belenéztem a könyvbe, nagyon megijedtem a szedését látva, hiszen egy oldalon viszonylag sok szöveg található, de annyira lehengerlő és fantasztikus az írónő stílusa, hogy nagyon könnyű volt haladni a történettel. Számomra hihetetlenül izgalmas volt, tartogatott olyan fordulatokat, hogy egyszerűen a zseniális jelzőn kívül mást nem is tudok mondani. Őszintén nem hittem volna, hogy ez a könyv ilyen mély benyomást fog tenni rám, de hatalmas csalódás volt a lehető legpozitívabb értelemben. Én egy új kedvencet avattam. Imádtam ezt az őrült világot, ezt az őrült gondolkodásmódot, számomra újszerű volt, és kifejezetten jó volt végre nem egy pozitív szemléletmódú regényt olvasni. Különösen tetszett, ahogy Coriolanus magát is győzködte, hogy ő jó ember, annak ellenére is, amiket tett. De vajon mikor lendülünk át a ló túloldalára? Mikortól számít valami önvédelemnek és valami gyilkosságnak? Mikor lépjük át azt a vékony határvonalat, amit ha átlépünk, már nem számítunk jó embernek? Mindenki olyan, mint amilyennek mutatja magát? Számos hasonlóan érdekes kérdést tehetnék még fel, amikre valamilyen szinten lehetetlenség válaszolni. Ha érdekel Coriolanus és a regény álláspontja, akkor ajánlom neked ezt a fantasztikus történetet, amely engem levett a lábamról.

Óh, és soha ne feledjétek: A hó mindig felül landol.

Eljössz-e ahhoz a fához,

ahol egy férfit felakasztottak,

mert megölt három másikat?

Különös dolgok estek meg itt.

Nem lenne abban semmi furcsa,

ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.

Nektek hogy tetszett az Énekesmadarak és kígyók balladája? Erre a történetre számítottatok?

Ha szeretnék megvásárolni a könyvet, akkor erre a linkre kattintva megteheted: https://bit.ly/enekesmadarak

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Találkozunk a következő blogbejegyzésem során,

Dorka

Viszlát 2019! - Könyves évértékelő

Sziasztok!
Elérkeztünk 2019 végéhez, éppen ezért egy évösszegző bejegyzéssel készültem nektek, szigorúan a könyves momentumokra fókuszálva. Jó olvasást kívánok!

Instgramon is megtalálsz @dsheavenofbooks néven!

Előzmények:
2018 végén megfogadtam, hogy 2019 az olvasás éve lesz számomra. Célul tűztem ki a minimum ötven könyv elolvasását, na meg egy hatalmas várólistacsökkentést. Megfogadtam, hogy az egész nyarat végigolvasom, és úgy ámblokk sokkal több időt fogok a könyvekkel tölteni.

 2019 végén pedig elmondhatom, hogy határozottan semmi sem úgy alakult, mint azt én elterveztem.

Tudniillik, ha egyetem van, akkor egyszerűen képtelen vagyok olvasni, hiszen lefoglal a tanulás, az utazás, meg úgy mindig akad valamilyen program, könyvet pedig kis részletekben nem szeretek olvasni. 2019 nyarán ráadásul volt egy masszív olvasási válságom is, mely egy nehéz tanév után talán nem is csoda. Ebből a válságból sikerült kirángatnia egy könyvnek, de úgy összességében elmondhatom, hogy sokkal lassabban olvasok mostanában, az az oldalszám, ami régen alapnak számított, most egy elérhetetlen álom.

2019-ben 25 könyvet sikerült elolvasnom, amely körülbelül 9500 oldalt foglal magába, legalábbis a moly szerint. Nem mondom, hogy büszke vagyok erre a számra, hiszen nagyon nem ezt tűztem ki célul, de nem is bánkódom. Amiket olvastam, azokat a regényeket teljesen megéltem, és mindegyik gyakorolt rám valamilyen hatást. Vannak, amelyekre pozitívan emlékszem vissza, akadtak új kedvencek is, na meg persze olyan is, amit legszívesebben elfelejtenék.

Hogy mik is történtek 2019-ben?

2019-ben:
- Öt új kedvenc kedvenc regényt avattam:

Sarah J. Maas – A hajnal tornya

Sarah J. Maas – Szárnyak és pusztulás udvara

Elle Kennedy & Sarina Bowen - HIM

Victoria Schwab – Egy kegyetlen dal

Holly Black – Egy kegyetlen herceg

- Ért egy hatalmas pozitív meglepetés, mert tényleg nem számítottam rá, hogy ennyire magával fog ragadni ez a könyv és világ. Ez pedig nem más, mint Victoria Schwab – Egy kegyetlen dal című regénye.
- Sikerült újraolvasnom 4 könyvet (SZJG 2,3,4,5)
- Megismerkedtem 11 új szerzővel.
- 2019-ben 84 új könyvet szereztem be, amely egy eléggé brutális szám a korábbi éveimhez képest. Magam sem gondoltam, hogy ennyi új regénnyel fog gyarapodni a gyűjteményem, de végül így alakult.
- Találkoztam végre személyesen is Leiner Laurával, amely hatalmas élmény volt számomra!

Mik a céljaim 2020-ra?
- 2020-ban szeretnék minimum 30 könyvet elolvasni. (Sajnos az ötvenet már nem merem leírni, pedig az lenne az igazi álom.)
- Szeretnék egy hatalmas várólistacsökkentést, hiszen rengeteg olvasatlan könyvem van, amiket már ideje lenne kézbe venni. Ez persze az időmtől is függ, hogy hogy fog alakulni, na meg az új megjelenésektől, de nagyon remélem, hogy legalább 20 könyvet el fogok tudni olvasni a mostani gyűjteményemből.
- Szeretnék kicsit kevesebb könyvet venni, és csak olyanokat, amelyekre tényleg nagyon kíváncsi vagyok.
- Szeretnék minden hónapban legalább egy új blogbejegyzést hozni, és ténylegesen aktivizálni magam ezen a platformon.
- Folytatom az aktív bookstagrammer életet.

A 2019-ben elolvasott könyveim:

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Sarah J. Maas: Tower of Dawn – A hajnal tornya
Erin Watt: Cifra palota
Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác
Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya
Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Ruby Saw: Gázt neki, Chiara!
Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal
Rachel Van Dyken: The Matchmaker's Replacement – A randiguru szárnysegéde
Victoria Schwab: Egy sötét duett
Colleen Hoover: Too Late – Túl késő
K. A. Tucker: Ten Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet
Penelope Ward: Neighbor Dearest – A legkedvesebb szomszéd
K. A. Tucker: One Tiny Lie – Egyetlen kis hazugság
Rupi Kaur: a nap és az ő virágai
Veréb Emese: Négy évszak években
Dombóvári István: Netperces novellák
Kiss Attila Péter: Problémás hercegnők
Charles Dickens: Karácsonyi ének

Szeretnék köszönetet mondani az embereknek, kiadóknak, cégeknek, akikkel együtt dolgozhattam 2019-ben:

- Ruby Saw
- Bookshelf Neverland
- Világok lángja
- Varázsvirág
- Enchanted bookmarks
- Till and Dill
- Dallos Zoltán
- Booklycrafts
- Könyvmolyképző Kiadó
- Jaffa Kiadó
- Bíró Márk Dávid
- Magicchests
- Fandomhoneybees
- Kiss Attila Péter
- trnd Hungary (Nivea fátyolmaszk)
- Riley Baker (@rileybbags)

Remélem, hogy senkit nem hagytam le a listáról, ha esetleg mégis, és eszembe jut, akkor utólag pótolom. <3

Köszönök szépen minden kedves és bátorító szót, amit az instagram követőimtől és a blogom olvasóitól kaptam! Nagyon hálás vagyok nektek! <3

Melyik volt nektek 2019 legmeghatározóbb könyvélménye?

Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Dorka

K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet - spoilermentes könyvértékelés

Sziasztok!:)
Két napja fejeztem be a Tíz apró lélegzet című könyvet, most pedig el is érkeztem a szokásos spoilermentes könyvértékelőhöz. Jó olvasást kívánok a bejegyzéshez és a könyvhöz is!:)

Fülszöveg:

Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

Az értékelésem:
Bevallom, kicsit úgy ültem le ehhez a könyvhöz, hogy nem sok kedvem volt úgy alapból az olvasáshoz, de mindenképpen szerettem volna, ha a nyaramba még belefér 1-2 regény. Nehezen kezdődött, aztán elérkezett egy pont. Egy pont, ahol az olvasás már nem teher volt, hiszen annyira magával ragadott a regény, hogy konkrétan nem tudtam letenni, csak úgy faltam a sorokat. Talán ez is bizonyítja, hogy mennyire egy szuper könyvvel volt dolgom, de ha ez nem lenne elég: végre úgy érzem, hogy kilábaltam az én olvasási válságomból! Bizony, és mindez ennek a történetnek köszönhető. (UI: Azóta már sikeresen elolvastam még egy regényt, szóval jelentem: visszatértem!)

A Tíz apró lélegzet középpontjában egy baleset áll, amely hatással van a főszereplőnk és minden egyéb további szereplőnk életére, amely nem engedi szabadulni a karaktereinket. Különösen tetszett, hogy a balesettel kapcsolatban nem mindent egyszerre tudhattunk meg, hanem fokozatosan, apró részletenként, beépítve a történetbe. A könyvön keresztül megtudhatjuk, hogy milyen egészséges és egészségtelen módszerek is vannak egy trauma feldolgozására, és nyomon követhetjük a főszereplőink lelki fejlődéseit – és hanyatlásait.

Ritka szerintem az olyan regény, amely ennyire szimpatikus karakterekkel dolgozik, de ennél bizony így volt. Visszagondolva, nem is tudok kiemelni nagyon negatív karaktereket, vagy ha igen, nekik nem volt olyan sok jelentőségük a történet szempontjából. Kacey számomra egy nagyon szerethető hősnő, aki nem tökéletes, vannak hibái, de pont ez teszi annyira emberivé az én szememben. Szerettem a gondolkodásmódját, ahogy az ő szemszögéből megismerhettük a történetet, ahogy megtapasztalhattuk vele a szerelmet. Livie egy szintén nagyon szerethető karakter, aki a tipikus jót képviseli ebben a történetben: aki mindig jól cselekszik és önzetlen. Trent, Trent… Szerintem nem sok újat mondhatok azzal, hogy én is beleszerettem. (Van olyan olvasó, aki nem?) Már a vakítóan gyönyörű kék szemeivel levett a lábamról, aztán a kedvessége és a gondoskodása már csak hab a tortán. Szerintem helye van a könyves álompasik között, nálam legalábbis biztosan. Ciklon és Mia. Ők is tipikusan a „Lehet őket nem szeretni?” kategóriába tartoznak, ahogyan a többi mellékszereplő is: Dan, Nate, Cain, Tenner.

Még egy számomra hatalmas pozitívum a regényben: a könyvben szerepet kap egy sztriptíz bár, mint sok más könyvben, de nekem különösen nagy pozitív csalódás volt, ahogyan ez a téma, ez a hely bemutatásra került. Végre nem egy idegesítő főnök és gyenge szabályok szerint működő klubbal találkozhattunk, hanem megismerhettük ennek az emberi oldalát is, azt, hogy ilyen körülmények között is kialakulhat igaz barátság, ami számomra nagyon szimpatikus volt.

Ez egy olyan történet volt, ahol folyamatosan épül a cselekmény, ami egyszerűen visz magával. Sejted, hogy mi fog történni, de amikor bekövetkezik, akkor a megszokottól eltérő cselekményvezetéssel találkozhatunk, én pedig nagyon szeretem a változatosságot. Tetszett, ahogy az írónő a klisék egy részét eldobta, és külön öröm számomra, hogy nem kellett fejezeteken át tartó szenvedéseket olvasnom.

A regény felépítése is nagyon érdekes szerintem, hiszen különböző fázisokra van osztva, amely szépen körbeöleli az ahhoz a részhez tartozó fejezeteket.

Kicsit nehéz elengedni a történetet, de szerencsére ezt még nem is kell, hiszen a 0,5. és a 2. rész már kapható Magyarországon is! Én már meg is rendeltem őket, hiszen tényleg akkora hatással volt rám ez a regény. Nem lehetek elég hálás neki, hiszen végre úgy érzem, hogy visszatértem, hogy végre valami kirángatott az én egész nyáron át tartó válságomból. Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző kiadónak, számomra egy élmény volt olvasni!:)

Majdnem elfelejtettem beszélni a könyv humoráról, de szerencsére még épp időben eszembe jutott Tanner és a Batmanes pizsamája. Szerintem ezzel mindent elárulok, én jókat mosolyogtam rajta.

És most következzen pár spoileres gondolat. Tehát ha nem olvastad még a regényt, akkor ezt a részt nyugodtan ugord át!:)
- Nagyon szerettem a Kacey vs Dr. Stayner jeleneteket, szerintem hihetetlenül viccesek és tanulságosak voltak. Az biztos, hogy a dokinak nincsenek megszokott módszerei, de ki hibáztathatja? Hiszen Kacey sem egy átlagos páciens, pláne nem olyan, akivel könnyű bánni…
- Örülök, hogy Trent és Kacey kapcsolata viszonylag könnyen megoldódott, szerintem felesleges is lett volna húzni az egészet még 50 oldalig. Egyszerűen a történtek ellenére is összetartoznak, és ez így van jól.
- Ciklon és Dan annyira aranyosak! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök nekik. Bár az elején azt hittem, hogy Cainnel fog egy párt alkotni, de nem is bánom, hogy ez végül nem így történt. Dannel nagyon összeillenek, az pedig külön öröm, hogy mennyire szereti Miát is.
Spoiler vége!

Ha téged is kíváncsivá tett a könyv, akkor a KMK webshopjából beszerezheted! Link a rendeléshez.

Ti olvastátok már Kacey és Trent történetét? Ha igen: szerettétek? Ha nem: tervezitek?
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka

10 könyv, amelyek már régóta várnak rám

Sziasztok!:)
Mivel az elmúlt 1-2 hétben nem nagyon volt lehetőségem olvasni, ezért könyvértékelést most nem tudok hozni nektek, helyette azonban megosztok veletek 10 könyvet, amelyek már régóta csücsülnek a polcomon, de még sajnos nem volt időm elolvasni őket, pedig tényleg nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
Most nyáron az elsődleges célom az volt, hogy a megkezdett sorozatokat folytassam, illetve az ismerős írók eddig olvasatlan könyveit kézbe vegyem, ezért nem szerettem volna belekezdeni semmi új és hosszú történetbe. Ennek leginkább az az oka, amiről már korábban is írtam nektek: hogy egyszerűen mostanában nem megy annyira az olvasás.

Miután ezt tisztáztam, érkezzen is 10 könyv, amelyek csak rám várnak:

1. Christelle Dabos: A tél jegyesei

Erről a sorozatról csak jót hallottam korábban, ezért bátorkodtam megvenni az első két kötetet. Sajnos nem tudom, hogy mikor lesz lehetőségem olvasni őket, de már nagyon izgatott vagyok miattuk. Így szerencsés tudatlan olvasóként a fülszöveg alapján egy nagyon izgalmas történetre is világra számítok, plusz nem tudok elmenni szó nélkül a gyönyörű borítók mellett sem.

2. Kerstin Gier: Fellegszálló

Kerstin Gier hatalmas kedvencem, az Időtlen szerelem és a Silber trilógiáját is olvastam korábban. Az írónő stílusa egészen különleges és utánozhatatlan, egyszerűen rajongok az általa megálmodott világokért, hiszen mindig valami egyedi és nem szokványos regénnyel járul elénk. Az biztos: ha lesz időm, még idén nyáron olvasni akarom.

3. Leisa Rayven: Megtört Júlia

A Hitvány Rómeó című kötetet nagyon szerettem, emlékszem, nagyon izgatott voltam a folytatás miatt, így amint nyílt rá lehetőségem, beszereztem a második részt is. Tudom, hogy hamarosan folytatódik az egyetem, de ezt a regényt könnyen eltudom képzelni egy órák közi kikapcsolódás részeként is. Nem szeretném ezt a sorozatot függőben hagyni, legalább a két főszereplő páros sorsát szeretném lezárni.

4. Papp Dóra: Tükörlelkek

Papp Dóra könyveivel már régóta szemezek, róla is rengeteg jót hallottam már, éppen ezért meg is vásároltam ezt duológiáját. Szeretnék a jövőben több magyar írót megismerni, így ami késik, az biztosan nem múlik.

5. Penelope Ward: Neighbor Dearest – A legkedvesebb szomszéd

Nagyon szerettem az első kötetet, és erről is csupa jót hallottam. Sajnos mostanában nem nagyon volt kedvem a romantikus történetekhez, ezért sem került még sor erre a regényre, de mint a többit is: ezt is mindenképpen el fogom olvasni.

6. Stephanie Garber: Caraval

A Caraval nagyon sokáig kívánságlistás volt nálam, hiszen egy gyönyörű könyv, amely nagyon ígéretes történettel is rendelkezik, legalábbis a fülszöveg alapján. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, remélem, hogy nekem is elnyeri majd a tetszésemet.

7. Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa

Brittainy-től már két regényt is olvastam, illetve még tervezem is a többi magyarul megjelent köteteit. Nekem tetszik az írónő stílusa, A szív ritmusa című könyv alaptörténete pedig különösen jónak ígérkezik.

8. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Böszörményi Gyulát szerintem senkinek sem kell bemutatnom, hiszen ő róla már mindenki hallott. Nagyon kíváncsi vagyok a történetre, amelyet ilyen nagymértékű rajongáz övez, valamint nagyon izgatott is vagyok miatta, hiszen egy teljesen másfajta írásmódot ismerhetek meg.  Az ő sorozata már nagyon régóta tervben van nálam, egyszer mindenképpen szeretném elolvasni.

9. Vi Keeland könyvek

A szerzőről már tényleg rengeteg jót hallottam, van is tőle három könyvem (Nagyképű öltönyös, A beosztott, Szívtipró pilóta), de sajnos még egyiket sem volt időm elolvasni. Vi Keeland: nem sokáig menekülhetsz előlem!

10. Julianne Donaldson: Blackmoore

Egy megnyerő borító, egy megnyerő fülszöveg. Még soha nem olvastam arany pöttyös könyvet, de ez a regény nagyon megfogott így látatlanban. Könnyen eltudom képzelni egy őszi bekuckózós olvasás keretében.

Ezek lettek volna tehát azok a regények, amelyek már tényleg régóta várnak rám. Ezeken felül is van rengeteg olvasatlan könyvem, de ez volt az én leszűkített 10-es listám.

Ti olvastátok már ezek közül valamelyiket? Ha igen, mi volt a véleményetek a regényekről? Melyeket ajánlanátok?:) Írjátok meg nekem kommentben!:)

Köszönöm, hogy olvastatok!
Találkozunk a következő bejegyzésnél,
Dorka

Victoria Schwab: Verity szörnyei duológia - spoilermentes értékelés

Sziasztok!:)
Tegnap fejeztem be Victoria Schwab Egy sötét duett című könyvét, és úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a spoilermentes véleményemet, hiszen erről a duológiáról beszélni KELL.

Fülszöveg (Egy kegyetlen dal):

Egy városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban
A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.

A véleményem:
Az első kötet számomra kissé nehezen indult be, már azon is gondolkodtam, hogy félre teszem, hiszen valahogy nem passzoltunk ezzel a könyvvel. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy most olvasás szempontjából sincs egyszerű időszakom, hiszen nem sikerül hoznom a megszokott tempót, ami miatt csalódott vagyok.) De milyen jól tettem, hogy kitartottam! Úgy a 100-120. oldal környékén indult be igazán a történet, attól kezdve le sem tudtam tenni a könyvet.

Kate az első fejezet alapján kicsit unszimpatikus volt számomra, emiatt féltem is, hogy vajon meg fogom-e én kedvelni őt. Jelentem: sikerült. Kate egy nagyon erős karakter, aki szörnnyé szeretne válni ebben a szörnyekkel teli világban, ám ő a lelke mélyén egy jó ember, egy harcos, egy igazán kedvelhető személyiség.

August rögtön belopta magát a szívembe, hatalmas a szerelem kettőnk között. Az ő alakjában megvan minden, ami érdekessé teheti őt egy olvasó számára: egy szörny, aki ember szeretne lenni.

Nagyon tetszett a világ, amelyet az írónő megalkotott. Kellett egy kis idő, míg megértsem, megszokjam, és talán onnantól kezdve kezdtem el igazán élvezni a történetet.

„Corsai, Corsai, karmos árnyék, 
sok-sok foggal élve rág szét. 
Malchai, Malchai, eszes gonosz, 
véred issza és mosolyog. 
Sunai, Sunai, szén a szeme, 
lelkeket lop az éneke. 
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak, 
és mindenkit felzabálnak!”

Corsai, Malachai, Sunai… Háromféle szörny, mégis mennyire mások! Nagyon tetszett, ahogy az írónő kitalálta az egyes csoportok jellemzőit, ahogy megírta a karakterüket. Kifejezetten élvezetes volt a gonoszságról is olvasni, a szörny szemszögéből is látni.

Tetszett a kettéosztott város gondolata, ahogy megismerhettük Észak és Dél ellentétét, azt, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához.

A második kötetről:
Azt hittem, hogy ez a rész is kicsit később fog beindulni, hogy az eleje kicsit nyüglődés lesz, hiszen kissé megváltoztak a körülmények, de nem! Szerencsére ez nem így történt, hiszen már az első soraitól kezdve magával ragadt, és vitt és vitt magával, végig ezen a csodás utazáson, amelyet ez a könyv jelentett.

August és Kate karaktere kisebb-nagyobb változásokon estek át, de úgy igazából megmaradtak önmaguknak, ami nem egy könnyű dolog egy rémségekkel teli világban. Mint említettem, nekem nagyon élvezetes volt a malachaiok szemszögéből is olvasni, ahogy az összes többi karakteréből.

Most pedig pár spoileres gondolat, amit ne olvass el, ha nem olvastad az Egy sötét duettet!
FIGYELEM - ERŐSEN SPOILERES TARTALMAK KÖVETKEZNEK! 

Nagyon megszertettem a Vadőröket, kicsit hiányoztak is. Reménykedtem, hogy a történet végén August elindul felkeresni őket, hogy eljuttassa Riley-hez Kate leveleit, hiszen megérdemelnék, hogy megtudják az igazságot. Talán így is fog történni a jövőben... :)

Apropó, Kate és a történet vége… Szerintem ez így lett tökéletes, ahogy meg lett írva. Verity-ben furcsán vette volna ki magát egy teljes happy end. Bevallom, azért Kate elvesztését még mindig inkább megbocsátom az írónőnek, mintha Augustot veszítettem volna el.

Alice… Annyira egy beteges karakter! Természetesen imádtam, volt valami a kicsi malachaiban, ami igazán élvezetessé tette az ő személyét. Nagyon tetszett, ahogy néha felcsillant a szeme és felragyogott az arca (természetesen a gyilkolás miatt), és ez valahogy egy kicsit emberi külsőt is varázsolt neki.

A káoszevő pedig szerintem nem feltétlen kellett ebbe a történetbe, hiszen annyira sok mindent azért mégsem tett (talán csak azért kellett, hogy Kate hazatérhessen +nem tagadom, tetszettek a szörny szemszögéből is a jelenetek), annyira nagy durranás azért mégsem volt. Lehet, hogy sokaknak gyorsnak tűnhetett az elpusztítása, de én erre azt tudom mondani, hogy szerintem Ilsa mindvégig tisztában volt a sorsával, és ő ezért a pillanatért maradt életben. Ez volt az ő végzete.

SPOILER VÉGE!

Hatalmas kedvencem lett ez a duológia, ezt szerintem már ti is észrevettétek. Izgalmas, egyedi, letehetetlen - hosszabb idő után először éreztem azt a bizonyos wow érzést, hogy igen, új kedvencet avattam, éppen ezért bátran ajánlom ezt a történetet mindenkinek, aki nem fél a saját árnyékától. :p

Ti olvastátok már a duológiát? Ha igen: hogy tetszett? Melyik a kedvenc Schwab kötetetek?:)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Legközelebb is várlak titeket,
Dorka.

2018: Könyves évértékelő

Sziasztok! :)
Ma egy évértékelő bejegyzéssel készültem nektek, remélem, elnyeri a tetszéseteket.:) Kommentben pedig várom a ti nagy kedvenceiteket a 2018-as évből! :)

Egy könyvek terén szomorkás 2017 után (mindössze 9 elolvasott könyv) reménykedve vártam az új évet, amikor is megfogadtam: több időt szakítok az olvasásra. 2018 könyvek terén rengeteg pozitívumot hozott a számomra: 30 elolvasott regény, sok-sok új könyv (51+1 db), elindult februárban a bookstagram oldalam, illetve szeptemberben a blogom is.
2018 hihetetlenül jól indult, ugyanis rengeteg szabadidőm lett az akkori 0 vizsgás vizsgaidőszak miatt, így kihasználva a lehetőséget, bele is vágtam, hogy jobban megismerjem Sarah J Maas munkásságát, hogy elolvassak két régóta vágyott Könyvmolyképzős könyvet, egy három éve halasztott regényt, illetve még újraolvasni is volt időm egy régi kedvencet.
Bár az idők során a lendület meg-megtört az egyetem miatt, de így is rengeteg fantasztikus könyvet sikerült elolvasnom, amelyek közül több új kedvencet is avathattam. Most ezekből szeretnék kiemelni nektek párat. (Az összes 2018-as olvasmányomat megtalálod itt: https://moly.hu/tagok/dsheavenofbooks/olvasasok?year=2018 
A 2018-as könyvszerzeményeimet pedig itt: https://moly.hu/tagok/dsheavenofbooks/magankonyvtar-eves-bontas?year=2018)

Legjobb 9 képem az instagramon

Hatalmas új kedvencek (olvasási sorrendben):
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Ez volt az a regény, aminél visszavonhatatlanul beleszerettem Sarah J Maas munkásságába, s amely máig a kedvenc kötetem a sorozatból . Hihetetlenül fantasztikus iromány, számomra minden benne volt, amit én egy könyvtől elvárok. A csattanók benne pedig… nekem nem okozott csalódást.:)

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Erről a regényről is ugyanazokat tudom elmondani, mint az előtte lévőről. A könyv, amely elindított a fandomság lépcsőfokain, és az Éjszaka udvara, amely az egyik legnagyobb kedvenc regénybeli helyszínem lett. Fenomenális volt az egész, illetve az sem hátrány, hogy Rhysand a legsármosabb főúr…:p

Leiner Laura: Ég veled
A könyv, amellyel kapcsolatban nagyon szkeptikus voltam, és amely valami hihetetlenül pozitív csalódás volt számomra. Tényleg nem gondoltam volna, hogy Laura tud még nekem újat mutatni, de ezzel a regénnyel sikerült.

                                                                    Colleen Hoover: Confess – Vallomás

Egyszerűen imádtam, mint minden Hoover regényt. Tudom, hogy sokaknak kicsit csalódás volt ez a könyve, de nekem elnyerte a tetszésemet.

Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem
Imádtam.

Sarah J. Maas: The Assassin's Blade – Az orgyilkos pengéje és más történetek
A könyv, mely elérte, hogy megszeressek egy előzménykötetet. Ilyen még nem volt, de ezt az egyet le sem tudtam tenni, annyira élveztem. (Nem titok: a Celaenás időket talán egy kicsit jobban szerettem, mint az Aelineseket.)

Elle Kennedy: The Score – A pont
Számomra ez volt AZ IGAZI regény a sorozatból. A legnagyobb kedvenc. Imádtam, és egyszerűen le sem akartam tenni. Dean hihetetlenül vicces karakter, így a történet is hihetetlenül szórakoztató.

Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Még a Hoover könyvek között is az egyik leggyönyörűbb. Ez a regény mindent vitt a műfajban.

Ruby Saw: Csak két lépés Észak
Ruby Saw harmadik regényében hihetetlen mértékű fejlődést mutat, amelyet érdemes elolvasni. Én konkrétan le sem tudtam tenni, annyira magával ragadott a cselekmény, és annyira tudni szerettem volna, hogy mi történik. Imádtam, hatalmas kedvencem lett.

Leiner Laura: Maradj velem
Csak a szokásos Leiner Laura…:)

Három könyv, amelyekben kicsit csalódtam:
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Anno ezt írtam a regényről molyra: "A történettel alapból semmi gondom nem volt, nagyon tetszett, de a megvalósítás már kevésbé. Sajnos több olyan írói hiba is volt (legalábbis szerintem), amik kicsit élvezhetetlenné tették a történetet: fontos részek kihagyása, túl gyors történetvezetés, csapongó gondolatok és cselekedetek. Néha gondolkodtam, hogy most ez hogyan és miért, mert egyszerűen annyira hirtelen jött a váltás. Sajnálom ezeket a hibákat, mivel rengeteg potenciál volt ebben a történetben."

Colleen Hoover · Tarryn Fisher: Soha, de soha 3.
Szimplán teljesen más befejezést vártam ehhez a történethez, nekem így sajnos gyenge lett.

James Dashner: Halálkúra
Ez volt az a bizonyos régóta halasztott könyv… Nos, nem bántam meg, hogy elolvastam, mert így végre lezárult nálam is a történet, de ez a kötet szintén nem lett a kedvencem. A befejezés számomra gyenge, és úgy érzem, ahogy haladt előrefelé a sorozat, úgy lettek egyre laposabbak a részek.

Köszönetnyílvánítás: 
Szeretnék köszönetet mondani a Littlefirescandles csapatának, akiktől az első könyves gyertyáimat és partneri együttműködésemet kaptam; Ruby Saw-nak, akitől az első recenziós felkeresést kaptam (majd később könyves partnerem lett) és a blogom jelenlegi kinézetét is ő készítette, illetve a Betűtészta kiadónak, akiktől szintén recenziós megkeresést kaptam. Köszönöm az évet minden olvasómnak, blog, moly és instagram követőmnek, barátaimnak, akik mindig támogattak, és ha szükséges volt, elláttak tanácsokkal. Köszönöm, hogy ennyi visszajelzést kaptam tőletek. ♥

Végezetül pedig szeretnék boldog új évet kívánni mindannyiótoknak!
Jövőre találkozunk,
Dorka

Könyves gyertya - Little Fires Candles

Magyarországon hirtelen robbantak, de elsöprő sikert arattak a könyves gyertyák, a gyertyás cégek. Biztos vagyok benne, hogy közületek is sokan irigykedve nézték a külföldi könyves instagram oldalakat , hogy nekik milyen szuper gyertyák jutottak, és sajnálkozva gondoltatok bele, hogy milyen magas szállítási költséggel tudnátok megoldani ti, hogy a képeiteken ott díszelegjenek. Többek között erre a problémára is megoldást nyújtott a Little Fires Candles, a Bookshelf Lights és a Világok Lángja, mely cégek közel egy időben jelentek meg hazánkban. A mai bejegyzésben a Little Fires Candles munkásságát szeretném bemutatni nektek.

2018 júliusában sikeresen megnyertem az instagram oldalammal a Little Fires Candles REP versenyét, melynek következtében 2 hónapig, augusztusban és szeptemberben havonta 3-3 gyertyát kaptam ingyen a cégtől. Több szempontból is különleges helyet foglal el a szívemben a Little Fires Candles, hiszen tőlük kaptam az első könyves gyertyáimat, illetve REP lehetőségemet.

Amit mindenképpen szeretnék kiemelni, hogy a Little Fires Candles csapatában nagyon kreatív és kedves embereket ismerhettem meg, akikkel élmény a közös munka.:) Na de lássuk is a termékeket...:)

Augusztusban hozzám érkezett gyertyák: Az éjszaka udvara, Aelin és Rowan. Igen, „kicsit” Sarah J Maas csomag lett, de egyáltalán nem bántam meg, hogy őket választottam.:)

Szeptemberben hozzám érkezett gyertyák: #Bookstagram, Griffendél és Azok a Royal fiúk.

Amit a gyertyákról elmondhatok, az az, hogy külsőre és illatra is fantasztikusak. Gyönyörű design, gyönyörű kivitelezés, és az sem elhanyagolható tény, hogy mindkét csomagnál ajándékba kaptam 1-1 hajtogatott virágot, amelyeket a képeimnél is gyakran felhasználok. 

 Az én személyes kedvencem Az éjszaka udvara lett, mely jázmin illatával szerintem tökéletesen megidézi egy éjszakai séta  hangulatát, s mely tökéletesen passzol Prythian legészakibb régiójához. 

Az Aelin gyertya pontosan olyan, mint maga a karakter. Fűszeres illatával azt a nőiességet és szeszélyességet idézi bennem, amely rá oly nagyon jellemző. Ehhez kapcsolódik a Rowan gyertya, mely egy friss, légies illat, amely tökéletesen kiegészíti Aelint, és tökéletesen ellentéte is, mint ahogy a könyvekben.:) Együtt egy olyan kombinációt kaphatsz, amivel szerintem nem lehet mellélőni. A tüzes rózsa és a sas mind-mind a könyvből megszokott motívumok, melyekért újabb piros pont jár a cégnek.:) 

A második rendelésemben helyet kapott egy még különlegesebb gyertya is,  a #Bookstagram. Ennél a terméknék te választhatod ki (meglévő opciókból) a színt és az illatot, amely szerintem egy szuper dolog, hiszen így még egyedibbé teheted a gyertyáidat.:) (Csak még egy fejezetet! és Ne zavarj, olvasok! opciókban is elérhető ez a könyvmoly problémák csomag.:)) 

A Griffendél és az Azok a Royal fiúk gyertyák is különösen a szívemhez nőttek. Előbbi egy friss, mandarinos illat, bár engem valamiért valami másra is emlékeztet, míg utóbbi egy (számomra) tipikusan férfias illat, amit én személy szerint imádok. Külsőre a Griffendél különlegessége, hogy a gyertya két színű: alul piros, felül pedig egy citromsárga színű rész található.:) (Ugyanígy a többi Harry Potter ház gyertyánál is!)

Ha választanom kellene, hogy a hat gyertya közül melyik lett a kedvencem, akkor talán Az éjszaka udvarát választanám, bár ez nehéz döntés, hiszen az összes gyertya egytől-egyig szuper.:) Köszönöm szépen a Little Fires Candles-nek a lehetőséget!:)

Ti rendeltetek már akár a Little Fires Candles-től, akár más magyar könyves gyertyás cégtől?:) Ha igen, hogy tetszett? Ha nem, akkor tervezel?:) Melyik a kedvenc könyves gyertyád?

Köszönöm, hogy velem tartottatok.:)

Dorka