Két napja fejeztem be a Tíz apró lélegzet című könyvet, most pedig el is érkeztem a szokásos spoilermentes könyvértékelőhöz. Jó olvasást kívánok a bejegyzéshez és a könyvhöz is!:)
Fülszöveg:
Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.
Az értékelésem:
Bevallom, kicsit úgy ültem le ehhez a könyvhöz, hogy nem sok kedvem volt úgy alapból az olvasáshoz, de mindenképpen szerettem volna, ha a nyaramba még belefér 1-2 regény. Nehezen kezdődött, aztán elérkezett egy pont. Egy pont, ahol az olvasás már nem teher volt, hiszen annyira magával ragadott a regény, hogy konkrétan nem tudtam letenni, csak úgy faltam a sorokat. Talán ez is bizonyítja, hogy mennyire egy szuper könyvvel volt dolgom, de ha ez nem lenne elég: végre úgy érzem, hogy kilábaltam az én olvasási válságomból! Bizony, és mindez ennek a történetnek köszönhető. (UI: Azóta már sikeresen elolvastam még egy regényt, szóval jelentem: visszatértem!)
A Tíz apró lélegzet középpontjában egy baleset áll, amely hatással van a főszereplőnk és minden egyéb további szereplőnk életére, amely nem engedi szabadulni a karaktereinket. Különösen tetszett, hogy a balesettel kapcsolatban nem mindent egyszerre tudhattunk meg, hanem fokozatosan, apró részletenként, beépítve a történetbe. A könyvön keresztül megtudhatjuk, hogy milyen egészséges és egészségtelen módszerek is vannak egy trauma feldolgozására, és nyomon követhetjük a főszereplőink lelki fejlődéseit – és hanyatlásait.
Ritka szerintem az olyan regény, amely ennyire szimpatikus karakterekkel dolgozik, de ennél bizony így volt. Visszagondolva, nem is tudok kiemelni nagyon negatív karaktereket, vagy ha igen, nekik nem volt olyan sok jelentőségük a történet szempontjából. Kacey számomra egy nagyon szerethető hősnő, aki nem tökéletes, vannak hibái, de pont ez teszi annyira emberivé az én szememben. Szerettem a gondolkodásmódját, ahogy az ő szemszögéből megismerhettük a történetet, ahogy megtapasztalhattuk vele a szerelmet. Livie egy szintén nagyon szerethető karakter, aki a tipikus jót képviseli ebben a történetben: aki mindig jól cselekszik és önzetlen. Trent, Trent… Szerintem nem sok újat mondhatok azzal, hogy én is beleszerettem. (Van olyan olvasó, aki nem?) Már a vakítóan gyönyörű kék szemeivel levett a lábamról, aztán a kedvessége és a gondoskodása már csak hab a tortán. Szerintem helye van a könyves álompasik között, nálam legalábbis biztosan. Ciklon és Mia. Ők is tipikusan a „Lehet őket nem szeretni?” kategóriába tartoznak, ahogyan a többi mellékszereplő is: Dan, Nate, Cain, Tenner.
Még egy számomra hatalmas pozitívum a regényben: a könyvben szerepet kap egy sztriptíz bár, mint sok más könyvben, de nekem különösen nagy pozitív csalódás volt, ahogyan ez a téma, ez a hely bemutatásra került. Végre nem egy idegesítő főnök és gyenge szabályok szerint működő klubbal találkozhattunk, hanem megismerhettük ennek az emberi oldalát is, azt, hogy ilyen körülmények között is kialakulhat igaz barátság, ami számomra nagyon szimpatikus volt.
Ez egy olyan történet volt, ahol folyamatosan épül a cselekmény, ami egyszerűen visz magával. Sejted, hogy mi fog történni, de amikor bekövetkezik, akkor a megszokottól eltérő cselekményvezetéssel találkozhatunk, én pedig nagyon szeretem a változatosságot. Tetszett, ahogy az írónő a klisék egy részét eldobta, és külön öröm számomra, hogy nem kellett fejezeteken át tartó szenvedéseket olvasnom.
A regény felépítése is nagyon érdekes szerintem, hiszen különböző fázisokra van osztva, amely szépen körbeöleli az ahhoz a részhez tartozó fejezeteket.
Kicsit nehéz elengedni a történetet, de szerencsére ezt még nem is kell, hiszen a 0,5. és a 2. rész már kapható Magyarországon is! Én már meg is rendeltem őket, hiszen tényleg akkora hatással volt rám ez a regény. Nem lehetek elég hálás neki, hiszen végre úgy érzem, hogy visszatértem, hogy végre valami kirángatott az én egész nyáron át tartó válságomból. Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző kiadónak, számomra egy élmény volt olvasni!:)
Majdnem elfelejtettem beszélni a könyv humoráról, de szerencsére még épp időben eszembe jutott Tanner és a Batmanes pizsamája. Szerintem ezzel mindent elárulok, én jókat mosolyogtam rajta.
És most következzen pár spoileres gondolat. Tehát ha nem olvastad még a regényt, akkor ezt a részt nyugodtan ugord át!:)
- Nagyon szerettem a Kacey vs Dr. Stayner jeleneteket, szerintem hihetetlenül viccesek és tanulságosak voltak. Az biztos, hogy a dokinak nincsenek megszokott módszerei, de ki hibáztathatja? Hiszen Kacey sem egy átlagos páciens, pláne nem olyan, akivel könnyű bánni…
- Örülök, hogy Trent és Kacey kapcsolata viszonylag könnyen megoldódott, szerintem felesleges is lett volna húzni az egészet még 50 oldalig. Egyszerűen a történtek ellenére is összetartoznak, és ez így van jól.
- Ciklon és Dan annyira aranyosak! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök nekik. Bár az elején azt hittem, hogy Cainnel fog egy párt alkotni, de nem is bánom, hogy ez végül nem így történt. Dannel nagyon összeillenek, az pedig külön öröm, hogy mennyire szereti Miát is.
Spoiler vége!
Ha téged is kíváncsivá tett a könyv, akkor a KMK webshopjából beszerezheted! Link a rendeléshez.
Ti olvastátok már Kacey és Trent történetét? Ha igen: szerettétek? Ha nem: tervezitek?
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése