A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olvasás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olvasás. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 29., vasárnap

Könyvértékelés - Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény

A mai értékelés középpontjában Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény című kötete áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esőerdőben sok mindent el lehet rejteni. Kivéve a hazugságokat. És a szerelmet.

Aimee esküvője tökéletesnek ígérkezik, hiszen a ruhája, a vőlegénye és a helyszín – a nyaralóként használt idilli brazil farm – is az. Ám az összes terve szertefoszlik, amikor az őt szállító, Amerikából a vőlegénye farmjára tartó magángép repülés közben meghibásodik, és a pilóta kénytelen kényszerleszállást végrehajtani az amazóniai esőerdő kellős közepén.

A civilizációtól elzártan Aimee és Tristan, a pilóta csak abban bízhat, hogy megmentik őket. De a remény egyre halványul, egyre múlik, és a helyét átveszi a félelem. Hiszen a dzsungelben nagyon sok formában ólálkodik a halál: éhezés, betegségek, vadállatok.

Miközben Aimee és Tristan a túlélésért küzdenek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Együtt ismerik fel, hogy szembenézni a fájdalmas múlt okozta régi gyötrelmekkel legalább annyi bátorságot kíván, mint szembenézni az esőerdővel.

Hiába ragaszkodik Aimee a vőlegényéhez, nem tudja letagadni a Tristan iránti érzelmeit – akinek lassan ő lesz a mindene.

Egy férfi története ez, aki kétségbeesetten vágyik a megbocsátásra, és egy nőé, aki megadja neki. A köztük kibontakozó szerelem pedig éppen olyan gyönyörű és erős, mint amennyire tiltott.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A kötetről:

A Múló remény az a könyv, amelyet nem láttam igazán sok platformon megjelenni, de amikor a kiadó weboldalán nézelődtem, a fülszöveg rögtön magával ragadott. Egy rendkívül érdekes és izgalmas alapszituációval íródott ez a regény, hiszen van itt minden, ami tökéletes alapanyagként szolgálhat egy jó történethez: szerelmi háromszög, amely bár nem a kedvenc toposzom, itt mégis szerettem, dzsungel, új élethelyzetek, küzdelem és ismerkedés valami teljesen idegennel. Ez a kötet egyszerre szól a romantikáról, a belső dilemmákról, és mutatja meg az emberek eddig talán maguk előtt is rejtve őrzött oldalát, mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a túléléshez szükségesek.

Amikor Aimee az esküvőjére igyekszik a magángéppel, arra számít, hogy vőlegényével boldogan élnek, míg meg nem halnak, de amint kényszerleszállást kell végrehajtaniuk a jóképű pilótával, Tristan-nel (akivel ráadásul régről ismerik egymást), megváltozik az életük. Egy teljesen ismeretlen helyzetben találják önmagukat, ahol szó szerint meg kell tanulniuk túlélni, és megküzdeni mindennel, amit a természet nyújthat, például az élelemkereséssel, a tisztálkodási nehézségekkel, a különböző fertőzésekkel és a vadállatokkal. Bár ezek is nagy szerepet kaptak a kötetben, és tényleg izgalmassá tették a cselekményt, a hangsúly mégis inkább a lelki folyamatokon, a karakterekben lezajló érzelmi változásokon és dilemmákon volt. Vajon hogyan lehet elfogadni, hogy talán soha nem jutsz haza? Hogyan lehet feldolgozni egy poszttraumás stresszben szenvedő személynek, mindazokat a tragédiákat, amelyeket átélt? Hogyan lehet megküzdeni a dilemmával, hogy beleszerettél valakibe, aki nem a vőlegényed? 

Annyira szerettem az Aimee és Tristan között kialakuló lelki kapcsolódást és mindazt a romantikus szálat, amelyet kaptunk. Bár tényleg kifejezetten nem kedvenceim a szerelmi háromszögek, de itt valamiért annyira könnyen el tudtam vonatkoztatni, hogy teljesen át adtam magam az ő kapcsolatuknak. Megannyi szép pillanat, számtalan nehézség, az együtt töltött hónapok és fájdalmak után is kitartottak egymás mellett, de mindvégig ott maradt az izgalom is, hogy mi lesz a sorsuk: vajon megmentik őket? Ha igen, akkor Aimee Tistan mellett marad, vagy visszatér Chrishez, a vőlegényéhez? És vajon Chris hogy fogadja majd, hogy a menyasszonya többé már nem az övé?

A Múló remény sokkal több egyszerű romantikusnál: az ember legbensőbb rétegéig hatol és megmutatja, hogy mi minden rejtőzik a felszín alatt. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de annál is többször éreztem gombócot a torkomban, és elmondhatatlanul drukkoltam, hogy hazatérhessenek és együtt maradjanak. A történet végét természetesen nem lövöm le, de az epilógus szívbemarkolónak bizonyult számomra.

Bátran ajánlom, ha egy kevésbé felkapott, ám annál szerethetőbb romantikus regényt keresel!

Tervezed olvasni a regényt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Múló remény

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2020. április 18., szombat

Karantén 1. hónap – Miket olvastam?

Sziasztok!:)
Ma egy olyan bejegyzéssel érkeztem, amelyben szeretném megmutatni nektek, hogy mely könyveket olvastam el a karantén első hónapja alatt. Természetesen mindegyikhez fűzök pár mondatot is, ezek alapján talán ti is kedvet kaphattok 1-1 történethez, vagy megtudhatjátok a rövid véleményemet az adott regényről.

Az elmúlt egy hónap alatt 8 könyvet sikerült elolvasnom, amelynek én nagyon örülök, hiszen legalább ennyi pozitívum adódott ebben a borzasztó helyzetben. Hogy melyik is volt ez a 8 könyv? 

Lássuk csak:

1. Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete (2020. március 15., 08:17 → 2020. március 19., 11:22)

Nagyon szerettem ezt a történetet: rendkívül izgalmas, pörgős, nagyszerű módon mutatja be a szirének világát. Erről most többet nem írnék, hiszen korábban már született róla egy könyvértékelő bejegyzésem, amelyet erre a linkre kattintva már olvashattok is.

2. Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger (2020. március 19., 14:35 → 2020. március 24., 10:10)


A Csillagtalan tenger már az első oldalak során elvarázsolt, köszönhetően az egyedi és különleges történetmesélésnek, na meg a rejtélyességnek. Ahogy olvasod ezt a regényt, egyre többet és többet szeretnél tudni. Érdekel, hogy kik is a karakterek, mi közül van egymáshoz, és hogyan fonódnak össze a jelen, a múlt és a jövő, a képzelet és a valóság szálai.
Egy olyan eseményláncolat közepébe csöppensz, amely teljesen magával ragad, és egyszerre csak azon kapod magad, hogy nem tudod lerakni a könyvet.
A történet főszereplője Zachary Ezra Rawlins egy rendkívül szerethető figura, akivel nagyon könnyű azonosulni, csakúgy, mint Mirabellel és Doriannal. A karakterek, a világ, a történet… az egész annyira különleges és egyedi, hogy nem lehet nem szeretni.
Izgalmas kalandokban lehet részed az olvasás során, s közben folyamatosan keresed az összefüggéseket, értelmezed, hogy hogyan kapcsolódnak össze a különböző idősíkok, hogy a karakterek múltjában mik is történtek…
Egy könyvmolyoknak írt szerelmes regény, amelyet abszolút meg tudok én is erősíteni.

3. J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (illusztrált kiadás) (2020. március 24., 15:49 → 2020. március 29., 12:32)


Bevallom: én még nem olvastam csak az első kettő Harry Potter regényt, amelyen szeretnék változtatni. A titkok kamráját egy csodaszép, illusztrált kiadásban volt szerencsém olvasni, amely teljesen levett a lábamról. Egyszerűen fantasztikus ez a könyv, a grafikák eszméletlen gyönyörűek benne, amelyek szerintem még inkább erősítik a HP élményt. Nektek is bátran tudom ajánlani ezt a kiadást. A történet a régi, amelyet lehetetlenség nem szeretni.

4. Erin Watt: Megkopott korona (2020. március 30., 09:57 → 2020. március 31., 10:05)


A Megkopott korona A Royal-család sorozat egyik kiegészítő kötete, amely Gideon és Savannah történetét „meséli el”. Azért tettem idézőjelbe, mert sajnos kicsit csalódnom kellett. Úgy gondolom, hogy ebből a történetről nagyon sokat ki lehetett volna hozni, és egy nagyon erős regényt is kaphattunk volna…, ha nem lett volna összecsapva az egész. Egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag hatalmas pálfordulás történt meg a szereplőknél, amelyet egyáltalán nem értek. Mintha bizonyos részek (jó sok fejezet) kimaradt volna a könyvből. Kár érte. Egyébként még így is ezt mondanám a (számomra) legkevésbé idegesítő Royal kötetnek, szerettem Gid és Sav párosát.

5. Elle Kennedy: The Chase – A hajsza (2020. április 1., 09:37 → 2020. április 4., 17:11)


Imádtam! Végre egy hamisíthatatlan öt csillagos kedvenc regény, amely teljesen levett a lábamról. Hatalmas elvárásokkal indultam neki, hiszen Elle Kennedy számomra már nagyon sokat bizonyított, és annyira boldog vagyok, hogy nem kellett csalódnom. Fitz és Summer története az Off-Campus 3. kötetében vette a kezdetét, akikre már akkor különösen felfigyeltem. Bátran tudom ajánlani nektek ezt a könyvet, tényleg fantasztikus volt az egész. Kíváncsian várom a folytatását is, remélem, hogy akár már idén a polcomon tudhatom.

6. Renee Ericson: More Than Water – Több mint víz (2020. április 6., 11:29 → 2020. április 9., 10:35)


Ezt a történetet is nagyon imádtam. Külön erőssége, hogy nem a tipikus szexi sportoló srác a főszereplője, hanem tényleg különleges karakterekkel dolgozik. A történetvezetés, a stílus, egyszerűen fantasztikus. Számomra letehetetlen volt ez a regény is.

7. K. A. Tucker: In Her Wake – Sodrás (2020. április 10., 11:38 → 2020. április 11., 13:31)


Nagyon meglepődtem – mégpedig pozitív értelemben. Nem kifejezetten szeretem az előzménykönyveket, és nem hittem volna, hogy ekkora hatással lesz rám. Tudniillik, a Tíz apró lélegzetet imádtam, szóval talán meg sem kellett volna azon lepődnöm, hogy mennyire magába szippantott a történet. Szomorú volt. Mély, depresszióval és gyásszal teli, de annyira gyönyörűen mutatta be az eseményeket az írónő. Hatalmas élmény volt olvasni, és végre megismerni az eseményeket Cole szemszögéből is.

8. Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight – Fagy és csillagfény udvara (2020. április 12., 09:31 → 2020. április 15., 10:54)


Nagyon jó érzés volt visszatérni ebbe a világba, amely máig az egyik legnagyobb kedvencem. Imádom a karaktereket, a történetet, egyszerűen hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak. Éppen ezért is vagyok kicsit szomorú emiatt a regény miatt, mely szerintem kissé laposra sikeredett. A történet mintha hiányzott volna, és nem igazán érzem azt, hogy haladni tudtunk volna, vagy, hogy bármelyik szereplő életében annyira drasztikus változás történt volna. Inkább az aranyos jelzőt tudnám rá használni, de sajnos ez most nekem kicsit kevés volt. Remélem, hogy a folytatás már az első három könyv színvonalához fog felérni.

Összességében azt kell, hogy mondjam: én nagyon meg vagyok elégedve az olvasmányaimmal, hiszen jó könyveket olvastam, amelyek közül több is a kedvencek közé került. Jó érzés volt, hogy végre újra mélyebben el tudok mélyedni a könyvek világában, hogy volt időm olvasni, és csökkenteni a várólistámat. Az idei cél, hogy a magánkönyvtáram olvasottságát 60% fölé emeljem (jelenleg 54%-on áll), szóval remélem, hogy a folytatásban is ilyen szuper könyvek várnak rám, hiszen akkor nem lesz nehéz elérni ezt a vágyamat.

Ti miket olvastatok mostanában? Milyen új kedvenceket találtatok? Gyertek, és meséljetek kommentben!:)

Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka

2019. augusztus 22., csütörtök

10 könyv, amelyek már régóta várnak rám

Sziasztok!:)
Mivel az elmúlt 1-2 hétben nem nagyon volt lehetőségem olvasni, ezért könyvértékelést most nem tudok hozni nektek, helyette azonban megosztok veletek 10 könyvet, amelyek már régóta csücsülnek a polcomon, de még sajnos nem volt időm elolvasni őket, pedig tényleg nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
Most nyáron az elsődleges célom az volt, hogy a megkezdett sorozatokat folytassam, illetve az ismerős írók eddig olvasatlan könyveit kézbe vegyem, ezért nem szerettem volna belekezdeni semmi új és hosszú történetbe. Ennek leginkább az az oka, amiről már korábban is írtam nektek: hogy egyszerűen mostanában nem megy annyira az olvasás.

Miután ezt tisztáztam, érkezzen is 10 könyv, amelyek csak rám várnak:

1. Christelle Dabos: A tél jegyesei


Erről a sorozatról csak jót hallottam korábban, ezért bátorkodtam megvenni az első két kötetet. Sajnos nem tudom, hogy mikor lesz lehetőségem olvasni őket, de már nagyon izgatott vagyok miattuk. Így szerencsés tudatlan olvasóként a fülszöveg alapján egy nagyon izgalmas történetre is világra számítok, plusz nem tudok elmenni szó nélkül a gyönyörű borítók mellett sem.

2. Kerstin Gier: Fellegszálló


Kerstin Gier hatalmas kedvencem, az Időtlen szerelem és a Silber trilógiáját is olvastam korábban. Az írónő stílusa egészen különleges és utánozhatatlan, egyszerűen rajongok az általa megálmodott világokért, hiszen mindig valami egyedi és nem szokványos regénnyel járul elénk. Az biztos: ha lesz időm, még idén nyáron olvasni akarom.

3. Leisa Rayven: Megtört Júlia


A Hitvány Rómeó című kötetet nagyon szerettem, emlékszem, nagyon izgatott voltam a folytatás miatt, így amint nyílt rá lehetőségem, beszereztem a második részt is. Tudom, hogy hamarosan folytatódik az egyetem, de ezt a regényt könnyen eltudom képzelni egy órák közi kikapcsolódás részeként is. Nem szeretném ezt a sorozatot függőben hagyni, legalább a két főszereplő páros sorsát szeretném lezárni.

4. Papp Dóra: Tükörlelkek


Papp Dóra könyveivel már régóta szemezek, róla is rengeteg jót hallottam már, éppen ezért meg is vásároltam ezt duológiáját. Szeretnék a jövőben több magyar írót megismerni, így ami késik, az biztosan nem múlik.

5. Penelope Ward: Neighbor Dearest – A legkedvesebb szomszéd


Nagyon szerettem az első kötetet, és erről is csupa jót hallottam. Sajnos mostanában nem nagyon volt kedvem a romantikus történetekhez, ezért sem került még sor erre a regényre, de mint a többit is: ezt is mindenképpen el fogom olvasni.

6. Stephanie Garber: Caraval


A Caraval nagyon sokáig kívánságlistás volt nálam, hiszen egy gyönyörű könyv, amely nagyon ígéretes történettel is rendelkezik, legalábbis a fülszöveg alapján. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, remélem, hogy nekem is elnyeri majd a tetszésemet.

7. Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa


Brittainy-től már két regényt is olvastam, illetve még tervezem is a többi magyarul megjelent köteteit. Nekem tetszik az írónő stílusa, A szív ritmusa című könyv alaptörténete pedig különösen jónak ígérkezik.

8. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten


Böszörményi Gyulát szerintem senkinek sem kell bemutatnom, hiszen ő róla már mindenki hallott. Nagyon kíváncsi vagyok a történetre, amelyet ilyen nagymértékű rajongáz övez, valamint nagyon izgatott is vagyok miatta, hiszen egy teljesen másfajta írásmódot ismerhetek meg.  Az ő sorozata már nagyon régóta tervben van nálam, egyszer mindenképpen szeretném elolvasni.

9. Vi Keeland könyvek


A szerzőről már tényleg rengeteg jót hallottam, van is tőle három könyvem (Nagyképű öltönyös, A beosztott, Szívtipró pilóta), de sajnos még egyiket sem volt időm elolvasni. Vi Keeland: nem sokáig menekülhetsz előlem!

10. Julianne Donaldson: Blackmoore


Egy megnyerő borító, egy megnyerő fülszöveg. Még soha nem olvastam arany pöttyös könyvet, de ez a regény nagyon megfogott így látatlanban. Könnyen eltudom képzelni egy őszi bekuckózós olvasás keretében.

Ezek lettek volna tehát azok a regények, amelyek már tényleg régóta várnak rám. Ezeken felül is van rengeteg olvasatlan könyvem, de ez volt az én leszűkített 10-es listám.

Ti olvastátok már ezek közül valamelyiket? Ha igen, mi volt a véleményetek a regényekről? Melyeket ajánlanátok?:) Írjátok meg nekem kommentben!:)

Köszönöm, hogy olvastatok!
Találkozunk a következő bejegyzésnél,
Dorka

2019. július 29., hétfő

Victoria Schwab: Verity szörnyei duológia - spoilermentes értékelés

Sziasztok!:)
Tegnap fejeztem be Victoria Schwab Egy sötét duett című könyvét, és úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a spoilermentes véleményemet, hiszen erről a duológiáról beszélni KELL.

Fülszöveg (Egy kegyetlen dal):

Egy városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban
A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.

A véleményem:
Az első kötet számomra kissé nehezen indult be, már azon is gondolkodtam, hogy félre teszem, hiszen valahogy nem passzoltunk ezzel a könyvvel. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy most olvasás szempontjából sincs egyszerű időszakom, hiszen nem sikerül hoznom a megszokott tempót, ami miatt csalódott vagyok.) De milyen jól tettem, hogy kitartottam! Úgy a 100-120. oldal környékén indult be igazán a történet, attól kezdve le sem tudtam tenni a könyvet.

Kate az első fejezet alapján kicsit unszimpatikus volt számomra, emiatt féltem is, hogy vajon meg fogom-e én kedvelni őt. Jelentem: sikerült. Kate egy nagyon erős karakter, aki szörnnyé szeretne válni ebben a szörnyekkel teli világban, ám ő a lelke mélyén egy jó ember, egy harcos, egy igazán kedvelhető személyiség.

August rögtön belopta magát a szívembe, hatalmas a szerelem kettőnk között. Az ő alakjában megvan minden, ami érdekessé teheti őt egy olvasó számára: egy szörny, aki ember szeretne lenni.

Nagyon tetszett a világ, amelyet az írónő megalkotott. Kellett egy kis idő, míg megértsem, megszokjam, és talán onnantól kezdve kezdtem el igazán élvezni a történetet.

„Corsai, Corsai, karmos árnyék, 
sok-sok foggal élve rág szét. 
Malchai, Malchai, eszes gonosz, 
véred issza és mosolyog. 
Sunai, Sunai, szén a szeme, 
lelkeket lop az éneke. 
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak, 
és mindenkit felzabálnak!”

Corsai, Malachai, Sunai… Háromféle szörny, mégis mennyire mások! Nagyon tetszett, ahogy az írónő kitalálta az egyes csoportok jellemzőit, ahogy megírta a karakterüket. Kifejezetten élvezetes volt a gonoszságról is olvasni, a szörny szemszögéből is látni.

Tetszett a kettéosztott város gondolata, ahogy megismerhettük Észak és Dél ellentétét, azt, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához.

A második kötetről:
Azt hittem, hogy ez a rész is kicsit később fog beindulni, hogy az eleje kicsit nyüglődés lesz, hiszen kissé megváltoztak a körülmények, de nem! Szerencsére ez nem így történt, hiszen már az első soraitól kezdve magával ragadt, és vitt és vitt magával, végig ezen a csodás utazáson, amelyet ez a könyv jelentett.

August és Kate karaktere kisebb-nagyobb változásokon estek át, de úgy igazából megmaradtak önmaguknak, ami nem egy könnyű dolog egy rémségekkel teli világban. Mint említettem, nekem nagyon élvezetes volt a malachaiok szemszögéből is olvasni, ahogy az összes többi karakteréből.

Most pedig pár spoileres gondolat, amit ne olvass el, ha nem olvastad az Egy sötét duettet!
FIGYELEM - ERŐSEN SPOILERES TARTALMAK KÖVETKEZNEK! 

Nagyon megszertettem a Vadőröket, kicsit hiányoztak is. Reménykedtem, hogy a történet végén August elindul felkeresni őket, hogy eljuttassa Riley-hez Kate leveleit, hiszen megérdemelnék, hogy megtudják az igazságot. Talán így is fog történni a jövőben... :)

Apropó, Kate és a történet vége… Szerintem ez így lett tökéletes, ahogy meg lett írva. Verity-ben furcsán vette volna ki magát egy teljes happy end. Bevallom, azért Kate elvesztését még mindig inkább megbocsátom az írónőnek, mintha Augustot veszítettem volna el.

Alice… Annyira egy beteges karakter! Természetesen imádtam, volt valami a kicsi malachaiban, ami igazán élvezetessé tette az ő személyét. Nagyon tetszett, ahogy néha felcsillant a szeme és felragyogott az arca (természetesen a gyilkolás miatt), és ez valahogy egy kicsit emberi külsőt is varázsolt neki.

A káoszevő pedig szerintem nem feltétlen kellett ebbe a történetbe, hiszen annyira sok mindent azért mégsem tett (talán csak azért kellett, hogy Kate hazatérhessen +nem tagadom, tetszettek a szörny szemszögéből is a jelenetek), annyira nagy durranás azért mégsem volt. Lehet, hogy sokaknak gyorsnak tűnhetett az elpusztítása, de én erre azt tudom mondani, hogy szerintem Ilsa mindvégig tisztában volt a sorsával, és ő ezért a pillanatért maradt életben. Ez volt az ő végzete.

SPOILER VÉGE!

Hatalmas kedvencem lett ez a duológia, ezt szerintem már ti is észrevettétek. Izgalmas, egyedi, letehetetlen - hosszabb idő után először éreztem azt a bizonyos wow érzést, hogy igen, új kedvencet avattam, éppen ezért bátran ajánlom ezt a történetet mindenkinek, aki nem fél a saját árnyékától. :p

Ti olvastátok már a duológiát? Ha igen: hogy tetszett? Melyik a kedvenc Schwab kötetetek?:)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Legközelebb is várlak titeket,
Dorka.