2021. július 22., csütörtök

Könyvértékelés - Elle Kennedy: The Risk – A kockázat

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elle Kennedy The Risk – A kockázat című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mindenki vadócnak tart.

Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom.

A könyvről:

Elle Kennedy abszolút a kedvenc íróim közé sorolandó, hiszen mindig elvarázsol a regényeivel. Az Off-Campus után a Briar U. sorozatával is meghódított, egyszerűen imádom az általa megteremtett világot, a karaktereket, a hokis vonalat, és úgy ámblokk mindent, amit az írónő alkot. Izgatottan vártam A kockázat megjelenését, hiszen már az előző kötetben érezhetően szikrázott a levegő Brenna és Jake körül, így kíváncsian vártam, hogy mi fog kialakulni közöttük. Bevallom, egy kicsit féltem is, hiszen ha egy író korábban többszörösen is magasra helyezte azt a bizonyos lécet, úgy nagyon könnyű csalódni. Nos, Elle Kennedy abszolút megugrotta annak a lécnek a magasságát, hiszen egy olyan történetet tárt elém, amely a legelső soroktól beszippantott, és alig tudtam letenni ezt a könyvet. Szinte észre sem vettem, hogy elrepült 300 oldal, annyira megfeledkeztem mindenről az olvasása során, és csak élveztem azt, hogy visszatérhetek ebbe a világba.

Kicsit aggódtam, hogy Brenna karakterét mennyire fogom tudni megkedvelni, mivel A hajsza olvasása során annyira nem fogott meg, de jelentem: a rajongója lettem. Brenna egy nagyon erős női személyiség, aki nem fél megmondani a véleményét. Jake-kel kapcsolatban is másra számítottam, hiszen azt gondoltam, hogy sokkal inkább egy macsóbb személyiség lesz, de szerencsére egy nagyon szimpatikus, kedves, édes srác volt, aki bár néha önző és egoista, de nem tudtam nem szeretni. Imádtam a párosukat, a kémia a legelső pillanatoktól kezdve érezhető volt közöttük. A szerelmi szál, a kapcsolatuk nagyon szépen épült fel, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egyik pillanatról a másikra lettek szerelmesek, hanem nyomon követhető volt, ahogyan kialakulnak közöttük az érzelmek. Szemtanúi lehettünk, ahogyan a bizalmatlanságból, az ellenségeskedésből kialakul a bizalom és a szerelem.

Kifejezetten szeretem az írónő könyveiben, hogy nem csak egyszerű, romantikus történeteket alkot meg, hanem mindegyik regényében számos érdekes témát dolgoz fel. A kockázatban olvashattunk többek között arról, hogy egy rossz döntés mennyire megváltoztathatja valaki életének az alakulását, hogy a csúcsról milyen könnyen a mélybe lehet zuhanni. Ez a könyv bemutatta, hogy két ember mennyire képes eltávolodni egymástól a szeretet ellenére is, de ha képesek vagyunk megadni a tiszta lap lehetőségét a másiknak, akkor még nincs minden veszve. Az írónő újdonsága feldolgozta azt a kérdéskört is, hogy mennyire nehéz nőként érvényesülni a sport világában, ahol sokan még mindig úgy gondolják, hogy a sporthoz kizárólag a férfiak érthetnek, és egy nő nem képes ugyanolyan szinten teljesíteni, mint egy férfi. Nagyon szerettem ezt a vonalat is a regényben, hiszen egy aktuális és fontos téma, amely általánosságban nem jön velünk szembe minden egyes nap, de mégis jelen van az életben.

Apropó, ha már sport… Egyszerűen imádom a hokis jeleneteket ezekben a történetekben, szeretek olvasni a meccsekről, a bajnokságokról, az edzésekről. Ebben a regényben nagyon megkedveltem a Harvardos srácokat, a Briares fiúk pedig még közelebb férkőztek a szívemhez. Annyira várom már, hogy olvashassam Hunter történetét is, nagyon izgatott vagyok miatta, az pedig csak hab a tortán, hogy akkor biztosan feltűnnek még Hollis, Fitz és a többiek. A kockázatban számos jelenetben szerepeltek ezek a karakterek, jó érzés volt olvasni, hogy Fitz és Summer mennyire szeretik egymást, a Hollis és Rupi jeleneteken pedig sírva nevettem. Imádom az írónő humorát, valahogy mindenből jól eltalálja az arányokat.

Összességében elmondhatom, hogy ez a regény visszahozta a négy évvel ezelőtti énemet. Akkor voltam utoljára képes ennyit olvasni egy nap alatt mindazok ellenére, hogy egyáltalán nem siettem a lassú olvasási tempóm ellenére sem. Ez a történet csak úgy vitt magával, és nem engedett szabadulni. Amikor le kellett tennem akár egy pillanatra is, alig vártam, hogy újra a kezembe fogjam a könyvet. Imádtam, nem tudom máshogy kifejezni az érzéseimet. Hatalmas kedvencem lett, amely meghozta a kedvemet a többi kötet újraolvasásához is. Ha még nem olvastad a Briar U. vagy az Off-Campus könyveket, akkor itt az ideje! Szerintem a legjobb rubin pöttyösök között szerepelnek, bátran ajánlom őket mindenkinek!

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Ha szeretnéd megrendelni a regényt, akkor erre a linkre kattintva megteheted: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2021. július 14., szerda

Könyvértékelés - Vi Keeland: Hívatlan vendég

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Vi Keeland Hívatlan vendég című könyvéről írok nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Fülszöveg:

„Megszállottan imádom!” – Natasha Madison USA Today bestsellerszerző

Hudson Rothschildot egy esküvőn ismertem meg; a város egyik legmenőbb helyszínére szólt a váratlanul érkezett meghívó. Hudson volt az egyik násznagy, és biztos, hogy a legdögösebb pasi, akit valaha láttam. Felkért táncolni, és működött a kémia. Nagyon egymásra találtunk, és iszonyatosan jól éreztem magam a társaságában. Azonban amikor Hudson rájött, hogy nem az vagyok, akinek mondtam magam, egy csapásra véget ért a móka.

Ugyanis nem én voltam a meghívott, hanem a volt lakótársam, aki lelépett az éjszaka közepén, és nagylelkűen otthagyta nekem az érvénytelen lakbércsekkjeit. Azt gondoltam, tartozik annyival, hogy a nevében részt vehetek egy puccos bulin.

Amint lelepleztek, nem tudtam elég gyorsan elszelelni. Ahogy az ajtó felé rohantam, felkaptam néhány üveg drága pezsgőt az asztalokról, miközben a jóképű, dühös násznagy a nyomomban volt. Odakint beugrottam egy taxiba. Ahogy elindult, a szívem vadul vert, de megúsztam a kalandot.

Legalábbis azt hittem, mígnem rájöttem, hogy a mobilomat otthagytam az asztalon.

Vajon ki találta meg?

A New York Times bestsellerszerző, Vi Keeland a tőle megszokott pikantériával és fergeteges humorral meséli el egy nem mindennapi románc történetét, ahol az őrületes megismerkedés csak a jéghegy csúcsa. A regény #1 Wall Street Journal és USA Today bestseller lett, és felkerült az Amazon legkelendőbb könyveinek listájára.

„Könnyed, szexi, szédítő és dekadens.” – Bookgasms Book Blog

„A nevetéstől kicsordultak a könnyeim, és a szívem összetört – egyszerűen letehetetlen!” – Keri Loves Books

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki Vi Keeland újdonságának, amely már a fülszöveg és a csodálatos borító alapján felkeltette az érdeklődésemet. Korábban már volt lehetőségem olvasni az írónőtől, azt a regényét nagyon szerettem (Fiatal szerető – értékelésem), így kíváncsi voltam, hogy ezúttal is elkápráztat-e a Vi egy szenvedélyes, tanulságos történettel. Szerencsére nem kellett csalódnom, a kötet abszolút hozta az elvárt színvonalat, és egy igazán édes, romantikus könyvet olvashattam, amely egyaránt szólt szeretetről, bizalomról és megbocsátásról.

Az alaptörténet nagyon viccesnek ígérkezett, hiszen Stella az egyik barátjával karöltve beszökött hívatlanul egy esküvőre másnak adva ki magukat, amely természetesen lelepleződött, számos komikus pillanatot okozva. Jókat mosolyogtam a nyitó jeleneteken, üde felütése volt a regénynek.

Hudson és Stella között már a legelső pillanatoktól kezdve érezhető volt a kémia, amely szépen, fokozatosan épült tovább, majd csúcsosodott ki a könyv során. Különösen tetszett a kapcsolatukban, hogy nem ugrottak rögtön egymásnak, hanem sokáig csak munkakapcsolat volt közöttük, annak ellenére, hogy mindketten érezhetően többet szerettek volna. A szerelmi szál lassú felépítése még inkább katartikusabbá varázsolta a pillanatot, amikor végre Stella és Hudson megadták magukat az érzéseiknek és vágyaiknak. Imádtam a párosukat, szerintem tökéletesen kiegészítették egymást: Stella egy okos, intelligens, talpraesett nő, Hudson pedig egy olyan férfi karakter, akit könnyű elképzelni a való életben is, így különösen közel éreztem magamhoz kettejüket. Imádtam Hudsont, és azt, hogy mennyire szerette a lányát, hogy ő jelentette számára a világ közepét, szívmelengető volt olvasni egy ilyen emberi kapcsolatról. 

Szeretném kiemelni Stella különleges szakmáját is, ugyanis ő parfümőr, amely témában még soha nem merültem el, így számomra kifejezetten izgalmas és különleges volt olvasgatni erről a munkáról, és a Signature Scent vállalkozásról. Külön plusz pont az írónőnek, amiért egy ilyen különleges ötlettel rukkolt elő Stella mások naplójának olvasása iránti szenvedélye mellet, engem elvarázsolt. 

A főbb karakterek nagyon szimpatikusak voltak, Olivia és Fisher is rögtön belopták magukat a szívembe, ahogyan Hudson lánya, Charlie is. Nagyon szerettem azokat a jeleneteket, ahol felbukkantak, mindig mosolyt csaltak az arcomra.

Mint korábban említettem, ez a könyv egyaránt szólt a szeretetről, a bizalomról és a megbocsátásról. A sorokat olvasva rádöbbenhettünk, hogy akit a legjobban szeretünk, az tud a legnagyobb fájdalmat okozni. Nehéz dolog visszaszerezni az elvesztett bizalmat, sok esetben lehetetlenség is. Vajon van az a pont, ahonnan már nincs visszaút? Meg lehet bocsátani egy hatalmas árulást? Új esélyt lehet adni az emberi kapcsolatoknak? Ezekre a kérdésekre is megpróbál választ találni a történet, így újabb mélységet adva a regénynek.

Ha egy "negatívumot" kellene megemlítenem, akkor az az lenne, hogy számomra egy kicsit túl korán leesett a kötet fő csattanója, az írónő helyében egy kicsi rejtelmesebben építettem volna fel ezt a szálat, bár való igaz, hogy így amiatt izgulhattam, hogy mikor következik be a sejtett esemény. 

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy elolvastam ezt a könyvet, kellemes napokat okozott nekem. Hudson és Stella története elvarázsolt, a szívemhez nőtt. Bátran ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szeretne egy romantikus, vicces regényt olvasni, amely nem szenved hiányt különleges karakterekből, érdekes apróságokból, és komikus pillanatokból. Az írónőnek számos kreatív megoldása volt, öröm volt felfedezni ezeket az újdonságokat.

Ti olvastátok már a regényt? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2021. június 30., szerda

Könyvértékelés - Adriana Locke: Written in the Scars – Sebhelyeinkbe írva

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Adriana Locke Written in the Scars – Sebhelyeinkbe írva című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Beleszeretni valakibe egyszerű. Kiszeretni pedig a legnehezebb dolog a világon.

És Elin és Tyler Whittnek borzasztóan nem megy.

Elin sorsa abban a pillanatban megpecsételődött, ahogy a helyi kosárlabdasztár rámosolygott. Rettenetesen egyszerű volt beleszeretni a városka sötét hajú sármos mosolyú és erős, atlétikus alkatú nagymenőjébe.

Ezernyi álmos mosoly, céltalan vidéki kocsikázás és a hátsó ajtó nyikorgó csukódása után beköszönt a valóság. És mindenkit ledönt a lábáról. Szerelembe esni volt a dolgok könnyebbik fele. Nézni, ahogy minden darabjaira hullik, lehetetlenség.

Mikor Ty felbukkan azzal az elhatározással, hogy megmenti a családját a széthullástól, Elin a múlt veszekedései és egy új kezdet ígérete között kezd őrlődni. Ty az a férfi, akinek a kezébe helyezte a szívét, a férfi, akit mindennél jobban szeret. De ő az a férfi is, aki a világon a legtöbb fájdalmat képes okozni neki.

Az élet nem mindig egyszerű. A szerelmet nem a nyúlszívűeknek találták ki. De az élet tanulságos, és ezt Ty és Elin sebhelyei bizonyítják. A szerelmük van megírva azokban a sebhelyekben, amik vagy együtt tartják őket… vagy szétszakítják őket örökre.

Adriana Locke sikerkönyve, egy rendhagyó, komoly romantikus történet.

Mélyedj el benne!

A könyvről:

A Sebhelyeinkbe írva egy olyan történet, amely elolvasása után nagyon nehéz megtalálni a szavakat. Nem egy átlagos rubin pöttyös könyv, annál sokkal komolyabb, sokkal mélyebb tartalma van. Ez a regény darabokra szedte a lelkemet. Hatalmas kedvenceim a "második esély" történetek, szeretek végig izgulni a karakterekkel, élvezem a feszültséget, amely körüllengi az ilyen könyveket, és imádom nyomon követni, hogy hogyan is talál újra egymásra két ember. Ezeket mind megkaptam ebben a kötetben is. Nagyon kevés olyan könyvet olvasok, amely nem két karakter egymásra találását mutatja be, hanem az esküvő, a "boldog vég" utáni eseményeket, így külön felüdülésnek hatott ez a regény. A borító is gyönyörű, imádom a színeit, azt pedig pláne, hogy mennyire harmóniában van a történettel. Egyszerűen telitalálat.

Annyira életszerű volt, hiszen már az alaptörténet is egy olyan szituációt vázol fel, amely bárki életében előfordulhat: egy elromlott házasság, ahol hiába szereti egymást a két fél, mégis, annyi minden ékelődik közéjük. A szeretet sokszor önmagában nem elég – igenis küzdeni kell azért, hogy egy házasság működjön, és igenis nem szabad küzdelem nélkül elengedni azt, ami ennyit jelent nekünk. Ez a történet megmutatta, hogy a szeretetnek (a szerelemnek) mekkora ereje lehet. Nem volt egyszerű, ahogyan Elin és Ty elindultak ezen a rögös úton, hiszen egyikük sem tudta, hogy pontosan milyen szavakat kellene mondania, hogyan tegyék jóvá a tetteiket, hogyan nyerjenek megbocsátást, és hogyan szerezzék vissza a bizalmat, hiszen a bizalom, a tisztelet a legfontosabb alapkövei minden emberi kapcsolatnak. Nagyon izgultam, hogy vajon meg tudják-e menteni a házasságukat, vagy elérkeztek már egy olyan pontra, ahonnan nincs visszaút. 

Ebben a könyvben nem igazán a cselekményen volt a hangsúly szerintem, hanem inkább az emberei kapcsolatokon. Na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy unalmas volt a történet, hiszen egy nagyon pörgős olvasmány volt, de mégis, inkább egy fejlődést követhettünk nyomon, ahogy a két főszereplőnk megpróbál túllendülni a problémákon, és esélyt adni a boldog életnek. Ez a kötet bebizonyította, hogy néha a legigazabb kapcsolat is képes meginogni, de tudnunk kell felállni a szakadék mélyéről is, ehhez viszont elengedhetetlenül fontos a kommunikáció, a nyitottság. Hajlandónak kell lennünk befogadni a másik nézőpontját, megérteni azt, és együttes erővel tenni egy boldogabb jövőért.

Különösen tetszett, hogy ebben a kötetben nem tipikus gazdag amerikaiakról olvashattam, akiknek minden a lábuk előtt hever, hanem pont ellenkezőleg. Karaktereink egy szegény környéken élnek, ahol a bányában való munka nyújtja a megélhetést. 

Apropó, karakterek. Nagyon a szívemhez nőtt Ty, Elin, Cord, Jiggs és Lindsay, imádtam az ötösüket. Külön öröm volt olvasni a fiúk cívódásait, sokszor mosolyt csaltak az arcomra. Szerettem, ahogy egymáshoz viszonyultak, ahogy mindig számíthattak a másikra. Ők így alkottak egy családot. Amit talán kicsit sajnálok, hogy szívesebben megtudtam volna többet Ty múltjáról, mivel pár olyan kérdés felvetődött bennem, amelyekre a regényben nem találtam választ. 

A történet utolsó 100 oldala érzelmileg kikészített. Az biztos, hogy erre nem készültem fel eléggé, viszont ez a fordulat is kellett ahhoz, hogy ennyire mély hatással legyen rám ez a regény. Én őszintén imádtam ezt a könyvet, szinte csak pozitív gondolataim vannak róla, úgy érzem, most pont ez kellett a lelkemnek. Én ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit komolyabb olvasmányra vágyik.

Végezetül pedig szeretném megosztani veletek pár kedvenc idézetemet a könyvből:

„Néhány ezek közül talán fájdalmas. Az élet nem bánik velünk kesztyűs kézzel. De a sebhelyeink azok, amik azzá tesznek minket, akik vagyunk, a sebhelyeink mesélik el az életünk történetét.”

„Szeressenek tiszta szívből, még akkor is, mikor nehéz! Bocsássanak meg, még akkor is, mikor nem biztosak benne, hogy a másik megérdemli! És ne felejtsenek el barátok lenni minden barátságban!”

„– Az élet nem egyszerű. Az életet nem a nyúlszívűeknek találták ki. Félre kell tennünk a félelmeinket, és csak megpróbálni!”

„Kinyitom a számat, hogy válaszoljak, de egy hang sem jön ki rajta. Azt mondják, hogy az igazság fáj. Ez nem igaz.
Az igazság perzsel, és én minden porcikámban érzem.”

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A kötet megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2021. június 26., szombat

Könyvértékelés - Erin Watt: Omladozó királyság (A Royal család 5.)

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Erin Watt Omladozó királyság című kötete áll, mely A Royal család sorozat befejező könyve.  

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmaz az előző kötetekre nézve! 

Fülszöveg:

Mióta Hartley Wright találkozott Easton Royallal, az élete fenekestül felfordult. Minden sarok mögött ellenség, minden ajtó mögött veszély rejlik. Amikor beüt a tragédia, ami elragadja az emlékeit, a lány már senkiben sem bízhat, még a kék szemű fiúban sem, aki azt ígéri, minden rendben lesz.

Mert míg Hartley emlékei tele vannak fehér foltokkal, az ösztönei azt súgják, hogy Easton veszélyes. Képtelen eldönteni, hogy a fiú vajon a kígyó az édenkertben, vagy az esélye a megváltásra. A káoszt, ami vele jár, képtelenség kezelni, az érzések pedig, amiket őbenne kelt, túl zavarosak ahhoz, hogy kibogozza őket.

Easton azt akarja, hogy a lány emlékezzen. Hartley szerint jobb felejteni.

És talán igaza van.

Tragédia. Árulás. Bizalom. Hartley-nak szembe kell néznie a tényekkel – a Royalok elől képtelenség menekülni.

Tanulj meg a szabályaik szerint élni, vagy a vesztedet okozzák.

A könyvről:

Mindig furcsa érzés elérkezni egy hosszabb sorozat zárókötetéhez. Nehéz elengedni a megszeretett világot, a karaktereket, és egyszerűen nem lehet elég lassan olvasni a könyvet, mert bizony hamarabb a végére érünk, mint azt szeretnénk. Keserédes érzés van most bennem. A sorozat első három (+kiegészítő) kötete nem lett a kedvencem, de Easton története egyszerűen belopta magát a szívembe. Ahogy az előző regényt, úgy ezt is imádtam. 

A Bukott örökös akkora csattanóval ért véget, hogy csak lestem. Emlékszem, körülbelül egy éve olvashattam azt a könyvet, és alig tértem magamhoz. A baleset és az azt megelőző történések számtalan kérdést vetettek fel bennem, és alig vártam, hogy válaszokat kapjak. Az biztos, hogy egy, a sorozathoz méltó zárást kaptunk, amelyben sem romantikából, sem drámából nem adódott hiány.

Imádtam Hartley és Easton párosát, tökéletesen kiegészítették egymást, amely számomra ebben a kötetben még inkább nyilvánvalóvá vált. Mint az a fülszövegből is kiderül, Hartley elveszíti az emlékeit, ez a szál pedig tökéletes csavart vitt a történetbe, hiszen már semmi sem volt olyan, mint előtte. Nehéz lehet úgy felébredni egy napon, hogy azt sem tudod ki vagy, kik a barátaid, kik bántottak, és kik azok, akik melletted álltak. Hartley számtalan nehézséggel nézett szembe a 350 oldal során, de mindig bebizonyította, hogy mennyire bátor, hogy mennyire helyén van a szíve. Az pedig, ahogy Easton viszonyult hozzá mindezek során, egyszerűen megmelengette a szívemet. Az a páratlan szeretet és törődés, amelyet tanúsítottak egymás felé, még a nehézségeken, az elveszett emlékeken át is, igazzá tudta varázsolni mindazt, ami köztük van. Bevallom, azért féltem, hogy ez az emlékezetkieséses szál hová fog kilyukadni, de nagyon örülök, hogy a szerzőpáros olyan befejezés mellett döntött, amelyet végül megírtak.

Mint említettem, a romantika mellett bőven adódott dráma is, hiszen gondoljunk csak Felicityre, aki ha már jelen van valahol, az önmagában garantálja a problémákat. Ebben a kötetben sem hazudtolta meg önmagát, továbbra sem tudtam minimális szimpátiát sem érezni irányába. (Viszont kétségtelen, hogy ezek a jelenetek még inkább hozzáadtak a történet feszültségéhez, szóval bár negatív karakter, mégis a jelenléte kellett ebbe a regénybe.) Vagy gondoljunk csak Steve-re, aki korábban megölt egy embert, és a saját lányát is el szerette volna tüntetni az útból. Kíváncsi voltam, hogyan alakul az ő történetszála, pláne, az előző regény végén megtudott információk birtokában, de azt hiszem, hogy ezt a szálat én sem tudtam volna jobban lezárni.

Mindenképpen szeretnék írni arról is, hogy bár Hartley elvesztette az emlékeit, mégis, a homályos ködben, mely az új világát jellemezte, ugyanúgy megtanult kiállni a testvéréért és szembeszállni a családjával. A Wright családban több szőnyeg alá söpört szemét volt, mint egy nyilvános hulladékgyűjtő konténerben, amelyet Hartley nem félt előkotorni. Bátorság, szeretet, kitartás – azt hiszem, hogy leginkább ezekkel a szavakkal tudom jellemezni a hősnőnket, aki mindent feláldozott a húga érdekében.

A Royal fiúk (na meg persze Ella és Callum) ebben a kötetben is bebizonyították, hogy mennyire összetartóak, hogy mindig számíthatnak egymásra. Azt viszont sajnáltam, hogy Reed és Gideon ilyen keveset bukkantak fel ebben a részben, de úgy gondolom, hogy történjen bármi is a világukban, egy biztos: Royalék ott vannak egymásnak.

Nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a könyvet, imádtam minden egyes sorát. Tökéletes lezárásnak érzem, és bár elég vegyes érzéseim voltak a sorozattal kapcsolatban, a végére a szeretet maradt, és a szomorúság, hogy elfogytak a kötetek, amit nagyon sajnálok. Összességében azt tudom mondani, hogy ez egy eléggé szappanoperás történet, amely sok klisét is eljátszik, de őszintén: ki nem vágyik néha egy kis tini drámára? Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló típusú könyveket. Kalandos utazás volt, nem mindenhol tökéletes, de az utolsó két kötet mindenért kárpótolt.

Ti olvastátok már a záró könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó oldalán:

e-book formátum 

nyomtatott verzió 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2021. június 22., kedd

Könyvértékelés - Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Sziasztok! Hosszú kihagyás után, de itt vagyok. Ez idő alatt sikeresen lediplomáztam, szóval végre újra van időm olvasni. 

Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Casey McQuiston Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék című kötetéről írtam nektek. Jó olvasást kívánok a bejegyzéshez!

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?

Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

„Bárhova mentem, vittem magammal, és minden lopott másodpercben ezt olvastam, muszáj volt! Magával ragadó, csodálatos, gyengéd, szexi… Ez a könyv mindent tud, amire szükségem van. Irigylek mindenkit, aki még nem olvasta, és átélheti ezt csodás élményt!” – Christina Lauren, New York Times bestseller író

„A Piros, fehér, királykék vérlázítóan mulatságos. Romantikus, szexi, szellemes és izgalmas. Imádtam minden sorát” – Taylor Jenkins Reid, New York Times bestseller író

A könyvről:

Csupa jót hallottam a kötetről, gyakorlatilag mindenki dicsérte nekem, így hatalmas érdeklődéssel fogtam neki az olvasásnak, hiszen egy magas színvonalú történetre számítottam, amely remélhetőleg engem is magával ragad. Az biztos, hogy a legkevésbé sem kellett csalódnom, sőt. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, minden egyes sorát. Fantasztikus volt, hatalmas élményt nyújtott az olvasása. Annyira komplexnek éreztem, tökéletesen kidolgozottnak, ahol minden apró részlet stimmelt, ahol tökéletesen el lettek találva az arányok. Ha jól tudom, a szerző első kötete a Vörös, fehér és királykék, így pláne emelem kalapomat a munkája előtt. 

Nagyon tetszett az alapkoncepció, hiszen ez nem csak egy átlagos LMBTQ regény, hanem az amerikai elnök fiáról és a brit trónörökös kapcsolatáról mesél nekünk. Vajon lehet közös jövője két ennyire befolyásos fiatalnak? Egyáltalán szerelem, ami köztük van? Netalán csak üres vágy? És ha még is szerelem, akkor vajon mit szól hozzá a királyi udvar és az elnöki család? Nos, ezekre a kérdésekre mind választ kaphatunk, ha elolvassuk a történetet.

Szeretem, mikor egy könyv sokrétű, több mélysége van, több problémát is feldolgoz. Ez nem volt másképp ezen regény esetében sem, hiszen a legelső pillatokról kezdve nyomon követhettük, ahogy kibontakozik két fiatal személyisége, ahogy Alex felfedezte a szexuális identitását, ahogy karaktereink rájöttek, hogy mit is akarnak az élettől, a jövőtől. Betekintést kaphattunk az elnök és a brit királyi udvar életébe, nyomon követhettünk egy amerikai elnökválasztási kampányt. Olvashattunk fantasztikus barátságokról és egy igaz szerelemről.

A könyv rendkívül szimpatikus és egyedi karakterekkel dolgozott, hiszen gondoljunk csak Alexra, a kissé forrófejű, folyamatosan pörgő srácra, akinek a célja, hogy ő legyen a legfiatalabb Kongresszusi képviselő, és ezt az álmot szépen építi, mindent megtesz, hogy elérhesse. Vagy gondoljunk Henryre, a látszólag szelíd, unalmas srácra, a mesékből érkezett szőke hercegre, aki végre megmutatja, hogy nem fél önmaga lenni. Szeretném kiemelni Junet, Norát, és az ő barátságukat Alexxel, amely az egyik kedvenc emberi kapcsolatom lett a kötetből. Élmény volt olvasni a közös jeleneteiket, a civódásokat, egyszerűen olyan, mintha én is ott lettem volna közöttük, és velük együtt éltem volna át ezt a nagy kalandot. De ugyanúgy írhatnék Beáról, Pezről (aki őrült, de imádom), Ellenről, Orcarról, Lunáról, Zahráról, a királynőről, Cathrineről, akik mind-mind fantasztikus karakterek, tele élettel, kifejlett személyiséggel, és akik határozottan megszínesítették ezt a történetet.

Számomra ennek a regénynek több mondanivalója is van. Az első az, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, ha megtaláljuk az igaz szerelmet, akkor igenis küzdeni kell érte, hiszen megéri. A másik fontos mondanivaló, hogy az álmok néha változnak, ahogy egyre idősebbek leszünk, úgy egyre többet tapasztalunk, és könnyen lehet, hogy a korábban sziklaszilárdnak hitt álomkép, a vízió megváltozik, és új célok kerülnek előtérbe. De ez így van rendben, ez mutatja, hogy fejlődünk, változunk. Ez a kötet bebizonyította, hogy soha ne adjuk fel (gondoljunk csak Alex és Henry kapcsolatára, vagy Ellen kampányára), hogy megéri kitartani. 

Nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a történetet, hiszen úgy gondolom, hogy sokat hozzám tett, a mondanivalója pedig kiemelten fontos. A 2021-es évem egyik legemlékezetesebb olvasmánya lett a Fehér, vörös és királykék, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, hiszen ezt a regényt olvasni kell.

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

nyomtatott verzió

e-könyv

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2021. március 27., szombat

Könyvértékelés - Kylie Scott: Trust ​– Bizalom

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Kylie Scott Trust – Bizalom című regényéről írok nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A fiatalság a tapasztalatszerzésről szól: milyen az, amikor először lógsz a suliból, amikor először leszel szerelmes… és amikor először nyom valaki fegyvert a fejedhez.

Miután a tizenhét éves Edie-t a helyi bolt kirablása közben túszul ejtik, az élete alapjaiban megváltozik. Elege lesz a magániskolájában uralkodó sznobizmusból és gúnyolódásból, és átiratkozik a helyi állami gimibe, nem sejtve, hogy ott találkozik Johnnal, aki az életét is kockára téve megmentette őt. Miközben Edie élete sokkal intenzívebbé válik, John éppen jó útra akar térni évekig tartó bulizás és drogdílerkedés után: nem késik az órákról és a jövőjét tervezi.

Kettejük között egy valószerűtlen szövetség alakul ki: John megvédi Edie-t a hülyeségektől, és segít neki tágabb perspektívában gondolkodni. De amikor még egy „első” dologban segít neki, mégpedig abban, hogy elveszítse a szüzességét, a barátságuk bonyolulttá válik.

Közben újra abban a veszélyes világban találják magukat, amit alig tudtak túlélni. Elsőre még szerencsésen megoldották, de most már többet veszíthetnek: egymást.

A könyvről:

Kylie Scott neve nem volt újdonság számomra, hiszen a korábban magyarul megjelent sorozatát, a Stage Dive-ot olvastam, és nagyon szerettem, így izgatottan álltam neki a Trust – Bizalom című regényéhez. Rengeteg pozitív véleményt hallottam erről a könyvről, az én kíváncsiságomat is rögtön felkeltette a fülszöveg, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném.

A történet rögtön belevág a dolgok sűrűjébe, hiszen a nyitó jelenetben egy bolti rablásnak lehetünk a szemtanúi, ahol összeismerkedik Edie és John. Bizony, ez nem egy cukormázas szerelmi történet, sokkal inkább szól túlélésről, küzdelemről, bizalomról, hiszen karaktereinknek egy traumatikus esemény után kell megtanulniuk helyt állni a világban, kezelni a bennük dúló érzelmeket és a rémálmokat, de ahogy Edie és John egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy egyre inkább megtanulnak szembe nézni a démonaikkal. 

Edie nem egy tipikus női főhős, hanem egy kissé duci lány, aki határozottan ledönt minden sztereotípiát. Bátor, kedves, és nem fél az előtte álló kihívásoktól. A bolti rablás éjszakáján valami átszakadt benne, amelynek köszönhetően gyökeresen megváltozik a szemléletmódja, és fokozatosan megtanul kiállni önmagáért. John pedig abszolút megtestesíti azt, hogy ne ítéljünk első látásra, pláne ne mások szavai alapján. Bebizonyítja, hogy a korábbi díler is térhet jó útra, és lehet jó ember, aki gondoskodó, kedves, és akire lehet számítani, ha baj van. Egy külön pozitívum a karaktereket illetően: végre egy olyan könyvet olvastam, ahol a szereplők hihetetlenül korhűek! Úgy érzem, hogy a valóságban is abszolút megállnák a helyüket, hiszen nem tesznek úgy, mintha egy harminc éves bölcsességével és tapasztalatával rendelkeznének, hanem igenis követnek el hibákat, néha gyerekesen viselkednek, máskor azonban érettebben. Úgy gondolom, hogy ez abszolút jellemző a tizenéves társadalomra, és ez a könyv nagyon jól bemutatja a fiatalokban dúló érzelmeket, és azt, hogy bizony néha lehet hibázni, de tudni kell ezekből a hibákból felállni, levonni a következtetést, és amennyiben tudunk, akkor javítsunk rajta. Kylie Scott  megmutatta, hogy egy tizenévesekről szóló könyvben igenis lehetnek tizenévesek a karakterek, megjelenítve a korosztály valódi természetét. Nagyon jó volt ezt olvasni, úgy gondolom, hogy több ilyen könyv kellene a piacra.

Mindezek mellett olvashatunk még egy hosszú évek óta ápolt baráti kapcsolat elvesztéséről, tönkrement életekről, a drog káros hatásairól (amelyre nagyon fontos felhívni a figyelmet!), tönkrement családokról, első szerelemről, valamint a második esélyről, mind az életet illetően, mind az iskolában, mind a szülői oldalról. Vajon egy szülő ismerheti a gyermekében dúló érzelmeket? Megbízhatunk egy olyan fiúban, aki korábban semmilyen bizalomra nem adott okot? Egy ember megváltozhat? 

Rengeteg fontos kérdésre ad választ ez a regény, amelyet bátran tudok ajánlani mindenkinek, de pláne a tinédzsereknek. Szerintem ez a könyv nagyon hiteles. Nem egy limonádé történet, hiszen bőven van mondanivalója és súlyos témákat dolgoz fel, de megéri elolvasni. Most sem csalódtam Kylie Scottban, és csak remélni tudom, hogy lesz még lehetőségem olvasni az írónőtől! 

Ti olvastátok már a Trust – Bizalom című regényt? Ha igen, hogy tetszett nektek? Ha nem, akkor tervezitek?

Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a történet, akkor ezekre a linkekre kattintva megvásárolhatod a könyvet: Papír formátum vagy e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Könyvmolyképző miniprojektjének a részét képezi.

2021. február 10., szerda

Mini könyvértékelés - Colleen Hoover: November 9

Sziasztok! Ma Colleen Hoover November 9 című regényéről írok röviden nektek. A holnapi bejegyzésben pedig a kedvenc idézeteimet osztom meg veletek a könyvből.:)  Jó olvasást kívánok!

Figyelem! A bejegyzés ERŐSEN SPOILERes a cselekményre nézve! Ha nem szeretnél spoilereket, akkor kérlek, hogy NE olvasd tovább az értékelésemet!

Fülszöveg:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.


Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

A kötetről:

Hosszú éveken át szemezgettem ezzel a könyvvel és türelmesen vártam, hogy megjelenjen magyarul. Hatalmasak voltak az elvárásaim, hiszen Colleen Hoover a top 3 kedvenc íróm egyike, aki számomra már bizonyított. Talán az volt a legnagyobb probléma, hogy nem korábban jelent meg ez a regény magyarul, hiszen CoHo a pályája elején írta. Talán ennek is köszönhető, hogy végül egy picit csalódnom kellett.

Alapjáraton nagyon szerettem ezt a könyvet, szépen tudtam haladni vele, és teljesen lekötött. Az írói stílust itt is szerettem, de valahogy azt az átütő erőt nem éreztem, mint például az It ends with us, a Confess vagy a Maybe Someday esetében, de mindezek ellenére is hamar elnyerte a tetszésemet.

Az alapsztori szerintem zseniális. Adott két személy, Ben és Fallon, akik november 9-én találkoznak egymással, majd megbeszélik, hogy onnantól kezdve 5 éven át minden egyes november 9-én találkoznak. Igen ám, de ezen kívül semmilyen kommunikációt nem folytatnak, nincs meg nekik a másik telefonszáma és nem követik egymást a közösségi médián sem. 6 év, 6 nap. Vajon mire elég? Ennyi idő alatt kibontakozhat bármilyen valós kapcsolat? Barátság? Szerelem? Vagy mindaz, amit mutatnak egymás felé az évek alatt, csupán egy álca?

Szeretném kiemelni, hogy nagyon szerettem a karaktereket. Fallonnal könnyű azonosulni, hiszen egy vagány könyvmoly lány, aki mer tenni az álmaiért annak ellenére is, hogy minden darabjaira hullott egy borzalmas éjszakán. Ben pedig egy erős srác, akinek rengeteg nehézségen kellett keresztülmennie, amely kis híján fel is emésztette őt. Amikor ők ketten találkoznak, valami határozottan elindul közöttük, hiszen az első pillanatoktól kezdve érezhető a kémia, amely a regény további oldalain is megmarad, sőt, kiteljesedik.

SPOILER VESZÉLY! Utolsó figyelmeztetés!

A fél csillag levonásom egyértelműen a könyv fő konfliktusa miatt jár. Egyszerűen nekem túl sablonos az, hogy Ben okozta a tüzet. Teljesen mást vártam, mivel ez számomra túl kézenfekvő volt. Lehet, hogy ha régebben olvasom a könyvet, akkor ezt pont, hogy zseniális húzásnak gondoltam volna, de ma már nem. Nekem ez egy kicsit kevés, szeretnék jobban meglepődni és jobban lesokkolódni.

Mindezek ellenére ez a könyv is szívfacsaró volt, pláne a Kyle halála körüli események, de rengeteg dolgot is tanulhatunk belőle. Például azt, hogy ne ítélkezzünk első látásra, hiszen nem tudhatjuk, min megy keresztül a másik, és hogy soha nem késő megbocsátani. A szerelem egy veszélyes dolog, amely az égig emelhet, de össze is törhet. Fallon és Ben azt hiszem, hogy az egész skálát végigjárták, de talán ennek így kellett lennie. A gyógyulás egy hosszú folyamat, de a végeredményért megéri.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka