2022. május 8., vasárnap

Könyvértékelés - Meredith Goldstein: Kivirágzik minden

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Meredith Goldstein Kivirágzik minden című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Kiadónak!

Fülszöveg:
Amikor Lori nagymamája meghal, a lány világa fenekestül felfordul. Sheryl nagymama volt ugyanis a mindene Lorinak. Gyakorlatilag ő nevelte fel az unokáját, akinek szülei mindig rengeteget dolgoztak. Ráadásul egy másik veszteség is fenyegeti Lorit, édesanyja ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy költözzön el az ő szeretett városából, Bostonból. Az érettségi előtt álló főhősünk azonban legalább addig maradni akar, amíg teljesíti nagyanyja utolsó kérését: szétszórja a hamvakat azokban a kertekben, amelyeket Sheryl a legjobban szeretett. A gyönyörű helyeket Seth nagybátyjával, valamint legjobb barátjával, Chrisszel látogatja végig, akibe titokban fülig szerelmes. A búcsúzás nem könnyű, de Lori talán a természettől is tanulva, a különleges kaland végére már másként tekint az elmúlásra. Dacos és nyers stílusa megszelídül, nemcsak önmagával, hanem a családjával is megbékél.
Meredith Goldstein önéletrajzi jellegű regénye egyszerre keserű, humoros, romantikus, de legfőképp: reménykeltő, amelynek elolvasása után talán más szemmel nézünk majd a körülöttünk virágzó életre.

A könyvről:
Bevallom, kicsit féltem a regénytől, mivel azt gondoltam, hogy nagyon depresszív hangvételű lesz, de hatalmas pozitív csalódásnak bizonyult! 

Sheryl nagyi halála előtti végrendeletében meghagyta a családja számára, hogy hamvasszák el, a maradványait pedig olyan dolgot mellett szórják szét, amelyek növekednek. Lori a családjával és a legjobb barátjával útra kelnek, hogy a nagymamája által meghagyott kertekben végső búcsút vehessenek a szeretett családtagtól.

Gyönyörűnek találom a gondolatot, hogy valaki olyan dolgok mellett szeretne nyugodni, amelyek növekednek. A kötetet áthatja a növények szeretete, ezzel egy rendkívül békés közeget teremtve. Nagyon szemléletesek voltak a különböző kertek leírásai, szinte úgy éreztem, mintha én is ott sétálhatnék a természetben. Nagyon tetszett, hogy az irodalom szeretete  is megjelent a kötetben, a kertekben felolvasott búcsú sorok pedig gyönyörűek voltak. 

A szomorú témát nagyon szépen árnyalta a humor, amely az érzékenyebb lelkűeknek néha talán kicsit furcsa lehet, de szerintem minden egyes poénnak megvolt a helye, én semmit nem éreztem soknak vagy tiszteletlenségnek. A humor az életünk része, hiszek abban, hogy a humor segít átvészelni a nehezebb pillanatokat - ráadásul, szerintem Sheryl nagyi sem csupán könnycseppeket akart látni a szerettei arcán, hanem igenis várta a fájdalommal terhes mosolyokat. Számomra megfelelő mértékben voltak jelen a szomorú és a vidám pillanatok, egy tökéletes egyveleget alkottak, amelyek mellett szerepet kapott még a barátság és a szerelem is. 

Megtudhattuk, hogy az élet nem csupán fekete és fehér, ahogyan az emberek sem, folyamatosan változnak, fejlődnek, és amit mi tapasztalunk valaki személyiségével kapcsolatban 1-1 találkozás vagy együttélés alkalmával, az nagyban különbözhet attól, ahogy mások látják azt a személyt. Lori a legnagyszerűbb szülőnek látta a nagymamáját, de az édesanyja által elmondott emlékek alapján ő sem volt mindig ilyen nagyszerű anya, a fiatalkorát korántsem olyan boldogságban töltötte, mint Lori a gimnáziumi éveit.

Lori a regény során hatalmas lelki vívódásokon megy keresztül, hiszen nem elég, hogy elvesztette a szeretett nagymamáját, még az utolsó gimnáziumi éve előtt el kell költöznie az anyjához, akivel korántsem felhőtlen a viszonya, maga mögött kell hagynia a legjobb barátját és egyben titkos szerelmét, Christ, de Seth bácsikája is bőven ad fejtörésre okot. Ezek a lelki vívódások megviselik Lorit, akinek rengeteg mindent kell átértékelnie önmagában.

Ez a regény egyszerre szólt a halálról, az élet változásairól és az előttünk álló jövőről. A melankolikus és a vidámabb pillanatok egyvelege vegyítve ezekkel a rendkívül színes karakterekkel és egyéb fontos témákkal (az irodalom szeretete, a színes bőrűek egyenlő jogai) egy csodálatos történetet alkottak, amelyet öröm volt olvasni. Kivirágzik minden - hiszen úgy kell lennie. A szomorúság után jónak kell következnie, hiszen annyi szép van még a világban, amelyet látnunk kell, amelyet fel kell fedeznünk. Izgalmas utazás volt ez, örülök, hogy részt vehettem benne. 

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka

2022. április 29., péntek

Könyvértékelés - Candace Bushnell és Katie Cotugno: Csajoknak kötelező

A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Candace Bushnell és Katie Cotugno Csajoknak kötelező című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Kiadónak!

Fülszöveg:

Carrie Bradshaw tizenéves hasonmása még nem tudja, milyen a jó szex. Azt azonban igen, hogyan küzdjön a szexizmus ellen. A Szex és New York írójának új nemzetközi sikerkönyve!

Mr. Beckett jóképű, fiatal és sokkal lazább, mint a gimnázium többi tanára. Nem csoda, hogy a gimnáziumban minden lány oda van érte – köztük a jótanuló Marin is, aki igyekszik minden elvárásnak megfelelni, hogy bekerüljön a kiválasztott egyetemre. Amikor azonban Mr. Beckett átlép egy határt és félreérthetetlenül rámozdul Marinra, a lány összezavarodik és megrémül. Úgy érzi, az a helyes, ha jelenti az esetet, de miután a saját barátai és az iskola vezetése sem hisznek neki, Marin úgy dönt, kockára tesz mindent és az iskolaújságon keresztül vág vissza. A Csajoknak kötelező című rovatban kíméletlenül számol be arról, melyik tanár és diák viselkedik megengedhetetlenül a lányokkal, emellett pedig elindít egy feminista könyvklubot is. Nagy meglepetésére olyan szövetségesekre talál végül, akikre nem számított: mellé áll például a suli legnagyobb „pasizógépe” és egy csendes sportoló srác, aki nem igazán tűnik lángésznek.

Candece Bushnell és a Pushcart-díjra jelölt Katie Cotugno közös regénye egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő – a #MeToo-mozgalom egyik fontos alapműve lehet.

A kötetről:

A Csajoknak kötelező volt ez első kifejezetten feminista témákat feldolgozó könyvem, és nagyon örülök, hogy elolvastam! A regény egyszerre szól a korántsem egyenlő feltételeken alapuló tanár-diák viszonyról és a nőkkel szembeni különböző elvárásokról, mindezeket egy rendkívül közérthető és szuper történetbe ágyazva. 

Marin élete gyökeresen megváltozik, amikor az irodalomtanára átlép egy bizonyos határt, ennek köszönhetően pedig már nem tudja és nem is akarja ugyanolyan szemmel nézni a világot, mint előtte. Az i-re azt a bizonyos pontot az teszi fel, hogy a saját barátai és az iskolavezetés sem hisznek neki. Mégis mit kellene tennie, hogy elhiggyék: ő az áldozat? Kihez forduljon, ha a saját legjobb barátnője is elhatárolódik tőle?

A kötet nagyon jól rávilágított arra, hogy bár a nők jogai és a nők megítélése rengeteget változott az utóbbi évtizedekben, évszázadokban, de mindezek ellenére a mai napig megfigyelhető egy bizonyos kettős mérce a férfi nemhez viszonyítva. Marin iskolájában az igazgató teljesen másként állt a két nemhez: míg a fiúknak gyakorlatilag bármit szabad volt, többek között az iskolai egyenruha szabályok sem vonatkoztak olyan szigorúan rájuk, addig a lányoknak állandóan kitüntetett figyelem járt, és a legapróbb szabályszegések is nyilvános megaláztatáshoz vezethettek. Hiszen mi sem természetesebb, minthogy a férfiak egy térdzokni viselése miatt nem tudnak úgy koncentrálni, mint ahogy azt a rendszer megkövetelné. Amikor Marin megírta a Csajoknak kötelező című cikkét, a támadások kereszttüzébe került. Hihetetlen, hogy szinte mindenki csak a rosszat, csak a kivetnivalót találta benne, és szinte senki nem állt oda Marin mellé, hogy igaza van, valamin változtatni kellene.

Egyrészt, nagyon szomorú volt olvasnom, hogy Marin barátai mennyire elfordultak tőle, hogy Chloé is szinte semmibe vette, másrészt, arra gondoltam, hogy ha ilyenek a barátok, akkor sokkal jobban jár nélkülük. Szerencsére megalakult a feminista könyvklub, amely nem csak új barátságokat és egy új szerelmet hozott Marin életébe, hanem célt is adott, gondolkodnivalót, hiszen a feminizmus kérdésköre annyi mindenre kiterjed, és nagyon jó volt olvasni, hogy ezek a fiatalok egyre több figyelmet szenteltek a témának.

Marin egy nagyon céltudatos és okos lány, aki talán félreérthető jeleket küldött az irodalomtanára felé, de úgy gondolom, hogy ez ilyen szituációban a felnőttnek kell az okosabbnak lenni, és semmi sem állhat amellett, hogy egy tanár kikezdjen a diákjával. Mélységesen felháborított Bex viselkedése, mind tanárilag, mind emberileg. Az pedig egyenesen undorító volt, hogy milyen hadjáratot indított Marin ellen, amikor az el merte mondani az igazságot az iskola vezetőségének. Örülök neki, hogy Marint nem lehetett megtörni, hiába voltak mély pillanatai, de küzdött az igazságért és szerencsére akadtak támogatói. Gray egy nagyon aranyos karakter volt, akit nehéz nem szeretni, meghallgatta Marint, támogatta mindenben, miközben neki is megvoltak a saját problémái. Gray-en kívül pedig egy olyan szerető családi légkör volt Marin mellett, amely megmelengette a szívemet olvasás közben.

„Mintha valami filmbe illő pillanatra várnék, ami azt jelzi, hogy teljesen túl vagyok azon, ami történt, minden szépen rendeződött. De a kőkemény, frusztráló valóság az, hogy nem tehetek mást, mint hogy elviselem egyik napot a másik után.”

Ez a regény felültetett egy érzelmi hullámvasútra: sokszor voltam dühös, néha szomorú, máskor pedig örömmel mosolyogtam az aranyos jeleneteken. Szerencsére az árnyoldalak mellett bőven olvashattunk az elfogadásról és a szeretetről is. Hiába a kötet rövidsége, mégis annyi fontos témát dolgozott fel a szerzőpáros a lapok között. Ezt a könyvet bátran adnám minden tinédzser és felnőtt nő kezébe, hogy bizony olvassa el, és soha ne felejtsen el kiállni maga mellett, hiszen ha mi nem tesszük, akkor ki fog helyettünk?

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. április 24., vasárnap

Könyvértékelés - Meagan Brandy: Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái

A mai könyvértékelés középpontjában Meagan Brandy Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Ezek a Brayshaw-srácok leigáznak?

„A magadfajta lányokat nem szívesen látják az ilyen helyeken, szóval süsd le a szemed és nézz inkább félre.” Pontosan ezeket a szavakat intézte hozzám a szociális gondozóm, mikor kirakott a legújabb pokol kapujában. Egy problémás tiniknek fenntartott helyen.

Persze, nem fogadtam meg a tanácsát, és ők most kipécéztek maguknak. Azt várják tőlem, hogy alávessem magam a hatalmi játszmáiknak, és hogy beálljak a sorba, ahogy ők elképzelik.

Pechjükre, sosem tartom be a szabályokat.

Pechemre, eltökélték, hogy betartatják velem.

Közben elképesztően vonzóak, és a többiek királyként bánnak velük. Ők a fiúk Brayshaw High-ból.

És én vagyok a lány, aki az útjukba került.

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki A Brayshaw bandáinak, mivel már a kötet megjelenése óta a kívánságlistám élén szerepelt. Nagyon akartam szeretni ezt a történetet, de sajnos csalódnom kellett.

Az alapszituációt érdekesnek találom, hiszen adott Raven, egy nagyszájú és zűrzavaros lány, aki elkerül egy problémás fiataloknak fenntartott házba és egy új iskolába. Ott azonban hamar meg kell tapasztalnia, hogy az irányítás nem feltétlen az övé, hiszen a Brayshaw srácok uralkodnak az iskola, a város és az ott élő emberek felett. Nem meglepetés, hogy összetűzésbe keveredik Raven, Maddoc, Captain és Royce, ahogyan az sem, hogy rá kell döbbenniük: nem is különböznek annyira egymástól.

Kicsit ismerősnek hatott a történet, engem speciel A Royal-család sorozatra emlékeztetett, mintha annak egy átdolgozott változatát olvastam volna.  Természetesen megtalálható benne minden, ami egy ilyen könyvhöz szükséges: drogok, alkohol, szexualitás, nagymenő srácok, egy hirtelen jött szegény lány, aki felforgatja mindenki életét. Alapjáraton szeretem a hasonló regényeket, de úgy éreztem, hogy itt valami nagyon félrecsúszott. 

A legnagyobb problémám egyik részről a karakterekkel volt: nem is tudtam eldönteni, hogy ki a nagyobb irányításmániás, Raven vagy Maddoc. Toxikus személyiségnek gondolom mindkettejüket, hiszen Raven majdnem minden cselekedete meggondolatlannak bizonyult és sokszor erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgokat tett. Nem tetszett, ahogyan az erőszakos megmozdulásai helyesnek voltak beállítva, és ezeknek köszönhetően vívta ki a tiszteletet és fogadták be mások maguk közé. Folyamatosan azt ismételgette, hogy nem akar olyan lenni, mint az anyja, elhatárolódik tőle, de mégis állandóan a múltja alapján határozta meg magát, esélyt sem adott arra, hogy megváltozzon. Maddoc pedig túlságosan sok volt, hiszen állandóan parancsolgatott mindenkinek, nem érdekelte a másik ember véleménye és álláspontja, azt hitte, hogy minden hatalom az övé, és ő dönt mások sorsa felett. Captaint egészen megkedveltem, ahogyan Royce is sokszor mulattatott, sajnálom, hogy nem valamelyikük lett a központi férfi karakter. A további mellékszereplők eléggé furcsák voltak, igazából mindenkit az határozott meg, hogy behódoltak-e a Brayshaw srácoknak, avagy sem, de Viennát, Victoriát és Bass-t érdekes karaktereknek találtam. Azonban, megdöbbentő volt olvasni, hogy felnőtt emberek három tini fiú szavai szerint cselekednek, hogy Maddocnak és a testvéreinek ennyire sikerült behálózniuk mindenkit. Ahogyan az is érthetetlen számomra, hogy miképp élhet három kiskorú mindenféle felügyelet nélkül önállóan – lehet, hogy van erre magyarázat, de számomra nem derült ki 100%-osan a sorok közül.

A másik problémámat az adta, hogy ebben a kötetben lényegében okésnak volt beállítva a fiatalok körében az alkohol- és drogfogyasztás, az erőszak, ahogyan a különböző extrém szexuális tevékenységek is megjelentek a lapok között. Tudom, hogy ez csak egy könyv, és jó eséllyel nem ez határozza meg, hogy egy fiatal mit gondol helyesnek, de mégis akadhatnak olyan személyek, akikre mély hatást gyakorolhatnak az itt olvasottak. Máris sokkal pozitívabb lenne az értékelésem, ha valamilyen negatív hatása is le lett volna írva ezeknek a szereknek, vagy az erőszakos viselkedésnek, de nem, semmi. Lényegében Raven anyja, aki 10 éve drogozik is úgy volt beállítva, mint egy szupermodell barbie baba, akinek nem lennének hatással a testére a szerek fogságában eltöltött évek. Ahogyan az is megszokottnak volt beállítva, hogy mindenre az öklünk a válasz.

Amit viszont pozitívnak szeretnék kiemelni, hogy végre ebben a könyvben nem azt olvashattam, hogy a Bray házba került lányok küzdenek a jobb élet ellen, és mindenáron vissza akarnak menni a nyomorba, hanem elfogadták ezt az új életszituációt, és megpróbálták kihozni belőle a legjobbat. Bár elég negatív hangvételűre sikerült az értékelésem, de azért jó párszor megmosolyogtatott a regény, voltak benne aranyos és vicces mozzanatok, amelyek emeltek a színvonalon.

Összességében azt tudom mondani, hogy A Brayshaw bandáit egy igazán réteg könyvnek gondolom. Ha valaki szereti a hasonló történeteket, ahol van bőven romantika, harc és belső vívódások, azoknak tetszhet, de ha valaki ezzel a kötettel szeretné felfedezni a rubin pöttyösök világát, akkor inkább más olvasmányok választására buzdítanám.

Ti olvastátok a regényt? Hogy tetszett nektek?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Kortárs projektjének a részét képezi.

2022. április 6., szerda

Könyvértékelés - Bridget Collins: Árulások

A mai könyvértékelés középpontjában Bridget Collins Árulások című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

A könyvkötő című #1 nemzetközi bestseller szerzőjétől

Ha az életed hazugságon alapul, lenne bátorságod kimondani az igazságot?

Montverrében, a réges-régi elitakadémián, amely magas hegyek közt búvik meg, a legjobbakat és legélesebb eszűeket képzik arra, hogy tökéletesen helytálljanak a grand jeu-ben – a nagy játszmában –, ebben a rejtelmes, misztikus vetélkedésben, amely a zenét, a művészetet, a matematikát, a költészetet és a filozófiát egyaránt ötvözi. Léo Martin egykor Montverre kiválósága volt, de azóta egy véres tragédia nyomán elveszítette a lendületét, már nem foglalkoztatja a tudományos pálya. Ehelyett a politika vonzásába került, a kormánypárt feltörekvő csillaga lett, hogy aztán egy apró botlás a karrierjébe kerüljön. Most száműzöttként kerül vissza Montverrébe, és maga sem tudja, milyen sors vár rá.

De az akadémia világa már nem is olyan, mint amilyenre Léo abból az időből emlékszik, amikor még rajongott az intézményért. Annak idején férfiak vezetése alatt állt – Montverre első számú embere most nő: bizonyos Claire Dryden. Ő tölti be a Magister Ludi tisztét, vagyis ő a nagy játszma feje. Léo rögtön szokatlan vonzalmat érez a magiszter iránt – mintha rejtélyes kötelék fűzné őket egymáshoz – noha biztos abban, hogy még soha nem találkoztak.

A legendás Nyárközépi Játszma közeledtével – amely az akadémia tanévének legnagyobb szabású rendezvénye – régóta eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és évszázados hagyományokat rúgnak fel.

Bridget Collins ezzel az élénk képzelőerőre valló, mívesen megmunkált irodalmi alkotással bizonyítja, hogy nem véletlenül tartják a fantasztikus regények világának egyik legjelentősebb, markáns új hangjának.

A könyvről:

A regény az első Bridget Collins olvasási élményem, az pedig biztos, hogy maradandóra sikeredett. Az Árulások már önmagában is egy gyönyörű kötet, a borító és maga a kiadvány rendkívül minőségi, a könyvespolcom egyik leggyönyörűbb darabja, amelyre öröm ránézni.

A történet a grand jeu, egy kissé megfoghatatlan nemzeti játék köré épül, mely ötvözi a zenét, a matematikát, a művészetet, a költészetet és a filozófia tudományát. A helyszínt Montverre, egy kissé eldugott iskola szolgáltatja, ahol minden egyes nap, minden egyes megpróbáltatás e köré a játék és eszme köré épül. Egy fő cél van: létrehozni a minél tökéletesebb grand jeu-t, ezzel pedig elnyerni az aranymedált. Léo áll mindennek a középpontjában, aki egykoron az impozáns akadémia tanulója volt, de politikai kudarca után száműzöttként kénytelen visszatérni. A megérkezésekor maga sem számít arra, hogy sokkal több dologgal kell szembenéznie, mint a büntetésével és a múlt árnyaival, hiszen az iskola Magister Ludija  nagy fejtörést okoz számára.

A könyv legnagyobb különlegessége a témán kívül számomra egyértelműen az írói stílus. A Bridget Collins által megfogalmazott sorok mesések, az írónő nagyon szépen adagolja az információkat és csapja be az olvasót – engem legalábbis maximálisan sikerült, hiszen a történet fő csavarjára egyáltalán nem gondoltam. Tetszett, hogy a regény három szemszögből íródott, ahogyan a két idősík jelenléte is: a múltbéli eseményeknek Martin naplójának köszönhetően lehetünk a szemtanúi. Fokozatosan ismerjük meg a világot, a grand jeu értelmét, a karaktereket, de úgy igazán semmi sem egyértelmű: sem a játék, sem a személyiségek valódi mibenléte, ez pedig üde színfoltot adott a kötetnek. Sokáig gondolkodhat az olvasó, hogy vajon mik Léo valódi indítékai, a valódi érzelmei, ahogyan Dryden magister, vagy éppen a múltbéli Carfax is bőven ad fejtörésre okot.

A regényben nagy szerepet kap még a politika, amely mindennek a mozgatórugója. A politikának köszönhetően tér vissza Léo az iskolába és kell bűnhődnie, ahogyan szintén a politikának köszönhetően kell a keresztényeknek menekülniük. A könyv bemutatta, hogy az embernek nem igazán van választása: vagy kiáll az éppen domináns eszmék mellett, és nem próbál meg saját gondolatokat megfogalmazni, ennek köszönhetően pedig minden rendben lesz az életében, vagy pedig jobb esetben számkivetett, rosszabb esetben üldözött, esetleg halott lesz. Kemény törvények uralják a kötet világát, amelynek ártatlan emberek viselik a következményeit.

Nem mehetek el szó nélkül a szerelmi szál mellett sem, amely ízlésesen lett tálalva, szépen bontakozik ki, maga az olvasó is szemtanúja lehet, ahogy fokozatosan változnak meg a gondolatok és az érzelmek. Ritkán látok ennyire kidolgozott és esztétikus szerelmi szálat könyvekben, így külön dicséret illeti az írónőt.

Az Árulások egy történet a grand jeu-ről, az emberi természetről, politikáról és szerelemről. Érdekes olvasni, hogy Léo sokszor maga sem tudja, hogy a tetteinek milyen következményei lehetnek, ahogyan felmerül a kérdés, hogy tudat alatt viszont nagyon is tisztában lehet ezekkel. Számtalan kérdés, amelyekre nehéz válaszokat találni, de némelyikre viszont oly könnyű – ez a kettősség teremti meg számomra a kötet valódi hangulatát. A karakterek változnak, néhol a pozitív, néhol pedig a negatív személyiségvonások domborodnak ki, de nagyon is látszik a fejlődés Léo esetében, aki többé nem hagyja, hogy vakon irányítsák őt.

Nektek is bátran ajánlom a könyvet, ha egy igazán különleges és egyedi hangvételű olvasmányra vágytok. Garantáltan le fog venni titeket a lábatokról!

„ Emlékszik Carfay egyik kérdésére: Nem az volna a grand jeu lényege, hogy jobb emberré váljunk általa? Amire ő maga adta meg a választ:[…] Igen, az a lényege.”

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. március 21., hétfő

Könyvértékelés - Pacskovszky Zsolt: Titkos mozi

A mai könyvértékelés középpontjában Pacskovszky Zsolt Titkos mozi című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Könyvkiadónak!

Fülszöveg:

Marcell párizsi bérlakásuk falába süllyesztve különleges szerkezetet fedez fel – egy lencsét, amelyen keresztül mozgókép vetül szobája falára: a „vásznon” a szemközti kávézó több mint harminc évvel korábbi mindennapjai elevenednek meg. A fantasztikus találmány elbűvöli a gimnazista fiút, ahogyan a kávézó megejtően szép pincérnője, Ninette is. Létezhet-e szerelem, ha a szeretett lány évtizedekkel korábban volt fiatal, és most Marcell édesanyjával lehet egyidős? Vagy ő is csak képtelen vágyálom, mint Emma Lili, a volt brüsszeli osztálytárs, aki az országhatárok miatt elérhetetlen a fiú számára? Marcell nyomozni kezd Ninette után, és a könyvtár archívumában megtalálja azokat a korabeli újságcikkeket, amelyek a pincérlány elrablásáról, kegyetlen bűntények soráról számolnak be. Életében először kimerészkedik a képzelete és vágyai nyújtotta biztonságból, és a különös találmány segítségével megpróbálja felvenni a kapcsolatot Ninette-tel, hogy figyelmeztesse a veszélyre…

A könyvről:

Nagyon érdekesnek találtam az alapkoncepciót, szeretem az időutazással és hasonló rejtélyekkel kapcsolatos történeteket, így izgatottan kezdtem neki a Titkos mozinak, amely minden várakozásomat felülmúlta. 

A könyv 4 részre osztható: az első nagyobb etap Marcell szemszögéből íródott, aki az anyjával és annak új pasijával nemrégiben költözött Párizsba, és hamar felfedezi a falban található szerkezet rejtelmét, melynek köszönhetően akár egy mozgófilm, úgy vetülnek a szeme elé a 30 évvel ezelőtti események. A második rész Ninette szemszögéből meséli el a múltat, a harmadik számos sokkoló momentumot rejt, az utolsó pedig újra Marcell szemszögéből íródott.

Kíváncsi voltam, hogy mennyire tudja az író szemléletesen és érdekesen bemutatni a múltbéli eseményeket, a könyv elolvasása után pedig bátran állíthatom, hogy nagyon jól megragadta a mozzanatokat, képes volt felkelteni az érdeklődésemet és egyszerűen láttam a szemem előtt megelevenedni a 30 évvel ezelőtt történteket, akárcsak egy filmet. Nagyon szemléletes volt a folyamat, ahogyan felébredt Marcell kíváncsisága a fiatal és gyönyörű Ninette iránt. A némafilmnek köszönhetően, amely néha összekapcsolódott a jelennel, hamar megismerhettük a karakterek egy részét, de igazán Ninette szemszögén keresztül tapasztalhattuk meg a valódi lényüket, hiszen Marcell csak találgatni tudott, nem voltak konkrét információi. A regény első nagy fejezete tökéletesen megteremtette a hangulatot, bemutatta az alapszituációt, az olvasása során számos kérdés fogalmazódott meg bennem, amelyek a második rész után még inkább sokasodtak. Egy fantasztikus ifjúsági krimiben érezhettem magam, ahol sorra derültek ki a háttérben húzódó események, ezzel olyan láncolatot elindítva, melynek köszönhetően nem tudtam leállni – pár óra alatt el is olvastam a történetet, hiszen tudnom kellett, hogy mi is zajlott valójában a múltban. A harmadik rész sokkoló volt, de borzasztóan szemléletes. Az író nagyon szépen megragadta az őrültség pillanatait, a megszállottság érzését, a zaklatás momentumait, a félelem pillanatait. A kötet központi gondolata volt, hogy mindenki a saját történetéért felelős, saját magunknak kell tenni az életünkért. Erre Marcell is rádöbbent, aki nem akarta többé csak az odaadó barát szerepét játszani a lány iránt, akibe valójában szerelmes. A regény az ifjúsági krimi szál mellett bemutatta egy fiatal fiú érzelmeit, aki megtanul kilépni az általa teremtett korlátokból, és esélyt adni valami többnek.

Úgy éreztem, hogy ebben a történetben mindennek és mindenkinek megvolt a helye, az egész egy fantasztikus egyveleget alkotott. Izgalmas volt, olvasmányos, több témát is feldolgozott, a végső csavarra pedig én egyáltalán nem számítottam, így külön öröm, hogy sikerült meglepnie az írónak. Egyetlen dologgal kapcsolatban van egy kis hiányérzetem: szívesen olvastam volna többet a találmányról, annak a működési mechanizmusáról.

Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy kicsit nyomozni, és elmerülni egy izgalmas kötet lapjaiban.

" - Nekem még nincs történetem - feleltem.

- Előbb-utóbb mindenkinek lesz."

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. március 16., szerda

Könyvértékelés - Christina Lauren: Nem mézes hetek

Sziasztok! A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren Nem mézes hetek című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Két esküdt ellenség Hawaiin

Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

„Milyen vidám, rokonszenves és megejtő könyv! Többször úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult, miközben végig éreztem Olive kiterjedt, szerető, bonyolult és mókás családjának ölelését, majd a szívem is szárnyalt a befejezésnél. Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek, aki azt szeretné, hogy az arca is megfájduljon a nevetéstől.” – Jasmine Guillory, a New York Times bestsellerszerzője, a The Proposal írója

A kötetről:

Már a legelső alkalommal, amikor elolvastam a regény fülszövegét tudtam, hogy ez egy nekem való történet lesz. Hihetetlenül viccesnek és érzelmesnek ígérkezett, a könyv olvasása után pedig bátran állíthatom, hogy valóban egy rendkívül szórakoztató olvasmánynak találtam, amely mellett garantáltan senki nem fog unatkozni. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a fantasztikus borítót. Igazán nyárias, tökéletesen átadja a Hawaii életérzést. A vidám színek miatt egyszerűen jó ránézni.

Az alapszituáció szerint a két esküdt ellenség, Olive és Ethan kénytelenek együtt elmenni a testvéreik nászútjára, köszönhetően az esküvőn előforduló ételmérgezésnek. Vajon mi fog történni, ha hosszú napokig össze lesznek zárva egy egzotikus szigeten? Megannyi veszekedés és kínos pillanat vár majd rájuk, vagy sokkal inkább kellemes időtöltés lesz a Maui nyaralás?

"- Neked nincs hányingered? - kérdi csendesen.

- Azon túl, amit ez a látvány okoz? Vagy a tiéd? Nem.

- És nem kerülget a hasmenés?

A szemébe nézek.

- Rejtély számomra, hogy lehetsz még mindig szingli."

Már a legelső oldalaktól kezdve érezhető volt a feszültség Olive és Ethan között, amely rendkívül szórakoztatónak bizonyult. A folyamatos furcsa, de kínos szituációk megmosolyogtattak, a beszólásokon pedig hangosan nevettem. Nagyon tetszett a macska-egér játszmájuk, az ellenségekből szerelmesek történetek pedig különösen közel állnak a szívemhez. Sokan mondják, hogy a szeretetet és a gyűlöletet csak egy vékony vonal választja el egymástól, ez Olive és Ethan esetében abszolút igaznak bizonyult. Érdekes volt olvasni, ahogy egyre jobban megismerték a másikat, ahogyan túljutottak a kezdeti benyomásukon és esélyt adtak arra, hogy bebizonyítsa a másik: igenis sokkal jobb ember, mint amilyennek korábban tűnt. A közös nyaralásuk minden egyes pillanatát imádtam, azt pedig pláne, hogy mennyire valószerűtlen szituációkba tudtak keveredni. Abszolút látható volt a karakterfejlődés, amely főleg Olive esetében volt szembetűnő. Az állandóan cinikus lány megtanulta más perspektívából szemlélni a körülötte lévő dolgokat, kiszakadni a mókuskerékből, esélyt adni valami újnak, Ethan pedig kissé naiv volt, de megtanulna, hogy sokszor más egy ember valódi személyisége, mint amilyennek mutatja magát a külvilág felé. A kedvenc részem a regény utolsó 100 oldala volt, szerintem itt történt a legnagyobb változás mindenkiben.

"Kemény, gyors puszit nyom az arcomra, én pedig uralkodom magamon, hogy ne ránduljak meg úgy, mintha egy döglött gyíkkal csaptak volna képen."

Olive családjáról is mindenképpen beszélnem kell: egyszerűen imádtam a famíliát. Hangosan voltak, szórakoztatóak és garantáltan mindenbe beleütötték az orrukat. Soha nem hagyták egy pillanatra sem magára sem Olivet, sem az ikertestvérét, Amit, hanem mindig lehetett rájuk számítani. Összetartottak, és ott segítettek egymásnak, ahol tudtak: ez pedig különösen szerethetővé varázsolta a karaktereket.

A regény egy igazi rom-kom kötet, hiszen Ethan és Olive számos komikus helyzetben találhatta magát, amelyek már-már valószerűtlennek is tűnhettek. Mindezek mellett azonban fontos kiemelnem, hogy a történetnek van mondanivalója is, hiszen fontos szerepet kapott benne a megbocsátás, a továbblépés, az újrakezdés és a szerencse témaköre is.  Utóbbi sokszor megjelent a könyv során. Vajon valóban létezik szerencsés és balszerencsés ember? Esetleg a környezetünkben történő események hatására mi magunk vetítjük ki ezt egymásra? Érdekes felvetéseket olvashattunk ezzel kapcsolatban is, de egy biztos: Olive és Ethan egymásra találása lehet, hogy nem történt volna meg, ha az esküvőn nem kap a násznép ételmérgezést.

"Soha az életben nem hagynám, hogy bárkinek a véleménye befolyásoljon, és rosszul érezzem magamat a testem és/vagy a rántott sajt miatt."

A Nem mézes hetek egy hihetetlenül szórakoztató olvasmány, amely vicces, romantikus, és a néhány pikánsabb jelenet mellett az erotika sincs túltolva. Az írói stílus nagyon élvezhető, könnyű haladni a történettel, szinte azt érzi az olvasó, mintha ő is Maui szigetén lenne. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, Olive egy rendkívül karakán személyiség, Ethan pedig egy nagyon szerethető férfi, akivel szerintem bármelyik olvasó szívesen menne „nászútra”. Ha egy vicces és romantikus könyvet keresel, akkor a Nem mézes hetek abszolút neked való olvasmány. Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, ha szereted a rom-komok világát, akkor garantáltan el fog varázsolni! Számomra az utóbbi időszak legjobb romantikus regénye volt a Nem mézes hetek.

"Inkább a cipőtalpamat nyalogatnám, mint hogy még egyszer el kelljen viselnem az érzést, ahogy a számra tapadsz."

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. március 7., hétfő

Könyvértékelés - K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem

A mai könyvértékelés középpontjában K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Milyen szerelmet érdemelsz?

Zane Phillips összetévesztett azzal, aki a kutyáját szokta sétáltatni. Nem is kéne, hogy meglepjen, hogy egy férfi, akinek az öltönye is többe kerül, mint nekem egyhavi lakbérem, azt feltételezte, hogy az ő szolgálatára vagyok ott.

Hogy mi ebben a jó? Az, hogy rendesen helyre tettem. És mi a rossz?

Az, hogy lekéstem miatta az állásinterjúmat.

Aztán kiderült róla, hogy egy kőgazdag ausztrál vállalkozó, és hogy ki akar engesztelni, amiért elszúrta nekem azt az interjút. Igen, szédítően jó pasi, ugyanakkor egy arrogáns seggfej is…

Úgyhogy kösz, de nem kérek belőle.

Végül miért szelem át keresztbe-kasul az országot – és miért osztozom az ágyon – azzal a fickóval, akit ki nem állhatok? És miért izzik fel közöttünk a szenvedély?

Ha nem vigyázok, még a végén tényleg elhiszem, hogy a tündérmesék valóra válhatnak?

Kapcsolj ki és töltődj fel hőseink történetével!

A könyvről:

A regény megjelenésekor a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, abszolút a komfortzónámon belüli olvasmánynak tartottam, amely nagy valószínűség szerint elnyeri majd a tetszésemet – és így is lett. A kötet kézhezvételekor már egy hónapja nem olvastam new adult romantikus könyvet, de a visszatéréshez nem is választhattam volna jobb olvasmányt, ugyanis egy nagyon szerethető romantikus történet a Megjátszott szerelem, amely nem szűkölködik humorban és érzelmekben.

Az alapszituáció szerint egy félreértésnek köszönhetően ismerkedett meg Harlow és Zane, a lány pedig a találkozásnak köszönhetően sikeresen le is késte az állásinterjúját. Harlow nem rejtette véka alá a csalódottságát és a dühét, Zane pedig nem igazán foglalkozott a lány sértettségével – így az első találkozás senki szempontjából sem volt sikeresnek tekinthető. A sors, a hazugságok és a bosszú azonban úgy hozta, hogy Zane hamarosan induló vállalkozásának, a SoulM8-nek Harlow lett a reklámarca – igen ám, de mindezek mellett még azt is el kellett játszaniuk a két hónapon át tartó kampányút során, hogy szerelmesek egymásba…

Bevallom, a kötet elején kicsit megijedtem, féltem, hogy Harlow egy nulla személyiséggel rendelkező karakter lesz, Zane pedig a tipikus arrogáns pasas, de szerencsére hamar rá kellett döbbennem, hogy ez nem feltétlen így igaz. Harlow esetében nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis hihetetlenül karakán és őszinte személyiség, aki senkinek sem fél megmondani a véleményét és két lábon áll a Földön. Zane sokáig hozta azokat a karaktervonásokat, amelyeket elképzeltem számára, de hamarosan fény derült rá, hogy mennyire kedves és melegszívű is tud lenni, aki nem csak magával foglalkozik, hanem lehet rá számítani. Abszolút látható volt mindkettejüknél a fejlődés, amely Zane esetében volt a leginkább kivehető. A regény kezdetétől a végéig csupán pár hónap telt el, de Zane rengeteg tekintetben megváltozott, fejlődött, ez pedig leginkább Harlownak volt köszönhető. 

A történet középpontjában a szerelem állt, ez az érzés mozgatott minden szálat. Zane nem hitt a szerelem építő erejében, a gyerekkorában látott példák alapján azt gondolta, hogy a szerelem csak pusztítani tud, Harlow pedig már olyan sokszor végezte összetört szívvel a padlón, hogy akaratlanul is fenntartásai voltak a szerelemmel kapcsolatban. Itt muszáj megemlítenem Harlow édesanyját és Robertet, aki a SoulM8 egyik befektetője, ugyanis ez a két karakter nagy szerepet kap a történet alakulásában. Előbbi hisz a tündérmesékben, az igaz szerelem erejében, és bátorítja Harlowot, hogy igenis éljen a jelennek, és ne tagadja le a Zane iránti érzéseit, utóbbi pedig szintén a szerelem szerelmese, aki egy 60 éven át tartó boldog házasságot tudhat a háta mögött, és ezzel az érzéssel szeretné megajándékozni az embereket. Robert hihetetlenül vicces figura volt, minden felbukkanása mosolyt csalt az arcomra, ha ő nincs, akkor valószínűleg Harlow és Zane sem találtak volna egymásra, gondoljunk csak a regény eleji momentumokra, amikor is Robert jelenlétének köszönhetően lesz Harlow a SoulM8 reklámarca. 

Maga a történet szépen, harmonikusan haladt, nem éreztem sem túl gyorsnak, sem túl lassúnak: lehetett látni az átmeneteket, a finom mozzanatokat, amelyeknek köszönhetően rájöttek a karakterek a saját érzéseikre. Tetszett a koncepció, hogy összezárva kell két idegennek töltenie két hónapot, ahogyan magának a SoulM8-nek is a világa. El is gondolkodtatott a könyv, hogy mennyi minden, amit az ember valóságnak érzékelhet, alapulhat hazugságon. Sokan mindent megadtak volna, hogy olyan szerelemben lehessen részük, mint Harlow-nak és Zane-nek, de nem tudták, hogy az egész csak egy marketingfogás. Érdekes volt olvasni a reakciójukat, ahogyan azt is, hogy mennyi mindent megtettek volna a szerelem érdekében. A Megjátszott szerelem egy aranyos romantikus könyv volt, amely nem volt tele hatalmas drámákkal, egyszerűen jó volt olvasni, könnyed kikapcsolódást nyújtott.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a kötet egy végtelenül aranyos történet volt, amely nem nélkülözte a szenvedélyes mozzanatokat sem. Gyorsan lehet vele haladni, igazán pezsgő regény. Nekem elnyerte a tetszésemet, bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki egy romantikus kikapcsolódós olvasmányra vágyik és szereti az ellenségekből szerelmesek típusú történeteket!

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Borítómánia projektjének a részét képezi.