Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona

A mai értékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak.

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmazhat a korábbi kötetekre nézve!

Fülszöveg:

Hajoljatok meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…

Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…

Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.

AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…

Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.

A SZERELMES ÉS A TÁRS…

Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.

ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…

A könyvről:

Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozata különösen közel áll a szívemhez, számomra abszolút megidézi az Üvegtrón és az ACOTAR olvasása okozta kellemes pillanatokat, így mindig olyan érzésem van, minta kicsit visszakapnék valamit a múltból. Az előző két részt az apróbb hibái ellenére is nagyon szerettem, így valószínűleg nem okozok meglepetést ha azt írom, hogy izgatottan vártam a folytatást. Őszinte leszek, amikor leültem olvasni a regényt, szinte nem is emlékeztem már az előzmények részleteire, de ahogy haladtam előre a történettel, szépen lassan beugrottak a korábban olvasottak.

Hogy miért is szeretem annyira ezt a sorozatot? A legapróbb részletekig kidolgozott világ, amely izgalmas cselekménnyel bír, a karakterek érdekesek, árnyaltak, rengeteg apró titok lappang körülöttük, amelyek mindig a legmegfelelőbb pillanatokban derülnek ki, ezáltal csúcspontokat kreálva. A mellékszereplők szintén nagy gonddal lettek megalkotva, így mindig van, aki meglepetést okozzon – akár negatív, akár pozitív értelemben. Bár klisés jelenetekből sincs hiány, mégis, ez egyáltalán nem zavaró számomra, és a sorozat teljesen belopta magát a szívembe.

Ez a kötet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért – szó szerint ugyanabban a jelenetben. Először csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik, de ahogyan olvastam a sorokat, egyre izgatottabb lettem. A kezdés nagyon erőteljes, amely tovább gyűrűződött, és a 100. oldal környékén egy szintén erőteljes jelenetsorral találkozhattunk, viszont utána kicsit laposodott a történet, hogy aztán a végén újra felpörögjön minden és leessen az állam - nem is egyszer. Tudom, hogy sokan azt szeretik, ha konstans izgalmas a cselekmény, de úgy érzem, hogy jelen esetben sokat adtak a kissé unalmasabb oldalakon történtek is, hiszen mind Poppy útkeresését mutatták be, na meg persze a Casteel-lel való viszonyát. Magának a regénynek is ez a központi témája: hogy pontosan kicsoda Poppy, ez a kezdetben fátyollal letakart és mások által irányított lány, aki most már királynőként pompázik. Milyen vér folyik az ereiben, pontosan mi történt a családjával, és milyen rejtélyek lappanganak még körülötte, amelyekre az olvasó sem gondolt volna. Poppy felnőtt a feladathoz, egyre bátrabb, egyre inkább tisztában van önmagával és egyre jobban ki tud állni az igaza és az érzései mellett. Büszke vagyok rá, hogy honnan indult, és milyen messzire jutott. Rendkívül izgalmas volt, ahogyan Poppy sorra derítette ki az apróbb részleteket önmagával kapcsolatban, de az is igaz, hogy egy kicsit elnyújtottra sikeredett ez a rész.

A kedvenc karaktereim továbbra is Poppy, Casteel na meg persze Kieran. Poppy és férje, Casteel kapcsolata tovább mélyült, szívmelengető volt olvasni, hogy mindig, minden helyzetben számíthattak egymásra, és egy olyan mély érzelmi kötelék alakult ki kettejük között, amelyre minden olvasó vágyik. Már nem kellett a varázserejére támaszkodnia, olvasni Casteel érzéseiben, hiszen mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez őszinte szerelem. Casteel soha nem akarta ketrecbe zárni Poppyt, hanem mindig megadta neki a lehetőséget, hogy saját maga döntsön és ha szükség kívánja, védje meg magát. Kicsit azért el tudtam volna viselni több Casteel jelenetet is, ahol ő dominál, de megértettem, hogy most más szerep hárult rá. Poppy és Kieran párbeszédei továbbra is rendkívül szórakoztatóak voltak, Kieran számomra egy jolly joker karakter, akit nem tudok nem kedvelni, és akin mindig rendkívül jól szórakozom. 

A világfelépítés tovább folytatódott ebben a kötetben, sok újabb apróbb részletet tudtunk meg, sok minden került a helyére a fejemben, és újdonságokból sem volt hiány. Én kifejezetten szeretem, ahogy a szerző egyre bővíti a világot, és mindig tartogat valamilyen meglepetést, de az is igaz, hogy a 3. kötet végére már szeretném egyben látni az egészet, de úgy érzem, hogy még mindig nem olvashattunk mindent.

Összességében továbbra is imádom ezt a Vér és hamu könyveket, bár ez a rész sem volt tökéletes, mégsem tudok nem szeretettel gondolni rá. Ez a sorozat jelenleg abszolút az egyik kedvenc fantasy világom, a folytatást pedig már most tűkön ülve várom. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogatnak még Poppy kalandjai.

„Ő volt nekem az első.

A testőröm.

A barátom.

Az árulóm.

A társam.

A férjem.

A szívtársam.

A mindenem.

Casteel Da’Neer meghajolt előttem, és úgy nézett rám, mintha én lennék az egyetlen ember az egész királyságban..”

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Vér és hamu

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Lauren Asher: The Fine Print – Az apró betűs rész

A mai értékelés középpontjában Lauren Asher The Fine Print – Az apró betűs rész című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Rowan már régóta nem hisz a szerelemben – Zahra mégis tökéletesnek látszik. Valódivá válhat a mesés kapcsolat, ami közöttük szövődött?

ROWAN

Tündérmesékben utazom: vidámparkokban, produkciós cégekben, ötcsillagos hotelekben. Hatalmas vagyonhoz jutok, ha rájövök, hogyan újítsam meg nagyapám vidámparkját, a Dreamlandet. Elméletben jó ötletnek tűnt felvenni Zahrát, hogy a kreatív ötleteivel segítsen, de aztán megcsókoltam. És álnéven írtam neki üzenetet. Minden a feje tetejére állt, és mire rájöttem, hogy hibáztam, már késő volt. A magamfajtáknak nem jut happy end. A mi végzetünk az, hogy tönkretegyük a saját boldogságunkat.

ZAHRA

Részegen kritizáltam a Dreamland legdrágább attrakcióját, úgyhogy biztosra vettem, másnap kirúgnak. Ehelyett Rowan Kane álommunkát ajánlott nekem. Hogy mi ebben a csapda? Nos, a világ legszörnyűbb főnöke: Rowan goromba és elérhetetlen, de a szívemet ez nem érdekelte. Legalábbis addig, amíg rá nem jöttem a titkára. Meg kell mutatnom egy milliárdosnak, hogy a pénz nem old meg mindent. Főképp nem a kettőnk kapcsolatát.

Vajon Rowan képes új esélyt kérni? És Zahra mer még hinni neki? És mindeközben sikerül megújítani a Dreamlandet, azaz teljesíteni a nagyapa végakaratát?

Egy különleges helyszín, egy szerethető szereplőpáros és egy hatalmas siker, ami a TikTokon is hódít.

Tarts a szereplőinkkel egy mesés helyszínre, és láss a tündérmese mögé!

A könyvről:

2024 májusára eljutottam arra a pontra, hogy rengeteg könyvet olvastam el a BookTok ajánlások miatt, ez alól Az apró betűs rész sem képez kivételt. Mint tudjátok, a szívem csücske a Könyvmolyképző rubin pöttyös kategóriája, a legtöbb kedvencem bizony innen került ki, így igen nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a regénynek, legnagyobb örömömre pedig nem kellett csalódnom.

Rowan nagyapja végrendeletében meghagyta, hogy mindhárom unokája végezze el a maga feladatát a Dreamland vidámparkban, és vigyék tovább a családi örökséget. Rowannak minél hamarabb meg kell újítania a vidámparkot, izgalmas attrakciókkal és ötletekkel kell előállnia, de ez nehezebb, mint elsőre gondolta. Szerencsére ott van Zahra, akivel mindenben szöges ellentétei egymásnak, de két dolog tagadhatatlan: a nőnek zseniális ötletei vannak, amelyek nagy segítséget nyújtanak Rowannak, na meg persze a szikrák, amelyek egyre erősebben pattognak kettejük között. De vajon lehet közös jövőjük?

Hatalmas kedvenceim a grumpy és sunshine típusú történetek, van valami különleges a morcos, undok, sosem mosolygó, a jókedvet hírből sem ismerő és a mindig pozitív, sugárzó, vidám személyiség egymásra találásában, ráadásul mindez egy munkahelyi környezetbe csomagolva. Rowan és Zahra tökéletesen hozták a toposzra jellemző személyiségjegyeket, én pedig rendkívül élveztem amikor ez a két különböző személyiség összeütközött egymással, majd szépen lassan rájöttek, hogy bizony tökéletesen kiegészítik a másikat. Ami pozitívum, hogy számomra Rowan nem megközelíthetetlen, bunkó és ki-ha-nem-én módon volt morcos és kicsit megfejthetetlen karakter, hanem pont emberi tudott maradni és nem csúszott át a határvonalon. Nem volt könnyű dolga, hiszen a múltban számtalan sérülés és családi trauma érte, amelyek mind hatással voltak a felnőttkori lényére. Sok mindent kellett feldolgoznia és megváltoztatnia a szemléletmódjában, de szerencsére nem kellett mindennel egyedül megbirkóznia. Imádtam Zahrával a párosukat, rengeteget mosolyogtam a humoros párbeszédeiken, na meg persze borzasztóan izgultam értük. Az egymásra találásuk nem volt sem túl gyors, sem túl lassú, és bár az első csók viszonylag hamar elcsattant, a kapcsolatuk kiteljesedésére kicsit várni kellett, míg jobban megismerik egymást. Számomra ez az egész rendkívül életszerű volt, a dinamika tökéletesen működött közöttük, a szikrák csak úgy pattogtak, a spicy részek pedig tényleg spicyk voltak. Persze a regény végi dráma sem maradhatott el, de ettől csak még édesebb lett a történet lezárása. A szerelmi szál mellett nagyon tetszett, hogy a testvéri kapcsolatok is nagy szerepet kaptak a kötetben: Rowan bár nem ápol igazán szoros viszonyt a testvéreivel, de mégis számíthatnak egymásra, Zahra húgán keresztül pedig betekintést kaphattunk egy Down szindrómával küzdő fiatal lány életébe. Örülök, hogy a szerző belefoglalta a történetbe ezt a reprezentációt, ezáltal tovább mélyítve a mondanivalót.

Muszáj megemlítenem, hogy mennyire imádtam a helyszínt. Soha nem olvastam még vidámparkban játszódó történetet, ez pedig üdítően hatott. Na persze nem volt minden csupa móka és kacagás, hiszen az alkalmazottak helyzete közel sem rózsás, de szerencsére idővel Rowan rájött, hogy más emberek életére is hatással van, és bizony jobban kell bánnia az alkalmazottakkal.

Eszméletlenül várom a folytatást, biztos vagyok benne, hogy a másik két testvér történetét is olvasni fogom. Bátran ajánlom, ha szeretnél egy kicsit különlegesebb helyszínen játszódó, igazán könnyed és szerethető new adult romantikust olvasni.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: The fine print 

Köszönöm, hogy velem tartottál,

Dorka

Könyvértékelés - Rebecca Yarros: Full Measures – Tiéd vagyok

A mai könyvértékelés középpontjában Rebecca Yarros Full Measures – Tiéd vagyok című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”

Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.

Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.

A könyvről:

A Full Measures az a regény amelyet már hosszú évek óta nézegettem, de valamiért soha nem szereztem be –egészen mostanáig. Rebecca Yarros neve azt hiszem, hogy ismerősen cseng a legtöbb könyvmoly számára, hiszen a Fourth Wing hatalmas szenzáció lett az egész világon, ám mégsem a fantasy, hanem ez a romantikus lett az első olvasmányom a szerzőtől. Már a fülszöveg alapján biztos voltam benne, hogy egy nagyon érzelmes és fájdalmas történetet fogok olvasni, a prekoncepcióim pedig valósággá váltak.

Ember katona családban nőtt fel, így amikor két katona érkezik hozzájuk, már tudja, hogy végzetes hírt tartogatnak a családja számára. Egy másodperc alatt változik meg a gondtalan 20 éves lány élete, hiszen az anyja nem tudja feldolgozni a fájdalmat és a gyászt, így Ember-nek kell gondoskodnia a családjáról, mindezek mellett pedig helyt állni az egyetemen és a magánéletében. Szerencsére belép az életébe egy régi ismerőse, Josh Walker, aki kedvességével, odaadásával, szikrázó szempárjával, kidolgozott izmaival és a titkaival gyökeresen felforgatja az életét. Vajon van számukra közös jövő? Ember meg tud nyílni Josh előtt? És ami a legfontosabb: hányszor törhet darabokra egy ember szíve?

Ez a könyv az én szívemet is darabokra törte, majd szépen elkezdte összeragasztani azokat a darabokat egy egésszé, hogy aztán újra áttaposson rajta. Ezt a regényt nem lehet érzelmek nélkül végigolvasni, egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy az érzelmek egészen széles skáláját bejártam. Vérzett a szívem Ember-ért, a családjáért és mindazokért, akiknek hasonló fájdalmakat kell átélniük. 

Ember az egyik legerősebb női karakter, akit megismertem az utóbbi időszakban: a fájdalmas valóság beköszönte után mindent megtett annak érdekében, hogy ne essen szét és menedzselje az életét, valamint gondoskodjon a testvéreiről és az édesanyjáról. Hihetetlenül büszke voltam rá, hiszen mindezen nehézségek mellett még a párkapcsolata is zátonyra futott, egyetemi campust váltott és újra fel kellett építenie önmagát. A regény végére ő járta be a leghosszabb utat, rengeteget fejlődött, megküzdött többször is a démonaival, végre ki merte mondani a gondolatait és meg tudott birkózni mindazzal, amiről korábban álmodni sem mert volna. Mindezekben persze nagy segítsége volt Josh, ez a csupaszív férfi, aki nem túlzok, de az első másodpercben elrabolta a szívemet. Ő az egyik legédesebb, legszerethetőbb férfi karakter, akiről olvastam. Mindig lehetett számítani rá, támaszt nyújtott Ember-nek és a családjának, ráadásul annyira kedvesen és tiszteletteljesen bánt a lánnyal, hogy kész, engem teljesen megnyert magának. Persze tartogatott bőven izgalmakat a karaktere na meg a titkok, amelyeket magával hordozott hosszú ideje. Imádtam a párosukat, azt a feltétel nélküli mély szerelmet, amely kettejük között kialakult. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy kettejüket egymásnak teremtette a végzet, én pedig csak remélni tudom, hogy a második könyvüket is minél hamarabb olvashatom magyarul. A mellékszereplők közül egyértelműen Sam és Jagger lettek a kedvenceim, mind a ketten meglepetést okoztak, és biztos vagyok benne, hogy róluk sem most hallottam utoljára.

A regény realisztikusan és nyíltan mutatta be a katona családban felnövő személyek életét. Ez egy olyan hivatás, amely mély hatást gyakorol az ember környezetére, amely rengeteg fájdalmat és nehézséget rejt magában, ezt pedig Rebecca Yarros gyönyörűen ábrázolta, ez a szál pedig körülölelte a történetet. A gyász feldolgozása mindenkinél más és más, ennek szélsőséges formáit is megtapasztalhatjuk olvasás közben, de egy biztos: erre nincs fekete-fehér recept.

Ez a könyv csodálatos, minden egyes sora lenyűgözött, és a lehető legőszintébben tudom ajánlani minden olvasónak, aki szeretne felülni egy kifejezetten fájdalmas érzelmi hullámvasútra. Higgyetek nekem, megéri.

Olvastad már/tervezed?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Tiéd vagyok

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Bea Fitzgerald: Girl, Goddess, Queen - Pokolba a szerelemmel

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Menő Könyvek jóvoltából lehetőségem adódott előolvasni a Girl, Goddess, Queen című könyvet, most pedig érkezem az értékelésemmel. Köszönöm szépen a lehetőséget!

Fülszöveg:

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

A könyvről:

Nem sok Perszephoné és Hádész retellinget olvastam eddig, de a Girl, Goddess, Queen határozottan a kedvencem lett. Istenek, nimfák, hatalom, kegyetlenség, szeretet, kedvesség és félelem - ebben a regényben minden adott ahhoz, hogy elrabolja az olvasó szívét.

A házasságra kényszerülő Perszephoné elkeseredettségében olyat tesz, amelyet senki sem feltételezett volna: leugrik az Alvilágba, hogy időt nyerjen és megváltoztassa a sorsát. Ám azt még ő sem sejti, hogy mi mindent tartogat számára az Alvilág, na meg persze Hádész.

Perszephoné egy hihetetlenül erős női karakter, aki tudja, hogy mit szeretne, és az önsajnáltatás helyett tesz is a céljai elérése érdekében. Ebben a retellingben ő nem egy szelíd, gyámoltalan kislány, hanem pont ellenkezőleg: hatalomra vágyik, és ezt nem fél mások tudtára adni. A legelső másodperctől fogva annak szentelte az idejét, hogy segítsen az Alvilágban, és mindezek közben szépen, fokozatosan ráébredt, hogy mekkora erő rejtőzik benne valójában. Céltudatos és domináló személyiség, egy valódi istennő. Hádész karakterében pedig egy sokkal érzékenyebb és kedvesebb istent ismertem meg, mint amire számítottam. Tökéletesen kiegészítették egymást, amíg Perszephoné fel akarta szántani a világot, addig Hádész mindenben támogatta őt. Tetszett, hogy nem rögtön az első másodpercben szerettek egymásba, hanem szépen lassan, miközben megismerték a másik valódi személyiségét és motivációit. Imádtam a párosukat, az éles szóváltásokat és a bensőséges pillanatokat. Az otthont, amelyet együtt teremtettek.

„– Majd együtt megbirkózunk vele.

– Nem, nem fogunk. Másként látjuk a dolgokat.

– Rendben. Akkor majd tartom a virágaidat, amíg darabokra szaggatod a világot – veti fel.”

A könyvben nagy szerepet kapott a család, különösen az anya-lánya kapcsolat. Míg Démétér mindent a lánya védelme érdekében tett, addig Perszephoné ezt egy ketrecként élte meg: fojtogatta mindaz, amit az anyja védelemnek szánt, ez pedig egy mélyebb konfliktushoz vezetett kettejük között. Az ő kapcsolatuk tökéletesen bemutatta, hogy mennyire fontos a kommunikáció, a másik nézőpontjának a megismerése, hiszen csak ez vezethet pozitív változásokhoz. Perszephoné az első pillanattól kezdve ellentétben állt az apjával, Hádésszal, aki nem csak a világot, de a lányát is uralni szeretné, és ennek érdekében nem riad vissza semmitől. Kegyetlen, hűvös, a szeretetet hírből sem ismeri, de legfőképpen: félti a hatalmát, így tudja, hogy Perszephoné veszélyt jelent rá. Míg Démétér a szerető, ám néha rosszul döntő anyát testesíti meg, addig Hádész a nem létező apát, a kegyetlen zsarnokot, az istenek királyát.

„Anyám azt mondta, a biztonságom azon múlik, mennyire félnek. Szóval, ha adnom kell valamit az isteneknek, amitől félhetnek, hát, legyen.

Magát a Poklot kínálom fel nekik.”

A főbb karakterek mellett nagyon érdekes és színes egyéniségekkel találkozhattunk: megismerhettünk számtalan istent és istennőt, nimfát, és egyéb természetfeletti erőt, ők pedig mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a történet ennyire élvezetes legyen. A mellékszereplők közül egyértelműen a Sztüx volt a kedvencem, ez a humoros és erőteljes lény, aki Perszephoné egyik nagy támasza volt. A leírások szemléletesek, az írásmód magával ragadó, a cselekmény izgalmas – Ez egy teljesen új Perszephoné és Hádész értelmezés, amely a legelső oldaltól kezdve rabul ejtett, és nem engedett szabadulni. Egyaránt aranyos, kedves, vicces és kellően sötét – a szerző rendkívül jól eltalálta az arányokat.

A Girl, Goddess, Queen egy szerethető ifjúsági retelling, amely biztos vagyok benne, hogy sokak szívét elnyeri majd. Ha szereted az erős női karakterekkel dolgozó feminista történeteket, akkor ne hagyd ki ezt a regényt.

Tervezed olvasni a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Girl, Goddess, Queen

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!

A mai értékelés középpontjában Rácz-Stefán Tibor Éld át a pillanatot! című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A kötetben LMBTQ mellékszereplő is megtalálható, ezért 18 éven felülieknek ajánlott.

Fülszöveg:

Egy dedikálás, ami megváltoztatja az egész életed!

Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat. A tizenhét éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy kiadónál dolgozik gyakornokként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét.

Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes. A tizenkilenc éves, francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy íróként is bizonyítson. Bastien a kétségbeesését és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikálásán viszont emberére akad: Panka az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt.

Egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között, az idő viszont ketyeg, a fiú ugyanis hamarosan elhagyja az országot. A szerelmüket már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra?

Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szíved. Mélyedj el benne!

A könyvről:

Ha jól emlékszem, akkor ez már az ötödik Rácz-Stefán Tibor olvasmányom, és biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Panka és Bastien párosa ismerős volt számomra a Kamupasi karácsonyra kötetből, és már ott felkeltették az érdeklődésemet, szóval örömmel vettem a kezeimbe a saját regényüket, hogy bepillantást nyerjek a kezdetekbe.

Panka egy könyvkiadónál dolgozik diákmunka keretében, ahol egy nagy eseményre készülnek: a világhírű író, Bastien érkezik dedikálásra, ennek megszervezése pedig hatalmas felhajtással és sok-sok feladattal jár. Úgy alakul, hogy Pankát küldik el a rossz helyre érkező íróért, aki idegességében szóba elegyedik egy külföldi állampolgárral, hogy gyakorolja az angolját. Milyen kár, hogy éppen a Bastien-nel kapcsolatos negatív érzéseit választja társalgási témának, pláne, amikor kiderül, hogy az idegen nem más, mint maga a francia író. Az ellenszenv adott, de ahogy telnek az órák, a szikrák is egyre inkább fellobbannak. De vajon lehet közös jövője egy árva lánynak és egy sztár írónak?

Ez a regény egy aranyos, kedves történet, amely bónuszként még karácsony környékén is játszódik, de mindezek mellett a mélyebb témák is terítékre kerülnek – ahogyan azt már megszokhattuk az író könyveiben. Panka mindig is magányos farkas volt, amely nem is csoda, hiszen árvaként nehéz sorsa volt, de ő nem hagyta magát elkallódni, rengeteget tanul, emellett dolgozik is, ráadásul próbálja kialakítani a megfelelő kapcsolatot a viszonylag friss nevelőszüleivel. Panka nehezen kötődik emberekhez és tárgyakhoz, hiszen megszokta, hogy minden csak ideiglenes az életében, és sokkal nehezebb dolga lenne, ha egy újabb költözés miatt potenciálisan hátra kell hagynia azokat, akiket szeret. A történet előrehaladtával egyre nyitottabb lett, megtanult kapcsolódni a nevelőszüleihez, akik életében először egy szerető és biztonságos közeget nyújtottak számára, és végre át tudta adni magát a Hannával való barátságának is. Bastien is rengeteg sebet és fájdalmat hordoz magában, hiszen egy néhány évvel ezelőtti balesetben elveszítette a jobb lába egy részét, ez pedig rendkívül keserűvé és megsebzetté tette őt, a fiú pedig másokkal kapcsolatban is inkább rombol, mint épít. Őszinte leszek, a regény elején nagyon nem tetszett, ahogyan lereagált bizonyos szituációkat, de aztán belegondoltam, hogy pont attól annyira emberi, hogy nem tökéletes. Mind a ketten sokat szenvedtek, sok mindent kellett feldolgozniuk, de amikor találkoztak, akkor egy kicsit mindkettejüknek könnyebb lett lélegezni. Szerettem a párosukat, azt, hogy segítettek egymásnak a gyógyulásban, a kezdeti ellenszenv pedig különösen megmosolyogtatott. Jó volt a kapcsolati dinamikájuk, mind a ketten hatással voltak egymásra, és segítettek a másiknak abban, hogy új nézőpontból lássák az életet. 

Tetszett, hogy váltott szemszöget kaptunk, így még inkább megismerhettük a karakterek lelki világát és a saját motivációjukat. Érdekes volt olvasni, hogy a múlt okozta traumák mennyire kihatnak a jelenre, hogy Panka és Bastien milyen nehezen kötődnek, valamint mi mindent próbálnak tenni annak érdekében, hogy javuljon a helyzet. Rengeteg jó gondolatot olvashatunk ebben a kötetben, az egyik legfontosabb mondanivaló számomra pedig az, hogy igenis kedvesnek kell lenni másokkal és tisztelettel kell bánni mindenkivel, hiszen nem tudhatjuk, hogy ki milyen sebeket hordoz, és kinek van szüksége arra, hogy egy mosolyt kapjon.

"A személyes problémáink nem indokolhatják, hogy undorítóan viselkedjünk másokkal."

Ha szereted az első szerelem típusú történeteket, akkor nagy valószínűséggel ez a kötet elnyerheti a tetszésedet. Az Éld át a pillanatot! egy kedves, aranyos és egyben lelket gyógyító olvasmány az élet nehézségeiről és a szerelem erejéről.

Olvastad már a regényt?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Éld át a pillanatot

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: Reminders of Him – Emlékek róla

A mai értékelés középpontjában Colleen Hoover Reminders of Him – Emlékek róla című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négyéves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől, bármennyire keményen dolgozik is azon, hogy bizonyítson.

Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához. Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.

A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.

Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?

A könyvről:

Colleen Hoover már rengeteg alkalommal bebizonyította, hogy zseniális történeteket alkot, ennek köszönhetően pedig már hosszú évek óta a kedvenc íróim között tartom számon. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy bármit is olvasok tőle, az hatással lesz rám, összetöri a szívemet, reményt ad, ráadásul rengeteg tanulságos, fájdalmas és igaz gondolat lakozik a sorok között. Az Emlékek róla az a történet, amelynek eszméletlenül vártam már a megjelenését, és biztos voltam benne, hogy nagyon megterhelő lesz érzelmileg - ez valóban így is lett. Ez a könyv egy újabb lenyűgöző alkotás, amelyen sírtam, mosolyogtam, és amely egyszerre törte össze és gyógyította meg a szívemet. Röviden: működött a Colleen Hoover varázs.

Az alaptörténet szerint Kenna öt évet börtönben töltött gondatlanságból elkövetett emberölésért, a börtön kezdetén pedig életet adott a kislányának. Öt évvel később, a szabadulása után visszatér a városba, ahol a tragédia történt, és nem titkolt célja, hogy szeretne a lánya életének a része lenni. Senki sem nézi jó szemmel a börtöntöltelék, a "gyilkos" felbukkanását, és minden követ megmozgatnak, hogy távol tartsák őket egymástól. Ledger azonban akaratlanul is egyre közelebb kerül a lányhoz, ezzel pedig olyan veszélyes terepre merészkedik, amelynek következtében elveszíthet mindent, ami eddig fontos volt számára. A vonzalomnak azonban nehéz ellenállni, és amikor Ledger megismeri Kenna igazi arcát, már tudja: bajban van.

Nem túlzok, amikor azt írom, hogy már az első fejezet hatott rám. Ez a könyv a legelső soroktól kezdve magába szippantott, és nem engedett szabadulni. A szívem szakadt meg Kennáért, ezért a fiatal lányért, aki mindent elveszített, de közben kíváncsi is voltam, hogy pontosan mi történt. Tudtam, hogy itt semmi sem fekete és fehér, én pedig alig vártam, hogy kiderüljön minden apró részlet, és végre átfogó képet kapjak. Könnyű volt Kenna karakterét megkedvelni, aki a börtönben töltött évek után is csak egy valamire vágyott: hogy a lánya mellett lehessen. Nagyon tetszett, hogy mennyit küzdött a lányáért és nem hagyta, hogy bármi is eltántorítsa a céljától. Az érem másik oldala is jelen volt, hiszen a váltott szemszögnek köszönhetően beleshettünk Ledger gondolataiba is, a kezdeti ellenállás és a Kennától való távolságtartás pedig teljesen érthető volt szerintem. Mindenki a legjobbat akarta a kislánynak, és Ledger valamint a Diem nagyszülei szemszögéből nézve ez nem Kennát jelentette.

A kötet részletekig menően beleáll a témába, hogy vajon egy börtönből frissen szabadult fiatal nőnek mik a kilátásai, milyen jogai vannak, és hogy mennyire nehéz boldogulnia, és akárhányszor abban reménykedett, hogy ez az ajtó most kinyílik, végül csak felszereltek rá egy újabb zárat. Ez a téma biztos vagyok benne, hogy más olvasókból is kettős érzelmeket vált ki, hiszen mint írtam, egyszerűen nem fekete és fehér, de ebben a kontextusban és a történteket ismerve és nem tudtam nem szurkolni Kennának. Annyi fájdalom, annyi megsebzett pillanat, és ő kitartott, ezzel pedig bizonyította, hogy mennyire erős valójában.

A karakterek árnyaltak, itt senki sem egysíkú, hanem mindenki tulajdonságok igen széles skáláját hordozza magában, és ez tette őket igazán emberivé. Teljesen el tudtam képzelni, hogy akár Kenna, akár Ledge, vagy a mellékszereplők valós személyek lehetnek, egy könyvben pedig én különösen fontosnak tartom a jól kidolgozott, valósághű karaktereket. A romantikus szálat nem éreztem túlzásnak, a szerző ebben is jól megtalálta az arányokat, és abszolút hiteles volt számomra Kenna és Ledger kapcsolata.

Ez a regény összetört, megsiratott, de egyben reménnyel is eltöltött. Számos jelenet volt, amelyeknél összeszorult a szívem, majd megint számos, amikor kioldódott a csomó. Ha valaki szeretne részt venni egy igazi érzelmi hullámvasúton, akkor ez a könyv jó választás lehet. Én elsősorban felnőtt olvasóknak ajánlom, hiszen a benne megfogalmazott témák igényelnek egy bizonyos érzelmi intelligenciát és egy érettebb nézőpontot. Colleen Hoover nem tud rosszat írni, ezt már sokszor bebizonyította az elmúlt 9 évben, én pedig kíváncsian várom, hogy mi mindent tartogat még számomra.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: Emlékek róla

Köszönöm, hogy velem tartottál,

Dorka

Könyvértékelés - Charlie Mackesy: A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló

A mai értékelés középpontjában Charlie Mackesy A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló című kötete áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Egyetemes, szívmelengető mese, ami egyaránt szól idősekhez és fiatalokhoz.

Egy kíváncsi kisfiú, egy mohó, élettel teli vakond, egy nehézségektől megviselt róka és egy bölcs, szelíd ló barátsága. Ők négyen felfedezik a nagyvilágot. Kérdéseket tesznek fel egymásnak. Viharokat élnek át együtt. Megtanulnak szeretni.

Ez a könyv óda az ártatlansághoz és a kedvességhez, olyan élettanulságok gyűjteménye, ami már milliók szívét érintette meg.

A könyvről:

Mindig is imádtam a hasonló köteteket, amelyek nem esnek túlzásokba: egyszerű történettel, de mély mondanivalóval rendelkeznek, az illusztrációk pedig még inkább segítenek elmerülni ebben a világban. A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló egy szívmelengető mese szeretetről, bátorságról, önmagunk megismeréséről, barátságról és a megtett útról. A könyvből rövid animációs film is készült, amelyet bár még nem láttam, de az alapanyag miatt talán nem is meglepő, hogy elnyerte az Oscar-díjat.

Legyen szó egy fárasztó napról, egy rossz időszakról, de elmerülni ebben a kötetben határozottan kirángat a monotonitásból, feltölt lelkileg, és egy olyan pluszt ad, amely örök érvényű, és amely örökké velünk marad. A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló tipikusan az az olvasmány, amelyet rengetegszer elő lehet venni, és mindig mély hatást fog gyakorolni ránk, mindig lesz valamilyen új tanítása, amelyet aktuálisan fontos, hogy halljunk. Ahogy a szerző is megfogalmazta, ezekbe a karakterekbe mi olvasók valószínűleg még többet látunk, mint amennyit ő megteremtett, és ez fantasztikus: mindenki hozzá tudja adni a saját tapasztalatait, a saját világlátását a történethez, éppen ezért mindenki számára kicsit személyre szabott az élmény.

Részlet a könyvből

A kötet egyik fő mondanivalója, hogy senki se ítéljen első látásra: gondoljunk csak a kicsi Vakondra, aki nagy dolgokra hivatott, és akinek mindig van ideje egy (vagy kettő) sütire, hiszen az élet sokkal szebb, ha adunk hozzá egy kis élvezetet. Tetszett, hogy nem riadt meg a Rókától, épp ellenkezőleg, segített neki, a jó tette és bátorsága pedig viszonzásra talált. A Vakond testesíti meg a bölcsességet, szavaival gyakran segít társainak meglátni a világ szépségeit. A Róka első pillantásra egy veszélyes vadállatnak tűnhet, de bebizonyította, hogy mennyire szelíd valójában, aki ritkán szólal meg, de amikor megteszi, akkor az sokat jelent. A Kisfiú kicsit elveszett, nehezen találja a helyét, de barátainak köszönhetően hamar ráeszmél, hogy a szeretet és a barátság ereje mindent felülír. A Ló megtestesíti a kedvességet, barátai támogatásainak köszönhetően pedig felülkerekedik a félelmén és képes megmutatni a valódi énjét. Négyen együtt egy családot alkotnak: szeretik és támogatják egymást, segítenek pozitívabban szemlélni a világot és olyan útravalót adni, amelyen hosszan el lehet gondolkodni. A kötet tele van teljesen új, máshol nem hallott gondolatokkal? Nincs. Sok minden általános/sokat hallott tanulság, mégis, ahogy a szerző összefűzte őket egy történetté, valami többet teremtett.

Imádtam ezt a könyvet, amely abszolút mély hatást gyakorolt rám. Mindenkinek csak ajánlani tudom kortól függetlenül, hiszen ez egy örök érvényű mese, örök érvényű tanításokkal. 

A kötet megvásárolható ezen a linken:  A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka