2020. szeptember 28., hétfő

Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Sziasztok! A mai bejegyzésben Rácz-Stefán Tibor regényéről, a Mikrofonpróbáról fogok írni nektek.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

Hanna, a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

A könyvről:

Korábban már volt lehetőségem a szerzőtől olvasni, azt a regényét nagyon szerettem (Pokolba a jópasikkal! - az értékelésem megtalálható erre a linkre kattintva!), így kíváncsian álltam neki a Mikrofonpróbának is, amely nem okozott csalódást. Úgy érzem, hogy ebben a könyvben minden benne van, ami egy Young Adult történethez szükséges: fiatalos, lendületes, izgalmas szerelmi szálakkal dúsított.

Dávid és Áron párosát már megismerhettük az író  Fogadj el! című regényéből, amelyet én sajnos nem olvastam, de itt nagyon megszerettem őket. Tetszett, hogy mennyire ellentétei egymásnak, az pedig pláne megmelengette a szívemet, hogy Áron minden nehézség ellenére is kiállt Dávid mellett, támogatta őt, ahogyan azt egy párkapcsolatban illik is. Szörnyű volt olvasni, hogy mi minden történt a Szép Remények Gimnáziumban, nem is csoda, hogy Dávid ennyi nehézséggel küzd a trauma után. Dávid hatalmas fejlődésen ment át a regény alatt, talán ő a legnagyobbon, és olyan jó volt olvasni, ahogyan újra megtalálja önmagát. Néha egyébként úgy éreztem, hogy Áron el-elvágyódik ebből a kapcsolatból, és csak remélni tudom, hogy van közös jövő a számukra.

Hanna az Ady Gimnázium egyik új diákja, aki már az első pillanatokban belopta magát a szívembe. Okos, szimpatikus és még könyvmoly is! A regény előrehaladtával fokozatosan egyre jobban megismerhettük, és számomra a Mátéval történő veszekedései és közös jelenetei alatt teljesedett ki úgy igazán. Tetszett, hogy megtalálta a hangját, kiállt saját maga és a szerettei mellett. Hatalmas fejlődésen ment át ő is, amely abszolút a javára vált. Nagyon szerettem Mátéval a párosukat, számomra nem is kérdés, hogy Máté drukker vagyok, és habár a fiú kifejezetten bunkó volt a lányhoz, rengeteget változott a történet alatt. Elsőre nagyon ellenszenves figura, de nem szabad elítélni, hiszen az ő múltja is fájdalommal és szenvedéssel teli, amelyből egyedül a zene és Hanna jelenthet kiutat.

Xiara pedig egy imádnivaló lány, aki rengeteg nehézségen ment keresztül, köszönhetően a származásának és a családjának. Szívfájdító volt olvasni, hogy mennyire kikezdik az emberek azt, aki egy kicsit is más tőlük, és habár Xiara szíve magyar, a világ mégsem fogja soha befogadni úgy igazán. Ahogy ő is fogalmazott: nem tartozik sehová sem, és ez rengeteg fájdalmat okozott a karakternek, ám ennek ellenére is tud boldog lenni és szeretni, amely talán a legfontosabb. A tánc a szenvedélye, az ő mentsvára, amely fontos szerepet kap a cselekmény további alakulásában is.

Nagyon szeretem, hogy ennek a regénynek több mélysége is van, hiszen megannyi fontos témát dolgoz fel, amelyek már önmagukban is elgondolkodtatóak, hát még így egyben. Olvashatunk többek között a rasszizmusról, a kiközösítésről, a melegekkel szembeni ítélkezésről, megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzés szerető család vagy szülők nélkül felnőni, megtudhatjuk, hogy milyen, amikor szertefoszlik az álmunk és olvashatunk az útkeresésről is. A könyvben szereplő karakterek rendkívül összetettek, és a lehető leghatározottabban mondhatom, hogy nem átlagos figurák. Mindannyiuknak megvannak a saját problémáik, de mégis képesek félretenni azokat, ha a barátaikról van szó. 

A könyv második felében hangsúlyos szerepet kap a kollégium megmentése, amelynek köszönhetően a karaktereinknek ki kell mozdulniuk a komfortzónájukból. Vajon sikerül elérni a vágyott célt? Vagy az egész folyamat bukásra van ítélve? 

Egy rendkívül szórakoztató olvasmány a Mikrofonpróba, amelyet mindenkinek bátran tudok ajánlani, ha szeretnétek egy zenés-táncos, szórakoztató és egyben komoly, mélységekkel teli regényről olvasni. Az olvasáshoz pedig javaslom, hogy a második kötet is kéznél legyen, hiszen a végén bőven tartogat meglepetést…

Végezetül pedig szeretném megosztani veletek a kedvenc idézeteimet a könyvből:

 „ Minden könyv érték, méltóképpen kell bánni velük.”

„Bár, okos dolog olyan emberrel barátkozni, aki megzavar olvasás közben?”

„Hihetetlen, hogy valaki ennyire nem képes tisztelni a világ legjobb dolgát! A könyv egyszerűen szent és sérthetetlen, milyen barbár dobálja már?”

„- …Látom, megint vörös pöttyösben nyomod.

- Mert tudom, hogy mi a jó nekem.” 

„Hanna az ajkába harap, hogy be ne nyögje, senki nem lesz attól okosabb vagy műveltebb, ha szépirodalmat fal. A lényeg, hogy olvassunk, tök mindegy, hogy mit. És ami őt illeti, a szórakoztató könyvek híve, amiben semmi kivetnivalót nem talál.”

Ti olvastátok már a Mikrofonpróbát? Hogy tetszett nektek?:)

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

2020. szeptember 22., kedd

Könyvértékelés - Christina Lauren: Autoboyography ​– Egy fiús könyv

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában az egyik legkülönlegesebb nyári olvasmányom áll, amely nem más, mint a szerzőpáros Christina Lauren regénye, az Autoboyography – Egy fiús könyv. 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Saját fotó. Instagram: dsheavenofbooks
A kép felhasználása engedélyköteles!
„Mennyi örömmel és bánattal jár queerként felnőni!” – Teen Vogue

Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.

Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!

Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.

Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.

A könyvről:

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném kiemelni ezt a fantasztikus borítót, amely úgy gondolom, hogy minden könyvmolyt levett a lábáról. Tetszik a könyves megoldás, az meg pláne, hogy mit jelképez. Nagyon jól visszaadja a történet hangulatát, és kétség kívül az egyik legszebb borító a polcomon.

Az Autoboyography egy nagyon különleges regény, hiszen nem csak LMBTQ témát dolgoz fel, hanem ezt az egészet összeköti a vallással is, amelynek köszönhetően egy rendkívül egyedi és küzdéssel teli könyvet olvashatunk. Tanner egy queer srác, aki mindig is egy olyan környezetben élt, ahol elfogadják őt. Ám három éve elköltöztek a családjával egy mormonok lakta városba, ahol nem lehet igazán önmaga, ahol nem mondhatja el senkinek, hogy ő biszexuális, hiszen az ott élő személyek vallási neveltetéséből adódóan ez bűnnek számít. Tanner az iskolában felvesz egy könyvírással foglalkozó szemináriumot, ahol összeismerkedik Sebastiannel, a helyi püspök fiával, aminek köszönhetően az élete felfordul. Vajon létezik közös jövő egy queer és egy mormon srác számára? Kialakulhat szerelem? És tényleg fontosabb a vallási tanítás, mint a saját családunk?

Bevallom, elég nehezen szippantott be a regény, hiszen a 120. oldal környékéig úgy éreztem, hogy nem igazán történik semmi – vagy csak rossz periódusban kezdtem neki. Kicsit félreraktam, aztán pár hét múlva újból nekivágtam. Szerencsére utána már beindultak az események, és engem is képes volt magával sodorni a történet. Furcsa volt eleinte a vallási dolgokról olvasni, meg kellett kicsit szoknom, de szerencsére ez könnyen ment.

Nagyon kedveltem Tanner karakterét, az ő és a családja felfogását és szemléletmódját. Érdekes volt olvasni, ahogy összetalálkoztak Sebastiannel és megkedvelték egymást, hiszen annyira más háttérrel rendelkeztek, de mégis, a szikra az első pillanattól kezdve ott volt közöttük. Mindkét karakternél megfigyelhető volt a fejlődés, különösen Sebastian esetében, aki eleinte egy félénk fiú volt, és megpróbálta elnyomni magában az érzéseket, engedett a környezete elvárásainak, ám idővel ő is rájött, hogy a saját boldogsága fontosabb, mint másoké. Külön bonyolította a helyzetet, hogy Sebastian maga is fontosnak tartotta a vallást, a vallási neveltetést, és ez az egész nagyon kettős érzelmeket keltett benne. Hiszen melyik kezébe harapjon? Mit válasszon? A szerelmet és a családja megvetését, vagy a számára is oly fontos vallást, amelyben szentül hisz? Nagyon aranyos párost alkottak ők ketten, és a kapcsolatuk bebizonyította, hogy az igaz szerelemben nem számít mások véleménye, az emberek felől érkező nyomás, csupán a szeretet, amely erősebb minden másnál. Az biztos, hogy rengeteg dolgon kellett átesniük, de sokszor a nehézségek után csak erősebbek leszünk – és ez a karaktereink esetében is így történt. Külön szeretném még kiemelni Autumn és Tanner barátságát is, akikről egyszerűen jó volt olvasni. Nem volt tökéletes, mesébe illő az ő kapcsolatuk sem, éppen ezért úgy érzem, hogy nagyon valósághűre sikeredett. Az pedig külön öröm, hogy Autumn ennyire támogató barát, akire Tanner mindig számíthatott.

Az Autoboyography egy olyan könyv, amelyet bátran tudok ajánlani MINDENKINEK, hiszen annyira fontos témákat dolgoz fel, ezáltal pedig egy újfajta szemléletmódba láthatunk bele. Nem egy fordulatokkal teli könyv, de úgy érzem, hogy nem is kell annak lennie. Nagyon gyönyörűen mutatja be két fiatal szerelmét, akiknek nem lenne szabad szeretniük egymást. Fájdalmat fog okozni, össze fogja törni a szíved – de megéri. Ezért a könyvért nagyon is.

Ti olvastátok már az Autoboyographyt? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
papír formátum
e-book formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2020. szeptember 13., vasárnap

Könyves nyárösszegző | 2020

Sziasztok! A Nyári TBR lista bejegyzésemben megígértem nektek, hogy mindenképpen fog érkezni egy nyárösszegző is az olvasmányaimról és az új szerzeményeimről, ezt olvashatjátok most.

Instagram: dsheavenofbooks | A kép felhasználása engedélyköteles!
Idén nyárra minimum 10 könyv elolvasását tűztem ki célul, amelyet sikeresen teljesítettem is – végül 13 kötettel zártam az évszakot. Fantasztikus történeteket ismerhettem meg, a következőekben ezekről a regényekről szeretnék pár rövid sort írni nektek:

(Amely kötetekről írtam már bővebben a blogomon, ott megtaláljátok a linkeket. Jelenleg azokról szerettem volna többet mesélni nektek, amelyekről nem született bejegyzés.)

1. Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!


Az egyik kedvenc Disney mesém, a Jégvarázs retelling változata a Ne érezz, ne kérdezz! Én nagyon szerettem, jó volt újra elmerülni ebben a világban, és más szemszögből is megismerni az eseményeket. 

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

2. Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája


Kétség kívül az idei évem egyik legnagyobb kedvenc olvasmánya lett az Énekesmadarak és kígyók balladája, amely az ifjú Coriolanus Snow történetét meséli el nekünk. 

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

3. Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább

Egy nagyon aranyos, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas romantikus regény az After we fall, amely bár nem rengette meg a világomat, mégis nagyon kellemes emlékeim vannak róla.

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

4. José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Meglepetés volt számomra ez a könyv, amely sokkal jobban sikerült, mint én számítottam rá. Egy tök jó fantasyt olvashattam, amelyet nektek is bátran tudok ajánlani.

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

5. Szerb Antal: Utas és holdvilág

Bevallom, ez volt életem második klasszikus regénye, amelyet teljesen elolvastam, és nagyon tetszett! Szeretnék még több klasszikus történetet megismerni, az Utas és holdvilág pedig abszolút meghozta hozzájuk a kedvemet. Szerintem érdekes volt, szerethető, engem teljesen lekötött és nem engedett szabadulni. Külön öröm, hogy a csodaszép Libris díszkiadásban olvashattam, amelyben számos gyönyörű illusztrációval is találkozhatunk. 

6. Bella Swift: A láma, aki koszorúslány lett

Imádtam! Életem egyik legaranyosabb olvasmánya, amely hatalmas kedvencem lett. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára lapoztam végig ezt a fantasztikus mesekönyvet. Bátran tudom ajánlani nektek – kortól függetlenül!

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

7. Stephanie Garber: Caraval

Nagyon régóta ült már a polcomon ez a kötet, amely számomra az idei nyár quilty pleasure olvasmánya. Nagyon-nagyon szerettem! Bár nem volt tele hatalmas fordulatokkal, nem lett a kedvencem, de összességében egy nagyon kellemes és varázslatos olvasmány, amelyet bántam volna, ha kihagyom.

8. Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv

Egy csodálatos könyv, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok. Egyszerűen olvasni kell, hiszen nem csak kívül, de belül is gyönyörű.

Hamarosan érkezik róla az értékelésem!

9. Riley Baker: A Happy End után

Szintén egy új kedvenc olvasmány. Egyszerűen odáig voltam érte. Izgalmas volt, fiatalos, letehetetlen. Sajnálom, hogy olyan hamar végeztem vele, hiszen most tűkön ülve várom a folytatást.

Ha szeretnétek egy fiatal, magyar szerzőtől olvasni, akkor bátran tudom ajánlani nektek Riley Baker könyveit. Számomra feledhetetlen olvasmányok!

10. Vi Keeland: Fiatal szerető

Ezer éve tervben volt már egy Vi Keeland regény elolvasása, és annyira örülök, hogy a Fiatal szerető lett az első! Nagyon-nagyon szerettem! Egy kellemes, romantikus történet, amelynek van mondanivalója is. Szintén bátran tudom ajánlani nektek! Ha pedig hozzám hasonlóan ti is halogatjátok Vi Keeland könyveit, akkor ne tegyétek tovább.

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

11. Riley Baker: Szavad ne feledd!

Nagyon kedves számomra ez a kötet, hiszen mint előolvasó volt lehetőségem megismerni a regényt. Egyszerűen fantasztikus volt! Tökéletesen kikapcsolt és elvarázsolt, hozta számomra az elvárt színvonalat. Ez a könyv egyébként még nem jelent meg, de érdemes figyelni a webshopokat és lecsapni rá. Ha szereted az ifjúsági irodalmat, akkor ezt a történetet is szeretni fogod!:)

12. Stephanie Garber: Legendary

Mint fentebb is írtam nektek, nagyon szerettem a Caravalt, így számomra nem is volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot. Imádtam ezt a kötetet is, nem is tudnék választani az első kettő közül. Izgalmas volt és letehetetlen. Egyszerűen magába szippantott ez a világ.

13. Stephanie Garber: Finale

Izgatottan vártam a trilógia befejező kötetét, amely számomra kicsit csalódás volt. Úgy érzem, hogy nem tudott felérni az első két könyv színvonalához. Kicsit túl gyors, túl hihetetlen és unalmas volt. Nem ezt vártam tőle. És bár ez a kötet nem annyira tetszett, mégis szeretettel gondolok vissza a trilógiára, amely bizony belopta magát a szívembe.

Ezek lettek volna az én 2020-as évi nyári olvasmányaim. Mint láthatjátok, 3 könyv még nem került sorra a TBR listámról, de az egyiket jelenleg olvasom (Mikrofonpróba). Szeretném a másik két kötetet is pótolni majd, remélem, hogy hamarosan sor kerül rájuk.

Most pedig érkezzenek a nyári szerzeményeim, csak felsorolás szintjén:

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

David Levithan: Nap nap után

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak

José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Ady Endre: Élő Ady

Riley Baker: A Happy End után 

Bella Swift: A láma, aki koszorúslány lett

Micol Ostow: A kezdet

Vi Keeland: Fiatal szerető 

Colleen Hoover: Verity 

Jennifer L. Armentrout: Míg a halál… 

Erin Watt: Bukott örökös 

Sarah J. Maas: Macskanő: Lélektolvaj 

Whitney G.: Barátod: Carter 

P. Dangelico: Wrecking Ball – A romboló

Kelly Oram: Cinder és Ella

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek 

Stephanie Garber: Legendary

Stephanie Garber: Finale

És négy Napraforgó Kiadó kötet:

Kedvenc meséim 

Az 50 legszebb klasszikus mese

(Zseblámpával) Az emberi testben - Fedezd fel a titkokat!

Az ókori Egyiptom

És végezetül szeretnék egy kicsit mesélni nektek az őszi terveimről:

Sajnos nekem is elkezdődött újra az iskola, és egy elég húzós év áll előttem, hiszen elérkeztem az utolsó két félévemhez az egyetemen, amellyel kéz a kézben jár a diplomamunka elkészítése és az egyéb végzős teendők. Éppen ezért nem tűztem ki magamnak már semmilyen célt az év hátralevő részére, csupán annyit, hogy a nálam lévő recenziós könyveket szeretném minél hamarabb elolvasni, és jól érezni magam, kikapcsolódni. Az viszont biztos, hogy nem maradtok blogbejegyzés nélkül, hiszen a recenziós kötetekről mindenképpen fogok írni +tervben van egy új sorozat elindítása is itt, a blogomon.

Végezetül pedig meséljetek nekem kommentben: melyik volt a kedvenc nyári olvasmányotok?

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok,

Dorka

2020. szeptember 8., kedd

Könyvértékelés - Erin Watt: Bukott örökös

Sziasztok! Ma a Prológus Back to school projektjének keretein belül egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig a szerzőpáros, Erin Watt regényéről, a Bukott örökösről írok nektek.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Ezek a Royal fiúk tönkretesznek.

Easton Royalnak mindene megvan: vonzó külső, sok pénz, éles ész. Életének egyetlen célja, hogy a lehető legjobban szórakozzon. Sosem gondol a következményekre, mert nem kell miattuk aggódnia.

Egészen addig, amíg fel nem tűnik Hartley Wright, és fel nem forgatja egyszerű életét. Ő az egyetlen lány, aki nemet mond neki, hiába vonzódik a fiúhoz. Easton képtelen megfejteni, és ez csak még ellenállhatatlanabbá teszi a számára.

Hartley-nak nincs rá szüksége. Szerinte Eastonnak előbb fel kell nőnie.

Lehet, hogy igaza van.

Ellenségek. Szabályok. Megbánások. Eastonnak életében most először nem elég a Royal-korona. Kénytelen megtanulni, hogy minél magasabbról indul valaki, annál nagyobbat bukhat.


A könyvről:

Azt hiszem, nem árulok el újdonságot, ha azt írom, A Royal-család sorozat eléggé megosztó: általában vagy szeretik vagy utálják az emberek, és őszintén, én mindkét oldal nézőpontját meg tudom érteni. Szerintem is elég vegyesre sikeredtek a kötetek, de ez a könyv számomra kiemelkedik a többi közül. 

A Bukott örökös a sorozat 4. része, amely bár olvasható szerintem önállóan is, de mégis annyi minden történt az előzményekben, hogy az igazi élményt szerintem úgy fogja nyújtani, ha szépen sorban haladunk a regényekkel. Mielőtt azonban tovább mennék, mindenképpen szeretnék kitérni a borítóra, amely szerintem gyönyörű, bár ez az egész sorozatra jellemző. Tetszik, hogy mindegyik ízléses, minimalista, a színek is szépek, és nagyon jól visszaadják a Royal hangulatot.

Korábban már volt lehetőségünk jobban megismerni Easton Royalt, akinek a szemszögéből íródott ez a regény. Easton egy forrófejű, makacs, nehezen kezelhető személyiség, aki önpusztító viselkedést folytat, de mégis, olyan könnyű szeretni, hiszen tud igazán kedves, vicces lenni, és törődni másokkal. Szerintem nem vagyok egyedül, aki kifejezetten megkedvelte a karaktert - annak minden hibájával együtt. Néha egyébként annyira sajnáltam szegény Eastont, hiszen mindig is kilógott a családból, amit ő is érez, és nehezen dolgoz fel, viszont határozottan láttam benne a karakterfejlődést, amely miatt nagyon boldog vagyok. Ideje felnőnie Eastonnak, és szerencsére ő is kezd erre rájönni. A női főszereplőnk, Hartley pedig egy hétköznapi lány, akiről könnyű elhinni, hogy a valóságban is létezhet. Nagyon szerettem, hogy ésszerűen gondolkodott, és teljesen más volt, mint a korábban már megszokott női karakterek – mind külsőleg, mind belsőleg. Érdekes volt olvasni, ahogyan ők megismerkedtek egymással és ahogy megnyíltak a másik előtt. Tetszett, hogy nem ugortak rögtön egymás nyakába, ahogyan az is, hogy Easton hű maradt önmagához, és bár elsőre nem feltétlen fogta meg Hartley külseje, nem zengett ódákat a szépségéről, de mégis, a belső értékeit megismerve már igazán gyönyörűnek látta a lányt. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen egy pozitív döntés volt a szerzőpáros részéről, hiszen így sokkal közelebb érezheti az olvasó magához a történetet: akár ő is lehetne az a bizonyos hétköznapi lány, aki végre nem a sztereotípiáknak és elvárásoknak megfelelően néz ki. Akinek nem az a legfontosabb, hogy milyen ruhát vegyen fel, hogy nézzen ki a haja és meddig érjen a szoknyája. Tetszett, hogy különbözőek Eastonnal, de mégis jól megértik egymást. Imádtam a közös jeleneteiket, és kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban. 

Apropó, folytatás. A könyv vége után csak a fejemet tudtam fogni, és azonnal szerettem volna az utolsó kötetet is a kezeim között tudni, de sajnos annak a megjelenésére még várnunk kell. Ha nem szereted az erős függővéget, akkor mindenképpen ajánlom neked, hogy várd össze a két részt, mert itt bizony brutális cliffhanger található az utolsó oldalakon.

Nagyon szerettem a regényben, hogy minden Royal testvér megjelent benne valamilyen szinten, hogy az ő életükbe is további betekintéseket nyerhettünk. Kedveltem az új mellékszereplőket is, gondolok itt Branre és Pash-ra, akik szerintem üde színfoltjai voltak ennek a könyvnek. Tetszett, hogy több csapattagos/sportolós jelenet volt benne, nagyon szeretem, mikor az ilyen apróságok is teret kapnak egy-egy regényben, valahogy megfelelően kiegészítve a történetet.

Összességében azt tudom mondani, hogy számomra a Bukott örökös lett a sorozat kedvenc kötete, amely egy igazán szórakoztató és kikapcsoló olvasmány volt. Természetesen megtalálhatóak benne a korábbi Royal-kötetekre is jellemző jegyek (eltúlzott drámák, az amerikai iskola olyasfajta bemutatása, amely számunkra elképzelhetetlen, alkohol, erőszak), de ezek ellenére is tudtam szeretni, és örülök, hogy elolvastam.

Én bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki talán kicsit elbizonytalanodott a sorozatban, de azoknak is, akik most szeretnék elkezdeni! Szerintem Easton miatt megéri.:)

Ti szeretitek a Royal-család történeteit? Melyik a kedvenc kötetetek? 

A sorozat pedig megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy olvastatok. Találkozunk legközelebb is,

Dorka