Könyvértékelés - Adriana Locke: Written in the Scars – Sebhelyeinkbe írva

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Adriana Locke Written in the Scars – Sebhelyeinkbe írva című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Beleszeretni valakibe egyszerű. Kiszeretni pedig a legnehezebb dolog a világon.

És Elin és Tyler Whittnek borzasztóan nem megy.

Elin sorsa abban a pillanatban megpecsételődött, ahogy a helyi kosárlabdasztár rámosolygott. Rettenetesen egyszerű volt beleszeretni a városka sötét hajú sármos mosolyú és erős, atlétikus alkatú nagymenőjébe.

Ezernyi álmos mosoly, céltalan vidéki kocsikázás és a hátsó ajtó nyikorgó csukódása után beköszönt a valóság. És mindenkit ledönt a lábáról. Szerelembe esni volt a dolgok könnyebbik fele. Nézni, ahogy minden darabjaira hullik, lehetetlenség.

Mikor Ty felbukkan azzal az elhatározással, hogy megmenti a családját a széthullástól, Elin a múlt veszekedései és egy új kezdet ígérete között kezd őrlődni. Ty az a férfi, akinek a kezébe helyezte a szívét, a férfi, akit mindennél jobban szeret. De ő az a férfi is, aki a világon a legtöbb fájdalmat képes okozni neki.

Az élet nem mindig egyszerű. A szerelmet nem a nyúlszívűeknek találták ki. De az élet tanulságos, és ezt Ty és Elin sebhelyei bizonyítják. A szerelmük van megírva azokban a sebhelyekben, amik vagy együtt tartják őket… vagy szétszakítják őket örökre.

Adriana Locke sikerkönyve, egy rendhagyó, komoly romantikus történet.

Mélyedj el benne!

A könyvről:

A Sebhelyeinkbe írva egy olyan történet, amely elolvasása után nagyon nehéz megtalálni a szavakat. Nem egy átlagos rubin pöttyös könyv, annál sokkal komolyabb, sokkal mélyebb tartalma van. Ez a regény darabokra szedte a lelkemet. Hatalmas kedvenceim a "második esély" történetek, szeretek végig izgulni a karakterekkel, élvezem a feszültséget, amely körüllengi az ilyen könyveket, és imádom nyomon követni, hogy hogyan is talál újra egymásra két ember. Ezeket mind megkaptam ebben a kötetben is. Nagyon kevés olyan könyvet olvasok, amely nem két karakter egymásra találását mutatja be, hanem az esküvő, a "boldog vég" utáni eseményeket, így külön felüdülésnek hatott ez a regény. A borító is gyönyörű, imádom a színeit, azt pedig pláne, hogy mennyire harmóniában van a történettel. Egyszerűen telitalálat.

Annyira életszerű volt, hiszen már az alaptörténet is egy olyan szituációt vázol fel, amely bárki életében előfordulhat: egy elromlott házasság, ahol hiába szereti egymást a két fél, mégis, annyi minden ékelődik közéjük. A szeretet sokszor önmagában nem elég – igenis küzdeni kell azért, hogy egy házasság működjön, és igenis nem szabad küzdelem nélkül elengedni azt, ami ennyit jelent nekünk. Ez a történet megmutatta, hogy a szeretetnek (a szerelemnek) mekkora ereje lehet. Nem volt egyszerű, ahogyan Elin és Ty elindultak ezen a rögös úton, hiszen egyikük sem tudta, hogy pontosan milyen szavakat kellene mondania, hogyan tegyék jóvá a tetteiket, hogyan nyerjenek megbocsátást, és hogyan szerezzék vissza a bizalmat, hiszen a bizalom, a tisztelet a legfontosabb alapkövei minden emberi kapcsolatnak. Nagyon izgultam, hogy vajon meg tudják-e menteni a házasságukat, vagy elérkeztek már egy olyan pontra, ahonnan nincs visszaút. 

Ebben a könyvben nem igazán a cselekményen volt a hangsúly szerintem, hanem inkább az emberei kapcsolatokon. Na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy unalmas volt a történet, hiszen egy nagyon pörgős olvasmány volt, de mégis, inkább egy fejlődést követhettünk nyomon, ahogy a két főszereplőnk megpróbál túllendülni a problémákon, és esélyt adni a boldog életnek. Ez a kötet bebizonyította, hogy néha a legigazabb kapcsolat is képes meginogni, de tudnunk kell felállni a szakadék mélyéről is, ehhez viszont elengedhetetlenül fontos a kommunikáció, a nyitottság. Hajlandónak kell lennünk befogadni a másik nézőpontját, megérteni azt, és együttes erővel tenni egy boldogabb jövőért.

Különösen tetszett, hogy ebben a kötetben nem tipikus gazdag amerikaiakról olvashattam, akiknek minden a lábuk előtt hever, hanem pont ellenkezőleg. Karaktereink egy szegény környéken élnek, ahol a bányában való munka nyújtja a megélhetést. 

Apropó, karakterek. Nagyon a szívemhez nőtt Ty, Elin, Cord, Jiggs és Lindsay, imádtam az ötösüket. Külön öröm volt olvasni a fiúk cívódásait, sokszor mosolyt csaltak az arcomra. Szerettem, ahogy egymáshoz viszonyultak, ahogy mindig számíthattak a másikra. Ők így alkottak egy családot. Amit talán kicsit sajnálok, hogy szívesebben megtudtam volna többet Ty múltjáról, mivel pár olyan kérdés felvetődött bennem, amelyekre a regényben nem találtam választ. 

A történet utolsó 100 oldala érzelmileg kikészített. Az biztos, hogy erre nem készültem fel eléggé, viszont ez a fordulat is kellett ahhoz, hogy ennyire mély hatással legyen rám ez a regény. Én őszintén imádtam ezt a könyvet, szinte csak pozitív gondolataim vannak róla, úgy érzem, most pont ez kellett a lelkemnek. Én ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit komolyabb olvasmányra vágyik.

Végezetül pedig szeretném megosztani veletek pár kedvenc idézetemet a könyvből:

„Néhány ezek közül talán fájdalmas. Az élet nem bánik velünk kesztyűs kézzel. De a sebhelyeink azok, amik azzá tesznek minket, akik vagyunk, a sebhelyeink mesélik el az életünk történetét.”

„Szeressenek tiszta szívből, még akkor is, mikor nehéz! Bocsássanak meg, még akkor is, mikor nem biztosak benne, hogy a másik megérdemli! És ne felejtsenek el barátok lenni minden barátságban!”

„– Az élet nem egyszerű. Az életet nem a nyúlszívűeknek találták ki. Félre kell tennünk a félelmeinket, és csak megpróbálni!”

„Kinyitom a számat, hogy válaszoljak, de egy hang sem jön ki rajta. Azt mondják, hogy az igazság fáj. Ez nem igaz.
Az igazság perzsel, és én minden porcikámban érzem.”

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A kötet megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Erin Watt: Omladozó királyság (A Royal család 5.)

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Erin Watt Omladozó királyság című kötete áll, mely A Royal család sorozat befejező könyve.  

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmaz az előző kötetekre nézve! 

Fülszöveg:

Mióta Hartley Wright találkozott Easton Royallal, az élete fenekestül felfordult. Minden sarok mögött ellenség, minden ajtó mögött veszély rejlik. Amikor beüt a tragédia, ami elragadja az emlékeit, a lány már senkiben sem bízhat, még a kék szemű fiúban sem, aki azt ígéri, minden rendben lesz.

Mert míg Hartley emlékei tele vannak fehér foltokkal, az ösztönei azt súgják, hogy Easton veszélyes. Képtelen eldönteni, hogy a fiú vajon a kígyó az édenkertben, vagy az esélye a megváltásra. A káoszt, ami vele jár, képtelenség kezelni, az érzések pedig, amiket őbenne kelt, túl zavarosak ahhoz, hogy kibogozza őket.

Easton azt akarja, hogy a lány emlékezzen. Hartley szerint jobb felejteni.

És talán igaza van.

Tragédia. Árulás. Bizalom. Hartley-nak szembe kell néznie a tényekkel – a Royalok elől képtelenség menekülni.

Tanulj meg a szabályaik szerint élni, vagy a vesztedet okozzák.

A könyvről:

Mindig furcsa érzés elérkezni egy hosszabb sorozat zárókötetéhez. Nehéz elengedni a megszeretett világot, a karaktereket, és egyszerűen nem lehet elég lassan olvasni a könyvet, mert bizony hamarabb a végére érünk, mint azt szeretnénk. Keserédes érzés van most bennem. A sorozat első három (+kiegészítő) kötete nem lett a kedvencem, de Easton története egyszerűen belopta magát a szívembe. Ahogy az előző regényt, úgy ezt is imádtam. 

A Bukott örökös akkora csattanóval ért véget, hogy csak lestem. Emlékszem, körülbelül egy éve olvashattam azt a könyvet, és alig tértem magamhoz. A baleset és az azt megelőző történések számtalan kérdést vetettek fel bennem, és alig vártam, hogy válaszokat kapjak. Az biztos, hogy egy, a sorozathoz méltó zárást kaptunk, amelyben sem romantikából, sem drámából nem adódott hiány.

Imádtam Hartley és Easton párosát, tökéletesen kiegészítették egymást, amely számomra ebben a kötetben még inkább nyilvánvalóvá vált. Mint az a fülszövegből is kiderül, Hartley elveszíti az emlékeit, ez a szál pedig tökéletes csavart vitt a történetbe, hiszen már semmi sem volt olyan, mint előtte. Nehéz lehet úgy felébredni egy napon, hogy azt sem tudod ki vagy, kik a barátaid, kik bántottak, és kik azok, akik melletted álltak. Hartley számtalan nehézséggel nézett szembe a 350 oldal során, de mindig bebizonyította, hogy mennyire bátor, hogy mennyire helyén van a szíve. Az pedig, ahogy Easton viszonyult hozzá mindezek során, egyszerűen megmelengette a szívemet. Az a páratlan szeretet és törődés, amelyet tanúsítottak egymás felé, még a nehézségeken, az elveszett emlékeken át is, igazzá tudta varázsolni mindazt, ami köztük van. Bevallom, azért féltem, hogy ez az emlékezetkieséses szál hová fog kilyukadni, de nagyon örülök, hogy a szerzőpáros olyan befejezés mellett döntött, amelyet végül megírtak.

Mint említettem, a romantika mellett bőven adódott dráma is, hiszen gondoljunk csak Felicityre, aki ha már jelen van valahol, az önmagában garantálja a problémákat. Ebben a kötetben sem hazudtolta meg önmagát, továbbra sem tudtam minimális szimpátiát sem érezni irányába. (Viszont kétségtelen, hogy ezek a jelenetek még inkább hozzáadtak a történet feszültségéhez, szóval bár negatív karakter, mégis a jelenléte kellett ebbe a regénybe.) Vagy gondoljunk csak Steve-re, aki korábban megölt egy embert, és a saját lányát is el szerette volna tüntetni az útból. Kíváncsi voltam, hogyan alakul az ő történetszála, pláne, az előző regény végén megtudott információk birtokában, de azt hiszem, hogy ezt a szálat én sem tudtam volna jobban lezárni.

Mindenképpen szeretnék írni arról is, hogy bár Hartley elvesztette az emlékeit, mégis, a homályos ködben, mely az új világát jellemezte, ugyanúgy megtanult kiállni a testvéréért és szembeszállni a családjával. A Wright családban több szőnyeg alá söpört szemét volt, mint egy nyilvános hulladékgyűjtő konténerben, amelyet Hartley nem félt előkotorni. Bátorság, szeretet, kitartás – azt hiszem, hogy leginkább ezekkel a szavakkal tudom jellemezni a hősnőnket, aki mindent feláldozott a húga érdekében.

A Royal fiúk (na meg persze Ella és Callum) ebben a kötetben is bebizonyították, hogy mennyire összetartóak, hogy mindig számíthatnak egymásra. Azt viszont sajnáltam, hogy Reed és Gideon ilyen keveset bukkantak fel ebben a részben, de úgy gondolom, hogy történjen bármi is a világukban, egy biztos: Royalék ott vannak egymásnak.

Nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a könyvet, imádtam minden egyes sorát. Tökéletes lezárásnak érzem, és bár elég vegyes érzéseim voltak a sorozattal kapcsolatban, a végére a szeretet maradt, és a szomorúság, hogy elfogytak a kötetek, amit nagyon sajnálok. Összességében azt tudom mondani, hogy ez egy eléggé szappanoperás történet, amely sok klisét is eljátszik, de őszintén: ki nem vágyik néha egy kis tini drámára? Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló típusú könyveket. Kalandos utazás volt, nem mindenhol tökéletes, de az utolsó két kötet mindenért kárpótolt.

Ti olvastátok már a záró könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó oldalán:

e-book formátum 

nyomtatott verzió 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Sziasztok! Hosszú kihagyás után, de itt vagyok. Ez idő alatt sikeresen lediplomáztam, szóval végre újra van időm olvasni. 

Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Casey McQuiston Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék című kötetéről írtam nektek. Jó olvasást kívánok a bejegyzéshez!

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?

Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

„Bárhova mentem, vittem magammal, és minden lopott másodpercben ezt olvastam, muszáj volt! Magával ragadó, csodálatos, gyengéd, szexi… Ez a könyv mindent tud, amire szükségem van. Irigylek mindenkit, aki még nem olvasta, és átélheti ezt csodás élményt!” – Christina Lauren, New York Times bestseller író

„A Piros, fehér, királykék vérlázítóan mulatságos. Romantikus, szexi, szellemes és izgalmas. Imádtam minden sorát” – Taylor Jenkins Reid, New York Times bestseller író

A könyvről:

Csupa jót hallottam a kötetről, gyakorlatilag mindenki dicsérte nekem, így hatalmas érdeklődéssel fogtam neki az olvasásnak, hiszen egy magas színvonalú történetre számítottam, amely remélhetőleg engem is magával ragad. Az biztos, hogy a legkevésbé sem kellett csalódnom, sőt. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, minden egyes sorát. Fantasztikus volt, hatalmas élményt nyújtott az olvasása. Annyira komplexnek éreztem, tökéletesen kidolgozottnak, ahol minden apró részlet stimmelt, ahol tökéletesen el lettek találva az arányok. Ha jól tudom, a szerző első kötete a Vörös, fehér és királykék, így pláne emelem kalapomat a munkája előtt. 

Nagyon tetszett az alapkoncepció, hiszen ez nem csak egy átlagos LMBTQ regény, hanem az amerikai elnök fiáról és a brit trónörökös kapcsolatáról mesél nekünk. Vajon lehet közös jövője két ennyire befolyásos fiatalnak? Egyáltalán szerelem, ami köztük van? Netalán csak üres vágy? És ha még is szerelem, akkor vajon mit szól hozzá a királyi udvar és az elnöki család? Nos, ezekre a kérdésekre mind választ kaphatunk, ha elolvassuk a történetet.

Szeretem, mikor egy könyv sokrétű, több mélysége van, több problémát is feldolgoz. Ez nem volt másképp ezen regény esetében sem, hiszen a legelső pillatokról kezdve nyomon követhettük, ahogy kibontakozik két fiatal személyisége, ahogy Alex felfedezte a szexuális identitását, ahogy karaktereink rájöttek, hogy mit is akarnak az élettől, a jövőtől. Betekintést kaphattunk az elnök és a brit királyi udvar életébe, nyomon követhettünk egy amerikai elnökválasztási kampányt. Olvashattunk fantasztikus barátságokról és egy igaz szerelemről.

A könyv rendkívül szimpatikus és egyedi karakterekkel dolgozott, hiszen gondoljunk csak Alexra, a kissé forrófejű, folyamatosan pörgő srácra, akinek a célja, hogy ő legyen a legfiatalabb Kongresszusi képviselő, és ezt az álmot szépen építi, mindent megtesz, hogy elérhesse. Vagy gondoljunk Henryre, a látszólag szelíd, unalmas srácra, a mesékből érkezett szőke hercegre, aki végre megmutatja, hogy nem fél önmaga lenni. Szeretném kiemelni Junet, Norát, és az ő barátságukat Alexxel, amely az egyik kedvenc emberi kapcsolatom lett a kötetből. Élmény volt olvasni a közös jeleneteiket, a civódásokat, egyszerűen olyan, mintha én is ott lettem volna közöttük, és velük együtt éltem volna át ezt a nagy kalandot. De ugyanúgy írhatnék Beáról, Pezről (aki őrült, de imádom), Ellenről, Orcarról, Lunáról, Zahráról, a királynőről, Cathrineről, akik mind-mind fantasztikus karakterek, tele élettel, kifejlett személyiséggel, és akik határozottan megszínesítették ezt a történetet.

Számomra ennek a regénynek több mondanivalója is van. Az első az, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, ha megtaláljuk az igaz szerelmet, akkor igenis küzdeni kell érte, hiszen megéri. A másik fontos mondanivaló, hogy az álmok néha változnak, ahogy egyre idősebbek leszünk, úgy egyre többet tapasztalunk, és könnyen lehet, hogy a korábban sziklaszilárdnak hitt álomkép, a vízió megváltozik, és új célok kerülnek előtérbe. De ez így van rendben, ez mutatja, hogy fejlődünk, változunk. Ez a kötet bebizonyította, hogy soha ne adjuk fel (gondoljunk csak Alex és Henry kapcsolatára, vagy Ellen kampányára), hogy megéri kitartani. 

Nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a történetet, hiszen úgy gondolom, hogy sokat hozzám tett, a mondanivalója pedig kiemelten fontos. A 2021-es évem egyik legemlékezetesebb olvasmánya lett a Fehér, vörös és királykék, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, hiszen ezt a regényt olvasni kell.

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

nyomtatott verzió

e-könyv

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka