2022. március 21., hétfő

Könyvértékelés - Pacskovszky Zsolt: Titkos mozi

A mai könyvértékelés középpontjában Pacskovszky Zsolt Titkos mozi című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Könyvkiadónak!

Fülszöveg:

Marcell párizsi bérlakásuk falába süllyesztve különleges szerkezetet fedez fel – egy lencsét, amelyen keresztül mozgókép vetül szobája falára: a „vásznon” a szemközti kávézó több mint harminc évvel korábbi mindennapjai elevenednek meg. A fantasztikus találmány elbűvöli a gimnazista fiút, ahogyan a kávézó megejtően szép pincérnője, Ninette is. Létezhet-e szerelem, ha a szeretett lány évtizedekkel korábban volt fiatal, és most Marcell édesanyjával lehet egyidős? Vagy ő is csak képtelen vágyálom, mint Emma Lili, a volt brüsszeli osztálytárs, aki az országhatárok miatt elérhetetlen a fiú számára? Marcell nyomozni kezd Ninette után, és a könyvtár archívumában megtalálja azokat a korabeli újságcikkeket, amelyek a pincérlány elrablásáról, kegyetlen bűntények soráról számolnak be. Életében először kimerészkedik a képzelete és vágyai nyújtotta biztonságból, és a különös találmány segítségével megpróbálja felvenni a kapcsolatot Ninette-tel, hogy figyelmeztesse a veszélyre…

A könyvről:

Nagyon érdekesnek találtam az alapkoncepciót, szeretem az időutazással és hasonló rejtélyekkel kapcsolatos történeteket, így izgatottan kezdtem neki a Titkos mozinak, amely minden várakozásomat felülmúlta. 

A könyv 4 részre osztható: az első nagyobb etap Marcell szemszögéből íródott, aki az anyjával és annak új pasijával nemrégiben költözött Párizsba, és hamar felfedezi a falban található szerkezet rejtelmét, melynek köszönhetően akár egy mozgófilm, úgy vetülnek a szeme elé a 30 évvel ezelőtti események. A második rész Ninette szemszögéből meséli el a múltat, a harmadik számos sokkoló momentumot rejt, az utolsó pedig újra Marcell szemszögéből íródott.

Kíváncsi voltam, hogy mennyire tudja az író szemléletesen és érdekesen bemutatni a múltbéli eseményeket, a könyv elolvasása után pedig bátran állíthatom, hogy nagyon jól megragadta a mozzanatokat, képes volt felkelteni az érdeklődésemet és egyszerűen láttam a szemem előtt megelevenedni a 30 évvel ezelőtt történteket, akárcsak egy filmet. Nagyon szemléletes volt a folyamat, ahogyan felébredt Marcell kíváncsisága a fiatal és gyönyörű Ninette iránt. A némafilmnek köszönhetően, amely néha összekapcsolódott a jelennel, hamar megismerhettük a karakterek egy részét, de igazán Ninette szemszögén keresztül tapasztalhattuk meg a valódi lényüket, hiszen Marcell csak találgatni tudott, nem voltak konkrét információi. A regény első nagy fejezete tökéletesen megteremtette a hangulatot, bemutatta az alapszituációt, az olvasása során számos kérdés fogalmazódott meg bennem, amelyek a második rész után még inkább sokasodtak. Egy fantasztikus ifjúsági krimiben érezhettem magam, ahol sorra derültek ki a háttérben húzódó események, ezzel olyan láncolatot elindítva, melynek köszönhetően nem tudtam leállni – pár óra alatt el is olvastam a történetet, hiszen tudnom kellett, hogy mi is zajlott valójában a múltban. A harmadik rész sokkoló volt, de borzasztóan szemléletes. Az író nagyon szépen megragadta az őrültség pillanatait, a megszállottság érzését, a zaklatás momentumait, a félelem pillanatait. A kötet központi gondolata volt, hogy mindenki a saját történetéért felelős, saját magunknak kell tenni az életünkért. Erre Marcell is rádöbbent, aki nem akarta többé csak az odaadó barát szerepét játszani a lány iránt, akibe valójában szerelmes. A regény az ifjúsági krimi szál mellett bemutatta egy fiatal fiú érzelmeit, aki megtanul kilépni az általa teremtett korlátokból, és esélyt adni valami többnek.

Úgy éreztem, hogy ebben a történetben mindennek és mindenkinek megvolt a helye, az egész egy fantasztikus egyveleget alkotott. Izgalmas volt, olvasmányos, több témát is feldolgozott, a végső csavarra pedig én egyáltalán nem számítottam, így külön öröm, hogy sikerült meglepnie az írónak. Egyetlen dologgal kapcsolatban van egy kis hiányérzetem: szívesen olvastam volna többet a találmányról, annak a működési mechanizmusáról.

Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy kicsit nyomozni, és elmerülni egy izgalmas kötet lapjaiban.

" - Nekem még nincs történetem - feleltem.

- Előbb-utóbb mindenkinek lesz."

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. március 16., szerda

Könyvértékelés - Christina Lauren: Nem mézes hetek

Sziasztok! A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren Nem mézes hetek című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Két esküdt ellenség Hawaiin

Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

„Milyen vidám, rokonszenves és megejtő könyv! Többször úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult, miközben végig éreztem Olive kiterjedt, szerető, bonyolult és mókás családjának ölelését, majd a szívem is szárnyalt a befejezésnél. Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek, aki azt szeretné, hogy az arca is megfájduljon a nevetéstől.” – Jasmine Guillory, a New York Times bestsellerszerzője, a The Proposal írója

A kötetről:

Már a legelső alkalommal, amikor elolvastam a regény fülszövegét tudtam, hogy ez egy nekem való történet lesz. Hihetetlenül viccesnek és érzelmesnek ígérkezett, a könyv olvasása után pedig bátran állíthatom, hogy valóban egy rendkívül szórakoztató olvasmánynak találtam, amely mellett garantáltan senki nem fog unatkozni. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a fantasztikus borítót. Igazán nyárias, tökéletesen átadja a Hawaii életérzést. A vidám színek miatt egyszerűen jó ránézni.

Az alapszituáció szerint a két esküdt ellenség, Olive és Ethan kénytelenek együtt elmenni a testvéreik nászútjára, köszönhetően az esküvőn előforduló ételmérgezésnek. Vajon mi fog történni, ha hosszú napokig össze lesznek zárva egy egzotikus szigeten? Megannyi veszekedés és kínos pillanat vár majd rájuk, vagy sokkal inkább kellemes időtöltés lesz a Maui nyaralás?

"- Neked nincs hányingered? - kérdi csendesen.

- Azon túl, amit ez a látvány okoz? Vagy a tiéd? Nem.

- És nem kerülget a hasmenés?

A szemébe nézek.

- Rejtély számomra, hogy lehetsz még mindig szingli."

Már a legelső oldalaktól kezdve érezhető volt a feszültség Olive és Ethan között, amely rendkívül szórakoztatónak bizonyult. A folyamatos furcsa, de kínos szituációk megmosolyogtattak, a beszólásokon pedig hangosan nevettem. Nagyon tetszett a macska-egér játszmájuk, az ellenségekből szerelmesek történetek pedig különösen közel állnak a szívemhez. Sokan mondják, hogy a szeretetet és a gyűlöletet csak egy vékony vonal választja el egymástól, ez Olive és Ethan esetében abszolút igaznak bizonyult. Érdekes volt olvasni, ahogy egyre jobban megismerték a másikat, ahogyan túljutottak a kezdeti benyomásukon és esélyt adtak arra, hogy bebizonyítsa a másik: igenis sokkal jobb ember, mint amilyennek korábban tűnt. A közös nyaralásuk minden egyes pillanatát imádtam, azt pedig pláne, hogy mennyire valószerűtlen szituációkba tudtak keveredni. Abszolút látható volt a karakterfejlődés, amely főleg Olive esetében volt szembetűnő. Az állandóan cinikus lány megtanulta más perspektívából szemlélni a körülötte lévő dolgokat, kiszakadni a mókuskerékből, esélyt adni valami újnak, Ethan pedig kissé naiv volt, de megtanulna, hogy sokszor más egy ember valódi személyisége, mint amilyennek mutatja magát a külvilág felé. A kedvenc részem a regény utolsó 100 oldala volt, szerintem itt történt a legnagyobb változás mindenkiben.

"Kemény, gyors puszit nyom az arcomra, én pedig uralkodom magamon, hogy ne ránduljak meg úgy, mintha egy döglött gyíkkal csaptak volna képen."

Olive családjáról is mindenképpen beszélnem kell: egyszerűen imádtam a famíliát. Hangosan voltak, szórakoztatóak és garantáltan mindenbe beleütötték az orrukat. Soha nem hagyták egy pillanatra sem magára sem Olivet, sem az ikertestvérét, Amit, hanem mindig lehetett rájuk számítani. Összetartottak, és ott segítettek egymásnak, ahol tudtak: ez pedig különösen szerethetővé varázsolta a karaktereket.

A regény egy igazi rom-kom kötet, hiszen Ethan és Olive számos komikus helyzetben találhatta magát, amelyek már-már valószerűtlennek is tűnhettek. Mindezek mellett azonban fontos kiemelnem, hogy a történetnek van mondanivalója is, hiszen fontos szerepet kapott benne a megbocsátás, a továbblépés, az újrakezdés és a szerencse témaköre is.  Utóbbi sokszor megjelent a könyv során. Vajon valóban létezik szerencsés és balszerencsés ember? Esetleg a környezetünkben történő események hatására mi magunk vetítjük ki ezt egymásra? Érdekes felvetéseket olvashattunk ezzel kapcsolatban is, de egy biztos: Olive és Ethan egymásra találása lehet, hogy nem történt volna meg, ha az esküvőn nem kap a násznép ételmérgezést.

"Soha az életben nem hagynám, hogy bárkinek a véleménye befolyásoljon, és rosszul érezzem magamat a testem és/vagy a rántott sajt miatt."

A Nem mézes hetek egy hihetetlenül szórakoztató olvasmány, amely vicces, romantikus, és a néhány pikánsabb jelenet mellett az erotika sincs túltolva. Az írói stílus nagyon élvezhető, könnyű haladni a történettel, szinte azt érzi az olvasó, mintha ő is Maui szigetén lenne. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, Olive egy rendkívül karakán személyiség, Ethan pedig egy nagyon szerethető férfi, akivel szerintem bármelyik olvasó szívesen menne „nászútra”. Ha egy vicces és romantikus könyvet keresel, akkor a Nem mézes hetek abszolút neked való olvasmány. Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, ha szereted a rom-komok világát, akkor garantáltan el fog varázsolni! Számomra az utóbbi időszak legjobb romantikus regénye volt a Nem mézes hetek.

"Inkább a cipőtalpamat nyalogatnám, mint hogy még egyszer el kelljen viselnem az érzést, ahogy a számra tapadsz."

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. március 7., hétfő

Könyvértékelés - K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem

A mai könyvértékelés középpontjában K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Milyen szerelmet érdemelsz?

Zane Phillips összetévesztett azzal, aki a kutyáját szokta sétáltatni. Nem is kéne, hogy meglepjen, hogy egy férfi, akinek az öltönye is többe kerül, mint nekem egyhavi lakbérem, azt feltételezte, hogy az ő szolgálatára vagyok ott.

Hogy mi ebben a jó? Az, hogy rendesen helyre tettem. És mi a rossz?

Az, hogy lekéstem miatta az állásinterjúmat.

Aztán kiderült róla, hogy egy kőgazdag ausztrál vállalkozó, és hogy ki akar engesztelni, amiért elszúrta nekem azt az interjút. Igen, szédítően jó pasi, ugyanakkor egy arrogáns seggfej is…

Úgyhogy kösz, de nem kérek belőle.

Végül miért szelem át keresztbe-kasul az országot – és miért osztozom az ágyon – azzal a fickóval, akit ki nem állhatok? És miért izzik fel közöttünk a szenvedély?

Ha nem vigyázok, még a végén tényleg elhiszem, hogy a tündérmesék valóra válhatnak?

Kapcsolj ki és töltődj fel hőseink történetével!

A könyvről:

A regény megjelenésekor a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, abszolút a komfortzónámon belüli olvasmánynak tartottam, amely nagy valószínűség szerint elnyeri majd a tetszésemet – és így is lett. A kötet kézhezvételekor már egy hónapja nem olvastam new adult romantikus könyvet, de a visszatéréshez nem is választhattam volna jobb olvasmányt, ugyanis egy nagyon szerethető romantikus történet a Megjátszott szerelem, amely nem szűkölködik humorban és érzelmekben.

Az alapszituáció szerint egy félreértésnek köszönhetően ismerkedett meg Harlow és Zane, a lány pedig a találkozásnak köszönhetően sikeresen le is késte az állásinterjúját. Harlow nem rejtette véka alá a csalódottságát és a dühét, Zane pedig nem igazán foglalkozott a lány sértettségével – így az első találkozás senki szempontjából sem volt sikeresnek tekinthető. A sors, a hazugságok és a bosszú azonban úgy hozta, hogy Zane hamarosan induló vállalkozásának, a SoulM8-nek Harlow lett a reklámarca – igen ám, de mindezek mellett még azt is el kellett játszaniuk a két hónapon át tartó kampányút során, hogy szerelmesek egymásba…

Bevallom, a kötet elején kicsit megijedtem, féltem, hogy Harlow egy nulla személyiséggel rendelkező karakter lesz, Zane pedig a tipikus arrogáns pasas, de szerencsére hamar rá kellett döbbennem, hogy ez nem feltétlen így igaz. Harlow esetében nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis hihetetlenül karakán és őszinte személyiség, aki senkinek sem fél megmondani a véleményét és két lábon áll a Földön. Zane sokáig hozta azokat a karaktervonásokat, amelyeket elképzeltem számára, de hamarosan fény derült rá, hogy mennyire kedves és melegszívű is tud lenni, aki nem csak magával foglalkozik, hanem lehet rá számítani. Abszolút látható volt mindkettejüknél a fejlődés, amely Zane esetében volt a leginkább kivehető. A regény kezdetétől a végéig csupán pár hónap telt el, de Zane rengeteg tekintetben megváltozott, fejlődött, ez pedig leginkább Harlownak volt köszönhető. 

A történet középpontjában a szerelem állt, ez az érzés mozgatott minden szálat. Zane nem hitt a szerelem építő erejében, a gyerekkorában látott példák alapján azt gondolta, hogy a szerelem csak pusztítani tud, Harlow pedig már olyan sokszor végezte összetört szívvel a padlón, hogy akaratlanul is fenntartásai voltak a szerelemmel kapcsolatban. Itt muszáj megemlítenem Harlow édesanyját és Robertet, aki a SoulM8 egyik befektetője, ugyanis ez a két karakter nagy szerepet kap a történet alakulásában. Előbbi hisz a tündérmesékben, az igaz szerelem erejében, és bátorítja Harlowot, hogy igenis éljen a jelennek, és ne tagadja le a Zane iránti érzéseit, utóbbi pedig szintén a szerelem szerelmese, aki egy 60 éven át tartó boldog házasságot tudhat a háta mögött, és ezzel az érzéssel szeretné megajándékozni az embereket. Robert hihetetlenül vicces figura volt, minden felbukkanása mosolyt csalt az arcomra, ha ő nincs, akkor valószínűleg Harlow és Zane sem találtak volna egymásra, gondoljunk csak a regény eleji momentumokra, amikor is Robert jelenlétének köszönhetően lesz Harlow a SoulM8 reklámarca. 

Maga a történet szépen, harmonikusan haladt, nem éreztem sem túl gyorsnak, sem túl lassúnak: lehetett látni az átmeneteket, a finom mozzanatokat, amelyeknek köszönhetően rájöttek a karakterek a saját érzéseikre. Tetszett a koncepció, hogy összezárva kell két idegennek töltenie két hónapot, ahogyan magának a SoulM8-nek is a világa. El is gondolkodtatott a könyv, hogy mennyi minden, amit az ember valóságnak érzékelhet, alapulhat hazugságon. Sokan mindent megadtak volna, hogy olyan szerelemben lehessen részük, mint Harlow-nak és Zane-nek, de nem tudták, hogy az egész csak egy marketingfogás. Érdekes volt olvasni a reakciójukat, ahogyan azt is, hogy mennyi mindent megtettek volna a szerelem érdekében. A Megjátszott szerelem egy aranyos romantikus könyv volt, amely nem volt tele hatalmas drámákkal, egyszerűen jó volt olvasni, könnyed kikapcsolódást nyújtott.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a kötet egy végtelenül aranyos történet volt, amely nem nélkülözte a szenvedélyes mozzanatokat sem. Gyorsan lehet vele haladni, igazán pezsgő regény. Nekem elnyerte a tetszésemet, bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki egy romantikus kikapcsolódós olvasmányra vágyik és szereti az ellenségekből szerelmesek típusú történeteket!

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Borítómánia projektjének a részét képezi.

2022. március 4., péntek

Könyvértékelés - Atticus: Szeresd szabadon!

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Atticus Szeresd szabadon! című válogatásáról írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A kötet lélekig ható őszinteséggel, ugyanakkor romantikus hevülettel ragadja meg az élet legapróbb és legnagyobb pillanatait: az első pillantást egy ébredő szerelemnél; egy késő esti kocsiút élményét, amikor az ember együtt énekel az autórádióval; a női lélek magával ragadó szertelen boldogságát; egy pohár whisky jóleső örömét. Atticus az élet, illetve a szerelem legfelszabadítóbb magasságait és legszívszorítóbb mélységeit mutatja be – a maguk nyers, átélhető valójában, rövid sorokba sűrítve. Szavai kitörölhetetlen nyomot hagynak bennünk, és felébresztik a kaland utáni vágyat.

Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!

A könyvről:

Nagyon szeretem az insta költészet típusú verseket, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném Atticus kötetét, amely főleg a szerelem és az élet témakörére koncentrál. Amely első pillantásra feltűnt: a könyv gyönyörű, a borító tökéletesen passzol az Atticus által megteremtett egyedi hangulathoz, de a beltartalomban is gyakran találkozhatunk egész oldalas fekete-fehér fotókkal, amelyek 1-1 vershez illenek.

Maguk a versek szerintem nagyon szépek voltak, tömörek, a lényegre koncentráltak, de be kell vallanom, néha talán kicsit felszínesnek éreztem őket. Szívesen olvastam volna mélyebb gondolatokat, valamiért túl sok volt nekem az általános, személytelen jellegű. Természetesen egyéni preferencia kérdése, hogy kinek mi tetszik, de Rupi Kaur könyvei után, amelyek tele vannak érzelmekkel, mélységekkel és fontos témákkal, valamiért ez a kötet kicsit súlytalannak hatott. Ám fontos kiemelni, hogy mindezek ellenére is találkoztam nagyon gyönyörű versekkel, amelyek rögtön magukkal ragadtak.

„Különös volt ez a szerelem,

vele és velem-

túl vad ahhoz, hogy éljen,

túl ritka, hogy véget érjen.”

Tetszett, hogy a versek nagyobb részt koncentráltak a pozitívabb gondolatokra és életérzésre, némely sorokat elolvasva éreztem, hogy erre bizony szüksége volt a lelkemnek. Feltöltöttek, motiváltak és megmosolyogtattak.

„Kitartás!

Lehet, hogy

a legjobb csókod,

a legnagyobb nevetésed

és a legremekebb napod

még várat magára.”

 

„Az az ember, aki a világ szemében vagy, 

csak az emlékekben él.

Mutasd meg magad újra!”

Összességében azt gondolom, hogy ez egy aranyos kötet, amely bár nem szól túlzottan mély gondolatokról, de remekül ragadja meg a szerelem és az élet pillanatait. A versek hosszúsága változó, de inkább a rövidebb gondolatok dominálnak. Amin én mindenképpen változtatnék: megpróbálnék kevesebb klisés mondanivalót megfogalmazni, és belemenni mélyebb témákba, amely szerintem segítene közelebb hozni az olvasót az alkotóhoz. Tetszett a kötet, de az olvasása után nem érzem azt a kötődést, amelyet egy ilyen olvasmány után szeretek érezni. Mindezek ellenére ajánlani tudom a könyvet, hiszen szépen van megfogalmazva és kivitelezve, szerintem nagyszerű időtöltést okozhat az olvasása.

„Nem 

unatkozott,

csak nyughatatlanul várta

a következő kalandot.”

Ti olvastátok már a kötetet? Szeretitek az insta költészetet?

A könyv megvásárolható ezekre a linkre kattintva: 

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Borítómánia projektjének a részét képezi.


2022. március 2., szerda

Könyvértékelés - Agatha Christie: Szerelmi bűnügyek

Egy kisebb kihagyás után végre új értékeléssel érkeztem, ezúttal Agatha Christie Szerelmi bűnügyek című novellás válogatásáról írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Helikon Kiadónak!

Fülszöveg:

A szerelem furcsa dolgokra képes. Néha a legjobbat, olykor pedig a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Agatha Christie, az emberi lélek páratlan ismerője e kötet novelláiban is mesterien fonja szerelmi bűnügyeinek szálait. Kedvenc detektíveinkkel meglepő helyszíneken találkozhatunk ? Mr. Satterthwaite az operába látogat Mr. Harley Quinnel, Parker Pyne hajókázik (de ez egy másik halál a Níluson!), Poirot vidéken időzik, és a darázsfészkek kiirtásának módjait tanulmányozza, Miss Marple egy falusi szerelmi gyilkosságot old meg, Tommy és Tuppence egy apróhirdetés nyomán bálba megy. Megtudhatjuk, miért fontos a bridzsben a treff király, hogy mit nem bocsát meg soha egy máskülönben elnéző feleség, és hogy mihez kezdhet a millióival egy életunt gazdag hölgy.

Ez a kötet csupa-csupa szerelem és szenvedély…

De a szerelem néha sötét, és nem mindig boldogít. És ezt a krimi királynőjénél senki sem tudta jobban.


A könyvről:

Ez volt az első Agatha Christie olvasmányom, de már 5 novella után tisztában voltam vele, hogy messze nem az utolsó. Hihetetlenül izgalmas volt! 

Úgy gondoltam, hogy az első Agatha Christie olvasási élményemhez kitűnő alapot nyújthat ez a kötet, hiszen rövidebb novellákat tartalmaz, amelyek valamilyen szinten mind a szerelem téma köré épültek. Maga a kiadás gyönyörű, minőségi, tökéletesen meg vagyok vele elégedve.

Nem tudtam, hogy mire is számítsak, egyedül a műfajjal voltam tisztában, de már az első novella elérte nálam azt a hatást, hogy az állam a padlón koppanjon, ez az érzés pedig egyre jobban fokozódott, ahogy haladtam előre a könyvvel. Nagyon szerettem, hogy mindegyik történet más-más jellegű volt, azt pedig pláne, hogy a nyomozóink milyen furfangosan jöttek rá a rejtélyekre. Komolyan, emelem kalapom minden nyomozó, de legfőképpen az írónő előtt, hiszen olyan eszmefuttatásokat vitt véghez, amelyek mind-mind zseniálisak. Minden novella esetében szépen épült fel a történet, nagyon jól át tudta adni az írónő a feszültséget, a novellák végi csúcspontok pedig az abszolút kedvenceim voltak. Külön tetszett, hogy változatosak voltak a karakterek, rengeteg személyiségtípus megjelent a lapokon. Mindegyik novella izgalmasnak bizonyult, nem voltak felesleges sorok: egyszerűen mindennek megvolt a helye, még a legapróbb, legjelentéktelenebb mozzanatnak is. Mindig megmosolyogtatott, hogy mennyire elsiklottam 1-1 részlet felett, amelynek a végén nagy jelentősége lett – ennek is köszönhető talán, hogy nem sikerült minden esetben előre kitalálnom a gyilkost/tettest, de vigasztal a tudat, hogy néha azért sikerült. A kedvenc novelláim egyértelműen ezek voltak: A treff király, Helené arca, Halál a Níluson, Halál a patakban, Darázsfészek, A házmesterné bosszúja, Alak a ködben, A gazdag hölgy esete és a Magnóliavirág, de az összes többi is nagyon tetszett. 

Agatha Christie elvarázsolt, amióta csak befejeztem a könyvet, egy dologra tudok gondolni: minél hamarabb olvasni szeretnék még tőle. Már ki is néztem néhány regényt, izgatottan várom, hogy jobban megismerhessem Mr. Satterthwaite-et, Mr. Harley Quin-t, Parker Pyne-t, Poirot-ot, Miss Marple-t, valamint Tommy és Tuppence párosát. Úgy gondolom, hogy a legjobbkor talált meg ez a válogatás, letehetetlen olvasmánynak bizonyult.

A lehető legőszintébben ajánlom ezt a válogatást mindenkinek, aki kalandra, izgalmakra és egy kis szerelmi bűnügyre vágyik, mindezt kortól függetlenül. Agatha Christie fantasztikusat alkotott, én pedig élvezettel várom, hogy mi mindent fedezhetek fel még az ő tollából.

„– A valóság – jegyeztem meg, félrelökve a Napi Hírharangot – furcsább még a regényeknél is!”

Ti olvastatok már az írónőtől? Melyik a kedvenc Agatha Christie regényetek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka