Sziasztok. A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Erin Watt One Small Thing – Egy kis apróság című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
Követed a szabályokat, vagy kockára teszed mindazt, ami a legfontosabb a számodra?
Beth élete gyökeresen megváltozott a nővére halála után. Szülei a széltől is óvják, csapdában érzi magát saját otthonában, és szabadságra vágyik. Amikor kiszökik egy buliba, és megismerkedik azzal a sráccal, akiről mindenki beszél, megdöbben azon, milyen gyorsan egymásba habarodnak, és azon is, hogy milyen szerepet játszott Chase a nővére halálában. Mindketten egy tiltott szerelemre vágynak a legkevésbé, de minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyülnek az érzelmeik egymás iránt.
Ám a titkuk mindent tönkretehet…
A könyvről:
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit alkotott a szerzőpáros, mivel A Royal-család sorozat szerintem elég megosztóra sikeredett, de ez abszolút igaz az Egy kis apróságra is, amely egy kissé tabu témát dolgoz fel. Ez nem egy egyszerű szerelmi történet, annál sokkal több: egy regény a gyászról, a megbocsátásról, az új esélyekről, az érzelmi bántalmazásról és a toxikus környezetről.
Az alapszituáció szerint Beth megismer egy fiút, Chaset, akivel rögtön érezhető a kémia, és akinek nekiadja a szüzességét. Majd pár nappal később az iskolában derül ki, hogy az a srác bizony nem más, mint valaki, aki nagy szerepet játszott abban a három évvel ezelőtti halálos balesetben, amely során meghalt Beth nővére és ami a mai napig nagy befolyást gyakorol a családja életére. Utálnia kellene a fiút, de ez nem megy neki. Beth egyre inkább felfedezi Chase valódi személyiségét, de vajon megérdemli a fiú a megbocsátást és a második esélyt? Pláne, ha mindenki ennek az ellenkezőjét állítja?
Alapvetően akkor szeretek igazán egy történetet, ha valamennyire tudok azonosulni a karakterekkel, de ez sajnos ebben a regényben nem nagyon volt jellemző rám. Beth személyisége számomra kissé gyerekes és furcsa volt: megismerte Chaset, majd rövid idő alatt teljesen beleszeretett, csak a fiú körül forogtak a gondolatai, én ezt pedig nagyon hirtelennek éreztem. Ha egyetlen alkalom után derülne ki, hogy kiről is van szó, és az illető milyen szerepet játszott egy családtagom halálában, akkor én biztosan távol maradnék a személytől, és nem keresném a társaságát. Chase karaktere alapjáraton szerethető volt, sokat szenvedett a fiú és a mai napig gyötri a bűntudat. Nehéz kérdés, hogy vajon mennyi ideig kell bűnhődnie egy embernek, aki egy baleset során kioltott egy életet, de egyáltalán nem éreztem jogosnak azt az érzelmi bántalmazást, amit nap mint nap kapott az iskolatársaitól. Döbbenet volt olvasni, hogy milyen jelzőkkel illették, hogy mennyi mindent megtettek annak érdekében, hogy eltávolítsák az iskolából. Nagy lelkierőről tett tanúbizonyosságot Chase reakciója ezekre az érzelmi bántalmazásokra. A mellékszereplők között nem találtam igazán szimpatikus személyiséget: Beth legjobb barátnője, Scarlett számomra rendkívül undorítóan és megbocsáthatatlanul viselkedett, bár értem, hogy javarészt Jeff hatására, de szerintem ez nem menti fel a felelősség alól. Jeff pedig egy tipikus red flag karakter, akit messziről érdemes elkerülni. Beteges, irányításmániás és manipulatív.
Mint említettem, a történetben nagy szerepet kapott a gyász hatása egy családra. Beth édesanyja és édesapja a mai napig félig tagadásban élnek: tudják, hogy Rachel lányuk meghalt, hogy már nem tér haza, de a szobája érintetlenül áll 3 év után is, a mosókonyhában az ő részére pedig továbbra sem lehet pakolni, ahogyan a hintáját is féltve őrzik. Egyértelmű volt, hogy a családnak segítségre van szüksége, hiszen a félelmük egy rendkívül túlféltő magatartásba csapott át, amelyhez Beth lázadása is hozzásegített, de alapjáraton rendkívül túlzónak éreztem a szülei viselkedését. Beth és a szülei közötti harc végigkíséri az egész történetet, amely megmutatja, hogy a gyász miképp nyomhatja rá a bélyegét egy család életére.
A negatívumok mellett azonban szeretnék kiemelni számomra pozitív dolgokat is: nagyon tetszett Chase látásmódja, hogy minden egyes nap talál valamilyen kis apróságot, amiért hálás lehet, és erre koncentrál a megannyi rossz helyett. Ez a motívum többször is felbukkan a könyvben és elég fontos szerepet kap. A történet vége szintén nagyon tetszett, szerintem a lehető legjobb lezárást kapta, amellyel maximálisan elégedett voltam.
A regénnyel gyorsan lehetett haladni, itt szó szerint vitt magával a történet és az írói stílus. Izgalmas események, a könyv nem volt tele felesleges töltelék fejezetekkel, és nagyon szépen mutatta be a szerzőpáros a karakterek lelki vívódásait és a fejlődésüket.
Összességében azt tudom mondani, hogy az Egy kis apróság egy kicsit megosztó, mivel nem szokványos téma áll a középpontjában, de ezt nagyon szépen mutatják be a szerzők. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy érzelmi hullámvasútra felülni és egy jó történetet elolvasni, amely bár nem tökéletes, de összességében én szerettem.
Ti olvastátok már?
A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
