Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága

A mai értékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Az első kötetről írt értékelésem itt olvasható: Vérből és hamuból 

Fülszöveg:

Erősebb a szerelem a bosszúnál?

EGY ÁRULÁS…

Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.

EGY DÖNTÉS…

Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.

EGY TITOK…

Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.

Vesd bele magad!

A könyvről:

Az előző kötet izgalmas fordulatai után nagyon kíváncsian vártam a folytatást, biztos voltam benne, hogy számos meghökkentő és zseniális ötletet talál ki az írónő, de sikerült felülmúlnia minden előzetes várakozásomat. Azt hiszem, hogy kijelenthetem: ez a sorozat számomra megérkezett és új kedvencet avattam. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, annyira egyben volt az egész. Minden, amit az első kötetben kicsit negatívumként hoztam fel, az itt már nem volt jelen, és egy igazi, kidolgozott, nagyszerű karaktereket felvonultató és fordulatos fantasyt olvashattam, amelyre már nagyon régóta vártam.

Ebben a regényben az igazi hangsúly Poppyn volt, hogy megtalálja önmagát, megismerje a múltját és tisztázza az érzéseit Casteellel és a jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Mint említettem, a könyv izgalmas és fordulatos volt, de mégis, inkább Poppy személyiségfejlődése volt hangsúlyosabb, ahogy végre valahára le merte vetni magáról jelképesen is a Szűz fátylát, és már csak egy félig atlantiai lányként volt jelen, aki kiáll önmagáért és azokért, akik fontosak neki. Nagy utat tett meg, pláne, ha visszagondolunk, hogy honnan indult, de egy olyan nővé ért, aki tisztában van önmagával és aki soha nem adja fel, küzd a végsőkig. Casteel ebben a kötetben szintén egyre zseniálisabb lett, jobban megismerhettük a karakterét, a démonait, a múltját, de láthattuk a humoros, szerethető oldalát is. Imádtam Poppyval a párosukat, a vicces szócsatáikat, a köztük lévő perzselő kémiát és a történetüket, amely  tele volt hazugsággal, árulással, bizalmatlansággal, de mégis, mindezek ellenére vonzalommal, vággyal és talán valami többel is. A kapcsolatuk dinamikája lenyűgözött, ahogyan ráébredtek az egyre inkább valóságosabb érzelmeikre, és arra, hogy fontos nekik a másik. Ha már a karakterekről írok, akkor muszáj megemlítenem Kierant is, akit az előző rész után nem hittem volna, hogy ennyire megszeretek, de mégis, lenyűgözött minden vicces beszólásával, a hűségével, a kedvességével. Azt hiszem, hogy senki nem kívánhatna jobb védelmezőt önmaga számára, mint amilyen Kieran, az pedig csak hab a tortán, hogy mennyire zseniális személyiséggel rendelkezik. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódnak a kalandjaik, az biztos, hogy én olvasni fogom.

A Hús és tűz királysága egy viszonylag hosszabb könyv, de ennek ellenére végig fent tudta tartani az érdeklődésemet, számomra egyszer sem vált unalmassá, ez köszönhető annak, hogy mindig történt valami, ami aktuálisan foglalkoztatta Poppyt és az olvasót. Nagyon tetszett, ahogy a különböző információk adagolva voltak, tényleg mindig akadt valami új, amit fel kellett dolgozni, és ami további kérdésekhez vezetett a jövőre nézve. Kíváncsi vagyok, hogy Poppy múltjának a felderítése miképp fog folytatódni, hiszen számos izgalmas lehetőséget tartogat magában.

A kötetben fontos szerepet kapott és állandó dilemmát jelentett, hogy vajon az Atlantiaiak miképp viszonyulnak Poppyhoz, hogy elfogadják-e őt, a volt Szüzet, a Felemelkedettek jelképét. Poppy mindennél jobban szerette volna, ha önmagát látják, és nem azt, akiknek lennie kellett a múltban, de ha valakiket a félelem kovácsolt azzá az emberré, akik lettek, akkor nehezebb elnyerni a bizalmukat, mint azt bárki hinné. Hiába a cselekedetek, amelyek bizonyítják, hogy ő nem a Felemelkedettek közé tartozik, ezt sajnos sokan nem tudták feldolgozni és elhinni. Ez számos konfliktushoz vezetett Poppyban és a környezetében is, amely biztos vagyok benne, hogy tovább fog mélyülni.

Az előző kötethez hasonlóan itt is csak az államat kapargattam a regény végi eseményektől, rendkívül tüzes lezárást kapott a történet, amely annyi lehetőséget tartogat magában. Ha lehetne, már most folytatnám a sorozatot, hiszen annyira kíváncsi vagyok Poppy, Casteel és a többiek sorsára.

Összességében azt tudom mondani, hogy egy rendkívül izgalmas fantasy sorozat második kötete a Hús és tűz királysága, amelyet megéri elolvasni, hiszen annyira grandiózus és egy olyan történetet tár elénk, amelyet szerintem sokan szeretni fognak. Humor, szenvedély, harc, politikai játszmák, barátságok – ezek mind megtalálhatóak ebben a sorozatban, én pedig kíváncsi vagyok, hogy a jövőre nézve mennyi mindent tartogat még. Olvassátok, szeressétek.

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés: Whitney G. - Utálattal: Ethan és Utálattal: Rachel

A mai értékelés középpontjában Whitney G. Utálattal: Ethan / Utálattal: Rachel című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet…

Hétéves korom óta utáltam Rachel Dawsont. A szomszédom és az első számú esküdt ellenségem volt. Hála neki, szinte az összes gyerekkori veszekedésünk úgy végződött, hogy felgyújtottam valamijét. (Vagy fordítva.)

Árulkodott a szüleimnek, ha takarodó után értem haza. Árulkodtam a szüleinek, amikor hazudott, hogy van-e barátja.

Így ment közöttünk az adok-kapok a gimi alatt, és amikor egyetemre mentünk, kölcsönösen megfogadtuk, hogy soha többé nem állunk szóba egymással.

Egészen addig, amíg fel nem bukkant nálam az egyetem utolsó évében, átmeneti szállást kérve. Amíg rá nem döbbentem, hogy mennyi minden megváltozott közöttünk, és egyre nehezebb lett megtartani tőle az öröknek hitt távolságot…

Izgalmas és rendhagyó szerelmi történet, váltott szemszögből.

A magyar kiadásban helyet kapott a történet plusz fejezete is, az Utálattal: Rachel.

Hagyd, hogy elraboljon!

A könyvről:

Whitney G. már többször is bebizonyította, hogy rendkívül szórakoztató regényeket ír, amelyek mindig egy öröm olvasmányt jelentenek számomra. Izgatottan kezdtem neki a legújabb magyarul megjelent történetének, vártam, hogy új kedvencet avassak. Sajnos ez elmaradt, mivel úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek több hibája is volt, de mindezen hibák ellenére is egy rendkívül szerethető olvasmánynak gondolom, amely mellett egy percig sem unatkoztam.

Az alapszituáció szerint Ethan és Rachel 7 és fél éves koruk óta utálják egymást, feltett szándékuk, hogy megkeserítsék a másik életét. Az egyetem során úgy adódik, hogy 3 egymástól távol töltött év után az utolsó tanévre egy albérletbe kerülnek, amely felszínre hoz mindent, amit korábban elnyomtak magukban. Az évek során leveleken keresztül tartották a kapcsolatot, de semmi sem készíthette fel őket arra, ami szemtől szemben várt rájuk. Mennyire erős az egymás iránt érzett utálatuk? Vagy éppen a vonzalmuk?

Nagyon szerettem a regény hangulatát, tökéletes kikapcsolódásra alkalmas olvasmány, amellyel könnyű haladni. A cselekmény maga is gyors (bár néha talán túlságosan is), a történet kettő síkon játszódik: a jelen történéseit megszakítják a múltbeli visszaemlékezések. Tetszett ez a kettős történetvezetés, szerintem így még inkább jobban megérthettük Ethan és Rachel szövevényes kapcsolatát, a közöttük lévő utálatról pedig egyre inkább kiderült, hogy az mégsem az, sokkal inkább csak annak akarják beállítani. Aranyosak voltak a gyerekkori csínytevéseik, majd ahogy idősebbek lettek, úgy az egyre komolyabb történéseknek adták át a főszerepet.

Rachel és Ethan személyisége is elég kettős, sokszor még felnőttként is gyerekesen viselkedtek, a problémáikat nem ültek le megbeszélni, hanem mind a ketten más megoldást választottak ezek leküzdéséhez. Ebből több konfliktus is kialakult közöttük, a kommunikáció hiánya megnehezítette az életüket és a kapcsolatukat. Bevallom, kicsit hirtelennek éreztem az egymásra találásukat, azt hittem, hogy sokkal több előzménye lesz, hogy sokkal körülményesebb lesz, de mint említettem, a könyv cselekménye elég gyors. Érdekes volt Rachel és Ethan kapcsolata, hiszen sokáig egy enemies to lovers történetet olvashattunk, amely valójában sokszor egy bújtatott friends to lovers volt. Akik ennyire törődnek egymással, mint ők ketten, azok között lehetetlen, hogy valódi utálat lakozzon, hiszen számtalanszor bebizonyították, hogy a másik jóléte igenis fontos a számukra.

A könyvben fontos szerepet kaptak a kézzel írott levelek, hiszen Ethan és Rachel nagyrészt ezeken keresztül kommunikáltak egymással. Úgy gondolom, hogy a kézzel írott levelek mindig tartogatnak valamilyen extrát magukban, ez most sem volt másképp. Az írott szó megmarad, a fontosságukat pedig Ethan és Rachel is átérezte.

A vidám történések mellett szerepet kapott egy fontos téma is a kötetben, ez pedig a gyász, az elengedés és a megbocsátás kérdésköre. Rachel édesanyja még a lánya tinédzser évei során elhunyt, az apja pedig viszonylag rövid időn belül újraházasodott, ezt pedig Rachel nem tudja elfogadni és feldolgozni. Küzd az ellen, hogy meg tudjon bocsátani, de mint az életben semmi, úgy ez sem csupán fekete és fehér.

A kötetben az alap könyv után találhatunk még egy Utálattal: Rachel című novellát is, amely kicsit tovább viszi a történetüket. Jó ötletnek tartom, hogy ez is szerepet kapott a kiadványban, és még egy kicsit velünk maradhattak a karakterek.

Összességében azt tudom mondani, hogy az Utálattal: Ethan nem egy tökéletes olvasmány, vannak apróbb hibái, de mindezek ellenére is rendkívül szórakoztató. Ha szeretitek a new adult történeteket, akkor ne hagyjátok ki!

Ti olvastátok már? Ha nem, akkor tervezitek?

A regény megvásárolható ezeken a linkeken:

e-book és papír formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Shannon Mayer és Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara

A mai értékelés középpontjában Shannon Mayer és Kelly St. Clare Méz és hamu udvara című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Fülszöveg:

Titkon szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…

Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.

Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.

Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.

A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.

Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.

A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

A könyvről:

Mindig szívesen veszek a kezembe egy izgalmasnak ígérkező fantasyt, ez a Méz és hamu udvara esetében sem volt másképp. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, a tündérekről szóló regények pedig különösen közel állnak a szívemhez, így minden adott volt egy jó olvasmányhoz.

Az alaptörténet szerint Alli végez a kiképzéssel, így végre eléri az általa régóta vágyott életet: kap egy saját otthont, saját fizetést és rangos helyet az udvarban. Ám Hegyalja összeomlása véget vet a dédelgetett álmainak, és menekülni kényszerül az Alaszkában található Háromszögbe. Ott számos megpróbáltatás vár rá, új ismerősök, új igazságok, és egy régi szerelem, amely újra lángra robban. De mi történik, ha az igazság sokkal megrázóbb, mint azt Alli sejtette? Ha számkivetettként üldözőbe veszik? Vajon mi lesz a bukott Hegyalja sorsa?

Nagyon szerettem, hogy a könyv rögtön izgalmas történésekkel kezdett, nem volt semmilyen lényegtelen felvezető, hanem már az első fejezetben elindult a valódi cselekmény. A gyors történetvezetés a regény hátralevő részében is fennmaradt, a cselekmény nagyon pörgött, néha talán kicsit túl gyors is volt az én ízlésemnek. Sokszor szívesebben olvastam volna többet egy-egy jelenetről, vagy az Alliban lezajló érzésekről. Néha csak azt vettem észre, hogy minden előjel nélkül, hirtelen történik valamilyen váltás a könyvben, pl. a semmiből megjelenik egy karakter. Ez a jelenség megfigyelhető volt Alli gondolataiban is, néha kicsit csapongónak éreztem, aki túl gyorsan jutott el egyik érzéstől és gondolattól a másikig. 

Alli maga egy nagyon badass hősnő volt, aki megmutatta egy férfiak uralta világban, hogy nőkét igenis tud érvényesülni és tud annyira harcias lenni, mint egy férfi. Néha kicsit forrófejű volt, de összességében egy erős, tudatos fiatal nő, akinek a helyén van az esze és a szíve. Nehéz élete volt, hiszen gyermekkorában árvaházba került, így mindenképpen meg kellett tanulnia egyedül túlélni. Szerettem a karakterét körüllengő hangulatot, azt, ahogyan mások viszonyultak hozzá, mivel ők is látták a lányban rejlő erőt és kitartást. A többi karakter közül egyértelműen Faolan volt a kedvencem, aki egy rejtélyes, sötét figura, de mégis, egyszerűen leveszi a lábáról Alli mellett az olvasót is. Imádtam a közös jeleneteiket, a párbeszédeiket, ahogyan heccelték egymást – egyértelműen nagy rajongója lettem a párosuknak, és csak remélem, hogy ez a jövőben is így marad, mivel biztosan olvasni akarok még róluk. Szépen kiegészítették egymást, az pedig adott egy plusz izgalmat ennek a kezdetleges szerelmi szálnak, hogy valójában egy tiltott kapcsolatról beszélhetnénk az esetükben, mivel Alli a Fényudvar, Faolan pedig az Árnyudvar tagja. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben miképp alakulnak át az erőviszonyok és az ő kapcsolatuk. A többi karakter is izgalmas volt, sok egyéniséggel találkozhattunk a regényben, akik mind kitűntek valami miatt, gondoljunk csak Rubyra, a kedves és barátságos, de egyben veszélyes óriásra, vagy Yarrow-ra, aki mindenképpen kivált valamilyen érzelmet az emberből, és akihez számomra a regény legszomorúbb és legsokkolóbb jelenete is társult, de Cynth, vagy a király és a királyné is olyan karakterek, akik hatnak az olvasóra.

Maga a történet izgalmas volt, fordulatos, bizonytalansággal teli, de Alli nagyon szépen lavírozott a különböző kihívások között. Olvashattunk többek között óriásokról és különböző izgalmas lényekről is, amelyek megszínezték a tündérek világát. Külön tetszett, hogy a könyvben az emberek is tisztában vannak a tündérek létezésével, ez egy plusz feszültséget ad a történetnek, hiszen az emberek és tündérek közötti ellentét megmutatkozik. A regény csak úgy vitt magával, az írói stílus könnyed, olvasmányos, amely nagyon könnyen beszippantja az olvasót.

Összességében elmondható, hogy a Méz és hamu udvara egy varázslatos történet, amely bár nem tökéletes, vannak hibái, de egy nagyon jó alapanyag, egy fordulatokkal teli kaland kezdete, én pedig kíváncsian várom, hogy mi mindent tartogat még számunkra ez a trilógia. Ha szeretitek a fantasy olvasmányokat, akkor ne hagyjátok ki!

Tervezitek olvasni a regényt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: link

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: Layla

A mai bejegyzés középpontjában Colleen Hoover Layla című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A szerelem kísérthet, de meg is gyógyíthat.

Leeds azóta tudja, hogy Laylával fogja leélni az életét, hogy először találkoztak. De aztán jött a támadás.

Layla heteket töltött a kórházban, harcolni kellett az életéért, és bár testileg rendbe jött, az érzelmi és mentális sebek annyira megváltoztatták, hogy Leeds szinte fel sem ismeri benne a nőt, akibe beleszeretett.

A férfi helyre akarja hozni a kapcsolatukat, ezért elviszi Laylát a kis szállóba, ahol először találkoztak. Itt azonban a nő viselkedése különös, bizarr módon megváltozik. És ez csak egy a számos megmagyarázhatatlan esemény közül…

Leeds egyre távolabb sodródik Laylától, és Willow mellett talál vigaszra, aki szintén a szálló lakója, és akivel könnyen egymásra találnak. Leeds érdeklődése Willow iránt egyre nő, és azzal, hogy segíteni akar neki válaszokat találni, egyre kevésbé tartja szem előtt Layla jóllétét.

Leeds hamarosan rájön, hogy választania kell, mert mindkettőjüknek nem tud segíteni. De ha rosszul választ, az mindhármukra nézve végzetes következményekkel járhat…

Fedezd fel CoHo újabb lebilincselő és elgondolkodtató világát!

A könyvről:

El sem tudom mondani, hogy mennyire kíváncsi voltam erre a kötetre. Ha Colleen Hooverre gondolunk, akkor mindig a fájdalmas szerelmi történetek jutnak eszünkbe, de semmiképpen sem egy paranormális romantikus regény, ami nem is meglepő, tekintve, hogy CoHo most először írt ebben a zsánerben. Hogy mi lett a végeredmény? Egy új kedvenc könyv!

Úgy gondolom, hogy Colleen Hoovernek nagyon jól állnak az új zsánerekben történő szárnybontogatások, gondoljunk csak vissza a Verityre, amely szintén egy nagyon különleges és emlékezetes olvasmány volt. A Layla alaptörténetét tekintve Leeds-ről és a címadó Laylaról szól, akik egy támadás utáni hosszú felépülést követően visszatérnek a szállóba, ahol megismerkedtek. Leeds reméli, hogy újra visszatalálhatnak egymáshoz Laylával, hogy jót fog tenni a lány számára az ismerős közeg, de a szállóban furcsa jelenségek, már-már természetfölötti történések zajlanak. Vajon Leeds kezd megőrülni? Vagy tényleg egy szellem ólálkodik a házban? Ha szellem, akkor az vajon mennyire veszélyes rá és Laylára nézve? 

Imádtam a regény hangulatát, ezt a kissé rejtélyes, misztikus, természetfölötti vonalat – számomra rengeteget adott, újszerű volt és izgalmas. Bevallom, az elején még párszor a hideg is futkosott a hátamon, annyira jól lettek bevezetve a szellem jelenlétét jelző cselekedetek.

Amint megismertük Willow karakterét, akkor már inkább a romantikus történéseké volt a főszerep, a paranormális vonal valóban normálissá változott, és már egyáltalán nem tűnt szokatlannak a történet szempontjából. Szemléletes leírást kaphattunk arra vonatkozóan, hogy melyek voltak azok az apró mozzanatok, amelyek Willowot és Leedst egyre közelebb hozták egymáshoz, és egyre inkább kimutatták a Willow és Layla közti különbségeket. Érdekes szerelembe esési folyamat volt ez – Leeds párkapcsolatban volt, de már nem érezte magát boldognak és szerelmesnek, de akkor találkozott Willowwal, a lánnyal, aki újra megdobogtatta a szívét. 

Felmerülhet kérdésként, hogy vajon mennyire volt helyes vagy helytelen Leeds viselkedése végig a könyv alatt. Biztos vagyok benne, hogy az olvasónak nem voltak közömbösek a történések, mivel Leeds egy nagyon vékony határvonalon táncolt, ahonnan könnyen át lehetett esni a túloldalra – ez néha sikerült is. Layla személyisége szintén elég visszás volt: a baleset hatására teljesen megváltozott, depresszióval, szorongással és evészavarokkal küzd. Willow pedig megtestesíti a kedvességet, a jókedvet, ez pedig teljesen összezavarja Leedst. Találkozhattunk bizonyos erkölcsi kérdésekkel is, például, hogy mennyi mindent tehetünk meg valakivel annak érdekében, hogy akár a saját, vagy más céljának az elérését elősegítsük, de a mentális egészség kérdésköre is megjelent a regényben.

Maga a cselekmény szépen felépített, a történet 2 síkon játszódik. Már a kötet elején megtudhatjuk, hogy valami komoly dolog történt, emiatt Leeds egy diktafonos férfinak meséli el a Laylával közös történetüket. A másik síkon pedig a múltból indulunk, a megismerkedésük kezdetétől, majd jutunk el a jelenig. Nagyon tetszett ez a történetvezetés, szerintem plusz izgalmat adott, hiszen olvasás közben végig azon agyaltam, hogy vajon mi minden történhetett, amely idáig vezetett.

A jellegzetes Colleen Hoover stílus ebben a regényben is megfigyelhető volt: a történet nagyon lendületesen lett megírva, csak úgy vitt magával. Nehéz volt letenni, sokszor még este is olvastam, amely egyébként nem jellemző rám, de CoHo ezt is elérte.

Nagyon boldog vagyok, hogy végre új kedvenc Colleen Hoover könyvet avathatok, hiszen a Layla sok szempontból is elvarázsolt, az pedig külön plusz pont, hogy a leglényegesebb csavarra én egyáltalán nem számítottam. Bátran ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, szerintem megéri elolvasni.

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek?

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: A szerelem képlete

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood A szerelem képlete című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Harmadéves doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.

Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával.

Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá.

A könyvről:

Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy 2022 egyik legjobban várt megjelenése számomra A szerelem képlete. A külföldi hype engem is elért, de a fülszöveg alapján és a témát tekintve is tudtam, hogy ez a regény bizony felkerül az olvasmánylistámra. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó lesz-e, mint arra számítottam, és azt kell, hogy mondjam: nem csalódtam. Imádtam ezt a könyvet úgy, ahogy volt.

A fake dating jelenség egy tudományos környezetbe csomagolva számomra nagyon szimpatikus volt, mivel én magam is hasonlóakat tanultam az egyetemen, mint amik a könyvben megjelentek. Úgy éreztem, hogy végre mi is kapunk egy történetet, az pedig felemelő érzés volt, hogy így visszatérhettek hozzám az egyetemi emlékek, az ott tanultak. 99%-os megbízhatósági tartományban elvégzett vizsgálatom alapján szignifikáns eredményt kaptam arra vonatkozóan, hogy új kedvenc könyvet avattam.

Az alapszituációt nagyon szerettem: adott Olive, aki a biológia tanszék folyosóján megcsókolja Adamet, hogy bizonyítsa, a legjobb barátnője nyugodtan randizhat az ő exével, mivel már rég túl van rajta. Ebből a csókból egy Adam és Olive számára is előnyös kamukapcsolat bontakozik ki, amelynek segítségével mindketten elérhetik a céljaikat. A csavar ott kezdődik, hogy Adam, ez a mindig morcos és magának való ember Olive társaságában az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb figurává alakul át. Vajon meddig lehet folytatni egy kamukapcsolatot? Mi történik, amikor az érzések kezdenek valódiak lenni?

Egy regényben számomra mindig fontos, hogy szerethető, hiteles karakterekkel dolgozzon, Adam és Olive pedig abszolút hozták ezt. Egyikőjük sem volt tökéletes, mindketten néha bizonytalanok voltak, akik talán nem mindig a megfelelő lépés mellett döntöttek, de pont ezek a tulajdonságok tették őket annyira emberivé. Nagyon könnyen lehetett azonosulni velük, a közöttük lévő kémia már a kötet elejétől kezdve érezhető volt, amely szépen, egyenletesen építkezett. Nem éreztem a történetüket sem elkapkodottnak, sem lassúnak, számomra pont a tökéletes középutat jelentette. A humorukat nagyon kedveltem, imádtam olvasni, ahogy állandóan ugratják egymást. Ha már a karakterekről beszélek, akkor muszáj kiemelnem Anh, Malcolm és Holden személyét is, akik rendkívül támogató, lenyűgöző és vicces barátok voltak, akik megszínesítették a lapokat. 

A könyvben két fontosabb téma is szerepet kapott: az egyik a tudományos világban is jelen levő nemi alapon történő megkülönböztetés és a hatalommal való visszaélés, a másik pedig maga a hasnyálmirigyrák és annak szekunder prevenció keretében történő felismerése. Nagyon szomorú belegondolni, hogy vajon a világban hány nőt érhet hátrány a munkahelyén vagy az élet bármely területén csupán azért, mert nőnek született. Örültem, hogy a kötet felhívta ennek a fontosságát és a girl power mozgalmat. Ha összefogunk, nyerni tudunk. Ide pedig beilleszteném a könyvből az egyik legtalálóbb idézetet: „Legyél annyira magabiztos, mint egy középszerű fehér férfi”.

Nagyon szépnek találtam az okot, hogy Olive miért döntött a doktori mellett: az édesanyját hasnyálmirigyrák következtében veszítette el, ez pedig hatalmas motivációt adott neki ahhoz, hogy küzdjön a céljaiért. Sajnálatos módon számos betegség van, amelyet nem lehet meggyógyítani, vagy amelyet nehéz időben diagnosztikálni, de nagyon örülök, hogy ez a kötet felhívta erre is a figyelmet, és a szórakoztatás mellett információt is szolgáltatott. 

A könyv felépítése számomra ideális volt, különösen szerettem, hogy nem volt tele tartalék fejezetekkel, ahol érdemben nem történik semmi, hanem igenis mindennek volt jelentősége és minden fejezet előbbre mozdította a cselekményt. A fejezetek elején megtalálható hipotézisek szórakoztatóak voltak, szerintem nagyon feldobták azokat.

Összességében azt tudom mondani, hogy A szerelem képlete számomra a 2022-es év egyik kedvenc olvasmánya lett, csak úgy faltam a lapokat, és nem akartam, hogy vége legyen. Ha szeretitek a new adult műfajt, akkor mindenképpen ajánlani tudom ezt a regényt.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka