A mai értékelés középpontjában Whitney G. Utálattal: Ethan / Utálattal: Rachel című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
.jpg)
Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet…
Hétéves korom óta utáltam Rachel Dawsont. A szomszédom és az első számú esküdt ellenségem volt. Hála neki, szinte az összes gyerekkori veszekedésünk úgy végződött, hogy felgyújtottam valamijét. (Vagy fordítva.)
Árulkodott a szüleimnek, ha takarodó után értem haza. Árulkodtam a szüleinek, amikor hazudott, hogy van-e barátja.
Így ment közöttünk az adok-kapok a gimi alatt, és amikor egyetemre mentünk, kölcsönösen megfogadtuk, hogy soha többé nem állunk szóba egymással.
Egészen addig, amíg fel nem bukkant nálam az egyetem utolsó évében, átmeneti szállást kérve. Amíg rá nem döbbentem, hogy mennyi minden megváltozott közöttünk, és egyre nehezebb lett megtartani tőle az öröknek hitt távolságot…
Izgalmas és rendhagyó szerelmi történet, váltott szemszögből.
A magyar kiadásban helyet kapott a történet plusz fejezete is, az Utálattal: Rachel.
Hagyd, hogy elraboljon!
A könyvről:
Whitney G. már többször is bebizonyította, hogy rendkívül szórakoztató regényeket ír, amelyek mindig egy öröm olvasmányt jelentenek számomra. Izgatottan kezdtem neki a legújabb magyarul megjelent történetének, vártam, hogy új kedvencet avassak. Sajnos ez elmaradt, mivel úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek több hibája is volt, de mindezen hibák ellenére is egy rendkívül szerethető olvasmánynak gondolom, amely mellett egy percig sem unatkoztam.
Az alapszituáció szerint Ethan és Rachel 7 és fél éves koruk óta utálják egymást, feltett szándékuk, hogy megkeserítsék a másik életét. Az egyetem során úgy adódik, hogy 3 egymástól távol töltött év után az utolsó tanévre egy albérletbe kerülnek, amely felszínre hoz mindent, amit korábban elnyomtak magukban. Az évek során leveleken keresztül tartották a kapcsolatot, de semmi sem készíthette fel őket arra, ami szemtől szemben várt rájuk. Mennyire erős az egymás iránt érzett utálatuk? Vagy éppen a vonzalmuk?
Nagyon szerettem a regény hangulatát, tökéletes kikapcsolódásra alkalmas olvasmány, amellyel könnyű haladni. A cselekmény maga is gyors (bár néha talán túlságosan is), a történet kettő síkon játszódik: a jelen történéseit megszakítják a múltbeli visszaemlékezések. Tetszett ez a kettős történetvezetés, szerintem így még inkább jobban megérthettük Ethan és Rachel szövevényes kapcsolatát, a közöttük lévő utálatról pedig egyre inkább kiderült, hogy az mégsem az, sokkal inkább csak annak akarják beállítani. Aranyosak voltak a gyerekkori csínytevéseik, majd ahogy idősebbek lettek, úgy az egyre komolyabb történéseknek adták át a főszerepet.
Rachel és Ethan személyisége is elég kettős, sokszor még felnőttként is gyerekesen viselkedtek, a problémáikat nem ültek le megbeszélni, hanem mind a ketten más megoldást választottak ezek leküzdéséhez. Ebből több konfliktus is kialakult közöttük, a kommunikáció hiánya megnehezítette az életüket és a kapcsolatukat. Bevallom, kicsit hirtelennek éreztem az egymásra találásukat, azt hittem, hogy sokkal több előzménye lesz, hogy sokkal körülményesebb lesz, de mint említettem, a könyv cselekménye elég gyors. Érdekes volt Rachel és Ethan kapcsolata, hiszen sokáig egy enemies to lovers történetet olvashattunk, amely valójában sokszor egy bújtatott friends to lovers volt. Akik ennyire törődnek egymással, mint ők ketten, azok között lehetetlen, hogy valódi utálat lakozzon, hiszen számtalanszor bebizonyították, hogy a másik jóléte igenis fontos a számukra.
A könyvben fontos szerepet kaptak a kézzel írott levelek, hiszen Ethan és Rachel nagyrészt ezeken keresztül kommunikáltak egymással. Úgy gondolom, hogy a kézzel írott levelek mindig tartogatnak valamilyen extrát magukban, ez most sem volt másképp. Az írott szó megmarad, a fontosságukat pedig Ethan és Rachel is átérezte.
A vidám történések mellett szerepet kapott egy fontos téma is a kötetben, ez pedig a gyász, az elengedés és a megbocsátás kérdésköre. Rachel édesanyja még a lánya tinédzser évei során elhunyt, az apja pedig viszonylag rövid időn belül újraházasodott, ezt pedig Rachel nem tudja elfogadni és feldolgozni. Küzd az ellen, hogy meg tudjon bocsátani, de mint az életben semmi, úgy ez sem csupán fekete és fehér.
A kötetben az alap könyv után találhatunk még egy Utálattal: Rachel című novellát is, amely kicsit tovább viszi a történetüket. Jó ötletnek tartom, hogy ez is szerepet kapott a kiadványban, és még egy kicsit velünk maradhattak a karakterek.
Összességében azt tudom mondani, hogy az Utálattal: Ethan nem egy tökéletes olvasmány, vannak apróbb hibái, de mindezek ellenére is rendkívül szórakoztató. Ha szeretitek a new adult történeteket, akkor ne hagyjátok ki!
Ti olvastátok már? Ha nem, akkor tervezitek?
A regény megvásárolható ezeken a linkeken:
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése