2022. december 31., szombat

Viszlát 2022! - Könyves évértékelő

Eltelt egy újabb esztendő, amely azt jelenti, hogy újra jelentkezem az immár hagyománynak számító Viszlát! könyves évértékelő bejegyzés sorozatom folytatásával, ezúttal pedig 2022-t vesszük nagyító alá- szigorúan könyves tekintetben. Jó olvasást kívánok a bejegyzéshez!

Instagram Top9 kollázs - Dsheavenofbooks

Az elmúlt évek bejegyzéseit itt olvashatjátok:

Viszlát 2021!

Viszlát 2020!

Viszlát 2019!

Viszlát 2018!

Előzmények:

2022 elején megfogadtam, hogy ebben az évben az akkor 55%-on álló magánkönyvtáram olvasottságának a növelésére szeretnék fókuszálni. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez a vállalkozás elbukott, mivel jelenleg 54%-os az olvasottságom, amely év közben is maximum 56%-ig jutott. Most jön a magyarázkodás, hogy nem tehetek róla, túl sok izgalmas újdonság jelent meg ebben az évben, amelyeket muszáj volt sorra kerítenem.

2022 elején elég bizonytalan volt minden, nem tudtam, hogy mit hoz az élet, hogy mennyi időm lesz olvasni. 40 könyv elolvasását tűztem ki célul, amelyet bőven túl is teljesítettem, ugyanis 67 elolvasott kötettel zártam ezt az évet. Szerettem volna legalább 15000 oldalt olvasni, ezt szintén sikeresen teljesítettem, végül pedig 22538 oldallal zártam az évet.

Célul tűztem ki, hogy szeretnék kevesebb új könyvet beszerezni, maximum 80-at. Ez végül 117 lett, de egyáltalán nem bánkódom miatta, és nem bánom, hogy ezt a célt is sikeresen elbuktam, mivel tényleg olyan kötetekkel gazdagodott a magánkönyvtáram, amelyek abszolút nekem valóak, és amelyekre egytől egyig kíváncsi vagyok.

A 2022 elején készített 6 elemből álló TBR listámról három könyvet olvastam el, amellyel nem vagyok elégedett, de talán majd 2023-ban…:)

Így telt 2022:

- 67 kötetet és 22538 oldalt olvastam. Könyvek tekintetében ez az eddigi legjobb évem, szóval maximálisan elégedett vagyok az elolvasott mennyiséggel és minőséggel. 2022-ben a könyvek segítettek átvészelni rengeteg mindent, biztos pontot jelentettek az életemben.

- 23 új bejegyzést írtam a blogomra, ezzel is elégedett vagyok, mivel szerintem elég változatos ajánlók születtek.

- 10 új kedvenc könyvet avattam, amelyek tényleg a maximális 5 csillagot kapták tőlem, és ezen kötetek mindegyike nagy hatással volt rám:

Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara 

George Orwell: Animal Farm / Állatfarm 

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly 

Agatha Christie: Szerelmi bűnügyek 

Alice Oseman: Heartstopper 1. 

Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés 

Mona Kasten: Feel Again – Érezz újra! 

Ali Hazelwood: A szerelem képlete 

Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága

Rácz-Stefán Tibor: Téged kérlek karácsonyra

- 117 kötettel bővült a magánkönyvtáram.

- 38 számomra új szerzővel ismerkedtem meg. 

- Továbbra is lelkesen vezetem az instagram profilomat, ahol jelenleg 6556 profil követ és 961 bejegyzést tettem közzé.

- Lelkesen vezetem a TikTok profilomat is, amelyet az idei évben nagyon megszerettem. Jelenleg 5647 személy követ és 245110 lájknál járok.

- Megismertem egy számomra új kiadót, akik hamar az egyik kedvencemmé váltak, ez pedig a 21.Század Kiadó.

- Megismerkedtem Agatha Christie munkásságával, aki elindított a krimik felé vezető úton. Alig várom, hogy még több ilyen történetet olvashassak.

Válogatás a fotóimból - Dsheavenofbooks

2022 legjei:

- A könyv, amely idén az abszolút kedvencem lett: Nem tudok dönteni, tényleg nem, csak top4-re tudom leszűkíteni: Ezüst lángok udvara, Állatfarm, Szerelmi bűnügyek, Harry Potter és az azkabani fogoly.

- 2022 legjobb fantasyja: Ezüst lángok udvara.

2022 legjobb new adult romantikusa: Feel Again – Érezz újra! 

2022 legobb ifjúsági története: Harry Potter és az azkabani fogoly, de a Téged kérlek karácsonyra is nagyon belopta magát a szívembe.

- 2022 legnagyobb pozitív meglepetése: Állatfarm 

- 2022 legnagyobb kedvenc sorozata: Vérből és hamuból

- 2022  kedvenc új szerzője: Agatha Christie, ez nem is kérdés.

- 2022 nagy felfedezettje: 21.Század Kiadó

Mik a céljaim 2023-ban?

- 2023-ban szeretnék legalább 25 könyvet olvasni. Azért tűzök ki alacsonyabb célt, mivel remélem, hogy az életemben számos változás fog bekövetkezni, ezekkel pedig kéz a kézben járna a kevesebb idő az olvasásra. Oldalszám tekintetben egy 8000 oldalt mindenképpen szeretnék elolvasni, de ha ez nem sikerül, akkor sincs probléma. Lényeg a szórakozás.

- Mondanám, hogy a célom az, hogy kevesebb új kötetet szerezzek be, de ezt az idei évben elengedem, mivel tudom, hogy úgy sem így lesz.

- Továbbra is szeretném a magánkönyvtáram olvasottságát emelni, nem mondok le arról, hogy elérjem a 60%-ot.

- Rövid TBR listát idén is készítettem, ezeket a regényeket nagyon szeretném elolvasni 2023-ban:

Colleen Hoover: All Your Perfects – Minden tökéletesed 

Colleen Hoover: Without Merit – Merit nélkül

Colleen Hoover: Regretting You – Elrontott életek 

Colleen Hoover: Maybe Now – Talán most 

Sarah J. Maas: Föld és vér háza 

Sarah J. Maas: Ég és lélegzet háza 

Elle Kennedy: The Play – A játszma

Elle Kennedy: The Dare – A kihívás

Elle Kennedy – Sarina Bowen: Good Boy – Jófiú 

K. A. Tucker: Forever Wild – Örökké vadon 

K. A. Tucker: Wild at Heart – Vad szívvel

(A bejegyzés írásának pillanatában az utóbbi kettő még nem jelent meg, de nagyon várom, hogy 2023-ban végre olvashassam a folytatásokat.)

A 2022-ben elolvasott könyveim listája:

Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara

Teagan Hunter: I Wanna Text You Up – Kattanj rám!

Colleen Hoover: Verity

Jorge Montoro: Történetek híres állatokról

Jorge Montoro: Fiúk, akik felnőttként megváltoztatták a világot

Mona Kasten: Trust Again – Bízz újra!

Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

Tomor Anita: Nyolc éjszaka

George Orwell: Animal Farm / Állatfarm 

Ella Maise: The Hardest Fall – A legerősebb érzés

Niko Domínguez: 101 dolog, amit jó, ha tudsz a vízi élőhelyek állatairól

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül 

Agatha Christie: Szerelmi bűnügyek

Atticus: Szeresd szabadon!

K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem

Christina Lauren: Nem mézes hetek 

Lucy Strange: A nővérek átka 

Pacskovszky Zsolt: Titkos mozi 

Elisabetta Gnone: A különleges utazás 

Rachel Smythe: Lore Olympus 2.

Haszán Míra: Spicc/pipa 

Bridget Collins: Árulások 

T. J. Klune: A suttogó ajtón túl 

Meagan Brandy: Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái 

Alice Oseman: Heartstopper 1. 

Alice Oseman: Heartstopper 2. 

Candace Bushnell – Katie Cotugno: Csajoknak kötelező 

Völgyi Anna: Karamellás kétszersült 

Meredith Goldstein: Kivirágzik minden 

Madarász Éva: Hullámvasút 

Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett 

Alice Oseman: Heartstopper 3. 

Agatha Christie: Szentivánéji krimik 

Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Neal Shusterman: Az óceán mélyén 

Liz Braswell: Hol volt, hol nem 

Felicity Baker: Legendás állatok és megfigyelésük: Göthe Salmander 

Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve 

Rachel Smythe: Lore Olympus 3. 

Mona Kasten: Feel Again – Érezz újra! 

Shea Ernshaw: Winterwood – Télerdő 

Emma Lord: Tweet Cute – A tweetcsata 

Guillaume Musso: Visszajövök érted 

Rupi Kaur: otthon test 

Lynn Painter: Mr. Téves Szám

Kristen Callihan – Samantha Young: Outmatched – Kiütéses győzelem 

Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból

Erin Watt: One Small Thing – Egy kis apróság 

Mariana Zapata: Dear Aaron – Kedves Aaron! 

Ella Fields: Pretty Venom – Gyönyörű méreg 

Colleen Hoover: Maybe Not – Talán mégsem 

Elle Kennedy: The Deal – Az üzlet

Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív

V. E. Schwab: Gallant 

Sarah Adams: Csalóka szerelem 

Ali Hazelwood: A szerelem képlete

Colleen Hoover: Layla 

Whitney G.: Utálattal: Ethan / Utálattal: Rachel 

Shannon Mayer – Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara 

Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága 

Amanda Lovelace: amikor a hercegnő menti meg önmagát

Kirsten Boie: Telihold volt aznap 

Atticus: Szeresd szabadon!

Szántó Dániel: Dorian: Tündekard 

Rácz-Stefán Tibor: Téged kérlek karácsonyra

Ezúton is szeretném megköszönni minden magánszemélynek, vállalkozásnak és kiadónak a bizalmat, akikkel 2022-ben együtt dolgozhattam! Köszönöm:

Könyvmolyképző Kiadó

Manó és Menő Könyvek

Móra Könyvkiadó

21. Század Kiadó (Külön köszönet Petrának és Pannának.)

Tilos az Á Könyvek

Maxim Kiadó

Szántó Dániel és Alexandra Kiadó

Till&Dill

Helikon Kiadó

Kolibri Kiadó

Kollár Betti és Magnólia Kiadó

Agave Könyvek

Álomgyár Kiadó

Bookup Könyvesbolt

Napraforgó Kiadó

Park Könyvkiadó (Bookstagram Tour)

Tomor Anita

trnd Hungary

Köszönöm szépen mindenkinek, aki bármelyik platformomon is velem tartott 2022-ben! Bízom benne, hogy sok érdekes tartalommal találkoztatok. Remélem, hogy az új esztendőben is megoszthatom veletek a könyves élményeimet.:)

További elérhetőségeim:

moly.hu profilom

Instagram

TikTok

e-mail: dsheavenofbooks@gmail.com


Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. december 19., hétfő

Könyvértékelés | Szántó Dániel - Dorian: Tündekard

A mai értékelés középpontjában Szántó Dániel Dorian: Tündekard című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt Szántó Dánielnek és az Alexandra Kiadónak!

Fülszöveg:

Három évtized telt el a nagy háború óta, amelyben a tündék, törpök és emberek hadának sikerült legyűrnie az Árnyak seregét. A szörnyű áron kivívott győzelem óta béke honol, ám Esuasneket, a tündevilág szívét veszély fenyegeti – mégpedig olyan irányból, amire senki sem gondolna.

Dorian, a gyengesége miatt kiközösített ifjú tünde az Esuasnek közelében elterülő tiltott rengetegben tölti napjait, ahol egy nap különös pengedarabra lel. Meryl, az egész világot bejárt bölcs úgy véli, hogy Dorian az Árnyak kardjának egy részére bukkant, amelynek ereje semmihez sem fogható, és amelynek már hosszú ideje nyoma veszett. A kardnak kulcsszerepe volt az Árnyak feletti győzelemben, és most ismét létfontosságú lehet a gonosz gyülekező erői elleni harcban.

A pengedarab ugyanis önálló akarattal bír, és valamiért az eddig egész életében lekicsinyelt Doriant szemelte ki céljai elérésére. Ő a kiválasztott, akinek egyesíteni kell a széttört kard részeit, ám az ifjúban egyre több kérdés merül benne az isteni eredetű varázstárgy valódi szándékaival kapcsolatban. Eközben az Árnyak szolgái folyamatosan a nyomában járnak, és egy szörnyűséges fekete sárkány és lovasa vadászik rá.

Bízhat vajon a hosszú és veszélyekkel teli útja során mellé csapódó társaiban? És bízhat önmagában, miközben a hatalom kísértése állandóan a fülében duruzsol?

A könyvről:

Korábban még soha nem olvastam Szántó Dánieltől, de mindig szívesen ismerkedem számomra új szerzők regényeivel, ez most sem volt másképp. A Dorian fülszövege már első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, egy hamisíthatatlan, nagyszabású fantasy történetnek ígérkezett, amelyet meg is kaptam. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a gyönyörű borítót. Nagyon szép, igényes munka, amely tökéletesen passzol a regényhez.

Az alapszituáció szerint a más tündék által gyengének titulált Dorian rátalál az Árnyak kardjának egy darabjára, és útra kell egy barátjával, Rowenával a törpökhöz, mivel menekülniük kell a nyomukba szegődő árnyak elől. Az ellenség közel van, mindig a nyomukban jár, nekik pedig számos megpróbáltatáson kell átesniük a hosszú út során, ahol önismeretben, ellenséges személyekben, küzdelemben nem lesz hiány. Vajon sikerrel járnak a küldetésükben? Dorian ellen tud állni a penge varázsának?

Dorian története számomra egy igazi kaland, egy nagy utazás, amelyben öröm volt részt venni. Ez a kis tünde bebizonyította, hogy kemény fából faragták, hogy sokkal több egy gyenge teremtménynél, valójában épp ellenkezőleg: hatalmas erő lakozik benne. Semmi és senki nem tudta eltéríteni a céljától, amit a fejébe vett, azt mindenáron meg is akarta valósítani. Nem mondott le arról, hogy győzedelmeskedhetnek az egyre kilátástalanabb helyzet ellenére sem, ebben pedig nagy segítségre voltak útitársai: Rowena, majd a későbbiekben mellé szegődött Vukrah’ és Begónia. 

Ebben a könyvben minden az Árnyak kardja körül forgott – a legendás kard körül, amellyel el lehet pusztítani az ellenséget, és amely darabokra törve hever szerte-szét a világban arra várva, hogy Dorian rátaláljon. Nem a tünde, az ember vagy a törp választja a pengét, hanem pont fordítva, a varázs tudja, hogy ki méltó a kard forgatására. A kard sok mindenkit vonz, ellenségeket és barátokat egyaránt. Megrészegítő hatalommal bír, amelynek nem sokan tudnak ellenállni, leszámítva persze Doriant. Úgy gondolom, hogy ez is Dorian különleges lelki erejéről tett tanúbizonyosságot, hogy képes volt uralni a pengét, és nem fordítva történt. Ha szükséges volt, akkor meg is tudott válni tőle, és mindig mások érdekeit tartotta szem előtt, nem a hataloméhséget. Örültem, hogy az útja során mellészegődtek a társai, hiszen minden hősnek szüksége van barátokra, akik segítik a kaland során. Az persze már más kérdés, hogy Rowena, Vukrah’ és Begónia valójában milyen szándékkal indulnak útnak és hová jutnak a regény végére – én csak kapkodtam a fejem, hogy mi minden történt ott.

Nagyon tetszett a világ, amelyet Szántó Dániel megalkotott. Részletesen kidolgozott, komoly történelemmel bíró világba csöppenünk, ahol már a felvezetés külön megér egy említést, mivel nagyon ritkán olvasok hasonló fantasy könyveket, ahol ennyire kidolgozott minden már a legelső oldalaktól kezdve. Egyszerűen mindenre figyelt az író, a különböző fajokra, az állatvilágra, a helyekre és azok háttértörténetére. Külön öröm, hogy a könyvben szerepel egy térkép is, így sokkal könnyebb elképzelni, hogy merre haladnak hőseink a hosszú útjuk során. 

Az írásmód, a kötet hangulata mind segítettek abban, hogy hamar a szívemhez nőjön ez a történet a karaktereivel együtt. A befejezés különösen tetszett, nagyon izgalmas volt, én pedig kíváncsi vagyok, hogy mi minden fog történni még a folytatásban. Remélem, hogy nem kell nagyon sokat várnunk rá, mivel Dorian további kalandjait mielőbb szeretném megismerni. Bátran ajánlom nektek is ezt a könyvet, ha szeretitek a fantasykat, ahol valóban a történések, és nem egy romantikus szál dominál. Fiúknak/férfiaknak is csak ajánlani tudom, szerintem nemtől függetlenül elnyerheti bárki tetszését.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. november 30., szerda

Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága

A mai értékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout A Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Az első kötetről írt értékelésem itt olvasható: Vérből és hamuból 

Fülszöveg:

Erősebb a szerelem a bosszúnál?

EGY ÁRULÁS…

Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.

EGY DÖNTÉS…

Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.

EGY TITOK…

Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.

Vesd bele magad!

A könyvről:

Az előző kötet izgalmas fordulatai után nagyon kíváncsian vártam a folytatást, biztos voltam benne, hogy számos meghökkentő és zseniális ötletet talál ki az írónő, de sikerült felülmúlnia minden előzetes várakozásomat. Azt hiszem, hogy kijelenthetem: ez a sorozat számomra megérkezett és új kedvencet avattam. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, annyira egyben volt az egész. Minden, amit az első kötetben kicsit negatívumként hoztam fel, az itt már nem volt jelen, és egy igazi, kidolgozott, nagyszerű karaktereket felvonultató és fordulatos fantasyt olvashattam, amelyre már nagyon régóta vártam.

Ebben a regényben az igazi hangsúly Poppyn volt, hogy megtalálja önmagát, megismerje a múltját és tisztázza az érzéseit Casteellel és a jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Mint említettem, a könyv izgalmas és fordulatos volt, de mégis, inkább Poppy személyiségfejlődése volt hangsúlyosabb, ahogy végre valahára le merte vetni magáról jelképesen is a Szűz fátylát, és már csak egy félig atlantiai lányként volt jelen, aki kiáll önmagáért és azokért, akik fontosak neki. Nagy utat tett meg, pláne, ha visszagondolunk, hogy honnan indult, de egy olyan nővé ért, aki tisztában van önmagával és aki soha nem adja fel, küzd a végsőkig. Casteel ebben a kötetben szintén egyre zseniálisabb lett, jobban megismerhettük a karakterét, a démonait, a múltját, de láthattuk a humoros, szerethető oldalát is. Imádtam Poppyval a párosukat, a vicces szócsatáikat, a köztük lévő perzselő kémiát és a történetüket, amely  tele volt hazugsággal, árulással, bizalmatlansággal, de mégis, mindezek ellenére vonzalommal, vággyal és talán valami többel is. A kapcsolatuk dinamikája lenyűgözött, ahogyan ráébredtek az egyre inkább valóságosabb érzelmeikre, és arra, hogy fontos nekik a másik. Ha már a karakterekről írok, akkor muszáj megemlítenem Kierant is, akit az előző rész után nem hittem volna, hogy ennyire megszeretek, de mégis, lenyűgözött minden vicces beszólásával, a hűségével, a kedvességével. Azt hiszem, hogy senki nem kívánhatna jobb védelmezőt önmaga számára, mint amilyen Kieran, az pedig csak hab a tortán, hogy mennyire zseniális személyiséggel rendelkezik. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódnak a kalandjaik, az biztos, hogy én olvasni fogom.

A Hús és tűz királysága egy viszonylag hosszabb könyv, de ennek ellenére végig fent tudta tartani az érdeklődésemet, számomra egyszer sem vált unalmassá, ez köszönhető annak, hogy mindig történt valami, ami aktuálisan foglalkoztatta Poppyt és az olvasót. Nagyon tetszett, ahogy a különböző információk adagolva voltak, tényleg mindig akadt valami új, amit fel kellett dolgozni, és ami további kérdésekhez vezetett a jövőre nézve. Kíváncsi vagyok, hogy Poppy múltjának a felderítése miképp fog folytatódni, hiszen számos izgalmas lehetőséget tartogat magában.

A kötetben fontos szerepet kapott és állandó dilemmát jelentett, hogy vajon az Atlantiaiak miképp viszonyulnak Poppyhoz, hogy elfogadják-e őt, a volt Szüzet, a Felemelkedettek jelképét. Poppy mindennél jobban szerette volna, ha önmagát látják, és nem azt, akiknek lennie kellett a múltban, de ha valakiket a félelem kovácsolt azzá az emberré, akik lettek, akkor nehezebb elnyerni a bizalmukat, mint azt bárki hinné. Hiába a cselekedetek, amelyek bizonyítják, hogy ő nem a Felemelkedettek közé tartozik, ezt sajnos sokan nem tudták feldolgozni és elhinni. Ez számos konfliktushoz vezetett Poppyban és a környezetében is, amely biztos vagyok benne, hogy tovább fog mélyülni.

Az előző kötethez hasonlóan itt is csak az államat kapargattam a regény végi eseményektől, rendkívül tüzes lezárást kapott a történet, amely annyi lehetőséget tartogat magában. Ha lehetne, már most folytatnám a sorozatot, hiszen annyira kíváncsi vagyok Poppy, Casteel és a többiek sorsára.

Összességében azt tudom mondani, hogy egy rendkívül izgalmas fantasy sorozat második kötete a Hús és tűz királysága, amelyet megéri elolvasni, hiszen annyira grandiózus és egy olyan történetet tár elénk, amelyet szerintem sokan szeretni fognak. Humor, szenvedély, harc, politikai játszmák, barátságok – ezek mind megtalálhatóak ebben a sorozatban, én pedig kíváncsi vagyok, hogy a jövőre nézve mennyi mindent tartogat még. Olvassátok, szeressétek.

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. november 18., péntek

Könyvértékelés: Whitney G. - Utálattal: Ethan és Utálattal: Rachel

A mai értékelés középpontjában Whitney G. Utálattal: Ethan / Utálattal: Rachel című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet…

Hétéves korom óta utáltam Rachel Dawsont. A szomszédom és az első számú esküdt ellenségem volt. Hála neki, szinte az összes gyerekkori veszekedésünk úgy végződött, hogy felgyújtottam valamijét. (Vagy fordítva.)

Árulkodott a szüleimnek, ha takarodó után értem haza. Árulkodtam a szüleinek, amikor hazudott, hogy van-e barátja.

Így ment közöttünk az adok-kapok a gimi alatt, és amikor egyetemre mentünk, kölcsönösen megfogadtuk, hogy soha többé nem állunk szóba egymással.

Egészen addig, amíg fel nem bukkant nálam az egyetem utolsó évében, átmeneti szállást kérve. Amíg rá nem döbbentem, hogy mennyi minden megváltozott közöttünk, és egyre nehezebb lett megtartani tőle az öröknek hitt távolságot…

Izgalmas és rendhagyó szerelmi történet, váltott szemszögből.

A magyar kiadásban helyet kapott a történet plusz fejezete is, az Utálattal: Rachel.

Hagyd, hogy elraboljon!

A könyvről:

Whitney G. már többször is bebizonyította, hogy rendkívül szórakoztató regényeket ír, amelyek mindig egy öröm olvasmányt jelentenek számomra. Izgatottan kezdtem neki a legújabb magyarul megjelent történetének, vártam, hogy új kedvencet avassak. Sajnos ez elmaradt, mivel úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek több hibája is volt, de mindezen hibák ellenére is egy rendkívül szerethető olvasmánynak gondolom, amely mellett egy percig sem unatkoztam.

Az alapszituáció szerint Ethan és Rachel 7 és fél éves koruk óta utálják egymást, feltett szándékuk, hogy megkeserítsék a másik életét. Az egyetem során úgy adódik, hogy 3 egymástól távol töltött év után az utolsó tanévre egy albérletbe kerülnek, amely felszínre hoz mindent, amit korábban elnyomtak magukban. Az évek során leveleken keresztül tartották a kapcsolatot, de semmi sem készíthette fel őket arra, ami szemtől szemben várt rájuk. Mennyire erős az egymás iránt érzett utálatuk? Vagy éppen a vonzalmuk?

Nagyon szerettem a regény hangulatát, tökéletes kikapcsolódásra alkalmas olvasmány, amellyel könnyű haladni. A cselekmény maga is gyors (bár néha talán túlságosan is), a történet kettő síkon játszódik: a jelen történéseit megszakítják a múltbeli visszaemlékezések. Tetszett ez a kettős történetvezetés, szerintem így még inkább jobban megérthettük Ethan és Rachel szövevényes kapcsolatát, a közöttük lévő utálatról pedig egyre inkább kiderült, hogy az mégsem az, sokkal inkább csak annak akarják beállítani. Aranyosak voltak a gyerekkori csínytevéseik, majd ahogy idősebbek lettek, úgy az egyre komolyabb történéseknek adták át a főszerepet.

Rachel és Ethan személyisége is elég kettős, sokszor még felnőttként is gyerekesen viselkedtek, a problémáikat nem ültek le megbeszélni, hanem mind a ketten más megoldást választottak ezek leküzdéséhez. Ebből több konfliktus is kialakult közöttük, a kommunikáció hiánya megnehezítette az életüket és a kapcsolatukat. Bevallom, kicsit hirtelennek éreztem az egymásra találásukat, azt hittem, hogy sokkal több előzménye lesz, hogy sokkal körülményesebb lesz, de mint említettem, a könyv cselekménye elég gyors. Érdekes volt Rachel és Ethan kapcsolata, hiszen sokáig egy enemies to lovers történetet olvashattunk, amely valójában sokszor egy bújtatott friends to lovers volt. Akik ennyire törődnek egymással, mint ők ketten, azok között lehetetlen, hogy valódi utálat lakozzon, hiszen számtalanszor bebizonyították, hogy a másik jóléte igenis fontos a számukra.

A könyvben fontos szerepet kaptak a kézzel írott levelek, hiszen Ethan és Rachel nagyrészt ezeken keresztül kommunikáltak egymással. Úgy gondolom, hogy a kézzel írott levelek mindig tartogatnak valamilyen extrát magukban, ez most sem volt másképp. Az írott szó megmarad, a fontosságukat pedig Ethan és Rachel is átérezte.

A vidám történések mellett szerepet kapott egy fontos téma is a kötetben, ez pedig a gyász, az elengedés és a megbocsátás kérdésköre. Rachel édesanyja még a lánya tinédzser évei során elhunyt, az apja pedig viszonylag rövid időn belül újraházasodott, ezt pedig Rachel nem tudja elfogadni és feldolgozni. Küzd az ellen, hogy meg tudjon bocsátani, de mint az életben semmi, úgy ez sem csupán fekete és fehér.

A kötetben az alap könyv után találhatunk még egy Utálattal: Rachel című novellát is, amely kicsit tovább viszi a történetüket. Jó ötletnek tartom, hogy ez is szerepet kapott a kiadványban, és még egy kicsit velünk maradhattak a karakterek.

Összességében azt tudom mondani, hogy az Utálattal: Ethan nem egy tökéletes olvasmány, vannak apróbb hibái, de mindezek ellenére is rendkívül szórakoztató. Ha szeretitek a new adult történeteket, akkor ne hagyjátok ki!

Ti olvastátok már? Ha nem, akkor tervezitek?

A regény megvásárolható ezeken a linkeken:

e-book és papír formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. november 16., szerda

Könyvértékelés - Shannon Mayer és Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara

A mai értékelés középpontjában Shannon Mayer és Kelly St. Clare Méz és hamu udvara című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Fülszöveg:

Titkon szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…

Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.

Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.

Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.

A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.

Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.

A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

A könyvről:

Mindig szívesen veszek a kezembe egy izgalmasnak ígérkező fantasyt, ez a Méz és hamu udvara esetében sem volt másképp. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, a tündérekről szóló regények pedig különösen közel állnak a szívemhez, így minden adott volt egy jó olvasmányhoz.

Az alaptörténet szerint Alli végez a kiképzéssel, így végre eléri az általa régóta vágyott életet: kap egy saját otthont, saját fizetést és rangos helyet az udvarban. Ám Hegyalja összeomlása véget vet a dédelgetett álmainak, és menekülni kényszerül az Alaszkában található Háromszögbe. Ott számos megpróbáltatás vár rá, új ismerősök, új igazságok, és egy régi szerelem, amely újra lángra robban. De mi történik, ha az igazság sokkal megrázóbb, mint azt Alli sejtette? Ha számkivetettként üldözőbe veszik? Vajon mi lesz a bukott Hegyalja sorsa?

Nagyon szerettem, hogy a könyv rögtön izgalmas történésekkel kezdett, nem volt semmilyen lényegtelen felvezető, hanem már az első fejezetben elindult a valódi cselekmény. A gyors történetvezetés a regény hátralevő részében is fennmaradt, a cselekmény nagyon pörgött, néha talán kicsit túl gyors is volt az én ízlésemnek. Sokszor szívesebben olvastam volna többet egy-egy jelenetről, vagy az Alliban lezajló érzésekről. Néha csak azt vettem észre, hogy minden előjel nélkül, hirtelen történik valamilyen váltás a könyvben, pl. a semmiből megjelenik egy karakter. Ez a jelenség megfigyelhető volt Alli gondolataiban is, néha kicsit csapongónak éreztem, aki túl gyorsan jutott el egyik érzéstől és gondolattól a másikig. 

Alli maga egy nagyon badass hősnő volt, aki megmutatta egy férfiak uralta világban, hogy nőkét igenis tud érvényesülni és tud annyira harcias lenni, mint egy férfi. Néha kicsit forrófejű volt, de összességében egy erős, tudatos fiatal nő, akinek a helyén van az esze és a szíve. Nehéz élete volt, hiszen gyermekkorában árvaházba került, így mindenképpen meg kellett tanulnia egyedül túlélni. Szerettem a karakterét körüllengő hangulatot, azt, ahogyan mások viszonyultak hozzá, mivel ők is látták a lányban rejlő erőt és kitartást. A többi karakter közül egyértelműen Faolan volt a kedvencem, aki egy rejtélyes, sötét figura, de mégis, egyszerűen leveszi a lábáról Alli mellett az olvasót is. Imádtam a közös jeleneteiket, a párbeszédeiket, ahogyan heccelték egymást – egyértelműen nagy rajongója lettem a párosuknak, és csak remélem, hogy ez a jövőben is így marad, mivel biztosan olvasni akarok még róluk. Szépen kiegészítették egymást, az pedig adott egy plusz izgalmat ennek a kezdetleges szerelmi szálnak, hogy valójában egy tiltott kapcsolatról beszélhetnénk az esetükben, mivel Alli a Fényudvar, Faolan pedig az Árnyudvar tagja. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben miképp alakulnak át az erőviszonyok és az ő kapcsolatuk. A többi karakter is izgalmas volt, sok egyéniséggel találkozhattunk a regényben, akik mind kitűntek valami miatt, gondoljunk csak Rubyra, a kedves és barátságos, de egyben veszélyes óriásra, vagy Yarrow-ra, aki mindenképpen kivált valamilyen érzelmet az emberből, és akihez számomra a regény legszomorúbb és legsokkolóbb jelenete is társult, de Cynth, vagy a király és a királyné is olyan karakterek, akik hatnak az olvasóra.

Maga a történet izgalmas volt, fordulatos, bizonytalansággal teli, de Alli nagyon szépen lavírozott a különböző kihívások között. Olvashattunk többek között óriásokról és különböző izgalmas lényekről is, amelyek megszínezték a tündérek világát. Külön tetszett, hogy a könyvben az emberek is tisztában vannak a tündérek létezésével, ez egy plusz feszültséget ad a történetnek, hiszen az emberek és tündérek közötti ellentét megmutatkozik. A regény csak úgy vitt magával, az írói stílus könnyed, olvasmányos, amely nagyon könnyen beszippantja az olvasót.

Összességében elmondható, hogy a Méz és hamu udvara egy varázslatos történet, amely bár nem tökéletes, vannak hibái, de egy nagyon jó alapanyag, egy fordulatokkal teli kaland kezdete, én pedig kíváncsian várom, hogy mi mindent tartogat még számunkra ez a trilógia. Ha szeretitek a fantasy olvasmányokat, akkor ne hagyjátok ki!

Tervezitek olvasni a regényt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: link

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. november 4., péntek

Könyvértékelés - Colleen Hoover: Layla

A mai bejegyzés középpontjában Colleen Hoover Layla című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A szerelem kísérthet, de meg is gyógyíthat.

Leeds azóta tudja, hogy Laylával fogja leélni az életét, hogy először találkoztak. De aztán jött a támadás.

Layla heteket töltött a kórházban, harcolni kellett az életéért, és bár testileg rendbe jött, az érzelmi és mentális sebek annyira megváltoztatták, hogy Leeds szinte fel sem ismeri benne a nőt, akibe beleszeretett.

A férfi helyre akarja hozni a kapcsolatukat, ezért elviszi Laylát a kis szállóba, ahol először találkoztak. Itt azonban a nő viselkedése különös, bizarr módon megváltozik. És ez csak egy a számos megmagyarázhatatlan esemény közül…

Leeds egyre távolabb sodródik Laylától, és Willow mellett talál vigaszra, aki szintén a szálló lakója, és akivel könnyen egymásra találnak. Leeds érdeklődése Willow iránt egyre nő, és azzal, hogy segíteni akar neki válaszokat találni, egyre kevésbé tartja szem előtt Layla jóllétét.

Leeds hamarosan rájön, hogy választania kell, mert mindkettőjüknek nem tud segíteni. De ha rosszul választ, az mindhármukra nézve végzetes következményekkel járhat…

Fedezd fel CoHo újabb lebilincselő és elgondolkodtató világát!

A könyvről:

El sem tudom mondani, hogy mennyire kíváncsi voltam erre a kötetre. Ha Colleen Hooverre gondolunk, akkor mindig a fájdalmas szerelmi történetek jutnak eszünkbe, de semmiképpen sem egy paranormális romantikus regény, ami nem is meglepő, tekintve, hogy CoHo most először írt ebben a zsánerben. Hogy mi lett a végeredmény? Egy új kedvenc könyv!

Úgy gondolom, hogy Colleen Hoovernek nagyon jól állnak az új zsánerekben történő szárnybontogatások, gondoljunk csak vissza a Verityre, amely szintén egy nagyon különleges és emlékezetes olvasmány volt. A Layla alaptörténetét tekintve Leeds-ről és a címadó Laylaról szól, akik egy támadás utáni hosszú felépülést követően visszatérnek a szállóba, ahol megismerkedtek. Leeds reméli, hogy újra visszatalálhatnak egymáshoz Laylával, hogy jót fog tenni a lány számára az ismerős közeg, de a szállóban furcsa jelenségek, már-már természetfölötti történések zajlanak. Vajon Leeds kezd megőrülni? Vagy tényleg egy szellem ólálkodik a házban? Ha szellem, akkor az vajon mennyire veszélyes rá és Laylára nézve? 

Imádtam a regény hangulatát, ezt a kissé rejtélyes, misztikus, természetfölötti vonalat – számomra rengeteget adott, újszerű volt és izgalmas. Bevallom, az elején még párszor a hideg is futkosott a hátamon, annyira jól lettek bevezetve a szellem jelenlétét jelző cselekedetek.

Amint megismertük Willow karakterét, akkor már inkább a romantikus történéseké volt a főszerep, a paranormális vonal valóban normálissá változott, és már egyáltalán nem tűnt szokatlannak a történet szempontjából. Szemléletes leírást kaphattunk arra vonatkozóan, hogy melyek voltak azok az apró mozzanatok, amelyek Willowot és Leedst egyre közelebb hozták egymáshoz, és egyre inkább kimutatták a Willow és Layla közti különbségeket. Érdekes szerelembe esési folyamat volt ez – Leeds párkapcsolatban volt, de már nem érezte magát boldognak és szerelmesnek, de akkor találkozott Willowwal, a lánnyal, aki újra megdobogtatta a szívét. 

Felmerülhet kérdésként, hogy vajon mennyire volt helyes vagy helytelen Leeds viselkedése végig a könyv alatt. Biztos vagyok benne, hogy az olvasónak nem voltak közömbösek a történések, mivel Leeds egy nagyon vékony határvonalon táncolt, ahonnan könnyen át lehetett esni a túloldalra – ez néha sikerült is. Layla személyisége szintén elég visszás volt: a baleset hatására teljesen megváltozott, depresszióval, szorongással és evészavarokkal küzd. Willow pedig megtestesíti a kedvességet, a jókedvet, ez pedig teljesen összezavarja Leedst. Találkozhattunk bizonyos erkölcsi kérdésekkel is, például, hogy mennyi mindent tehetünk meg valakivel annak érdekében, hogy akár a saját, vagy más céljának az elérését elősegítsük, de a mentális egészség kérdésköre is megjelent a regényben.

Maga a cselekmény szépen felépített, a történet 2 síkon játszódik. Már a kötet elején megtudhatjuk, hogy valami komoly dolog történt, emiatt Leeds egy diktafonos férfinak meséli el a Laylával közös történetüket. A másik síkon pedig a múltból indulunk, a megismerkedésük kezdetétől, majd jutunk el a jelenig. Nagyon tetszett ez a történetvezetés, szerintem plusz izgalmat adott, hiszen olvasás közben végig azon agyaltam, hogy vajon mi minden történhetett, amely idáig vezetett.

A jellegzetes Colleen Hoover stílus ebben a regényben is megfigyelhető volt: a történet nagyon lendületesen lett megírva, csak úgy vitt magával. Nehéz volt letenni, sokszor még este is olvastam, amely egyébként nem jellemző rám, de CoHo ezt is elérte.

Nagyon boldog vagyok, hogy végre új kedvenc Colleen Hoover könyvet avathatok, hiszen a Layla sok szempontból is elvarázsolt, az pedig külön plusz pont, hogy a leglényegesebb csavarra én egyáltalán nem számítottam. Bátran ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, szerintem megéri elolvasni.

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek?

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. november 1., kedd

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: A szerelem képlete

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood A szerelem képlete című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Harmadéves doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.

Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával.

Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá.


A könyvről:

Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy 2022 egyik legjobban várt megjelenése számomra A szerelem képlete. A külföldi hype engem is elért, de a fülszöveg alapján és a témát tekintve is tudtam, hogy ez a regény bizony felkerül az olvasmánylistámra. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó lesz-e, mint arra számítottam, és azt kell, hogy mondjam: nem csalódtam. Imádtam ezt a könyvet úgy, ahogy volt.

A fake dating jelenség egy tudományos környezetbe csomagolva számomra nagyon szimpatikus volt, mivel én magam is hasonlóakat tanultam az egyetemen, mint amik a könyvben megjelentek. Úgy éreztem, hogy végre mi is kapunk egy történetet, az pedig felemelő érzés volt, hogy így visszatérhettek hozzám az egyetemi emlékek, az ott tanultak. 99%-os megbízhatósági tartományban elvégzett vizsgálatom alapján szignifikáns eredményt kaptam arra vonatkozóan, hogy új kedvenc könyvet avattam.

Az alapszituációt nagyon szerettem: adott Olive, aki a biológia tanszék folyosóján megcsókolja Adamet, hogy bizonyítsa, a legjobb barátnője nyugodtan randizhat az ő exével, mivel már rég túl van rajta. Ebből a csókból egy Adam és Olive számára is előnyös kamukapcsolat bontakozik ki, amelynek segítségével mindketten elérhetik a céljaikat. A csavar ott kezdődik, hogy Adam, ez a mindig morcos és magának való ember Olive társaságában az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb figurává alakul át. Vajon meddig lehet folytatni egy kamukapcsolatot? Mi történik, amikor az érzések kezdenek valódiak lenni?

Egy regényben számomra mindig fontos, hogy szerethető, hiteles karakterekkel dolgozzon, Adam és Olive pedig abszolút hozták ezt. Egyikőjük sem volt tökéletes, mindketten néha bizonytalanok voltak, akik talán nem mindig a megfelelő lépés mellett döntöttek, de pont ezek a tulajdonságok tették őket annyira emberivé. Nagyon könnyen lehetett azonosulni velük, a közöttük lévő kémia már a kötet elejétől kezdve érezhető volt, amely szépen, egyenletesen építkezett. Nem éreztem a történetüket sem elkapkodottnak, sem lassúnak, számomra pont a tökéletes középutat jelentette. A humorukat nagyon kedveltem, imádtam olvasni, ahogy állandóan ugratják egymást. Ha már a karakterekről beszélek, akkor muszáj kiemelnem Anh, Malcolm és Holden személyét is, akik rendkívül támogató, lenyűgöző és vicces barátok voltak, akik megszínesítették a lapokat. 

A könyvben két fontosabb téma is szerepet kapott: az egyik a tudományos világban is jelen levő nemi alapon történő megkülönböztetés és a hatalommal való visszaélés, a másik pedig maga a hasnyálmirigyrák és annak szekunder prevenció keretében történő felismerése. Nagyon szomorú belegondolni, hogy vajon a világban hány nőt érhet hátrány a munkahelyén vagy az élet bármely területén csupán azért, mert nőnek született. Örültem, hogy a kötet felhívta ennek a fontosságát és a girl power mozgalmat. Ha összefogunk, nyerni tudunk. Ide pedig beilleszteném a könyvből az egyik legtalálóbb idézetet: „Legyél annyira magabiztos, mint egy középszerű fehér férfi”.

Nagyon szépnek találtam az okot, hogy Olive miért döntött a doktori mellett: az édesanyját hasnyálmirigyrák következtében veszítette el, ez pedig hatalmas motivációt adott neki ahhoz, hogy küzdjön a céljaiért. Sajnálatos módon számos betegség van, amelyet nem lehet meggyógyítani, vagy amelyet nehéz időben diagnosztikálni, de nagyon örülök, hogy ez a kötet felhívta erre is a figyelmet, és a szórakoztatás mellett információt is szolgáltatott. 

A könyv felépítése számomra ideális volt, különösen szerettem, hogy nem volt tele tartalék fejezetekkel, ahol érdemben nem történik semmi, hanem igenis mindennek volt jelentősége és minden fejezet előbbre mozdította a cselekményt. A fejezetek elején megtalálható hipotézisek szórakoztatóak voltak, szerintem nagyon feldobták azokat.

Összességében azt tudom mondani, hogy A szerelem képlete számomra a 2022-es év egyik kedvenc olvasmánya lett, csak úgy faltam a lapokat, és nem akartam, hogy vége legyen. Ha szeretitek a new adult műfajt, akkor mindenképpen ajánlani tudom ezt a regényt.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. szeptember 1., csütörtök

Könyvértékelés - Erin Watt: One Small Thing – Egy kis apróság

Sziasztok. A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Erin Watt One Small Thing – Egy kis apróság című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Követed a szabályokat, vagy kockára teszed mindazt, ami a legfontosabb a számodra?

Beth élete gyökeresen megváltozott a nővére halála után. Szülei a széltől is óvják, csapdában érzi magát saját otthonában, és szabadságra vágyik. Amikor kiszökik egy buliba, és megismerkedik azzal a sráccal, akiről mindenki beszél, megdöbben azon, milyen gyorsan egymásba habarodnak, és azon is, hogy milyen szerepet játszott Chase a nővére halálában. Mindketten egy tiltott szerelemre vágynak a legkevésbé, de minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyülnek az érzelmeik egymás iránt.

Ám a titkuk mindent tönkretehet…

A könyvről:

Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit alkotott a szerzőpáros, mivel A Royal-család sorozat szerintem elég megosztóra sikeredett, de ez abszolút igaz az Egy kis apróságra is, amely egy kissé tabu témát dolgoz fel. Ez nem egy egyszerű szerelmi történet, annál sokkal több: egy regény a gyászról, a megbocsátásról, az új esélyekről, az érzelmi bántalmazásról és a toxikus környezetről.

Az alapszituáció szerint Beth megismer egy fiút, Chaset, akivel rögtön érezhető a kémia, és akinek nekiadja a szüzességét.  Majd pár nappal később az iskolában derül ki, hogy az a srác bizony nem más, mint valaki, aki nagy szerepet játszott abban a három évvel ezelőtti halálos balesetben, amely során meghalt Beth nővére és ami a mai napig nagy befolyást gyakorol a családja életére. Utálnia kellene a fiút, de ez nem megy neki. Beth egyre inkább felfedezi Chase valódi személyiségét, de vajon megérdemli a fiú a megbocsátást és a második esélyt? Pláne, ha mindenki ennek az ellenkezőjét állítja?

Alapvetően akkor szeretek igazán egy történetet, ha valamennyire tudok azonosulni a karakterekkel, de ez sajnos ebben a regényben nem nagyon volt jellemző rám. Beth személyisége számomra kissé gyerekes és furcsa volt: megismerte Chaset, majd rövid idő alatt teljesen beleszeretett, csak a fiú körül forogtak a gondolatai, én ezt pedig nagyon hirtelennek éreztem. Ha egyetlen alkalom után derülne ki, hogy kiről is van szó, és az illető milyen szerepet játszott egy családtagom halálában, akkor én biztosan távol maradnék a személytől, és nem keresném a társaságát. Chase karaktere alapjáraton szerethető volt, sokat szenvedett a fiú és a mai napig gyötri a bűntudat. Nehéz kérdés, hogy vajon mennyi ideig kell bűnhődnie egy embernek, aki egy baleset során kioltott egy életet, de egyáltalán nem éreztem jogosnak azt az érzelmi bántalmazást, amit nap mint nap kapott az iskolatársaitól. Döbbenet volt olvasni, hogy milyen jelzőkkel illették, hogy mennyi mindent megtettek annak érdekében, hogy eltávolítsák az iskolából. Nagy lelkierőről tett tanúbizonyosságot Chase reakciója ezekre az érzelmi bántalmazásokra. A mellékszereplők között nem találtam igazán szimpatikus személyiséget: Beth legjobb barátnője, Scarlett számomra rendkívül undorítóan és megbocsáthatatlanul viselkedett, bár értem, hogy javarészt Jeff hatására, de szerintem ez nem menti fel a felelősség alól. Jeff pedig egy tipikus red flag karakter, akit messziről érdemes elkerülni. Beteges, irányításmániás és manipulatív. 

Mint említettem, a történetben nagy szerepet kapott a gyász hatása egy családra. Beth édesanyja és édesapja a mai napig félig tagadásban élnek: tudják, hogy Rachel lányuk meghalt, hogy már nem tér haza, de a szobája érintetlenül áll 3 év után is, a mosókonyhában az ő részére pedig továbbra sem lehet pakolni, ahogyan a hintáját is féltve őrzik. Egyértelmű volt, hogy a családnak segítségre van szüksége, hiszen a félelmük egy rendkívül túlféltő magatartásba csapott át, amelyhez Beth lázadása is hozzásegített, de alapjáraton rendkívül túlzónak éreztem a szülei viselkedését. Beth és a szülei közötti harc végigkíséri az egész történetet, amely megmutatja, hogy a gyász miképp nyomhatja rá a bélyegét egy család életére.

A negatívumok mellett azonban szeretnék kiemelni számomra pozitív dolgokat is: nagyon tetszett Chase látásmódja, hogy minden egyes nap talál valamilyen kis apróságot, amiért hálás lehet, és erre koncentrál a megannyi rossz helyett. Ez a motívum többször is felbukkan a könyvben és elég fontos szerepet kap. A történet vége szintén nagyon tetszett, szerintem a lehető legjobb lezárást kapta, amellyel maximálisan elégedett voltam.

A regénnyel gyorsan lehetett haladni, itt szó szerint vitt magával a történet és az írói stílus. Izgalmas események, a könyv nem volt tele felesleges töltelék fejezetekkel, és nagyon szépen mutatta be a szerzőpáros a karakterek lelki vívódásait és a fejlődésüket. 

Összességében azt tudom mondani, hogy az Egy kis apróság egy kicsit megosztó, mivel nem szokványos téma áll a középpontjában, de ezt nagyon szépen mutatják be a szerzők. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy érzelmi hullámvasútra felülni és egy jó történetet elolvasni, amely bár nem tökéletes, de összességében én szerettem.

Ti olvastátok már?

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. augusztus 28., vasárnap

Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout From Blood and Ash – Vérből és hamuból című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Lebilincselő és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára.

EGY SZŰZ…
Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.

EGY KÖTELESSÉG…
Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.

EGY KIRÁLYSÁG…
Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.
JenniferL. Armentrout első high fantasyje.

A regényről:
Izgatottan kezdtem neki a könyvnek, mivel már nagyon vágytam egy grandiózus és ígéretes fantasy sorozatra, amely elrabolja a szívemet. A Vérből és hamuból pedig tökéletes választásnak ígérkezett. Tinédzser éveim egyik kedvenc sorozata volt a Luxen, amelyről máig kedves emlékeket őrzök, de évek óta nem olvastam az írónőtől, mivel féltem, hogy nem fognak tetszeni az újabb történetei. Kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz a szerző szavai alkotta világba bepillantást nyerni, de abszolút pozitív csalódás volt. A Vérből és hamuból bár nem tökéletes, de egy rendkívül összetett, izgalmas és potenciális kedvenc sorozat nyitó kötete, ennek köszönhetően pedig epekedve várom a folytatásokat.

Az alapszituáció szerint Poppy (Penellaphe), a Szűz börtönben él a kastélybeli szobájában: az arcát állandóan fátyol fedi, ő maga pedig nem beszélgethet az udvar tagjaival, nem is lehet egy szobában velük, tiltott számára minden, ami szórakozásnak minősül. Szabályok között éli az életét, mivel ő a szigorú vallással rendelkező királyság jövőjének a kulcsa. A történet akkor kezd bonyolódni, amikor Poppy megismerkedik az egyik testőrrel, Hawke-val, aki rövid időn belül a saját személyi testőrévé válik. Ez önmagában nem is adna bonyodalomra okot, ha Poppy nem kezdene el érzéseket táplálni Hawke iránt, aki közel sem hasonlítható senkihez, akivel a lány korábban találkozott. Ha mindez nem lenne elég, Poppynak számos fenyegetéssel is szembe kell néznie, mivel az ellenség, a Sötét Szerzet az életére tör.

A könyv egy kicsit lassan indult be, szükség volt az első 100-120 oldalra, hogy felvázolja a világot, az alapszituációt, de utána már letehetetlennek bizonyult. Rendkívül izgalmas volt, végig fenntartotta a figyelmemet, élvezet volt kibogozni a történetszálakat, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy engem minden fordulat meglepett. Talán jobban élveztem volna, ha egy kicsit kevesebb rejtett utalás lett volna egy bizonyos személyt illetően, mivel úgy nagyobb meglepetésként hatott volna rám, de így sem igazán van okom panaszra.

Úgy gondolom, hogy ebben a történetben mindenki talál számára szimpatikus karaktert, hiszen annyi különböző személyiséggel találkozhatunk a lapok között. Poppyval könnyű azonosulni, egy bátor lány, aki nem a köré szabott keretek közé született, hanem számos olyan tulajdonsága volt, amelyek kiemelkedőek. A regény során hatalmas fejlődésen ment át, elkezdte felfedezni az életet és jobban megismerni önmagát, de úgy érzem, hogy még rengeteget fog változni, én pedig kíváncsi vagyok, hogy milyen messzire fog jutni. Valamennyire emlékeztetett engem az Üvegtrónra és azon belül is Celaena karakterére, aki hozzá hasonlóan szintén ügyesen bánt a fegyverekkel, sőt, mindkettejük szobájában rejtőzött 1-1 titkos lépcső. Hawke pedig az abszolút kedvencem lett, egyszerűen imádtam, hogy mennyire más volt. Üdítően hatott a történetben a gondoskodásával, a világlátásával, a tetteivel és a személyiségével. Rendkívül jól szórakoztam a Poppy és Hawke közötti eszmecseréken, a párosuk dinamikája nagyon jó volt, az írónő rendkívül jól megragadta az enemies to lovers vonalat, amely szerintem sok másik olvasót is elvarázsolt. A mellékszereplők közül Vikter állt igazán közel a szívemhez, de Tawny is szimpatikus karakter volt, de Poppyhoz hasonlóan én is kíváncsi lettem volna, hogy vajon más körülmények között is barátokká váltak volna.

Tetszett, ahogy az írónő bemutatta a világot és ezt a beteges, eltorzult vallást, amely megszabta a királyság mindennapi életét. Elképzelni is szörnyű, hogy mi mindent kellett átélnie 1-1 szülőnek, aki a gyermekét az isteneknek áldozta fel és soha többet nem hallott róluk egy szót sem. Végig izgalmas volt a kérdés, hogy vajon mit is jelent a felemelkedés, hogy miben változnak meg a felemelkedettek, az ezzel kapcsolatos csavar pedig nagyon tetszett, bár számítani lehetett rá, hogy valami nem igazán stimmel ezekkel a személyekkel.

A könyvben tehát minden adott volt, ami egy jó fantasyhoz szükséges: érdekes karakterek, rendkívül jól felépített világ, szuper fordulatok. Egy biztos: kíváncsian várom a folytatást, remélem, hogy az írónő sokszor meg fog lepni, és bízom benne, hogy egy potenciális új kedvenc sorozatot fogok avatni.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka

2022. augusztus 23., kedd

Könyvértékelés - Kristen Callihan és Samantha Young: Outmatched – Kiütéses győzelem

A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Kristen Callihan és Samantha Young Outmatched – Kiütéses győzelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?

Parker Brown nem akarja elhinni, hogy kamupasit kell felfogadnia. Amikor megkapta álmai állását, úgy hitte, hogy a haladó gondolkodás világába lép. Csakhogy a főnöke a „megállapodott” alkalmazottak előrejutását segíti. Szerencsére azonban megtalálta a tökéletes jelöltet, egy hasonlóan eszes srác személyében, aki könnyű pénzszerzési lehetőséget keres. Ám akit végül Parker kap, az a fiú védelmező bátyja – Rhys Morgan. A magas, izmos, szabadszájú egykori ökölvívó éppen egyszerre bukkan fel a főnökével, és a lány most a manipulatív szemétláda mellett ragadt.

Rhys vállára nagy felelősség nehezedik. Végleg kiszállva a ringből megpróbálja összetartani néhai apja edzőtermét és a helyes útra terelni öccsét, Deant. Hogy megóvja Deant önmagától, átveszi a helyét, készen arra, hogy beolvasson ennek a beképzelt lánynak. Ehelyett lehetőséget talál. Bár alig tudják elviselni egymást, párt játszani mindkettőjük számára előnyös helyzetet teremt. A lány megtarthatja a munkahelyét, ő pedig elbűvöli Parker megszállott bokszrajongó főnökét, hogy patronálja az edzőtermét.

A gond az, hogy alig tudnak ellenállni egymásnak. Hisz milyen jövője lehet egy zord exbunyósnak, aki fél megnyitni a szívét, és egy kényesen választékos okostojásnak, aki lemondott a valódi kapcsolatokról?

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ezek az ellentétek hamarosan felizzanak a becsapódástól.

A könyvről:

Mindig is szerettem a sportolókról szóló romantikus regényeket, ez alól pedig a Kiütéses győzelem sem képez kivételt. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy ex ökölvívó bajnok és egy okostojás románca ígéretes, nem szokványos történetet sejtetett. A lehető legjobb döntésnek bizonyult, hogy elolvastam, hiszen egy rendkívül szórakoztató, aranyos és egyben szenvedélyes olvasmány volt.

Az alapszituáció nagyon viccesnek ígérkezett, már az első 30 oldalon rengeteget mosolyogtam. A sportolókról szóló románcok mellett a fake dating típusú történetek is közel állnak a szívemhez, mindezek pedig Rhys és Parker személyiségével párosítva a tökéletes receptet alkották. Különösen tetszett, hogy a kezdeti ellenszenven hamar túllendültek a karakterek, és nem egymás utálatára fókuszáltak, hanem ténylegesen belevetették magukat az álkapcsolatba és egy barátságba. 

Rhys és Parker is nagyon szimpatikusak voltak: Rhys kőkemény ökölvívó külseje mögött egy rendkívül kedves és érző szív rejtőzött, akit lehetetlen nem szeretni. Imádtam az őszinte érzéseinek megnyilvánulásait, ahogyan felfedezte saját maga szükségleteit és személyiségének valódi részét. Nagy fejlődésen ment át, köszönhetően Parkernek, akivel annyira könnyű volt azonosulni. Rendkívül szimpatikus, okos, vicces és valóban könnyű elhinni, hogy akár mi is lehetnénk az a bizonyos karakter. Bár Parker néha bizonytalan volt, képes volt túlagyalni dolgokat, de szerintem pont ezek a tulajdonságok tették őt annyira emberivé. A párosuk dinamikája fantasztikus volt, a kémia rögtön érződött a köztük lévő különbségek ellenére is. Bebizonyították, hogy lehet bármennyire is különböző a családi hátterünk, az iskolázottság mértéke, vagy az életünk folyama, ha két szív egymásra talál, akkor nincs, ami megállítsa őket.

Magát a történetet, a cselekményt és annak lefolyását is imádtam. Tetszett, hogy volt egy valódi negatív karakter, akit könnyen lehetett utálni. Abszurdnak találtam, hogy Parker főnöke csak olyan alkalmazottakat vett fel a cégébe, akik a személyes életükben is elköteleződtek, de sikerült bebizonyítania, hogy bőven van ezen kívül is ellenszenves mondandója és tulajdonsága. Izgatottan vártam, hogy vajon mi lesz a sorsa, hogy meddig képes elmenni a saját egója miatt, de szerencsére Parker és Rhys nem hagyta magát olyan könnyen.

Az aranyos történések mellett a gyász és az elengedés is nagy szerepet kapott a regényben, hiszen Rhys múltjában számos fájdalmas momentum található, amelyeket nehéz feldolgoznia. Elveszítette a legjobb barátját, az édesapját és az édesanyját, most pedig az apja álma, az edzőterem is veszélybe került. Sokszor nehéz szembenézni a múlttal, az ott történtekkel, ez Rhysnek sem ment egyszerűen, de tudta ő is, hogy el kell engednie minden rosszat. Mint ahogyan a többi dologban, szerencsére Parker ebben is mellette állt. Úgy gondolom, hogy végezetül Rhys ökölvívó karrierje is egy nagyon szép lezárást kapott, így pedig nyugodt szájízzel kezdhet új életet.

Összességében egy fantasztikus könyvnek gondolom a Kiütéses győzelmet, amelyet bátran ajánlok a new adult romantikusok kedvelőinek. Én nem éreztem soknak, nem voltak számomra különösen zavaró tényezők a regényben, egyszerűen csak feltöltött és Rhys elérte, hogy belé szeressek. Egy biztos: ez kiütéses olvasmány volt.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. augusztus 13., szombat

Könyvértékelés - Shea Ernshaw: Winterwood – Télerdő

A mai könyvértékelés középpontjában Shea Ernshaw Winterwood – Télerdő című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Légy óvatos a sötét rengetegben…

Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.

Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.

Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.

A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.

A Télerdőből kiderül, miért.

Hagyd, hogy elbűvöljön!

A könyvről:

Korábban már volt lehetőségem olvasni az írónőtől (a Gonosz mélység értékelésem itt található), így mindenképpen egy misztikus és szövevényes olvasmányra számítottam, amelyet meg is kaptam. Mielőtt azonban rátérnék a cselekményre, szeretném kiemelni, hogy mennyire gyönyörű ez a borító. Imádom, a könyvespolcom egyik éke lett.

Az alapszituáció szerint a Fir Haven városát körülölelő erdőket elzárja egy hatalmas hóvihar. Ezekben az erdőkben él többek között Nora Walker, akinek a családja már-már mítosz a környékbeli lakosok körében, valamint, itt található a Kezelhetetlen Fiúk Tábora is. Számos fiatal és egy idős helyi lakos ragad fenn a hegyen, ahol a vihar éjszakáján különös események történnek. Egy fiú meghal, egy másik fiú eltűnik. Mi vezetett vajon a halálesetig? Mindenki az, akinek mondja magát?

A regény fő erőssége számomra a hangulata. Nagyon tetszett ez a boszorkányos-misztikus vonal, a Walker lányok eredettörténete. Élvezettel olvastam a leírásokat Nora őseiről, és kíváncsi voltam, hogy vajon őt milyen alkonyárnnyal áldotta meg a sors. A Walker lányokat minden környékbeli ismeri, pletykákat mondanak róluk, de kevesen értették meg igazán a családot és az általuk képviselt értékeket. Mindannyian erős karakterek a leírások alapján, akik megérdemlik, hogy fenn maradjanak az utókor számára.

„Az erdő leányai vagyunk.

Az egyik nem élhet a másik nélkül.”

Ha egy másik fontos erősséget kellene kiemelnem, akkor az a történet lenne. Bár maga a cselekmény elég lassú lefolyású, de izgalmas, az olvasó pedig csak találgathat a rejtélyek között. Én végig kíváncsi voltam, hogy Oliver kicsoda is valójában, milyen ember és mit titkolhat, ahogyan arra is, hogyan  kerülhetett a térség legősibb és legfélelmetesebb erdejébe, ráadásul úgy, hogy látszólag épségben megúszta az ott tartózkodást.

A karakterek nem voltak túlbonyolítva: Nora egyértelműen sokkal szövevényesebb leírást kapott, mint a többi szereplő, főleg az ő vívódásait követhetjük nyomon, hiszen nagyon bántja a lányt, hogy nem találja meg magában az őseiben rejlő valódi varázserő szikráját. A lány kissé bizonytalan, de ez végső soron nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy elszigetelve él a kortársaitól, ráadásul, az édesanyja nem szeretné továbbra is képviselni a Walker család értékeit. 

„Nora nem gyenge, nem törékeny, és nem is fél annyi mindentől. Ő a vihar, ami tetőket tépáz és fákat dönt le.”

A tájleírásokat nagyon szerettem, az egész térség egyszerre tükrözte számomra egy nyugalmas, hűs nyári kuckó benyomását, valamint egy hideg, rémisztő térség hangulatát. Fir Haven egy olyan hely, ahol én is szívesen eltöltenék pár napot, persze szigorúan csak nyáron, amikor nem fenyegetnek a hóviharok és azok következményei.

Összességében azt tudom mondani, hogy a Télerdő egy rejtélyes, izgalmas fantasy, amely bár lassúbb lefolyású, de így is számos érdekes fordulatot tartogat magában. A regény két szemszögből íródott, amely nekem különösen tetszett, ebben a történetben nagy szükségét éreztem. A hagyományos oldalakat néha megszakítja 1-1 fekete lapra nyomtatott varázskönyv részlet, ezeket különösen szerettem, hiszen nagyon jól feldobják a kötetet és plusz információkkal is szolgáltak. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti a slow burn típusú fantasyket, amelyek garantálják a jó kikapcsolódást.

„Senki sem látja, hogy éppenannyi sebem van, mint mindenki másnak.

Hogy egy kicsit én is megtört vagyok.”

Ti olvastátok már a könyvet? 

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

e-könyv

papír formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. augusztus 8., hétfő

Könyvértékelés - Emma Lord: Tweet Cute – A tweetcsata

A mai könyvértékelésem középpontjában Emma Lord Tweet Cute – A tweetcsata című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mitől olvad meg a szíved?

Hadd mutassam be Peppert, az úszócsapat kapitányát, krónikus maximalistát, aki mindenben a tökéletesre tör! Bár a családja épp széthullóban, kiterjedt gyorsétteremláncuk erőteljes növekedésnek indult, főként Peppernek köszönhetően. Csak komoly zsonglőrködés árán tud helytállni a hétköznapokban, miközben titokban ő felel a Big League Burger óriási Twitter-fiókjáért is.

És akkor színre lép Jack, az osztály bohóca, aki folyton borsot tör Pepper orra alá. Jack – ha épp nem a szemérmetlenül népszerű ikerbátyja árnyékából próbál kilépni – a család szendvicsbárjában szorgoskodik. A bizniszt, amit a jövőben neki szánnak, nem neki találták ki. Ám amikor a Big League Burger lenyúlja a nagymamája ikonikus grillszendvicsének receptjét, beleveti magát, hogy tweetről tweetre elégtételt vegyen.

Szerelembe és grillszendvicsbe minden belefér – legalábbis míg Pepper és Jack szóváltása őrült csatározássá nem fajul a Twitteren. És miközben a nyilvánosság előtt egymást aprítják csípős mémekkel és retweetcsatákkal, nem sejtik, hogy egy anonim chatalkalmazás segítségével, a magánéletben is keresztezik egymást az útjaik.

Ahogy mélyül a kapcsolatuk és fokozódik online a helyzet, úgy lesz egyre személyesebb a harc, míg végül a szemben álló felek kénytelenek elismerni, hogy ezen a váratlan módon, helyen és időben rájuk talált a szerelem.

A könyvről:

Nagyon szeretem az olyan típusú történeteket, amelyek nem akarják megváltani a világot, ehelyett könnyedek, viccesek és tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. Ez a Tweet cute esetében pontosan így volt, egy rendkívül szórakoztató regénynek gondolom, amelyet szó szerint mosollyal az arcomon olvastam végig.

Az alapszituáció szerint Pepper és Jack nyílt csatába kezdenek Twitteren a családjaik szendvicsbárjainak a fiókjai mögé bújva, de nem is sejtik, hogy egy, az iskolában terjedő alkalmazásnak köszönhetően titokban egymással leveleznek nap mint nap. Éles szóváltások és aranyos üzenetek állnak kettejük között, de vajon félre tudják tenni a tweet harcot annak érdekében, hogy átadják magukat valami sokkal többnek?

Ez a könyv többször is meglepett. Valamiért azt gondoltam, hogy minden titokra a regény végén derül fény, de üdítően hatott, hogy a történet előrehaladtával folyamatosan derültek ki apróbb mozzanatok. Nekem sokkal jobban tetszett, hogy a csatározás nyílt színtéren zajlott, hogy a karakterek egymást csipkedték mind a való életben, mind pedig a billentyűzet mögött ülve. A kémia tisztán érezhető volt Pepper és Jack között, a szendvicsbárok rivalizálása pedig szórakoztatónak bizonyult. 

"Farkas

Hát, a sajtos makaróni és a muffin az alapvető táplálékok egyike.

Kékmadár

Lehet, hogy most sírok?????

Farkas

A fogorvosod tuti fog"

A regény fő erőssége számomra egyértelműen a humor. Éles szóváltások, vicces szójátékok, szarkasztikus karakterek – nekem ennél több nem is kell, ha valamelyik történet ennyire humoros, az nekem már félig garancia a sikerre, de szerencsére a karakterek gondoskodtak arról, hogy az a másik fél is biztosítva legyen. Jack és Pepper mindketten nagyon szimpatikusak voltak, akikkel könnyű azonosulni. Pepper a gimnázium elején költözött az édesanyjával és testvérével New Yorkba, amely éles váltás volt számára a korábbi vidéki élethez képest. Be kellett illeszkednie egy olyan társaságba, ahol mindenki gyerekkora óta ismeri a másikat, majd a megfelelési kényszer spiráljába került, ahol minden szabad percét a tanulás töltötte ki, hogy a lehető legjobb jegyei legyenek és mindenkit lekörözhessen az iskolában. Amikor az édesanyja rábízza a szendvicsbárjuk Twitter fiókjának a kezelését, akkor Pepper életében sok minden átértékelődik, de ez nagyban köszönhető Jacknek is, akihez a valódi életben is egyre közelebb kerül. Jack egész életében New Yorkban élt, ott nőtt fel, de az osztálytársai a mai napig nem tudják megkülönböztetni őt az ikerbátyjától, akinek az árnyékában kénytelen élni. Úgy érzi, hogy a családja őt kevésbé értékeli, mint a testvérét, hogy számára nincsenek biztosítva olyan feltételek, olyan szabadság, mint amit Ethan megkap. A szülei már a jövőjét is kőbe vésték, amelyet tényállásnak vesznek, de Jacknek más céljai vannak az életben. Ez konfliktust szül önmagában és a családja körében is, mivel nem igazán tudja, hogyan mondja el a szüleinek a valódi álmait. De egyszer csak azon kapja magát, hogy van egy lány, aki nemcsak, hogy elsőre tudja: ő nem a bátyja, még a szívét is megdobogtatja. Vajon bölcs döntés ilyen közel kerülni az „ellenséghez”? Egyáltalán ellenségnek számít a lány és a családja? 

"Szinte megkönnyebbülést érzek, hogy anya még azelőtt elvette a telefonomat, hogy kiötlöttem volna valami választ Kékmadárnak, mert a kérdés nem az, hogy mi akarok lenni, hanem hogy lehetek-e az, aki szeretnék, anélkül, hogy közben mindenkit megbántanék."

A könyv egyik fő tanulsága számomra, hogy igenis próbáljunk meg beszélni a problémákról, azokról, amelyek bántanak minket vagy szeretnénk megoldást találni rájuk.  Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Pepper már az elején nyíltan szembeszáll az édesanyjával, hogy márpedig ő nem fogja folytatni a Twitter csatározást, vagy ha Jack hamarabb beszél a szüleivel a kételyeiről. Ha a két család közötti problémákról is hamarabb diskurzus lett volna, akkor valószínűleg nem fajul odáig a történet, ahová. De talán pont ezeknek az el nem mondott gondolatoknak köszönhető, hogy a regényben elég látványos karakterfejlődést vehetünk észre nem csak Pepper és Jack, de a mellékszereplők esetében is, gondoljunk csak Poojára, Ethanre vagy éppen Pepper édesanyjára. Mindannyiuknak bőven volt mit átértékelniük és feldolgozniuk, de öröm volt látni, hogy hová jutottak.

"Fura, hogy az embernek fogalma sincs, meddig jutott, míg egyszer csak rá nem jön, hogy nem találja a visszautat."

Egy regény az álmokról, és azok valóra váltásáról. Egy történet barátságról, szerelemről és az iskolai élet megpróbáltatásairól. Egy könyv a félreértett mozzanatokról és azok hatásairól. Egy olvasmány a péksütik szeretetéről, és a sajtos grill szendvics harcot kezdeményező erejéről. A Tweet cute egyszerre aranyos, érzelmes és vicces, amelyet bátran tudok ajánlani a young adult romantikusok szerelmeseinek. A szórakozás garantált.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2022. július 26., kedd

Könyvértékelés - Mona Kasten: Feel Again – Érezz újra!

A mai könyvértékelés középpontjában Mona Kasten Feel Again – Érezz újra! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Úgy volt, hogy Isaac csak egy projekt lesz a számára – de Sawyer szívének más tervei voltak.

Sawyer Dixon fiatal és kemény – és kívülálló. A szülei halála óta senkit nem enged közel magához; ám ez megváltozik, amikor megismerkedik Isaac Granttel. A kocka Isaac a szemüvegével és különös ruháival valójában szöges ellentéte azoknak, akik bejönnek neki. De amikor a srác, akinek elege van a szingliségből, a segítségét kéri, megegyeznek valamiben: Sawyer rosszfiút farag Isaacből, és cserébe megörökítheti az átalakulását egy egyetemi projekt keretében. De a lány nem számol azokkal az intenzív érzelmekkel, melyek közte és Isaac közt izzanak.

Romantikus, de kicsit sem giccses szerelmi történet fiatal felnőtteknek.

A könyvről:

Nem titok, hogy Mona Kasten sorozata lenyűgözött. Bármilyen platformon, ahol csak lehetőségem adódik rá, nem győzöm ajánlani a követőimnek/olvasóimnak, hiszen kiemelkedőnek tartom a Rubin pöttyösök között. Ahogy a sorozat első két kötetét, úgy ezt a harmadikat is imádtam. Egyszerűen jó érzéssel töltött el az olvasása, az első oldalaktól kezdve mosolyogva faltam a sorokat. Sawyer és Isaac története minden várakozásomat felülmúlta.

Az előző részből már valamennyire megismerhettük Sawyer és Isaac karakterét, így különösen izgatottan álltam a könyvük elé, mivel nem tudtam elképzelni, hogy milyen hangulatú regény várhat rám. Aggódtam, hogy Sawyer talán túlságosan önpusztító magatartást fog folytatni, vagy Isaac nem tud túllépni a félénk fiú benyomásán, de hatalmasat tévedtem mindkettőjük esetében. A páros dinamikája nagyon jól működött, a köztük lévő különbségek ellenére is hamar megtalálták a közös hangot, a levegő csak úgy szikrázott körülöttük. Odáig voltam a szerelmi szálért, ezt másképp nem is tudom megfogalmazni.

A kioldógomb kattanásakor rám nézett. Vigyorogva rázta a fejét.

– Mégis mit művelsz velem? – kérdezte.

Ezt akár én is kérdezhettem volna tőle.

A könyv egyik fontos mondanivalója, hogy nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk. Mi döntjük el, hogy kik vagyunk, hogy kik szeretnénk lenni, és nem hagyhatjuk, hogy mások szabjanak határokat nekünk. Sawyer és Isaac esetében is megfigyelhető, hogy a környezetükben lévő személyek ítéletet mondanak felettük, beskatulyázzák őket, de szerencsére mind a ketten elég erősek ahhoz, hogy megmutassák a világnak a valódi személyiségüket. Mindkét karakternek nehéz múltja volt: Sawyer fiatal korában elvesztette a szüleit, majd a nagynénje gondozásába került, aki számtalan módon megkeserítette az ő és a testvére életét. Nehéz időszak van a háta mögött, amely megkeményítette a lány személyiségét, és amelynek hatására teljesen bezárkózott. Nem akarta megnyitni a szívét senki felé, mivel nem szeretett volna sérülni. Isaac gyerekkora is szívszaggató volt, de a jelen is bőven tartogatott konfliktust. A kötetben bebizonyosodott újra, hogy az emberek kegyetlenek tudnak lenni, és olyan dolgok miatt bántani másokat, mint például az öltözködésük, az anyagi hátterük. Ha pedig valaki úgy nő fel, hogy folyamatosan csak a bántást kapja másoktól, az bizony hatással lesz a felnőttkori viselkedésére is, ezt Isaac esetében is megfigyelhettük. Mindkettőjüknek bőven volt mit feldolgozniuk, de szerencsére ott voltak egymásnak, hogy támogassák egymást ezen a kissé rögös úton.

– Egyszerűen csak el kellett jönnek onnan, és megnéznem, hogy mi minden egyebet tartogat még számomra a világ. Megnézni, hogy egyáltalán mit akarok csinálni. Olyan sok tanulnivaló van, olyan sok felfedeznivaló, aminek eddig még csak a töredékét láttam. Egyszerűen… többet akartam.

A regényben nagy szerepet kapott még a valahová való tartozás kérdésköre. Sawyer mindig csak a testvérére számíthatott, de most úgy érzi, hogy őt is elveszíti, hogy senkije sem marad. Sawyernek meg kell tanulnia megnyitni a szívét, bízni másokban, esélyt adni az embereknek, hogy bebizonyítsák: igenis fontos nekik. Muszáj kiemelnem a Dawn-Kaden-Allie-Spencer és társaik baráti körét, amely társaságot továbbra is imádom. Ha valakinek ilyen barátai vannak, akkor az garantáltan nincs egyedül. Megmelengették a szívemet, hogy mennyire kedvesek és odaadóak, akikre mindig lehet számítani. Igazi barátok.

Összességében azt tudom mondani, hogy továbbra is imádom a sorozatot, továbbra is csak ajánlani tudom. Mona Kasten írói stílusa nagyon könnyed, a könyvei olvasása komfort érzetet ad számomra, az általa megteremtett karakterek és történetek pedig kiemelkedőek. Izgatottan várom, hogy mit rejt a további két kötet, az biztos, hogy én olvasni fogom azokat is.

Isaac halkan sóhajtott. Aztán magához húzott.

– Úgy nézel ki, mint akinek egy ölelésre van szüksége – mondta halkan.  

Kellett egy pillanat, hogy megértsem, mit is tesz éppen. Ez a szemétláda tényleg átölelt engem.

Ti olvastátok már a sorozatot?

A sorozat részei megvásárolhatóak erre a linkre kattintva.

További szép napot kívánok,

Dorka