A mai könyvértékelésem középpontjában Emma Lord Tweet Cute – A tweetcsata című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
.jpg)
Hadd mutassam be Peppert, az úszócsapat kapitányát, krónikus maximalistát, aki mindenben a tökéletesre tör! Bár a családja épp széthullóban, kiterjedt gyorsétteremláncuk erőteljes növekedésnek indult, főként Peppernek köszönhetően. Csak komoly zsonglőrködés árán tud helytállni a hétköznapokban, miközben titokban ő felel a Big League Burger óriási Twitter-fiókjáért is.
És akkor színre lép Jack, az osztály bohóca, aki folyton borsot tör Pepper orra alá. Jack – ha épp nem a szemérmetlenül népszerű ikerbátyja árnyékából próbál kilépni – a család szendvicsbárjában szorgoskodik. A bizniszt, amit a jövőben neki szánnak, nem neki találták ki. Ám amikor a Big League Burger lenyúlja a nagymamája ikonikus grillszendvicsének receptjét, beleveti magát, hogy tweetről tweetre elégtételt vegyen.
Szerelembe és grillszendvicsbe minden belefér – legalábbis míg Pepper és Jack szóváltása őrült csatározássá nem fajul a Twitteren. És miközben a nyilvánosság előtt egymást aprítják csípős mémekkel és retweetcsatákkal, nem sejtik, hogy egy anonim chatalkalmazás segítségével, a magánéletben is keresztezik egymást az útjaik.
Ahogy mélyül a kapcsolatuk és fokozódik online a helyzet, úgy lesz egyre személyesebb a harc, míg végül a szemben álló felek kénytelenek elismerni, hogy ezen a váratlan módon, helyen és időben rájuk talált a szerelem.
A könyvről:
Nagyon szeretem az olyan típusú történeteket, amelyek nem akarják megváltani a világot, ehelyett könnyedek, viccesek és tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. Ez a Tweet cute esetében pontosan így volt, egy rendkívül szórakoztató regénynek gondolom, amelyet szó szerint mosollyal az arcomon olvastam végig.
Az alapszituáció szerint Pepper és Jack nyílt csatába kezdenek Twitteren a családjaik szendvicsbárjainak a fiókjai mögé bújva, de nem is sejtik, hogy egy, az iskolában terjedő alkalmazásnak köszönhetően titokban egymással leveleznek nap mint nap. Éles szóváltások és aranyos üzenetek állnak kettejük között, de vajon félre tudják tenni a tweet harcot annak érdekében, hogy átadják magukat valami sokkal többnek?
Ez a könyv többször is meglepett. Valamiért azt gondoltam, hogy minden titokra a regény végén derül fény, de üdítően hatott, hogy a történet előrehaladtával folyamatosan derültek ki apróbb mozzanatok. Nekem sokkal jobban tetszett, hogy a csatározás nyílt színtéren zajlott, hogy a karakterek egymást csipkedték mind a való életben, mind pedig a billentyűzet mögött ülve. A kémia tisztán érezhető volt Pepper és Jack között, a szendvicsbárok rivalizálása pedig szórakoztatónak bizonyult.
"Farkas
Hát, a sajtos makaróni és a muffin az alapvető táplálékok egyike.
Kékmadár
Lehet, hogy most sírok?????
Farkas
A fogorvosod tuti fog"
A regény fő erőssége számomra egyértelműen a humor. Éles szóváltások, vicces szójátékok, szarkasztikus karakterek – nekem ennél több nem is kell, ha valamelyik történet ennyire humoros, az nekem már félig garancia a sikerre, de szerencsére a karakterek gondoskodtak arról, hogy az a másik fél is biztosítva legyen. Jack és Pepper mindketten nagyon szimpatikusak voltak, akikkel könnyű azonosulni. Pepper a gimnázium elején költözött az édesanyjával és testvérével New Yorkba, amely éles váltás volt számára a korábbi vidéki élethez képest. Be kellett illeszkednie egy olyan társaságba, ahol mindenki gyerekkora óta ismeri a másikat, majd a megfelelési kényszer spiráljába került, ahol minden szabad percét a tanulás töltötte ki, hogy a lehető legjobb jegyei legyenek és mindenkit lekörözhessen az iskolában. Amikor az édesanyja rábízza a szendvicsbárjuk Twitter fiókjának a kezelését, akkor Pepper életében sok minden átértékelődik, de ez nagyban köszönhető Jacknek is, akihez a valódi életben is egyre közelebb kerül. Jack egész életében New Yorkban élt, ott nőtt fel, de az osztálytársai a mai napig nem tudják megkülönböztetni őt az ikerbátyjától, akinek az árnyékában kénytelen élni. Úgy érzi, hogy a családja őt kevésbé értékeli, mint a testvérét, hogy számára nincsenek biztosítva olyan feltételek, olyan szabadság, mint amit Ethan megkap. A szülei már a jövőjét is kőbe vésték, amelyet tényállásnak vesznek, de Jacknek más céljai vannak az életben. Ez konfliktust szül önmagában és a családja körében is, mivel nem igazán tudja, hogyan mondja el a szüleinek a valódi álmait. De egyszer csak azon kapja magát, hogy van egy lány, aki nemcsak, hogy elsőre tudja: ő nem a bátyja, még a szívét is megdobogtatja. Vajon bölcs döntés ilyen közel kerülni az „ellenséghez”? Egyáltalán ellenségnek számít a lány és a családja?
"Szinte megkönnyebbülést érzek, hogy anya még azelőtt elvette a telefonomat, hogy kiötlöttem volna valami választ Kékmadárnak, mert a kérdés nem az, hogy mi akarok lenni, hanem hogy lehetek-e az, aki szeretnék, anélkül, hogy közben mindenkit megbántanék."
A könyv egyik fő tanulsága számomra, hogy igenis próbáljunk meg beszélni a problémákról, azokról, amelyek bántanak minket vagy szeretnénk megoldást találni rájuk. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Pepper már az elején nyíltan szembeszáll az édesanyjával, hogy márpedig ő nem fogja folytatni a Twitter csatározást, vagy ha Jack hamarabb beszél a szüleivel a kételyeiről. Ha a két család közötti problémákról is hamarabb diskurzus lett volna, akkor valószínűleg nem fajul odáig a történet, ahová. De talán pont ezeknek az el nem mondott gondolatoknak köszönhető, hogy a regényben elég látványos karakterfejlődést vehetünk észre nem csak Pepper és Jack, de a mellékszereplők esetében is, gondoljunk csak Poojára, Ethanre vagy éppen Pepper édesanyjára. Mindannyiuknak bőven volt mit átértékelniük és feldolgozniuk, de öröm volt látni, hogy hová jutottak.
"Fura, hogy az embernek fogalma sincs, meddig jutott, míg egyszer csak rá nem jön, hogy nem találja a visszautat."
Egy regény az álmokról, és azok valóra váltásáról. Egy történet barátságról, szerelemről és az iskolai élet megpróbáltatásairól. Egy könyv a félreértett mozzanatokról és azok hatásairól. Egy olvasmány a péksütik szeretetéről, és a sajtos grill szendvics harcot kezdeményező erejéről. A Tweet cute egyszerre aranyos, érzelmes és vicces, amelyet bátran tudok ajánlani a young adult romantikusok szerelmeseinek. A szórakozás garantált.
Ti olvastátok már a regényt?
A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése