Mini könyvértékelés - Colleen Hoover: November 9

Sziasztok! Ma Colleen Hoover November 9 című regényéről írok röviden nektek. A holnapi bejegyzésben pedig a kedvenc idézeteimet osztom meg veletek a könyvből.:)  Jó olvasást kívánok!

Figyelem! A bejegyzés ERŐSEN SPOILERes a cselekményre nézve! Ha nem szeretnél spoilereket, akkor kérlek, hogy NE olvasd tovább az értékelésemet!

Fülszöveg:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.

Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

A kötetről:

Hosszú éveken át szemezgettem ezzel a könyvvel és türelmesen vártam, hogy megjelenjen magyarul. Hatalmasak voltak az elvárásaim, hiszen Colleen Hoover a top 3 kedvenc íróm egyike, aki számomra már bizonyított. Talán az volt a legnagyobb probléma, hogy nem korábban jelent meg ez a regény magyarul, hiszen CoHo a pályája elején írta. Talán ennek is köszönhető, hogy végül egy picit csalódnom kellett.

Alapjáraton nagyon szerettem ezt a könyvet, szépen tudtam haladni vele, és teljesen lekötött. Az írói stílust itt is szerettem, de valahogy azt az átütő erőt nem éreztem, mint például az It ends with us, a Confess vagy a Maybe Someday esetében, de mindezek ellenére is hamar elnyerte a tetszésemet.

Az alapsztori szerintem zseniális. Adott két személy, Ben és Fallon, akik november 9-én találkoznak egymással, majd megbeszélik, hogy onnantól kezdve 5 éven át minden egyes november 9-én találkoznak. Igen ám, de ezen kívül semmilyen kommunikációt nem folytatnak, nincs meg nekik a másik telefonszáma és nem követik egymást a közösségi médián sem. 6 év, 6 nap. Vajon mire elég? Ennyi idő alatt kibontakozhat bármilyen valós kapcsolat? Barátság? Szerelem? Vagy mindaz, amit mutatnak egymás felé az évek alatt, csupán egy álca?

Szeretném kiemelni, hogy nagyon szerettem a karaktereket. Fallonnal könnyű azonosulni, hiszen egy vagány könyvmoly lány, aki mer tenni az álmaiért annak ellenére is, hogy minden darabjaira hullott egy borzalmas éjszakán. Ben pedig egy erős srác, akinek rengeteg nehézségen kellett keresztülmennie, amely kis híján fel is emésztette őt. Amikor ők ketten találkoznak, valami határozottan elindul közöttük, hiszen az első pillanatoktól kezdve érezhető a kémia, amely a regény további oldalain is megmarad, sőt, kiteljesedik.

SPOILER VESZÉLY! Utolsó figyelmeztetés!

A fél csillag levonásom egyértelműen a könyv fő konfliktusa miatt jár. Egyszerűen nekem túl sablonos az, hogy Ben okozta a tüzet. Teljesen mást vártam, mivel ez számomra túl kézenfekvő volt. Lehet, hogy ha régebben olvasom a könyvet, akkor ezt pont, hogy zseniális húzásnak gondoltam volna, de ma már nem. Nekem ez egy kicsit kevés, szeretnék jobban meglepődni és jobban lesokkolódni.

Mindezek ellenére ez a könyv is szívfacsaró volt, pláne a Kyle halála körüli események, de rengeteg dolgot is tanulhatunk belőle. Például azt, hogy ne ítélkezzünk első látásra, hiszen nem tudhatjuk, min megy keresztül a másik, és hogy soha nem késő megbocsátani. A szerelem egy veszélyes dolog, amely az égig emelhet, de össze is törhet. Fallon és Ben azt hiszem, hogy az egész skálát végigjárták, de talán ennek így kellett lennie. A gyógyulás egy hosszú folyamat, de a végeredményért megéri.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Collen Hoover: November 9 - kedvenc idézeteim

Sziasztok! A mai bejegyzésben a kedvenc idézeteimet osztom meg veletek Colleen Hoover November 9. című regényéből. Jó böngészést kívánok!:)

Figyelem! A bejegyzés SPOILEREKET IS TARTALMAZ! Kérlek, hogy csak akkor olvass tovább, ha ez számodra is rendben van!

"– Légyszi’, ne mondd, hogy az a fajta kérkedő értelmiségi vagy, aki annak alapján ítéli meg az embereket, hogy mit olvasnak."

"Biztosra akarok menni, hogy már tudom, ki vagyok, és mit akarok az élettől, mielőtt megengedem magamnak, hogy szerelmes legyek. Mert szerelembe esni könnyű, Ben. A neheze akkor jön, amikor ki akarsz jönni belőle."

"– Szerelembe esni talán nem tudatos döntés, de kivonni magadat a helyzetből, mielőtt megtörténne, már az. Úgyhogy ha megismerkednék valakivel, akibe úgy gondolom, hogy szerelmes lehetnék… akkor egyszerűen távol tartom magam tőle, ameddig nem állok készen."

"– Az egyik dolog, amit mindig próbálok észben tartani, hogy mindenkinek vannak hegei – szólal meg. – Sokaknak még rosszabbak, mint nekem. Az egyetlen különbség, hogy az enyémek szem előtt vannak, míg mások hegei nincsenek."

"(…) a kényelem pedig néha olyan, mint egy mankó, ha az ember próbálja egyenesbe hozni az életét. A célokat kellemetlenségeket vállalva, kemény munkával lehet elérni. Nem pedig úgy, hogy bevackoljuk magunkat egy helyre, ahol jó és kényelmes."

"– Remélem, tényleg kinevetnek, Fallon – néz rám áthatóan. – Mert ha kinevetnek, az azt jelenti, hogy odaálltál, hogy kinevessenek. Keveseknek van bátorságuk megtenni ezt a lépést."

"A happy end nem attól függ, hogy a pár összejön-e a könyv végén. Ha mindketten boldogok, nem igazán számít, hogy együtt találják-e meg a boldogságot."

"Rá kell vennem magam, hogy megteremtsem az életemet, mielőtt felemészt az az élet, amit nem élek."

"Szerintem azt hitte, hogy veszekedés nélkül hagyom elmenni, de ő nem az a fajta lány, akiért meggondolnám, hogy harcoljak-e. Hanem az a fajta, akiért megküzdök életre-halálra."

"– Amikor az ember megtalálja a szerelmet, elfogadja. Két kézzel nyúl utána, és mindent megtesz, hogy ne engedje el. Nem lehet csak úgy elsétálni előle azzal, hogy várja ki, amíg készen állsz rá."

"De ő utálja az instant szerelmet. Úgy tűnik, hogy a féli instant szerelmet, a lassabban kialakuló szerelmet, a csigalassú szerelmet és úgy általában a szerelmet."

"Hibáimat beburkolja kegyelme

Jobb embernek lát felemel, vele

És ajkaival a bőrömön

Leveszi rólam a bűnöm."

"A szerelemnek két ember közt kell maradnia, és ha nem így van, én inkább félreállok, mint hogy részt vegyek a versenyben."

"– Szeretni valakit nem csak magára az illetőre vonatkozik, Ben. Szeretni valakit azt jelenti, hogy elfogadjuk az összes embert és dolgot is, akit és amit az illető szeret. Én el fogom fogadni. Tényleg. Megígérem."

"Köré fonnám a karjaimat, hogy lábujjhegyre állva a fülébe suttogjam: Miért nem mondtad, hogy a talaj, amin megtanítottál állni, futóhomokból van?"

"Semmi olyat nem tudok tenni, ami érdemessé teszi a szívemet arra, hogy osztozzon a szerelmen a tiéddel."

"Még ha belepusztulok is, be kell vallanom, hogy a te lehető legjobb önmagadnak én nem vagyok a része."

"De aki hamarabb veszi észre a hegeket, mint téged, nem is érdemel meg. Remélem, emlékezni fogsz erre, és elhiszed. A test csak egy csomagolása a benne rejlő valódi értékeknek. Te pedig tele vagy értékekkel: önzetlenség, jóság, könyörület. Minden, ami számít.

A fiatalság és a szépség megkopik. Az emberi nagyság nem."

Remélem, hogy tetszett nektek ez a bejegyzésem is. Melyik idézet volt a ti kedvencetek?

 

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Könyvértékelés - Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elizabeth Lim Ez hát a szerelem című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek! :)

A bejegyzésem a Prológus Szokatlan romantika projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?

Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába.

Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül.

Hamupipőkének meg kell találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne…

A kötetről:

Bevallom, amikor a kezembe vettem a könyvet, már nem igazán emlékeztem a fülszövegre, így meglepődve vettem tudomásul, hogy hol vesszük fel a fonalat az alaptörténetben, hiszen az első bál, vagyis Hamupipőke és a herceg megismerkedése a kiindulópont. Szerencsére azonban ez egy pozitív meglepetés volt, sokkal jobban tetszett ez az in medias res kezdés, mintha újra át kellett volna élnem századjára is a mesében megismert alapokat.

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt? Nos, ez most kiderült.

Nagyon szeretem a retellingeket, hiszen jó érzés visszatérni részben a megszokott mese világába, részben pedig egy teljesen új történetbe, viszonylag megváltozott és árnyaltabb karakterekkel, friss konfliktusokkal. Ez most sincs másképp, habár az Ez hát a szerelem sok lényeges mozzanatot megtart az ismert Hamupipőke sztoriból, mégis teljesen külön lehet kezelni a kettőt. A Manó Könyvek kiadását úgy, mint egyfajta alternatív spin-off folytatását a mesének.

Hamupipőke ebben a könyvben bebizonyítja, hogy ő nem egy szánni való és gyenge teremtés, hanem egy erős nő, aki képes megmenteni saját magát és megteremteni egy új életet. Nagyon tetszik ez a girl power vonal, amely mindvégig érezhető a történet során. Apropó, ha már girl power, akkor muszáj megemlítenem Ginevra hercegnő karakterét, aki számomra abszolút a regény etalonja. Jó volt arról olvasni, hogy mennyire erős jellem, és ezt nem fél megmutatni. Imádtam a jeleneteit, számomra feltette az i-re a pontot.

Nagyon tetszik, hogy maga a regény nem csak a szerelmi szálra fókuszál, hanem ennél sokkal többről szól, hiszen megismerhetjük Aurelias múltját, a tündérkeresztanya történetét, a kastélyban zajló életet, a királyi családot övező ármánykodást. Ezt a könyvet olvasva, Hamupipőke története sokkal több, mint egy szegény lányé, akinek az életét megváltoztatja egy bál. Igen, ez a vonal itt is feltűnik, de annyi más fontos téma kerül elő ebben a kötetben, annyi fontos mozzanat, hogy itt határozottan nem csak erről a társasági eseményről és annak következményeiről van szó. Ez a regény sok mindenre választ ad, és úgy érzem, hogy egy méltó lezárása és újra alkotott változata Hamupipőke történetének. 

Az Ez hát a szerelem egy tündérmese megbocsátásról, szerelemről, küzdelemről és ármánykodásról. Tökéletesen bemutatja, hogy bárhová születsz, bármilyen sorsot szánnak neked, te igenis ki tudsz törni és változtatni tudsz rajta. Engem az első oldalaktól kezdve lekötött és elvarázsolt, egyszerűen csak azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat, annyira magával ragadott. Bátran tudom ajánlani minden korosztálynak, akik szeretnének belecsöppenni egy varázslatos világba.

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Ti olvastátok már ezt a történetet? Ha még nem, akkor tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka