2020. augusztus 25., kedd

Könyvértékelés - Bella Swift: A ​láma, aki koszorúslány lett

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Bella Swift legújabb mesekönyve áll, melynek címe: A láma, aki koszorúslány lett. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek!

A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Esküvői örömök és láma-dráma! Koszorúslány kerestetik? Nem prob-láma! Itt van Lulu, a láma, szolgálatára! Az Almafa tanya bajban van! De Jakab gazda még megmentheti egy igazi tanyasi lagzival. Csakhogy az ifjú pár egyedül nem boldogul. Így Lulu, a láma intézi a tortát. Meg a virágokat. Sőt, koszorúslánynak is örömmel felcsap! Legjobb barátja, a kis Avani segítségével munkához lát, de képes lesz-e megmenteni a menyegzőt – és az Almafa tanyát?

-Mókás és szívmelengető történet egy lelkes kis lámáról;

-Arról, hogy miért jó másokon segíteni;

-Holly Webb és Dick King-Smith rajongóinak;

-Megható mese telis-tele egyszerű, ám nagyszerű igazságokkal;

-Magával ragadó szöveg, rövid fejezetekkel és rajzokkal



A könyvről:

Bevallom, nem mostanában olvastam utoljára mesekönyvet, de már a fülszöveget látva is egy eszméletlen cuki történetre számítottam, így nem is volt kérdés, hogy sorra fog kerülni nálam ez a kötet. Szerencsére hozta a hozzá fűzött reményeket, és egy igazán lélekmelengető olvasmányt tudhatok magam mögött, amely nem csak a bájával ragadja meg az olvasót, hanem a mondanivalójával is.

Lulu egy balszerencsés láma. Bármihez is hozzáér, az összetörik és sajnos nem minden jó szándékú cselekedete úgy sül el, ahogy ő tervezte. Az Almafa tanyán viszonylag nyugodtan él Lulu a társaival, a mindennapok szürke világát próbálva megszínesíteni. Egy nap azonban új emberek költöznek a szomszédba, amely nem csak Lulu életére lesz hatással, hanem az Almafa tanya többi lakójára is. 

Nagyon szeretem, ha egy mese több jelentést is hordoz, ha árnyaltan vagy részletesen, de több fontos dologra is kitér. Nem volt ez másképp itt sem, hiszen az aranyos gondolatok között olyan komoly témákról is olvashattunk, mint az iskolai zaklatás, a gyász és a veszteség feldolgozása, a bizalom kiépülése és remény egy új, szebb jövőre. 

A karakterek kidolgozottak voltak, humorosak és szerethetőek, gondoljunk csak a kis bárány Bercire, akinek az összes jelentét imádtam, vagy Avanira, a szomszéd kislányra, aki komoly megpróbáltatásokon megy keresztül, de Lulu segítségével sikerül átlendülni azokon, vagy Jakab gazdára, aki megtanulja újra kinyitni a szívét a kedves dolgok és személyek felé. 

Nagyon tetszett az, amit kitaláltak az Almafa tanya megmentésére, azt pedig pláne imádtam, hogy Lulu ebben milyen fontos szerepet vállalt. Nem volt semmi sem zökkenőmentes, így ez a mese arra is felkészíti a fiatalokat, hogy nem szabad az első próbálkozások után feladni, hanem igenis küzdeni kell a céljaink eléréséért, és lehet, hogy ez nem lesz rögtön gyors vagy látványos, de a végeredményért megéri.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a mesekönyv az idei év egyik kedvenc olvasmánya lett a számomra. Nem olyan hosszú, nagy betűmérettel van nyomtatva, aranyos illusztrációkkal tarkítva, így a kicsik számára még élvezetesebbé válhat az olvasása, de én bátran ajánlom minden korosztálynak, hiszen úgy gondolom, hogy a mesékből nem lehet kinőni, pláne egy ilyen aranyos és tanulságos történetből. Ezek után biztos, hogy el fogom olvasni Bella Swift másik könyvét is, melynek címe: A kiskutya, aki unikornis akart lenni.

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles. Instagram: dsheavenofbooks

Ti olvastátok már valamelyik történetét az írónőnek? Melyik tetszett jobban?:)

A kötet pedig megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2020. augusztus 14., péntek

Könyvértékelés - Vi Keeland: Fiatal szerető

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Vi Keeland regénye, a Fiatal szerető van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! 

A bejegyzésem a Prológus Álomherceg projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva.
Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére.
A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.
Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek.
Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…
A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó.
Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá.
Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim.

De annyira ismerősnek tűnt…

Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt.
A szomszéd fiú.
Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett.
Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget.
Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?
Vi Keeland #1 New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb regénye újszerű élményt ad ugyan, de most sem kell nélkülöznünk a szenvedélyt, a humoros, vérforraló csipkelődést és a romantikus érzelmeket sem.

Figyelem! A bejegyzés enyhe spoilereket tartalmazhat!

A könyvről:

Vi Keeland nevével már rengeteg helyen találkoztam és régóta szerettem volna olvasni az írónőtől, így nagyon boldog vagyok, hogy most lehetőségem adódott rá. 

A Fiatal szerető egy idősebb nő (Valentina) és egy tőle 12 évvel fiatalabb férfi (Ford) szerelmét mutatja be, akik egy internetes portálon ismerkedtek össze egymással, ám az első személyes találkozás alkalmával kiderül, hogy bizony ők nem is idegenek, sőt, mindig is ismerték egymást. 

Valentina elég nehéz időszakon ment át: éppen most vált el a férjétől, akivel még a gimnáziumban szerettek egymásba, és akivel született egy közös, immár egyetemista fiuk is. Val mindig is volt valaki: barátnő, feleség, anya, és az új helyzetben egy elég komoly feladat áll előtte: meg kell találnia önmagát, hogy ki is ő a mindenféle szerepek nélkül, amelyekbe már nagyon fiatalon belekerült. Az önmegtalálásban segítségére van hű barátnője, Eve is, aki nem csak a bakancslistája megírásában segít neki, hanem újra bevezeti barátnőjét a randizás világába is, amelyről Val-nak fogalma sem volt mindeddig. Hiszen hogy is lett volna, ha 17 évesen teherbe esett? Számára minden kimaradt az életből, ami a fiataloknak természeteses: randizás, bulizás, az önmegvalósítás. Val mindent megtesz, hogy boldog lehessen, és végre elvégez egy olasztanári egyetemi kurzust is, amelyre Ryan feleségeként nem volt lehetősége, de mindig is vágyott rá. 

Ford élete kemény volt, hiszen 20 évesen elvesztette a szüleit, és neki kellett felnevelnie a 14 éves húgát, aminek köszönhetően hirtelen kellett felnőnie és készen állnia erre a feladatra. Immár 25 éves, sikeres üzletember, akinek a szerelmi élete mondhatni romokban hever, hiszen leginkább alkalmi partnerei vannak. Egy üzleti lehetőség miatt regisztrál egy társkereső oldalra, ahol véletlen az útjába kerül Valentina. A két karakter hamar összeismerkedik és megkedvelik egymást, de ami utána következett, arra egyikük sem számított.

A Fiatal szerető egy nagyon aranyos és romantikus történet, amely egy önmagát kereső nő és egy nehéz múltú férfi szerelmét mutatja be. A szerelmi szál nagyon szépen épül fel közöttük, szerintem egyáltalán nem tolakodó, és teljesen hitelesen mutat be egy kapcsolatot. Nem zökkenőmentes az ő viszonyuk, korántsem az, de idővel egymáshoz csiszolódnak. De vajon túl lehet lendülni a bizonytalanságon? Egy nyár alatt megismerhetjük a másikat? És vajon a helyes lépéseket hozzuk meg a szerelem nevében? 

A könyv legfőbb mondanivalója az, hogy a szerelemben nem számít az kor. Hiszen az életkor csak egy szám, amit arra használunk, hogy az időt mérjük, hogy milyen sokáig szeretjük egymást.(idézet a regényből.) Ezt a mondanivalót két szálon is megerősíti az írónő, hiszen Valentina és Ford mellett Eve és a férje között is nagy korkülönbség van, akik ennek ellenére is tökéletes harmóniában és boldog házasságban élnek. Egy másik fontos mondanivaló pedig, hogy a látszólag boldog kapcsolat mögött is mély problémák bújhatnak meg, amelyeket talán mi észre sem veszünk, de belülről emésztik a párt, és szépen, mint egy féreg a gyümölcsbe eszi be magát a mindennapjaikba. 

Nehéz dolog elfogadni néha az igazságot, és még nehezebb továbblépni, új életet kezdeni, magunk mögött hagyni minden fájdalmunkat. Ezt Valentinának és Fordnak is meg kell tanulnia, hiszen csak így lehetnek boldogok egymással. De vajon tényleg lehet köztük igaz szerelem és boldogság a korkülönbség ellenére is? És tényleg olyan fontos, hogy mit gondolnak mások?

Szeretném még kiemelni, hogy a regénynek milyen jó hangulata volt, hiszen egy tengerparton játszódó nyári románcot mutat be, de ehhez a meghitt hangulathoz nagyban hozzájárulnak a mellékszereplők (Bella, ifjabb Ryan, Eve és Tom) is, akik szintén nagyon szerethető figurák, és sokat tesznek a történet alakulásához is. Bevallom, szívesebben olvastam volna róluk többet is, a jövőben pedig kifejezetten érdekelne Bella vagy Ryan regénye, bár nem tudom, hogy erre van-e esély.

Én nagyon szerettem ezt a történetet, egy igazi kellemes, nyárias olvasmány szeretetről, szabadságról, önmegvalósításról, és biztosan fogok még az írónőtől olvasni, hiszen nálam bizonyított. Nektek is bátran tudom ajánlani ezt a könyvet, ha egy édes, romantikus történetre vágytok, amelynek mondanivalója is van. 

Végezetül pedig szeretnék hozni pár kedvenc idézetet a könyvből:

„A sors mindig megtalálja a módját, hogy visszajuttassa hozzánk azokat a dolgokat, amik valamilyen módon hozzánk tartoznak.”

„Nagyon ritka az, ha készen állunk a nagy dolgokra, nem számít, mennyit készülünk rájuk lélekben. Néha az is elég, ha annyira állunk készen, amennyire az adott pillanatban tőlünk telik.”

„A fájdalomtól erősek leszünk. A könnyektől bátrak. A megtört szív bölccsé tesz. A bor viszont segít megfeledkezni minden szarságról.”

„A fontos dolgok bizonyára jó okkal történnek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni őket akkor sem, ha eredetileg máshogy terveztük. Ha valamit helyesnek érzünk, akkor meg kell lépnünk.”

„De szinte mindenhez hozzá tud szokni az ember. Egy idő után a sötétben is megtanulunk látni, és vigaszt is találunk benne.”

A könyv megrendelhető az Álomgyár webshopjából ezekre a linkekre kattintva:

Papír formátum

E-book formátum

Ti olvastatok már az írónőtől? Melyik a kedvenc regényetek tőle?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

2020. augusztus 10., hétfő

Könyvértékelés - Rupi Kaur: Tej és méz

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Rupi Kaur Tej és méz című kötete van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:


A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.




A kötetről:

Rupi Kaur nevével szerintem már sokan találkozhattatok, hiszen napjaink egyik legnépszerűbb „insta költőjéről” beszélhetünk. Nagyon vitatott a szerző munkássága, vannak, akik szeretik, és vannak, akik kifejezetten nem kedvelik, ahogyan azt a nap és az ő virágai című kötetéről írt értékelésemben is olvashattátok, de én továbbra is az első tábort erősítem, hiszen nagyon kedvelem az ő verseit és úgy magát az insta költészetet. Azt már előre szeretném leszögezni, hogy elég modern alkotásokról van szó, mind tartalmilag mind képileg. Rupi eléggé szókimondó, nyíltan ír olyan témákról, amelyek nem szokványosak, kendőzetlenül beszél a saját negatív tapasztalatairól is. Bevallom, néha már nálam is átlépett 1-1 határt, hiszen vannak olyan témák, amelyek egyszerűen túl intimek a számomra, és meglepő volt néhány gondolatot olvasni.

A tej és méz Rupi első megjelent kötete, 4 részre osztható, melynek címei:

- a fájdalom

- a szeretet

- a törés

- a gyógyulás

Ezekben a fejezetekben számos verssel találkozhatunk, melyeknek központi témái a családon belüli erőszak, a szerelem, a fájdalom és azzal való megküzdés, valamint az önelfogadás.  Bevallom, szerintem elég vegyesre sikeredtek ezek a gondolatok: voltak, amelyek szerintem nagyon jól megragadtak egy bizonyos élethelyzetet és jól sikerült átadni azokat, és voltak, amelyek belőlem nem váltottak ki semmilyen pozitív hatást, inkább csak egy szemöldökráncolást. 

hogyan tudsz ilyen könnyedén

kedves lenni másokkal kérdezte

tej és méz csepegett

az ajkamról amikor feleltem

mert az emberek nem

voltak kedvesek velem"

A könyv olvasása során jobban megismerhetjük a szerzőt, akit megannyi atrocitás ért már az életében, köszönhetően a származásának és annak, hogy nőnek született egy olyan országban, ahol ennek nincs igazán értéke. Ezeknek az élményeknek köszönhetően elég negatív hangvételűre sikeredett a kötet, amelyben megjelenik többek között a feminizmus, valamint az anyai gondoskodás és az  anyai érzelmek is. Véleményem szerint a tej és méz nem ér fel a Rupi a nap és az ő virágai című könyvéhez. Úgy érzem, hogy a szerző másik kötetében sokkal mélyebb versekkel találkozhatunk, amelyek nagyobb hatást gyakoroltak rám. Külön szeretném viszont kiemelni, hogy mennyire jól sikerültek az illusztrációk (még ha egyszerűbbek is, de felesleges is lett volna túlcsicsázni), amelyeket maga Rupi Kaur alkotott meg. Szerintem tökéletesen visszaadják a versek hangulatát, illetve jó kiegészítésként szolgálnak azokhoz.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon különleges könyvet olvashattam, amely igazán modern, fiatalos, és tud értéket közvetíteni. Nem tökéletes, közelről sem, de szerintem a hibái ellenére is élvezhető. Szerettem gondolkodni az olvasottakon, értelmezni, hogy vajon mire is gondolhatott a szerző, és ezzel szemben mit jelent számomra egy-egy vers. Szeretem, amikor nem csak átrobogok egy történet felett, hanem igenis agyalok rajta. Ezek miatt is bátran tudom ajánlani mindenkinek ezt a kötetet, aki szereti az insta költészetet vagy szeretne megismerkedni ezzel az új műfajjal. 

nincs megnyugtatóbb

mint a hangod ahogy

felolvasol nekem

-a tökéletes randevú"


legközelebb ha

feketén iszod a kávét

érzed majd a keserűséget

amit maga után hagy benned

sírsz majd miatta

de soha nem hagysz

fel az ivással

inkább őrzöd

a legrosszabbat belőle

mint hogy semmi se maradjon"

Ti esetleg olvastatok már Rupi Kaur-tól? Ha nem, akkor terveztek? Melyik kötet tetszett nektek jobban?

A könyv megrendelhető a kiadó webshopjából erre a linkre kattintva

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka