Könyvértékelés - Bella Swift: A ​láma, aki koszorúslány lett

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Bella Swift legújabb mesekönyve áll, melynek címe: A láma, aki koszorúslány lett. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek!

A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Esküvői örömök és láma-dráma! Koszorúslány kerestetik? Nem prob-láma! Itt van Lulu, a láma, szolgálatára! Az Almafa tanya bajban van! De Jakab gazda még megmentheti egy igazi tanyasi lagzival. Csakhogy az ifjú pár egyedül nem boldogul. Így Lulu, a láma intézi a tortát. Meg a virágokat. Sőt, koszorúslánynak is örömmel felcsap! Legjobb barátja, a kis Avani segítségével munkához lát, de képes lesz-e megmenteni a menyegzőt – és az Almafa tanyát?

-Mókás és szívmelengető történet egy lelkes kis lámáról;

-Arról, hogy miért jó másokon segíteni;

-Holly Webb és Dick King-Smith rajongóinak;

-Megható mese telis-tele egyszerű, ám nagyszerű igazságokkal;

-Magával ragadó szöveg, rövid fejezetekkel és rajzokkal

A könyvről:

Bevallom, nem mostanában olvastam utoljára mesekönyvet, de már a fülszöveget látva is egy eszméletlen cuki történetre számítottam, így nem is volt kérdés, hogy sorra fog kerülni nálam ez a kötet. Szerencsére hozta a hozzá fűzött reményeket, és egy igazán lélekmelengető olvasmányt tudhatok magam mögött, amely nem csak a bájával ragadja meg az olvasót, hanem a mondanivalójával is.

Lulu egy balszerencsés láma. Bármihez is hozzáér, az összetörik és sajnos nem minden jó szándékú cselekedete úgy sül el, ahogy ő tervezte. Az Almafa tanyán viszonylag nyugodtan él Lulu a társaival, a mindennapok szürke világát próbálva megszínesíteni. Egy nap azonban új emberek költöznek a szomszédba, amely nem csak Lulu életére lesz hatással, hanem az Almafa tanya többi lakójára is. 

Nagyon szeretem, ha egy mese több jelentést is hordoz, ha árnyaltan vagy részletesen, de több fontos dologra is kitér. Nem volt ez másképp itt sem, hiszen az aranyos gondolatok között olyan komoly témákról is olvashattunk, mint az iskolai zaklatás, a gyász és a veszteség feldolgozása, a bizalom kiépülése és remény egy új, szebb jövőre. 

A karakterek kidolgozottak voltak, humorosak és szerethetőek, gondoljunk csak a kis bárány Bercire, akinek az összes jelentét imádtam, vagy Avanira, a szomszéd kislányra, aki komoly megpróbáltatásokon megy keresztül, de Lulu segítségével sikerül átlendülni azokon, vagy Jakab gazdára, aki megtanulja újra kinyitni a szívét a kedves dolgok és személyek felé. 

Nagyon tetszett az, amit kitaláltak az Almafa tanya megmentésére, azt pedig pláne imádtam, hogy Lulu ebben milyen fontos szerepet vállalt. Nem volt semmi sem zökkenőmentes, így ez a mese arra is felkészíti a fiatalokat, hogy nem szabad az első próbálkozások után feladni, hanem igenis küzdeni kell a céljaink eléréséért, és lehet, hogy ez nem lesz rögtön gyors vagy látványos, de a végeredményért megéri.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a mesekönyv az idei év egyik kedvenc olvasmánya lett a számomra. Nem olyan hosszú, nagy betűmérettel van nyomtatva, aranyos illusztrációkkal tarkítva, így a kicsik számára még élvezetesebbé válhat az olvasása, de én bátran ajánlom minden korosztálynak, hiszen úgy gondolom, hogy a mesékből nem lehet kinőni, pláne egy ilyen aranyos és tanulságos történetből. Ezek után biztos, hogy el fogom olvasni Bella Swift másik könyvét is, melynek címe: A kiskutya, aki unikornis akart lenni.

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles. Instagram: dsheavenofbooks

Ti olvastátok már valamelyik történetét az írónőnek? Melyik tetszett jobban?:)

A kötet pedig megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka