Könyvértékelés - Kandi Steiner: Weightless – Súlyok nélkül

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Kandi Steiner Weightless – Súlyok nélkül című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Te képes vagy viselni egy fájdalmas szerelem súlyát?

Emlékszem a fényekre. Emlékszem, le akartam fényképezni, ahogy vörösen és kéken villództak rideg, szenvtelen arcán. De tudtam, hiába lennék képes elmozdulni onnan, ahol a lábam földbe gyökerezett… hiába szaladnék a fényképezőgépemért, akkor se tudnám megörökíteni a pillanatot. Nincs zársebesség, lencse vagy fénytechnika, ami hűen visszaadhatná az érzéseimet, ahogy a szemébe néztem.

Bíztam benne, szerettem, és bár a testem megváltozott azon a nyáron, ő biztosított a segítségéről: hogy megmaradjak annak, aki belül vagyok, függetlenül attól, hogy a külsőm átalakult.

De aztán minden megváltozott.

Ellopta az ártatlanságomat. Megsebezte a szívemet. Elvette mindazt, amit úgy hittem, az életemről tudok, hirtelen kihajította az ablakon, és közben darabokra törte a világomat összetartó üveget.

Emlékszem a fényekre.

A szenvedélyesen, kétségbeesetten, tüzesen felizzó piros csíkokra. Az éles, könyörtelen, rideg kék sugarakra. Jelképei voltak mindannak, amit azon a nyáron el kellett szenvednem. És mindannak, amivel nem akarok szembenézni soha többé.

Önbizalomhiány, túlsúly, szerelmi csalódás – hogyan lehetünk úrrá a félelmen, fájdalmon, bánaton?

Ismerd meg Natalie történetét!

A könyvről:

Korábban már rengeteg pozitív véleményt hallottam erről a kötetről, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog nyújtani számomra. Az biztos, hogy nagy elvárásokkal kezdtem neki, de szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnom. A Weightless hozta az elvárt színvonalat, és egy igazán érzelmes és komoly témákat feldolgozó történetet olvashattam.

Mint ahogy a fülszövegből is kiderült, ez a könyv egyaránt szólt szerelmi csalódásról, önbizalomhiányról, a túlsúllyal való megküzdésről, önmagunk megtalálásáról, és mindezek mellett a szexuális zaklatásról/erőszakról is. Komoly témák, amelyek már önmagukban is említésre méltóak. Az alaptörténet szerint Natalieval, a mindig túlsúlyos lánnyal szakít a barátja, aki hamar tovább is lép egy vékonyabb lánnyal. Natalie úgy érzi, hogy a világa már nem ugyanaz a volt barátja nélkül, így elhatározza, hogy visszaszerzi, ennek eszközeként pedig elkezd edzeni a helyi rosszfiúval, hogy bebizonyítsa: igenis képes megváltozni, csinos lenni, és szentül hiszi, hogy így visszakaphatja a szerelmét. Számomra nagyon inspiráló volt olvasni, hogy a kezdeti szándékok ellenére Natalie egyre komolyabban vette a testmozgást és az egészséges táplálkozást, ez az új rendszer adaptálódott az életébe, és a végén már egyáltalán nem nyűgként élte meg az edzést, hanem egy tökéletes stressz levezető és örömszerzést okozó tevékenységként. Ahogy olvastam a sorokat, úgy nekem is kedvem támadt mozogni, és hiszem azt, hogy más olvasó is hasonlóan érzett. 

Az önbizalomhiány egy olyan dolog, amellyel sokan szembenézünk az életünk során, hiszen hányszor érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem fog sikerülni valami, hogy ez nem fog menni. Natalie is hasonló problémákkal küzdött, de ahogy szépen fokozatosan találta meg önmagát, úgy egyre inkább helyrejött az önbizalma is, és ahogy az a regényből is kiderült: az önbizalom megváltoztatja egy személy teljes kisugárzását, és igenis mások is érzik rajtunk, hogy mennyire magabiztosan állunk egy-egy szituáció elé. Ahogy Natalie elkezdett hinni önmagában, úgy a környezetében élők is egyre inkább felfigyeltek rá, és már nem az a kövér, sajnálatra méltó lány volt a szemükben. Sokszor elkeserítő volt olvasni, hogy Natalie mennyire ostromolja magát és a testét: ő nem elég csinos ehhez a ruhához, ő nem elég szép ahhoz, hogy szeressék önmagáért, és ő nem eléggé vékony ahhoz, hogy elnyerje a választottja szívét. Rhodes rengeteget segített Natalienak, elindította az úton, amelynek a végén önmaga szeretete, a magabiztosság megtalálása és egy boldogabb élet várta. Nagyon inspiráló volt az ő kapcsolatuk, a szerelmi szál pedig gyönyörűen épült fel, bár bevallom, néha kicsit megráztam volna Rhodest, hogy térjen magához. Natalie egy nagyszájú, de mindezek mellett végtelenül jólelkű és kedves személyiség volt, akit még nem húztak le a súlyok, amelyek egy ember lelkére rátelepedhetnek. Rhodes egy kitartó, szenvedélyes és erős férfi karakter, akinek nehéz múltja volt, és még nehezebb jelene, de bebizonyította, hogy igenis nem adja fel, és megküzd azért, amiben hisz. Natalie és Rhodes karaktere is bebizonyította, hogy nem az határozza meg, hogy kik vagyunk, ahová születtünk, hanem az, akik lenni akarunk. Mindketten mást akartak, mint amit az élet kínált nekik, de soha nem fogadták el az alamizsnát, és küzdöttek a céljaik megvalósításáért. A párosukat nagyon szerettem, szerintem tökéletesen kiegészítették egymást, inspirálták a másikat, és folyamatos fejlődésre ösztökélték a párjukat. 

Ebben a regényben megjelent a szexuális zaklatás is, kezdetben mintegy háttérben megbújó szálként, de később teret kapott a történetben. Borzalmas volt olvasni is az ezekkel kapcsolatos sorokat, azt, hogy mekkora kárt tud okozni valaki életében, és mennyire nem is érezte magát rosszul az elkövető. Döbbenet volt, hogy maga is kiemelte: nagyon nehéz bizonyítani az ilyen típusú erőszakot, és ő bármit megtehet, soha nem bukna le. A kötetben még fontos szerepet kapott az is, hogy mekkorát tévedhetünk azzal kapcsolatban, hogy kik is a barátaink. Sokszor azt hihetjük, hogy temérdek ember áll mögöttünk, akikre mindig számíthatunk, de éles helyzetekben mutatkozik meg igazán, hogy kiket is nevezhetünk a barátainknak. Sajnos ezt Natalienak is meg kellett tapasztalnia, de úgy gondolom, hogy azzal nem veszítünk, ha a hamis barátokról kiderül, hogy nem számíthatunk rájuk, sőt, éppen hogy csak nyerünk vele. Mindezek ellenére is sajnáltam Nataliet, de büszke vagyok rá, hogy sikerült felállnia a padlóról, és megtalálnia önmagát.

Összességében elmondhatom, hogy a Weightless egy olyan könyv, amely annyi fontos témát dolgoz fel, hogy mindenkinek olvasnia kellene, pláne azoknak, akik hasonlóan önbizalomhiánnyal küzdenek, mint Natalie. Nagyon inspiráló volt ez a regény, amely mindezek mellett még gyönyörűen is volt megírva. Örülök, hogy olvashattam, egy igazán emlékezetes olvasmány volt, egy fantasztikus könyvélmény.

Ti olvastátok már Kandi Steiner regényét? Hogy tetszett nektek? Ha még nem olvastátok, akkor tervezitek?

A kötet megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Köszöntünk az elátkozott városban, Sparrow-ban.

A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.

Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.

Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.

Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.

Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.

Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?

A könyvről:

Erről a kötetről nagyon nehéz spoiler mentesen írni, így az értékelésemet is három részre szedem. Az elsőben egy spoiler mentes ajánló olvasható, a másodikban pár spoileres gondolat található, míg a harmadikban egy spoiler mentes összegző.

SPOILER MENTES:

A Gonosz mélység című kötet kétség kívül az egyik legegyedibb olvasmány, amely eddig a kezembe került. Egy hamisíthatatlan young adult történet, fantasztikusan megalkotott világgal, misztikummal, karakterekkel és hangulattal.  A könyv csak úgy vitt magával, szinte lehetetlen volt letenni, annyira tudni akartam, hogy hová tart a végkifejlet. Az írónő stílusa lendületes, egyszerű, de mégis nagyon szépen és rejtélyesen fogalmaz. Külön szeretném kiemelni a borítót is, amely az egyik leggyönyörűbb a polcomon.

Az alaptörténet szerint három nővér, akiket az 1800-as években kivégeztek, nyaranta visszatérnek Sparrow városába, ahol beköltöznek három ifjú lány testébe, és vízbe fojtják a férfiakat – csak úgy, mint ahogy velük is tették. A könyv izgalmát az adja, hogy nem tudják a karakterek, hogy kiknek a bőrébe bújnak a nővérek, és kiszámíthatatlan, hogy hány embert is terveznek vízbe csalni. A Swan nővérek legendáknak számítanak Sparrow városában, a róluk elnevezett Swan hetek megannyi turistát is vonzanak, csakhogy nem mindenki ússza meg közülük sem élve. Egy könyv, amelyet átitat a város történelme, az azzal járó szenvedés és misztikum. A történetet abszolút a Swan nővérek vitték a hátukon, akik már a puszta lényükkel is megannyi érzelmet váltottak ki csakúgy a város lakiból, mint az olvasókból. 

A szerelmi szál szépen épült fel, bár kicsit gyorsnak tűnt nekem. Penny karaktere elsős gimnazista a kötetben, tehát körülbelül 15-16 éves, ehhez képest kissé meredeknek éreztem pár dolgot a részéről. Bo nagyon szimpatikus személyiség volt, nehéz múlttal, és aki még keményebb megpróbáltatásokat él át.  Szerettem a párosukat, megértették egymást, és a tragédiák közepette is képesek voltak megnyitni a szívüket a másik felé.

SPOILERES:

Nagyon összetett volt Hazel karaktere, akire már az első pillanatoktól gyanakodtam, hogy ki is a gazdateste. Az elején még könnyű lehetett elhinni, hogy Pennyvel van dolgunk, de egyre több rejtélyes utalást találhattunk arra, hogy bizony Hazel áll előttünk. Akaratlanul is szimpátiát éreztem Hazel irányába, akit rettentően megsajnáltam a múltja miatt: ő csak egy szerelmes tini volt, akit viszont is szerettek, de valamilyen szinten ez vezetett a halálához. A különböző kisebb településeken sokszor kizárják, elítélik az idegeneket, az 1800-as években sem volt ez másképp, pláne, ha boszorkánysággal is gyanúsítják az illetőt. Borzasztó volt olvasni, hogy egy kis bőrhiba is elég volt a testvérek ítéletéhez. Hazel és Owen története szívszorító volt, ahogyan a férfi feláldozta magát érte, és végül együtt hunytak el, az óceán mélyében.

Hazel sokat szenvedett, sokat gyilkolt. Korántsem lehet rá azt mondani, hogy egy ártatlan, jótét lélek, de mégis, annyi szenvedés, annyi kín borítja a múltját. Hazel csak szeretne ember lenni, szeretne szerelmes lenni, és szeretne egy boldog életet élni, amely soha nem adatott meg neki, köszönhetően a városnak. Értettem az indítékait, de drukkoltam, hogy helyen döntsön, és hagyja el a kölcsönvett testet. Az önfeláldozása bebizonyította, hogy milyen ember ő valójában: hogy nem boszorkány, soha nem is volt az, csak egy fiatal lány, aki szeretetet és boldogságot akart. A tette megmentett megannyi emberi életet, amely a legnemesebb áldozat volt, amit hozhatott.

SPOILER MENTES:

Összességében elmondhatom, hogy egy igazán különleges és egyedi történetet olvastam, amely garantáltam nem jön szembe az emberrel minden írónál. A karakterek és a kisváros szerethetőek voltak, a legendák és mítoszok pedig fantasztikusak. Nem minden személy rendelkezik a varázslat képességével, de a varázslat megszülethet számos tényező együttes állása esetén is. Nos, az írónő határozottan megteremtette a varázslatot ezzel a történettel, amely számos olvasót fog még elbájolni. Ha még nem olvastad, akkor itt az ideje!:)

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elle Kennedy: The Risk – A kockázat

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elle Kennedy The Risk – A kockázat című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mindenki vadócnak tart.

Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom.

A könyvről:

Elle Kennedy abszolút a kedvenc íróim közé sorolandó, hiszen mindig elvarázsol a regényeivel. Az Off-Campus után a Briar U sorozatával is meghódított, egyszerűen imádom az általa megteremtett világot, a karaktereket, a hokis vonalat, és úgy ámblokk mindent, amit az írónő alkot. Izgatottan vártam A kockázat megjelenését, hiszen már az előző kötetben érezhetően szikrázott a levegő Brenna és Jake körül, így kíváncsian vártam, hogy mi fog kialakulni közöttük. Bevallom, egy kicsit féltem is, hiszen ha egy író korábban többszörösen is magasra helyezte azt a bizonyos lécet, úgy nagyon könnyű csalódni. Nos, Elle Kennedy abszolút megugrotta annak a lécnek a magasságát, hiszen egy olyan történetet tárt elém, amely a legelső soroktól beszippantott, és alig tudtam letenni ezt a könyvet. Szinte észre sem vettem, hogy elrepült 300 oldal, annyira megfeledkeztem mindenről az olvasása során, és csak élveztem azt, hogy visszatérhetek ebbe a világba.

Kicsit aggódtam, hogy Brenna karakterét mennyire fogom tudni megkedvelni, mivel A hajsza olvasása során annyira nem fogott meg, de jelentem: a rajongója lettem. Brenna egy nagyon erős női személyiség, aki nem fél megmondani a véleményét. Jake-kel kapcsolatban is másra számítottam, hiszen azt gondoltam, hogy sokkal inkább egy macsóbb személyiség lesz, de szerencsére egy nagyon szimpatikus, kedves, édes srác volt, aki bár néha önző és egoista, de nem tudtam nem szeretni. Imádtam a párosukat, a kémia a legelső pillanatoktól kezdve érezhető volt közöttük. A szerelmi szál, a kapcsolatuk nagyon szépen épült fel, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egyik pillanatról a másikra lettek szerelmesek, hanem nyomon követhető volt, ahogyan kialakulnak közöttük az érzelmek. Szemtanúi lehettünk, ahogyan a bizalmatlanságból, az ellenségeskedésből kialakul a bizalom és a szerelem.

Kifejezetten szeretem az írónő könyveiben, hogy nem csak egyszerű, romantikus történeteket alkot meg, hanem mindegyik regényében számos érdekes témát dolgoz fel. A kockázatban olvashattunk többek között arról, hogy egy rossz döntés mennyire megváltoztathatja valaki életének az alakulását, hogy a csúcsról milyen könnyen a mélybe lehet zuhanni. Ez a könyv bemutatta, hogy két ember mennyire képes eltávolodni egymástól a szeretet ellenére is, de ha képesek vagyunk megadni a tiszta lap lehetőségét a másiknak, akkor még nincs minden veszve. Az írónő újdonsága feldolgozta azt a kérdéskört is, hogy mennyire nehéz nőként érvényesülni a sport világában, ahol sokan még mindig úgy gondolják, hogy a sporthoz kizárólag a férfiak érthetnek, és egy nő nem képes ugyanolyan szinten teljesíteni, mint egy férfi. Nagyon szerettem ezt a vonalat is a regényben, hiszen egy aktuális és fontos téma, amely általánosságban nem jön velünk szembe minden egyes nap, de mégis jelen van az életben.

Apropó, ha már sport… Egyszerűen imádom a hokis jeleneteket ezekben a történetekben, szeretek olvasni a meccsekről, a bajnokságokról, az edzésekről. Ebben a regényben nagyon megkedveltem a Harvardos srácokat, a Briares fiúk pedig még közelebb férkőztek a szívemhez. Annyira várom már, hogy olvashassam Hunter történetét is, nagyon izgatott vagyok miatta, az pedig csak hab a tortán, hogy akkor biztosan feltűnnek még Hollis, Fitz és a többiek. A kockázatban számos jelenetben szerepeltek ezek a karakterek, jó érzés volt olvasni, hogy Fitz és Summer mennyire szeretik egymást, a Hollis és Rupi jeleneteken pedig sírva nevettem. Imádom az írónő humorát, valahogy mindenből jól eltalálja az arányokat.

Összességében elmondhatom, hogy ez a regény visszahozta a négy évvel ezelőtti énemet. Akkor voltam utoljára képes ennyit olvasni egy nap alatt mindazok ellenére, hogy egyáltalán nem siettem a lassú olvasási tempóm ellenére sem. Ez a történet csak úgy vitt magával, és nem engedett szabadulni. Amikor le kellett tennem akár egy pillanatra is, alig vártam, hogy újra a kezembe fogjam a könyvet. Imádtam, nem tudom máshogy kifejezni az érzéseimet. Hatalmas kedvencem lett, amely meghozta a kedvemet a többi kötet újraolvasásához is. Ha még nem olvastad a Briar U vagy az Off-Campus könyveket, akkor itt az ideje! Szerintem a legjobb rubin pöttyösök között szerepelnek, bátran ajánlom őket mindenkinek!

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Ha szeretnéd megrendelni a regényt, akkor erre a linkre kattintva megteheted: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Vi Keeland: Hívatlan vendég

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Vi Keeland Hívatlan vendég című könyvéről írok nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Fülszöveg:

„Megszállottan imádom!” – Natasha Madison USA Today bestsellerszerző

Hudson Rothschildot egy esküvőn ismertem meg; a város egyik legmenőbb helyszínére szólt a váratlanul érkezett meghívó. Hudson volt az egyik násznagy, és biztos, hogy a legdögösebb pasi, akit valaha láttam. Felkért táncolni, és működött a kémia. Nagyon egymásra találtunk, és iszonyatosan jól éreztem magam a társaságában. Azonban amikor Hudson rájött, hogy nem az vagyok, akinek mondtam magam, egy csapásra véget ért a móka.

Ugyanis nem én voltam a meghívott, hanem a volt lakótársam, aki lelépett az éjszaka közepén, és nagylelkűen otthagyta nekem az érvénytelen lakbércsekkjeit. Azt gondoltam, tartozik annyival, hogy a nevében részt vehetek egy puccos bulin.

Amint lelepleztek, nem tudtam elég gyorsan elszelelni. Ahogy az ajtó felé rohantam, felkaptam néhány üveg drága pezsgőt az asztalokról, miközben a jóképű, dühös násznagy a nyomomban volt. Odakint beugrottam egy taxiba. Ahogy elindult, a szívem vadul vert, de megúsztam a kalandot.

Legalábbis azt hittem, mígnem rájöttem, hogy a mobilomat otthagytam az asztalon.

Vajon ki találta meg?

A New York Times bestsellerszerző, Vi Keeland a tőle megszokott pikantériával és fergeteges humorral meséli el egy nem mindennapi románc történetét, ahol az őrületes megismerkedés csak a jéghegy csúcsa. A regény #1 Wall Street Journal és USA Today bestseller lett, és felkerült az Amazon legkelendőbb könyveinek listájára.

„Könnyed, szexi, szédítő és dekadens.” – Bookgasms Book Blog

„A nevetéstől kicsordultak a könnyeim, és a szívem összetört – egyszerűen letehetetlen!” – Keri Loves Books

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki Vi Keeland újdonságának, amely már a fülszöveg és a csodálatos borító alapján felkeltette az érdeklődésemet. Korábban már volt lehetőségem olvasni az írónőtől, azt a regényét nagyon szerettem (Fiatal szerető – értékelésem), így kíváncsi voltam, hogy ezúttal is elkápráztat-e a Vi egy szenvedélyes, tanulságos történettel. Szerencsére nem kellett csalódnom, a kötet abszolút hozta az elvárt színvonalat, és egy igazán édes, romantikus könyvet olvashattam, amely egyaránt szólt szeretetről, bizalomról és megbocsátásról.

Az alaptörténet nagyon viccesnek ígérkezett, hiszen Stella az egyik barátjával karöltve beszökött hívatlanul egy esküvőre másnak adva ki magukat, amely természetesen lelepleződött, számos komikus pillanatot okozva. Jókat mosolyogtam a nyitó jeleneteken, üde felütése volt a regénynek.

Hudson és Stella között már a legelső pillanatoktól kezdve érezhető volt a kémia, amely szépen, fokozatosan épült tovább, majd csúcsosodott ki a könyv során. Különösen tetszett a kapcsolatukban, hogy nem ugrottak rögtön egymásnak, hanem sokáig csak munkakapcsolat volt közöttük, annak ellenére, hogy mindketten érezhetően többet szerettek volna. A szerelmi szál lassú felépítése még inkább katartikusabbá varázsolta a pillanatot, amikor végre Stella és Hudson megadták magukat az érzéseiknek és vágyaiknak. Imádtam a párosukat, szerintem tökéletesen kiegészítették egymást: Stella egy okos, intelligens, talpraesett nő, Hudson pedig egy olyan férfi karakter, akit könnyű elképzelni a való életben is, így különösen közel éreztem magamhoz kettejüket. Imádtam Hudsont, és azt, hogy mennyire szerette a lányát, hogy ő jelentette számára a világ közepét, szívmelengető volt olvasni egy ilyen emberi kapcsolatról. 

Szeretném kiemelni Stella különleges szakmáját is, ugyanis ő parfümőr, amely témában még soha nem merültem el, így számomra kifejezetten izgalmas és különleges volt olvasgatni erről a munkáról, és a Signature Scent vállalkozásról. Külön plusz pont az írónőnek, amiért egy ilyen különleges ötlettel rukkolt elő Stella mások naplójának olvasása iránti szenvedélye mellet, engem elvarázsolt. 

A főbb karakterek nagyon szimpatikusak voltak, Olivia és Fisher is rögtön belopták magukat a szívembe, ahogyan Hudson lánya, Charlie is. Nagyon szerettem azokat a jeleneteket, ahol felbukkantak, mindig mosolyt csaltak az arcomra.

Mint korábban említettem, ez a könyv egyaránt szólt a szeretetről, a bizalomról és a megbocsátásról. A sorokat olvasva rádöbbenhettünk, hogy akit a legjobban szeretünk, az tud a legnagyobb fájdalmat okozni. Nehéz dolog visszaszerezni az elvesztett bizalmat, sok esetben lehetetlenség is. Vajon van az a pont, ahonnan már nincs visszaút? Meg lehet bocsátani egy hatalmas árulást? Új esélyt lehet adni az emberi kapcsolatoknak? Ezekre a kérdésekre is megpróbál választ találni a történet, így újabb mélységet adva a regénynek.

Ha egy "negatívumot" kellene megemlítenem, akkor az az lenne, hogy számomra egy kicsit túl korán leesett a kötet fő csattanója, az írónő helyében egy kicsi rejtelmesebben építettem volna fel ezt a szálat, bár való igaz, hogy így amiatt izgulhattam, hogy mikor következik be a sejtett esemény. 

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy elolvastam ezt a könyvet, kellemes napokat okozott nekem. Hudson és Stella története elvarázsolt, a szívemhez nőtt. Bátran ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szeretne egy romantikus, vicces regényt olvasni, amely nem szenved hiányt különleges karakterekből, érdekes apróságokból, és komikus pillanatokból. Az írónőnek számos kreatív megoldása volt, öröm volt felfedezni ezeket az újdonságokat.

Ti olvastátok már a regényt? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka