Viszlát 2021! - Könyves évértékelő

Immár hagyománynak számít a blogomon, hogy minden év végén készítek egy összegzőt, ahol összefoglalom az elmúlt esztendő olvasmányait, kedvenceit, és szavakba öntöm a következő évre vonatkozó terveimet. Elérkezett a 2021-et záró bejegyzés, jó olvasást kívánok hozzá!

Instagram best nine kollázs

Az elmúlt évek bejegyzéseit itt találod meg:

Viszlát 2020!

Viszlát 2019!

Viszlát 2018!

Előzmények:

2021 elején nagyon bizonytalan voltam az évet illetően, hiszen akkor várt rám egy tdk (majd egy otdk is), egy pályamunka, egy utolsó félév, rengeteg szakmai gyakorlat és egy államvizsga. Júniusban sikeresen lediplomáztam, de azt hiszem, senki sem lepődik meg, ha azt írom, hogy az év első fele számomra nem az olvasásról szólt. Minden hónapban próbáltam azért valamilyen rövidebb és könnyedebb olvasmányt becsempészni a tanulással töltött napok közé, ez sikerült is, szóval elmondhatom: 2021-ben minden egyes hónapban olvastam valamit!

Bár csak sodródtam az árral, azért írtam egy 9 kötetet felvonultató listát, azokról a könyvekről, amelyeket szerettem volna 2021-ben elolvasni. Nos, a 9-ből 5-öt sikerült, de én ezzel is elégedett vagyok.

Megfogadtam, hogy 2021-ben szeretnék kevesebbet vásárolni, és jobban megválogatni, hogy mely könyvekre költök. Nos, ez nem igazán valósult meg. Bár úgy gondolom, hogy valóban megfontoltabban vásároltam, de sajnos még így is többet, mint amennyit szerettem volna. Nincs mese, ezt a célkitűzést tovább kell vinnem a 2022-es esztendőre.

Így telt a 2021:

- 2021-ben sikerült 54 könyvet (17472 oldalt) elolvasnom, amelyre álmomban sem gondoltam volna. Mivel elég lassan olvasó típus vagyok, illetve másra is bőven szeretek időt szánni, így külön öröm, hogy mind az elolvasott kötetek számában, minden az oldalszámok tekintetében messze ez volt az eddigi legkiemelkedőbb évem emberemlékezet óta!

- 25 új bejegyzést írtam a blogomra, amellyel összességében elégedett vagyok, mivel ezek szinte mindegyike könyvértékelés volt.

- 11 (8+1 trilógia) új kedvencet avattam:

Leiner Laura: Bízz bennem

Leiner Laura: Higgy nekem

Leiner Laura: Állj mellém

Mona Kasten: Begin Again – Újrakezdés

K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű vadon

Elle Kennedy: The Risk – A kockázat

Sarina Bowen – Elle Kennedy: Us – Mi

Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője

Whitney G.: Two Weeks Notice – Felmondólevél

T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

- 90 új kötettel gazdagodtam, amelyre továbbra sincs mentségem.

- 27 számomra új szerzővel ismerkedtem meg.

- Továbbra is töretlenül vezettem az instagram oldalamat, ahol jelenleg 5316 ember követ és 791 bejegyzést tettem közzé.

- Létrehoztam a könyves TikTok profilomat, ahol jelenleg 2243 követőm és 51400 lájkom van. Köszönöm mindenkinek!:)

2021 legjei:

- A könyv, amely idén az abszolút kedvencem lett: Leiner Laura: Állj mellém, de K. A. Tucker Az egyszerű vadon című regénye szorosan ott kullog mögötte.

- 2021 legrosszabb olvasmánya, amely sajnos nagyon nem talált célközönségre nálam: Vi Keeland – Penelope Ward: Rebel Heir – Lázadó örökös. Az erről készült értékelésemet itt találod: LINK

- 2021 legjobb fantasyja: Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője

- 2021 legnagyobb pozitív meglepetése: Laura Barnett: Variációk ​egy párra 

- 2021 legnagyobb kedvenc sorozat folytatása: Elle Kennedy: The ​Risk – A kockázat

- 2021 legnagyobb kedvenc új szerzője: Mona Kasten

Mik a céljaim 2022-ben?

2022 számomra szintén nagyon bizonytalan év, de szeretnék minél többet olvasni. 

- Fő célom a magánkönyvtáram olvasottságának növelése, amely jelenleg siralmas 55%-on áll. Cél egy stabil 60%-ot elérni, remélem, hogy ezzel sikerrel is járok. 

- Nagyon szeretnék 40 könyvet elolvasni, de ha ez nem történik meg, akkor sem dől össze a világ. 

- Jövőre inkább oldalszámokban mérem a célomat (legalább 15000 oldalt szeretnék olvasni), de ez szintén egy olyan cél, amelyhez nincs semmi nyomás társítva. A legfontosabb, hogy jól érezzem magam, és annyit olvassak, amennyihez kedvem tartja.

- Szeretnék kevesebb új könyvet vásárolni/beszerezni (maximum 80-at!), továbbra is megfontolva a vásárlásokat. 

- Készítettem egy rövid TBR listát is, amelyen ezek a kötetek szerepelnek:

Sarah J. Maas: Ezüst lángok udvara

Colleen Hoover: Maybe Now

Colleen Hoover: Regretting you

Colleen Hoover: Without Merit

Colleen Hoover: Verity

Mona Kasten: Bízz újra!

A 2021-ben elolvasott könyveim listája:

Riley Baker: Utóirat: Jobban, mint gondolnád!

Whitney G.: Barátod: Carter

Whitney G.: Sincerely, Arizona

Kertész Edina: Lajhár, a sztár

Ady Endre: Élő Ady

Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem

Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük

Colleen Hoover: November 9.

Zseblámpával az emberi testben

Kylie Scott: Trust – Bizalom

Amanda Lovelace: Amikor a hercegnő menti meg önmagát

Tisza Kata: A legjobb hely a városban te vagy

Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Erin Watt: Omladozó királyság

Adriana Locke: Written in the Scars – Sebhelyeinkbe írva

Bella Swift: A kiskutya, aki rénszarvas akart lenni

Teagan Hunter: Let's Get Textual – Légy merész!

Leiner Laura: Bízz bennem

Vi Keeland: Hívatlan vendég

Leiner Laura: Higgy nekem

Elle Kennedy: The Risk – A kockázat

Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység

Kandi Steiner: Weightless – Súlyok nélkül

Vi Keeland – Penelope Ward: Rebel Heir – Lázadó örökös

R. S. Grey: Not So Nice Guy – Nem is olyan rendes srác

Bakó Liza: Csíííz!

Sarina Bowen – Elle Kennedy: Us – Mi

Riley Baker: Találj vissza

Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!

T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Mona Kasten: Begin Again – Újrakezdés

Laura Barnett: Variációk egy párra

5 perces Star Wars-történetek

K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű vadon

Ella Fields: Suddenly Forbidden – Hozzáférés megtagadva

Marvel – Új történetek

Lőrinc László: 25 szelfi a felvilágosodás korából

Mackenzi Lee: Loki: A csínytevő sorsa

Bella Swift: A kiskutya, aki nyuszi akart lenni

Vi Keeland – Penelope Ward: Rebel Heart – Lázadó szív

Ella Fields: Bittersweet Always – Mindig keserédes

Holly Black: The Wicked King – A gonosz király

Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője

Whitney G.: Two Weeks Notice – Felmondólevél

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Rachel Smythe: Lore Olympus 1.

Leiner Laura: Állj mellém

Erna Sassen: Nem vagyok elég

Szaszkó Gabriella: Engedj el

Rupi Kaur: otthon test

Rupi Kaur: a nap és az ő virágai

Bányainé Nagy Judit – Fancsikai Eszter – Tapasztó Orsi: Nem akarok beleszólni

Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz a kapcsolatokról

Ezúton is szeretném megköszönni minden magánszemélynek, vállalkozásnak és kiadónak a bizalmat, akikkel 2021-ben együtt dolgozhattam! Köszönöm:

- Könyvmolyképző Kiadó

- Park Kiadó

- Menő Könyvek

- Manó Könyvek

- Till&Dill

- Agave Könyvek

- Kolibri Kiadó

- Riley Baker

- Napraforgó Kiadó

- Álomgyár Kiadó

- Metropolis Media

- Libri Könyvesboltok

- trnd Hungary (CeraVe, Eucerin, Lenor, Kalinka, PreVital)

- Bookline Könyvek

- Tilos az Á Könyvek!

- Falusi libák csapata

- Szaszkó Gabriella és Maxim Kiadó

- Futureshop Budapest

- Publicity Agency / Kiss Edina

- Illatos otthon dekor

- Voiceprint csapata

- My art decor studio

- Égboltkép

Köszönöm szépen mindenkinek, aki bármelyik platformomon is velem tartott 2021-ben! Bízom benne, hogy sok érdekes tartalommal találkoztatok. Remélem, hogy az új esztendőben is itt lesztek, mivel továbbra is szeretném megosztani veletek a könyves élményeimet!:)

További elérhetőségeim:

moly.hu

Instagram

TikTok

e-mail: dsheavenofbooks@gmail.com

Könyvértékelés - Erna Sassen: Nem vagyok elég

Sziasztok! Egy kis kihagyás után ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Erna Sassen Nem vagyok elég című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Tilos az Á Könyveknek!

Fülszöveg:

Tessel igazi maximalista. Ha valami nem sikerül 100%-osan, attól retteg, hogy kiderül, nem elég különleges, nem elég egyedi.

Ezért irtózatosan boldog, amikor a suli legmenőbb tanára, P rendezőasszisztensének választja. Bármit megtesz neki, órákon át hallgatja zseniális eszmefuttatásait, akár be is vásárol a családjának. Ezért persze azt is teljesen okénak érzi, amikor már nem csak barátok… Csak akkor tűnik fel neki, hogy valami nem stimmel a kapcsolatukkal, amikor a tanár egyik napról a másikra ejti, és ő olyan depresszióba esik, hogy hetekig nem tud iskolába menni. Egy különös barátság, a dalszerzés és a régi, igazi barátok felbukkanása húzza ki végül a gödör mélyéről.

A Nem vagyok elég egy sérülékeny kamaszlélek segélykiáltása, egy rettenetesen fontos téma reális, kíméletlen bemutatása. Az utószóból pedig az is kiderül, hogyha hasonló problémával találkozunk, akkor hogyan tudunk segíteni.

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki a kötet olvasásának, mivel tudtam, hogy nehéz témákat dolgoz fel, többek között egy torz tanár-diák kapcsolatot, a gyász jelenségét, a depressziót és a szexuális-, valamint érzelmi visszaélést. 

Az alaptörténetre jelenleg nem térnék ki, hiszen a fülszöveg tökéletesen leírja, hogy mivel is állunk szemben. Az olvasás során viszont nekem kellett körülbelül egy 30 oldal, mire rájöttem, hogy hol is állunk a fülszöveghez viszonyítva. Az elején elég érthetetlennek tűnt, hogy miért ott kezdi az író, ahol. Maga az a kusza írói stílus jellemző volt az egész regényre, amely sajnos nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valamilyen szinten értem, hogy az író így akarta bemutatni Tessel érzelmi világát és válságát, de ez a sok témák közötti csapongás, maga az írói stílus nem nyerte el a tetszésemet. Olvastam már hasonló könyvet, ahol a szerző nagyon szépen bemutatta egy mentális beteg fejében lezajló folyamatokat, de számomra ebben a regényben ez inkább idegesítő és kusza volt, mintsem zseniális.

Ha viszont félretesszük az író stílussal kapcsolatos problémáimat, akkor tényleg nagyon érdekes és nehéz témákról olvashattunk, gondoljunk csak arra, ahogy Sanne anyukája küzdött a gyásszal, ahogy nem akarta elengedni az elhunyt lányát. Szívrendítő volt, hogy mennyi mindent megtesz annak érdekében, hogy ne fakuljon az emlék, és hogy mennyire kapaszkodott a múltba.

Tessel nagyon boldog lett, amikor P. őt választotta rendezőasszisztensének, de nem is sejtette (hogyan is tudta volna?), hogy egy rendkívül torz kapcsolat fog kialakulni közöttük, ami rég túlmutat a normális tanár-diák viszonyon. Tessel akaratán kívül is többet kezd érezni a tanára iránt, aki kihasználja őt, csókokkal és meghitt pillanatokkal próbálja elfeledtetni saját magával a magánéleti válságait. Ami számára szórakozás, menekülés a szürke valóság elől, az Tessel számára sokkal több, és teljesen tönkreteszi őt érzelmileg, amikor mindenféle ok nélkül P. elhagyja a lányt, megbántja érzelmileg, majd próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ennek hatására Tessel mély depresszióba esik, az ágyból sem tud kikelni, iskolába sem tud menni, a baráti kapcsolatait is elhanyagolja. Érdekes volt, hogy Tessel családja is mennyire nem mert beleállni a kétes szituációkba, nem mert rákérdezni a problémákra, inkább a szőnyeg alá söpörte a gondokat, mert nem szeretett volna vitatkozni. Fontos tisztázni, hogy mennyire befolyásolható a fiatal elme, hogy mennyire nincs kiforrott érzelmi világa, hogy sok esetben nem tudhatja még, hogy mi a helyes. Felmerül a kérdés, hogy ki a hibás a kialakult szituációért? P, aki csókokkal halmozta el a diákját? Tessel, aki nem szólt senkinek ezekről a dolgokról, és úgy érezte, hogy ez egy általa megérdemelt jutalom? Nos, azt hiszem, hogy nem az én dolgom megválaszolni ezeket a kérdéseket, de mindenesetre érdekes volt szemlélni és elgondolkodni rajta, hogy mennyire elcsúszott a tanár-diák viszony, hogy hová vezetett, és valószínűleg örökre sebet ejtett egy kamasz lelkivilágán. Az utószó szerencsére kitér arra, hogy hasonló problémák esetén mi a teendő, illetve hová lehet segítségért fordulni.

Összességében sajnos nem ez lett a kedvenc könyvem: nem igazán kedveltem meg Tessel karakterét, de igazán senki nem tudott közel férkőzni hozzám. Az írói stílus szintén nem nyerte el a tetszésemet. Ami pozitív volt, az a nehéz témák felhozatala és feldolgozása, valamint, hogy a könyv könnyen és hamar olvasható, bár a befejezés szintén nem igazán olyan volt, mint amire számítottam.

Ha szeretnél egy kicsit komolyabb témákról olvasni, és nem zavar, ha egy könyv nincs teljesen kiforrva, akkor ez a kötet neked íródott!

Te elolvasnád?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Mackenzi Lee: Loki - A csínytevő sorsa

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Mackenzi Lee Loki: A csínytevő sorsa című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Kolibri Kiadónak!

Fülszöveg:

A KÉRDÉS, MELY ÉVSZÁZADOK ÓTA MÉRGEZ MINKET: VAJON KÉPESEK VAGYUNK MEGVÁLTOZTATNI A SORSUNKAT?

Még mielőtt összecsapott volna a Bosszúállókkal, a fiatal Loki kétségbeesetten próbálja bebizonyítani hősiességét és rátermettségét. Azonban mintha mindenki eredendően gonosznak és romlottnak látná őt… kivéve Amorát. A varázslótanonccal hasonlítanak egymásra – Amora is a mágiát és a tudást becsüli, és a legjobbat látja a fiúban.

Ám amikor Loki és Amora Asgard egyik legnagyobb kincsének pusztulását okozzák, a lányt száműzik a Földre, ahol az ereje lassan, fájdalmasan elsorvad és semmivé lesz. Loki elveszíti az egyetlen társát, aki a mágiára ajándékként, nem pedig fenyegetésként tekint, és idővel csak az univerzumszerte imádott testvére, Thor árnyékává válik.

Évekkel később titokzatos, mágikus gyilkosságok történnek a Földön, és Odin Lokit bízza meg, hogy fényt derítsen a rejtélyre. Ahogy leereszkedik a 19. századi Londonba, Lokinak nemcsak a gyanúsítottal kell szembenéznie, hanem a saját erejének forrásával, és azzal, hogy ki is ő valójában.

A könyvről:

Loki azon Marvel karakterek közé tartozik, akit számomra mindig is nehéz volt hova tenni. Sokakkal ellentétben engem nem kapott el a hatalmas Loki imádat, nem is igazán értettem, hogy miért emelik néhányan piedesztálra, de rá kellett döbbennem, hogy ahogy telik az idő és egyre többet tudok meg róla, úgy sokkal inkább megértem a gondolkodásmódját és egyre jobban a szívemhez nő a karakter. Ez a könyv szintén sokat segített ebben, és bizony én is felültem a Loki-imádat vonatra a regény olvasása közben. Még mindig nem tartom számon a kedvenc Marvel karaktereim között, de jó úton halad, hogy ő is ott szerepeljen. 

A kötet bemutatta Loki történetének előzményét, hogy mi minden vezetett odáig, hogy ő legyen a cselszövés istene, a gonosz testvér, a tehetséges varázsló. Nagyon könnyű volt együtt éreznem a karakterrel, akinek soha nem is igazán adatott esély arra, hogy bebizonyítsa: ő is méltó mindarra, amire Thor, hogy ő a szíve mélyén jó ember és Asgard szeretetét helyezi előtérbe. Lokit körülbelül mindenki elkönyvelte egy gonosz, hazug, cselszövő istennek, akiben nem lehet megbízni, és aki soha nem lenne alkalmas a trónra. Érthető volt, hogy a fiatal Lokinak ez fájdalmat okozott, és szerette volna bebizonyítani, hogy mennyire tévednek vele kapcsolatban. Amikor a Földre küldték, hogy felgöngyölítse a Londonban történő halálesetek ügyét, akkor maga sem hitte volna, hogy a haszontalan emberek körében bizony barátságot is köt, és nem is fogja olyan rosszul érezni magát. 

A könyv két részre osztható: az egyik a múltbéli eseményeket mutatta be, Loki kapcsolatát Amorával, az asgardi emberekkel, és megtudhattuk, hogy mi minden vezetett Odin bizalmatlanságához. Loki már itt bebizonyította, hogy hatalmas varázserővel van megáldva, amelytől az emberek, az istenek és az asgardiak is félhetnek, és éppen ez a félelem vezette Odint a kétségbeesés felé, hogy Lokinak esélyt sem adott a bizonyításhoz. A regény második fele már az emberek világában játszódott, Midgardban, a jelenben. Pár év eltelt az első rész eseményei óta, Loki már sokkal kiforrottabb személyiség, akinél egyre jobban mutatkoznak a cselszövés jelei. Nem hazudtolta meg önmagát, továbbra is rendkívül okos, leleményes és vicces volt, de megmutatta egy sokkal emberibb oldalát is, gondoljunk csak a Theoval való kapcsolatára. 

Szerettem a könyv karaktereit, Odinon és Thoron túl jó volt megismerni Theot, Mrs. S.-t, Gem-et és Amorát, akik mind hozzátettek a regény szerethetőségéhez. Theo sorsán keresztül megismerhettük a 19. század barbárságát, hiszen már azt is erkölcstelennek tartották, hogy Theo mást képvisel a szerelemben, mint az emberek többsége. Loki nagyon szépen megosztotta a gondolatait ezzel kapcsolatban, és itt is bebizonyosodott, hogy a két világ (emberi és asgardi) mennyire más szellemiségében. Loki egy összetett karakter, összetett gondolatokkal, de úgy érzem, hogy alapjáraton a szíve nagyjából a helyén volt, még ha nem is a legjobb döntéseket választotta sok esetben. Elindult egy olyan úton, amelyre félig-meddig kényszerítették, félig-meddig pedig maga választotta, és minden szívfájdalma, minden keserű tapasztalata vezetett odáig, hogy ma azt a Lokit ismerhetjük, akit.

A könyv nagyon gördülékeny stílusban lett megírva, csak úgy faltam az oldalakat, igazán gyorsan lehet haladni vele. Vicces volt, ha kell, akkor érzelmes, néha meglepetésekkel tarkított, összességében egy nagyon jó olvasmány volt, amely sokkal közelebb hozta Loki karakterét hozzám. Úgy gondolom, hogy a regényben olvasottak fényében teljesen érthető, hogy miért vált Loki azzá, akit már a Bosszúállókban és a Thor filmekben is megismerhettünk, és kicsit vérzett is érte a szívem: a fiúért, akit nem értettek meg, akit nem fogadtak el, akinek nem adtak esélyt, és aki helyett már rég döntöttek.

Ha nem olvastad még a könyvet, akkor itt az ideje! Ajánlom mindenkinek: ha szereted Loki karakterét, akkor azért, ha pedig nem igazán kedveled/érted, akkor azért.

Ti olvastátok már a regényt?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Kolibri Kiadó újdonságok: 5 perces Star Wars történetek, Marvel - Új történetek és 25 szelfi a felvilágosodás korából

Sziasztok! A mai bejegyzésemben a Kolibri Kiadó három újdonságát értékelem nektek, amelyek közül kettő egy-egy ikonikus univerzumhoz kapcsolódik, a harmadik pedig a magyar történelemből merít ihletet. Köszönöm szépen a recenziós példányokat a Kolibri Kiadónak!

5 perces Star Wars történetek:

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban George Lucas megalkotott egy fantasztikus világot, amely a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend. Bevallom, évekkel ezelőtt engem is elkapott a nagy Csillagok háborúja rajongás, egy időben folyamatosan újranéztem a filmeket, drukkoltam a lázadóknak a Birodalom ellen vívott háborúban, szorítottam az ifjú Anakin sorsának jobbra fordulásáért, Luke, Leia és Han sikeres küldetéséért, a Halálcsillag elpusztulásáért. A Star Wars hatalmas kultusznak örvend (szerintem jogosan), így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném ezt a könyvet, amelynek köszönhetően rengeteg már ismert történetet élhettem át újra, mindössze pár perc alatt. 

A kötet nagyon igényesen lett elkészítve, a grafika gyönyörű (erről csatolok is lentebb pár képet), a történetek röviden, aranyosan, gyerekbarát módon lettek megírva. Ahogy a cím is ígéri, egy-egy mese megismerésére bőven elég öt perc, az illusztrációknak köszönhetően pedig rendkívül könnyű elképzelni a karaktereket, azonosulni velük. Ez a könyv szerintem bőven le fog kötni minden, a SW iránt érdeklődő gyermeket és fiatalt, köszönhetően az egyszerű nyelvezetének, a már ismert történeteknek, a gyönyörű kivitelezésnek. A mesékből mindenekelőtt kitűnik egy hatalmas tanulság: soha ne adjuk fel, és bármennyire is aprónak hihetjük magunkat, a kitartásnak, a kemény munkának és az erőnek köszönhetően mi is lehetünk a leghatalmasabbak. Bátran ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szeretne elmerülni újra a Star Wars világában, vagy azoknak a gyerekeknek, akik még csak most fogják felfedezni azt. Az erő legyen veletek!

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

 

Marvel – Új történetek:

A Marvel világa nálam egy viszonylag új szerelem, hiszen csak 2019-ben ismerkedtem meg vele, de azóta töretlen a rajongásom. Egy nagyon komplex, rendkívüli módon megalkotott, minőségileg igen magasan kivitelezett világról beszélhetünk, ahol mindenki találhat számára szimpatikus hőst – vagy éppen negatív karaktert. Nagyon izgatott lettem a Kolibri újdonsága miatt, mivel úgy gondolom, hogy ebből az univerzumból soha nem lehet eleget kapni, mindig fog újdonság érni, így kíváncsian vártam a könyv felfedezését, amely nem okozott csalódást. A kötetben 18 rövidebb történetet találunk, amelyekben megjelenik megannyi Bosszúálló mellett jópár ellenfél is. Nagyon szerettem, hogy tényleg mindenkiből kaptunk egy kis szeletet, és számomra akadtak újdonságok is ebben a könyvben, gondoljunk csak Pókember társaira. A Star Wars kötethez hasonlóan itt is bőven elég 5 perc egy-egy történet megismerésére. A grafika szintén gyönyörű (csatolok pár képet lentebb), megszínesítik a leírtakat. Minden történet gyerekbarát módon lett megfogalmazva, a szöveg egyszerű, könnyen érthető, és nagyon könnyű elveszni a sorok között, együtt küzdeni a hősökkel. A képi világ és a leírt szöveg tökéletesen kiegészíti egymást, azt gondolom, hogy ez a kötet fantasztikus ajándék lehet bármely Marvel rajongó számára, a kicsik szerintem egyenesen imádni fogják. Tanulságként kitűnik ebből a kötetből, hogy mindig van esély újrakezdeni, hogy bíznunk kell a társainkban, és soha nem szabad feladnunk, hiszen a hősök sem ezt teszik. Küzdenek, ameddig csak bírják, és mindent megtesznek az emberiség és a bolygók megmentése érdekében. Nagyszerű kalandokba lehet keveredni Marvel kapitány, Thor, Űrlord, Gamora, Hulk, Mordály, Groot, Pókember, a Fekete özvegy, a Fekete párduc és társaik oldalán.

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

25 szelfi a felvilágosodás korából:

Nagyon szeretem a vicces és kreatív megoldású könyveket, így nem is volt kérdés, hogy szeretném megismerni ezt a 25 szelfit a felvilágosodás korából. Én teljesen odáig voltam ezért a kötetért. Érdekesnek találom a történelmet, számomra mindig jó érzés elmerülni a múltról szóló anekdotákban. A könyv tökéletesen ötvözte az elmúlt időket a 21. századra jellemző internetes világgal. Nagyon jókat mosolyogtam olvasás közben, imádtam a messenger és facebook üzenőfal beszélgetéseket, a mini képregényekről már nem is beszélve! Tipikusan egy olyan olvasmány, amely szórakoztatva tanít. Az illusztrációk sajátosak, viccesek, segít közelebb hozni a történelmet mindazok számára, akik nem szeretik a száraz, tömény anyagokat. Minden szelfi után kapunk egy kitekintést, hogy mi igaz a kommentben leírtakból, mi hogyan zajlott a valóságban az író és a történészek legjobb tudomása szerint. Ezek a tudásanyagok sem keltették egy unalmas, száraz szöveg érzetét, hanem nagyon is érdekesek voltak, rövidek (2 oldalasak), gördülékeny stílusban megfogalmazva. Rengeteg érdekességet megtudtam ebből a kötetből, és jó volt feleleveníteni a gimis éveimben tanultakat. 100%-is biztos vagyok benne, hogy ez a könyv minden korosztálynál célt érhet, hiszen olyan formátumban tárja elénk a felvilágosodás korának neves eseményeit és személyeit, amelynek köszönhetően garantáltan megragad bennünk, amit láttunk és olvastunk. Ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szeretne kicsit elmerülni a történelemben - mindezt a modern kor szemüvegén keresztül.

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Ti olvasnátok valamelyik kötetet? A képek alapján melyik nyerte el jobban a tetszéseteket?

A bejegyzésem a Prológus bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Laura Barnett: Variációk egy párra

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Laura Barnett Variációk egy párra című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Park Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

„Tizenkilenc éves koromban sétáltál be az életembe. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem – reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.”

Laura Barnett 1982-ben született. Író, újságíró, színikritikus. A The Guardian és a Daily Telegraph egykori belső munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik. A Variációk egy párra az első regénye.

Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.

„Átgondolt, higgadt megközelítése annak az izgalmas kérdésnek, milyen szerepet játszik a véletlen és a végzet az életünkben.”

– Sunday Telegraph

„Városokon, országokon, évtizedeken átívelő, finoman kidolgozott, magával ragadó regény, mely a szerelem témáját nem pusztán a romantika felől közelíti meg.”

– The Bookseller

„Laura Barnett regénye azon kevés irodalmi művek közé tartozik, mely komolyan elgondolkodtatja olvasóját arról, hogy a siker milyen hatással van a szerelemre és a házasságra.”

– Observer

A könyvről:

Bevallom, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak ettől a regénytől. Kissé talán a komfortzónámon kívül eső olvasmány, de néha jó próbálkozni valami újjal, és azt kell, hogy mondjam: kifejezetten megérte, hiszen hatalmas pozitív meglepetés lett számomra. 

Az alaptörténet szerint Jim és Eva 19 éves korukban találkoztak egy véletlen folytán a cambridge-i egyetemen. A könyv különlegessége, hogy három különböző variációban vezeti végig az életüket: megmutatja, hogy a legegyszerűbb döntéseknek is milyen hatásuk lehet az életre, hogy miképpen alakulhatott volna Jim és Eva kapcsolata, ha egy-egy szituációban mást választanak. Mind a három variáció rendkívül életszerű történetet tár elénk, egyik sem egy tündérmesébe illő romantikus kapcsolat, hanem mindhárom magáról az életről szól. Megmutatta, hogy milyen könnyen változhat a boldogság fájdalommá, hogy mennyire megváltozhatnak az emberek az idő múlásával. Akit egykor a legjobban ismertünk, talán mindvégig valaki más volt. Talán sosem ismertük igazán. Ez a könyv három kissé fájdalmas, de igaz történetet tárt elém, melyeknek számos tanulsága is volt.

A regény megmutatta, hogy a kívülről tökéletesnek tűnő kapcsolatban mennyi minden lappanghat a felszín alatt, mennyi titok, mennyi elfojtott érzelem és mennyi fájdalom. Sokszor teljesen más a valóság, mint amit az ismerőseink látnak. Az emberek idővel változnak, van, aki közelebb kerül hozzánk, és van, aki eltávolodik tőlünk. Ez a kötet tökéletesen bemutatta, hogy mennyire törékenyek az emberi kapcsolatok, hogy mennyi minden történhet egy pillanatnyi bizonytalanság eredményeképpen. A regény elmesélte a happy end utáni történéseket, végig vezetett egy (vagy éppenséggel három) életen, annak minden hibájával és szép pillanatával együtt. Mesélt a magánéleti és a karriert illető kudarcokról és sikerekről, és bepillantást nyerhettünk abba, hogy egyik milyen nagy hatással van a másikra. Kicsit ijesztő belegondolni, hogy vajon az életemben is hány variáció lehetne, hogy akár egy-egy mondat vagy döntés mennyire megváltoztathatta volna a jelenlegi életemet.

Kicsit aggódtam, hogy mennyire lesz nehéz a variációkat követni, de szerencsére nem volt az, maximum néha 1-1 név volt kérdőjeles a fejemben, de azok is hamar tisztázódtak. Nagyon tetszett, hogy a három történet nem egybefüggő novellákként jelent meg, hanem közbeékelődtek a másiknak, így még inkább felcsigázva az izgalmakat. Engem nem zavart, hogy sokszor évek kerültek kihagyásra, ahogyan az sem, hogy sok információt visszaemlékezésekből tudtunk meg, sőt, kifejezetten tetszett ez az írásmód.

A könyv nagyon érzelmes, az utolsó 40 oldal pedig teljesen kikészített, annyira szomorú volt. Ez a történet bebizonyította, hogy amit 20 éves korunkban boldogságnak érezhetünk, az mennyire átértékelődhet az idő múlásával. Egy kapcsolat, egy házasság rengeteg törődést és kompromisszumot igényel, és megismerhettük többek között azt is, hogy hová vezethet a kommunikáció és az intimitás hiánya.

"Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is."

"(…) elég öreg már, hogy tudja, milyen is a boldogság: kurta és tünékeny, nem egy állapot, amire törekednie érdemes, amiben élni próbálhatna, hanem olyasvalami, amit meg kell ragadnia, amikor elérkezik, azután kapaszkodnia belé, ameddig csak bír."

Ti olvastátok már a könyvet?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű vadon

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában K. A. Tucker The Simple Wild – Az egyszerű vadon című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

A sors ismétli önmagát?

Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.

Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.

Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.

Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.

Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.

A regényről:

Ez a könyv egyszerre melengette meg a szívemet,  gondolkodtatott el és tört darabokra. Itt ülök, miközben ezt az értékelést írom. 15-20 perce fejeztem be a regényt, és egyszerűen nem térek magamhoz. Nehéz megtalálnom a szavakat, nehéz megfogalmaznom, hogy mit is jelentett nekem ez a történet, hogy mennyire a szívemhez nőtt, és hogy mennyire szerettem. Ez a könyv annyira beleivódott a gondolataimba, a lényembe, hogy esténként már nem is tudtam elfele aludni, csak pörgött az agyam, hogy vajon mi lesz a folytatásban, hogy mi történik Callával, Jonah-val és Wrennel, valamint a többi alaszkai lakossal. Korábban olvastam már az írónőtől, így egy kiemelkedő olvasmányra számítottam, de még annál is többet kaptam. Ez a regény az idei évem legjobbjai között kap helyet, és csak reménykedni tudok, hogy mihamarabb a kezeim között tudhatom a folytatást.

Az alaptörténet szerint Calla a beteg édesapjához utazik Alaszkába, akivel 24 évvel korábban elváltak az útjaik. Callának szembe kell néznie az ismeretlen vidék által okozott megpróbáltatásokkal, a múltjával, a sérelmeivel és a fájdalmával, az édesapjával, akivel szinte nem is ismerik egymást, valamint egy bosszantó pilótával, Jonah-val, aki talán mégsem annyira idegesítő, mint elsőre gondolta a lány…

A könyvnek több erőssége is van, az egyik kétségtelenül az alaszkai táj, ez a csodás és különleges vidék, amelyet öröm volt jobban megismerni. A kötet lapjain keresztül egy kis bepillantást nyerhettünk az ottani életbe, az ottani emberek mentalitásába, és rá kellett döbbennem: még ennél is többet szeretnék tudni a világnak ezen zugáról. Nagyon jó volt a bozótpilótákról olvasni, az ő munkájukról, életükről. Nem sok regényben találkoztam eddig pilótákkal, így ez számomra az újdonság varázsával hatott, és azon kaptam magam, hogy csak úgy falom a sorokat. Nagyon szeretem a különleges körítéseket, amikor nem egy nagyváros felhőkarcolói között játszódik a történet, hanem valami mást kapunk. A könyv további nagy erősségei még a karakterek. Calla egy kissé elkényeztetett, nagyvárosi lány, aki számára először életidegen az alaszkai vadon. Tökéletesen érzékelhető rajta, hogy más körülmények között nevelkedett, hogy mások a prioritásai, de szépen fokozatosan egyre inkább meglátja a vidék szépségét, és egyre inkább megmutatja az igazi énjét. Calla egy nagyon szerethető karakter, akivel eszméletlen könnyű azonosulni. Olyan volt, mintha az ő bőrében lennék, mintha vele együtt élném át a történetet. Jonah pedig abszolút az egyik legnagyobb kedvenc férfi karakterem lett, Callával pedig az egyik nagy kedvenc párosom. Intelligens, okos, vicces, jóképű, néha morcos, a fagyos kék szemekről már nem is beszélve… Teljesen odáig voltam Jonahért, ezért a makacs férfiért, aki nem ismer lehetetlent. Mindketten hatalmas karakterfejlődésen mentek keresztül, öröm volt látni, hogy hová jutottak. Wren, Calla édesapja szintén egy nagyon szerethető figura, aki bebizonyította, hogy mennyi minden lehet a felszín alatt, de legfőképpen azt, hogy mennyire szereti a lányát, a vadont, a barátait, szomszédait, kollégáit. Számtalan hibás döntést hozott az élete során, amelyeknek cipeli is a következményeit, de mindezek ellenére megmaradt egy nagyon jószívű embernek. Mert bizony jó apa, jó barát és a lehető legjobb alaszkai példakép. A mellékszereplők is mind a szívemhez nőttek, gondoljunk csak Agnesre, Mabelre, Simonra (akinek imádtam minden egyes jó tanácsát, és párat meg is próbálok fogadni), Susanra vagy a Vadon munkatársaira. Példamutató emberek meleg szívvel és csupa kedvességgel.

Maga a történet egyszerre fájdalmas és csodálatos. A szerelmi szálért teljesen odáig voltam, engem az első pillanatoktól kezdve magával ragadott, imádtam Jonah és Calla macska-egér játszmáját, a kapcsolatuk minden egyes fordulópontját. Tökéletes párost alkottak, és kíváncsian várom, hogy mit hoz számukra a jövő. Ugyanakkor ez a történet teljesen a padlóra is vágott, egy része nagyon szomorú volt, de szerettem, ahogy a karakterek megtalálták a vidám pillanatokat is a fájdalom közepette, hogy képesek voltak mosolyogni és mindent megtenni, hogy ne csak a kín maradjon velük. Ez a regény megtanított megbocsátani, küzdeni, elfogadni és boldoggá tenni. Különös dolog a szerelem, amely sokszor nem elég egy boldog élethez, de máskor pedig a mindenséget jelentheti, és ha van valaki, akire támaszkodhatsz, akkor a világon semmi sem lehet akadály. Wren és Susan szerelme talán így volt megírva a csillagokban, de hiszem, hogy a lehető legméltóbb lezárást kapták, amelyre szükségük is volt.

Nehéz szívvel engedem el egy időre ezt a történetet, de biztos vagyok benne, hogy hosszú ideig velem marad. Akár már most újra is olvasnám, annyira szükségem van még egy kis Jonahra. Ha nem olvastad még ezt a könyvet, akkor itt az idő! Kiemelkedő a rubin pöttyösök között, amelyet megéri megismerni. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kissé komolyabb, de annál fantasztikusabb regényt olvasni!

"– Ne feledd… Nem tudod irányítani őt, de tudod irányítani, hogyan viselkedsz vele."

Ti olvastátok már a könyvet?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Mona Kasten: Begin Again – Újrakezdés

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Mona Kasten Begin Again – Újrakezdés című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Kaden hozza a szabályokat – Allie egytől egyig megszegi őket.

Mindent elölről kezdeni! – ez Allie Harper leghőbb vágya, amikor Woodshillbe költözik, hogy ott járjon egyetemre. Ezért az, hogy épp egy nagyképű rosszfiúnál köt ki albérletben, egyáltalán nem illik a terveibe.

Kaden White ugyan hihetetlenül vonzó – de a tetoválásai és a pimasz viselkedése miatt nem éppen ő az, akivel Allie egy lakásban szeretne élni. Főleg, hogy a srác legelső dolga, hogy felállít egy szabályokból álló listát. A legfontosabb: soha nem lehet köztük semmi!

De Allie hamar rájön, hogy Kaden álarca mögött sokkal több minden rejtőzik, mint ami eleinte látszik. És minél közelebbről megismeri, annál lehetetlenebbé válik számára, hogy a kettejük közt vibráló heves bizsergésről ne vegyen tudomást…

Talán épp a legvalószínűtlenebb helyzetben lehetséges az újrakezdés?

A könyvről:

Mona Kasten regényével kapcsolatban már az első pillanatoktól kezdve jó megérzéseim voltak, hiszen abszolút a komfortzónámon belüli olvasmány, ígéretesnek tűnő történettel a fülszöveg alapján. Nem is volt kérdés, hogy én ezt a könyvet minél hamarabb olvasni szeretném. Megkaptam azt, amire vártam? Igen, sőt, még többet is! Mielőtt azonban kitérnék a történetre, szeretném kiemelni, hogy mennyire odáig és vissza vagyok ezért a borítóért. Imádom a színeit, a stílusát, szerintem tökéletesen passzol a kötethez.

Az alap szituáció szerint Allie elköltözik messzire a családjától, hátrahagyva a korábbi, fényűző, de annál inkább álcába bújtatott életét, és egy vonzó rosszfiúval kerül egy albérletbe. A gördülékeny közös élet érdekében Kaden felállít egy szabályokból álló listát, de természetesen mindez felborulni látszik, amint jobban megismeri Alliet. 

Nagyon tetszett, hogy ez a könyv nem csak egy átlagos romantikus kapcsolatot mutat be nekünk, hanem annál sokkal többről szól. Végre egy new adult történet, ahol normális kommunikáció van a karakterek között! Nagyon nem szeretem az olyan regényeket, ahol 50-100 oldal után már hatalmas a szerelem, és közben két normális mondatot nem váltottak a szereplők. Fontosnak tartom, hogy legyen beszélgetés két fél között, hiszen számomra ez az alapja minden emberi kapcsolatnak. Kaden és Allie bár más világból érkeztek, de egész hamar megtalálják a közös hangot. Élmény volt olvasni a beszélgetéseiket, a civódásaikat, és külön tetszett, hogy annyira valóságosak voltak. Mint említettem, ez a könyv nem csak egy átlagos romantikus kapcsolatot mutat be nekünk, hanem alaposan kitér a múltban szerzett sérelmekre, a fájdalomra, és egy nagyon fontos témára is, amelyet a spoilerek elkerülése végett nem szeretnék megemlíteni, de annyira komplex és annyira érzelmes történet, amely megmutatja, hogy nem minden fekete és fehér, hogy az ember néha hibázik, de a hibákból lehet tanulni, és tudnunk kell felállni egy-egy rossz lépés után. Számomra ez a regény többet nyújtott, mint a legtöbb new adult romantikus történet, sokkal árnyaltabbak voltak a karakterek, a kommunikáció megléte külön öröm, a komplex háttérsztorik pedig már csak a habot jelentették a tortán.

Apropó, karakterek. Allie egy hihetetlenül szimpatikus hősnő, aki két lábbal áll a földön, aki kedves, vicces és bátor, hiszen képes teljesen új életet kezdeni, hátrahagyni mindent, ami eddig körülvette, és azt gondolom, hogy ehhez nagy bátorságra van szüksége az embernek. Kadent imádtam. Egyszerre komoly, vicces, érzelmes, aki néha rossz döntéseket hoz, de annyira szerethető figura, hogy öröm olvasni a benne lezajló változásokat. A baráti társaságukra már nincsenek is szavaim. Annyira szerethető mindenki! Hűségesek, kedvesek, viccesek, akikre mindig lehet számítani – azt hiszem, hogy mindenki ilyen barátokról álmodozik, és egyszerűen jó elmerülni a sorok között, megismerni őket, és olyan, mintha az olvasó maga is ott lehetne ebben a fantasztikus társaságban.

Mostanában jobban kedvelem a slow burn románcokat, ahol tényleg van idő kiteljesedni egy kapcsolatnak, ahol van idő kialakulni az érzelmeknek, és ahol tényleg valóságosnak tűnik a történet, és nem egy „meglátta, rögtön megszerette, egy hét múlva bár a legboldogabb pár” sztorit kapunk. Számomra nem volt elnyújtott sem, pont ideális mennyiséget kaptunk mindenből: drámából, romantikából, barátságból, vicces szituációkból.

Összességében elmondhatom, hogy imádtam ezt a könyvet, nagy kedvencem lett. Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, és izgatottan várom a folytatást, amely szerintem egy még viccesebb történetet fog elénk tárni, már csak a két főszereplőt ismerve is. Ha még nem olvastátok, akkor itt az ideje! Higgyétek el, megéri!

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Agave Könyveknek!

A bejegyzésem a Prológus Addie LaRue láthatatlan élete projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.

Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.

A könyvről:

Hatalmas izgatottsággal vártam a regény megjelenését, mivel mindenhol nagy méltatásnak örvendett. A fülszöveg első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, tudtam, hogy egy egyedi atmoszférával rendelkező könyvet fogok a kezeim között tudni, amely garantáltan hatással lesz rám. Nos, nem kellett csalódnom. V. E. Schwab regénye hozta az elvárt színvonalat, és felejthetetlen élményt nyújtott.

Már az alapkoncepció is igazán különleges: adott egy lány, Addie LaRue, aki nem akart férjhez menni, nem akart egy előre megírt életet élni majd szép lassan elporladni, így alkut kötött a sötétség istenével a szabadsága érdekében. A sötétség azonban nem teljesen olyan életet adott Addienak, mint amit a lány kért, így Addienak meg kellett tapasztalnia, ahogy mindenki elfelejtette őt a korábbi életéből, és a jövőben sem fog tudni tartós ismertségeket kötni, ugyanis amint valaki nem látja a lányt, már ki is törlődött az emlékezetéből. 

Ez a regény egy igazán különleges történetet tár elénk, amelynek már maga az olvasása is igazi élmény. Eltűnődtem, hogy mennyi erő és kitartás kell ahhoz, hogy valaki olyan életet éljen, mint Addie. A lány egy nagyon karizmatikus, erős karakter, aki soha nem adja fel, a végletekig kitart. Úgy gondolom, hogy ezekre a tulajdonságokra nagy szüksége is van az évszázadok során, különösen azokban a pillanatokban, amikor a legsűrűbb a sötétség, amikor legszívesebben feladná, megadná magát Luc-nak, de minden egyes alkalommal sikerült talpra állnia és bebizonyítania, hogy őt nem olyan fából faragták. Van benne bőven dac, bizonyítási vágy, kíváncsiság, egy felfedezésre váró világ izgalma. Addie LaRue egy felejthetetlen karakter, aki az évek során megtanulta az átka határait feszegetni, néha elmosni, ennek köszönhetően kissé elviselhetőbbé téve egy igazán magányos életet. Mert hiába akad egy estére társasága az embernek, ha a sötétségen kívül nincs senki más, aki emlékezzen rá. Egy nap azonban mégis csoda történt, és egy New York-beli antikvárium boltvezetője, Henry emlékezett a lányra. Ekkor minden gyökerestől felfordult, amit eddig Addie ismert és tudott a világáról.

Henry élete sem volt egyszerű, számtalan démonnal küzdött, és úgy érezte, hogy képtelen olyan életet élni, mint amit várnak tőle. Hogy nem tud az a személy lenni, akinek lennie kellene. Nem találta a helyét a világban, és folyamatosan látta a szürke viharfelhőket, amelyek úgy telepedtek rá, akár az árnyék. Egy nap megismerkedett egy különleges lánnyal, aki más, mint a többiek. És akkor, döbbent rá Henry, végre kezdi megtalálni a helyét: amely a lány mellett van. Nagyon szerettem Henry karakterét is, azt, hogy Addie-hez hasonlóan ő sem csupán fekete-fehér, hanem színek egész skálájával lehetne jellemezni. Kedves, őszinte, vicces, jó barát – legalábbis próbált az lenni, már amennyire a fejében tomboló vihar hagyta. De vajon mi miatt emlékszik a lányra? Addie talált egy rést az átkon? Végre hibázott a sötétség? Vagy talán teljesen másról van szó?

Luc (a sötétség) egy rendkívül karizmatikus, rejtélyes és furfangos karakter, ahogy az egy istenhez hasonló lényhez illik. Nagyon szerettem a jeleneteket, amelyekben felbukkant, a macska-egér játékukat Addie-vel. A regény során számos arcát megmutatta Luc, akire sok mindent lehetne írni, de azt nem, hogy egy közömbös személyiség lenne. Néha egy gőgös isten képében tündökölt, máskor egy magányos férfiében, néha pedig próbált túllépni önmagán, és esélyt adni valami olyannak, amely az ő életében még nem nagyon volt jelen. 

A könyv olvasása során akaratlanul is elgondolkodtam azon, hogy vajon én tudnék-e úgy élni, mint Addie. Igen, vitathatatlanul kecsegtető a halhatatlanság, de milyen áron? Minden egyes nap úgy felkelni, hogy aki mellett fekszel az ágyban, csak egy idegent lát? Hogy amint szem elől tévesztenek, már nem is emlékeznek rád? Azt hiszem, hogy nekem nem menne, én nem vagyok olyan erős, mint Addie. Csodáltam a főszereplőnket, aki minden nehézség ellenére is megpróbálta kihozni a lehető legjobbat az életéből, és ámulattal szemlélte egy új, felfedezésre váró világ minden jelenségét. Addie jelen volt a múltban, jelen van most is, és itt lesz a jövőben is, hiszen olyan gyermekded kíváncsisággal szemléli a világot és annak minden történését, olyan intenzitással keresi a kiapadhatatlan csodákat, hogy mindig talál valami újat, amely miatt megéri. 

Külön tetszett, hogy a történet több idősíkon is játszódik. Szeretem, amikor egyszerre bontakozik ki a múlt és a jelen, és szépen fokozatosan jövünk rá az utalások valódi értelmére. A fejezeteket elválasztó illusztrációk is csodálatosak voltak, szerintem nagyon illettek a regényhez és ehhez a gyönyörű kiadáshoz. 

Boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a könyvet, amely az első pillanatoktól kezdve elvarázsolt. Addie egy olyan utazásra vitt magával, amely során számtalan helyen járhattam, és rengeteget tapasztalhattam a világról, a múltról és a jelenről. Tetszett, hogy a művészet is ilyen nagy szerepet kapott a történetben, jó volt elmerülni a sorok között. Egy csodás könyv, amelyet megéri elolvasni.

Ti olvastátok már a regényt? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható 25% kedvezménnyel erre a linkre kattintva: bit.ly/addielarue_agave

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Sziasztok. Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal T. J. Klune Ház az égszínkék tengernél című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Metropolis Media-nak!

A bejegyzésem a Prológus Back to school projekthetének a részét képezi, hiszen ez a kötet egy csodálatos, mágikus helyre kalauzol el bennünket, ahol megtekinthetjük többek között azt is, hogy miképp zajlik a tanítás egy különleges gyermekekkel teli szigeten.

Fülszöveg:

Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.

Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.

Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.

A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

A könyvről:

A Ház az égszínkék tengernél kétség kívül az egyik legegyedibb és legkülönlegesebb olvasmány, amely mostanában a kezembe került. Rengetegen ajánlották nekem ezt a kötetet, és azt kell, hogy mondjam: nem véletlen. Ez a könyv az első oldalaktól kezdve elvarázsolt, már az első sorokat olvasva tudtam, hogy itt valami igazán különleges történet elevenedik meg a lapokon. 

Az alapszituáció szerint Linus Bakert, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársát kiszakítják a szürke, monoton hétköznapokból, és elküldik egy különleges árvaházi vizsgálat során a messzi Marsyas-sziget-re, amelyről még csak nem is hallott, olyan gyerekek közé, akiknek a létezésük is titok. Linus meglepődve veszi tudomásul, hogy a szigeten élő gyerekek mennyire mások, mint akikhez eddig hozzászokott, hogy maga a hely mennyire varázslatos, hogy az árvaház vezetője mennyire karizmatikus, azt pedig pláne, hogy ő maga is szépen, fokozatosan megváltozik. Egy biztos: az égszínkék tenger partjainál megbújó árvaház korántsem olyan, mint ő azt gondolta. Talán mégsem fog olyan egyszerűen menni ez a vizsgálat?

A könyv egyik nagy erőssége a zseniális karakterekben rejlik. Azt kell, hogy mondjam: az összes gyerek, Arthur, Zoé és Linus is mind a szívemhez nőttek. Nehéz őket nem szeretni, hiszen annyira tiszta, jólelkű személyiségek. A gyerekek mind különbözőek, gondoljunk csak Taliara, aki bármikor eláshat az ásója segítségével, de közben mégis annyira szerethető, esetleg  Chauncey-re, aki annyira kedves és tiszta szívű, vagy Lucy-re, aki már a gondolatai erejével is képes pusztulást hozni az egész világra. Linus a történet elején egy eléggé közömbös karakter: a munkájának él, tudja, hogy mennyire jó abban, és 17 éve ugyanabban a pozícióban dolgozik, nem álmodozva az előléptetésről. Amikor elküldik a a Marsyas-szigeten működő árvaházba azzal a céllal, hogy egy alapos, tárgyilagos vizsgálatot végezzen, és javaslatot tegyen az árvaház jövőjéről, akkor Linus biztos benne, hogy ez a feladat is ugyanolyan jól fog menni neki, mint az előzőek, hiszen mindig is erőssége volt a tárgyilagosság és az alaposság. Azonban, ahogy egyre több időt tölt a szigeten, rá kell döbbennie, hogy talán már nem is olyan könnyű tárgyilagosnak maradni, hogy a szigeten élők nem pusztán vizsgálati alanyok, hanem egy igazi, szeretetreméltó családot alkotnak. Ebben a könyvben nyomon követhetjük, hogy Linus Baker megtalálja önmagát, rádöbben arra, hogy milyen ember is ő valójában, mi fontos neki igazán. Kipukkan a buborékja, amelyben eddig élte az életet, és felfedez egy teljesen új világot, mind a környezetében, mind önmagában. Linus számtalan alkalommal megmutatja, hogy mennyire egy pozitív személyiség, aki mindig a gyermekek érdekeit tartja szem előtt, és erre Arthur, Zoé, valamint a gyerekek is egyre inkább kezdenek felfigyelni. Linus Baker korántsem egy unalmas, semleges személyiség, mint azt a könyv elején hihettük, hanem tele van érzelmekkel, szeretettel és kedvességgel, amely tulajdonságokra ebben a világban nagy szükség van.

A könyv megtanít arra, hogy ne ítélkezzünk első pillantásra, hogy ne ítéljünk el valakit a varázslény státusza miatt. Az emberek félnek a mágikus ifjaktól, mivel a társadalom ezt tanítja nekik: hogy félni kell, ez a helyes magatartás, és ezek a különleges képességekkel bíró személyek rosszak. Eleinte talán Linus is ebbe a csapdába esik Lucy-val, de idővel rádöbben, hogy mekkorát tévedett, és mennyi szeretet, kedvesség lapul egy 6 éves kisfiúban, aki mások szemében maga az antikrisztus. Fontosnak tartom a regény üzenetét, hiszen ítélkezni könnyű, de a dolgok mögé látni, megérteni a másik álláspontját, és megpróbálni ítélkezés, félelem nélkül tekinteni felé - már sokkal nehezebb. Kifejezetten tetszett a regény humora, sokszor mosolyogtam olvasás közben. Az író nagyon jól eltalálta a vicces beszólásokat, szarkasztikus mondatokat, ezáltal is egy még szerethetőbb olvasmánnyá varázsolva a történetet.

„– Ha igaz, akkor ő elméletileg elhozza a világvégét! – kiáltotta Linus.

– Hatéves.

– Amikor megfenyegetett engem, azt állította, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség!

– Így szokott köszönni – felelte Mr. Parnassus, halkan kuncogva.”

A Ház az égszínkék tengernél egy fantasztikus olvasmány, amely teljesen levett a lábamról. Az első soroktól kezdve beszippantott, és nem engedett szabadulni ez a világ, ezek a karakterek. Az otthon nem mindig egy hely, sokszor inkább a személyek, akik körülvesznek minket, és jó érzés volt megtapasztalni, hogy Linus Baker is megtalálta az otthonát, az égszínkék tenger partjainál.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Riley Baker: Találj vissza

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Riley Baker Találj vissza című könyvéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt az írónőnek!

Fülszöveg:

Kisha Raids autóbaleset következtében elveszítette emlékeinek nagy részét. Egy véletlen folytán azonban sikerült visszakerülnie a múltba és szembesülnie azzal, hogy van valami, pontosabban valaki, akiről soha nem beszéltek neki.

Miután újból magához tér, barátnője felfedi előtte a kendőzetlen igazságot. Azt hiszik a legnagyobb kérdés mindössze az: Kisha szeretne-e emlékezni arra az emberre, aki egykor magára hagyta?

Csakhogy az időutazás során Kisha mindent elkövetett annak érdekében, hogy megváltoztassa a történetük végét.

Ha szembeszegülsz a sors akaratával, annak ára van. De ki fizeti meg? Kisha?

Vagy az a személy, aki egykor még a világot jelentette neki?

Mi van akkor, ha nekik tulajdonképpen ez volt a sorsuk? Ha mindennek pontosan így kellett történnie?

A könyvről:

Korábban már többször is volt lehetőségem olvasni az írónőtől, és a lehető legőszintébben állíthatom, hogy én teljesen odáig vagyok a történeteiért. Minden irománya vicces, romantikus, és tele van jó gondolatokkal. A Happy End után című regénye váltotta ki nálam eddig a legnagyobb katarzist, amely tényleg egy 5 csillagos szerelem olvasmány volt számomra. A Találj vissza ennek a könyvnek a folytatása, amelyre körülbelül 1 évet vártam, és nagyon izgatott voltam miatta, hiszen az előző kötet  hatalmas függő véggel zárult, amely egy nagyon érdekes jövőt vázolt fel. 

A továbbiakban a Találj vissza című regényről szeretném megosztani a gondolataimat, és mivel ez egy folytatás, így erősen spoileres az első részre nézve! Kérlek, hogy csak akkor olvass tovább, ha már olvastad A Happy End után című könyvet, vagy nem zavarnak a spoilerek!

Mint említettem, az előző rész egy hatalmas függővéget kapott, amely miatt izgatottan vártam a folytatást, hiszen annyira szerettem volna tudni, hogy mi történt Derrickkel, hogyan alakul a kapcsolata Kishával, hogy vajon emlékezni fog-e a lány mindenre a múltból, és újra egymásra találnak-e. 

Ez a kötet megválaszolta minden kérdésemet, de be kell vallanom, egy kicsit másra számítottam. Az írónő csavart egyet mindenen, és teljesen más irányba terelte a történetet, amely számomra hatalmas meglepetés volt. Kicsit más került a középpontba, mint vártam, de ez egyáltalán nem egy rossz dolog, inkább pozitív, hogy így sikerült meglepni engem is. Szeretem, mikor egy író képes váratlant húzni, és felülírni mindent, amit korábban gondoltam.

Kishának nincs könnyű dolga továbbra sem, hiszen szembe kell néznie a tettei következményivel, ahogyan a múltjával is. Vajon miért nincs az életében Derrick? Kisha visszakaphatja az összes emlékét? Helyrehozható a múltbéli hiba? A szerelem kaphat második esélyt? Egy küzdelmes utat járhatunk végig Kishával ebben a kötetben is, aki továbbra is egy lobbanékony, kissé hisztis karakter, de mindezek mellett nagyon szerethető. Derrick számomra sokkal kiegyensúlyozottabb, szerintem tökéletesen kiegészítik egymást. A mellékszereplők is érdekesek voltak, határozottan mindenkinek volt személyisége, és nem egy sémára épültek a karakterek. Bevallom, Tim-től már a falra másztam, egyszerűen nekem túl sok minden hozzá hasonló személyiség, de örülök, hogy az írónő nem csak a szerethető, tökéletes sémára épített, hanem sikeresen árnyalta a karaktereket.

Vannak dolgok az életben, amik elkerülhetetlenek. Ilyen sajnos az is, hogy egyszer a végére érünk minden történetnek, így Kisha és Derrick románcának is. Szerintem egy szuper lezárást kaptunk, amely minden kérdésre választ adott. Ha szeretnél olvasni egy misztikus, időutazós történetet, amelyben nagy szerepet kap a romantika is, akkor ez a könyv neked íródott!:)

A kötet szokás szerint tele volt fantasztikus gondolatokkal, ezekből szeretnék kiemelni párat:

"Az élet mindössze múló pillanatok képsorozatából áll. A végén sajnos nem fogunk az összesre emlékezni, de bőven elég, ha arra emlékszünk majd, amikor valaki jelenlététől libabőrős lett a karunk, a szívünk pedig csillapíthatatlan dobogásba kezdett."

"A végén mind a ketten csupán kőbe vésett nevek leszünk. Ennyi marad meg belőlünk. Nem lesz,aki elmesélje majd a történetünket, de valahol,valamelyik fának a lombkoronája őrizni fogja az emlékét annak, amikor mi ketten egymásba szerettünk. Amíg világ a világ."

"– Hogyan tudnám megállítani az időt?

– Ne a történet végére gondolj, hanem a legszebb perceire."

"Tudod, az élet túlságosan is rövid ahhoz, hogy haraggal a szívünkben gyalogoljunk a legvégéig. Beleroskadsz, pláne, ha egyszer feleszmélsz, hogy már nem tudod visszacsinálni. Hidd el, én már megtanultam a leckét, nem akarom, hogy te is így járj. Megbocsájtani ezerszer könnyebb, mint egy életen át cipelni magaddal a haragot."

"Régen nem hittem a szerelemben, abban pedig pláne, hogy létezik ilyen első látásra. Ezt a mai napig így gondolom, annyi különbséggel, hogy abban már hiszek, hogy van olyan, amikor meglátsz valakit és a hevesen dobogó szíved iránytű módjára jelzi számodra, hogy ő a helyes irány. Hogy ez szerelem-e, azt majd az idő eldönti."

"– Nem tudom – feleltem a rengeteg felé fordulva.

– De azt igen, hogy nem foglak magadra hagyni.

– Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani."

Ti olvastatok már az írónőtől? Melyik a kedvenc Riley Baker történetetek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Bakó Liza: Csíííz!

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Bakó Liza Csíííz! című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Tilos az Á Könyvek-nek!:)

Fülszöveg:

Hanna nehéz időszakon megy keresztül. Az első gimis éve korántsem úgy alakult, ahogy szerette volna, ráadásul a szülei úgy döntöttek, hogy a család leköltözik Siófokra és ott kezdenek új életet.

Még szerencse, hogy az új gimnázium nyári fotós tábort indít, hiszen Hanna imád fényképezni. De vajon milyenek lesznek az új iskolatársai, sikerül barátokat szereznie? És mi van a szerelemmel?

Hannának ezen a nyáron mindenből bőven kijut, és ahogy az lenni szokott, ha az ember gimis , semmi sem megy olyan könnyen, mint ahogy azt elképzeljük.

Balaton, szerelem, barátság, nyár. Nem is kell más a boldogsághoz. Vagy nem is ilyen egyszerű?

A regényről:

Mindenféle elvárás nélkül kezdtem neki ennek a kötetnek, mivel korábban semmit sem hallottam róla, de a fülszöveg első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, így a könyvespolcomon landolt. Úgy érzem, hogy ez a regény a legjobbkor talált meg engem, egy nagyon szuper young adult történetet olvashattam, amely érdekes volt, vicces, jó karakterekkel dolgozott, és amelynél csak úgy faltam a lapokat, és egyszerűen tudni akartam, hogy mi lesz a végkifejlet.

Az alapszituáció szerint Hanna és családja Siófokra költöznek, ahol Hanna bizakodva tekint az új iskola felé, hiszen az első gimis éve nem igazán úgy sikerült, mint ahogy ő azt elképzelte. Szerencsére az új iskola indít egy nyári fotós tábort, és mivel Hannának a fotózás a szenvedélye, így részt vesz ezen a táboron, ahol izgalmas kalandokban lehet része, és megismerhet rengeteg új embert, végre barátokat szerezhet és talán a szerelem is rátalál.

Ez a kötet számomra egyszerre nyári, de egyben kicsit back to school hangulatú történet is, amelyben nagy szerepet játszott az újrakezdés, és az önelfogadás. Mindig nehéz a megszokott világból belecsöppenni egy teljesen új életbe, hiszen elég csak felvenni a ritmust, megismerni az embereket, adaptálódni az új környezethez. Hannáék családjának sem volt könnyű dolga, de szerencsére befogadó emberek közé,  és egy gyönyörű helyre költöztek, ahol rengeteg új kaland várt rájuk. Mint említettem, ebben a könyvben nagy szerepet kap az önelfogadás, hiszen sokszor úgy érezhetjük, hogy egy-egy bőrhiba, valamilyen apró tökéletlenség vagy betegség határozza meg az életünket, és olyankor képesek vagyunk azt a sok, mások által negatívumnak gondolt tényezőt látni magunkban, de ez a regény bebizonyította, hogy igenis felül tudunk kerekedni néhány primitív ember véleményén, és ki tudunk állni magunkért, és a „hibáinkat” is tudjuk tökéletességként, egy egyedi dologként kezelni, és amint erre rájövünk, úgy a környezetünk is másképp fog hozzánk állni. Nem könnyű felvállalni magunkat minden tökéletlenségünkkel együtt, de épp ezek tesznek minket emberré. Hanna is átesett ezen a fázison, eljutott önmaga takargatásától a bátor megjelenésig, éppen ezért nagyon büszke vagyok rá, és hiszem, hogy sok olvasónak erőt adhat a viselkedése. A könyv megtanított nekünk még egy fontos dolgot: hogy a kommunikáció nagyon sokat számít, és nem szabad hagyni, hogy hosszú ideig, akár évekig megbeszéletlenül hagyjuk a dolgokat, és haragudjunk a másikra, hiszen ez könnyen felemészthet minket, és ki tudja? Talán az is kiderülhet, hogy a konfliktus tárgya egy hatalmas félreértés volt.

A regény nagyon vicces karakterekkel dolgozott, imádtam Hanna családját, ahogyan a tábori iskolatársait is.  Sokat mosolyogtam a könyv olvasása során, amelyről Peti, Csanád, Kornél és Ambrus gondoskodott is, és néha éppen a szememet forgattam, vagy olvadoztam, köszönhetően Damjánnak. A tábori feladatok is nagyon tetszettek, szuper kreatívak voltak (pláne a 2. napi kastélyos feladat). Egy ilyen táborban én is szívesen részt vettem volna, pláne ilyen barátságos, befogadó emberek társaságában.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon tetszett ez a kötet, egy hamisíthatatlan young adult történet, amelyet bátran tudok ajánlani mindenkinek!

Ti olvastátok már a regényt? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: Link

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka