Sziasztok. Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal T. J. Klune Ház az égszínkék tengernél című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Metropolis Media-nak!
A bejegyzésem a Prológus Back to school projekthetének a részét képezi, hiszen ez a kötet egy csodálatos, mágikus helyre kalauzol el bennünket, ahol megtekinthetjük többek között azt is, hogy miképp zajlik a tanítás egy különleges gyermekekkel teli szigeten.
Fülszöveg:
Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.
Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.
Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.
Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.
A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.
A könyvről:
A Ház az égszínkék tengernél kétség kívül az egyik legegyedibb és legkülönlegesebb olvasmány, amely mostanában a kezembe került. Rengetegen ajánlották nekem ezt a kötetet, és azt kell, hogy mondjam: nem véletlen. Ez a könyv az első oldalaktól kezdve elvarázsolt, már az első sorokat olvasva tudtam, hogy itt valami igazán különleges történet elevenedik meg a lapokon.
Az alapszituáció szerint Linus Bakert, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársát kiszakítják a szürke, monoton hétköznapokból, és elküldik egy különleges árvaházi vizsgálat során a messzi Marsyas-sziget-re, amelyről még csak nem is hallott, olyan gyerekek közé, akiknek a létezésük is titok. Linus meglepődve veszi tudomásul, hogy a szigeten élő gyerekek mennyire mások, mint akikhez eddig hozzászokott, hogy maga a hely mennyire varázslatos, hogy az árvaház vezetője mennyire karizmatikus, azt pedig pláne, hogy ő maga is szépen, fokozatosan megváltozik. Egy biztos: az égszínkék tenger partjainál megbújó árvaház korántsem olyan, mint ő azt gondolta. Talán mégsem fog olyan egyszerűen menni ez a vizsgálat?
A könyv egyik nagy erőssége a zseniális karakterekben rejlik. Azt kell, hogy mondjam: az összes gyerek, Arthur, Zoé és Linus is mind a szívemhez nőttek. Nehéz őket nem szeretni, hiszen annyira tiszta, jólelkű személyiségek. A gyerekek mind különbözőek, gondoljunk csak Taliara, aki bármikor eláshat az ásója segítségével, de közben mégis annyira szerethető, esetleg Chauncey-re, aki annyira kedves és tiszta szívű, vagy Lucy-re, aki már a gondolatai erejével is képes pusztulást hozni az egész világra. Linus a történet elején egy eléggé közömbös karakter: a munkájának él, tudja, hogy mennyire jó abban, és 17 éve ugyanabban a pozícióban dolgozik, nem álmodozva az előléptetésről. Amikor elküldik a a Marsyas-szigeten működő árvaházba azzal a céllal, hogy egy alapos, tárgyilagos vizsgálatot végezzen, és javaslatot tegyen az árvaház jövőjéről, akkor Linus biztos benne, hogy ez a feladat is ugyanolyan jól fog menni neki, mint az előzőek, hiszen mindig is erőssége volt a tárgyilagosság és az alaposság. Azonban, ahogy egyre több időt tölt a szigeten, rá kell döbbennie, hogy talán már nem is olyan könnyű tárgyilagosnak maradni, hogy a szigeten élők nem pusztán vizsgálati alanyok, hanem egy igazi, szeretetreméltó családot alkotnak. Ebben a könyvben nyomon követhetjük, hogy Linus Baker megtalálja önmagát, rádöbben arra, hogy milyen ember is ő valójában, mi fontos neki igazán. Kipukkan a buborékja, amelyben eddig élte az életet, és felfedez egy teljesen új világot, mind a környezetében, mind önmagában. Linus számtalan alkalommal megmutatja, hogy mennyire egy pozitív személyiség, aki mindig a gyermekek érdekeit tartja szem előtt, és erre Arthur, Zoé, valamint a gyerekek is egyre inkább kezdenek felfigyelni. Linus Baker korántsem egy unalmas, semleges személyiség, mint azt a könyv elején hihettük, hanem tele van érzelmekkel, szeretettel és kedvességgel, amely tulajdonságokra ebben a világban nagy szükség van.
A könyv megtanít arra, hogy ne ítélkezzünk első pillantásra, hogy ne ítéljünk el valakit a varázslény státusza miatt. Az emberek félnek a mágikus ifjaktól, mivel a társadalom ezt tanítja nekik: hogy félni kell, ez a helyes magatartás, és ezek a különleges képességekkel bíró személyek rosszak. Eleinte talán Linus is ebbe a csapdába esik Lucy-val, de idővel rádöbben, hogy mekkorát tévedett, és mennyi szeretet, kedvesség lapul egy 6 éves kisfiúban, aki mások szemében maga az antikrisztus. Fontosnak tartom a regény üzenetét, hiszen ítélkezni könnyű, de a dolgok mögé látni, megérteni a másik álláspontját, és megpróbálni ítélkezés, félelem nélkül tekinteni felé - már sokkal nehezebb. Kifejezetten tetszett a regény humora, sokszor mosolyogtam olvasás közben. Az író nagyon jól eltalálta a vicces beszólásokat, szarkasztikus mondatokat, ezáltal is egy még szerethetőbb olvasmánnyá varázsolva a történetet.
„– Ha igaz, akkor ő elméletileg elhozza a világvégét! – kiáltotta Linus.
– Hatéves.
– Amikor megfenyegetett engem, azt állította, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség!
– Így szokott köszönni – felelte Mr. Parnassus, halkan kuncogva.”
A Ház az égszínkék tengernél egy fantasztikus olvasmány, amely teljesen levett a lábamról. Az első soroktól kezdve beszippantott, és nem engedett szabadulni ez a világ, ezek a karakterek. Az otthon nem mindig egy hely, sokszor inkább a személyek, akik körülvesznek minket, és jó érzés volt megtapasztalni, hogy Linus Baker is megtalálta az otthonát, az égszínkék tenger partjainál.
Ti olvastátok már a regényt?
A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése