Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Agave Könyveknek!
A bejegyzésem a Prológus Addie LaRue láthatatlan élete projektjének a részét képezi.
Fülszöveg:
Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.
Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.
Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.
Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.
Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.
A könyvről:
Már az alapkoncepció is igazán különleges: adott egy lány, Addie LaRue, aki nem akart férjhez menni, nem akart egy előre megírt életet élni majd szép lassan elporladni, így alkut kötött a sötétség istenével a szabadsága érdekében. A sötétség azonban nem teljesen olyan életet adott Addienak, mint amit a lány kért, így Addienak meg kellett tapasztalnia, ahogy mindenki elfelejtette őt a korábbi életéből, és a jövőben sem fog tudni tartós ismertségeket kötni, ugyanis amint valaki nem látja a lányt, már ki is törlődött az emlékezetéből.
Ez a regény egy igazán különleges történetet tár elénk, amelynek már maga az olvasása is igazi élmény. Eltűnődtem, hogy mennyi erő és kitartás kell ahhoz, hogy valaki olyan életet éljen, mint Addie. A lány egy nagyon karizmatikus, erős karakter, aki soha nem adja fel, a végletekig kitart. Úgy gondolom, hogy ezekre a tulajdonságokra nagy szüksége is van az évszázadok során, különösen azokban a pillanatokban, amikor a legsűrűbb a sötétség, amikor legszívesebben feladná, megadná magát Luc-nak, de minden egyes alkalommal sikerült talpra állnia és bebizonyítania, hogy őt nem olyan fából faragták. Van benne bőven dac, bizonyítási vágy, kíváncsiság, egy felfedezésre váró világ izgalma. Addie LaRue egy felejthetetlen karakter, aki az évek során megtanulta az átka határait feszegetni, néha elmosni, ennek köszönhetően kissé elviselhetőbbé téve egy igazán magányos életet. Mert hiába akad egy estére társasága az embernek, ha a sötétségen kívül nincs senki más, aki emlékezzen rá. Egy nap azonban mégis csoda történt, és egy New York-beli antikvárium boltvezetője, Henry emlékezett a lányra. Ekkor minden gyökerestől felfordult, amit eddig Addie ismert és tudott a világáról.
Henry élete sem volt egyszerű, számtalan démonnal küzdött, és úgy érezte, hogy képtelen olyan életet élni, mint amit várnak tőle. Hogy nem tud az a személy lenni, akinek lennie kellene. Nem találta a helyét a világban, és folyamatosan látta a szürke viharfelhőket, amelyek úgy telepedtek rá, akár az árnyék. Egy nap megismerkedett egy különleges lánnyal, aki más, mint a többiek. És akkor, döbbent rá Henry, végre kezdi megtalálni a helyét: amely a lány mellett van. Nagyon szerettem Henry karakterét is, azt, hogy Addie-hez hasonlóan ő sem csupán fekete-fehér, hanem színek egész skálájával lehetne jellemezni. Kedves, őszinte, vicces, jó barát – legalábbis próbált az lenni, már amennyire a fejében tomboló vihar hagyta. De vajon mi miatt emlékszik a lányra? Addie talált egy rést az átkon? Végre hibázott a sötétség? Vagy talán teljesen másról van szó?
Luc (a sötétség) egy rendkívül karizmatikus, rejtélyes és furfangos karakter, ahogy az egy istenhez hasonló lényhez illik. Nagyon szerettem a jeleneteket, amelyekben felbukkant, a macska-egér játékukat Addie-vel. A regény során számos arcát megmutatta Luc, akire sok mindent lehetne írni, de azt nem, hogy egy közömbös személyiség lenne. Néha egy gőgös isten képében tündökölt, máskor egy magányos férfiében, néha pedig próbált túllépni önmagán, és esélyt adni valami olyannak, amely az ő életében még nem nagyon volt jelen.
A könyv olvasása során akaratlanul is elgondolkodtam azon, hogy vajon én tudnék-e úgy élni, mint Addie. Igen, vitathatatlanul kecsegtető a halhatatlanság, de milyen áron? Minden egyes nap úgy felkelni, hogy aki mellett fekszel az ágyban, csak egy idegent lát? Hogy amint szem elől tévesztenek, már nem is emlékeznek rád? Azt hiszem, hogy nekem nem menne, én nem vagyok olyan erős, mint Addie. Csodáltam a főszereplőnket, aki minden nehézség ellenére is megpróbálta kihozni a lehető legjobbat az életéből, és ámulattal szemlélte egy új, felfedezésre váró világ minden jelenségét. Addie jelen volt a múltban, jelen van most is, és itt lesz a jövőben is, hiszen olyan gyermekded kíváncsisággal szemléli a világot és annak minden történését, olyan intenzitással keresi a kiapadhatatlan csodákat, hogy mindig talál valami újat, amely miatt megéri.
Külön tetszett, hogy a történet több idősíkon is játszódik. Szeretem, amikor egyszerre bontakozik ki a múlt és a jelen, és szépen fokozatosan jövünk rá az utalások valódi értelmére. A fejezeteket elválasztó illusztrációk is csodálatosak voltak, szerintem nagyon illettek a regényhez és ehhez a gyönyörű kiadáshoz.
Boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a könyvet, amely az első pillanatoktól kezdve elvarázsolt. Addie egy olyan utazásra vitt magával, amely során számtalan helyen járhattam, és rengeteget tapasztalhattam a világról, a múltról és a jelenről. Tetszett, hogy a művészet is ilyen nagy szerepet kapott a történetben, jó volt elmerülni a sorok között. Egy csodás könyv, amelyet megéri elolvasni.
Ti olvastátok már a regényt? Ha nem, akkor tervezitek?
A könyv megvásárolható 25% kedvezménnyel erre a linkre kattintva: bit.ly/addielarue_agave
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése