Sziasztok! Egy kis kihagyás után ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Erna Sassen Nem vagyok elég című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Tilos az Á Könyveknek!
Fülszöveg:
Tessel igazi maximalista. Ha valami nem sikerül 100%-osan, attól retteg, hogy kiderül, nem elég különleges, nem elég egyedi.
Ezért irtózatosan boldog, amikor a suli legmenőbb tanára, P rendezőasszisztensének választja. Bármit megtesz neki, órákon át hallgatja zseniális eszmefuttatásait, akár be is vásárol a családjának. Ezért persze azt is teljesen okénak érzi, amikor már nem csak barátok… Csak akkor tűnik fel neki, hogy valami nem stimmel a kapcsolatukkal, amikor a tanár egyik napról a másikra ejti, és ő olyan depresszióba esik, hogy hetekig nem tud iskolába menni. Egy különös barátság, a dalszerzés és a régi, igazi barátok felbukkanása húzza ki végül a gödör mélyéről.
A Nem vagyok elég egy sérülékeny kamaszlélek segélykiáltása, egy rettenetesen fontos téma reális, kíméletlen bemutatása. Az utószóból pedig az is kiderül, hogyha hasonló problémával találkozunk, akkor hogyan tudunk segíteni.
A könyvről:
Izgatottan kezdtem neki a kötet olvasásának, mivel tudtam, hogy nehéz témákat dolgoz fel, többek között egy torz tanár-diák kapcsolatot, a gyász jelenségét, a depressziót és a szexuális-, valamint érzelmi visszaélést.
Az alaptörténetre jelenleg nem térnék ki, hiszen a fülszöveg tökéletesen leírja, hogy mivel is állunk szemben. Az olvasás során viszont nekem kellett körülbelül egy 30 oldal, mire rájöttem, hogy hol is állunk a fülszöveghez viszonyítva. Az elején elég érthetetlennek tűnt, hogy miért ott kezdi az író, ahol. Maga az a kusza írói stílus jellemző volt az egész regényre, amely sajnos nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valamilyen szinten értem, hogy az író így akarta bemutatni Tessel érzelmi világát és válságát, de ez a sok témák közötti csapongás, maga az írói stílus nem nyerte el a tetszésemet. Olvastam már hasonló könyvet, ahol a szerző nagyon szépen bemutatta egy mentális beteg fejében lezajló folyamatokat, de számomra ebben a regényben ez inkább idegesítő és kusza volt, mintsem zseniális.
Ha viszont félretesszük az író stílussal kapcsolatos problémáimat, akkor tényleg nagyon érdekes és nehéz témákról olvashattunk, gondoljunk csak arra, ahogy Sanne anyukája küzdött a gyásszal, ahogy nem akarta elengedni az elhunyt lányát. Szívrendítő volt, hogy mennyi mindent megtesz annak érdekében, hogy ne fakuljon az emlék, és hogy mennyire kapaszkodott a múltba.
Tessel nagyon boldog lett, amikor P. őt választotta rendezőasszisztensének, de nem is sejtette (hogyan is tudta volna?), hogy egy rendkívül torz kapcsolat fog kialakulni közöttük, ami rég túlmutat a normális tanár-diák viszonyon. Tessel akaratán kívül is többet kezd érezni a tanára iránt, aki kihasználja őt, csókokkal és meghitt pillanatokkal próbálja elfeledtetni saját magával a magánéleti válságait. Ami számára szórakozás, menekülés a szürke valóság elől, az Tessel számára sokkal több, és teljesen tönkreteszi őt érzelmileg, amikor mindenféle ok nélkül P. elhagyja a lányt, megbántja érzelmileg, majd próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ennek hatására Tessel mély depresszióba esik, az ágyból sem tud kikelni, iskolába sem tud menni, a baráti kapcsolatait is elhanyagolja. Érdekes volt, hogy Tessel családja is mennyire nem mert beleállni a kétes szituációkba, nem mert rákérdezni a problémákra, inkább a szőnyeg alá söpörte a gondokat, mert nem szeretett volna vitatkozni. Fontos tisztázni, hogy mennyire befolyásolható a fiatal elme, hogy mennyire nincs kiforrott érzelmi világa, hogy sok esetben nem tudhatja még, hogy mi a helyes. Felmerül a kérdés, hogy ki a hibás a kialakult szituációért? P, aki csókokkal halmozta el a diákját? Tessel, aki nem szólt senkinek ezekről a dolgokról, és úgy érezte, hogy ez egy általa megérdemelt jutalom? Nos, azt hiszem, hogy nem az én dolgom megválaszolni ezeket a kérdéseket, de mindenesetre érdekes volt szemlélni és elgondolkodni rajta, hogy mennyire elcsúszott a tanár-diák viszony, hogy hová vezetett, és valószínűleg örökre sebet ejtett egy kamasz lelkivilágán. Az utószó szerencsére kitér arra, hogy hasonló problémák esetén mi a teendő, illetve hová lehet segítségért fordulni.
Összességében sajnos nem ez lett a kedvenc könyvem: nem igazán kedveltem meg Tessel karakterét, de igazán senki nem tudott közel férkőzni hozzám. Az írói stílus szintén nem nyerte el a tetszésemet. Ami pozitív volt, az a nehéz témák felhozatala és feldolgozása, valamint, hogy a könyv könnyen és hamar olvasható, bár a befejezés szintén nem igazán olyan volt, mint amire számítottam.
Ha szeretnél egy kicsit komolyabb témákról olvasni, és nem zavar, ha egy könyv nincs teljesen kiforrva, akkor ez a kötet neked íródott!
Te elolvasnád?
A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése