A mai könyvértékelés középpontjában Shea Ernshaw Winterwood – Télerdő című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
Légy óvatos a sötét rengetegben…
Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.
Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.
Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.
A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.
A Télerdőből kiderül, miért.
Hagyd, hogy elbűvöljön!
A könyvről:
Korábban már volt lehetőségem olvasni az írónőtől (a Gonosz mélység értékelésem itt található), így mindenképpen egy misztikus és szövevényes olvasmányra számítottam, amelyet meg is kaptam. Mielőtt azonban rátérnék a cselekményre, szeretném kiemelni, hogy mennyire gyönyörű ez a borító. Imádom, a könyvespolcom egyik éke lett.
Az alapszituáció szerint a Fir Haven városát körülölelő erdőket elzárja egy hatalmas hóvihar. Ezekben az erdőkben él többek között Nora Walker, akinek a családja már-már mítosz a környékbeli lakosok körében, valamint, itt található a Kezelhetetlen Fiúk Tábora is. Számos fiatal és egy idős helyi lakos ragad fenn a hegyen, ahol a vihar éjszakáján különös események történnek. Egy fiú meghal, egy másik fiú eltűnik. Mi vezetett vajon a halálesetig? Mindenki az, akinek mondja magát?
A regény fő erőssége számomra a hangulata. Nagyon tetszett ez a boszorkányos-misztikus vonal, a Walker lányok eredettörténete. Élvezettel olvastam a leírásokat Nora őseiről, és kíváncsi voltam, hogy vajon őt milyen alkonyárnnyal áldotta meg a sors. A Walker lányokat minden környékbeli ismeri, pletykákat mondanak róluk, de kevesen értették meg igazán a családot és az általuk képviselt értékeket. Mindannyian erős karakterek a leírások alapján, akik megérdemlik, hogy fenn maradjanak az utókor számára.
„Az erdő leányai vagyunk.
Az egyik nem élhet a másik nélkül.”
Ha egy másik fontos erősséget kellene kiemelnem, akkor az a történet lenne. Bár maga a cselekmény elég lassú lefolyású, de izgalmas, az olvasó pedig csak találgathat a rejtélyek között. Én végig kíváncsi voltam, hogy Oliver kicsoda is valójában, milyen ember és mit titkolhat, ahogyan arra is, hogyan kerülhetett a térség legősibb és legfélelmetesebb erdejébe, ráadásul úgy, hogy látszólag épségben megúszta az ott tartózkodást.
A karakterek nem voltak túlbonyolítva: Nora egyértelműen sokkal szövevényesebb leírást kapott, mint a többi szereplő, főleg az ő vívódásait követhetjük nyomon, hiszen nagyon bántja a lányt, hogy nem találja meg magában az őseiben rejlő valódi varázserő szikráját. A lány kissé bizonytalan, de ez végső soron nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy elszigetelve él a kortársaitól, ráadásul, az édesanyja nem szeretné továbbra is képviselni a Walker család értékeit.
„Nora nem gyenge, nem törékeny, és nem is fél annyi mindentől. Ő a vihar, ami tetőket tépáz és fákat dönt le.”
A tájleírásokat nagyon szerettem, az egész térség egyszerre tükrözte számomra egy nyugalmas, hűs nyári kuckó benyomását, valamint egy hideg, rémisztő térség hangulatát. Fir Haven egy olyan hely, ahol én is szívesen eltöltenék pár napot, persze szigorúan csak nyáron, amikor nem fenyegetnek a hóviharok és azok következményei.
Összességében azt tudom mondani, hogy a Télerdő egy rejtélyes, izgalmas fantasy, amely bár lassúbb lefolyású, de így is számos érdekes fordulatot tartogat magában. A regény két szemszögből íródott, amely nekem különösen tetszett, ebben a történetben nagy szükségét éreztem. A hagyományos oldalakat néha megszakítja 1-1 fekete lapra nyomtatott varázskönyv részlet, ezeket különösen szerettem, hiszen nagyon jól feldobják a kötetet és plusz információkkal is szolgáltak. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti a slow burn típusú fantasyket, amelyek garantálják a jó kikapcsolódást.
„Senki sem látja, hogy éppenannyi sebem van, mint mindenki másnak.
Hogy egy kicsit én is megtört vagyok.”
Ti olvastátok már a könyvet?
A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése