Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
Köszöntünk az elátkozott városban, Sparrow-ban.
A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.
Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.
Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.
Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.
Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.
Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?
A könyvről:
Erről a kötetről nagyon nehéz spoiler mentesen írni, így az értékelésemet is három részre szedem. Az elsőben egy spoiler mentes ajánló olvasható, a másodikban pár spoileres gondolat található, míg a harmadikban egy spoiler mentes összegző.
SPOILER MENTES:
A Gonosz mélység című kötet kétség kívül az egyik legegyedibb olvasmány, amely eddig a kezembe került. Egy hamisíthatatlan young adult történet, fantasztikusan megalkotott világgal, misztikummal, karakterekkel és hangulattal. A könyv csak úgy vitt magával, szinte lehetetlen volt letenni, annyira tudni akartam, hogy hová tart a végkifejlet. Az írónő stílusa lendületes, egyszerű, de mégis nagyon szépen és rejtélyesen fogalmaz. Külön szeretném kiemelni a borítót is, amely az egyik leggyönyörűbb a polcomon.
Az alaptörténet szerint három nővér, akiket az 1800-as években kivégeztek, nyaranta visszatérnek Sparrow városába, ahol beköltöznek három ifjú lány testébe, és vízbe fojtják a férfiakat – csak úgy, mint ahogy velük is tették. A könyv izgalmát az adja, hogy nem tudják a karakterek, hogy kiknek a bőrébe bújnak a nővérek, és kiszámíthatatlan, hogy hány embert is terveznek vízbe csalni. A Swan nővérek legendáknak számítanak Sparrow városában, a róluk elnevezett Swan hetek megannyi turistát is vonzanak, csakhogy nem mindenki ússza meg közülük sem élve. Egy könyv, amelyet átitat a város történelme, az azzal járó szenvedés és misztikum. A történetet abszolút a Swan nővérek vitték a hátukon, akik már a puszta lényükkel is megannyi érzelmet váltottak ki csakúgy a város lakiból, mint az olvasókból.
A szerelmi szál szépen épült fel, bár kicsit gyorsnak tűnt nekem. Penny karaktere elsős gimnazista a kötetben, tehát körülbelül 15-16 éves, ehhez képest kissé meredeknek éreztem pár dolgot a részéről. Bo nagyon szimpatikus személyiség volt, nehéz múlttal, és aki még keményebb megpróbáltatásokat él át. Szerettem a párosukat, megértették egymást, és a tragédiák közepette is képesek voltak megnyitni a szívüket a másik felé.
SPOILERES:
Nagyon összetett volt Hazel karaktere, akire már az első pillanatoktól gyanakodtam, hogy ki is a gazdateste. Az elején még könnyű lehetett elhinni, hogy Pennyvel van dolgunk, de egyre több rejtélyes utalást találhattunk arra, hogy bizony Hazel áll előttünk. Akaratlanul is szimpátiát éreztem Hazel irányába, akit rettentően megsajnáltam a múltja miatt: ő csak egy szerelmes tini volt, akit viszont is szerettek, de valamilyen szinten ez vezetett a halálához. A különböző kisebb településeken sokszor kizárják, elítélik az idegeneket, az 1800-as években sem volt ez másképp, pláne, ha boszorkánysággal is gyanúsítják az illetőt. Borzasztó volt olvasni, hogy egy kis bőrhiba is elég volt a testvérek ítéletéhez. Hazel és Owen története szívszorító volt, ahogyan a férfi feláldozta magát érte, és végül együtt hunytak el, az óceán mélyében.
Hazel sokat szenvedett, sokat gyilkolt. Korántsem lehet rá azt mondani, hogy egy ártatlan, jótét lélek, de mégis, annyi szenvedés, annyi kín borítja a múltját. Hazel csak szeretne ember lenni, szeretne szerelmes lenni, és szeretne egy boldog életet élni, amely soha nem adatott meg neki, köszönhetően a városnak. Értettem az indítékait, de drukkoltam, hogy helyen döntsön, és hagyja el a kölcsönvett testet. Az önfeláldozása bebizonyította, hogy milyen ember ő valójában: hogy nem boszorkány, soha nem is volt az, csak egy fiatal lány, aki szeretetet és boldogságot akart. A tette megmentett megannyi emberi életet, amely a legnemesebb áldozat volt, amit hozhatott.
SPOILER MENTES:
Összességében elmondhatom, hogy egy igazán különleges és egyedi történetet olvastam, amely garantáltam nem jön szembe az emberrel minden írónál. A karakterek és a kisváros szerethetőek voltak, a legendák és mítoszok pedig fantasztikusak. Nem minden személy rendelkezik a varázslat képességével, de a varázslat megszülethet számos tényező együttes állása esetén is. Nos, az írónő határozottan megteremtette a varázslatot ezzel a történettel, amely számos olvasót fog még elbájolni. Ha még nem olvastad, akkor itt az ideje!:)
Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?
A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése