A mai könyvértékelés középpontjában Melissa Albert Bűnös szívünk mélyén című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt az Agave Könyveknek!
Fülszöveg:
Egy buliból hazafelé tartva a tizenhét éves Ivy és jövendőbeli expasija majdnem elgázolnak egy meztelen, fiatal nőt egy fákkal övezett út közepén. És ez csak a kezdete az egyre hátborzongatóbb eseményeknek. Ivy hamarosan meghökkentő dolgokra figyel fel otthon is: egy döglött nyulat talál a kocsibejárón, majd anyja bizarr főzetét a kertben elásva, de kisvártatva előkerül egy gyermekkori kincses doboza is a szülei gardróbszéfjéből.
Hamarosan a felszínre bugyognak Ivy titkolózó anyja múltbeli titkai. Mit követett el annak idején? És mi van, ha a természetfeletti erők, amelyekkel tinédzserkorában dacolt, most visszatérnek, hogy mindkettejüket kísértsék? Ivynak válaszokra lesz szüksége, ha el akarja kerülni a vészesen közelgő sötétséget. A részben Ivy jelenkori, külvárosi otthonában, részben pedig anyja mágiával átitatott, 1990-es évekbeli Chicagójában játszódó történet boszorkányos lendülettel, letehetetlenül száguld izgalmas befejezése felé.
Melissa Albert regénye titkokkal, hazugságokkal, rossz döntésekkel és veszélyes mágiával szőtt paranormális fantasy, ami a horror eszköztárából sem rest válogatni.
A kötetről:
Amint elolvastam a fülszöveget, rögtön tudtam, hogy ez a könyv bizony nekem való. A Bűnös szívünk mélyén egy igazi boszis olvasmány, ahol a libabőr garantált! Nagyon tetszett az alapkoncepció, a karakterek, maga a cselekmény és a történetvezetés egyaránt.
A regény kezdetén Ivy egy különös lányt lát az erdőben a patak partján, majd ezután egyre furcsább dolgok történnek, mint például a házuk előtt hagyott állattetemek, az anyja egyre különösebb viselkedése, ráadásul mintha valaki folyton figyelné őt, és meg merne rá esküdni, hogy valaki járt a házukban, Ivyban pedig csak gyűlnek a kérdések, amelyekre egyre égetőbben szeretne válaszokat kapni. Úgy néz ki, hogy minden szál valahogy az anyjához vezet, aki közel sem a nyílt természetéről híres. Mi ez az egész? Micsoda valójában Ivy anyja? És ami a legfontosabb: tényleg veszélyben vannak?
Imádtam a regény hangulatát, és bár a cselekmény nem ősszel játszódik, számomra mégis tökéletes erre az időszakra. A könyv szépen építkezik, minden információmorzsa apránként derül ki, a fejezetek pedig mindig úgy értek véget, hogy égetően szükségét éreztem a folytatásnak. A váltott szemszög (előbb 2, majd 3 nézőpont) segített igazán megérteni a történéseket, ráadásul az izgalmat is fokozták. Eleinte az Ivy nézőpontjából írt fejezetek voltak a kedvenceim, de aztán szépen lassan Dana fejezetei is felzárkóztak, ahogy egyre több részlet derült ki a boszorkánysághoz vezető útról.
Már az első fejezet egy elég erős jelenettel indít, ezzel megteremtve a baljós, titokzatos és mágikus hangulatot, amely a folytatásra is jellemző. Számomra nem volt ijesztő a könyv, de az a bizonyos borzongás azért nem maradt el. A fejemben gyártottam a teóriákat, hogy vajon mik vezettek a jelen kísérteties pillanataihoz, a feszültség pedig egyre csak nőtt és nőtt, én pedig izgatottan vártam, hogy mikor robban fel és derül mindenre fény.
Ebben a kötetben nem a karakterfejlődéseken van a legnagyobb hangsúly, de persze megfigyelhető némi változás ezen a téren is: Ivy sokkal bátrabb lesz, és végre fel meri tenni azokat a kérdéseket, amelyek mindig is motoszkáltak a fejében, ráadásul nem hagyja annyiban a dolgokat, mindennek megpróbál utána járni, és megtanulja nem bizonyosnak venni mindazt, amit eddig a világról tudott. Ha már a karakterekről írtam, akkor muszáj megemlítenem Dana, Fee és Marion hármasát. Marion személyiségén keresztül megfigyelhetjük, hogy milyen az elhanyagolt lány, amikor egy kis hatalmat talál: folyton éhezik a többre, a jobbra, és nincs olyan határ, amit át nem lépne a céljai elérése érdekében. Hiszem, ha a családi háttere kiegyensúlyozottabb lett volna, akkor ő maga sem jutott volna odáig, ahová. Fee és Dana barátsága nagy kedvencem volt, szerettem, hogy tényleg minden körülmények között számíthattak egymásra, és valóban olyanok voltak, akár a nővérek.
A Bűnös szívünk mélyén műfaját tekintve paranormális thriller, cselekményét tekintve pörgős, egy másodpercig sem unatkozunk olvasás közben. Az erős női karakterek árnyaltak, mágiából pedig nincs hiány. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti a hasonló olvasmányokat, vagy pedig valami extra izgalomra vágyik. Szerintem megéri elolvasni.
Ui: A könyvben többször találkozhatunk megcsonkított nyulakkal, fontosnak tartom ezt megemlíteni mert tudom, hogy sokak számára ez egy fontos trigger warning.
A könyv megvásárolható ezen a linken: Bűnös szívünk mélyén
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
