A mai értékelés középpontjában Kerstin Gier Rubinvörös című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak!
Fülszöveg:
Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!
A könyvről:
A Rubinvörös az egyik kedvenc trilógiám nyitókötete, amelyet először általános iskolás koromban olvastam (viszonyításképpen, jelenleg 25 éves vagyok), de a szeretetem a sorozat iránt azóta is töretlen, most, ennyi évvel később pedig az újraolvasás során is egy ugyanannyira szerethető, izgalmas, lebilincselő, jó karakterekkel dolgozó csoda-történetnek gondolom, amelyet nem győzök ajánlani, mert higgyetek nekem: megéri elolvasni.
Az alaptörténet szerint a családban öröklődő időutazó géneket Charlotte örökölte, így egészen kicsi korától kezdve a rá váró feladatra készítették fel, Gwendolyn édesanyjának furfangossága miatt azonban nem is sejtették, hogy egy másik lány is lehet a gén örököse, így Gwendolyn egy nap a 19. század végén találja magát. Amikor tudomást szereznek a történtekről, Gwendolyn élete a feje tetejére áll, ha pedig ez nem lenne elég, még a bosszantó Gideont is el kell viselnie, akivel együtt kell utaznia az időben. Vajon Gwen képes lesz megbirkózni a feladattal? Milyen veszélyeket tartogat számára a múlt?
Nagyon szeretem az időutazós történeteket, mivel mindig rengeteg gondolatot és kérdést ébresztenek bennem a témával kapcsolatban, ez a Rubinvörös esetében sem volt másképp. Imádom az időutazás keltette paradoxonokat, a lehetetlen megmagyarázását, az időutazós regények közül pedig abszolút a Rubinvörös a kedvencem.
Az izgalmas alaptörténet mellett nagyon szerethető és érdekes karakterekkel dolgozik Kerstin Gier ebben a trilógiában, gondoljunk csak Gwen-re, aki szeleburdi és közel sem tökéletes személy, de éppen emiatt annyira valósághű, ráadásul koránt sincs egyszerű dolga, hiszen minden hirtelen szakad a nyakába, de ott van Gideon is, aki megannyi fiatal szív elrablója. Gwen és Gideon kapcsolata abszolút a tini kapcsolatokat hozza a saját tini problémáikkal, a megismerkedésüket pedig különösen imádtam, ehhez sokat hozzátett Gideon szemtelen viselkedése. A mellékszereplők is sokat adtak a történethez, gondoljunk csak a grófra, aki a legkevésbé sem volt szimpatikus számomra, Charlotte-ra, akit könnyű nem kedvelni vagy Leslie-re, aki viszont nagyon is szerethető.
Most, 10-12 évvel később is magával ragadott a könyv, a lendület csak vitt magával fejezetről fejezetre, és nagyon nehéz volt letennem. Mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de én az újraolvasás során is ugyanúgy izgultam a karakterekért, és vártam, hogy milyen fordulatok rejlenek a sorok között. A Rubinvörös tökéletes ötvözete a romantikusnak, a fantasynek és a történelmi regényeknek, én különösen szerettem a múltban játszódó fejezeteket és a képet, amelyet az író vetített elénk a 19-20. századról.
Összességében a Rubinvörös egy szórakoztató, lebilincselő hangulatú, érdekes és izgalmas felépítésű young adult fantasy trilógia nyitókötete, amelyet nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek, mivel higgyetek nekem, nem csak a borító gyönyörű, a beltartalom ugyanannyira varázslatos.
Olvastad már a könyvet?
A trilógia megvásárolható ezen a linken: Időtlen szerelem
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
