Könyvértékelés - Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elizabeth Lim Ez hát a szerelem című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek! :)

A bejegyzésem a Prológus Szokatlan romantika projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?

Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába.

Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül.

Hamupipőkének meg kell találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne…

A kötetről:

Bevallom, amikor a kezembe vettem a könyvet, már nem igazán emlékeztem a fülszövegre, így meglepődve vettem tudomásul, hogy hol vesszük fel a fonalat az alaptörténetben, hiszen az első bál, vagyis Hamupipőke és a herceg megismerkedése a kiindulópont. Szerencsére azonban ez egy pozitív meglepetés volt, sokkal jobban tetszett ez az in medias res kezdés, mintha újra át kellett volna élnem századjára is a mesében megismert alapokat.

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt? Nos, ez most kiderült.

Nagyon szeretem a retellingeket, hiszen jó érzés visszatérni részben a megszokott mese világába, részben pedig egy teljesen új történetbe, viszonylag megváltozott és árnyaltabb karakterekkel, friss konfliktusokkal. Ez most sincs másképp, habár az Ez hát a szerelem sok lényeges mozzanatot megtart az ismert Hamupipőke sztoriból, mégis teljesen külön lehet kezelni a kettőt. A Manó Könyvek kiadását úgy, mint egyfajta alternatív spin-off folytatását a mesének.

Hamupipőke ebben a könyvben bebizonyítja, hogy ő nem egy szánni való és gyenge teremtés, hanem egy erős nő, aki képes megmenteni saját magát és megteremteni egy új életet. Nagyon tetszik ez a girl power vonal, amely mindvégig érezhető a történet során. Apropó, ha már girl power, akkor muszáj megemlítenem Ginevra hercegnő karakterét, aki számomra abszolút a regény etalonja. Jó volt arról olvasni, hogy mennyire erős jellem, és ezt nem fél megmutatni. Imádtam a jeleneteit, számomra feltette az i-re a pontot.

Nagyon tetszik, hogy maga a regény nem csak a szerelmi szálra fókuszál, hanem ennél sokkal többről szól, hiszen megismerhetjük Aurelias múltját, a tündérkeresztanya történetét, a kastélyban zajló életet, a királyi családot övező ármánykodást. Ezt a könyvet olvasva, Hamupipőke története sokkal több, mint egy szegény lányé, akinek az életét megváltoztatja egy bál. Igen, ez a vonal itt is feltűnik, de annyi más fontos téma kerül elő ebben a kötetben, annyi fontos mozzanat, hogy itt határozottan nem csak erről a társasági eseményről és annak következményeiről van szó. Ez a regény sok mindenre választ ad, és úgy érzem, hogy egy méltó lezárása és újra alkotott változata Hamupipőke történetének. 

Az Ez hát a szerelem egy tündérmese megbocsátásról, szerelemről, küzdelemről és ármánykodásról. Tökéletesen bemutatja, hogy bárhová születsz, bármilyen sorsot szánnak neked, te igenis ki tudsz törni és változtatni tudsz rajta. Engem az első oldalaktól kezdve lekötött és elvarázsolt, egyszerűen csak azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat, annyira magával ragadott. Bátran tudom ajánlani minden korosztálynak, akik szeretnének belecsöppenni egy varázslatos világba.

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Ti olvastátok már ezt a történetet? Ha még nem, akkor tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kertész Edina: Lajhár, a sztár

Sziasztok! A mai bejegyzésem középpontjában Kertész Edina Lajhár, a sztár című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek!

Az értékelésem a Prológus Komfortzónán belüli olvasmányok projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Lona szeretné, ha az osztály menő lányai, Menta Málna és Napsugár bevennék maguk közé a csapatba. Igyekszik felhívni magára a figyelmet. Fotókat készít magáról, amik felkerülnek róla az internetre. De nem hozzák el a várva várt sikert, sőt, mindenki kineveti, osztálytársaik gúnyolódásának céltáblája lesz. Még szerencse, hogy új barátra talál Drazsé, az elszánt környezetvédő személyében, és feltűnik az életében Pedró nagybácsi is, aki a messzi Costa Ricából érkezik.

Ám Pedró bácsi mégsem az, akinek mondja magát, és egy iskolai bulin minden összekavarodik… Sikerül Lonának rátalálnia arra, amiben igazán jó, és segíteni Pedró bácsinak otthona, a nemzeti park megvédésében?

A kötetről:

2020-ban fedeztem fel, hogy mennyire rajongok még mindig a mesekönyvek iránt, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném Kertész Edina újdonságát, ahol Lona, a lajhár kalandjait ismerhetjük meg.

Ez a kötet több szempontból is különleges, hiszen mindazok mellett, hogy egy rendkívül aranyos (és tanulságos) történetet tár elénk, a formai kivitele is említésre méltó. Mint ahogy a borítón, úgy a könyv belsejében is a lila szín dominál: a betűk és a rajzok is ebben az árnyalatban pompáznak. (Senki ne ijedjen meg, ez egyáltalán nem zavaró a szemnek.) Találkozhatunk számos interaktív feladvánnyal is: lehetőségünk nyílik kiszínezni a Lona ágyát borító díszpárnákat, elmondhatjuk, hogy mi hogyan döntenénk Lona helyében az egyes szituációkat illetően, ahogyan egy önismereti tesztet is kitölthetünk. Különlegesség még, hogy az egész kötet kivitele játékos, több sor is valamilyen különös formában kapcsolódik a történethez: van, ahol forgatnunk is kell az olvasmányunkon. Én nagyon szerettem  ezt a játékosságot, a gyönyörű illusztrációkkal társulva egy rendkívül gyerekbarát könyvet tár elénk. 

Mint ahogy említettem is, ez a történet több szempontból is tanulságos, hiszen gondoljunk csak Lonára, aki mindenáron szeretne beilleszkedni a menő osztálytársai köze, és mindennél jobban vágyik a szeretetükre és elismerésükre, pedig vannak, akik úgy szeretik őt, ahogy van: egy barátságos lajhárként. Sajnos azonban Menta, Málna és Napsugár nem így vélekednek Lona kapcsán, majd az egész iskolai zaklatásig fajul. Örülök, hogy Edina beleírta ezt ebbe a mesekönyvbe, hiszen néha a kicsik tudnak a legkegyetlenebbek lenni. Sajnos az iskolai zaklatás minden intézményben és minden korosztályban jelen lehet, amelyet nehéz felismerni, hiszen sok esetben ilyenkor bezárkóznak a zaklatott felek és nem mernek segítséget kérni, mint ahogy azt Lona esetében is láthatjuk. Ám szerencsére a lajhárunk időközben igaz barátokra talál, és rájön, hogy sokkal többet ér annál, mintsem, hogy mások elismeréséért hajtson. Ám sajnos a való életben nem mindig végződik ilyen boldogan egy-egy szituáció, éppen ezért is tartom fontosnak, hogy mindezekre felhívja a figyelmet az írónő.

A kötetben nagy szerepet kap még napjaink egyik legnépszerűbb közösségi portála is, az instagram, ahol karaktereink előszeretettel élik az életüket. Ez a könyv is jó példa arra, hogy nem szabad a fiatal generációt felügyelet nélkül hagyni az interneten garázdálkodni, hiszen könnyű átesni a ló túloldalára. Pozitívum volt azonban Bensőséges Beni, aki a hírnevét egy nemes cél elérése érdekében veti be.

Egy másik nagyon fontos téma, amely Pedró bácsi kapcsán bontakozik ki igazán az, hogy ne ítéljünk első látásra. Sokszor több van a dolgok mögött, mint mi azt elsőre gondolnánk, és más perspektívába helyezve egy-egy személyt a korábbi bűntett tűnhet egy kétségbeesett lajhár mentőakciójaként is. Apropó, Pedró bácsi. Nagyon szeretem a karakterét, megtestesíti a (látszólag) gondtalan egzotikus életet, amely egy üde színfolt a szürke hétköznapokban. És ne feledjük, hogy pura vida!

Ez a kötet számomra egy igazi öröm olvasmány, hiszen szinte végig mosolyogtam olvasás közben. Imádom Lona karakterét és a családját, azt, ahogyan adaptálódtak az emberek közé. Vicces, aranyos, tökéletes olvasmány egy kikapcsolódós délutánhoz, vagy pedig a gyerekek számára, hiszen minden aranyossága ellenére bőven van mondanivalója. Bátran tudom ajánlani mindenkinek.

Ti olvastátok már Lona történetét? Ha még nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, a bejegyzés középpontjában pedig Bella Swift mesekönyve áll, melynek címe: A kiskutya, aki unikornis akart lenni.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek! A bejegyzésem a Prológus Mesék hete projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Mindig légy önmagad – kivéve, ha lehetsz unikornis is!

Milli, a mopsz épp karácsony előtt veszíti el az otthonát, de szerencsére Anna családja befogadja egy hétre. A játékos kedvű kiskutya nagyon megszereti Annát, és nagyon szeretne örökre vele maradni. De Anna nem vágyik kutyára – ő egy unikornist szeretne, legalábbis Milli szerint.

Sikerül-e Millinek unikornissá változnia? Ha rájönne, mit kell ehhez tennie, akkor talán valóra válhatna az álma, hogy otthonra találjon.

A kötetről:

Bella Swift másik mesekönyve után (A láma, aki koszorúslány lett) nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném a többi magyarul megjelent történetét is. A kiskutya, aki unikornis akart lenni egy rendkívül édes, aranyos kötet, amely mélyebb tartalmakat is hordoz.

Milli a kis mopsz egész életében arról álmodozott, hogy szerető családhoz kerül, ahol a legboldogabb kiskutya lesz a földkerekségen. Ám sajnos nem így alakult az élete, az első gazdája épp karácsony előtt tette ki egy menhelyre. Milli kicsi szíve összetört, míg nem egy véletlen szerencsének köszönhetően megismerni Annát és a családját, akik befogadják a kiskutyát karácsonyig. A cél egyértelmű: el kell érnie Millinek, hogy megszeressék, és örökre Annáékkal maradhasson.

Mint említettem, számos mélysége is van a történetnek, és úgy érzem, hogy nekem is beszélnem kell ezekről. Az első, és legfontosabb, hogy bizony a kutya tartás nem gyerekjáték. A karácsonyra kapott kisállatok valódi élőlények, akik nem csak aranyosak, de bizony számos galibát is tudnak okozni. Milli előző gazdája is inkább divatból tartotta a kiskutyát, hiszen milyen jól mutatott a táskájában! Sajnos úgy érzem, hogy manapság is még mindig terítéken van ez a téma. Egy kutya nem egy divat eszköz, nem egy játék, hanem igenis nevelni kell, gondoskodni róla, és nem az első adandó alkalommal másnak odaadni vagy éppenséggel egy menhelynek. Milli volt gazdája nem tudott felnőni a feladathoz -bár véleményem szerint nem is akart-, ezzel pedig összetörte a kiskutya szívét. Viszont, hogy ne csak a rossz oldalát nézzem a dolgoknak: ha Milli nem kerül menhelyre, akkor soha nem találkozik Annáékkal, akik személyében egy rendkívül aranyos, megértő és segítőkész családot ismer meg.

A másik fontos téma, amelyet ki szeretnék emelni, és amelyről ez a könyv is mesél nekünk, az az önelfogadás. Ne akarj más lenni, ne akard azt, hogy az alakításodért szeressenek, hanem önmagadért. Milli úgy gondolja, hogy ő csak akkor maradhat a családnál, csak akkor fogják szeretni, ha olyan lesz, mint a tv-ben is látható híres-neves unikornis, Csillámka. Mindent megtesz annak érdekében, hogy hasonlítson az állatra, amelynek köszönhetően egyre csak több galibát okoz. A könyv előrehaladtával Millinek rá kell döbbennie, hogy ő nem tud olyan lenni, mint Csillámka, ezért valószínűleg nem fog kelleni Annának és a családjának. A célját így sem adja fel, de vajon van esély arra, hogy megszeressék Millit? Vagy talán újra egy menhelyre kerül?

A mesekönyvben szerepet kap a szeretett állat elvesztésének a feldolgozása, amelyet már sajnos nekem is többször meg kellett tapasztalnom. Ez egy nagyon nehéz és fájdalmas folyamat, hiszen egy ilyen nagy trauma után nehéz kinyitni a szívünket egy másik eb felé, mivel akaratlanul is bennünk van a tudat, hogy semmi nem tart örökké. Anna és a családja is ezzel küzd. Meg kell tanulniuk elfogadni azt,  hogy a szeretett kisállatuk már nincs többé közöttük, és meg kell tanulniuk újra bizalommal és szeretettel fordulni egy reményvesztett kiskutya felé.

Úgy gondolom, hogy ez a kötet az aranyos mondanivaló mellett nagyszerű tanító szándékkal is bír, hiszen egy kiskutya szemén keresztül láthatjuk az álmait, a vágyait és a kudarcait. Sok kutyát nevelő vagy kutyát óhajtó kislány így jobban megértheti, hogy mekkora felelősség is egy állat felnevelése, és lehet, hogy mi ember szemmel úgy ítéljük meg, hogy rosszul viselkedett a kutya, hogy rosszat tett, de az ő szemében ez csak egy figyelemfelhívás, hogy szeressük.

Nagyon boldog vagyok, amiért elolvastam ezt a könyvet, igazi emlékezetes olvasmány, amelynél garantált a lélekmelengetés. Nagyon várom már, hogy a kezeim között tudhassam a folytatást is, hiszen érdekel, hogy miképp folytatódnak Milli kalandjai.

Ti olvastátok már a kötetet? Hogy tetszett nektek?

Ha szeretnétek megvásárolni, akkor erre a linkre kattintva megtehetitek.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Bella Swift: A ​láma, aki koszorúslány lett

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Bella Swift legújabb mesekönyve áll, melynek címe: A láma, aki koszorúslány lett. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek!

A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Esküvői örömök és láma-dráma! Koszorúslány kerestetik? Nem prob-láma! Itt van Lulu, a láma, szolgálatára! Az Almafa tanya bajban van! De Jakab gazda még megmentheti egy igazi tanyasi lagzival. Csakhogy az ifjú pár egyedül nem boldogul. Így Lulu, a láma intézi a tortát. Meg a virágokat. Sőt, koszorúslánynak is örömmel felcsap! Legjobb barátja, a kis Avani segítségével munkához lát, de képes lesz-e megmenteni a menyegzőt – és az Almafa tanyát?

-Mókás és szívmelengető történet egy lelkes kis lámáról;

-Arról, hogy miért jó másokon segíteni;

-Holly Webb és Dick King-Smith rajongóinak;

-Megható mese telis-tele egyszerű, ám nagyszerű igazságokkal;

-Magával ragadó szöveg, rövid fejezetekkel és rajzokkal

A könyvről:

Bevallom, nem mostanában olvastam utoljára mesekönyvet, de már a fülszöveget látva is egy eszméletlen cuki történetre számítottam, így nem is volt kérdés, hogy sorra fog kerülni nálam ez a kötet. Szerencsére hozta a hozzá fűzött reményeket, és egy igazán lélekmelengető olvasmányt tudhatok magam mögött, amely nem csak a bájával ragadja meg az olvasót, hanem a mondanivalójával is.

Lulu egy balszerencsés láma. Bármihez is hozzáér, az összetörik és sajnos nem minden jó szándékú cselekedete úgy sül el, ahogy ő tervezte. Az Almafa tanyán viszonylag nyugodtan él Lulu a társaival, a mindennapok szürke világát próbálva megszínesíteni. Egy nap azonban új emberek költöznek a szomszédba, amely nem csak Lulu életére lesz hatással, hanem az Almafa tanya többi lakójára is. 

Nagyon szeretem, ha egy mese több jelentést is hordoz, ha árnyaltan vagy részletesen, de több fontos dologra is kitér. Nem volt ez másképp itt sem, hiszen az aranyos gondolatok között olyan komoly témákról is olvashattunk, mint az iskolai zaklatás, a gyász és a veszteség feldolgozása, a bizalom kiépülése és remény egy új, szebb jövőre. 

A karakterek kidolgozottak voltak, humorosak és szerethetőek, gondoljunk csak a kis bárány Bercire, akinek az összes jelentét imádtam, vagy Avanira, a szomszéd kislányra, aki komoly megpróbáltatásokon megy keresztül, de Lulu segítségével sikerül átlendülni azokon, vagy Jakab gazdára, aki megtanulja újra kinyitni a szívét a kedves dolgok és személyek felé. 

Nagyon tetszett az, amit kitaláltak az Almafa tanya megmentésére, azt pedig pláne imádtam, hogy Lulu ebben milyen fontos szerepet vállalt. Nem volt semmi sem zökkenőmentes, így ez a mese arra is felkészíti a fiatalokat, hogy nem szabad az első próbálkozások után feladni, hanem igenis küzdeni kell a céljaink eléréséért, és lehet, hogy ez nem lesz rögtön gyors vagy látványos, de a végeredményért megéri.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a mesekönyv az idei év egyik kedvenc olvasmánya lett a számomra. Nem olyan hosszú, nagy betűmérettel van nyomtatva, aranyos illusztrációkkal tarkítva, így a kicsik számára még élvezetesebbé válhat az olvasása, de én bátran ajánlom minden korosztálynak, hiszen úgy gondolom, hogy a mesékből nem lehet kinőni, pláne egy ilyen aranyos és tanulságos történetből. Ezek után biztos, hogy el fogom olvasni Bella Swift másik könyvét is, melynek címe: A kiskutya, aki unikornis akart lenni.

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles. Instagram: dsheavenofbooks

Ti olvastátok már valamelyik történetét az írónőnek? Melyik tetszett jobban?:)

A kötet pedig megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka