Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona

A mai értékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak.

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmazhat a korábbi kötetekre nézve!

Fülszöveg:

Hajoljatok meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…

Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…

Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.

AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…

Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.

A SZERELMES ÉS A TÁRS…

Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.

ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…

A könyvről:

Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozata különösen közel áll a szívemhez, számomra abszolút megidézi az Üvegtrón és az ACOTAR olvasása okozta kellemes pillanatokat, így mindig olyan érzésem van, minta kicsit visszakapnék valamit a múltból. Az előző két részt az apróbb hibái ellenére is nagyon szerettem, így valószínűleg nem okozok meglepetést ha azt írom, hogy izgatottan vártam a folytatást. Őszinte leszek, amikor leültem olvasni a regényt, szinte nem is emlékeztem már az előzmények részleteire, de ahogy haladtam előre a történettel, szépen lassan beugrottak a korábban olvasottak.

Hogy miért is szeretem annyira ezt a sorozatot? A legapróbb részletekig kidolgozott világ, amely izgalmas cselekménnyel bír, a karakterek érdekesek, árnyaltak, rengeteg apró titok lappang körülöttük, amelyek mindig a legmegfelelőbb pillanatokban derülnek ki, ezáltal csúcspontokat kreálva. A mellékszereplők szintén nagy gonddal lettek megalkotva, így mindig van, aki meglepetést okozzon – akár negatív, akár pozitív értelemben. Bár klisés jelenetekből sincs hiány, mégis, ez egyáltalán nem zavaró számomra, és a sorozat teljesen belopta magát a szívembe.

Ez a kötet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért – szó szerint ugyanabban a jelenetben. Először csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik, de ahogyan olvastam a sorokat, egyre izgatottabb lettem. A kezdés nagyon erőteljes, amely tovább gyűrűződött, és a 100. oldal környékén egy szintén erőteljes jelenetsorral találkozhattunk, viszont utána kicsit laposodott a történet, hogy aztán a végén újra felpörögjön minden és leessen az állam - nem is egyszer. Tudom, hogy sokan azt szeretik, ha konstans izgalmas a cselekmény, de úgy érzem, hogy jelen esetben sokat adtak a kissé unalmasabb oldalakon történtek is, hiszen mind Poppy útkeresését mutatták be, na meg persze a Casteel-lel való viszonyát. Magának a regénynek is ez a központi témája: hogy pontosan kicsoda Poppy, ez a kezdetben fátyollal letakart és mások által irányított lány, aki most már királynőként pompázik. Milyen vér folyik az ereiben, pontosan mi történt a családjával, és milyen rejtélyek lappanganak még körülötte, amelyekre az olvasó sem gondolt volna. Poppy felnőtt a feladathoz, egyre bátrabb, egyre inkább tisztában van önmagával és egyre jobban ki tud állni az igaza és az érzései mellett. Büszke vagyok rá, hogy honnan indult, és milyen messzire jutott. Rendkívül izgalmas volt, ahogyan Poppy sorra derítette ki az apróbb részleteket önmagával kapcsolatban, de az is igaz, hogy egy kicsit elnyújtottra sikeredett ez a rész.

A kedvenc karaktereim továbbra is Poppy, Casteel na meg persze Kieran. Poppy és férje, Casteel kapcsolata tovább mélyült, szívmelengető volt olvasni, hogy mindig, minden helyzetben számíthattak egymásra, és egy olyan mély érzelmi kötelék alakult ki kettejük között, amelyre minden olvasó vágyik. Már nem kellett a varázserejére támaszkodnia, olvasni Casteel érzéseiben, hiszen mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez őszinte szerelem. Casteel soha nem akarta ketrecbe zárni Poppyt, hanem mindig megadta neki a lehetőséget, hogy saját maga döntsön és ha szükség kívánja, védje meg magát. Kicsit azért el tudtam volna viselni több Casteel jelenetet is, ahol ő dominál, de megértettem, hogy most más szerep hárult rá. Poppy és Kieran párbeszédei továbbra is rendkívül szórakoztatóak voltak, Kieran számomra egy jolly joker karakter, akit nem tudok nem kedvelni, és akin mindig rendkívül jól szórakozom. 

A világfelépítés tovább folytatódott ebben a kötetben, sok újabb apróbb részletet tudtunk meg, sok minden került a helyére a fejemben, és újdonságokból sem volt hiány. Én kifejezetten szeretem, ahogy a szerző egyre bővíti a világot, és mindig tartogat valamilyen meglepetést, de az is igaz, hogy a 3. kötet végére már szeretném egyben látni az egészet, de úgy érzem, hogy még mindig nem olvashattunk mindent.

Összességében továbbra is imádom ezt a Vér és hamu könyveket, bár ez a rész sem volt tökéletes, mégsem tudok nem szeretettel gondolni rá. Ez a sorozat jelenleg abszolút az egyik kedvenc fantasy világom, a folytatást pedig már most tűkön ülve várom. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogatnak még Poppy kalandjai.

„Ő volt nekem az első.

A testőröm.

A barátom.

Az árulóm.

A társam.

A férjem.

A szívtársam.

A mindenem.

Casteel Da’Neer meghajolt előttem, és úgy nézett rám, mintha én lennék az egyetlen ember az egész királyságban..”

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Vér és hamu

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Lauren Asher: The Fine Print – Az apró betűs rész

A mai értékelés középpontjában Lauren Asher The Fine Print – Az apró betűs rész című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Rowan már régóta nem hisz a szerelemben – Zahra mégis tökéletesnek látszik. Valódivá válhat a mesés kapcsolat, ami közöttük szövődött?

ROWAN

Tündérmesékben utazom: vidámparkokban, produkciós cégekben, ötcsillagos hotelekben. Hatalmas vagyonhoz jutok, ha rájövök, hogyan újítsam meg nagyapám vidámparkját, a Dreamlandet. Elméletben jó ötletnek tűnt felvenni Zahrát, hogy a kreatív ötleteivel segítsen, de aztán megcsókoltam. És álnéven írtam neki üzenetet. Minden a feje tetejére állt, és mire rájöttem, hogy hibáztam, már késő volt. A magamfajtáknak nem jut happy end. A mi végzetünk az, hogy tönkretegyük a saját boldogságunkat.

ZAHRA

Részegen kritizáltam a Dreamland legdrágább attrakcióját, úgyhogy biztosra vettem, másnap kirúgnak. Ehelyett Rowan Kane álommunkát ajánlott nekem. Hogy mi ebben a csapda? Nos, a világ legszörnyűbb főnöke: Rowan goromba és elérhetetlen, de a szívemet ez nem érdekelte. Legalábbis addig, amíg rá nem jöttem a titkára. Meg kell mutatnom egy milliárdosnak, hogy a pénz nem old meg mindent. Főképp nem a kettőnk kapcsolatát.

Vajon Rowan képes új esélyt kérni? És Zahra mer még hinni neki? És mindeközben sikerül megújítani a Dreamlandet, azaz teljesíteni a nagyapa végakaratát?

Egy különleges helyszín, egy szerethető szereplőpáros és egy hatalmas siker, ami a TikTokon is hódít.

Tarts a szereplőinkkel egy mesés helyszínre, és láss a tündérmese mögé!

A könyvről:

2024 májusára eljutottam arra a pontra, hogy rengeteg könyvet olvastam el a BookTok ajánlások miatt, ez alól Az apró betűs rész sem képez kivételt. Mint tudjátok, a szívem csücske a Könyvmolyképző rubin pöttyös kategóriája, a legtöbb kedvencem bizony innen került ki, így igen nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a regénynek, legnagyobb örömömre pedig nem kellett csalódnom.

Rowan nagyapja végrendeletében meghagyta, hogy mindhárom unokája végezze el a maga feladatát a Dreamland vidámparkban, és vigyék tovább a családi örökséget. Rowannak minél hamarabb meg kell újítania a vidámparkot, izgalmas attrakciókkal és ötletekkel kell előállnia, de ez nehezebb, mint elsőre gondolta. Szerencsére ott van Zahra, akivel mindenben szöges ellentétei egymásnak, de két dolog tagadhatatlan: a nőnek zseniális ötletei vannak, amelyek nagy segítséget nyújtanak Rowannak, na meg persze a szikrák, amelyek egyre erősebben pattognak kettejük között. De vajon lehet közös jövőjük?

Hatalmas kedvenceim a grumpy és sunshine típusú történetek, van valami különleges a morcos, undok, sosem mosolygó, a jókedvet hírből sem ismerő és a mindig pozitív, sugárzó, vidám személyiség egymásra találásában, ráadásul mindez egy munkahelyi környezetbe csomagolva. Rowan és Zahra tökéletesen hozták a toposzra jellemző személyiségjegyeket, én pedig rendkívül élveztem amikor ez a két különböző személyiség összeütközött egymással, majd szépen lassan rájöttek, hogy bizony tökéletesen kiegészítik a másikat. Ami pozitívum, hogy számomra Rowan nem megközelíthetetlen, bunkó és ki-ha-nem-én módon volt morcos és kicsit megfejthetetlen karakter, hanem pont emberi tudott maradni és nem csúszott át a határvonalon. Nem volt könnyű dolga, hiszen a múltban számtalan sérülés és családi trauma érte, amelyek mind hatással voltak a felnőttkori lényére. Sok mindent kellett feldolgoznia és megváltoztatnia a szemléletmódjában, de szerencsére nem kellett mindennel egyedül megbirkóznia. Imádtam Zahrával a párosukat, rengeteget mosolyogtam a humoros párbeszédeiken, na meg persze borzasztóan izgultam értük. Az egymásra találásuk nem volt sem túl gyors, sem túl lassú, és bár az első csók viszonylag hamar elcsattant, a kapcsolatuk kiteljesedésére kicsit várni kellett, míg jobban megismerik egymást. Számomra ez az egész rendkívül életszerű volt, a dinamika tökéletesen működött közöttük, a szikrák csak úgy pattogtak, a spicy részek pedig tényleg spicyk voltak. Persze a regény végi dráma sem maradhatott el, de ettől csak még édesebb lett a történet lezárása. A szerelmi szál mellett nagyon tetszett, hogy a testvéri kapcsolatok is nagy szerepet kaptak a kötetben: Rowan bár nem ápol igazán szoros viszonyt a testvéreivel, de mégis számíthatnak egymásra, Zahra húgán keresztül pedig betekintést kaphattunk egy Down szindrómával küzdő fiatal lány életébe. Örülök, hogy a szerző belefoglalta a történetbe ezt a reprezentációt, ezáltal tovább mélyítve a mondanivalót.

Muszáj megemlítenem, hogy mennyire imádtam a helyszínt. Soha nem olvastam még vidámparkban játszódó történetet, ez pedig üdítően hatott. Na persze nem volt minden csupa móka és kacagás, hiszen az alkalmazottak helyzete közel sem rózsás, de szerencsére idővel Rowan rájött, hogy más emberek életére is hatással van, és bizony jobban kell bánnia az alkalmazottakkal.

Eszméletlenül várom a folytatást, biztos vagyok benne, hogy a másik két testvér történetét is olvasni fogom. Bátran ajánlom, ha szeretnél egy kicsit különlegesebb helyszínen játszódó, igazán könnyed és szerethető new adult romantikust olvasni.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: The fine print 

Köszönöm, hogy velem tartottál,

Dorka

Könyvértékelés - Bea Fitzgerald: Girl, Goddess, Queen - Pokolba a szerelemmel

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Menő Könyvek jóvoltából lehetőségem adódott előolvasni a Girl, Goddess, Queen című könyvet, most pedig érkezem az értékelésemmel. Köszönöm szépen a lehetőséget!

Fülszöveg:

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

A könyvről:

Nem sok Perszephoné és Hádész retellinget olvastam eddig, de a Girl, Goddess, Queen határozottan a kedvencem lett. Istenek, nimfák, hatalom, kegyetlenség, szeretet, kedvesség és félelem - ebben a regényben minden adott ahhoz, hogy elrabolja az olvasó szívét.

A házasságra kényszerülő Perszephoné elkeseredettségében olyat tesz, amelyet senki sem feltételezett volna: leugrik az Alvilágba, hogy időt nyerjen és megváltoztassa a sorsát. Ám azt még ő sem sejti, hogy mi mindent tartogat számára az Alvilág, na meg persze Hádész.

Perszephoné egy hihetetlenül erős női karakter, aki tudja, hogy mit szeretne, és az önsajnáltatás helyett tesz is a céljai elérése érdekében. Ebben a retellingben ő nem egy szelíd, gyámoltalan kislány, hanem pont ellenkezőleg: hatalomra vágyik, és ezt nem fél mások tudtára adni. A legelső másodperctől fogva annak szentelte az idejét, hogy segítsen az Alvilágban, és mindezek közben szépen, fokozatosan ráébredt, hogy mekkora erő rejtőzik benne valójában. Céltudatos és domináló személyiség, egy valódi istennő. Hádész karakterében pedig egy sokkal érzékenyebb és kedvesebb istent ismertem meg, mint amire számítottam. Tökéletesen kiegészítették egymást, amíg Perszephoné fel akarta szántani a világot, addig Hádész mindenben támogatta őt. Tetszett, hogy nem rögtön az első másodpercben szerettek egymásba, hanem szépen lassan, miközben megismerték a másik valódi személyiségét és motivációit. Imádtam a párosukat, az éles szóváltásokat és a bensőséges pillanatokat. Az otthont, amelyet együtt teremtettek.

„– Majd együtt megbirkózunk vele.

– Nem, nem fogunk. Másként látjuk a dolgokat.

– Rendben. Akkor majd tartom a virágaidat, amíg darabokra szaggatod a világot – veti fel.”

A könyvben nagy szerepet kapott a család, különösen az anya-lánya kapcsolat. Míg Démétér mindent a lánya védelme érdekében tett, addig Perszephoné ezt egy ketrecként élte meg: fojtogatta mindaz, amit az anyja védelemnek szánt, ez pedig egy mélyebb konfliktushoz vezetett kettejük között. Az ő kapcsolatuk tökéletesen bemutatta, hogy mennyire fontos a kommunikáció, a másik nézőpontjának a megismerése, hiszen csak ez vezethet pozitív változásokhoz. Perszephoné az első pillanattól kezdve ellentétben állt az apjával, Hádésszal, aki nem csak a világot, de a lányát is uralni szeretné, és ennek érdekében nem riad vissza semmitől. Kegyetlen, hűvös, a szeretetet hírből sem ismeri, de legfőképpen: félti a hatalmát, így tudja, hogy Perszephoné veszélyt jelent rá. Míg Démétér a szerető, ám néha rosszul döntő anyát testesíti meg, addig Hádész a nem létező apát, a kegyetlen zsarnokot, az istenek királyát.

„Anyám azt mondta, a biztonságom azon múlik, mennyire félnek. Szóval, ha adnom kell valamit az isteneknek, amitől félhetnek, hát, legyen.

Magát a Poklot kínálom fel nekik.”

A főbb karakterek mellett nagyon érdekes és színes egyéniségekkel találkozhattunk: megismerhettünk számtalan istent és istennőt, nimfát, és egyéb természetfeletti erőt, ők pedig mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a történet ennyire élvezetes legyen. A mellékszereplők közül egyértelműen a Sztüx volt a kedvencem, ez a humoros és erőteljes lény, aki Perszephoné egyik nagy támasza volt. A leírások szemléletesek, az írásmód magával ragadó, a cselekmény izgalmas – Ez egy teljesen új Perszephoné és Hádész értelmezés, amely a legelső oldaltól kezdve rabul ejtett, és nem engedett szabadulni. Egyaránt aranyos, kedves, vicces és kellően sötét – a szerző rendkívül jól eltalálta az arányokat.

A Girl, Goddess, Queen egy szerethető ifjúsági retelling, amely biztos vagyok benne, hogy sokak szívét elnyeri majd. Ha szereted az erős női karakterekkel dolgozó feminista történeteket, akkor ne hagyd ki ezt a regényt.

Tervezed olvasni a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Girl, Goddess, Queen

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: Reminders of Him – Emlékek róla

A mai értékelés középpontjában Colleen Hoover Reminders of Him – Emlékek róla című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négyéves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől, bármennyire keményen dolgozik is azon, hogy bizonyítson.

Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához. Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.

A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.

Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?

A könyvről:

Colleen Hoover már rengeteg alkalommal bebizonyította, hogy zseniális történeteket alkot, ennek köszönhetően pedig már hosszú évek óta a kedvenc íróim között tartom számon. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy bármit is olvasok tőle, az hatással lesz rám, összetöri a szívemet, reményt ad, ráadásul rengeteg tanulságos, fájdalmas és igaz gondolat lakozik a sorok között. Az Emlékek róla az a történet, amelynek eszméletlenül vártam már a megjelenését, és biztos voltam benne, hogy nagyon megterhelő lesz érzelmileg - ez valóban így is lett. Ez a könyv egy újabb lenyűgöző alkotás, amelyen sírtam, mosolyogtam, és amely egyszerre törte össze és gyógyította meg a szívemet. Röviden: működött a Colleen Hoover varázs.

Az alaptörténet szerint Kenna öt évet börtönben töltött gondatlanságból elkövetett emberölésért, a börtön kezdetén pedig életet adott a kislányának. Öt évvel később, a szabadulása után visszatér a városba, ahol a tragédia történt, és nem titkolt célja, hogy szeretne a lánya életének a része lenni. Senki sem nézi jó szemmel a börtöntöltelék, a "gyilkos" felbukkanását, és minden követ megmozgatnak, hogy távol tartsák őket egymástól. Ledger azonban akaratlanul is egyre közelebb kerül a lányhoz, ezzel pedig olyan veszélyes terepre merészkedik, amelynek következtében elveszíthet mindent, ami eddig fontos volt számára. A vonzalomnak azonban nehéz ellenállni, és amikor Ledger megismeri Kenna igazi arcát, már tudja: bajban van.

Nem túlzok, amikor azt írom, hogy már az első fejezet hatott rám. Ez a könyv a legelső soroktól kezdve magába szippantott, és nem engedett szabadulni. A szívem szakadt meg Kennáért, ezért a fiatal lányért, aki mindent elveszített, de közben kíváncsi is voltam, hogy pontosan mi történt. Tudtam, hogy itt semmi sem fekete és fehér, én pedig alig vártam, hogy kiderüljön minden apró részlet, és végre átfogó képet kapjak. Könnyű volt Kenna karakterét megkedvelni, aki a börtönben töltött évek után is csak egy valamire vágyott: hogy a lánya mellett lehessen. Nagyon tetszett, hogy mennyit küzdött a lányáért és nem hagyta, hogy bármi is eltántorítsa a céljától. Az érem másik oldala is jelen volt, hiszen a váltott szemszögnek köszönhetően beleshettünk Ledger gondolataiba is, a kezdeti ellenállás és a Kennától való távolságtartás pedig teljesen érthető volt szerintem. Mindenki a legjobbat akarta a kislánynak, és Ledger valamint a Diem nagyszülei szemszögéből nézve ez nem Kennát jelentette.

A kötet részletekig menően beleáll a témába, hogy vajon egy börtönből frissen szabadult fiatal nőnek mik a kilátásai, milyen jogai vannak, és hogy mennyire nehéz boldogulnia, és akárhányszor abban reménykedett, hogy ez az ajtó most kinyílik, végül csak felszereltek rá egy újabb zárat. Ez a téma biztos vagyok benne, hogy más olvasókból is kettős érzelmeket vált ki, hiszen mint írtam, egyszerűen nem fekete és fehér, de ebben a kontextusban és a történteket ismerve és nem tudtam nem szurkolni Kennának. Annyi fájdalom, annyi megsebzett pillanat, és ő kitartott, ezzel pedig bizonyította, hogy mennyire erős valójában.

A karakterek árnyaltak, itt senki sem egysíkú, hanem mindenki tulajdonságok igen széles skáláját hordozza magában, és ez tette őket igazán emberivé. Teljesen el tudtam képzelni, hogy akár Kenna, akár Ledge, vagy a mellékszereplők valós személyek lehetnek, egy könyvben pedig én különösen fontosnak tartom a jól kidolgozott, valósághű karaktereket. A romantikus szálat nem éreztem túlzásnak, a szerző ebben is jól megtalálta az arányokat, és abszolút hiteles volt számomra Kenna és Ledger kapcsolata.

Ez a regény összetört, megsiratott, de egyben reménnyel is eltöltött. Számos jelenet volt, amelyeknél összeszorult a szívem, majd megint számos, amikor kioldódott a csomó. Ha valaki szeretne részt venni egy igazi érzelmi hullámvasúton, akkor ez a könyv jó választás lehet. Én elsősorban felnőtt olvasóknak ajánlom, hiszen a benne megfogalmazott témák igényelnek egy bizonyos érzelmi intelligenciát és egy érettebb nézőpontot. Colleen Hoover nem tud rosszat írni, ezt már sokszor bebizonyította az elmúlt 9 évben, én pedig kíváncsian várom, hogy mi mindent tartogat még számomra.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: Emlékek róla

Köszönöm, hogy velem tartottál,

Dorka

Könyvértékelés - Charlie Mackesy: A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló

A mai értékelés középpontjában Charlie Mackesy A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló című kötete áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Egyetemes, szívmelengető mese, ami egyaránt szól idősekhez és fiatalokhoz.

Egy kíváncsi kisfiú, egy mohó, élettel teli vakond, egy nehézségektől megviselt róka és egy bölcs, szelíd ló barátsága. Ők négyen felfedezik a nagyvilágot. Kérdéseket tesznek fel egymásnak. Viharokat élnek át együtt. Megtanulnak szeretni.

Ez a könyv óda az ártatlansághoz és a kedvességhez, olyan élettanulságok gyűjteménye, ami már milliók szívét érintette meg.

A könyvről:

Mindig is imádtam a hasonló köteteket, amelyek nem esnek túlzásokba: egyszerű történettel, de mély mondanivalóval rendelkeznek, az illusztrációk pedig még inkább segítenek elmerülni ebben a világban. A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló egy szívmelengető mese szeretetről, bátorságról, önmagunk megismeréséről, barátságról és a megtett útról. A könyvből rövid animációs film is készült, amelyet bár még nem láttam, de az alapanyag miatt talán nem is meglepő, hogy elnyerte az Oscar-díjat.

Legyen szó egy fárasztó napról, egy rossz időszakról, de elmerülni ebben a kötetben határozottan kirángat a monotonitásból, feltölt lelkileg, és egy olyan pluszt ad, amely örök érvényű, és amely örökké velünk marad. A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló tipikusan az az olvasmány, amelyet rengetegszer elő lehet venni, és mindig mély hatást fog gyakorolni ránk, mindig lesz valamilyen új tanítása, amelyet aktuálisan fontos, hogy halljunk. Ahogy a szerző is megfogalmazta, ezekbe a karakterekbe mi olvasók valószínűleg még többet látunk, mint amennyit ő megteremtett, és ez fantasztikus: mindenki hozzá tudja adni a saját tapasztalatait, a saját világlátását a történethez, éppen ezért mindenki számára kicsit személyre szabott az élmény.

Részlet a könyvből

A kötet egyik fő mondanivalója, hogy senki se ítéljen első látásra: gondoljunk csak a kicsi Vakondra, aki nagy dolgokra hivatott, és akinek mindig van ideje egy (vagy kettő) sütire, hiszen az élet sokkal szebb, ha adunk hozzá egy kis élvezetet. Tetszett, hogy nem riadt meg a Rókától, épp ellenkezőleg, segített neki, a jó tette és bátorsága pedig viszonzásra talált. A Vakond testesíti meg a bölcsességet, szavaival gyakran segít társainak meglátni a világ szépségeit. A Róka első pillantásra egy veszélyes vadállatnak tűnhet, de bebizonyította, hogy mennyire szelíd valójában, aki ritkán szólal meg, de amikor megteszi, akkor az sokat jelent. A Kisfiú kicsit elveszett, nehezen találja a helyét, de barátainak köszönhetően hamar ráeszmél, hogy a szeretet és a barátság ereje mindent felülír. A Ló megtestesíti a kedvességet, barátai támogatásainak köszönhetően pedig felülkerekedik a félelmén és képes megmutatni a valódi énjét. Négyen együtt egy családot alkotnak: szeretik és támogatják egymást, segítenek pozitívabban szemlélni a világot és olyan útravalót adni, amelyen hosszan el lehet gondolkodni. A kötet tele van teljesen új, máshol nem hallott gondolatokkal? Nincs. Sok minden általános/sokat hallott tanulság, mégis, ahogy a szerző összefűzte őket egy történetté, valami többet teremtett.

Imádtam ezt a könyvet, amely abszolút mély hatást gyakorolt rám. Mindenkinek csak ajánlani tudom kortól függetlenül, hiszen ez egy örök érvényű mese, örök érvényű tanításokkal. 

A kötet megvásárolható ezen a linken:  A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: Utálom, hogy szeretlek

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood Utálom, hogy szeretlek című kötete áll, amely három novellát tartalmaz. Köszönöm a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Mara, Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…

Egy fedél alatt

Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.

Két emelet között

Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.

Fagypont alatt

Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.

A könyvről:

Ali Hazelwood egy zseni. Már egy ideje tudom, hogy nagy eséllyel a kedvenc íróim közé fog kerülni, az Utálom, hogy szeretlek pedig még tovább erősítette ezt az érzést. Számomra ő a STEM és a rom-komok királynője, egyszerűen imádom minden egyes megfogalmazott sorát. A történetei egyszerre szórakoztatóak, aranyosak, szenvedélyesek és tanulságosak, amelyek mindig kitérnek a STEM világában tapasztalt nemi egyenlőtlenségekre is. Ha agyalsz, hogy olvass-e tőle, akkor ne gondolkozz tovább, hanem tedd meg. Nem fogsz csalódni.

Az Utálom, hogy szeretlek három rövidebb történetet tár elénk. Kicsit aggódtam, hogy vajon mennyire fognak tetszeni, mennyire sikerül elmélyülnöm bennük a rövidség miatt, de jelentem: számomra tökéletesen kerek egészek voltak, amelyek így is a szívemhez nőttek. Amikor olvastam Mara és Liam történetét, úgy gondoltam, hogy nehéz lesz felülmúlni, de sikerült Sadie-nak és Eriknek, majd Hannahnak és Iannek. Mindhárom novella szépen építkezett, nagyon szerettem az elbeszélésmódjukat, ahogyan a szerkezetet is, hiszen mindegyik a jelen egy figyelemfelkeltő pillanatával indított, majd utána a jelen és múlt között váltakozva ismerhettük meg a cselekményt, ez pedig csak tovább fokozta az izgalmat.

Egy fedél alatt:

Hatalmas kedvenceim az enemies to lovers, a grumpy x sunshine és a kénytelenek együtt élni típusú történetek, szóval tudtam, hogy ez a kombináció ütős lesz. Liam eszméletlen cuki volt a maga csendes módján, imádtam, ahogy Marával szívatták egymást, majd a közös, kedves és szenvedélyes jeleneteiket még inkább. Nagyon jó párost alkottak, akik tökéletesen kiegészítették egymást – talán Helena is tudta, hogy ez bizony így lesz. 

Két emelet között:

Sadie és Erik kapcsolata elég gyorsan kialakult, de őszintén: ki tudna ellenállni egy ilyen viking típusú férfinak? Sadie egy kicsit bolondos volt a babonáival, de úgy éreztem, hogy mindez még ésszerű keretek között történt, mi pedig valljuk be: mindannyiunknak van valamilyen apró szokása  a nehéz helyzetek előtt. Kifejezetten tetszett a konfliktus is, majd annak a megoldása. Erik és Sadie párosát nem lehet nem kedvelni, azt pedig külön szeretném kiemelni, hogy mennyire szeretik a focit, Sadie kedvenc csapata pedig a Real Madrid, akik iránt szenvedélyesen rajongok immár több, mint egy évtizede.

Fagypont alatt:

Őszinte leszek, a legelső pillanattól kezdve sejtettem, hogy ez a novella lesz a kedvencem, valamiért vonzanak a hideg, téli napokon játszódó történetek, de a Nasa körítés is levett a lábamról, hiszen kicsit olyan volt, mintha az Eszméletlen szerelem világába térnék vissza. Remélem, hogy Hannah és Bee találkoztak valamilyen módon. Hannah egy tipikus kemény csaj, míg Ian egy számomra hatalmas pozitív meglepetés a kedves, odaadó szívével. Nagyon szeretem a hasonló kapcsolati dinamikákat, szóval nem is volt kérdés, hogy őket is imádni fogom. A végén pedig megmelengette a szívemet, hogy a három férfi milyen jóban lett egymással, ahogyan a Mara-Sadie-Hannah barátság is példaértékű.

Nagyon boldog vagyok, hogy olvastam ezt a kötetet, kíváncsian várom, hogy a jövőben mi mindent tartogat még számomra az írónő. Egy biztos: továbbra is olvasni szeretném a könyveit.

Olvastad már a regényt? Hogy tetszett?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Utálom, hogy szeretlek

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ana Huang: Twisted Love

A mai könyvértékelés középpontjában Ana Huang Twisted Love című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Egy repedés. Egy olvadás. És a szívében izzó tűz az egész világát felperzseli.

Alex Volkov igazi angyalarcú ördög, aki nem szabadulhat borzalmas múltjától. Egész életében egy rettenetes gyermekkori tragédia emléke kínozta, és miközben az üzleti életben elképesztő sikereket ért el, folyamatosan csak a bosszú járt a fejében. Nem sok ideje maradt a szív dolgaira. Amikor az élet úgy hozza, hogy neki kell vigyáznia a legjobb barátjának húgára, valami megmozdul a lelkében:

Ava Chen szabadlelkű fiatal lány, akit rémálmok gyötörnek, és akit egy olyan gyermekkor kísért, amelyre még csak emlékezni sem tud. De a fájdalmas múlt sem tudta megtörni: még mindig látja a szépséget a világban… és annak a férfinak a jeges külseje alatt is észreveszi az érző szívet, akit nem lenne szabad kívánnia.

A bátyja legjobb barátját.

A szomszédját.

Aki számára megváltás és végzet is egy személyben.

Az ő szerelmüknek nem lett volna szabad megtörténnie, mégis megtörtént. De olyan titkokat is a felszínre hozott, amelyek mindkettőjüket tönkretehetik, és persze mindent, ami fontos a számukra.

A kötetről:

Ha meg kellene mondanom, hogy melyik könyvet láttam a legtöbbször a TikTokon, akkor a válaszom egyértelműen a Twisted love lenne. Nem is meglepő tehát, hogy felkeltette az érdeklődésemet, a fülszöveg pedig meg is erősítette az elhatározásomat, hogy olvasni szeretném a regényt. 

A Twisted love alaptörténetét tekintve két fájdalmas múlttal rendelkező személy egymásra találását mutatja be, mindez pedig meg van spékelve egy kis maffia szállal. Ava bátyja egy évre elhagyja az országot, így a legjobb barátját, Alexet kéri meg, hogy vigyázzon a húgára, mivel tudja, hogy ő az egyetlen személy akiben megbízhat, és aki nem fog szemet vetni a lányra, azonban a számtalan közös pillanat hatására valami több alakul ki közöttük. De vajon ez a kapcsolódás igaz lehet? Vagy csak egy egyszerű fellángolás? Na és milyen hatással lesz a múltjuk a jelenükre? Sikerül válaszokat kapniuk a régóta dédelgetett kérdésekre? Ha pedig dönteni kell bosszú vagy szerelem között, vajon Alex mit választ?

Ava és Alex látszólag teljesen ellentétes karakterek: míg a lány mindenkiben a legjobbat látja és alapvetően pozitívan szemléli a világot, addig Alex nagyon is arrogáns és veszélyes, aki nem titkoltan szereti a játszmákat, de amint egyszer Ava vonzáskörzetébe kerül, akkor megváltoznak az ambíciói, és a legfontosabb számára a lány lesz. Szeretem a hasonló kapcsolati dinamikákat, amikor a rossz fiú beleszeret a jó lányba, szerintem mindig érdekes helyzeteket szül, az pedig pláne izgalmas, hogy vajon milyen mértékben változnak meg a karakterek egymásért. Ava és Alex összességében jó párost alkottak, bár elég klisés volt a kapcsolatuk alakulása, Alex pedig túlságosan birtokolni akarta Avát, na meg persze a sok dráma sem maradhatott el. Túl nagy karakterfejlődést nem figyelhettünk meg a regényben, de reménykedem, hogy a sorozat további részei ilyen téren összeszedettebbek lesznek. A mellékszereplők számomra mind érdekesek voltak, a folytatás tekintetében különösen Bridget és Rhys, valamint Jules és Josh történetére vagyok a leginkább kíváncsi.

Mint említettem, a könyvben megjelenik egy kis maffia szál is, amelyre én alapvetően nem számítottam, de egyértelműen plusz izgalmat adott, bár néha elég gyorsnak éreztem egy-egy fordulatot és csak kapkodtam a fejem. Kicsit érdekes volt belegondolnom, hogy Alex 26 évesen ennyi mindenkit tart az irányítása alatt, ha egy kicsit idősebb lett volna a karakter, vagy jobban ki lett volna fejtve, hogy pontosan mik vezettek idáig, akkor ez számomra hitelesebbnek érződött volna. Alex tettei sokszor megkérdőjelezhetőek voltak, borzasztó bűntényeket is elkövetett, amelyek miatt nem kapott büntetést, de mégsem éreztem azt, hogy a szerző helyesnek akarná beállítani ezeket a cselekedeteket, de tagadhatatlan, hogy Ava nem különösebben foglalkozott néhány rémes dologgal, amelyet Alex elkövetett.

Ami még számomra kicsit negatívum volt, az a kötet lezárása. Úgy éreztem, hogy túlságosan el lett húzva a cselekmény, és teljesen felesleges volt Alex részéről az a sok hazugság. Ha egy bizonyos jelenet során őszinte Avával, akkor sok szívfájdalmat megspórolhatott volna.

Összességében azt tudom mondani, hogy bár a Twisted love-val kapcsolatban kicsit vegyes érzéseim vannak, de mégis szeretném folytatni a sorozatot Ha valaki szereti a jó lány és rossz fiú párost felvonultató, fordulatos, izgalmas történeteket, és nem riad vissza a durvább jelenetektől, annak a Twisted love-ot ajánlani tudom.

Olvastad már a könyvet? Esetleg tervezed?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Twisted love

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Papp Dóra: Rúnatánc

A mai értékelés középpontjában Papp Dóra Rúnatánc című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadócsoportnak!

Fülszöveg:

A huszonnégy éves Szepes Norbert évek óta járja Európát – amióta a sorsfonalát szövő Nornák segítségével meghozta a döntést, hogy vándoréletet fog élni. Csakhogy a világjárvány a pogány csavargót is kihívás elé állítja, így Norbi kénytelen lehorgonyozni Berlinben. De nincs oka panaszra: imádja a munkáját, a csajok körében is elboldogul, a lakótársa pedig a legjobb barátja. Norbi hiába különc és tetovált, Európa bulifővárosában nála furább szerzetek is megfordulnak; mint a félig buddhista zenész, Daxten, aki mágnesként vonzza a magyar fiút.

Ám Norbi régi szerelme, Farkas Míra Berlinbe érkezik, és felforgatja a mindennapjait: a lány rátalál a fiú gyenge pontjára, aminek köze van egy norvég zenekarhoz, az arctetoválásokhoz és a lengyel erdőkhöz. És miközben a járvány az utolsókat rúgja, egy megkerülhetetlen mozgalom is felüti a fejét, amely árnyékként telepszik Norbiékra. Hiába robban be az éjszakai élet, Berlin graffitivel telepingált falain olyan sorsdöntő változások hagynak nyomot, melyekről Norbi istene, Tyr többet tud, mint bárki más.

A könyvről:

Körülbelül egy hónapja olvastam a Bolyongót, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Rúnatáncot is szeretném minél hamarabb sorra keríteni. A folytatásokkal kapcsolatban mindig bennem van a félelem, hogy vajon sikerül-e megugraniuk az első rész színvonalát, de jelentem, a Rúnatáncnak sikerült, sőt, felül is múlta azt. 

Bár a Bolyongót is nagyon szerettem, mégis, valahogy sokkal jobban tudtam kapcsolódni a 24 éves Norbival és a jelenlegi élethelyzetével. Ennek valószínűleg az lehet oka, hogy én is 24 éves vagyok jelenleg, a könyv fő témái pedig olyan események, amelyeket én is átéltem, ezáltal szintén adott egy közös pont. 

A Rúnatánc az elmúlt évek két fontos, az emberek életét megváltoztató eseményét dolgozza fel: a vírus hatását a mindennapokra és a szomszédságunkban zajló háborút. Ezek olyan témák, amelyekkel mindenki tud azonosulni, kapcsolódni és mindenkinek van egy saját verziója a történtekről. Érdekes volt számomra egy másik szemszögből is átélni az eseményeket, Norbin keresztül pedig úgy éreztem, hogy visszarepülök az időben egy szomorúbb, nyomottabb hangulatú periódusba, amikor még a házból is alig lehetett kilépni megszorítások nélkül. A könyv nagy erőssége ez a két téma, amely mindig ott van a háttérben (vagy éppenséggel a középpontban), mi pedig ennek köszönhetően megismerhetjük, hogy ez a kalandvágyó fiatalember miképpen vészeli át az embert próbáló időket.

A vírus és a háború mellett ez a regény egyaránt szól barátságokról, a zenéről, az újpogány lét velejáróiról és természetesen a szerelemről. Nagyon jó volt újra visszatérni a régi karakterekhez és újakat is megismerni. Norbi valamennyire megmaradt ugyanannak a hatalmas igazságérzettel megáldott fiúnak, aki korábban is volt, de mindeközben rengeteget fejlődött és változott. Érettebb lett, ez egyértelműen kirajzolódott a sorokat olvasva, az élethez való hozzáállása pedig továbbra is irigylésre méltó. Mírát is jó volt újra látni, örültem, hogy sikerült valóra váltani az álmai egy részét, az pedig megmelengette a szívemet, hogy még mindig milyen nagy összhang van kettejük között. Örültem, hogy végre jobban is megismerhettük Mikkót, akit azt hiszem, hogy lehetetlenség nem kedvelni, de hasonlóan érzek Daxtennel és Ingriddel kapcsolatban is. Szintén boldog vagyok, hogy Gabesz, ha csak a háttérben is, de jelen volt ebben a regényben. 

A szerelmi szál még az előző kötetnél is jobban tetszett, mivel különösen közel érzem magamhoz a második esély típusú történeteket. Bár őszinte leszek, sokáig bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy vajon mi lesz a végkifejlet, hogy ki felé húz Norbi vagy éppenséggel Míra szíve. Szerettem, hogy bizonytalanságban tartott az írónő, és sok mindenre csak később derült fény, így még izgalmasabbá téve a történetet. Nagyon drukkoltam, hogy Míra és Norbi újra egymásra találjanak, de hogy mi lett a történet vége, azt természetesen nem spoilerezem el.

Papp Dóra mindig egyedi karaktereket alkot, akik számomra is tudnak újat adni, az általa felépített világ és a benne található személyek pedig garantáltan hosszú ideig velünk maradnak. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de ugyanennyiszer is szomorodtam el. Ezzel a könyvvel az olvasó garantáltan felül egy érzelmi hullámvasútra, én pedig úgy érzem, hogy igazán ezzel a folytatással lett kerek Norbi története, aki már nem az útját kereső tinédzser, hanem végre megtalálta a helyét a világban.

Összességében azt tudom mondani, hogy akár az előzmény ismeretében, akár nélküle, de megéri elolvasni ezt a regényt. Az én szívemben különleges helyet foglal el, így nektek is bátran ajánlom. Még mindig nem egy szokványos történet, de pont ezért is annyira emlékezetes. Ez a könyv egyszerre tanulságos, szórakoztató, és szívfacsaró, amelyet megéri fellapozni.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Rúnatánc

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés | Teagan Hunter: Can't Text This – Nehogy megírd!

A mai értékelés középpontjában Teagan Hunter Can't Text This – Nehogy megírd! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Szia, Monty. Akarod látni a pitonomat?”

Így kötöttem ki egy idegennel valami lebujnak a mosdójában. Én, Monty Andrews, a szolid szűz lányok mintapéldánya.

Ez nagyon nem vall rám, de képtelenség lett volna letagadni a robbanásszerű vonzalmat közöttünk, ami még SMS-ben is átjött.

Így kezdődött a „Dugjunk egyet, hogy kieresszük a gőzt és elfelejtsük egymást” hadművelet, hiszen ennyi volt az egész: egy lezáratlan ügy.

Nem állt szándékomban újra és újra ágyba bújni egy tetovált, izmos és a lehető legjobb értelemben mocskos szingli apukával… mégis megtettem.

Minden remekül alakult – amíg rá nem eszméltünk, hogy én vagyok a fia tanító nénije.

Hagyd, hogy felüdítsen!

A könyvről:

Nagyon szeretem Teagan Hunter Légy merész sorozatát, úgy gondolom, hogy ezek a könyvek tökéletesen alkalmasak egy kikapcsolódással töltött délutánhoz. Könnyed, humoros történetek, amelyekben nincsenek túlzottan nagy drámák. Egyszerűen jó érzés olvasni, engem mindig feltöltenek az ilyen regények.

A Nehogy megírd Robbie és Monty történetét meséli el. Előbbivel már az előző két kötetben is találkozhattunk, számomra már akkor érdekes karakternek bizonyult, és érdeklődve vártam a saját regényét. Monty a fájdalmas történések után új városba költözik, ahol viszonylag hamar megismerkedik egy bárban Robbie-val, a karizmatikus és jóképű sráccal. A vonzalom tagadhatatlan közöttük, de az együtt töltött estéjük sokkal hamarabb véget ér, mint azt Robbie szeretné. Ám szerencsére a lány megadta neki a telefonszámát… 

Az "ellentétek vonzzák egymást" típusú történetek mindig is közel álltak a szívemhez. Van abban valami érdekes, amikor két, látszólag teljesen különböző személyiség egymásra talál, és közös kapcsolódási pontokat fedeznek fel. Robbie és Monty karakterüket tekintve nem is állhatnának távolabb egymástól, hiszen míg előbbi egy tetovált, rosszfiús beütésű szingli apuka, aki nem fél kimondani a gondolatait, addig utóbbi egy szelíd, visszafogott, kedves természetű nő, aki eléggé szigorú keretek között nevelkedett. Mindezen különbségek ellenére már az első oldalaktól érezhető volt a szikra kettejük között, amely a történet előrehaladtával egyre erőteljesebb lett. Úgy gondolom, hogy nagyon jó párost alkottak, tényleg szó szerint kiegészítették egymást. Robbie segített Montynak kibújnia a csigaházából, a lány pedig elérte, hogy Robbie sokkal elkötelezettebb legyen. Imádtam kettejük párbeszédeit, a humoros sms üzeneteket. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, köszönhetően főleg Robbienak, akinek mindig volt egy-két vicces megjegyzés a tarsolyában, Monty visszafogott reakciói pedig csak olajat öntöttek a tűzre. Szívmelengető volt olvasni, hogy Robbie mennyire jó viszonyt ápol a fiával és mennyire bensőséges kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, Xavie humora pedig nagyon jól leképezte az apjáét. Eszméletlen aranyosak voltak. Ha pedig az aranyosságnál tartok, akkor muszáj kiemelnem a könyvben megjelenő kecskéket és a nyuszit, akik szokás szerint elrabolták a szívemet.

Az előző kötetekhez hasonlóan ebben is nagy szerepet kaptak az sms-ek és a szenvedélyes jelenetek. Maga a könyv is egy erős nyitánnyal indult, amely megteremtette a regény hangulatát. A történet csak úgy vitt magával, nagyon gyorsan lehetett haladni vele, köszönhetően az elbeszélésmódnak. Persze egy kis konfliktus sem hiányozhatott, de örülök, hogy a karakterek ezen is túl tudtak lendülni. Bár bevallom ez a konfliktus egy olyan félreértésből fakadt, amely egy kicsit erőltetettre sikeredett, hiszen számomra teljesen természetes lenne, hogy ha ilyen szinten beszélgetünk a másikkal, akkor pontosabban is rákérdezünk az életük fő aspektusaira. De ennek ellenére is szerettem a könyvet, számomra tökéletesen azt adta, amit vártam tőle.

A Nehogy megírd hozta a megszokott Teagan Hunter színvonalat, vicces jelenetekben és romantikus pillanatokban itt aztán nem volt hiány. Különösen tetszett, hogy a regényben megjelentek az előző kötetek szereplői is, jó volt újra látni őket. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne elmerülni egy könnyed new adult történetben.

Ti olvastátok már?

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Légy merész

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Tom Felton: Túl a varázslaton

A mai értékelés középpontjában Tom Felton Túl a varázslaton című kötete áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a HVG Könyveknek!

Fülszöveg:

Az esetlen kis „csenő manóból” karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét.

Tom őszintén és a védjegyévé vált humorral most először vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. Mindent elmesél a nagy áttörésről, magáról a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után.

Készüljünk fel, mert egy hús-vér varázslóval fogunk találkozni!

A könyvről:

Nem vagyok egyedül, amikor azt a kijelentést teszem, hogy a Harry Potter történeten nőttem fel, ahogyan azzal sem, hogy a mai napig hatalmas kedvencem a varázsvilág, egy örök kapcsolódási pont más emberek felé, egy biztonsági zóna, amelybe bármikor visszatérhetek és újra azt érezhetem, hogy a varázslat igenis körülöttünk van. Szavakkal nehéz leírni, hogy mit is jelent számomra mindaz, amit a varázsvilág adott, de azt hiszem, hogy nem is szükséges, hiszen valószínűleg a bejegyzést olvasó szívében is hasonló érzések találhatóak meg. Ez egy olyan szerelem, amely soha nem fog véget érni, amelyet soha nem lehet megunni és amely időtálló üzenetének köszönhetően mindig velünk marad, és ahogy Tom is fogalmazott, hidat képez a generációk között. Egy közös pont, amely az életünk szerves részét képezi. 

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy Draco a kedvenc karaktereim közé tartozott, de ahogy múltak az évek, én pedig felnőttem, úgy egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Draco nem csupán egy fekete-fehér személyiség, nem eredendően rossz, sokkal inkább a körülmények áldozata, ezt pedig a Félvér hercegben bőven be is bizonyította. Az elmúlt évek során egyre inkább nőtt az érdeklődésem a mellékszereplők iránt is, Tom pedig a varázsvilágon túl egy másik produkcióban, a The Flash-ben nyújtott alakítása miatt is belopta magát a szívembe, így nem is volt kérdés, hogy el szeretném olvasni ezt a könyvet.

Nem sok önéletrajzi kötetet olvastam eddig, de a Tom által megteremtett elbeszélésmód, az a humor, az a tisztelet és az a szeretet, amellyel az elmeséltekhez viszonyult elérte, hogy sokkal nyitottabb legyek a hasonló kiadványok felé. Ez a könyv egy utazás volt, a fiatal, csintalan kisgyermektől egészen a felnőtt, világot látott és az élet árnyoldalait is megtapasztaló Tom felé. Tetszett, hogy a kötet nem csak a Harry Potter forgatásokról mesélt, hanem bőven megismerhettük az azt megelőző eseményeket, ahogyan az utána következőeket is. Számomra majdnem minden újszerűen hatott, mivel nem szoktam különösebben követni a színészek magánéletét, így még különlegesebb élményt adott a Túl a varázslaton, melynek köszönhetően sokkal közelebb érzem magamhoz Tomot és Draco karakterét is. Tom elég nagy szeletet szentelt a könyvben Draco megfejtésének, ahogyan a közötte és a karaktere közötti hasonlóságok és különbségek analizálásának is, a sorokat olvasva pedig úgy gondoltam, hogy ilyen az, amikor egy színész nem csak a munkájának tekint valamit, hanem annál sokkal többnek: elmerül a karakterben, teljesen átadja magát, tisztelettel és megértéssel irányul felé, mindeközben pedig tisztában van a valódi értékeivel is. 

El sem tudom mondani, hogy mennyire jó érzéssel töltöttek el a Harry Potter színészekről szóló anekdoták. Sokat mosolyogtam olvasás közben, a kulisszatitkok pedig még inkább megmutatták, hogy mennyire is nagyszabású produkciók a Harry Potter filmek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos szerepet játszottak a forgatáson a teniszlabdák, vagy éppenséggel, hogy milyen sok felkészülési időt igényel egy-egy jelenet a tényleges forgatás megkezdése előtt. Tom részletesen mesélt a különböző színészekkel és egyéb munkatársakkal való viszonyáról is, akik már sokkal inkább a második családját jelentetik számára. Szívmelengető részletességgel írt az ott megismert barátairól és az átélt kalandokról.

Ha van valami, amiről korábban semmit sem tudtam, az Tom családja és a színészi pályafutásának kezdete. Nagyon érdekes volt bepillantást nyerni az életének ebbe a szeletébe, és vele együtt átélni a régmúlt történéseit. Örülök, hogy ezekről is olvashattam, hiszen utólag látom csak igazán, hogy mennyire nagy jelentőséggel voltak ezek a személyek és a kezdeti történések az életére.

A legnagyobb hatást azonban mégsem a Harry Potterről szóló fejezetek, hanem az utolsó kettő etap gyakorolta rám. Tudtam, hogy Tomnak voltak korábban problémái, de kendőzetlen őszinteséggel megfogalmazva, a saját gondolatait és érzéseit olvasva úgy érzem, hogy kitárulkozott, lecsupaszította önmagát, amelyhez nagy bátorság szükséges. Fontos dolgokra hívta fel a figyelmet, én pedig hálás vagyok ezért, hiszen ha akár csak egy olvasóban megfogalmazódik a gondolat, hogy nem érzi jól magát és segítséget szeretne, majd mer is kérni, akkor már megérte. Az ilyen mértékű őszinteség mindig nagy hatással van rám, talán pont azért, mert a hírességek ritkán beszélnek ennyire nyíltan, Tom pedig mert kilépni a sztereotípiákból. A mentális egészség ugyanannyira fontos, mint a fizikai, és ahogyan néha a testünk is karbantartást, gyógymódot igényel, úgy az elménk is igényli a törődést, a támogatást. Örülök, hogy Tom mert változtatni, annak pedig pláne, hogy ma már egy sokkal kiegyensúlyozottabb embert ismerhetünk a személyében.

A Túl a varázslaton kötet különösen fontos helyet foglal a szívemben, mivel sokkal közelebb hozta hozzám a színészt és az általa megformált legendás karaktert is. A humoros, tartalmas és érzelmes gondolatokat fotómontázzsokkal teli oldalak szakították meg, amelyeknek köszönhetően sokkal könnyebben el tudtam képzelni egy-egy szituációt vagy néhány, eddig számomra ismeretlen személyt. Ha valaki szeretne jobban elmerülni a Harry Potter világában, vagy megismerni Tom Felton gondolkodásmódját, az életének történéseit és azt a bátorságot, amelyet tanúsított, akkor ez a könyv nem fog csalódást okozni. Habár Túl a varázslaton a kötet címe, de ezek a sorok nem szűkölködtek a mágiában.

Ti olvastátok már?

Ha bizonytalan vagy, nem tudod eldönteni, hogy neked való-e a kötet, akkor olvasd el a másik blogbejegyzésemet is: 5+1 ok, hogy miért olvasd el Tom Felton Túl a varázslaton könyvét

A kötet megvásárolható ezen a linken: Túl a varázslaton

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Papp Dóra: Bolyongó

A mai könyvértékelés középpontjában Papp Dóra Bolyongó című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadócsoportnak!

Fülszöveg:

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.

Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

A könyvről:

Mindig öröm egy számomra új magyar író munkásságával megismerkedni, ez most sem volt másképp. Bár Papp Dóra nevével és könyveivel már több social media felületen találkoztam, de ez volt az első alkalom, amikor ténylegesen is elolvastam valamelyik regényét.

A Bolyongó alaptörténetét tekintve Szepes Norbertről szól, az ő szemszögéből meséli el a furcsa, balhés viking fiú beilleszkedését egy új osztályközösségbe. Az új osztálytársak eleinte tartanak a fiútól, nem akarják ott látni, Norbi pedig néhány cselekedetével csak olajat önt a tűzre. Vajon változni fog az osztálytársai hozzáállása? Na és mi a helyzet azzal a jeges tekintetű lánnyal, Mírával? Milyen ember valójában Norbi? Te mit tennél, ha úgy éreznéd, hogy a környezeted megfojt a rád erőltetett skatulyákkal?

A Bolyongó első pillantásra egy átlagos ifjúsági történetnek tűnhet, de úgy gondolom, hogy az átlagos jelző a legkevésbé sem igaz erre a történetre. A könyvet különlegessé teszi az írásmód mellett Norbi hite, az északi mitológiához fűződő kapcsolata, a világlátása, és úgy összességében ő maga. Korábban még soha nem olvastam olyan, nem fantasy történetet, amelyben ilyen fontos szerepet kaptak a Nornák és az északi mitológia képviselői, szóval nagyon érdekes volt számomra Norbi gondolkodásmódja és néhány cselekedetének magyarázata. Több olyan belső monológot is olvashattam, amelyekben Norbi az istenekhez szól, ez pedig újszerűen hatott.

Norbi karaktere eleinte elég kettős volt, nem igazán tudtam eldönteni, hogy ő valójában a jófiú a történetben, vagy a néha kicsit erkölcsileg megkérdőjelezhető főhős, de a regény végére ez teljesen tisztázódott. Igazából megértettem, hogy az osztálytársai miért viszolyogtak kicsit tőle a kezdetekben, de ahogy egyre jobban kinyílt és megmutatta a valódi énét, úgy egy szerethető, ám kicsit furcsa fiú rajzolódott ki, akinek helyén van a szíve. Nagyon életszerűnek gondolom, hogy Norbit nem egyik pillanatról a másikra kedvelték meg és fogadták el a társai, hanem ez egy hosszabb folyamat volt, hullám hegyekkel és völgyekkel. Különösen tetszett, hogy Norbi karakterén keresztül az írónő felhívta a fontosságát annak, hogy a megfelelő életmóddal számos betegség megelőzhető, úgy gondolom, hogy a 21. században ezt különösen fontos hangsúlyozni.

Norbinak meg kellett küzdenie a démonaival, de öröm volt látni, hogy nem teljesen egyedül kellett mindezt tennie, hiszen Míra mellett Gabeszra, sőt, még Bobóra is számíthatott. A Mírával való kapcsolata szépen épült fel, én pedig nagyon szerettem a párosukat, hiszen Míra egyszerre jelentette a józan, földhözragadt gondolkodásmódot és a megértő, támogató társat Norbi számára. Tökéletesen kiegészítették egymást, Míra egy kicsit megzabolázta Norbit, Norbi pedig kimozdította a lányt a csigaházából.

Ez a könyv megmutatta, hogy az ítélkezés milyen szinten jelen van az életünkben, gondoljunk csak Norbi történelem tanárára, aki a fiú tetoválásai alapján ítélte meg őt, vagy Norbi osztálytársaira, akik szintén a róla hallott történetek és a külsőségek alapján taszították a nem kívánatos személy kategóriájába. Volt, akinek idővel megváltozott a véleménye, és volt, akinek nem. De egy biztos: ha nem értünk valamit, akkor kérdezzünk, de semmiképp se próbáljuk levonni magunk a konzekvenciát egy olyan helyzetről, amelyről semmit sem tudunk. Norbi erre is jó példa volt.

Korábban már említettem, de Dóra írói stílusa nekem nagyon tetszett, különösen az a mód, ahogyan a történetszálak összeértek, ahogyan az apró részletek, az apró utalások végre kiderültek. A folytatásra nagyon kíváncsi vagyok, hamarosan el is kezdem olvasni.

Összességében úgy gondolom, hogy a Bolyongó egy különleges ifjúsági történet, amelyhez hasonlót én még nem olvastam. Nagy szerepet kap benne az útkeresés témaköre, a skatulyák, a család szeretete és a szerelem egyaránt. Bátran ajánlom fiataloknak és felnőtteknek is, különösen azoknak, akik nyitottak, és szeretnének megismerkedni egy kicsit más világlátással. 

Ti olvastátok már a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Bolyongó

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elizabeth O'Roark: Waking Olivia – Olivia ébredése

A mai könyvértékelés középpontjában Elizabeth O'Roark Waking Olivia – Olivia ébredése című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A farm bajban van.

Az apja adósságokat hagyott hátra.

A főiskolai terepfutó csapata nem teljesít jól.

Will Langstromnak már eleve túl sok a kötelezettsége, a legkevésbé sem hiányzik neki Olivia Finnegan, a frissen igazolt, gyönyörű, de problémás diák.

Nagy száj.

Komoly jobbhorog.

És egy titok, ami tönkreteheti.

Olivia önmaga legádázabb ellensége, múltja elől képtelen menekülni, és az utolsó, akitől segítséget kérne, az a nagyképű futóedzője, aki a jelek szerint semmivel sem elégedett.

Will azonban nem hagyja, hogy a lány ellökje magától, és eltökélten meg akarja menteni, miközben minden erejével próbál ellenállni a vonzalomnak, ami mindkettőjük életét tönkreteheti.

Magával ragadó szerelmi történet az egyetemi sport világából.

Kapcsolódj ki vele!

A könyvről:

Nagyon jó előérzeteim voltak a regénnyel kapcsolatban, hiszen ötvözi azokat a dolgokat, amelyeket szeretek: new adult történet, egyetemen játszódik, szerepet kap benne a sport, mindezek mellett pedig rengeteg jót hallottam róla. Az előérzeteim nem okoztak csalódást, az Olivia ébredése egyszerre szívszorító és felemelő könyv, amelyben a romantikus szál mellett komoly témák is megjelennek.

Az alaptörténet szerint Olivia, a mindig magának való lány beleszeret az edzőjébe. Azonban az egyetemi etikai sportszabályoknak köszönhetően nem lehet Will és Olivia között valós kapcsolat, amely számos megpróbáltatást eredményez. Mindezek mellett pedig Olivia rémálmai és a múltja is kísérti a lányt, a háttérben pedig egyre inkább kirajzolódik valami tragikus. Mi történt Olivia gyerekkorában? Ez miképpen hat a jelenre? Mi lesz az egyre erősödő érzelmeivel? És vajon Will akarná őt egyáltalán? Ami biztos, a határok egyre inkább elmosódnak, már csak az a kérdés, hogy vajon átlépik-e azokat?

Az Olivia és Will közötti szerelmi szál teljesen elvarázsolt. Imádtam a párosukat, szerintem nagyon jól kiegészítették egymást. Sokat mosolyogtam a párbeszédeiken, vagy éppen olvadoztam Will gondoskodó megnyilvánulásain. A kapcsolatuk szépen építkezett, az pedig külön öröm számomra, hogy Will édesanyja, Dorothy is mennyire megszerette a lányt. Engem nem zavart, hogy a karakterek kicsit szenvedtek az egymásra találásukkal, én időnként kifejezetten igénylem a lassan kibontakozó, nehezen kivívott boldog véget. Muszáj megemlítenem, hogy Will és a családja, de főleg a férfi mennyire támogatóak voltak Oliviával és a rémálmaival kapcsolatban, az a törődés és szeretet, ahogy a lány felé megnyilvánultak úgy gondolom, hogy példaértékű. Boldog voltam, hogy végre ez a törékeny, ám önmagát keménynek mutató lány rátalált olyan emberekre, akik felemelni akarják őt, segíteni neki, nem pedig lehúzni.

Kifejezetten tetszett, hogy a karakterek árnyaltak voltak, mindenkinek megvolt a maga nehézsége, amelyeket részletekbe menően megismerhettünk. Olivia mellett Will is számos terhet hordozott, aki az apjának tett ígérete és a valódi vágyai között őrlődött, a váltott szemszögnek köszönhetően pedig valóban betekintést kaphattunk Will lelki világába.

A történetet olvasva eleinte apró részleteken át tekinthetünk be Olivia tragikus múltjába, az írónő pedig mesterien teremtette meg a feszültséget, készítette elő a tetőpontot. A torkom nem egyszer szorult el olvasás közben, egy jelenet pedig különösen sokkolóan hatott rám. Belegondolni is borzalmas, hogy egy olyan fiatal, törékeny kisgyerek milyen dolgoknak volt a szemtanúja. Nem csodálkozom, hogy Olivia rémálmokkal küzdött, hiszen az ilyen súlyos történések mindenkire hatással vannak.

Mindig is úgy gondoltam, hogy van valami motiváló a sportolókról szóló történetekben. Az olvasásuk közben mindig kedvet kapok én is a testmozgáshoz, ez most sem volt másképp. Különösen szeretem, mikor olyan sportokról olvashatok, amelyek nem állnak annyira közel hozzám, így új dolgokat tanulhatok meg. A terepfutás itt nagyobb szerepet kapott, mint azt megszokhattam más történetekben, szerves részét képezte az egésznek. 

Ha egy negatívumot kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a lezárás számomra kicsit kettősre sikeredett: a szerelmi szálban volt egy fordulat, amelyet már nem raktam volna bele a történetbe, egy másik szálat pedig jobban kifejtettem volna, de ezek nem voltak annyira negatívak számomra, hogy elvonják a figyelmet a rengeteg jóról. Azt pedig kifejezetten szerettem, hogy az epilógus nem csak az események utáni két hónapba engedett betekintést, hanem az évekkel későbbi történésekbe is.

Az Olivia ébredése nem egy egyszerű, cukormázas romantikus történet. Nehéz életsorsok kerülnek bemutatásra, ahol a szívszorító jelenetekből sincs hiány. Kiemelkedőnek tartom a rubin pöttyös kategórián belül, szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket. Engem elvarázsolt, különösen kedves a szívemnek, abban pedig reménykedem, hogy Erin és Brendan történetét is olvashatom a közeljövőben.

Te olvastad már a regényt?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Waking Olivia

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: All Your Perfects – Minden tökéletesed

A mai könyvértékelés középpontjában Colleen Hoover All Your Perfects – Minden tökéletesed című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni a kapcsolatot?

Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket.

A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány.

Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?

Add át magad a sodrásának!

A könyvről:

Colleen Hoover az elmúlt évek alatt bebizonyította, hogy jogosan az egyik kedvenc íróm. A könyvei mindig magukkal ragadnak, sokszor össze is törnek, de ezek a keserédes olvasmányok meg is melengetik a szívemet. A Minden tökéleteseddel a kezdet kicsit nehéz volt számomra, az elején nehezen szippantott magába a történet. Félre is raktam pár napra a 90. oldalnál tartva, majd utána újult erővel kezdtem neki a folytatásnak. Úgy gondolom, hogy nagyon jót tett ez a kis szünet, amikor újra kézbe vettem, akkor a legnagyobb örömömre valami megváltozott, majd azon kaptam magam, hogy le sem tudom tenni a regényt. 

A kezdetekkor sokkal jobban szerettem a múltbéli fejezetek hangulatát, mivel a jelen túlságosan is nyomasztó volt számomra. Féltem, hogy hová fog kifutni a történet, hogy mi lesz Quinn és Graham házasságának a sorsa, de ahogy haladtam előre a regényben, egyszer csak azt vettem észre, hogy már sokkal jobban érdekel a jelen és szó szerint nehezemre esett estére letenni a könyvet. Emlékszem, hogy alvás előtt sokáig a történet járt a fejemben és magamban spekuláltam, hogy vajon milyen fordulatokkal fog meglepni minket Colleen Hoover. 

Vannak regények, amelyek olvasásához szerintem szükséges egy adott hangulat, a Minden tökéletesed is ebbe a kategóriába tartozik. Nem egy könnyű történet, hanem fájdalmas, lehangoló, szomorú, de mindeközben reményt adó, boldogságot keltő. A legtöbb olvasmány véget ér a boldogan éltek míg meg nem haltak résznél. De vajon mi történik utána? Quinn és Graham nem gondolták a kezdetekkor, hogy ennyi akadállyal kell majd megküzdeniük a házas életük során. Senki sem számít ezekre az ötös erősségű pillanatokra, amelyeket bizony borzasztóan nehéz átvészelni, sokaknak nem is sikerül. Nagyon szurkoltam végig, hogy Quinn és Graham együtt maradjon, hogy valamiképpen sikerüljön megoldani a közöttük lévő kommunikáció hiány és a fájdalom okozta feszültséget és elhidegülést. Mindketten tettek olyan dolgokat, amelyek helytelennek bizonyultak, és mindketten hibáztak, amely a házasságuk válságához vezetett, de mégis érezni lehetett, hogy a hibáik ellenére is szeretik egymást.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő megteremtette a kontrasztot, megmutatva a jelen és a múlt közötti különbségeket. Mint korábban említettem, eltérő hangulatúak voltak a fejezetek, a múlt önfeledt, szerelem fűtötte pillanatait megszakítják a fájdalmas jelen szomorú képei. Úgy gondolom, hogy Colleen Hoover szépen felvezette Quinn és Graham kapcsolatának alakulását, az általa prezentált kettősséggel játszott az olvasó lelki világával, ezzel pedig tökéletes feszültséget teremtve. Más oldalról nézve pedig a nyomasztó történéseket megszakító boldog, már-már euforikus pillanatok valamiképpen könnyebbé tették a lelkemnek, hogy haladjak a történettel, egy kis boldogságot csempésztek a szomorú pillanatokba. 

Fontosnak tartom, hogy az általam olvasott könyvekben komolyabb témák is megjelenjek, a Minden tökéletesed pedig nagyon erős volt ebből a szemszögből is. Az endometriózis és a meddőség rengeteg nőt érintenek, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük a nehézségekkel. Ez a regény nekik is szól – erősek és csodálatosak vagytok! 

Muszáj kiemelnem, hogy az írónő mennyire gyönyörűen tud írni egy-egy témáról. Ebből a regényből is számos idézetet kigyűjthettem volna, annyira szép gondolatokat olvastam. Collen Hoover mindig alázattal és kellő odafigyeléssel nyúl egy-egy fájdalmasabb témához, ez pedig mindig varázslathoz vezet.

A nehéz kezdet ellenére hihetetlen, hogy mennyire a szívemhez nőtt ez a történet. Sírtam, nevettem, mosolyogtam, reménykedtem, összetörtem – szó szerint felültem egy érzelmi hullámvasútra. Colleen Hoover ismét nagyot alkotott, én pedig mindig szeretettel fogok visszaemlékezni Quinnre és Grahamre, és az ő tökéletlenül tökéletes életükre.

Ti olvastátok már a könyvet?

Ha nem, akkor itt megvásárolhatjátok a kiadványt: Minden tökéletesed

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood Eszméletlen szerelem című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Mint egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

A könyvről:

A tavalyi évem nagy kedvence lett A szerelem képlete, így nem is volt kérdés, hogy a szerző újdonságát is olvasni szeretném. Jó előérzeteim voltak a könyvvel kapcsolatban, kíváncsi voltam, hogy sikerül-e újra egy olyan színvonalas és lenyűgöző történetet írni, mint amilyen A szerelem képlete. Jelentem, nagyon is sikerült, az Eszméletlen szerelem az idei évem eddigi legnagyobb kedvenc olvasmánya lett, amely teljesen levett a lábamról. 

Az alaptörténet szerint Bee a NASA-nál kénytelen együtt dolgozni egy projekten a doktori iskolás ellenségével. A kezdet nem egyszerű, hiszen látszólag a férfi még mindig nem kedveli Beet, de aztán szépen lassan egyre jobban megismerik a másikat, majd rá kell döbbennie Bee-nek, hogy talán mégsem gyűlölet az, amit egymás iránt éreznek.

Nagyon szeretem a slow burn romantikus történeteket, az Eszméletlen szerelem is ebbe a kategóriába tartozik. Szó szerint semmi negatívat nem tudok írni Bee és Levi kapcsolatának alakulásáról, hiszen a kezdeti félreértések csak megágyaztak a későbbi katartikus érzésekhez. Szívmelengető volt olvasni, ahogy Levi apró mozzanatai el-elárulták a valódi érzelmeit, hogy titokban mennyire szerette a lányt már a kezdetektől. A közöttük lévő kémia az első oldalaktól érezhető, egyszerűen olyan szinten rezonáltak egymással, amellyel én ritkán találkozom egy hasonló történetben. Bee nagyon aranyos volt, ahogy a kezdetekben próbálta győzködni magát, hogy mennyire utálja Levit, aki szándékosan szabotálja őt, Levi pedig a visszafogott, félénk párbeszédeivel csak olaj a tűzre Bee szemében. Az egymásra találásuk szinte mesébe illő, amikor végre tisztázódtak a félreértések, akkor már tudtam, hogy semmi és senki nem állíthatja meg Levit abban, hogy megmutassa a valódi önmagát Bee-nek.

Az írónő most is különleges karaktereket alkotott: Bee üde színfolt a lila hajával, a piercingjeivel és a tetoválásaival a tudományos környezetben, Levi pedig egy könyves álompasi minden tekintetben. Imádtam a párbeszédeiket, a kötet humorát. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, szó szerint boldoggá tett ez a regény. A mellékkarakterek közül muszáj kiemelnem Rociót, akinek szerettem minden egyes abszurd megszólalását és Reikét, aki szabadon és bátran él, az ikertestvérével való kapcsolata pedig a távolság ellenére is bensőséges.

A romantikus szálon túl ennek a kötetnek is van egy komolyabb mondanivalója, hiszen felszólal a nők érdekében, akik sajnos koránt sincsenek olyan kiváltságos helyzetben a tudományos világban, mint a férfiak. Fontosnak tartom, hogy egy romantikus történetnek is legyen mély mondanivalója, így külön öröm számomra, hogy Ali Hazelwood mennyi energiát fektet a girl powerbe, és nagyon jól meg tudja mutatni az olvasónak, hogy valójában melyek azok a mozzanatok, ahol megmutatkoznak a nőket érintő negatív diszkriminációk. A @MitTenneMarie és a #FairEgyetemiFelvételik nagyon fontos szerepet kapnak ebben a küldetésben, én pedig örömmel olvastam az utószóban, hogy szerencsére már egyre több egyetem hagyja el a standardizált felvételi vizsgákat, és döntenek valóban a jelentkezők érdemei alapján. 

Az Eszméletlen szerelem egy fantasztikus történet szeretetről, barátságról, bizalomról, macskákról és persze a tudomány szépségéről. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy tökéletes kikapcsolódásra alkalmas new adult regényt, amelyet egyszerűen jó érzés olvasni. Izgatottan várom, hogy olvashassam a szerző további műveit, biztos vagyok benne, hogy azok is a szívemhez fognak nőni.

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Eszméletlen szerelem

További szép napot kívánok,

Dorka

Könyvértékelés - Vanessa Len: Only a Monster – Csak egy szörnyeteg

A mai értékelés középpontjában Vanessa Len Only a Monster – Csak egy szörnyeteg című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Anassa Könyveknek!

Fülszöveg:

Vanessa Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.

Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.

Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.

A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…

Ő nem a hős.

A könyvről:

A fülszöveg már első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, mivel viszonylag ritkán találkozom olyan könyvekkel, ahol nem a hős áll a középpontban, hanem egy szörnyeteg szemszögéből olvashatjuk az eseményeket. Nem voltam benne biztos, hogy ez mit is jelenthet: egy nagyon gonosz karakter lesz az elbeszélő vagy sokkal inkább csak egy szörnyetegnek titulált, de valóban jólelkű lány? Nos, úgy érzem, hogy az igazság közelebb áll az utóbbihoz.

A regénynek elég erős kezdése volt, hiszen Joan viszonylag hamar megismerkedik a szörnyetegekre jellemző időutazás képességével, majd szintén a történet elején olvashatunk egy hatalmas mészárlásról. Szeretem, mikor az író in medias rex kezdéssel a cselekmény sűrűjébe vág, és apránként tudjuk összerakni a részleteket. Ez a gyors elbeszélésmód végig jellemző volt a könyvre, a cselekmény pörgött, nem igazán voltak üres járatok, hanem mindennek megvolt a helye és a fontossága a történet egésze szempontjából. 

Mindig is szerettem az időutazásról szóló olvasmányokat, ez most sem volt másképp. Ez a téma számomra mindig érdekes, azt pedig különösen szeretem, hogy mennyire el tud gondolkodtatni. Tetszett az ötlet, hogy a szörnyetegek az időutazáshoz emberi időt kell, hogy lopjanak – néha sokkoló volt a felismerés, hogy mennyi ember élete rövidülhetett meg ezáltal. Érdekes volt a kettősség, amelyet a szörnyek cselekedetei és a velük való szimpatizálás keltett bennem, mert bár az idő lopása tényleg borzasztó és helytelen, de közben megismertem a karaktereket, az emberi mivoltukat, és könnyen a szívemhez nőttek. Néha már magam sem tudtam, hogy kinek is szurkolok ebben a történetben: a hősnek, aki az embereket védelmezi és szörnyeket pusztít el, vagy pont a szörnyeknek, akik veszélyben vannak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett nekem ez a kettősség, üdítően újszerűen hatott, én pedig ezt értékelem.

A szerelmi szállal kapcsolatban voltak problémáim, mivel eléggé kidolgozatlannak és hirtelennek éreztem. Aaron és Joan kapcsolata szerintem nagyon jól indult, én szurkoltam a párosuknak, de mégis úgy érzem, hogy az egész a semmibe futott. A Nick és Joan közötti szerelmi szálat viszont nagyon gyorsnak és semmilyennek éreztem, számomra a magyarázat is kissé gyenge volt – sokkal több mély, szenvedélyes vagy bensőséges jelenetre lett volna szükségem ahhoz, hogy átérezhessem a köztük lévő érzelmeket.

Tetszett a karakterfejlődés, amelyen Joan és Aaron átestek. Egyiküknek sem volt könnyű dolga, ugyanis Joannak meg kellett birkóznia azzal, hogy kicsoda is ő valójában, hogy micsoda ő és a családja. Kereste az útját, küzdött és akármennyire is kicsi volt az esély a győzelemre, ő nem adta fel és biztatta a társait is. Hosszú utat tett meg, még mindig hosszú út áll előtte, de úgy gondolom, hogy meg fog birkózni az elé gördülő akadállyokkal. Aaron karakterfejlődése szintén látványos volt, hiszen hátrahagyva a beképzelt, úri ficsúr személyiségét a történet végére egy kedves és jólelkű srác lett, aki nagyon a szívemhez nőtt. Amit egy kicsit hiányoltam vele kapcsolatban az, hogy szívesen olvastam volna többet a múltjáról, az Oliverekhez főződő viszonyáról vagy az édesanyjával kapcsolatos emlékeiről, erre remélhetőleg a folytatásban lesz bőven lehetőség. Úgy érzem, hogy még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség rejlik a karakterében, és rengeteg kérdés maradt megválaszolatlan.

A Csak egy szörnyeteg egy nem szokványos fantasy, de nekem elnyerte a tetszésemet. Bátran tudom ajánlani a hőstörténetek szerelmeseinek, mivel szerintem nagyon érdekes más perspektívából szemlélni az eseményeket. 

Ti olvastátok már a könyvet?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka