Könyvértékelés - Ana Huang: Twisted Love

A mai könyvértékelés középpontjában Ana Huang Twisted Love című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Egy repedés. Egy olvadás. És a szívében izzó tűz az egész világát felperzseli.

Alex Volkov igazi angyalarcú ördög, aki nem szabadulhat borzalmas múltjától. Egész életében egy rettenetes gyermekkori tragédia emléke kínozta, és miközben az üzleti életben elképesztő sikereket ért el, folyamatosan csak a bosszú járt a fejében. Nem sok ideje maradt a szív dolgaira. Amikor az élet úgy hozza, hogy neki kell vigyáznia a legjobb barátjának húgára, valami megmozdul a lelkében:

Ava Chen szabadlelkű fiatal lány, akit rémálmok gyötörnek, és akit egy olyan gyermekkor kísért, amelyre még csak emlékezni sem tud. De a fájdalmas múlt sem tudta megtörni: még mindig látja a szépséget a világban… és annak a férfinak a jeges külseje alatt is észreveszi az érző szívet, akit nem lenne szabad kívánnia.

A bátyja legjobb barátját.

A szomszédját.

Aki számára megváltás és végzet is egy személyben.

Az ő szerelmüknek nem lett volna szabad megtörténnie, mégis megtörtént. De olyan titkokat is a felszínre hozott, amelyek mindkettőjüket tönkretehetik, és persze mindent, ami fontos a számukra.

A kötetről:

Ha meg kellene mondanom, hogy melyik könyvet láttam a legtöbbször a TikTokon, akkor a válaszom egyértelműen a Twisted love lenne. Nem is meglepő tehát, hogy felkeltette az érdeklődésemet, a fülszöveg pedig meg is erősítette az elhatározásomat, hogy olvasni szeretném a regényt. 

A Twisted love alaptörténetét tekintve két fájdalmas múlttal rendelkező személy egymásra találását mutatja be, mindez pedig meg van spékelve egy kis maffia szállal. Ava bátyja egy évre elhagyja az országot, így a legjobb barátját, Alexet kéri meg, hogy vigyázzon a húgára, mivel tudja, hogy ő az egyetlen személy akiben megbízhat, és aki nem fog szemet vetni a lányra, azonban a számtalan közös pillanat hatására valami több alakul ki közöttük. De vajon ez a kapcsolódás igaz lehet? Vagy csak egy egyszerű fellángolás? Na és milyen hatással lesz a múltjuk a jelenükre? Sikerül válaszokat kapniuk a régóta dédelgetett kérdésekre? Ha pedig dönteni kell bosszú vagy szerelem között, vajon Alex mit választ?

Ava és Alex látszólag teljesen ellentétes karakterek: míg a lány mindenkiben a legjobbat látja és alapvetően pozitívan szemléli a világot, addig Alex nagyon is arrogáns és veszélyes, aki nem titkoltan szereti a játszmákat, de amint egyszer Ava vonzáskörzetébe kerül, akkor megváltoznak az ambíciói, és a legfontosabb számára a lány lesz. Szeretem a hasonló kapcsolati dinamikákat, amikor a rossz fiú beleszeret a jó lányba, szerintem mindig érdekes helyzeteket szül, az pedig pláne izgalmas, hogy vajon milyen mértékben változnak meg a karakterek egymásért. Ava és Alex összességében jó párost alkottak, bár elég klisés volt a kapcsolatuk alakulása, Alex pedig túlságosan birtokolni akarta Avát, na meg persze a sok dráma sem maradhatott el. Túl nagy karakterfejlődést nem figyelhettünk meg a regényben, de reménykedem, hogy a sorozat további részei ilyen téren összeszedettebbek lesznek. A mellékszereplők számomra mind érdekesek voltak, a folytatás tekintetében különösen Bridget és Rhys, valamint Jules és Josh történetére vagyok a leginkább kíváncsi.

Mint említettem, a könyvben megjelenik egy kis maffia szál is, amelyre én alapvetően nem számítottam, de egyértelműen plusz izgalmat adott, bár néha elég gyorsnak éreztem egy-egy fordulatot és csak kapkodtam a fejem. Kicsit érdekes volt belegondolnom, hogy Alex 26 évesen ennyi mindenkit tart az irányítása alatt, ha egy kicsit idősebb lett volna a karakter, vagy jobban ki lett volna fejtve, hogy pontosan mik vezettek idáig, akkor ez számomra hitelesebbnek érződött volna. Alex tettei sokszor megkérdőjelezhetőek voltak, borzasztó bűntényeket is elkövetett, amelyek miatt nem kapott büntetést, de mégsem éreztem azt, hogy a szerző helyesnek akarná beállítani ezeket a cselekedeteket, de tagadhatatlan, hogy Ava nem különösebben foglalkozott néhány rémes dologgal, amelyet Alex elkövetett.

Ami még számomra kicsit negatívum volt, az a kötet lezárása. Úgy éreztem, hogy túlságosan el lett húzva a cselekmény, és teljesen felesleges volt Alex részéről az a sok hazugság. Ha egy bizonyos jelenet során őszinte Avával, akkor sok szívfájdalmat megspórolhatott volna.

Összességében azt tudom mondani, hogy bár a Twisted love-val kapcsolatban kicsit vegyes érzéseim vannak, de mégis szeretném folytatni a sorozatot Ha valaki szereti a jó lány és rossz fiú párost felvonultató, fordulatos, izgalmas történeteket, és nem riad vissza a durvább jelenetektől, annak a Twisted love-ot ajánlani tudom.

Olvastad már a könyvet? Esetleg tervezed?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Twisted love

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Christina Lauren: Nem mézes hetek

Sziasztok! A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren Nem mézes hetek című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Két esküdt ellenség Hawaiin

Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

„Milyen vidám, rokonszenves és megejtő könyv! Többször úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult, miközben végig éreztem Olive kiterjedt, szerető, bonyolult és mókás családjának ölelését, majd a szívem is szárnyalt a befejezésnél. Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek, aki azt szeretné, hogy az arca is megfájduljon a nevetéstől.” – Jasmine Guillory, a New York Times bestsellerszerzője, a The Proposal írója

A kötetről:

Már a legelső alkalommal, amikor elolvastam a regény fülszövegét tudtam, hogy ez egy nekem való történet lesz. Hihetetlenül viccesnek és érzelmesnek ígérkezett, a könyv olvasása után pedig bátran állíthatom, hogy valóban egy rendkívül szórakoztató olvasmánynak találtam, amely mellett garantáltan senki nem fog unatkozni. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a fantasztikus borítót. Igazán nyárias, tökéletesen átadja a Hawaii életérzést. A vidám színek miatt egyszerűen jó ránézni.

Az alapszituáció szerint a két esküdt ellenség, Olive és Ethan kénytelenek együtt elmenni a testvéreik nászútjára, köszönhetően az esküvőn előforduló ételmérgezésnek. Vajon mi fog történni, ha hosszú napokig össze lesznek zárva egy egzotikus szigeten? Megannyi veszekedés és kínos pillanat vár majd rájuk, vagy sokkal inkább kellemes időtöltés lesz a Maui nyaralás?

"- Neked nincs hányingered? - kérdi csendesen.

- Azon túl, amit ez a látvány okoz? Vagy a tiéd? Nem.

- És nem kerülget a hasmenés?

A szemébe nézek.

- Rejtély számomra, hogy lehetsz még mindig szingli."

Már a legelső oldalaktól kezdve érezhető volt a feszültség Olive és Ethan között, amely rendkívül szórakoztatónak bizonyult. A folyamatos furcsa, de kínos szituációk megmosolyogtattak, a beszólásokon pedig hangosan nevettem. Nagyon tetszett a macska-egér játszmájuk, az ellenségekből szerelmesek történetek pedig különösen közel állnak a szívemhez. Sokan mondják, hogy a szeretetet és a gyűlöletet csak egy vékony vonal választja el egymástól, ez Olive és Ethan esetében abszolút igaznak bizonyult. Érdekes volt olvasni, ahogy egyre jobban megismerték a másikat, ahogyan túljutottak a kezdeti benyomásukon és esélyt adtak arra, hogy bebizonyítsa a másik: igenis sokkal jobb ember, mint amilyennek korábban tűnt. A közös nyaralásuk minden egyes pillanatát imádtam, azt pedig pláne, hogy mennyire valószerűtlen szituációkba tudtak keveredni. Abszolút látható volt a karakterfejlődés, amely főleg Olive esetében volt szembetűnő. Az állandóan cinikus lány megtanulta más perspektívából szemlélni a körülötte lévő dolgokat, kiszakadni a mókuskerékből, esélyt adni valami újnak, Ethan pedig kissé naiv volt, de megtanulna, hogy sokszor más egy ember valódi személyisége, mint amilyennek mutatja magát a külvilág felé. A kedvenc részem a regény utolsó 100 oldala volt, szerintem itt történt a legnagyobb változás mindenkiben.

"Kemény, gyors puszit nyom az arcomra, én pedig uralkodom magamon, hogy ne ránduljak meg úgy, mintha egy döglött gyíkkal csaptak volna képen."

Olive családjáról is mindenképpen beszélnem kell: egyszerűen imádtam a famíliát. Hangosan voltak, szórakoztatóak és garantáltan mindenbe beleütötték az orrukat. Soha nem hagyták egy pillanatra sem magára sem Olivet, sem az ikertestvérét, Amit, hanem mindig lehetett rájuk számítani. Összetartottak, és ott segítettek egymásnak, ahol tudtak: ez pedig különösen szerethetővé varázsolta a karaktereket.

A regény egy igazi rom-kom kötet, hiszen Ethan és Olive számos komikus helyzetben találhatta magát, amelyek már-már valószerűtlennek is tűnhettek. Mindezek mellett azonban fontos kiemelnem, hogy a történetnek van mondanivalója is, hiszen fontos szerepet kapott benne a megbocsátás, a továbblépés, az újrakezdés és a szerencse témaköre is.  Utóbbi sokszor megjelent a könyv során. Vajon valóban létezik szerencsés és balszerencsés ember? Esetleg a környezetünkben történő események hatására mi magunk vetítjük ki ezt egymásra? Érdekes felvetéseket olvashattunk ezzel kapcsolatban is, de egy biztos: Olive és Ethan egymásra találása lehet, hogy nem történt volna meg, ha az esküvőn nem kap a násznép ételmérgezést.

"Soha az életben nem hagynám, hogy bárkinek a véleménye befolyásoljon, és rosszul érezzem magamat a testem és/vagy a rántott sajt miatt."

A Nem mézes hetek egy hihetetlenül szórakoztató olvasmány, amely vicces, romantikus, és a néhány pikánsabb jelenet mellett az erotika sincs túltolva. Az írói stílus nagyon élvezhető, könnyű haladni a történettel, szinte azt érzi az olvasó, mintha ő is Maui szigetén lenne. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, Olive egy rendkívül karakán személyiség, Ethan pedig egy nagyon szerethető férfi, akivel szerintem bármelyik olvasó szívesen menne „nászútra”. Ha egy vicces és romantikus könyvet keresel, akkor a Nem mézes hetek abszolút neked való olvasmány. Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, ha szereted a rom-komok világát, akkor garantáltan el fog varázsolni! Számomra az utóbbi időszak legjobb romantikus regénye volt a Nem mézes hetek.

"Inkább a cipőtalpamat nyalogatnám, mint hogy még egyszer el kelljen viselnem az érzést, ahogy a számra tapadsz."

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kylie Scott: Trust ​– Bizalom

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Kylie Scott Trust – Bizalom című regényéről írok nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A fiatalság a tapasztalatszerzésről szól: milyen az, amikor először lógsz a suliból, amikor először leszel szerelmes… és amikor először nyom valaki fegyvert a fejedhez.

Miután a tizenhét éves Edie-t a helyi bolt kirablása közben túszul ejtik, az élete alapjaiban megváltozik. Elege lesz a magániskolájában uralkodó sznobizmusból és gúnyolódásból, és átiratkozik a helyi állami gimibe, nem sejtve, hogy ott találkozik Johnnal, aki az életét is kockára téve megmentette őt. Miközben Edie élete sokkal intenzívebbé válik, John éppen jó útra akar térni évekig tartó bulizás és drogdílerkedés után: nem késik az órákról és a jövőjét tervezi.

Kettejük között egy valószerűtlen szövetség alakul ki: John megvédi Edie-t a hülyeségektől, és segít neki tágabb perspektívában gondolkodni. De amikor még egy „első” dologban segít neki, mégpedig abban, hogy elveszítse a szüzességét, a barátságuk bonyolulttá válik.

Közben újra abban a veszélyes világban találják magukat, amit alig tudtak túlélni. Elsőre még szerencsésen megoldották, de most már többet veszíthetnek: egymást.

A könyvről:

Kylie Scott neve nem volt újdonság számomra, hiszen a korábban magyarul megjelent sorozatát, a Stage Dive-ot olvastam, és nagyon szerettem, így izgatottan álltam neki a Trust – Bizalom című regényéhez. Rengeteg pozitív véleményt hallottam erről a könyvről, az én kíváncsiságomat is rögtön felkeltette a fülszöveg, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném.

A történet rögtön belevág a dolgok sűrűjébe, hiszen a nyitó jelenetben egy bolti rablásnak lehetünk a szemtanúi, ahol összeismerkedik Edie és John. Bizony, ez nem egy cukormázas szerelmi történet, sokkal inkább szól túlélésről, küzdelemről, bizalomról, hiszen karaktereinknek egy traumatikus esemény után kell megtanulniuk helyt állni a világban, kezelni a bennük dúló érzelmeket és a rémálmokat, de ahogy Edie és John egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy egyre inkább megtanulnak szembe nézni a démonaikkal. 

Edie nem egy tipikus női főhős, hanem egy kissé duci lány, aki határozottan ledönt minden sztereotípiát. Bátor, kedves, és nem fél az előtte álló kihívásoktól. A bolti rablás éjszakáján valami átszakadt benne, amelynek köszönhetően gyökeresen megváltozik a szemléletmódja, és fokozatosan megtanul kiállni önmagáért. John pedig abszolút megtestesíti azt, hogy ne ítéljünk első látásra, pláne ne mások szavai alapján. Bebizonyítja, hogy a korábbi díler is térhet jó útra, és lehet jó ember, aki gondoskodó, kedves, és akire lehet számítani, ha baj van. Egy külön pozitívum a karaktereket illetően: végre egy olyan könyvet olvastam, ahol a szereplők hihetetlenül korhűek! Úgy érzem, hogy a valóságban is abszolút megállnák a helyüket, hiszen nem tesznek úgy, mintha egy harminc éves bölcsességével és tapasztalatával rendelkeznének, hanem igenis követnek el hibákat, néha gyerekesen viselkednek, máskor azonban érettebben. Úgy gondolom, hogy ez abszolút jellemző a tizenéves társadalomra, és ez a könyv nagyon jól bemutatja a fiatalokban dúló érzelmeket, és azt, hogy bizony néha lehet hibázni, de tudni kell ezekből a hibákból felállni, levonni a következtetést, és amennyiben tudunk, akkor javítsunk rajta. Kylie Scott  megmutatta, hogy egy tizenévesekről szóló könyvben igenis lehetnek tizenévesek a karakterek, megjelenítve a korosztály valódi természetét. Nagyon jó volt ezt olvasni, úgy gondolom, hogy több ilyen könyv kellene a piacra.

Mindezek mellett olvashatunk még egy hosszú évek óta ápolt baráti kapcsolat elvesztéséről, tönkrement életekről, a drog káros hatásairól (amelyre nagyon fontos felhívni a figyelmet!), tönkrement családokról, első szerelemről, valamint a második esélyről, mind az életet illetően, mind az iskolában, mind a szülői oldalról. Vajon egy szülő ismerheti a gyermekében dúló érzelmeket? Megbízhatunk egy olyan fiúban, aki korábban semmilyen bizalomra nem adott okot? Egy ember megváltozhat? 

Rengeteg fontos kérdésre ad választ ez a regény, amelyet bátran tudok ajánlani mindenkinek, de pláne a tinédzsereknek. Szerintem ez a könyv nagyon hiteles. Nem egy limonádé történet, hiszen bőven van mondanivalója és súlyos témákat dolgoz fel, de megéri elolvasni. Most sem csalódtam Kylie Scottban, és csak remélni tudom, hogy lesz még lehetőségem olvasni az írónőtől! 

Ti olvastátok már a Trust – Bizalom című regényt? Ha igen, hogy tetszett nektek? Ha nem, akkor tervezitek?

Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a történet, akkor ezekre a linkekre kattintva megvásárolhatod a könyvet: Papír formátum vagy e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Könyvmolyképző miniprojektjének a részét képezi.

Mini könyvértékelés - Colleen Hoover: November 9

Sziasztok! Ma Colleen Hoover November 9 című regényéről írok röviden nektek. A holnapi bejegyzésben pedig a kedvenc idézeteimet osztom meg veletek a könyvből.:)  Jó olvasást kívánok!

Figyelem! A bejegyzés ERŐSEN SPOILERes a cselekményre nézve! Ha nem szeretnél spoilereket, akkor kérlek, hogy NE olvasd tovább az értékelésemet!

Fülszöveg:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.

Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

A kötetről:

Hosszú éveken át szemezgettem ezzel a könyvvel és türelmesen vártam, hogy megjelenjen magyarul. Hatalmasak voltak az elvárásaim, hiszen Colleen Hoover a top 3 kedvenc íróm egyike, aki számomra már bizonyított. Talán az volt a legnagyobb probléma, hogy nem korábban jelent meg ez a regény magyarul, hiszen CoHo a pályája elején írta. Talán ennek is köszönhető, hogy végül egy picit csalódnom kellett.

Alapjáraton nagyon szerettem ezt a könyvet, szépen tudtam haladni vele, és teljesen lekötött. Az írói stílust itt is szerettem, de valahogy azt az átütő erőt nem éreztem, mint például az It ends with us, a Confess vagy a Maybe Someday esetében, de mindezek ellenére is hamar elnyerte a tetszésemet.

Az alapsztori szerintem zseniális. Adott két személy, Ben és Fallon, akik november 9-én találkoznak egymással, majd megbeszélik, hogy onnantól kezdve 5 éven át minden egyes november 9-én találkoznak. Igen ám, de ezen kívül semmilyen kommunikációt nem folytatnak, nincs meg nekik a másik telefonszáma és nem követik egymást a közösségi médián sem. 6 év, 6 nap. Vajon mire elég? Ennyi idő alatt kibontakozhat bármilyen valós kapcsolat? Barátság? Szerelem? Vagy mindaz, amit mutatnak egymás felé az évek alatt, csupán egy álca?

Szeretném kiemelni, hogy nagyon szerettem a karaktereket. Fallonnal könnyű azonosulni, hiszen egy vagány könyvmoly lány, aki mer tenni az álmaiért annak ellenére is, hogy minden darabjaira hullott egy borzalmas éjszakán. Ben pedig egy erős srác, akinek rengeteg nehézségen kellett keresztülmennie, amely kis híján fel is emésztette őt. Amikor ők ketten találkoznak, valami határozottan elindul közöttük, hiszen az első pillanatoktól kezdve érezhető a kémia, amely a regény további oldalain is megmarad, sőt, kiteljesedik.

SPOILER VESZÉLY! Utolsó figyelmeztetés!

A fél csillag levonásom egyértelműen a könyv fő konfliktusa miatt jár. Egyszerűen nekem túl sablonos az, hogy Ben okozta a tüzet. Teljesen mást vártam, mivel ez számomra túl kézenfekvő volt. Lehet, hogy ha régebben olvasom a könyvet, akkor ezt pont, hogy zseniális húzásnak gondoltam volna, de ma már nem. Nekem ez egy kicsit kevés, szeretnék jobban meglepődni és jobban lesokkolódni.

Mindezek ellenére ez a könyv is szívfacsaró volt, pláne a Kyle halála körüli események, de rengeteg dolgot is tanulhatunk belőle. Például azt, hogy ne ítélkezzünk első látásra, hiszen nem tudhatjuk, min megy keresztül a másik, és hogy soha nem késő megbocsátani. A szerelem egy veszélyes dolog, amely az égig emelhet, de össze is törhet. Fallon és Ben azt hiszem, hogy az egész skálát végigjárták, de talán ennek így kellett lennie. A gyógyulás egy hosszú folyamat, de a végeredményért megéri.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elizabeth Lim Ez hát a szerelem című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek! :)

A bejegyzésem a Prológus Szokatlan romantika projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?

Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába.

Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül.

Hamupipőkének meg kell találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne…

A kötetről:

Bevallom, amikor a kezembe vettem a könyvet, már nem igazán emlékeztem a fülszövegre, így meglepődve vettem tudomásul, hogy hol vesszük fel a fonalat az alaptörténetben, hiszen az első bál, vagyis Hamupipőke és a herceg megismerkedése a kiindulópont. Szerencsére azonban ez egy pozitív meglepetés volt, sokkal jobban tetszett ez az in medias res kezdés, mintha újra át kellett volna élnem századjára is a mesében megismert alapokat.

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt? Nos, ez most kiderült.

Nagyon szeretem a retellingeket, hiszen jó érzés visszatérni részben a megszokott mese világába, részben pedig egy teljesen új történetbe, viszonylag megváltozott és árnyaltabb karakterekkel, friss konfliktusokkal. Ez most sincs másképp, habár az Ez hát a szerelem sok lényeges mozzanatot megtart az ismert Hamupipőke sztoriból, mégis teljesen külön lehet kezelni a kettőt. A Manó Könyvek kiadását úgy, mint egyfajta alternatív spin-off folytatását a mesének.

Hamupipőke ebben a könyvben bebizonyítja, hogy ő nem egy szánni való és gyenge teremtés, hanem egy erős nő, aki képes megmenteni saját magát és megteremteni egy új életet. Nagyon tetszik ez a girl power vonal, amely mindvégig érezhető a történet során. Apropó, ha már girl power, akkor muszáj megemlítenem Ginevra hercegnő karakterét, aki számomra abszolút a regény etalonja. Jó volt arról olvasni, hogy mennyire erős jellem, és ezt nem fél megmutatni. Imádtam a jeleneteit, számomra feltette az i-re a pontot.

Nagyon tetszik, hogy maga a regény nem csak a szerelmi szálra fókuszál, hanem ennél sokkal többről szól, hiszen megismerhetjük Aurelias múltját, a tündérkeresztanya történetét, a kastélyban zajló életet, a királyi családot övező ármánykodást. Ezt a könyvet olvasva, Hamupipőke története sokkal több, mint egy szegény lányé, akinek az életét megváltoztatja egy bál. Igen, ez a vonal itt is feltűnik, de annyi más fontos téma kerül elő ebben a kötetben, annyi fontos mozzanat, hogy itt határozottan nem csak erről a társasági eseményről és annak következményeiről van szó. Ez a regény sok mindenre választ ad, és úgy érzem, hogy egy méltó lezárása és újra alkotott változata Hamupipőke történetének. 

Az Ez hát a szerelem egy tündérmese megbocsátásról, szerelemről, küzdelemről és ármánykodásról. Tökéletesen bemutatja, hogy bárhová születsz, bármilyen sorsot szánnak neked, te igenis ki tudsz törni és változtatni tudsz rajta. Engem az első oldalaktól kezdve lekötött és elvarázsolt, egyszerűen csak azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat, annyira magával ragadott. Bátran tudom ajánlani minden korosztálynak, akik szeretnének belecsöppenni egy varázslatos világba.

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Ti olvastátok már ezt a történetet? Ha még nem, akkor tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Whitney G. Barátod: Carter

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Whitney G. Barátod: Carter című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!:)

A bejegyzésem a Prológus New Adult miniprojektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Barátok vagyunk.

Csak barátok. De tényleg…

Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom.

Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást.

Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást.

(Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…)

Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt.

Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.

Ám egy éjszaka minden megváltozott.

Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…

Barátok vagyunk. Csak barátok.

Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…

Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.

Szurkolj te is a bimbózó románc hőseinek!

A kötetről:

Nagyon szeretem a New Adult könyveket, talán ebben a zsánerben érzem a legotthonosabban magam, a barátokból szerelemesek történetek pedig különösen közel állnak a szívemhez, így kíváncsian álltam neki az olvasásnak. Nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak, hiszen korábban még nem olvastam az írónőtől, és véleményeket sem nagyon hallottam a kötetről, de szerencsére nem okozott csalódást.

Mielőtt azonban kitérnek magára a könyvre, szeretném kiemelni a borítót, amely a színeivel teljesen levett a lábamról. Nagyon tetszenek a pasztell árnyalatok, így telitalálat számomra. Magához a regényhez is nagyon illik, teljesen hiteles, mintha maga Carter szerepelne rajta.

Az alaptörténetről annyit érdemes tudni, hogy Carter és Arizona mindig is legjobb barátok voltak, semmi több. Megosztották egymással az örömüket, bánatukat, sőt, minden randi tapasztalatukat is. Egy nap azonban rá kell döbbenniük, hogy igenis vonzódnak egymáshoz, majd amikor átlépik azt a bizonyos határvonalat, többé kellene válniuk, mint barátok. Azonban amikor újra és újra elkövetik ezt a „hibát”, már semmi sem olyan, mint amilyen régen volt. Sem ők, sem a kapcsolatuk.

Imádtam ezt a regényt, felkerült a kedvenc New Adult könyveim listájára, hiszen hihetetlenül vicces és romantikus volt. Az írónő megfelelő mértékben vegyítette a barátságot, a vonzalmat, a humort, a komoly gondolatokat, és egy fantasztikus egyveleget alkotott, amely bár kissé klisés és nem tökéletes, de én így is szerettem. Öröm volt olvasni Carter és Ari múltbéli közös jeleneteit is, nagyon jó ötletnek tartom, hogy az írónő ilyen formában építette bele a történetbe.

Teljesen odáig voltam Carter karakteréért, egy okos, értelmes és intelligens férfi, és mindezek mellett hihetetlenül jó barát. Nagyon szerettem olvasni, hogy bármi is történt Arival, ő rögtön ugrott, segített neki, és számíthattak egymásra. A kapcsolatuk szinte már legendás volt az ismerőseik körében, hiszen miattuk kezdtek el hinni abban az emberek, hogy tényleg létezik fiú és lány között igaz barátság. Ám az ő történetük akkor kezdődött el igazán, amikor átléptek egy bizonyos határvonalat, amely után már nincs visszaút. Imádtam a romantikus évődéseiket, a vicces sms-eiket, e-mailjeiket, a frappáns párbeszédeiket. A romantikus szál nagyon szépen volt felépítve, és bár néha picit megráztam volna a karaktereket, hogy helló, térjetek már észhez, de összességében úgy gondolom, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy az le volt írva. A mellékszereplőket is nagyon kedveltem, tökéletesen illettek a történetbe, Josht pedig különösen szeretném kiemelni, akinek egyszerűen imádtam a beszólásait.

Ez a könyv számtalan alkalommal megmosolyogtatott, és jó kedvre derített, éppen ezért is volt nehéz elengednem. (Külön öröm, hogy íródott egy kiegészítő epilógus is a regényhez, amely az írónő hivatalos oldalán ingyenesen elérhető. Számomra az tette fel igazán az i-re a pontot, csodálatos volt.) Úgy gondolom, hogy ez a történet a lehető legjobbkor talált meg engem, hiszen a lelkemnek pont egy ilyen kikapcsolódós olvasmányra volt szüksége. Ami még plusz pont a számomra, hogy minden fejezet elején találhatunk egy Taylor Swift számot, amely a következő oldalak hangulatát tökéletesen leírja, így még inkább át lehet szellemülni az olvasmányra.

Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, és nektek is nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a történetet!:)

A könyv megvásárolható ezekre a linkre kattintva:

e-book

papír formátum

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - P. Dangelico: Wrecking Ball – A romboló

Sziasztok! Ma egy újabb könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal P. Dangelico Wrecking Ball – A romboló című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A bejegyzésem a Prológus New Adult miniprojektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Hogyan állj ki magadért?

Camilla DeSantis élete romokban hever. Hogy is lehetne másként nevezni azt az állapotot, amikor egyszerre veszted el a férjed, az állásod és minden vagyonodat? Nehéz időkben nagy a döntéskényszer, így mikor a megváltás egy kiállhatatlan alak képében jön – aki nem mellesleg az egekig magasztalt New York Titans kezdő hátvédje –, nincs más választása, mint elfogadni az ajánlatot, hogy bentlakásos nevelőnőként és tanárként egyengesse Calvin 8 éves unokaöccsének útját. Már csak annyit kell kitalálnia, hogyan fogja vissza magát minden egyes alkalommal, mikor lilára akarná pofozni a férfit, ami gyakran megesik.

Calvin Shaw-t egy fikarcnyit sem érdeklik a nők. Pillanat, pillanat, hadd fogalmazzam meg másképp: imádja a nőket, viszont jelenleg minden vágya az, hogy hagyják békén. Főleg miután kiderült, hogy a felesége – mára már ex-felesége – attól a pasastól terhes, akivel anno őt csalta meg. A probléma már csak annyi, hogy épp most fogadott a házába egy nőt. És fogalma sincs, melyik a nagyobb probléma: hogy megígérte, viselkedni fog, vagy az, hogy vonzódik hozzá.

Könnyed és romantikus. Sorsfordító és szexi. Adott két megtört ember, két sors és egy lehetőség.

Az utóbbi évek legtartalmasabb romantikus története.

Éld át!

A regényről:

Hatalmas lendülettel kezdtem neki a kötetnek, mind a fülszöveg, mind a hallott vélemények alapján egy nagyon romantikus, szórakoztató könyvre számítottam, amelyet meg is kaptam. Az alaptörténet számomra egy kicsit hasonlított Mariana Zapata Szívvel a falnak című regényéhez, amely a tavalyi évem egyik nagy kedvence lett, így kíváncsi voltam, menyivel lesz másabb ez a mű, hogy az alaptörténetből fakadó hasonlóság a könyv további részében is fennmarad-e. Szerencsére ez nem így történt, a kettő teljesen más, és a kötet olvasása közben egyszer sem jutott eszembe a másik regény.

Camilla élete darabjaira hullott, amikor a férje halála után kiderültek annak az illegális ügyei, és mindenét elvesztette: a lakását, a vagyonát, a munkáját és a barátai nagy részét. Calvin remeteként élt a házában, hiszen a volt felesége után nem tudott megbízni egy másik nőben sem, ráadásul a nyolc éves unokaöccséről is gondoskodnia kellett, míg a testvére kezelés alatt állt. Camilla kapott a lehetőségen, amikor felhívták, hogy egy kisfiú mellé bentlakásos tanítónőt keresnek, ám nem is sejtette, hogy egy világhírű focista otthona lesz az új munkahelye. A probléma ott kezdődött, hogy Camilla új munkáltatója egy hihetetlenül goromba férfi, aki mindezek mellett eszméletlenül vonzó. De nem kockáztathatta, hogy beleszeressen a férfiba, aki szemmel láthatólag ki nem állhatja. 

Ez a regény több fontos témát is feldolgozott, hiszen gondoljunk csak Camillára, aki a vagyontárgyai mellett elvesztette a szerelmét, aki a mentsvára volt, de lehetősége sem adódott nyugodtan meggyászolni, hiszen folyamatos kihallgatások vártak rá a férje mocskos ügyletei miatt. Nem tud már megbízni a férfiakban, éppen ezért is esik nehézre elviselni Calvin közelségét, mivel akaratlanul is megkedvelte a férfit, de a bizalom számára egy nagyon törékeny dolog, amelyet fél megadni másnak. Nagyon jó volt olvasni, ahogy kibontakozik a kapcsolatuk, ahogy két idegenből barátok lesznek, majd szerelmesek. Camilla és Calvin karaktere is szimpatikus volt, hatalmas fejlődésen estek át a regény alatt. Két megtört ember gyógyulását követhettem nyomon, akik megtanultak újra szeretni, bízni és átlépni a saját korlátaikat. Nem éreztem sem túl gyorsnak, sem túl lassúnak a kapcsolatukat, nagyon jól eltalálta az írónő a harmóniát, amitől abszolút hitelesnek festett a dolog. Mindketten sokat köszönhetnek a másiknak, hiszen begyógyították egymás sebeit.

A gyász feldolgozása és a bizalom visszaszerzése mellett ez a könyv nagyon sokat mesélt egy másik fontos témáról is, ez pedig a gyerekek nevelése, taníttatása és a velük való megfelelő bánásmód. Nagyon jól  esett a lelkemnek olvasni a Sammel közös jeleneteket. Boldog voltam, ahogy egyre jobban láttam kibontakozni és visszatérni az életbe, Camilla pedig nagyszerű pedagógiai képességekről tett tanúbizonyosságot. Jó volt látni, hogy anyja helyett anyjaként viselkedik vele, egyfajta pótlék volt a számára, hiszen mindenki megérdemli a szeretetet és a törődést, amelyet végre Sam is megkaphatott. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban mi lesz Sam és az édesanyja sorsa, éppen ezért nagyon reménykedem, hogy a sorozat többi kötete is megjelenik magyarul.

A karaktereket egytől egyik nagyon kedveltem, gondoljunk csak Amberre (akinek szintén várom a saját könyvét), Camilla családjára, sőt, még Amandára is. Hiszek benne, hogy sikerül kilábalnia ebből a labilis lelkiállapotból a megfelelő kezeléseknek köszönhetően. Szerettem babaarc, alias Justin Harper jeleneteit is, szerintem mindig nagyon viccesre sikeredtek, ahogy Ethan is a szívemhez nőtt.

Ez a könyv egy lélekmelengető olvasmány, amely bár nem tökéletes, de én nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki kedvelni a New Adult történeteket. Calvin és Camilla szerelme mély nyomot hagyott bennem, nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam a regényt. Tökéletes a délutáni kikapcsolódáshoz és bekuckózáshoz. 

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

e-book

papír formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Sarah J. Maas: Macskanő - Lélektolvaj

Sziasztok! Ma egy újabb könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Sarah J. Maas regényéről, a Macskanőről írok nektek, amely a DC szuperhősök sorozat első hazánkban megjelent kötete. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A bejegyzésem a Prológus Winter wonderland projektjének a részét képezi, mivel ez a kötet tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra a hideg téli délutánokon.

Fülszöveg:

Selina tökéletes tolvaj.

Luke gondterhelt hős.

Gotham Cityben nem mindenki az, aminek látszik.

A #1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas mutatja be a felnőtté váló Selina Kyle-t, aki biztosan elrabolja az olvasók szívét az új, várva várt világszenzáció YA regényben, az akciódús és izgalmakkal teli Macskanőben!

Két évvel azután, hogy kijutott Gotham City nyomornegyedéből, Selina Kyle a titokzatos Holly Vanderheesként tér vissza. Batmant elszólítja egy fontos küldetés, így könnyű préda a város.

Mindeközben Luke Fox be akarja bizonyítani, hogy Batwingként képes segíteni az embereken. A Macskanőt veszi célba, az újonnan felbukkanó tolvajt, aki Méregcsókkal és Harley Quinn-nel portyázik. Emberére akadt volna?

Selina ádáz küzdelmet folytat: éjszakánként Batwinggel, napközben pedig a pokolian jóképű szomszédjával, Luke Foxszal. Vajon képes lesz-e végrehajtani a legfontosabb tervét, miközben a múlt egy darabkája veszéllyel fenyegetve a nyomába szegődik?

A könyvről:

Mielőtt belekezdenék az értékelésembe, szeretném elmondani, hogy én annyira nem vagyok otthon a DC és az eredeti képregények világában. A Batman és Joker filmeket ismerem, szeretem, valamint láttam pár, az univerzum részét képező alkotást (köztük a Macskanőt is), de az értékelésem mindenképpen erre a könyvre vonatkozik, amelyet megpróbálok önálló regényként értelmezni, és nem összehasonlítani az eddig megismert művekkel.

Amikor megláttam, hogy Sarah J. Maas új kötettel érkezik, rögtön tudtam: én olvasni fogom, hiszen az egyik legnagyobb kedvenc írónőm. Külön öröm, hogy imádom a szuperhősös filmeket/könyveket, így az elejétől kezdve magaménak éreztem ezt a történetet. 

Selina Kyle két távol töltött év után tér vissza Gotham Citybe, nem titkolt célja, hogy felforgassa a várost. Lop, betöréseket hajt végre és megszégyeníti Batwinget, ezzel  pedig elkezdődik közöttük egy harc. Luke mindent megtesz, hogy megóvja a Gotham Cityben élő ártatlanokat, ám az új bűnöző, a Macskanő felbukkanása neki is fejtörést okoz. Luke rendíthetetlenül próbál a Macskanő nyomára akadni és börtönbe zárni, ám arra nem számít egyikőjük sem, hogy minden egyes találkozás alkalmával egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és a végén már nem is a másik legyőzésére vágynak, sokkal inkább egymásra…

Azt hiszem, most már elárulhatom: én nagyon szerettem Selina és Luke történetét. Kifejezetten kedvelem a feszültséggel teli köteteket, ahol nem minden az, mint aminek elsőre tűnik, ez pedig Sarah stílusával fűszerezve egy nagyon izgalmas egyveleget alkotott. A feszültség végig tapintható volt, mind a főszereplők között, mind pedig a környezetükben. Bevallom, néha azért olvasás közben eszembe jutott az írónő másik regénye, az Üvegtrón is, hiszen több párhuzamot is felfedeztem Selina és Celaena karaktere között. Mind a ketten hihetetlenül erős női figurák, akik rengeteg borzalmas dolgon mentek keresztül, de ezek nem törték meg őket, csak erősebbé váltak általuk.

A regény egyik erőssége egyértelműen a girl power volt, hiszen Selina, Méregcsók és Harley Quinn félelmetes triót alkottak, akik mindenkit a földre kényszerítettek, akit csak akartak. Nagyon tetszett, ahogy összedolgoztak, időközben barátokká kovácsolódtak, amely Selina és Méregcsók számára abszolút új terepnek bizonyult. Szerettem, ahogy megnyíltak egymás előtt, öröm volt látni, hogy három nő igenis tud együtt dolgozni és ha összefognak, akkor bárkinél erősebbé válhatnak.

Apropó, Méregcsók. Bevallom, az ő karakterét korábbról nem ismertem, de a könyvben számomra hihetetlenül pozitív figura volt, akit rögtön megkedveltem, köszönhetően a céljainak, a barátságos természetének és a kedvességének. Nagyon szerettem az összes jelenetet, amelyben szerepelt, és bár néha szívszaggató volt a sorsáról olvasni, azért számomra az ő személyisége volt az egyik legnagyobb pozitívum a történetben.

Bár nem feltétlen a szerelmi száll állt a középpontban, de nagyon fontos szerepet kapott így is Luke és Selina románca. Szépen volt felépítve az ő kapcsolatuk, abszolút lehetett látni az átmenetet és a rétegeket, ahol megváltoztak az érzelmeik, és eljutottak egymás utálatától a szeretetig. Tetszett, hogy a történetüket két síkon követhettük nyomon: a Macskanő Batwinggel Holly pedig Luke-hoz került közelebb.

És bár nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit írok, hogy mint sok más regényben, itt is árnyaltabb volt a dolog: a Macskanő nem csak egy tolvaj és nem csak egy bűnöző, hiszen egy számára nagyon fontos cél elérése érdekében küzd. A szerző több érdekes karaktert szerepeltetett, akik egy korrupt világban próbáltak boldogulni, de nem adták fel és nem hagyták, hogy bedarálja őket a rendszer. A könyv tele volt küzdéssel, szenvedéllyel és feszültséggel, amelynek köszönhetően végig fent tartotta az érdeklődésemet és a figyelmemet. 

Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, és biztosan folytatni fogom a DC szuperhősök sorozatot is, amely sok más hős történetét meséli még el nekünk. A sorozat különlegessége, hogy mindegyik regényt más szerző írta, de mind kiemelkedő young adult könyvek alkotói. A következő kötet már megjelent magyarul, amely Wonder Woman karakteréről szól.

Ti olvastátok már a könyvet? Ha nem, akkor tervezitek?

A Macskanő című regényt megvásárolhatod papír és e-book formátumban is erre a linkre kattintva.

A Wonder Woman történetét pedig erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Viszlát 2020! – Könyves évértékelő

Sziasztok! 2019-et egy évértékelő bejegyzéssel zártam, így mindenképpen szerettem volna elkészíteni ennek a 2020-as verzióját.  Jó olvasást kívánok!

2020 best 9 az instagramomon

Előzmények:

2019-ben ezeket a célokat fogalmaztam meg az idei évre nézve:

- "2020-ban szeretnék minimum 30 könyvet elolvasni. (Sajnos az ötvenet már nem merem leírni, pedig az lenne az igazi álom.)

- Szeretnék egy hatalmas várólistacsökkentést, hiszen rengeteg olvasatlan könyvem van, amelyeket már ideje lenne kézbe venni. Ez persze az időmtől is függ, hogy hogy fog alakulni, na meg az új megjelenésektől, de nagyon remélem, hogy legalább 20 könyvet el fogok tudni olvasni a mostani gyűjteményemből.

- Szeretnék kicsit kevesebb könyvet venni, és csak olyanokat, amelyekre tényleg nagyon kíváncsi vagyok.

- Szeretnék minden hónapban legalább egy új blogbejegyzést hozni, és ténylegesen aktivizálni magam ezen a platformon.

- Folytatom az aktív bookstagrammer életet."

Hogy mely pontokat hogy sikerült megvalósítanom? 

2020-ban kereken 40 könyvet olvastam el, így az első kitűzött célt sikeresen teljesítettem. A várólista csökkentésem félig-meddig sikeresnek mondható, hiszen 10 kötetet sikerült elolvasnom a 2020 előtti polcomról. A kevesebb könyv vásárlása valamilyen szinten sikeresnek mondható, hiszen tényleg sokkal jobban megfontoltam a vásárlásaimat, de még így is messze van a kitűzött cél, hiszen túl sokszor elcsábítottak az akciók. A 4. pontom nem sikerült, mivel október hónap kimaradt, de így sem panaszkodom, hiszen ezzel együtt 10 bejegyzéssel több született az idén a blogomra, mint 2019-ben. Az utolsó tétel pedig abszolút kipipálva!:)

Saját kép! Felhasználása engedélyköteles!

2020-ban:

A márciusban meghozott intézkedéseknek köszönhetően sok időt töltöttem itthon, így több időm is volt olvasni. Sajnos az idén is azt éreztem, hogy túl lassú vagyok, még mindig nem tért vissza a régi olvasási tempóm, de 2021-ben ezen is megpróbálok dolgozni. Boldog vagyok a 2020-as eredményeimmel, amelyre már nagyon rég volt példa. Szóval 2020-ban…

- 40 könyvet olvastam

- Csatlakoztam a Prológus csapatához, akik folyamatosan inspirálnak az olvasásra és a blogolásra.

- 16 új könyvértékelő bejegyzést írtam a blogra

- 6 új kedvenc könyvet avattam:

Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság

Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak

Elle Kennedy: The Chase – A hajsza

Renee Ericson: More Than Water – Több mint víz 

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája 

Riley Baker: A Happy End után

- 18 számomra új szerző műveivel ismerkedtem meg

- 110 új könyvvel gyarapodtam, amire már nem próbálok mentségeket keresni.

Mik a céljaim 2021-re?

Őszintén nem tudom, hogy mit fog hozni 2021, hiszen nyáron diplomázom, de az oda vezető út pedig még rengeteg munkával és tanulással teli. Éppen ezért, az időhiány és az utána látható bizonytalanságok miatt 2021-re nincsenek különösebb terveim, csak úgy sodródni szeretnék az árral. Azért kiválasztottam 9 könyvet, amelyet 2021-ben el szeretnék olvasni, de nem ragaszkodom semmilyen számhoz vagy TBR listához. Egyedül abban vagyok biztos, hogy szeretnék minél többet olvasni és blogolni, valamint az instagram oldalamat a már meglévő rendszerességgel vezetni. 

Egy korábbi célomat azért továbbra is fenntartom: Szeretnék 2021-ben kevesebb könyvet vásárolni, és jobban megválogatni, hogy mit is veszek meg. Kicsit elszabadult velem a ló az elmúlt években, jövőre pedig szeretnék visszavenni a költekezéseimből.

A 2020-ban elolvasott könyveim listája:

Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság

Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak

Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Simon Márton: Polaroidok

Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete

Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (illusztrált kiadás)

Erin Watt: Megkopott korona

Elle Kennedy: The Chase – A hajsza

Renee Ericson: More Than Water – Több mint víz

K. A. Tucker: In Her Wake – Sodrás

Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight – Fagy és csillagfény udvara

Leiner Laura: Emlékezz rám

Jewel E. Ann: Zajlik az élet

Ruby Saw: Kertvárosi pletyka

Riley Baker: Utóirat: Elvittem az autót!

Rupi Kaur: Tej és méz

Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább

José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Bella Swift: A láma, aki koszorúslány lett

Stephanie Garber: Caraval

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv

Riley Baker: A Happy End után

Vi Keeland: Fiatal szerető

Riley Baker: Szavad ne feledd!

Stephanie Garber: Legendary

Stephanie Garber: Finale

Erin Watt: Bukott örökös

Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Susanna Clarke: Piranesi

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Martin Jenkins: Az állatvilág bajnokai

Együtt a vírus ellen

Varró Dániel: Diótörő

P. Dangelico: Wrecking Ball – A romboló

Sarah J. Maas: Macskanő – Lélektolvaj

A 9 könyv, amelyeket mindenképpen szeretnék elolvasni 2021-ben:

Leiner Laura: Bízz bennem

Sarah J. Maas: Föld és vér háza 

Sarina Bowen – Elle Kennedy: Us – Mi

Colleen Hoover: Verity 

Colleen Hoover: November 9.

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

Teagan Hunter: Let's Get Textual – Légy merész! 

Mariana Zapata: Dear Aaron – Kedves Aaron!

Holly Black: The Wicked King – A gonosz király

Ezúton is szeretném megköszönni minden magánszemélynek, cégnek és kiadónak a bizalmat, akikkel 2020-ban együtt dolgozhattam! ♥ Köszönöm:

- Könyvmolyképző Kiadó

- Till&Dill

- Enchantedbookmarks

- Agave Könyvek

- Kolibri Kiadó

- Benyák Zoltán

- Riley Baker

- Menő Könyvek és Manó Könyvek

- Napraforgó Kiadó

- Álomgyár Kiadó

- Metropolis Media

- Libri Könyvesboltok

- trnd Hungary

- Bookline Könyvek

- Booksy Box

- Ajándékdoboz.store (BiblioBox)

- Jelenkor Kiadó

- Prológus

Köszönöm, hogy velem tartottatok 2020-ban! Remélem, hogy a következő esztendőben is találkozunk, és sok-sok könyves pillanatban osztozhatunk.♥

Végezetül pedig szeretném megkérdezni, hogy melyik volt számotokra 2020 legmeghatározóbb könyvélménye?

Jövőre is ugyanitt,

Dorka

Karantén 1. hónap – Miket olvastam?

Sziasztok!:)
Ma egy olyan bejegyzéssel érkeztem, amelyben szeretném megmutatni nektek, hogy mely könyveket olvastam el a karantén első hónapja alatt. Természetesen mindegyikhez fűzök pár mondatot is, ezek alapján talán ti is kedvet kaphattok 1-1 történethez, vagy megtudhatjátok a rövid véleményemet az adott regényről.

Az elmúlt egy hónap alatt 8 könyvet sikerült elolvasnom, amelynek én nagyon örülök, hiszen legalább ennyi pozitívum adódott ebben a borzasztó helyzetben. Hogy melyik is volt ez a 8 könyv? 

Lássuk csak:

1. Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete (2020. március 15., 08:17 → 2020. március 19., 11:22)

Nagyon szerettem ezt a történetet: rendkívül izgalmas, pörgős, nagyszerű módon mutatja be a szirének világát. Erről most többet nem írnék, hiszen korábban már született róla egy könyvértékelő bejegyzésem, amelyet erre a linkre kattintva már olvashattok is.

2. Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger (2020. március 19., 14:35 → 2020. március 24., 10:10)

A Csillagtalan tenger már az első oldalak során elvarázsolt, köszönhetően az egyedi és különleges történetmesélésnek, na meg a rejtélyességnek. Ahogy olvasod ezt a regényt, egyre többet és többet szeretnél tudni. Érdekel, hogy kik is a karakterek, mi közül van egymáshoz, és hogyan fonódnak össze a jelen, a múlt és a jövő, a képzelet és a valóság szálai.
Egy olyan eseményláncolat közepébe csöppensz, amely teljesen magával ragad, és egyszerre csak azon kapod magad, hogy nem tudod lerakni a könyvet.
A történet főszereplője Zachary Ezra Rawlins egy rendkívül szerethető figura, akivel nagyon könnyű azonosulni, csakúgy, mint Mirabellel és Doriannal. A karakterek, a világ, a történet… az egész annyira különleges és egyedi, hogy nem lehet nem szeretni.
Izgalmas kalandokban lehet részed az olvasás során, s közben folyamatosan keresed az összefüggéseket, értelmezed, hogy hogyan kapcsolódnak össze a különböző idősíkok, hogy a karakterek múltjában mik is történtek…
Egy könyvmolyoknak írt szerelmes regény, amelyet abszolút meg tudok én is erősíteni.

3. J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (illusztrált kiadás) (2020. március 24., 15:49 → 2020. március 29., 12:32)

Bevallom: én még nem olvastam csak az első kettő Harry Potter regényt, amelyen szeretnék változtatni. A titkok kamráját egy csodaszép, illusztrált kiadásban volt szerencsém olvasni, amely teljesen levett a lábamról. Egyszerűen fantasztikus ez a könyv, a grafikák eszméletlen gyönyörűek benne, amelyek szerintem még inkább erősítik a HP élményt. Nektek is bátran tudom ajánlani ezt a kiadást. A történet a régi, amelyet lehetetlenség nem szeretni.

4. Erin Watt: Megkopott korona (2020. március 30., 09:57 → 2020. március 31., 10:05)

A Megkopott korona A Royal-család sorozat egyik kiegészítő kötete, amely Gideon és Savannah történetét „meséli el”. Azért tettem idézőjelbe, mert sajnos kicsit csalódnom kellett. Úgy gondolom, hogy ebből a történetről nagyon sokat ki lehetett volna hozni, és egy nagyon erős regényt is kaphattunk volna…, ha nem lett volna összecsapva az egész. Egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag hatalmas pálfordulás történt meg a szereplőknél, amelyet egyáltalán nem értek. Mintha bizonyos részek (jó sok fejezet) kimaradt volna a könyvből. Kár érte. Egyébként még így is ezt mondanám a (számomra) legkevésbé idegesítő Royal kötetnek, szerettem Gid és Sav párosát.

5. Elle Kennedy: The Chase – A hajsza (2020. április 1., 09:37 → 2020. április 4., 17:11)

Imádtam! Végre egy hamisíthatatlan öt csillagos kedvenc regény, amely teljesen levett a lábamról. Hatalmas elvárásokkal indultam neki, hiszen Elle Kennedy számomra már nagyon sokat bizonyított, és annyira boldog vagyok, hogy nem kellett csalódnom. Fitz és Summer története az Off-Campus 3. kötetében vette a kezdetét, akikre már akkor különösen felfigyeltem. Bátran tudom ajánlani nektek ezt a könyvet, tényleg fantasztikus volt az egész. Kíváncsian várom a folytatását is, remélem, hogy akár már idén a polcomon tudhatom.

6. Renee Ericson: More Than Water – Több mint víz (2020. április 6., 11:29 → 2020. április 9., 10:35)

Ezt a történetet is nagyon imádtam. Külön erőssége, hogy nem a tipikus szexi sportoló srác a főszereplője, hanem tényleg különleges karakterekkel dolgozik. A történetvezetés, a stílus, egyszerűen fantasztikus. Számomra letehetetlen volt ez a regény is.

7. K. A. Tucker: In Her Wake – Sodrás (2020. április 10., 11:38 → 2020. április 11., 13:31)

Nagyon meglepődtem – mégpedig pozitív értelemben. Nem kifejezetten szeretem az előzménykönyveket, és nem hittem volna, hogy ekkora hatással lesz rám. Tudniillik, a Tíz apró lélegzetet imádtam, szóval talán meg sem kellett volna azon lepődnöm, hogy mennyire magába szippantott a történet. Szomorú volt. Mély, depresszióval és gyásszal teli, de annyira gyönyörűen mutatta be az eseményeket az írónő. Hatalmas élmény volt olvasni, és végre megismerni az eseményeket Cole szemszögéből is.

8. Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight – Fagy és csillagfény udvara (2020. április 12., 09:31 → 2020. április 15., 10:54)

Nagyon jó érzés volt visszatérni ebbe a világba, amely máig az egyik legnagyobb kedvencem. Imádom a karaktereket, a történetet, egyszerűen hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak. Éppen ezért is vagyok kicsit szomorú emiatt a regény miatt, mely szerintem kissé laposra sikeredett. A történet mintha hiányzott volna, és nem igazán érzem azt, hogy haladni tudtunk volna, vagy, hogy bármelyik szereplő életében annyira drasztikus változás történt volna. Inkább az aranyos jelzőt tudnám rá használni, de sajnos ez most nekem kicsit kevés volt. Remélem, hogy a folytatás már az első három könyv színvonalához fog felérni.

Összességében azt kell, hogy mondjam: én nagyon meg vagyok elégedve az olvasmányaimmal, hiszen jó könyveket olvastam, amelyek közül több is a kedvencek közé került. Jó érzés volt, hogy végre újra mélyebben el tudok mélyedni a könyvek világában, hogy volt időm olvasni, és csökkenteni a várólistámat. Az idei cél, hogy a magánkönyvtáram olvasottságát 60% fölé emeljem (jelenleg 54%-on áll), szóval remélem, hogy a folytatásban is ilyen szuper könyvek várnak rám, hiszen akkor nem lesz nehéz elérni ezt a vágyamat.

Ti miket olvastatok mostanában? Milyen új kedvenceket találtatok? Gyertek, és meséljetek kommentben!:)

Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka

Collen Hoover: Too Late - Túl késő (spoilermentes könyvértékelés)

Sziasztok!:)
Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, amely középpontjában Collen Hoover Túl késő című könyve található, de mielőtt belekezdenék, szeretnék egy kicsit bővebben is mesélni a jelenlegi helyzetemről:
Sajnos mostanában tényleg nem megy úgy az olvasás, mint szeretném. Egyszerűen lassú vagyok, aminek nem tudom az okát, mert bármennyire is tetszik a történet, képtelen vagyok 100-120 oldalnál többet olvasni egy nap, ami azért kicsit feszélyez, hiszen régebben soha nem okozott problémát a napi 300-350 oldal sem. Illetve, mostanában kicsit megváltozott az ízlésem is: ami azelőtt tetszett, most untat, amit korábban annyira nem kedveltem, most nagyon tetszik, ami máskor nem érdekelt, most érdekel. Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, illetve, hogy meddig fog fennállni ez az állapot, de remélem, hogy a tempóm visszatér, és hamarosan minden a régi lesz. :) Veletek is fordult már elő hasonló? Mi volt számotokra a megoldás?

Az értékelés: 

Saját kép. Instagram: Dsheavenofbooks

Fülszöveg:
Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.
És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.
Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

A regényről:
Ezt a könyvet azért kezdtem el, hogy szerettem volna valami izgalmasabb romantikus történetet a korábbi helyett, amit félbehagytam bizonytalan időre. Elég megosztó véleményeket hallottam Collen Hoovernek erről a regényéről, így végképp kíváncsian vágtam bele ebbe a történetbe. Tudniillik, CoHo a mindenkori top 3 kedvenc íróim egyike, az ő könyveihez mindig bátran nyúlhatok, ha baj van, szóval nagy reményeket fűztem ehhez is. Hiba volt? Szerintem nem.

Rengeteg embertől hallottam már, hogy ez a regény egyszerűen más, mint az összes többi CoHo történet. Igazuk volt. Bár úgy gondolom, hogy írónő minden története más és más, de talán eddig ez alkotott a legnagyobb kontrasztot a többihez képest. A regény középpontjában a drogok és az erőszak áll, egy bántalmazó kapcsolat, ahonnan a hősnőnk nem tud kilépni. Figyelemmel kísérhetjük Sloan félelemmel teli életét, sanyarú sorsát, megismerhetjük az áldozat szempontjából a történteket. Igen ám, de szerencsére a regény nem itt áll meg: a könyv három szemszögből íródott, így nem csak az áldozat, de az erőszaktevő, a züllött életet élő Asa, és a megmentő, Carter szemszögéből is megismerhetjük a történetet.

Ez a könyv Collen Hoover számára egy terápia volt, éppen ezért nem sokat agyalt a cselekménnyel, egyszerűen csak szerette írni, és végül a regény nagyra nőtte ki magát. Őszintén szólva, ha CoHo ilyen könyveket ír kikapcsolódásból, akkor az elég sok mindent elárul az ő fantáziájáról. Sok mindent elárul, mert ez még így is egy fantasztikus történet, a középpontban egy hatalmas csavarral, amire én azért magamtól nem gondoltam volna.

A regény hangulata végig feszült, egyszerűen olvastatja magát, hiszen tudni akarod, hogy mi lesz, hogy mi fog történni. Mint említettem, a történet három szemszögből íródott, ami nekem különösen tetszett, hiszen mind a három karakter elég különböző személyiség, így érdekes volt olvasni a gondolataikat, belelátni a fejükbe. A három szereplő közül most leginkább Asát emelném ki, hiszen általában pont az ő szemszöge az, ami az olvasó előtt ritkán jelenik meg. Hatalmas őrület volt a fejében, az biztos! Egyszerűen olvastam, és azon töprengtem, hogy „Ne már! Ilyen tényleg van? Ilyet tényleg gondolhat valaki?”, de sajnos igen, tényleg előfordul ez a gondolkodásmód a való életben is. Érdekes volt az ő karaktere, hiszen egy őrült zseni, aki nagyra vihette volna az életben, ha más utat választ magának. Asa családi háttere finoman fogalmazva is elcseszett, így talán nem is csoda, hogy ilyen felnőtt vált belőle.  Az ő személyiségében az őrület szerintem nagyon finoman, fokozatosan jelenik meg, és talán még a végén sincs tisztában az ember vele, hogy mindezt egy zseniális elme láttatja a naiv olvasóval, vagy tényleg eluralkodott rajta az apja betegsége. Az hiszem, erre igazán az epilógusban kapunk választ, de a spoilerek elkerülése miatt erről most nem beszélnék.

Sloan. Sloan egy erős lány, aki sok szörnyűséget átélt, amiket nem érdemelt meg. Bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel, de értem, hogy miért tette őket. Bekerült egy olyan körforgásba, amiből nehéz kiszabadulni – amiből NEM lehet kiszabadulni -, és az olvasó annyira megsajnálja szegény lányt, amiért ennyi mindennel kellett megküzdenie az élete során, és még mindig küzd, nem adja fel. A Carterrel való kapcsolata akár gyorsnak is tűnhet, de ha belegondolunk az ő szemszögébe, akkor talán máris más a helyzet. Sloant sosem szerették, sosem tisztelték, de megérkezik Carter, aki megad neki mindent, amiről valaha is csak álmodni mert. Sloan menekülni akar, menekül is, ahogy csak teheti. Ő tényleg egy erős lány, aki sokkal szebb történetet érdemelne.

Carter egy nagyon szimpatikus személyiség, de ahogy sokszor ő is fogalmazott: ez a munka nem neki való. Az érzései irányították az esze helyett, ami az ő esetében nagyon veszélyes, hiszen nem egy mezei srác, aki naivan betoppan ebbe a világba, hanem egy okos, céltudatos felnőtt férni, aki okkal kerül be Sloanék életébe. Kedveltem a személyiségét, tetszett, ahogy Sloannal bánt, ő ennek a regénynek a szerető szíve.

Elérkeztünk a „Vége” címszóhoz – már ami a történetet illeti. Eddig a pontig én imádtam a regényt. Megfelelően beteg, zseniális. Imádtam végig a hangulatát, ahogy felépült az egész. Ha itt tényleg vége lett volna, számomra abszolút kedvenc lett volna ez a könyv.

De mint tudjuk, nem itt van a vége.

Az első epilógusra még azt mondom, hogy oké, nem volt vele gondom, talán kellett is ide. Na de a többi! Őszintén szólva, szerintem az epilógus epilógusa és a napjainkban rész teljesen felesleges volt, már túlságosan elnyújtotta a történetet, amely kissé egy latin-amerikai szappanoperába is fordult. Felesleges volt az egész. A prológus sem lett a kedvencem, szerintem túlságosan hosszú volt, kissé már értetlen is, hogy miért kellett.

És egy kis spoileres gondolat: Asának meglövik a kezét, majd megbilincselik? Szegény kap 1-2 golyót, de pár nap múlva már kis is engedik a kórházból? Többször is meglövik, és semmi sem árt neki? Ezek a részek egy kicsit kuszák voltak számomra.

Összességében nekem nagyon tetszett a történet, hiszen ehhez hasonlót még nem nagyon olvastam. CoHo egy zseniális író, akinek elképesztő dolgok járnak a fejében, és aki mindig képes meglepni. Én bátran ajánlom a könyvet minden 18 éven felüli személynek, vagy azoknak, akik úgy érzik, hogy képesek megbirkózni egy nehezebb témával.

Nektek hogy tetszett a regény? Szerintetek felér CoHo korábbi alkotásaihoz?

Köszönöm, hogy elolvastátok az értékelésemet!
Találkozunk legközelebb is,
Dorka

Victoria Schwab: Verity szörnyei duológia - spoilermentes értékelés

Sziasztok!:)
Tegnap fejeztem be Victoria Schwab Egy sötét duett című könyvét, és úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a spoilermentes véleményemet, hiszen erről a duológiáról beszélni KELL.

Fülszöveg (Egy kegyetlen dal):

Egy városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban
A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.

A véleményem:
Az első kötet számomra kissé nehezen indult be, már azon is gondolkodtam, hogy félre teszem, hiszen valahogy nem passzoltunk ezzel a könyvvel. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy most olvasás szempontjából sincs egyszerű időszakom, hiszen nem sikerül hoznom a megszokott tempót, ami miatt csalódott vagyok.) De milyen jól tettem, hogy kitartottam! Úgy a 100-120. oldal környékén indult be igazán a történet, attól kezdve le sem tudtam tenni a könyvet.

Kate az első fejezet alapján kicsit unszimpatikus volt számomra, emiatt féltem is, hogy vajon meg fogom-e én kedvelni őt. Jelentem: sikerült. Kate egy nagyon erős karakter, aki szörnnyé szeretne válni ebben a szörnyekkel teli világban, ám ő a lelke mélyén egy jó ember, egy harcos, egy igazán kedvelhető személyiség.

August rögtön belopta magát a szívembe, hatalmas a szerelem kettőnk között. Az ő alakjában megvan minden, ami érdekessé teheti őt egy olvasó számára: egy szörny, aki ember szeretne lenni.

Nagyon tetszett a világ, amelyet az írónő megalkotott. Kellett egy kis idő, míg megértsem, megszokjam, és talán onnantól kezdve kezdtem el igazán élvezni a történetet.

„Corsai, Corsai, karmos árnyék, 
sok-sok foggal élve rág szét. 
Malchai, Malchai, eszes gonosz, 
véred issza és mosolyog. 
Sunai, Sunai, szén a szeme, 
lelkeket lop az éneke. 
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak, 
és mindenkit felzabálnak!”

Corsai, Malachai, Sunai… Háromféle szörny, mégis mennyire mások! Nagyon tetszett, ahogy az írónő kitalálta az egyes csoportok jellemzőit, ahogy megírta a karakterüket. Kifejezetten élvezetes volt a gonoszságról is olvasni, a szörny szemszögéből is látni.

Tetszett a kettéosztott város gondolata, ahogy megismerhettük Észak és Dél ellentétét, azt, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához.

A második kötetről:
Azt hittem, hogy ez a rész is kicsit később fog beindulni, hogy az eleje kicsit nyüglődés lesz, hiszen kissé megváltoztak a körülmények, de nem! Szerencsére ez nem így történt, hiszen már az első soraitól kezdve magával ragadt, és vitt és vitt magával, végig ezen a csodás utazáson, amelyet ez a könyv jelentett.

August és Kate karaktere kisebb-nagyobb változásokon estek át, de úgy igazából megmaradtak önmaguknak, ami nem egy könnyű dolog egy rémségekkel teli világban. Mint említettem, nekem nagyon élvezetes volt a malachaiok szemszögéből is olvasni, ahogy az összes többi karakteréből.

Most pedig pár spoileres gondolat, amit ne olvass el, ha nem olvastad az Egy sötét duettet!
FIGYELEM - ERŐSEN SPOILERES TARTALMAK KÖVETKEZNEK! 

Nagyon megszertettem a Vadőröket, kicsit hiányoztak is. Reménykedtem, hogy a történet végén August elindul felkeresni őket, hogy eljuttassa Riley-hez Kate leveleit, hiszen megérdemelnék, hogy megtudják az igazságot. Talán így is fog történni a jövőben... :)

Apropó, Kate és a történet vége… Szerintem ez így lett tökéletes, ahogy meg lett írva. Verity-ben furcsán vette volna ki magát egy teljes happy end. Bevallom, azért Kate elvesztését még mindig inkább megbocsátom az írónőnek, mintha Augustot veszítettem volna el.

Alice… Annyira egy beteges karakter! Természetesen imádtam, volt valami a kicsi malachaiban, ami igazán élvezetessé tette az ő személyét. Nagyon tetszett, ahogy néha felcsillant a szeme és felragyogott az arca (természetesen a gyilkolás miatt), és ez valahogy egy kicsit emberi külsőt is varázsolt neki.

A káoszevő pedig szerintem nem feltétlen kellett ebbe a történetbe, hiszen annyira sok mindent azért mégsem tett (talán csak azért kellett, hogy Kate hazatérhessen +nem tagadom, tetszettek a szörny szemszögéből is a jelenetek), annyira nagy durranás azért mégsem volt. Lehet, hogy sokaknak gyorsnak tűnhetett az elpusztítása, de én erre azt tudom mondani, hogy szerintem Ilsa mindvégig tisztában volt a sorsával, és ő ezért a pillanatért maradt életben. Ez volt az ő végzete.

SPOILER VÉGE!

Hatalmas kedvencem lett ez a duológia, ezt szerintem már ti is észrevettétek. Izgalmas, egyedi, letehetetlen - hosszabb idő után először éreztem azt a bizonyos wow érzést, hogy igen, új kedvencet avattam, éppen ezért bátran ajánlom ezt a történetet mindenkinek, aki nem fél a saját árnyékától. :p

Ti olvastátok már a duológiát? Ha igen: hogy tetszett? Melyik a kedvenc Schwab kötetetek?:)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Legközelebb is várlak titeket,
Dorka.

Rachael Lippincott, Mikki Daughtry, Tobias Iaconis: Két ​lépés távolság - spoilermentes értékelés

Sziasztok!:)
Ma fejeztem be a Két lépés távolság című könyvet (amely a Maxim kiadó gondozásában jelent meg), és amelyről már olvashatjátok is a spoilermentes értékelésemet!:)

Fülszöveg:
Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

A történetről:
A két főszereplő, Stella és Will cisztás fibrózis betegségben szenvednek, az ő történetüket mutatja be ez a könyv.
Az elmúlt években azért valljuk be, hogy kicsit divatba jöttek a „halálos betegséggel küzdő tinik” témájú regények, amelyekből eddig én sosem kértem. Nem tudom miért, én egyszerűen nem szeretem a szomorú történeteket. A Két lépés távolságon sokáig gondolkodtam, hogy adjak-e neki egy esélyt, avagy sem, majd végül az olvasótábor megadta azt a bizonyos végső lökést, szóval megrendeltem.

Mint említettem, én nem olvastam korábban ilyen történetet, ezért nekem a Két lépés távolság újszerűnek hatott. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen súlyos téma került a középpontba, és ezáltal az olvasók is megismerhették jobban a CF-esek világát, az ő szabályaikat, életüket. Sajnos ez a betegség egy létező dolog, a vele küzdő emberek köztünk járnak, így külön öröm volt számomra is, hogy a regény és a film egy ilyen fontos, gyógyíthatatlan betegségre hívja fel a figyelmet.

Nagyon szerettem a könyvben szereplő karaktereket, különösen a két főszereplőt és Poe-t. Will és a személyisége üdítően hatott a kórházi környezetben, szerettem a regény elején a kis macska-egér játékát Stellával, Poe-t pedig egyszerűen imádtam, szerintem felesleges többet mondanom, hiszen aki olvasta a regényt az tudja, hogy miről beszélek. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy a mellékszereplőket is egytől-egyig kedveltem, számomra ebben a történetben nem volt senki negatív karakter.)

Stella és Will szerelmi története szerintem nagyon jól került leírásra, szépen bontakoztak ki a szálak,  miközben az egész könyv világa felépült. Olvasmányos történet, számomra tipikusan olyan, amely magába szippant, és a karakterek nem hagynak szabadulni.

Ami negatívum számomra volt a regényben/fordításban: sajnos többször is találkoztam olyan logikai hibával, mint például, hogy az egyik jelentben a karakter felállt a leírás alapján, majd pár sorral lentebb újra felállt (?). Nem volt ebből sok, három hasonló kaliberű hiba ragadta meg a figyelmemet, amely számomra picit zavaró volt, de ezek egyáltalán nem tették élvezhetetlenné a regényt.
Azt még szeretném hozzátenni, hogy engem ez a történet egy picit levitt az életről, de emellett nagyon tetszett is. Én bátran ajánlom mindenkinek, aki nem fél egy kis szomorúságtól, na meg komoly témától!:) Nálam jár a 4,5 csillag az ötből.

Örülök, hogy jelentkeztem a Dream válogatás olvasótáborába, hiszen ezáltal ismerhettem meg ezt a regényt is. Kíváncsian várom, hogy a másik három hogy fog szerepelni. Ti is jelentkeztetek az olvasótáborba?:) Esetleg olvastátok a Két lépés távolság című regényt? Ha igen, akkor hogy tetszett?

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Találkozunk a következő értékelésnél:
Dorka