Könyvértékelés - Taylor Jenkins Reid: Szikrázó Malibu

A mai értékelés középpontjában Taylor Jenkins Reid Szikrázó Malibu című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Reggel hét órára Malibu partszakasza lángokban állt.”

Malibu, 1983 augusztusa. Elérkezett Nina Riva éves nyár végi bulijának napja, és a várakozás izgalma a tetőfokára hág. Mindenki a híres Riva testvérek kegyeit keresi. Nina tehetséges szörfös és szupermodell, Jay szörfbajnok, Hud ismert fotós, Kit pedig a többiek imádott kishúga. A testvéreket mindenki elragadtatott csodálattal figyeli egész Malibuban és még azon túl is – főleg mivel a legendás énekes, Mick Riva gyerekei.

Csupán egyetlen ember nem várja kitörő lelkesedéssel az év partiját: maga Nina. Ó, és talán Hud sem, mert már rég ideje lenne megvallania valamit a fivérének, akivel születésüktől fogva elválaszthatatlanok.

Jay azonban számolja az estig hátralévő perceket, hiszen a lány, akire állandóan gondol, azt ígérte, eljön.

Kitnek is megvannak a maga titkai – például egy vendég, akit a többiek tudta nélkül hívott meg.

Éjfélre a buli teljesen kicsúszik a testvérek irányítása alól, ám a hajnali első szikra előtt még tele vannak a poharak, szól a zene, és a család generációit formáló szerelmek és titkok mind felszínre kerülnek.

A Szikrázó Malibu egy család felejthetetlen éjszakájáról szól, amikor mindannyiuknak el kell dönteniük, mit tartanak meg az életüket alakító örökségből… és mit hagynak maguk mögött.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!

A könyvről:

Egyértelműen Taylor Jenkins Reid az az író, akinek a regényei legtöbbször szembejöttek velem a közösségi médián az utóbbi egy évben. Az emberek megőrülnek a történeteiért, imádják azokat, szóval nem meglepő módon az én figyelmemet is felkeltették, az első olvasott könyvem a szerzőtől pedig a Szikrázó Malibu lett, amellyel szemben magas elvárásaim voltak, de jelentem, abszolút sikerült megugrania azokat. A Szikrázó Malibu lebilincselő olvasmány egy híres családról, amely a látszat szerint szinte tökéletes, de a mélyben rengeteg titok és fájdalom húzódik meg.

A regény az 1983-as évben veszi kezdetét, Nina Riva szokásos nyár végi bulijának napján, de viszonylag hamar az 1950-es években találjuk magunkat, így egy párhuzamos történetvezetést kapunk, amely egyaránt mutatja be a party napját és a Riva szülők egymásra találását, a kapcsolatuk mélyrepülését, valamint testvérek gyerekkorát. Rendkívül hamar egyértelművé vált, hogy milyen titkok lapulnak a mélyben, hogy milyen fájdalmas momentumokat élt át June, és mennyire nem viselkedett jó férjként és felelősségteljes apaként Mick, így egyáltalán nem meglepő, hogy egy ilyen gyerekkor hatással lett Nina és testvérei felnőttkori életére is.

A könyv központi eleme a család, na meg háttérben meghúzódó botrányok. A gyerekek igen fiatalon egyedül maradtak, csak egymásra számíthattak June halála után, az anya szerepet Nina vállalta magára. Borzasztóan nehéz lehetett a rivaldafényben felnőni, de a történtek határozottan összekovácsolták a testvéreket, akik életében az apjuk valamennyire mumusnak számít: nem akarnak hasonlítani rá, ez pedig sok erkölcsi dilemmát okoz, hiszen akaratlanul is felállítható valamilyen párhuzam közöttük. Úgy gondolom, hogy az írónő rendkívül jól kidolgozott, összetett, mély érzésű karaktereket alkotott, akikhez nagyon könnyen tudtam kapcsolódni és belehelyezkedni a világukba, a közöttük lévő kötelék pedig csak tovább erősítette ezt az érzést.

A regény két részre osztható, az elsőben a karakterek felvezetése, az alapszituáció bemutatása zajlik, a másodikban pedig a híres-neves party. A buli bemutatása számomra nagyon hasonló volt a filmekben látottakhoz: mindenféle híresség mindenféle botrányos dolgot csinál, és sokszor teljesen úgy viselkednek, hogy az egy hétköznapi ember számára elképzelhetetlen, mégis, teljesen úgy éreztem, mintha én is jelen lennék a karakterekkel, és velük együtt élném át ezt az őrült forgatagot.

A Szikrázó Malibu egy nagyon emocionális történet, amelyben szomorú és keserű pillanatokból nincs hiány. Az írónő a karakterek mellett az érzelmeket is nagyon jól ábrázolta, sokszor azon kaptam magam, hogy majd megszakad a szívem a fiatal gyerekekért. Több kérdés is felmerült bennem olvasás közben, például, hogy vajon kire hárul a felelősség, ha nincs szülő, akire számíthatunk? Vagy éppenséggel, a múlt pillanatai mennyire mély hatással lehetnek a távoli jövőre? Egy biztos: Taylor Jenkins Reid teljesen rabul ejtett, és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok mindent fogok olvasni az ő tollából.

Ha egy lenyűgöző, botrányos és fájdalmas családtörténetre vágysz lebilincselő hangulattal, a szörf és Malibu szeretetével, akkor a Szikrázó Malibu a neked való olvasmány. Biztos vagyok benne, hogy sokan szeretni fogjátok, én pedig ennél őszintébben nem is ajánlhatnám.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: Szikrázó Malibu

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kerstin Gier: Rubinvörös

A mai értékelés középpontjában Kerstin Gier Rubinvörös című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak!

Fülszöveg:

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!

Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!

Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

A könyvről:

A Rubinvörös az egyik kedvenc trilógiám nyitókötete, amelyet először általános iskolás koromban olvastam (viszonyításképpen, jelenleg 25 éves vagyok), de a szeretetem a sorozat iránt azóta is töretlen, most, ennyi évvel később pedig az újraolvasás során is egy ugyanannyira szerethető, izgalmas, lebilincselő, jó karakterekkel dolgozó csoda-történetnek gondolom, amelyet nem győzök ajánlani, mert higgyetek nekem: megéri elolvasni.

Az alaptörténet szerint a családban öröklődő időutazó géneket Charlotte örökölte, így egészen kicsi korától kezdve a rá váró feladatra készítették fel, Gwendolyn édesanyjának furfangossága miatt azonban nem is sejtették, hogy egy másik lány is lehet a gén örököse, így Gwendolyn egy nap a 19. század végén találja magát. Amikor tudomást szereznek a történtekről, Gwendolyn élete a feje tetejére áll, ha pedig ez nem lenne elég, még a bosszantó Gideont is el kell viselnie, akivel együtt kell utaznia az időben. Vajon Gwen képes lesz megbirkózni a feladattal? Milyen veszélyeket tartogat számára a múlt?

Nagyon szeretem az időutazós történeteket, mivel mindig rengeteg gondolatot és kérdést ébresztenek bennem a témával kapcsolatban, ez a Rubinvörös esetében sem volt másképp. Imádom az időutazás keltette paradoxonokat, a lehetetlen megmagyarázását, az időutazós regények közül pedig abszolút a Rubinvörös a kedvencem. 

Az izgalmas alaptörténet mellett nagyon szerethető és érdekes karakterekkel dolgozik Kerstin Gier ebben a trilógiában, gondoljunk csak Gwen-re, aki szeleburdi és közel sem tökéletes személy, de éppen emiatt annyira valósághű, ráadásul koránt sincs egyszerű dolga, hiszen minden hirtelen szakad a nyakába, de ott van Gideon is, aki megannyi fiatal szív elrablója. Gwen és Gideon kapcsolata abszolút a tini kapcsolatokat hozza a saját tini problémáikkal, a megismerkedésüket pedig különösen imádtam, ehhez sokat hozzátett Gideon szemtelen viselkedése. A mellékszereplők is sokat adtak a történethez, gondoljunk csak a grófra, aki a legkevésbé sem volt szimpatikus számomra, Charlotte-ra, akit könnyű nem kedvelni vagy Leslie-re, aki viszont nagyon is szerethető. 

Most, 10-12 évvel később is magával ragadott a könyv, a lendület csak vitt magával fejezetről fejezetre, és nagyon nehéz volt letennem. Mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de én az újraolvasás során is ugyanúgy izgultam a karakterekért, és vártam, hogy milyen fordulatok rejlenek a sorok között. A Rubinvörös tökéletes ötvözete a romantikusnak, a fantasynek és a történelmi regényeknek, én különösen szerettem a múltban játszódó fejezeteket és a képet, amelyet az író vetített elénk a 19-20. századról.

Összességében a Rubinvörös egy szórakoztató, lebilincselő hangulatú, érdekes és izgalmas felépítésű young adult fantasy trilógia nyitókötete, amelyet nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek, mivel higgyetek nekem, nem csak a borító gyönyörű, a beltartalom ugyanannyira varázslatos. 

Olvastad már a könyvet?

A trilógia megvásárolható ezen a linken: Időtlen szerelem

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Yehuda Devir és Maya Devir: Ez egy ilyen nap (képregény)

A mai értékelés középpontjában az alkotópáros Yehuda Devir és Maya Devir Ez egy ilyen nap című képregénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg: 

Hogyan birkózzunk meg a házasság apró kihívásaival?

A kötet a rendkívül népszerű alkotópáros életét és szerelmét mutatja be, ahogy megbirkóznak a hétköznapok hullámvölgyeivel és a friss szülőséggel járó jelentős változásokkal.

Yehuda és Maya Devir akkor kezdték képregényben illusztrálni az életüket, amikor friss házasként az első közös lakásukba költöztek Tel-Avivban. Az azóta eltelt években az Ez egy ilyen nap az egyik legnépszerűbb alkotás lett az interneten, világszerte több millió követővel.

Ez az első alkalom, hogy a Devir-képregények egy kötetben élvezhetők. Ebben a gyűjteményben szívmelengető, vicces és mindannyiunk számára ismerős helyzeteket osztanak meg. Úgyhogy még azok is, akik nem gondolják, hogy gépkarabéllyal kellene hadat üzenni egy csótánynak, könnyedén azonosulni tudnak a Devir házaspár küzdelmeivel és sikereivel. Hiszen ki nem mondta már maga is, hogy ez egy ilyen nap?!

Lepd meg vele magad és a szeretteidet, barátaidat!

A kötetről:

A Devir képregények bejárták az egész világot, de én mégis most találkoztam először ezekkel az illusztrációkkal, amelyek a két alkotó hétköznapi életét mutatják be, nem szépítve örömöt, bánatot, meghitt pillanatokat, izgalmas eseményeket, a szülőséggel járó kihívásokat, és úgy általánosságban a szürke hétköznapi életet.

A kötet különlegessége számomra egyértelműen az, hogy a bemutatott szituációk tényleg bárkivel előfordulhatnak, akár rólunk is szólhatnának, így pedig nagyon könnyű azonosulni velük. Sokat mosolyogtam olvasás közben, nem egyszer én is magamra ismertem. A könyvet lapozva az olvasó úgy érzi, hogy ő is részese ennek az egésznek: nem csupán külső szemlélőként van jelen, hanem akaratlanul is párhuzamot állít a saját tapasztalataival.

Ami rögtön megragadta a figyelmemet az az, hogy mennyire szépen és hitelesen lettek ábrázolva az érzelmek az arckifejezések tekintetében: mind a rajongás, mind a szomorúság, mind a szerelem, mind az öröm és a bánat. A 3. részben pedig, amikor a kisgyerekük is megjelent a lapokon, egyértelműen átjött az a bensőséges világ, amely hármójuk között alakult ki. Már a rajzokon keresztül is könnyen kivehetővé vált, hogy mennyire a harmónia és a szeretet dominál az életükben.

Mint említettem, a képregény nem csak a boldog, de a szomorú, vagy szimplán a hétköznapi élet idegesítő pillanatait is megragadta, de ezek többsége tényleg szórakoztató civódásokat jelentett. A kedvencem (már csak a személyes vonatkozásból is), amikor Maya teljes szurkolólány jelmezben ül a TV elé, majd megkérdezi a férjét, hogy na de melyik csapatnak is drukkolnak. Imádtam a konyhában felgyűlt mosatlanok „szimplán müzlit készítettem” magyarázatát, a nutella iránti rajongást, a zuhanyzás során a forró vizes jelenetet, a költözés bemutatását, a sorozatnézés szabályainak megszegését, a bogarak elleni merényleteket és úgy összességében mindent, amit olvastam és láttam. Sokszor egy-egy illusztrációt kétféleképpen is megismerhettünk, bal oldalt fekete-fehér vázlatként, jobb oldalt színesben, kidolgozva.

Ez a képregény tényleg a felnőtt életről szól, könnyű vele azonosulni, jókat lehet mosolyogni böngészés közben. Más képregényekhez hasonlítva itt tényleg elég kevés a szöveg, sokkal inkább az illusztrációk dominálnak, de azok többet mondanak ezer szónál. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy szórakoztató és realisztikus könyvet a kezei között tudni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan szeretni fogják.

A kötet megvásárolható ezen a linken: Ez egy ilyen nap

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Melissa Albert: Bűnös szívünk mélyén

A mai könyvértékelés középpontjában Melissa Albert Bűnös szívünk mélyén című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt az Agave Könyveknek!

Fülszöveg:

Egy buliból hazafelé tartva a tizenhét éves Ivy és jövendőbeli expasija majdnem elgázolnak egy meztelen, fiatal nőt egy fákkal övezett út közepén. És ez csak a kezdete az egyre hátborzongatóbb eseményeknek. Ivy hamarosan meghökkentő dolgokra figyel fel otthon is: egy döglött nyulat talál a kocsibejárón, majd anyja bizarr főzetét a kertben elásva, de kisvártatva előkerül egy gyermekkori kincses doboza is a szülei gardróbszéfjéből.

Hamarosan a felszínre bugyognak Ivy titkolózó anyja múltbeli titkai. Mit követett el annak idején? És mi van, ha a természetfeletti erők, amelyekkel tinédzserkorában dacolt, most visszatérnek, hogy mindkettejüket kísértsék? Ivynak válaszokra lesz szüksége, ha el akarja kerülni a vészesen közelgő sötétséget. A részben Ivy jelenkori, külvárosi otthonában, részben pedig anyja mágiával átitatott, 1990-es évekbeli Chicagójában játszódó történet boszorkányos lendülettel, letehetetlenül száguld izgalmas befejezése felé.

Melissa Albert regénye titkokkal, hazugságokkal, rossz döntésekkel és veszélyes mágiával szőtt paranormális fantasy, ami a horror eszköztárából sem rest válogatni.

A kötetről:

Amint elolvastam a fülszöveget, rögtön tudtam, hogy ez a könyv bizony nekem való. A Bűnös szívünk mélyén egy igazi boszis olvasmány, ahol a libabőr garantált! Nagyon tetszett az alapkoncepció, a karakterek, maga a cselekmény és a történetvezetés egyaránt.

A regény kezdetén Ivy egy különös lányt lát az erdőben a patak partján, majd ezután egyre furcsább dolgok történnek, mint például a házuk előtt hagyott állattetemek, az anyja egyre különösebb viselkedése, ráadásul mintha valaki folyton figyelné őt, és meg merne rá esküdni, hogy valaki járt a házukban, Ivyban pedig csak gyűlnek a kérdések, amelyekre egyre égetőbben szeretne válaszokat kapni. Úgy néz ki, hogy minden szál valahogy az anyjához vezet, aki közel sem a nyílt természetéről híres. Mi ez az egész? Micsoda valójában Ivy anyja? És ami a legfontosabb: tényleg veszélyben vannak?

Imádtam a regény hangulatát, és bár a cselekmény nem ősszel játszódik, számomra mégis tökéletes erre az időszakra. A könyv szépen építkezik, minden információmorzsa apránként derül ki, a fejezetek pedig mindig úgy értek véget, hogy égetően szükségét éreztem a folytatásnak. A váltott szemszög (előbb 2, majd 3 nézőpont) segített igazán megérteni a történéseket, ráadásul az izgalmat is fokozták. Eleinte az Ivy nézőpontjából írt fejezetek voltak a kedvenceim, de aztán szépen lassan Dana fejezetei is felzárkóztak, ahogy egyre több részlet derült ki a boszorkánysághoz vezető útról.

Már az első fejezet egy elég erős jelenettel indít, ezzel megteremtve a baljós, titokzatos és mágikus hangulatot, amely a folytatásra is jellemző. Számomra nem volt ijesztő a könyv, de az a bizonyos borzongás azért nem maradt el. A fejemben gyártottam a teóriákat, hogy vajon mik vezettek a jelen kísérteties pillanataihoz, a feszültség pedig egyre csak nőtt és nőtt, én pedig izgatottan vártam, hogy mikor robban fel és derül mindenre fény.

Ebben a kötetben nem a karakterfejlődéseken van a legnagyobb hangsúly, de persze megfigyelhető némi változás ezen a téren is: Ivy sokkal bátrabb lesz, és végre fel meri tenni azokat a kérdéseket, amelyek mindig is motoszkáltak a fejében, ráadásul nem hagyja annyiban a dolgokat, mindennek megpróbál utána járni, és megtanulja nem bizonyosnak venni mindazt, amit eddig a világról tudott. Ha már a karakterekről írtam, akkor muszáj megemlítenem Dana, Fee és Marion hármasát. Marion személyiségén keresztül megfigyelhetjük, hogy milyen az elhanyagolt lány, amikor egy kis hatalmat talál: folyton éhezik a többre, a jobbra, és nincs olyan határ, amit át nem lépne a céljai elérése érdekében. Hiszem, ha a családi háttere kiegyensúlyozottabb lett volna, akkor ő maga sem jutott volna odáig, ahová. Fee és Dana barátsága nagy kedvencem volt, szerettem, hogy tényleg minden körülmények között számíthattak egymásra, és valóban olyanok voltak, akár a nővérek. 

A Bűnös szívünk mélyén műfaját tekintve paranormális thriller, cselekményét tekintve pörgős, egy másodpercig sem unatkozunk olvasás közben. Az erős női karakterek árnyaltak, mágiából pedig nincs hiány. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti a hasonló olvasmányokat, vagy pedig valami extra izgalomra vágyik. Szerintem megéri elolvasni.

Ui: A könyvben többször találkozhatunk megcsonkított nyulakkal, fontosnak tartom ezt megemlíteni mert tudom, hogy sokak számára ez egy fontos trigger warning.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Bűnös szívünk mélyén

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: Utálom, hogy szeretlek

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood Utálom, hogy szeretlek című kötete áll, amely három novellát tartalmaz. Köszönöm a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Mara, Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…

Egy fedél alatt

Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.

Két emelet között

Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.

Fagypont alatt

Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.

A könyvről:

Ali Hazelwood egy zseni. Már egy ideje tudom, hogy nagy eséllyel a kedvenc íróim közé fog kerülni, az Utálom, hogy szeretlek pedig még tovább erősítette ezt az érzést. Számomra ő a STEM és a rom-komok királynője, egyszerűen imádom minden egyes megfogalmazott sorát. A történetei egyszerre szórakoztatóak, aranyosak, szenvedélyesek és tanulságosak, amelyek mindig kitérnek a STEM világában tapasztalt nemi egyenlőtlenségekre is. Ha agyalsz, hogy olvass-e tőle, akkor ne gondolkozz tovább, hanem tedd meg. Nem fogsz csalódni.

Az Utálom, hogy szeretlek három rövidebb történetet tár elénk. Kicsit aggódtam, hogy vajon mennyire fognak tetszeni, mennyire sikerül elmélyülnöm bennük a rövidség miatt, de jelentem: számomra tökéletesen kerek egészek voltak, amelyek így is a szívemhez nőttek. Amikor olvastam Mara és Liam történetét, úgy gondoltam, hogy nehéz lesz felülmúlni, de sikerült Sadie-nak és Eriknek, majd Hannahnak és Iannek. Mindhárom novella szépen építkezett, nagyon szerettem az elbeszélésmódjukat, ahogyan a szerkezetet is, hiszen mindegyik a jelen egy figyelemfelkeltő pillanatával indított, majd utána a jelen és múlt között váltakozva ismerhettük meg a cselekményt, ez pedig csak tovább fokozta az izgalmat.

Egy fedél alatt:

Hatalmas kedvenceim az enemies to lovers, a grumpy x sunshine és a kénytelenek együtt élni típusú történetek, szóval tudtam, hogy ez a kombináció ütős lesz. Liam eszméletlen cuki volt a maga csendes módján, imádtam, ahogy Marával szívatták egymást, majd a közös, kedves és szenvedélyes jeleneteiket még inkább. Nagyon jó párost alkottak, akik tökéletesen kiegészítették egymást – talán Helena is tudta, hogy ez bizony így lesz. 

Két emelet között:

Sadie és Erik kapcsolata elég gyorsan kialakult, de őszintén: ki tudna ellenállni egy ilyen viking típusú férfinak? Sadie egy kicsit bolondos volt a babonáival, de úgy éreztem, hogy mindez még ésszerű keretek között történt, mi pedig valljuk be: mindannyiunknak van valamilyen apró szokása  a nehéz helyzetek előtt. Kifejezetten tetszett a konfliktus is, majd annak a megoldása. Erik és Sadie párosát nem lehet nem kedvelni, azt pedig külön szeretném kiemelni, hogy mennyire szeretik a focit, Sadie kedvenc csapata pedig a Real Madrid, akik iránt szenvedélyesen rajongok immár több, mint egy évtizede.

Fagypont alatt:

Őszinte leszek, a legelső pillanattól kezdve sejtettem, hogy ez a novella lesz a kedvencem, valamiért vonzanak a hideg, téli napokon játszódó történetek, de a Nasa körítés is levett a lábamról, hiszen kicsit olyan volt, mintha az Eszméletlen szerelem világába térnék vissza. Remélem, hogy Hannah és Bee találkoztak valamilyen módon. Hannah egy tipikus kemény csaj, míg Ian egy számomra hatalmas pozitív meglepetés a kedves, odaadó szívével. Nagyon szeretem a hasonló kapcsolati dinamikákat, szóval nem is volt kérdés, hogy őket is imádni fogom. A végén pedig megmelengette a szívemet, hogy a három férfi milyen jóban lett egymással, ahogyan a Mara-Sadie-Hannah barátság is példaértékű.

Nagyon boldog vagyok, hogy olvastam ezt a kötetet, kíváncsian várom, hogy a jövőben mi mindent tartogat még számomra az írónő. Egy biztos: továbbra is olvasni szeretném a könyveit.

Olvastad már a regényt? Hogy tetszett?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Utálom, hogy szeretlek

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ana Huang: Twisted Love

A mai könyvértékelés középpontjában Ana Huang Twisted Love című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Egy repedés. Egy olvadás. És a szívében izzó tűz az egész világát felperzseli.

Alex Volkov igazi angyalarcú ördög, aki nem szabadulhat borzalmas múltjától. Egész életében egy rettenetes gyermekkori tragédia emléke kínozta, és miközben az üzleti életben elképesztő sikereket ért el, folyamatosan csak a bosszú járt a fejében. Nem sok ideje maradt a szív dolgaira. Amikor az élet úgy hozza, hogy neki kell vigyáznia a legjobb barátjának húgára, valami megmozdul a lelkében:

Ava Chen szabadlelkű fiatal lány, akit rémálmok gyötörnek, és akit egy olyan gyermekkor kísért, amelyre még csak emlékezni sem tud. De a fájdalmas múlt sem tudta megtörni: még mindig látja a szépséget a világban… és annak a férfinak a jeges külseje alatt is észreveszi az érző szívet, akit nem lenne szabad kívánnia.

A bátyja legjobb barátját.

A szomszédját.

Aki számára megváltás és végzet is egy személyben.

Az ő szerelmüknek nem lett volna szabad megtörténnie, mégis megtörtént. De olyan titkokat is a felszínre hozott, amelyek mindkettőjüket tönkretehetik, és persze mindent, ami fontos a számukra.

A kötetről:

Ha meg kellene mondanom, hogy melyik könyvet láttam a legtöbbször a TikTokon, akkor a válaszom egyértelműen a Twisted love lenne. Nem is meglepő tehát, hogy felkeltette az érdeklődésemet, a fülszöveg pedig meg is erősítette az elhatározásomat, hogy olvasni szeretném a regényt. 

A Twisted love alaptörténetét tekintve két fájdalmas múlttal rendelkező személy egymásra találását mutatja be, mindez pedig meg van spékelve egy kis maffia szállal. Ava bátyja egy évre elhagyja az országot, így a legjobb barátját, Alexet kéri meg, hogy vigyázzon a húgára, mivel tudja, hogy ő az egyetlen személy akiben megbízhat, és aki nem fog szemet vetni a lányra, azonban a számtalan közös pillanat hatására valami több alakul ki közöttük. De vajon ez a kapcsolódás igaz lehet? Vagy csak egy egyszerű fellángolás? Na és milyen hatással lesz a múltjuk a jelenükre? Sikerül válaszokat kapniuk a régóta dédelgetett kérdésekre? Ha pedig dönteni kell bosszú vagy szerelem között, vajon Alex mit választ?

Ava és Alex látszólag teljesen ellentétes karakterek: míg a lány mindenkiben a legjobbat látja és alapvetően pozitívan szemléli a világot, addig Alex nagyon is arrogáns és veszélyes, aki nem titkoltan szereti a játszmákat, de amint egyszer Ava vonzáskörzetébe kerül, akkor megváltoznak az ambíciói, és a legfontosabb számára a lány lesz. Szeretem a hasonló kapcsolati dinamikákat, amikor a rossz fiú beleszeret a jó lányba, szerintem mindig érdekes helyzeteket szül, az pedig pláne izgalmas, hogy vajon milyen mértékben változnak meg a karakterek egymásért. Ava és Alex összességében jó párost alkottak, bár elég klisés volt a kapcsolatuk alakulása, Alex pedig túlságosan birtokolni akarta Avát, na meg persze a sok dráma sem maradhatott el. Túl nagy karakterfejlődést nem figyelhettünk meg a regényben, de reménykedem, hogy a sorozat további részei ilyen téren összeszedettebbek lesznek. A mellékszereplők számomra mind érdekesek voltak, a folytatás tekintetében különösen Bridget és Rhys, valamint Jules és Josh történetére vagyok a leginkább kíváncsi.

Mint említettem, a könyvben megjelenik egy kis maffia szál is, amelyre én alapvetően nem számítottam, de egyértelműen plusz izgalmat adott, bár néha elég gyorsnak éreztem egy-egy fordulatot és csak kapkodtam a fejem. Kicsit érdekes volt belegondolnom, hogy Alex 26 évesen ennyi mindenkit tart az irányítása alatt, ha egy kicsit idősebb lett volna a karakter, vagy jobban ki lett volna fejtve, hogy pontosan mik vezettek idáig, akkor ez számomra hitelesebbnek érződött volna. Alex tettei sokszor megkérdőjelezhetőek voltak, borzasztó bűntényeket is elkövetett, amelyek miatt nem kapott büntetést, de mégsem éreztem azt, hogy a szerző helyesnek akarná beállítani ezeket a cselekedeteket, de tagadhatatlan, hogy Ava nem különösebben foglalkozott néhány rémes dologgal, amelyet Alex elkövetett.

Ami még számomra kicsit negatívum volt, az a kötet lezárása. Úgy éreztem, hogy túlságosan el lett húzva a cselekmény, és teljesen felesleges volt Alex részéről az a sok hazugság. Ha egy bizonyos jelenet során őszinte Avával, akkor sok szívfájdalmat megspórolhatott volna.

Összességében azt tudom mondani, hogy bár a Twisted love-val kapcsolatban kicsit vegyes érzéseim vannak, de mégis szeretném folytatni a sorozatot Ha valaki szereti a jó lány és rossz fiú párost felvonultató, fordulatos, izgalmas történeteket, és nem riad vissza a durvább jelenetektől, annak a Twisted love-ot ajánlani tudom.

Olvastad már a könyvet? Esetleg tervezed?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Twisted love

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Julia Quinn és Shonda Rhimes: Sarolta királyné

A mai könyvértékelés középpontjában Julia Quinn és Shonda Rhimes közös regénye, a Sarolta királyné áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadónak!

Fülszöveg:

A New York Times bestseller szerzője, Julia Quinn és a televíziós úttörő Shonda Rhimes mozgalmas, lendületes és felettébb romantikus regényt írt, amelynek főszereplője a Bridgerton-sorozatból ismert Sarolta királyné és III. György király, az ő szerelmi történetük, valamint, hogy ez a szerelem milyen változásokat hozott a társadalom életében. A regényt a Shondaland által a Netflixnek készített eredeti sorozat, a Sarolta királyné – Egy Bridgerton történet ihlette.

„Egy korona vagyunk. Az ő terhe az enyém és az enyém az övé…”

1761-ben egy szép szeptemberi napon egy király és egy királyi menyasszony találkozik, életükben először. Néhány óra múlva már házasok.

A német hercegnőként született Sophia Charlotte Mecklenburg-Strelitz gyönyörű, makacs és nagyon, de nagyon okos… nem kifejezetten azok a tulajdonságok, amelyekre a brit udvar vágyott, amikor jövendőbelit keresett az ifjú III. Györgynek. Ám Saroltának nagyon is szüksége volt makacsságára és függetlenségére, mert Györgynek titkai voltak… olyan titkai, amelyek megrengethették volna a monarchia alapjait.

Miután Sarolta új, királynéi szerepében találja magát, meg kell tanulnia eligazodni és előrehaladni a bonyolult udvari politikában… mindeközben a szívére is vigyáznia kell, mert beleszeret a királyba, hiába igyekszik György eltávolítani magától. De mindenekelőtt meg kell tanulnia uralkodni, és megérteni, hogy egy egész társadalom átalakítására kapott hatalmat. Harcolnia kell, de nem magáért, hanem a férjéért és minden új alattvalójáért, akik az ő útmutatását és kegyeit várják. Mert ő már soha nem lesz Charlotte. El kell fogadnia a sorsát, teljesítenie kell kötelességét… Nagy-Britannia és Írország királynéjaként.

A könyvről:

Természetesen a Bridgerton láz engem is elért, így nem is volt kérdés, hogy a sorozat megnézése után könyvben is olvasni szeretném Sarolta és György történetét. Azt már most elárulom, hogy a sorozat és a könyv nagyrészt fedik egymást, de mégis teljes mértékben olyan volt olvasni, mintha most először élném át a történetet – annyi kivétellel, hogy sokkal könnyebben magam elé tudtam képzelni így a karaktereket. 

Ez a regény hatalmas boldogsággal töltött el – Sarolta és György szerelme az egyik legigazabb és legtisztább, feltétel nélküli szeretet, amellyel valaha találkoztam. A párosuk verhetetlen, tökéletesen kiegészítik egymást. Az a kedvesség, szenvedély, szeretet és gyengédség ahogyan egymáshoz viszonyultak teljesen levett a lábamról. Sarolta egy vad, megzabolázhatatlan lélek, akinek Anglia új királynéjaként egy számára a megszokottól merőben eltérő környezetben kell megvetnie a lábát, ráadásul mindezek mellett György titkolózik is előtte. Sarolta magánya és szomorúsága teljes mértékben átjött a lapokról, nekem pedig a szívem szakadt meg ezért a fiatal királynéért, aki nem értette, hogy mégis mi hatására viselkedik így vele a férje. Nem lehetett könnyű számára ez az időszak, hiszen gyökerestül megváltozott az élete, de öröm volt olvasni, ahogy Sarolta megküzdött ezekkel az akadályokkal. Úgy gondolom, hogy ő a tökéletes királyné a férje és az ország számára, ezt pedig be is bizonyítja. György egy kissé elvontabb, de annál szerethetőbb figura, akinek rengeteg démonnal kell megküzdenie. Sokat szenvednek, mielőtt elérik a boldog végkifejletet, de minden pillanat csak erősebbé teszi a szerelmüket. Megható volt, ahogyan egymáshoz viszonyultak, a legendás első találkozást pedig soha nem fogom elfelejteni. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy Sarolta és György a kedvenc könyves párosaim közé kerültek.

Kifejezetten tetszett, hogy a regényben több szemszögön keresztül pillanthattunk bele az eseményekbe, különösen György gondolatai voltak, amelyek megmaradtak bennem, mindaz a kedvesség és szeretet, ahogyan Sarolta felé irányult teljesen levett a lábamról. György határozottan egy olyan karakter, akit nem lehet elfelejteni, és akit meg kell ismertetni a könyvrajongók nagy részével. Ami viszont kicsit átesett számomra a ló túloldalára, az Agatha karaktere – sajnos nekem nem kifejezetten volt szimpatikus, jobban örültem volna, ha kevesebb a vele kapcsolatos történetszál.

A könyv a szerelmi vonalon kívül nagy hangsúlyt fektet a különböző rasszok és a nők helyzetére. Elszomorító volt olvasni, hogy mennyire semmibe vették a sötétebb bőrszínű személyeket és mennyi megaláztatást kellett elviselniük csak azért, mert nem fehérnek születtek. Örülök, hogy manapság már egy elfogadóbb világban élünk, de persze mindig van hová fejlődni.

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy elolvastam ezt a könyvet. A történelmi romantikusok közül az abszolút kedvencem lett, György és Sarolta történetét pedig garantáltam nem utoljára vettem elő. Bátran ajánlom minden Bridgerton és nem Bridgerton rajongónak egyaránt, szerintem határozottan megéri elolvasni.

Olvastad már a könyvet? Esetleg tervezed?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Sarolta királyné

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Szaszkó Gabriella: Maradj még

A mai értékelés középpontjában Szaszkó Gabriella Maradj még című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt és az előolvasási lehetőséget Szaszkó Gabriellának és a Maxim Könyvkiadónak!

Fülszöveg:

Matthew Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.

David hosszas tanakodás után elfogadja nagyapja javaslatát, így közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.

Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amire egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.

A múltidézés, a feltépett gyász és az újdonsült családi kapcsolatok megterhelik David törékeny mentális egészségét. Vajon neki sikerül a helyes útra lépnie, ahelyett, hogy újra a függőség vonzását választaná?

A könyvről:

Korábban csak az Engedj el-t olvastam az írónőtől (amely a 2021-es évem egyik legemlékezetesebb olvasmánya lett), a Pennington-testvérek trilógiát nem, így különösen izgatottan vártam a kötet megjelenését, hiszen, a felnőtt David új karakter volt számomra, aki hamar a szívemhez nőtt. Az előzmény után már sejtettem, hogy valószínűleg ismét egy nehéz, lelket megterhelő olvasmány vár rám, amelyet nem lesz könnyű elfelejteni – ez valóban így is történt.⁣

Ebben a kötetben David szabad folyást enged a gyásznak, amelyet korábban elnyomott magában. Nehéz évek állnak a mögötte, de most James naplójának és a visszaemlékezéseknek köszönhetően már nem tud tovább menekülni a keserű múlt elől. A múlt mellett azonban a jelen pillanatai is számos nehézséget és fájdalmas momentumot rejtenek, amelyekkel Davidnek szó szerint meg kell küzdenie.

Szeretem, amikor a fejezetek váltakozva mesélik el a jelen és a múlt történéseit. Még mindig sokkoló számomra, hogy milyen nehéz gyerekkora volt Davidnek, hogy mennyit szenvedtek. Mélységesen elszomorítottak az apjára és a testvérére történő visszaemlékezések, pláne ha belegondolok, mennyire másként is alakulhatott volna az életük egy szerető anya mellett. Borzasztó volt olvasni, hogy David és Chris mennyire megszenvedték az apjuk elvesztése utáni időszakot, hogy elveszítették az egyetlen személyt, aki egy kis boldogságot és békét csempészett a viharos évekbe. David a lehető legrosszabb megküzdési módokat választotta, a gyászt elnyomta magában, a helyét pedig a perzselő düh vette át.

"Ez volt a gyenge pontom. A legfájdalmasabb lecke az élettől, hogy pont azt tesszük a legfontosabb emberekkel, amivel bennünket is meggyötörtek."

Ez a könyv egyaránt mesél a függőség leküzdése utáni nehéz pillanatokról, a gyász megrendítő hatásairól, a szülői lét nehézségeiről, a megbocsátásról és a csendes, boldog pillanatokról is. Garantáltan hatással lesz az olvasóra, David története pedig sokáig velünk fog maradni, csak úgy, mint az apjáé. A Maradj még megmutatta, hogy az élet nem fekete és fehér, hogy a mentális betegségek igenis jelen vannak az életünkben, és amelyekről fontos beszélni. David sok mindennel küzdött ebben a regényben is, számtalanszor fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy vajon tud-e olyan jó apa lenni, mint amilyen szeretne, hogy vajon le tudják-e küzdeni a szinte már a sejtjeikbe beivódott fájdalmat. 

"Nem értettem, miért ennyire nehéz elengedni a démonokat, akik csak megrontják az életünket. Miért érezzük magunkat üresnek harc nélkül?"

Kíváncsi voltam, hogy a regényben Matthew milyen oldalát fogja mutatni, hogy miképpen alakul Daviddel a viszonya, képesek-e túllépni a múlt történésein és lehetőséget adni annak, hogy valódi kapcsolat alakuljon ki közöttük. Nem volt egyszerű folyamat ez, ahogyan sok minden más sem David életében, amit pedig a regény végén Matthew Davidért tett, az számomra bebizonyította, hogy mennyire is fontos lett neki az unokája és annak családja. Sokkoló, fájdalmas, könnyfakasztó pillanatoknak lehettünk a szemtanúi, de ezzel egy kör lezárult.

Szaszkó Gabriella ismét megmutatta, hogy mennyire zseniálisan tud írni és érzelmeket közvetíteni. Nem egyszer szorult el a torkom olvasás közben, a regénnyel felültem egy érzelmi hullámvasútra. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogat számunkra a folytatás, hiszen ez egy olyan történet, amellyel nem lehet betelni.⁣

Olvastad már a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Maradj még

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Papp Dóra: Rúnatánc

A mai értékelés középpontjában Papp Dóra Rúnatánc című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadócsoportnak!

Fülszöveg:

A huszonnégy éves Szepes Norbert évek óta járja Európát – amióta a sorsfonalát szövő Nornák segítségével meghozta a döntést, hogy vándoréletet fog élni. Csakhogy a világjárvány a pogány csavargót is kihívás elé állítja, így Norbi kénytelen lehorgonyozni Berlinben. De nincs oka panaszra: imádja a munkáját, a csajok körében is elboldogul, a lakótársa pedig a legjobb barátja. Norbi hiába különc és tetovált, Európa bulifővárosában nála furább szerzetek is megfordulnak; mint a félig buddhista zenész, Daxten, aki mágnesként vonzza a magyar fiút.

Ám Norbi régi szerelme, Farkas Míra Berlinbe érkezik, és felforgatja a mindennapjait: a lány rátalál a fiú gyenge pontjára, aminek köze van egy norvég zenekarhoz, az arctetoválásokhoz és a lengyel erdőkhöz. És miközben a járvány az utolsókat rúgja, egy megkerülhetetlen mozgalom is felüti a fejét, amely árnyékként telepszik Norbiékra. Hiába robban be az éjszakai élet, Berlin graffitivel telepingált falain olyan sorsdöntő változások hagynak nyomot, melyekről Norbi istene, Tyr többet tud, mint bárki más.

A könyvről:

Körülbelül egy hónapja olvastam a Bolyongót, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Rúnatáncot is szeretném minél hamarabb sorra keríteni. A folytatásokkal kapcsolatban mindig bennem van a félelem, hogy vajon sikerül-e megugraniuk az első rész színvonalát, de jelentem, a Rúnatáncnak sikerült, sőt, felül is múlta azt. 

Bár a Bolyongót is nagyon szerettem, mégis, valahogy sokkal jobban tudtam kapcsolódni a 24 éves Norbival és a jelenlegi élethelyzetével. Ennek valószínűleg az lehet oka, hogy én is 24 éves vagyok jelenleg, a könyv fő témái pedig olyan események, amelyeket én is átéltem, ezáltal szintén adott egy közös pont. 

A Rúnatánc az elmúlt évek két fontos, az emberek életét megváltoztató eseményét dolgozza fel: a vírus hatását a mindennapokra és a szomszédságunkban zajló háborút. Ezek olyan témák, amelyekkel mindenki tud azonosulni, kapcsolódni és mindenkinek van egy saját verziója a történtekről. Érdekes volt számomra egy másik szemszögből is átélni az eseményeket, Norbin keresztül pedig úgy éreztem, hogy visszarepülök az időben egy szomorúbb, nyomottabb hangulatú periódusba, amikor még a házból is alig lehetett kilépni megszorítások nélkül. A könyv nagy erőssége ez a két téma, amely mindig ott van a háttérben (vagy éppenséggel a középpontban), mi pedig ennek köszönhetően megismerhetjük, hogy ez a kalandvágyó fiatalember miképpen vészeli át az embert próbáló időket.

A vírus és a háború mellett ez a regény egyaránt szól barátságokról, a zenéről, az újpogány lét velejáróiról és természetesen a szerelemről. Nagyon jó volt újra visszatérni a régi karakterekhez és újakat is megismerni. Norbi valamennyire megmaradt ugyanannak a hatalmas igazságérzettel megáldott fiúnak, aki korábban is volt, de mindeközben rengeteget fejlődött és változott. Érettebb lett, ez egyértelműen kirajzolódott a sorokat olvasva, az élethez való hozzáállása pedig továbbra is irigylésre méltó. Mírát is jó volt újra látni, örültem, hogy sikerült valóra váltani az álmai egy részét, az pedig megmelengette a szívemet, hogy még mindig milyen nagy összhang van kettejük között. Örültem, hogy végre jobban is megismerhettük Mikkót, akit azt hiszem, hogy lehetetlenség nem kedvelni, de hasonlóan érzek Daxtennel és Ingriddel kapcsolatban is. Szintén boldog vagyok, hogy Gabesz, ha csak a háttérben is, de jelen volt ebben a regényben. 

A szerelmi szál még az előző kötetnél is jobban tetszett, mivel különösen közel érzem magamhoz a második esély típusú történeteket. Bár őszinte leszek, sokáig bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy vajon mi lesz a végkifejlet, hogy ki felé húz Norbi vagy éppenséggel Míra szíve. Szerettem, hogy bizonytalanságban tartott az írónő, és sok mindenre csak később derült fény, így még izgalmasabbá téve a történetet. Nagyon drukkoltam, hogy Míra és Norbi újra egymásra találjanak, de hogy mi lett a történet vége, azt természetesen nem spoilerezem el.

Papp Dóra mindig egyedi karaktereket alkot, akik számomra is tudnak újat adni, az általa felépített világ és a benne található személyek pedig garantáltan hosszú ideig velünk maradnak. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de ugyanennyiszer is szomorodtam el. Ezzel a könyvvel az olvasó garantáltan felül egy érzelmi hullámvasútra, én pedig úgy érzem, hogy igazán ezzel a folytatással lett kerek Norbi története, aki már nem az útját kereső tinédzser, hanem végre megtalálta a helyét a világban.

Összességében azt tudom mondani, hogy akár az előzmény ismeretében, akár nélküle, de megéri elolvasni ezt a regényt. Az én szívemben különleges helyet foglal el, így nektek is bátran ajánlom. Még mindig nem egy szokványos történet, de pont ezért is annyira emlékezetes. Ez a könyv egyszerre tanulságos, szórakoztató, és szívfacsaró, amelyet megéri fellapozni.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Rúnatánc

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés | Teagan Hunter: Can't Text This – Nehogy megírd!

A mai értékelés középpontjában Teagan Hunter Can't Text This – Nehogy megírd! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Szia, Monty. Akarod látni a pitonomat?”

Így kötöttem ki egy idegennel valami lebujnak a mosdójában. Én, Monty Andrews, a szolid szűz lányok mintapéldánya.

Ez nagyon nem vall rám, de képtelenség lett volna letagadni a robbanásszerű vonzalmat közöttünk, ami még SMS-ben is átjött.

Így kezdődött a „Dugjunk egyet, hogy kieresszük a gőzt és elfelejtsük egymást” hadművelet, hiszen ennyi volt az egész: egy lezáratlan ügy.

Nem állt szándékomban újra és újra ágyba bújni egy tetovált, izmos és a lehető legjobb értelemben mocskos szingli apukával… mégis megtettem.

Minden remekül alakult – amíg rá nem eszméltünk, hogy én vagyok a fia tanító nénije.

Hagyd, hogy felüdítsen!

A könyvről:

Nagyon szeretem Teagan Hunter Légy merész sorozatát, úgy gondolom, hogy ezek a könyvek tökéletesen alkalmasak egy kikapcsolódással töltött délutánhoz. Könnyed, humoros történetek, amelyekben nincsenek túlzottan nagy drámák. Egyszerűen jó érzés olvasni, engem mindig feltöltenek az ilyen regények.

A Nehogy megírd Robbie és Monty történetét meséli el. Előbbivel már az előző két kötetben is találkozhattunk, számomra már akkor érdekes karakternek bizonyult, és érdeklődve vártam a saját regényét. Monty a fájdalmas történések után új városba költözik, ahol viszonylag hamar megismerkedik egy bárban Robbie-val, a karizmatikus és jóképű sráccal. A vonzalom tagadhatatlan közöttük, de az együtt töltött estéjük sokkal hamarabb véget ér, mint azt Robbie szeretné. Ám szerencsére a lány megadta neki a telefonszámát… 

Az "ellentétek vonzzák egymást" típusú történetek mindig is közel álltak a szívemhez. Van abban valami érdekes, amikor két, látszólag teljesen különböző személyiség egymásra talál, és közös kapcsolódási pontokat fedeznek fel. Robbie és Monty karakterüket tekintve nem is állhatnának távolabb egymástól, hiszen míg előbbi egy tetovált, rosszfiús beütésű szingli apuka, aki nem fél kimondani a gondolatait, addig utóbbi egy szelíd, visszafogott, kedves természetű nő, aki eléggé szigorú keretek között nevelkedett. Mindezen különbségek ellenére már az első oldalaktól érezhető volt a szikra kettejük között, amely a történet előrehaladtával egyre erőteljesebb lett. Úgy gondolom, hogy nagyon jó párost alkottak, tényleg szó szerint kiegészítették egymást. Robbie segített Montynak kibújnia a csigaházából, a lány pedig elérte, hogy Robbie sokkal elkötelezettebb legyen. Imádtam kettejük párbeszédeit, a humoros sms üzeneteket. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, köszönhetően főleg Robbienak, akinek mindig volt egy-két vicces megjegyzés a tarsolyában, Monty visszafogott reakciói pedig csak olajat öntöttek a tűzre. Szívmelengető volt olvasni, hogy Robbie mennyire jó viszonyt ápol a fiával és mennyire bensőséges kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, Xavie humora pedig nagyon jól leképezte az apjáét. Eszméletlen aranyosak voltak. Ha pedig az aranyosságnál tartok, akkor muszáj kiemelnem a könyvben megjelenő kecskéket és a nyuszit, akik szokás szerint elrabolták a szívemet.

Az előző kötetekhez hasonlóan ebben is nagy szerepet kaptak az sms-ek és a szenvedélyes jelenetek. Maga a könyv is egy erős nyitánnyal indult, amely megteremtette a regény hangulatát. A történet csak úgy vitt magával, nagyon gyorsan lehetett haladni vele, köszönhetően az elbeszélésmódnak. Persze egy kis konfliktus sem hiányozhatott, de örülök, hogy a karakterek ezen is túl tudtak lendülni. Bár bevallom ez a konfliktus egy olyan félreértésből fakadt, amely egy kicsit erőltetettre sikeredett, hiszen számomra teljesen természetes lenne, hogy ha ilyen szinten beszélgetünk a másikkal, akkor pontosabban is rákérdezünk az életük fő aspektusaira. De ennek ellenére is szerettem a könyvet, számomra tökéletesen azt adta, amit vártam tőle.

A Nehogy megírd hozta a megszokott Teagan Hunter színvonalat, vicces jelenetekben és romantikus pillanatokban itt aztán nem volt hiány. Különösen tetszett, hogy a regényben megjelentek az előző kötetek szereplői is, jó volt újra látni őket. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne elmerülni egy könnyed new adult történetben.

Ti olvastátok már?

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Légy merész

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Tom Felton: Túl a varázslaton

A mai értékelés középpontjában Tom Felton Túl a varázslaton című kötete áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a HVG Könyveknek!

Fülszöveg:

Az esetlen kis „csenő manóból” karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét.

Tom őszintén és a védjegyévé vált humorral most először vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. Mindent elmesél a nagy áttörésről, magáról a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után.

Készüljünk fel, mert egy hús-vér varázslóval fogunk találkozni!

A könyvről:

Nem vagyok egyedül, amikor azt a kijelentést teszem, hogy a Harry Potter történeten nőttem fel, ahogyan azzal sem, hogy a mai napig hatalmas kedvencem a varázsvilág, egy örök kapcsolódási pont más emberek felé, egy biztonsági zóna, amelybe bármikor visszatérhetek és újra azt érezhetem, hogy a varázslat igenis körülöttünk van. Szavakkal nehéz leírni, hogy mit is jelent számomra mindaz, amit a varázsvilág adott, de azt hiszem, hogy nem is szükséges, hiszen valószínűleg a bejegyzést olvasó szívében is hasonló érzések találhatóak meg. Ez egy olyan szerelem, amely soha nem fog véget érni, amelyet soha nem lehet megunni és amely időtálló üzenetének köszönhetően mindig velünk marad, és ahogy Tom is fogalmazott, hidat képez a generációk között. Egy közös pont, amely az életünk szerves részét képezi. 

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy Draco a kedvenc karaktereim közé tartozott, de ahogy múltak az évek, én pedig felnőttem, úgy egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Draco nem csupán egy fekete-fehér személyiség, nem eredendően rossz, sokkal inkább a körülmények áldozata, ezt pedig a Félvér hercegben bőven be is bizonyította. Az elmúlt évek során egyre inkább nőtt az érdeklődésem a mellékszereplők iránt is, Tom pedig a varázsvilágon túl egy másik produkcióban, a The Flash-ben nyújtott alakítása miatt is belopta magát a szívembe, így nem is volt kérdés, hogy el szeretném olvasni ezt a könyvet.

Nem sok önéletrajzi kötetet olvastam eddig, de a Tom által megteremtett elbeszélésmód, az a humor, az a tisztelet és az a szeretet, amellyel az elmeséltekhez viszonyult elérte, hogy sokkal nyitottabb legyek a hasonló kiadványok felé. Ez a könyv egy utazás volt, a fiatal, csintalan kisgyermektől egészen a felnőtt, világot látott és az élet árnyoldalait is megtapasztaló Tom felé. Tetszett, hogy a kötet nem csak a Harry Potter forgatásokról mesélt, hanem bőven megismerhettük az azt megelőző eseményeket, ahogyan az utána következőeket is. Számomra majdnem minden újszerűen hatott, mivel nem szoktam különösebben követni a színészek magánéletét, így még különlegesebb élményt adott a Túl a varázslaton, melynek köszönhetően sokkal közelebb érzem magamhoz Tomot és Draco karakterét is. Tom elég nagy szeletet szentelt a könyvben Draco megfejtésének, ahogyan a közötte és a karaktere közötti hasonlóságok és különbségek analizálásának is, a sorokat olvasva pedig úgy gondoltam, hogy ilyen az, amikor egy színész nem csak a munkájának tekint valamit, hanem annál sokkal többnek: elmerül a karakterben, teljesen átadja magát, tisztelettel és megértéssel irányul felé, mindeközben pedig tisztában van a valódi értékeivel is. 

El sem tudom mondani, hogy mennyire jó érzéssel töltöttek el a Harry Potter színészekről szóló anekdoták. Sokat mosolyogtam olvasás közben, a kulisszatitkok pedig még inkább megmutatták, hogy mennyire is nagyszabású produkciók a Harry Potter filmek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos szerepet játszottak a forgatáson a teniszlabdák, vagy éppenséggel, hogy milyen sok felkészülési időt igényel egy-egy jelenet a tényleges forgatás megkezdése előtt. Tom részletesen mesélt a különböző színészekkel és egyéb munkatársakkal való viszonyáról is, akik már sokkal inkább a második családját jelentetik számára. Szívmelengető részletességgel írt az ott megismert barátairól és az átélt kalandokról.

Ha van valami, amiről korábban semmit sem tudtam, az Tom családja és a színészi pályafutásának kezdete. Nagyon érdekes volt bepillantást nyerni az életének ebbe a szeletébe, és vele együtt átélni a régmúlt történéseit. Örülök, hogy ezekről is olvashattam, hiszen utólag látom csak igazán, hogy mennyire nagy jelentőséggel voltak ezek a személyek és a kezdeti történések az életére.

A legnagyobb hatást azonban mégsem a Harry Potterről szóló fejezetek, hanem az utolsó kettő etap gyakorolta rám. Tudtam, hogy Tomnak voltak korábban problémái, de kendőzetlen őszinteséggel megfogalmazva, a saját gondolatait és érzéseit olvasva úgy érzem, hogy kitárulkozott, lecsupaszította önmagát, amelyhez nagy bátorság szükséges. Fontos dolgokra hívta fel a figyelmet, én pedig hálás vagyok ezért, hiszen ha akár csak egy olvasóban megfogalmazódik a gondolat, hogy nem érzi jól magát és segítséget szeretne, majd mer is kérni, akkor már megérte. Az ilyen mértékű őszinteség mindig nagy hatással van rám, talán pont azért, mert a hírességek ritkán beszélnek ennyire nyíltan, Tom pedig mert kilépni a sztereotípiákból. A mentális egészség ugyanannyira fontos, mint a fizikai, és ahogyan néha a testünk is karbantartást, gyógymódot igényel, úgy az elménk is igényli a törődést, a támogatást. Örülök, hogy Tom mert változtatni, annak pedig pláne, hogy ma már egy sokkal kiegyensúlyozottabb embert ismerhetünk a személyében.

A Túl a varázslaton kötet különösen fontos helyet foglal a szívemben, mivel sokkal közelebb hozta hozzám a színészt és az általa megformált legendás karaktert is. A humoros, tartalmas és érzelmes gondolatokat fotómontázzsokkal teli oldalak szakították meg, amelyeknek köszönhetően sokkal könnyebben el tudtam képzelni egy-egy szituációt vagy néhány, eddig számomra ismeretlen személyt. Ha valaki szeretne jobban elmerülni a Harry Potter világában, vagy megismerni Tom Felton gondolkodásmódját, az életének történéseit és azt a bátorságot, amelyet tanúsított, akkor ez a könyv nem fog csalódást okozni. Habár Túl a varázslaton a kötet címe, de ezek a sorok nem szűkölködtek a mágiában.

Ti olvastátok már?

Ha bizonytalan vagy, nem tudod eldönteni, hogy neked való-e a kötet, akkor olvasd el a másik blogbejegyzésemet is: 5+1 ok, hogy miért olvasd el Tom Felton Túl a varázslaton könyvét

A kötet megvásárolható ezen a linken: Túl a varázslaton

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Papp Dóra: Bolyongó

A mai könyvértékelés középpontjában Papp Dóra Bolyongó című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadócsoportnak!

Fülszöveg:

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.

Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

A könyvről:

Mindig öröm egy számomra új magyar író munkásságával megismerkedni, ez most sem volt másképp. Bár Papp Dóra nevével és könyveivel már több social media felületen találkoztam, de ez volt az első alkalom, amikor ténylegesen is elolvastam valamelyik regényét.

A Bolyongó alaptörténetét tekintve Szepes Norbertről szól, az ő szemszögéből meséli el a furcsa, balhés viking fiú beilleszkedését egy új osztályközösségbe. Az új osztálytársak eleinte tartanak a fiútól, nem akarják ott látni, Norbi pedig néhány cselekedetével csak olajat önt a tűzre. Vajon változni fog az osztálytársai hozzáállása? Na és mi a helyzet azzal a jeges tekintetű lánnyal, Mírával? Milyen ember valójában Norbi? Te mit tennél, ha úgy éreznéd, hogy a környezeted megfojt a rád erőltetett skatulyákkal?

A Bolyongó első pillantásra egy átlagos ifjúsági történetnek tűnhet, de úgy gondolom, hogy az átlagos jelző a legkevésbé sem igaz erre a történetre. A könyvet különlegessé teszi az írásmód mellett Norbi hite, az északi mitológiához fűződő kapcsolata, a világlátása, és úgy összességében ő maga. Korábban még soha nem olvastam olyan, nem fantasy történetet, amelyben ilyen fontos szerepet kaptak a Nornák és az északi mitológia képviselői, szóval nagyon érdekes volt számomra Norbi gondolkodásmódja és néhány cselekedetének magyarázata. Több olyan belső monológot is olvashattam, amelyekben Norbi az istenekhez szól, ez pedig újszerűen hatott.

Norbi karaktere eleinte elég kettős volt, nem igazán tudtam eldönteni, hogy ő valójában a jófiú a történetben, vagy a néha kicsit erkölcsileg megkérdőjelezhető főhős, de a regény végére ez teljesen tisztázódott. Igazából megértettem, hogy az osztálytársai miért viszolyogtak kicsit tőle a kezdetekben, de ahogy egyre jobban kinyílt és megmutatta a valódi énét, úgy egy szerethető, ám kicsit furcsa fiú rajzolódott ki, akinek helyén van a szíve. Nagyon életszerűnek gondolom, hogy Norbit nem egyik pillanatról a másikra kedvelték meg és fogadták el a társai, hanem ez egy hosszabb folyamat volt, hullám hegyekkel és völgyekkel. Különösen tetszett, hogy Norbi karakterén keresztül az írónő felhívta a fontosságát annak, hogy a megfelelő életmóddal számos betegség megelőzhető, úgy gondolom, hogy a 21. században ezt különösen fontos hangsúlyozni.

Norbinak meg kellett küzdenie a démonaival, de öröm volt látni, hogy nem teljesen egyedül kellett mindezt tennie, hiszen Míra mellett Gabeszra, sőt, még Bobóra is számíthatott. A Mírával való kapcsolata szépen épült fel, én pedig nagyon szerettem a párosukat, hiszen Míra egyszerre jelentette a józan, földhözragadt gondolkodásmódot és a megértő, támogató társat Norbi számára. Tökéletesen kiegészítették egymást, Míra egy kicsit megzabolázta Norbit, Norbi pedig kimozdította a lányt a csigaházából.

Ez a könyv megmutatta, hogy az ítélkezés milyen szinten jelen van az életünkben, gondoljunk csak Norbi történelem tanárára, aki a fiú tetoválásai alapján ítélte meg őt, vagy Norbi osztálytársaira, akik szintén a róla hallott történetek és a külsőségek alapján taszították a nem kívánatos személy kategóriájába. Volt, akinek idővel megváltozott a véleménye, és volt, akinek nem. De egy biztos: ha nem értünk valamit, akkor kérdezzünk, de semmiképp se próbáljuk levonni magunk a konzekvenciát egy olyan helyzetről, amelyről semmit sem tudunk. Norbi erre is jó példa volt.

Korábban már említettem, de Dóra írói stílusa nekem nagyon tetszett, különösen az a mód, ahogyan a történetszálak összeértek, ahogyan az apró részletek, az apró utalások végre kiderültek. A folytatásra nagyon kíváncsi vagyok, hamarosan el is kezdem olvasni.

Összességében úgy gondolom, hogy a Bolyongó egy különleges ifjúsági történet, amelyhez hasonlót én még nem olvastam. Nagy szerepet kap benne az útkeresés témaköre, a skatulyák, a család szeretete és a szerelem egyaránt. Bátran ajánlom fiataloknak és felnőtteknek is, különösen azoknak, akik nyitottak, és szeretnének megismerkedni egy kicsit más világlátással. 

Ti olvastátok már a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Bolyongó

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elizabeth O'Roark: Waking Olivia – Olivia ébredése

A mai könyvértékelés középpontjában Elizabeth O'Roark Waking Olivia – Olivia ébredése című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A farm bajban van.

Az apja adósságokat hagyott hátra.

A főiskolai terepfutó csapata nem teljesít jól.

Will Langstromnak már eleve túl sok a kötelezettsége, a legkevésbé sem hiányzik neki Olivia Finnegan, a frissen igazolt, gyönyörű, de problémás diák.

Nagy száj.

Komoly jobbhorog.

És egy titok, ami tönkreteheti.

Olivia önmaga legádázabb ellensége, múltja elől képtelen menekülni, és az utolsó, akitől segítséget kérne, az a nagyképű futóedzője, aki a jelek szerint semmivel sem elégedett.

Will azonban nem hagyja, hogy a lány ellökje magától, és eltökélten meg akarja menteni, miközben minden erejével próbál ellenállni a vonzalomnak, ami mindkettőjük életét tönkreteheti.

Magával ragadó szerelmi történet az egyetemi sport világából.

Kapcsolódj ki vele!

A könyvről:

Nagyon jó előérzeteim voltak a regénnyel kapcsolatban, hiszen ötvözi azokat a dolgokat, amelyeket szeretek: new adult történet, egyetemen játszódik, szerepet kap benne a sport, mindezek mellett pedig rengeteg jót hallottam róla. Az előérzeteim nem okoztak csalódást, az Olivia ébredése egyszerre szívszorító és felemelő könyv, amelyben a romantikus szál mellett komoly témák is megjelennek.

Az alaptörténet szerint Olivia, a mindig magának való lány beleszeret az edzőjébe. Azonban az egyetemi etikai sportszabályoknak köszönhetően nem lehet Will és Olivia között valós kapcsolat, amely számos megpróbáltatást eredményez. Mindezek mellett pedig Olivia rémálmai és a múltja is kísérti a lányt, a háttérben pedig egyre inkább kirajzolódik valami tragikus. Mi történt Olivia gyerekkorában? Ez miképpen hat a jelenre? Mi lesz az egyre erősödő érzelmeivel? És vajon Will akarná őt egyáltalán? Ami biztos, a határok egyre inkább elmosódnak, már csak az a kérdés, hogy vajon átlépik-e azokat?

Az Olivia és Will közötti szerelmi szál teljesen elvarázsolt. Imádtam a párosukat, szerintem nagyon jól kiegészítették egymást. Sokat mosolyogtam a párbeszédeiken, vagy éppen olvadoztam Will gondoskodó megnyilvánulásain. A kapcsolatuk szépen építkezett, az pedig külön öröm számomra, hogy Will édesanyja, Dorothy is mennyire megszerette a lányt. Engem nem zavart, hogy a karakterek kicsit szenvedtek az egymásra találásukkal, én időnként kifejezetten igénylem a lassan kibontakozó, nehezen kivívott boldog véget. Muszáj megemlítenem, hogy Will és a családja, de főleg a férfi mennyire támogatóak voltak Oliviával és a rémálmaival kapcsolatban, az a törődés és szeretet, ahogy a lány felé megnyilvánultak úgy gondolom, hogy példaértékű. Boldog voltam, hogy végre ez a törékeny, ám önmagát keménynek mutató lány rátalált olyan emberekre, akik felemelni akarják őt, segíteni neki, nem pedig lehúzni.

Kifejezetten tetszett, hogy a karakterek árnyaltak voltak, mindenkinek megvolt a maga nehézsége, amelyeket részletekbe menően megismerhettünk. Olivia mellett Will is számos terhet hordozott, aki az apjának tett ígérete és a valódi vágyai között őrlődött, a váltott szemszögnek köszönhetően pedig valóban betekintést kaphattunk Will lelki világába.

A történetet olvasva eleinte apró részleteken át tekinthetünk be Olivia tragikus múltjába, az írónő pedig mesterien teremtette meg a feszültséget, készítette elő a tetőpontot. A torkom nem egyszer szorult el olvasás közben, egy jelenet pedig különösen sokkolóan hatott rám. Belegondolni is borzalmas, hogy egy olyan fiatal, törékeny kisgyerek milyen dolgoknak volt a szemtanúja. Nem csodálkozom, hogy Olivia rémálmokkal küzdött, hiszen az ilyen súlyos történések mindenkire hatással vannak.

Mindig is úgy gondoltam, hogy van valami motiváló a sportolókról szóló történetekben. Az olvasásuk közben mindig kedvet kapok én is a testmozgáshoz, ez most sem volt másképp. Különösen szeretem, mikor olyan sportokról olvashatok, amelyek nem állnak annyira közel hozzám, így új dolgokat tanulhatok meg. A terepfutás itt nagyobb szerepet kapott, mint azt megszokhattam más történetekben, szerves részét képezte az egésznek. 

Ha egy negatívumot kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a lezárás számomra kicsit kettősre sikeredett: a szerelmi szálban volt egy fordulat, amelyet már nem raktam volna bele a történetbe, egy másik szálat pedig jobban kifejtettem volna, de ezek nem voltak annyira negatívak számomra, hogy elvonják a figyelmet a rengeteg jóról. Azt pedig kifejezetten szerettem, hogy az epilógus nem csak az események utáni két hónapba engedett betekintést, hanem az évekkel későbbi történésekbe is.

Az Olivia ébredése nem egy egyszerű, cukormázas romantikus történet. Nehéz életsorsok kerülnek bemutatásra, ahol a szívszorító jelenetekből sincs hiány. Kiemelkedőnek tartom a rubin pöttyös kategórián belül, szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket. Engem elvarázsolt, különösen kedves a szívemnek, abban pedig reménykedem, hogy Erin és Brendan történetét is olvashatom a közeljövőben.

Te olvastad már a regényt?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Waking Olivia

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: All Your Perfects – Minden tökéletesed

A mai könyvértékelés középpontjában Colleen Hoover All Your Perfects – Minden tökéletesed című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni a kapcsolatot?

Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket.

A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány.

Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?

Add át magad a sodrásának!

A könyvről:

Colleen Hoover az elmúlt évek alatt bebizonyította, hogy jogosan az egyik kedvenc íróm. A könyvei mindig magukkal ragadnak, sokszor össze is törnek, de ezek a keserédes olvasmányok meg is melengetik a szívemet. A Minden tökéleteseddel a kezdet kicsit nehéz volt számomra, az elején nehezen szippantott magába a történet. Félre is raktam pár napra a 90. oldalnál tartva, majd utána újult erővel kezdtem neki a folytatásnak. Úgy gondolom, hogy nagyon jót tett ez a kis szünet, amikor újra kézbe vettem, akkor a legnagyobb örömömre valami megváltozott, majd azon kaptam magam, hogy le sem tudom tenni a regényt. 

A kezdetekkor sokkal jobban szerettem a múltbéli fejezetek hangulatát, mivel a jelen túlságosan is nyomasztó volt számomra. Féltem, hogy hová fog kifutni a történet, hogy mi lesz Quinn és Graham házasságának a sorsa, de ahogy haladtam előre a regényben, egyszer csak azt vettem észre, hogy már sokkal jobban érdekel a jelen és szó szerint nehezemre esett estére letenni a könyvet. Emlékszem, hogy alvás előtt sokáig a történet járt a fejemben és magamban spekuláltam, hogy vajon milyen fordulatokkal fog meglepni minket Colleen Hoover. 

Vannak regények, amelyek olvasásához szerintem szükséges egy adott hangulat, a Minden tökéletesed is ebbe a kategóriába tartozik. Nem egy könnyű történet, hanem fájdalmas, lehangoló, szomorú, de mindeközben reményt adó, boldogságot keltő. A legtöbb olvasmány véget ér a boldogan éltek míg meg nem haltak résznél. De vajon mi történik utána? Quinn és Graham nem gondolták a kezdetekkor, hogy ennyi akadállyal kell majd megküzdeniük a házas életük során. Senki sem számít ezekre az ötös erősségű pillanatokra, amelyeket bizony borzasztóan nehéz átvészelni, sokaknak nem is sikerül. Nagyon szurkoltam végig, hogy Quinn és Graham együtt maradjon, hogy valamiképpen sikerüljön megoldani a közöttük lévő kommunikáció hiány és a fájdalom okozta feszültséget és elhidegülést. Mindketten tettek olyan dolgokat, amelyek helytelennek bizonyultak, és mindketten hibáztak, amely a házasságuk válságához vezetett, de mégis érezni lehetett, hogy a hibáik ellenére is szeretik egymást.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő megteremtette a kontrasztot, megmutatva a jelen és a múlt közötti különbségeket. Mint korábban említettem, eltérő hangulatúak voltak a fejezetek, a múlt önfeledt, szerelem fűtötte pillanatait megszakítják a fájdalmas jelen szomorú képei. Úgy gondolom, hogy Colleen Hoover szépen felvezette Quinn és Graham kapcsolatának alakulását, az általa prezentált kettősséggel játszott az olvasó lelki világával, ezzel pedig tökéletes feszültséget teremtve. Más oldalról nézve pedig a nyomasztó történéseket megszakító boldog, már-már euforikus pillanatok valamiképpen könnyebbé tették a lelkemnek, hogy haladjak a történettel, egy kis boldogságot csempésztek a szomorú pillanatokba. 

Fontosnak tartom, hogy az általam olvasott könyvekben komolyabb témák is megjelenjek, a Minden tökéletesed pedig nagyon erős volt ebből a szemszögből is. Az endometriózis és a meddőség rengeteg nőt érintenek, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük a nehézségekkel. Ez a regény nekik is szól – erősek és csodálatosak vagytok! 

Muszáj kiemelnem, hogy az írónő mennyire gyönyörűen tud írni egy-egy témáról. Ebből a regényből is számos idézetet kigyűjthettem volna, annyira szép gondolatokat olvastam. Collen Hoover mindig alázattal és kellő odafigyeléssel nyúl egy-egy fájdalmasabb témához, ez pedig mindig varázslathoz vezet.

A nehéz kezdet ellenére hihetetlen, hogy mennyire a szívemhez nőtt ez a történet. Sírtam, nevettem, mosolyogtam, reménykedtem, összetörtem – szó szerint felültem egy érzelmi hullámvasútra. Colleen Hoover ismét nagyot alkotott, én pedig mindig szeretettel fogok visszaemlékezni Quinnre és Grahamre, és az ő tökéletlenül tökéletes életükre.

Ti olvastátok már a könyvet?

Ha nem, akkor itt megvásárolhatjátok a kiadványt: Minden tökéletesed

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood Eszméletlen szerelem című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Mint egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

A könyvről:

A tavalyi évem nagy kedvence lett A szerelem képlete, így nem is volt kérdés, hogy a szerző újdonságát is olvasni szeretném. Jó előérzeteim voltak a könyvvel kapcsolatban, kíváncsi voltam, hogy sikerül-e újra egy olyan színvonalas és lenyűgöző történetet írni, mint amilyen A szerelem képlete. Jelentem, nagyon is sikerült, az Eszméletlen szerelem az idei évem eddigi legnagyobb kedvenc olvasmánya lett, amely teljesen levett a lábamról. 

Az alaptörténet szerint Bee a NASA-nál kénytelen együtt dolgozni egy projekten a doktori iskolás ellenségével. A kezdet nem egyszerű, hiszen látszólag a férfi még mindig nem kedveli Beet, de aztán szépen lassan egyre jobban megismerik a másikat, majd rá kell döbbennie Bee-nek, hogy talán mégsem gyűlölet az, amit egymás iránt éreznek.

Nagyon szeretem a slow burn romantikus történeteket, az Eszméletlen szerelem is ebbe a kategóriába tartozik. Szó szerint semmi negatívat nem tudok írni Bee és Levi kapcsolatának alakulásáról, hiszen a kezdeti félreértések csak megágyaztak a későbbi katartikus érzésekhez. Szívmelengető volt olvasni, ahogy Levi apró mozzanatai el-elárulták a valódi érzelmeit, hogy titokban mennyire szerette a lányt már a kezdetektől. A közöttük lévő kémia az első oldalaktól érezhető, egyszerűen olyan szinten rezonáltak egymással, amellyel én ritkán találkozom egy hasonló történetben. Bee nagyon aranyos volt, ahogy a kezdetekben próbálta győzködni magát, hogy mennyire utálja Levit, aki szándékosan szabotálja őt, Levi pedig a visszafogott, félénk párbeszédeivel csak olaj a tűzre Bee szemében. Az egymásra találásuk szinte mesébe illő, amikor végre tisztázódtak a félreértések, akkor már tudtam, hogy semmi és senki nem állíthatja meg Levit abban, hogy megmutassa a valódi önmagát Bee-nek.

Az írónő most is különleges karaktereket alkotott: Bee üde színfolt a lila hajával, a piercingjeivel és a tetoválásaival a tudományos környezetben, Levi pedig egy könyves álompasi minden tekintetben. Imádtam a párbeszédeiket, a kötet humorát. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, szó szerint boldoggá tett ez a regény. A mellékkarakterek közül muszáj kiemelnem Rociót, akinek szerettem minden egyes abszurd megszólalását és Reikét, aki szabadon és bátran él, az ikertestvérével való kapcsolata pedig a távolság ellenére is bensőséges.

A romantikus szálon túl ennek a kötetnek is van egy komolyabb mondanivalója, hiszen felszólal a nők érdekében, akik sajnos koránt sincsenek olyan kiváltságos helyzetben a tudományos világban, mint a férfiak. Fontosnak tartom, hogy egy romantikus történetnek is legyen mély mondanivalója, így külön öröm számomra, hogy Ali Hazelwood mennyi energiát fektet a girl powerbe, és nagyon jól meg tudja mutatni az olvasónak, hogy valójában melyek azok a mozzanatok, ahol megmutatkoznak a nőket érintő negatív diszkriminációk. A @MitTenneMarie és a #FairEgyetemiFelvételik nagyon fontos szerepet kapnak ebben a küldetésben, én pedig örömmel olvastam az utószóban, hogy szerencsére már egyre több egyetem hagyja el a standardizált felvételi vizsgákat, és döntenek valóban a jelentkezők érdemei alapján. 

Az Eszméletlen szerelem egy fantasztikus történet szeretetről, barátságról, bizalomról, macskákról és persze a tudomány szépségéről. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy tökéletes kikapcsolódásra alkalmas new adult regényt, amelyet egyszerűen jó érzés olvasni. Izgatottan várom, hogy olvashassam a szerző további műveit, biztos vagyok benne, hogy azok is a szívemhez fognak nőni.

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Eszméletlen szerelem

További szép napot kívánok,

Dorka

Könyvértékelés - Vanessa Len: Only a Monster – Csak egy szörnyeteg

A mai értékelés középpontjában Vanessa Len Only a Monster – Csak egy szörnyeteg című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Anassa Könyveknek!

Fülszöveg:

Vanessa Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.

Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.

Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.

A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…

Ő nem a hős.

A könyvről:

A fülszöveg már első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, mivel viszonylag ritkán találkozom olyan könyvekkel, ahol nem a hős áll a középpontban, hanem egy szörnyeteg szemszögéből olvashatjuk az eseményeket. Nem voltam benne biztos, hogy ez mit is jelenthet: egy nagyon gonosz karakter lesz az elbeszélő vagy sokkal inkább csak egy szörnyetegnek titulált, de valóban jólelkű lány? Nos, úgy érzem, hogy az igazság közelebb áll az utóbbihoz.

A regénynek elég erős kezdése volt, hiszen Joan viszonylag hamar megismerkedik a szörnyetegekre jellemző időutazás képességével, majd szintén a történet elején olvashatunk egy hatalmas mészárlásról. Szeretem, mikor az író in medias rex kezdéssel a cselekmény sűrűjébe vág, és apránként tudjuk összerakni a részleteket. Ez a gyors elbeszélésmód végig jellemző volt a könyvre, a cselekmény pörgött, nem igazán voltak üres járatok, hanem mindennek megvolt a helye és a fontossága a történet egésze szempontjából. 

Mindig is szerettem az időutazásról szóló olvasmányokat, ez most sem volt másképp. Ez a téma számomra mindig érdekes, azt pedig különösen szeretem, hogy mennyire el tud gondolkodtatni. Tetszett az ötlet, hogy a szörnyetegek az időutazáshoz emberi időt kell, hogy lopjanak – néha sokkoló volt a felismerés, hogy mennyi ember élete rövidülhetett meg ezáltal. Érdekes volt a kettősség, amelyet a szörnyek cselekedetei és a velük való szimpatizálás keltett bennem, mert bár az idő lopása tényleg borzasztó és helytelen, de közben megismertem a karaktereket, az emberi mivoltukat, és könnyen a szívemhez nőttek. Néha már magam sem tudtam, hogy kinek is szurkolok ebben a történetben: a hősnek, aki az embereket védelmezi és szörnyeket pusztít el, vagy pont a szörnyeknek, akik veszélyben vannak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett nekem ez a kettősség, üdítően újszerűen hatott, én pedig ezt értékelem.

A szerelmi szállal kapcsolatban voltak problémáim, mivel eléggé kidolgozatlannak és hirtelennek éreztem. Aaron és Joan kapcsolata szerintem nagyon jól indult, én szurkoltam a párosuknak, de mégis úgy érzem, hogy az egész a semmibe futott. A Nick és Joan közötti szerelmi szálat viszont nagyon gyorsnak és semmilyennek éreztem, számomra a magyarázat is kissé gyenge volt – sokkal több mély, szenvedélyes vagy bensőséges jelenetre lett volna szükségem ahhoz, hogy átérezhessem a köztük lévő érzelmeket.

Tetszett a karakterfejlődés, amelyen Joan és Aaron átestek. Egyiküknek sem volt könnyű dolga, ugyanis Joannak meg kellett birkóznia azzal, hogy kicsoda is ő valójában, hogy micsoda ő és a családja. Kereste az útját, küzdött és akármennyire is kicsi volt az esély a győzelemre, ő nem adta fel és biztatta a társait is. Hosszú utat tett meg, még mindig hosszú út áll előtte, de úgy gondolom, hogy meg fog birkózni az elé gördülő akadállyokkal. Aaron karakterfejlődése szintén látványos volt, hiszen hátrahagyva a beképzelt, úri ficsúr személyiségét a történet végére egy kedves és jólelkű srác lett, aki nagyon a szívemhez nőtt. Amit egy kicsit hiányoltam vele kapcsolatban az, hogy szívesen olvastam volna többet a múltjáról, az Oliverekhez főződő viszonyáról vagy az édesanyjával kapcsolatos emlékeiről, erre remélhetőleg a folytatásban lesz bőven lehetőség. Úgy érzem, hogy még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség rejlik a karakterében, és rengeteg kérdés maradt megválaszolatlan.

A Csak egy szörnyeteg egy nem szokványos fantasy, de nekem elnyerte a tetszésemet. Bátran tudom ajánlani a hőstörténetek szerelmeseinek, mivel szerintem nagyon érdekes más perspektívából szemlélni az eseményeket. 

Ti olvastátok már a könyvet?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka