2020. július 14., kedd

Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább (Könyvértékelés)

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Melanie Harlow Mindig van tovább című regényéről írok nektek, amely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. 
Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Fülszöveg:


Jack Valentini nem az esetem.
A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc.
Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan. Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi.
De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait.
A hatalmas, kemény izmait.
Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben, vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám… De túl jó, nem bírom abbahagyni.
És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt. Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra.
De téved.
Nem kell, hogy én legyek az első szerelme. Elég, ha az utolsó leszek.
Imádni való mese a reményről, amit sosem adhatunk fel, a hitről, hogy a boldogság igenis jár nekünk, akkor is, ha a lehető legváratlanabb pillanatban köszönt ránk.
A legszerethetőbb szerelmespár, akik alig tudják elhinni, hogy tényleg rátaláltak arra, akit talán nem is kerestek.
Ismerd meg titkaikat!

A könyvről:
Nagyon izgatott voltam már a kötet miatt, mivel rengeteg pozitív véleményt hallottam róla. Mindig valamiféle megnyugvást érzek, ha újra RP regényt olvasok, ebben a kategóriában érzem a legotthonosabban magam, de pont ezért kicsit féltem is, hogy mennyire fog lenyűgözni engem a történet.

Nos, azt hiszem, most már elárulhatom: én nagyon szerettem ezt a könyvet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem kifejezetten újat tudott volna nyújtani, de én nem is feltétlen keresem mindig az újat. Egyszerűen néha csak jó leülni és egy aranyos történetet elolvasni, amely tökéletesen kikapcsol és feltölt. Az After we fall abszolút ebbe a kategóriába tartozik a számomra, de ezek mellett mégis van a történetnek mélysége, mondanivalója.

Az alaptörténet rendkívül izgalmasnak ígérkezik: Margot egy nagyvárosi lány, aki gazdag családból származik, sikeres vállalkozást vezet, de állandó megfelelési kényszerben él a környezete miatt, Jack pedig egy farmer, akinek az életére még most is hatással vannak a múlt árnyai, és szinte mindennel szemben érdektelenné vált, a szívében nincs már helye a szerelemnek. Az élet ezt a két igen ellentétes karaktert egymás útjába sodorja, de onnantól fogva nincs megállás: Margotnak és Jacknek rá kell döbbenniük, hogy bizony az ellentétek néha tényleg vonzzák egymást, és meg kell tanulniuk megküzdeniük a saját démonjaikkal és elvárásaikkal.

A főszereplőink egy nagyon szerethető párost alkottak. Ritka, hogy egy ennyire szimpatikus női karakterrel találkozok valamilyen regényben, de Margot szerintem nagyon klassz figura. Vicces, okos, aki két lábon áll a földön. Jack pedig a feleségét gyászoló veterán, aki a múltjából adódóan is problémákkal küzd, de amikor megpillanthatjuk a valódi arcát, akkor egy végtelenül kedves és édes személyiséggel találkozhatunk, aki garantáltan megmelengeti a női szíveket. Nagyon szerettem azt, ahogy ők egymással viselkedtek, érezhető volt a kémia minden egyes közös jelenet során. Egy kicsit talán gyors volt számomra az összeismerkedésük, az, ahogy eljutottak A pontból B-be, de ez egyáltalán nem volt zavaró a történet további alakulásában. Nagyon drukkoltam a szerelmüknek, hiszen mindketten megérdemelték már a boldogságot. 

Fontosnak tartom még kiemelni: ritka, mikor egy történet ennyire szimpatikus mellékszereplőket vonultat fel, de itt valóban ez történt. Felüdülés volt olvasni a három testvérről, Georgiáról  és a kicsi Cooperről. Ők voltak ennek a történetnek az igazi lelke, úgy érzem, hogy nagyon kellettek ebbe a regénybe. Szerettem, ahogy egymáshoz viszonyultak, mindig ott segítettek a másiknak, ahol tudtak. Jó volt olvasni, hogy Jack helyett is kitartottak, nem adták fel a reményt, és nagyon örülök, hogy Georgia személyében egy ennyire támogató családtagot ismerhettünk meg. Biztos vagyok benne, hogy a regény összképe sokat változott volna, ha ezek a karakterek nincsenek benne vagy jobban háttérbe szorulnak, ahogyan akkor is, ha ez az egész egy városi környezetben játszódott volna. Betekintést nyerhettünk egy vidéki gazdaság működésébe, és külön öröm a számomra, hogy a könyv igenis próbálja felhívni az olvasó figyelmét a körültekintőbb vásárlásra és a bio gazdaságokra. 

Az After we fall egy végtelenül kedves és szerethető történet, amely bár nem tökéletes, de mégis mély nyomott hagyott bennem, és egy igazán emlékezetes olvasmány lett a számomra. Egyszerűen jó érzés visszagondolni a könyvre, és szívem szerint már most rögtön olvasnám a folytatásokat, amelyekben bár nem ők a főszereplők (Tudtad, hogy például Jamie-nek is van egy saját kötete?), de annyira magával ragadott ez a regény, hogy biztosan fogok még olvasni az írónőtől. 

Nekem nagy élmény volt, egy tökéletes kikapcsolódás. Ha egy laza, könnyed olvasmányra vágysz, amelyben kellő mértékű romantika is szerepel, akkor ez a könyv neked íródott! Én csak ajánlani tudom!:)

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó webshopjából ezekre a linkekre kattintva:

Ti olvastátok már a történetet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka

2020. július 10., péntek

Könyvértékelés - José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában a Galaktika (Metropolis Media) újdonsága áll, mégpedig José Antonio Cotrina regénye, a Samhein aratása. Köszönöm szépen a recenziós példányt a kiadónak.
A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés tematikus hetének a részét képezi.



Fülszöveg:

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!

Üdvözlünk a halál kapujában!

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.
De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…


A történetről:
Őszintén mindenféle elvárás nélkül álltam neki a regénynek, mivel még nem olvastam a kiadótól, valamint az íróról sem hallottam korábban, de a fülszöveg már első olvasásra felkeltette az érdeklődésemet, rögtön éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz.

Szerintem egy nagyon izgalmas alaptörténettel találkozhatunk: adott 12 fiatal az emberi világból, akik Rocavarancoliába kerülnek, köszönhetően a bennük rejlő mágikus esszenciának, na meg egy öregember mesterkedéseinek. Ez az új világ merőben más, mint amit korábban ismertek, számtalan veszélyt rejt, és a 12 fiatalnak meg kell tanulnia túlélni ebben a borzalmas, varázslattal teli városban. Vajon mennyire tudnak alkalmazkodni? Mi célból kerültek ők erre a helyre? Mi jelenti a nagyobb veszélyt: egy új, ismeretlen környezet és az ott élő lények, vagy maguk az emberek? 

A történet főszereplője Hector, legnagyobbrészt az ő szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Hector egy kissé ügyetlen és félszeg karakter, nem egy tipikus főhős, de pont ez teszi annyira különlegessé. Csetlik-botlik és sokszor nem a legmegfelelőbb döntéseket hozza meg. Nem egy kifejezetten vezér alkat, de mégis van benne valami, ami kiemeli a társai közül, ami miatt Rocavarancoliában kifejezett figyelemmel követik nyomon a vele történteket. A könyvben a másik 11 kiválasztott szintén nagyobb szerepet kap, így igazán könnyű megszeretni néhányukat, vagy éppenséggel ellenszenvet érezni feléjük. Számtalan barátság születik rövid idő alatt is, és izgalmas volt olvasni, ahogy ezek a fiatalok feltalálják magukat egy új világban. 

Külön tetszett, hogy a történet nem csak egy szemszögből íródott, és nem csak a 12 kiválasztott életébe leshetünk bele, hanem voltak egyéb szálak is, amelyek leginkább a tanács tagjai köré szerveződtek. Az biztos, hogy a tanács sem tétlenkedett: számos izgalmas fordulat köszönhető a tagjainak, akik nem hagyják, hogy a történet leülepedjen és unalomba  forduljon. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mi történik Esmaellel, Eroch-kal, Derűs Dámával és a többiekkel. 

A könyv világbemutatása részletes, sőt, a legnagyobb hangsúly talán ezen van a kötetben. Számos érdekes tájleírással találkozhatunk, és a legapróbb részletekig (a regény kereti között) megismerhetjük Rocavarancoliát, a város jellegét és múltját. 

A Samhein aratása egy izgalmas könyv, egy hajsza, amelynek egyetlen célja van: a túlélés. Az események viszonylag lassan bontakoztak ki, de mégsem válik unalmassá a történet, viszont az első kötetben tényleg nem a drasztikus cselekedeteken van a hangsúly, inkább egy hosszabb bevezető rész feelingjét nyújtja. Izgultam a karakterekért, aggódtam a bajba jutottakért, drukkoltam a sérültekért, szerettem volna a kérdéseimre választ kapni. Bevallom, azért a végén én egy kicsit nagyobb csattanóra számítottam, bár azért így is volt mi meglepjen. Ami hiányérzetem még volt a regénnyel kapcsolatban: szívesebben olvastam volna többet is a tanács tagjairól, hiába is voltak jelenetek a tagok szemszögéből, én mégis kíváncsi lettem volna a részletesebb múltjukra, pláne a Lexel fivérek életére.

Összességében elmondhatom, hogy engem nagyon magába szippantott a könyv és ha tehetném, már most rögtön olvasnám a folytatást. Izgalmas volt, fiatalos, és bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az ijfúsági fantasyket. Számomra egy nagyon pozitív meglepetés volt. 

Ti esetleg olvastátok már a történetet? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka