Könyvértékelés - Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény

A mai értékelés középpontjában Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény című kötete áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esőerdőben sok mindent el lehet rejteni. Kivéve a hazugságokat. És a szerelmet.

Aimee esküvője tökéletesnek ígérkezik, hiszen a ruhája, a vőlegénye és a helyszín – a nyaralóként használt idilli brazil farm – is az. Ám az összes terve szertefoszlik, amikor az őt szállító, Amerikából a vőlegénye farmjára tartó magángép repülés közben meghibásodik, és a pilóta kénytelen kényszerleszállást végrehajtani az amazóniai esőerdő kellős közepén.

A civilizációtól elzártan Aimee és Tristan, a pilóta csak abban bízhat, hogy megmentik őket. De a remény egyre halványul, egyre múlik, és a helyét átveszi a félelem. Hiszen a dzsungelben nagyon sok formában ólálkodik a halál: éhezés, betegségek, vadállatok.

Miközben Aimee és Tristan a túlélésért küzdenek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Együtt ismerik fel, hogy szembenézni a fájdalmas múlt okozta régi gyötrelmekkel legalább annyi bátorságot kíván, mint szembenézni az esőerdővel.

Hiába ragaszkodik Aimee a vőlegényéhez, nem tudja letagadni a Tristan iránti érzelmeit – akinek lassan ő lesz a mindene.

Egy férfi története ez, aki kétségbeesetten vágyik a megbocsátásra, és egy nőé, aki megadja neki. A köztük kibontakozó szerelem pedig éppen olyan gyönyörű és erős, mint amennyire tiltott.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A kötetről:

A Múló remény az a könyv, amelyet nem láttam igazán sok platformon megjelenni, de amikor a kiadó weboldalán nézelődtem, a fülszöveg rögtön magával ragadott. Egy rendkívül érdekes és izgalmas alapszituációval íródott ez a regény, hiszen van itt minden, ami tökéletes alapanyagként szolgálhat egy jó történethez: szerelmi háromszög, amely bár nem a kedvenc toposzom, itt mégis szerettem, dzsungel, új élethelyzetek, küzdelem és ismerkedés valami teljesen idegennel. Ez a kötet egyszerre szól a romantikáról, a belső dilemmákról, és mutatja meg az emberek eddig talán maguk előtt is rejtve őrzött oldalát, mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a túléléshez szükségesek.

Amikor Aimee az esküvőjére igyekszik a magángéppel, arra számít, hogy vőlegényével boldogan élnek, míg meg nem halnak, de amint kényszerleszállást kell végrehajtaniuk a jóképű pilótával, Tristan-nel (akivel ráadásul régről ismerik egymást), megváltozik az életük. Egy teljesen ismeretlen helyzetben találják önmagukat, ahol szó szerint meg kell tanulniuk túlélni, és megküzdeni mindennel, amit a természet nyújthat, például az élelemkereséssel, a tisztálkodási nehézségekkel, a különböző fertőzésekkel és a vadállatokkal. Bár ezek is nagy szerepet kaptak a kötetben, és tényleg izgalmassá tették a cselekményt, a hangsúly mégis inkább a lelki folyamatokon, a karakterekben lezajló érzelmi változásokon és dilemmákon volt. Vajon hogyan lehet elfogadni, hogy talán soha nem jutsz haza? Hogyan lehet feldolgozni egy poszttraumás stresszben szenvedő személynek, mindazokat a tragédiákat, amelyeket átélt? Hogyan lehet megküzdeni a dilemmával, hogy beleszerettél valakibe, aki nem a vőlegényed? 

Annyira szerettem az Aimee és Tristan között kialakuló lelki kapcsolódást és mindazt a romantikus szálat, amelyet kaptunk. Bár tényleg kifejezetten nem kedvenceim a szerelmi háromszögek, de itt valamiért annyira könnyen el tudtam vonatkoztatni, hogy teljesen át adtam magam az ő kapcsolatuknak. Megannyi szép pillanat, számtalan nehézség, az együtt töltött hónapok és fájdalmak után is kitartottak egymás mellett, de mindvégig ott maradt az izgalom is, hogy mi lesz a sorsuk: vajon megmentik őket? Ha igen, akkor Aimee Tistan mellett marad, vagy visszatér Chrishez, a vőlegényéhez? És vajon Chris hogy fogadja majd, hogy a menyasszonya többé már nem az övé?

A Múló remény sokkal több egyszerű romantikusnál: az ember legbensőbb rétegéig hatol és megmutatja, hogy mi minden rejtőzik a felszín alatt. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de annál is többször éreztem gombócot a torkomban, és elmondhatatlanul drukkoltam, hogy hazatérhessenek és együtt maradjanak. A történet végét természetesen nem lövöm le, de az epilógus szívbemarkolónak bizonyult számomra.

Bátran ajánlom, ha egy kevésbé felkapott, ám annál szerethetőbb romantikus regényt keresel!

Tervezed olvasni a regényt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Múló remény

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés | Teagan Hunter: Can't Text This – Nehogy megírd!

A mai értékelés középpontjában Teagan Hunter Can't Text This – Nehogy megírd! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Szia, Monty. Akarod látni a pitonomat?”

Így kötöttem ki egy idegennel valami lebujnak a mosdójában. Én, Monty Andrews, a szolid szűz lányok mintapéldánya.

Ez nagyon nem vall rám, de képtelenség lett volna letagadni a robbanásszerű vonzalmat közöttünk, ami még SMS-ben is átjött.

Így kezdődött a „Dugjunk egyet, hogy kieresszük a gőzt és elfelejtsük egymást” hadművelet, hiszen ennyi volt az egész: egy lezáratlan ügy.

Nem állt szándékomban újra és újra ágyba bújni egy tetovált, izmos és a lehető legjobb értelemben mocskos szingli apukával… mégis megtettem.

Minden remekül alakult – amíg rá nem eszméltünk, hogy én vagyok a fia tanító nénije.

Hagyd, hogy felüdítsen!

A könyvről:

Nagyon szeretem Teagan Hunter Légy merész sorozatát, úgy gondolom, hogy ezek a könyvek tökéletesen alkalmasak egy kikapcsolódással töltött délutánhoz. Könnyed, humoros történetek, amelyekben nincsenek túlzottan nagy drámák. Egyszerűen jó érzés olvasni, engem mindig feltöltenek az ilyen regények.

A Nehogy megírd Robbie és Monty történetét meséli el. Előbbivel már az előző két kötetben is találkozhattunk, számomra már akkor érdekes karakternek bizonyult, és érdeklődve vártam a saját regényét. Monty a fájdalmas történések után új városba költözik, ahol viszonylag hamar megismerkedik egy bárban Robbie-val, a karizmatikus és jóképű sráccal. A vonzalom tagadhatatlan közöttük, de az együtt töltött estéjük sokkal hamarabb véget ér, mint azt Robbie szeretné. Ám szerencsére a lány megadta neki a telefonszámát… 

Az "ellentétek vonzzák egymást" típusú történetek mindig is közel álltak a szívemhez. Van abban valami érdekes, amikor két, látszólag teljesen különböző személyiség egymásra talál, és közös kapcsolódási pontokat fedeznek fel. Robbie és Monty karakterüket tekintve nem is állhatnának távolabb egymástól, hiszen míg előbbi egy tetovált, rosszfiús beütésű szingli apuka, aki nem fél kimondani a gondolatait, addig utóbbi egy szelíd, visszafogott, kedves természetű nő, aki eléggé szigorú keretek között nevelkedett. Mindezen különbségek ellenére már az első oldalaktól érezhető volt a szikra kettejük között, amely a történet előrehaladtával egyre erőteljesebb lett. Úgy gondolom, hogy nagyon jó párost alkottak, tényleg szó szerint kiegészítették egymást. Robbie segített Montynak kibújnia a csigaházából, a lány pedig elérte, hogy Robbie sokkal elkötelezettebb legyen. Imádtam kettejük párbeszédeit, a humoros sms üzeneteket. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, köszönhetően főleg Robbienak, akinek mindig volt egy-két vicces megjegyzés a tarsolyában, Monty visszafogott reakciói pedig csak olajat öntöttek a tűzre. Szívmelengető volt olvasni, hogy Robbie mennyire jó viszonyt ápol a fiával és mennyire bensőséges kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, Xavie humora pedig nagyon jól leképezte az apjáét. Eszméletlen aranyosak voltak. Ha pedig az aranyosságnál tartok, akkor muszáj kiemelnem a könyvben megjelenő kecskéket és a nyuszit, akik szokás szerint elrabolták a szívemet.

Az előző kötetekhez hasonlóan ebben is nagy szerepet kaptak az sms-ek és a szenvedélyes jelenetek. Maga a könyv is egy erős nyitánnyal indult, amely megteremtette a regény hangulatát. A történet csak úgy vitt magával, nagyon gyorsan lehetett haladni vele, köszönhetően az elbeszélésmódnak. Persze egy kis konfliktus sem hiányozhatott, de örülök, hogy a karakterek ezen is túl tudtak lendülni. Bár bevallom ez a konfliktus egy olyan félreértésből fakadt, amely egy kicsit erőltetettre sikeredett, hiszen számomra teljesen természetes lenne, hogy ha ilyen szinten beszélgetünk a másikkal, akkor pontosabban is rákérdezünk az életük fő aspektusaira. De ennek ellenére is szerettem a könyvet, számomra tökéletesen azt adta, amit vártam tőle.

A Nehogy megírd hozta a megszokott Teagan Hunter színvonalat, vicces jelenetekben és romantikus pillanatokban itt aztán nem volt hiány. Különösen tetszett, hogy a regényben megjelentek az előző kötetek szereplői is, jó volt újra látni őket. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne elmerülni egy könnyed new adult történetben.

Ti olvastátok már?

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Légy merész

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kristen Callihan és Samantha Young: Outmatched – Kiütéses győzelem

A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Kristen Callihan és Samantha Young Outmatched – Kiütéses győzelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?

Parker Brown nem akarja elhinni, hogy kamupasit kell felfogadnia. Amikor megkapta álmai állását, úgy hitte, hogy a haladó gondolkodás világába lép. Csakhogy a főnöke a „megállapodott” alkalmazottak előrejutását segíti. Szerencsére azonban megtalálta a tökéletes jelöltet, egy hasonlóan eszes srác személyében, aki könnyű pénzszerzési lehetőséget keres. Ám akit végül Parker kap, az a fiú védelmező bátyja – Rhys Morgan. A magas, izmos, szabadszájú egykori ökölvívó éppen egyszerre bukkan fel a főnökével, és a lány most a manipulatív szemétláda mellett ragadt.

Rhys vállára nagy felelősség nehezedik. Végleg kiszállva a ringből megpróbálja összetartani néhai apja edzőtermét és a helyes útra terelni öccsét, Deant. Hogy megóvja Deant önmagától, átveszi a helyét, készen arra, hogy beolvasson ennek a beképzelt lánynak. Ehelyett lehetőséget talál. Bár alig tudják elviselni egymást, párt játszani mindkettőjük számára előnyös helyzetet teremt. A lány megtarthatja a munkahelyét, ő pedig elbűvöli Parker megszállott bokszrajongó főnökét, hogy patronálja az edzőtermét.

A gond az, hogy alig tudnak ellenállni egymásnak. Hisz milyen jövője lehet egy zord exbunyósnak, aki fél megnyitni a szívét, és egy kényesen választékos okostojásnak, aki lemondott a valódi kapcsolatokról?

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ezek az ellentétek hamarosan felizzanak a becsapódástól.

A könyvről:

Mindig is szerettem a sportolókról szóló romantikus regényeket, ez alól pedig a Kiütéses győzelem sem képez kivételt. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy ex ökölvívó bajnok és egy okostojás románca ígéretes, nem szokványos történetet sejtetett. A lehető legjobb döntésnek bizonyult, hogy elolvastam, hiszen egy rendkívül szórakoztató, aranyos és egyben szenvedélyes olvasmány volt.

Az alapszituáció nagyon viccesnek ígérkezett, már az első 30 oldalon rengeteget mosolyogtam. A sportolókról szóló románcok mellett a fake dating típusú történetek is közel állnak a szívemhez, mindezek pedig Rhys és Parker személyiségével párosítva a tökéletes receptet alkották. Különösen tetszett, hogy a kezdeti ellenszenven hamar túllendültek a karakterek, és nem egymás utálatára fókuszáltak, hanem ténylegesen belevetették magukat az álkapcsolatba és egy barátságba. 

Rhys és Parker is nagyon szimpatikusak voltak: Rhys kőkemény ökölvívó külseje mögött egy rendkívül kedves és érző szív rejtőzött, akit lehetetlen nem szeretni. Imádtam az őszinte érzéseinek megnyilvánulásait, ahogyan felfedezte saját maga szükségleteit és személyiségének valódi részét. Nagy fejlődésen ment át, köszönhetően Parkernek, akivel annyira könnyű volt azonosulni. Rendkívül szimpatikus, okos, vicces és valóban könnyű elhinni, hogy akár mi is lehetnénk az a bizonyos karakter. Bár Parker néha bizonytalan volt, képes volt túlagyalni dolgokat, de szerintem pont ezek a tulajdonságok tették őt annyira emberivé. A párosuk dinamikája fantasztikus volt, a kémia rögtön érződött a köztük lévő különbségek ellenére is. Bebizonyították, hogy lehet bármennyire is különböző a családi hátterünk, az iskolázottság mértéke, vagy az életünk folyama, ha két szív egymásra talál, akkor nincs, ami megállítsa őket.

Magát a történetet, a cselekményt és annak lefolyását is imádtam. Tetszett, hogy volt egy valódi negatív karakter, akit könnyen lehetett utálni. Abszurdnak találtam, hogy Parker főnöke csak olyan alkalmazottakat vett fel a cégébe, akik a személyes életükben is elköteleződtek, de sikerült bebizonyítania, hogy bőven van ezen kívül is ellenszenves mondandója és tulajdonsága. Izgatottan vártam, hogy vajon mi lesz a sorsa, hogy meddig képes elmenni a saját egója miatt, de szerencsére Parker és Rhys nem hagyta magát olyan könnyen.

Az aranyos történések mellett a gyász és az elengedés is nagy szerepet kapott a regényben, hiszen Rhys múltjában számos fájdalmas momentum található, amelyeket nehéz feldolgoznia. Elveszítette a legjobb barátját, az édesapját és az édesanyját, most pedig az apja álma, az edzőterem is veszélybe került. Sokszor nehéz szembenézni a múlttal, az ott történtekkel, ez Rhysnek sem ment egyszerűen, de tudta ő is, hogy el kell engednie minden rosszat. Mint ahogyan a többi dologban, szerencsére Parker ebben is mellette állt. Úgy gondolom, hogy végezetül Rhys ökölvívó karrierje is egy nagyon szép lezárást kapott, így pedig nyugodt szájízzel kezdhet új életet.

Összességében egy fantasztikus könyvnek gondolom a Kiütéses győzelmet, amelyet bátran ajánlok a new adult romantikusok kedvelőinek. Én nem éreztem soknak, nem voltak számomra különösen zavaró tényezők a regényben, egyszerűen csak feltöltött és Rhys elérte, hogy belé szeressek. Egy biztos: ez kiütéses olvasmány volt.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Mona Kasten: Feel Again – Érezz újra!

A mai könyvértékelés középpontjában Mona Kasten Feel Again – Érezz újra! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Úgy volt, hogy Isaac csak egy projekt lesz a számára – de Sawyer szívének más tervei voltak.

Sawyer Dixon fiatal és kemény – és kívülálló. A szülei halála óta senkit nem enged közel magához; ám ez megváltozik, amikor megismerkedik Isaac Granttel. A kocka Isaac a szemüvegével és különös ruháival valójában szöges ellentéte azoknak, akik bejönnek neki. De amikor a srác, akinek elege van a szingliségből, a segítségét kéri, megegyeznek valamiben: Sawyer rosszfiút farag Isaacből, és cserébe megörökítheti az átalakulását egy egyetemi projekt keretében. De a lány nem számol azokkal az intenzív érzelmekkel, melyek közte és Isaac közt izzanak.

Romantikus, de kicsit sem giccses szerelmi történet fiatal felnőtteknek.

A könyvről:

Nem titok, hogy Mona Kasten sorozata lenyűgözött. Bármilyen platformon, ahol csak lehetőségem adódik rá, nem győzöm ajánlani a követőimnek/olvasóimnak, hiszen kiemelkedőnek tartom a Rubin pöttyösök között. Ahogy a sorozat első két kötetét, úgy ezt a harmadikat is imádtam. Egyszerűen jó érzéssel töltött el az olvasása, az első oldalaktól kezdve mosolyogva faltam a sorokat. Sawyer és Isaac története minden várakozásomat felülmúlta.

Az előző részből már valamennyire megismerhettük Sawyer és Isaac karakterét, így különösen izgatottan álltam a könyvük elé, mivel nem tudtam elképzelni, hogy milyen hangulatú regény várhat rám. Aggódtam, hogy Sawyer talán túlságosan önpusztító magatartást fog folytatni, vagy Isaac nem tud túllépni a félénk fiú benyomásán, de hatalmasat tévedtem mindkettőjük esetében. A páros dinamikája nagyon jól működött, a köztük lévő különbségek ellenére is hamar megtalálták a közös hangot, a levegő csak úgy szikrázott körülöttük. Odáig voltam a szerelmi szálért, ezt másképp nem is tudom megfogalmazni.

A kioldógomb kattanásakor rám nézett. Vigyorogva rázta a fejét.

– Mégis mit művelsz velem? – kérdezte.

Ezt akár én is kérdezhettem volna tőle.

A könyv egyik fontos mondanivalója, hogy nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk. Mi döntjük el, hogy kik vagyunk, hogy kik szeretnénk lenni, és nem hagyhatjuk, hogy mások szabjanak határokat nekünk. Sawyer és Isaac esetében is megfigyelhető, hogy a környezetükben lévő személyek ítéletet mondanak felettük, beskatulyázzák őket, de szerencsére mind a ketten elég erősek ahhoz, hogy megmutassák a világnak a valódi személyiségüket. Mindkét karakternek nehéz múltja volt: Sawyer fiatal korában elvesztette a szüleit, majd a nagynénje gondozásába került, aki számtalan módon megkeserítette az ő és a testvére életét. Nehéz időszak van a háta mögött, amely megkeményítette a lány személyiségét, és amelynek hatására teljesen bezárkózott. Nem akarta megnyitni a szívét senki felé, mivel nem szeretett volna sérülni. Isaac gyerekkora is szívszaggató volt, de a jelen is bőven tartogatott konfliktust. A kötetben bebizonyosodott újra, hogy az emberek kegyetlenek tudnak lenni, és olyan dolgok miatt bántani másokat, mint például az öltözködésük, az anyagi hátterük. Ha pedig valaki úgy nő fel, hogy folyamatosan csak a bántást kapja másoktól, az bizony hatással lesz a felnőttkori viselkedésére is, ezt Isaac esetében is megfigyelhettük. Mindkettőjüknek bőven volt mit feldolgozniuk, de szerencsére ott voltak egymásnak, hogy támogassák egymást ezen a kissé rögös úton.

– Egyszerűen csak el kellett jönnek onnan, és megnéznem, hogy mi minden egyebet tartogat még számomra a világ. Megnézni, hogy egyáltalán mit akarok csinálni. Olyan sok tanulnivaló van, olyan sok felfedeznivaló, aminek eddig még csak a töredékét láttam. Egyszerűen… többet akartam.

A regényben nagy szerepet kapott még a valahová való tartozás kérdésköre. Sawyer mindig csak a testvérére számíthatott, de most úgy érzi, hogy őt is elveszíti, hogy senkije sem marad. Sawyernek meg kell tanulnia megnyitni a szívét, bízni másokban, esélyt adni az embereknek, hogy bebizonyítsák: igenis fontos nekik. Muszáj kiemelnem a Dawn-Kaden-Allie-Spencer és társaik baráti körét, amely társaságot továbbra is imádom. Ha valakinek ilyen barátai vannak, akkor az garantáltan nincs egyedül. Megmelengették a szívemet, hogy mennyire kedvesek és odaadóak, akikre mindig lehet számítani. Igazi barátok.

Összességében azt tudom mondani, hogy továbbra is imádom a sorozatot, továbbra is csak ajánlani tudom. Mona Kasten írói stílusa nagyon könnyed, a könyvei olvasása komfort érzetet ad számomra, az általa megteremtett karakterek és történetek pedig kiemelkedőek. Izgatottan várom, hogy mit rejt a további két kötet, az biztos, hogy én olvasni fogom azokat is.

Isaac halkan sóhajtott. Aztán magához húzott.

– Úgy nézel ki, mint akinek egy ölelésre van szüksége – mondta halkan.  

Kellett egy pillanat, hogy megértsem, mit is tesz éppen. Ez a szemétláda tényleg átölelt engem.

Ti olvastátok már a sorozatot?

A sorozat részei megvásárolhatóak erre a linkre kattintva.

További szép napot kívánok,

Dorka

Könyvértékelés - Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés

A mai könyvértékelés középpontjában Elena Armas Spanyol szerelmi átverés című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esküvő Spanyolországban lesz. A pasi kiállhatatlan. Három napon át úgy kell tenned az összes rokon előtt, mintha szerelmes lennél belé.

Catalina Martín szingli, de nem akar egyedül menni a nővére esküvőjére. Korábban elejtett egy megjegyzést, hogy van valami amerikai pasija, és mostanra mindenki készpénznek veszi a dolgot a családban és az ismeretségi körben. A volt pasija – és annak jelenlegi menyasszonya – például alig várják, hogy megismerkedjenek Catalina jövendőbelijével.

Négy hete van, hogy találjon valakit, aki hajlandó átrepülni vele Európába, és végig úgy tesz, mintha együtt lennének. A New York–Spanyolország repülőút hosszú, és Catalina érdes modorú családját nem lesz könnyű átverni.

Színre lép Aaron Blackford – Catalina magas, jóképű, tenyérbemászó stílusú kollégája –, aki meglepő módon felajánlja, hogy beugrik a szerepbe. Catalina legszívesebben közölné, hogy nem kér belőle – életében nem látott még ilyen idegesítő, bicskanyitogató, kiállhatatlan alakot.

De kiszolgáltatott helyzetben van, az esküvő közeleg, és mégiscsak Aaron a legmegfelelőbb megoldás. Catalina lassanként rájön, a férfi talán nem is olyan szörnyű, mint amilyennek a munkahelyén elkönyvelte.

A könyvről:

Kétségkívül az egyik legjobban várt 2022-es megjelenésem a Spanyol szerelmi átverés volt. A rengeteg külföldi booktok és bookstagram oldal felkeltette az érdeklődésemet, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném ezt a kötetet. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó-e, mint ahogy sokan írják. És be kell vallanom, valóban az, sőt! Egyenesen imádtam Catalina és Aaron történetét.

Az alapszituáció szerint Catalina azt hazudja a családjának, hogy az amerikai barátjával megy a nővére esküvőjére, de valóban nem létezik párkapcsolata. Aaron véletlenül tudomást szerez erről, és felajánlja, hogy ő elkíséri Catalinát Spanyolországba. Igen ám, de vajon mennyi minden történhet az indulásig? Majd az út során? Catalina és Aaron, akik látszólag borzasztóan ellenszenvesek egymásnak, vajon képesek lesznek túllépni a múltbéli sérelmeiken és esélyt adni valami többnek?

Nagyon szeretem a slow burn, az ellenségekből szerelmesek és a munkahelyi románcokat, itt pedig mindhárom megtalálható volt. A szerelmi szál lassan épült ki, de folyamatosan érezhető volt az átmenet, megfigyelhetőek voltak a fordulópontok, ahol megváltoztak az érzelmek. Úgy gondolom, hogy egy nagyon szép és tiszta kapcsolat alakult ki Catalina és Aaron között, amely irigylésre méltó, és ahol szenvedélyből sem volt hiány. Aaron Blackford nem csak Catalinát vette le a lábáról, hanem bizony engem is. Rég olvastam már ilyen megnyerő férfi karakterről, aki garantáltan megdobogtatja a női szíveket. Őszinte, kedves és hűséges, aki nem félt kimondani a gondolatait és kimutatni az érzelmeit. Catalina pedig szintén egy szerethető karakter, akit a múltban rengeteg fájdalom ért, ő pedig ezeken a régi sérelmeken próbált felülemelkedni és megnyitni a szívét Aaron felé. Nagyon jól működött a két karakter között a dinamika, a kémia már az első soroktól kezdve érezhető. Egyáltalán nem esett nehezemre elképzelni őket egy párként, sőt, folyamatosan mosolyogva olvastam minden közös jelenetüket, várva, hogy mikor adják fel végre a küzdést egymás ellen. Az ellenségekből szerelmesek típusú történetekben sokszor kissé bugyután viselkednek a karakterek – ezt itt egyáltalán nem éreztem. Itt nem a civódásokon volt a hangsúly, sokkal inkább a szívet megdobogtató szerelmen. Elena Armas nagyon jól eltalálta az arányokat, szinte hihetetlen számomra, hogy ez az első megjelent kötete. Ha már most ilyen párost varázsolt elénk, egy olyan férfit, mint Aaron Blackford, akkor csak mosolyogva tudok a jövő felé tekinteni és várni, hogy milyen történetekkel rukkol elő.

A regényben szerepet kaptak a mélyebb tartalmak is, gondoljunk csak Catalinára és a múltjára, ahol megannyi sérelem és bántás érte, amelyekkel a mai napig küzd és próbál felülemelkedni rajtuk, esetleg a munkahelyi zaklatásra vagy Aaron családi helyzetére, akit számos veszteség ért. Ezeket a nehezebb pillanatokat szerencsére rengeteg pozitív gondolattal és jelenettel ellensúlyozta Elena Armas, amely nagyban Catalina családjának is köszönhető. Egy hangos, zajos és minden lében kanál, de annál szerethetőbb spanyol családról van szó, amilyenre titkon mindenki vágyik. 

A Spanyol szerelmi átverés az a könyv volt, amelyet az elejétől a végéig imádtam. Az utóbbi hónapok legnagyobb kedvence lett számomra. Az olvasás során rengeteget nevettem, egyszerűen jó érzéssel töltött el forgatni a kötet lapjait. Aaron minden pillanatban levett a lábamról, most pedig kicsit nehéz elengedi ezt a békés buborékot, amelyben az olvasás során léteztem, de muszáj leszek. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor olvastam a Spanyol szerelmi átverést. A new adult romantikusok  rajongóinak kötelező olvasmány!

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Végezetül pedig hoztam pár kedvcsináló idézetet:

„Azzal, hogy magadat okolod, nem változtatsz a múlton; csupán az energiádat pazarlod, amit a jelenre kéne fordítanod. Nézd meg, hol vagy: eljöttél ide. Még nem késő.”

„A való világban az összes döntésem súlyos következményekkel járt. Valamennyi választásom. A jobb világ, amelyben minden jól alakul, nem létezik. Az élet zűrös, gyakran nehéz. Senkinek sem hagy időt arra, hogy felkészüljön, vagy akadályokra számítson. Csak meg kell ragadnod a kormányt, és visszalavíroznod a saját sávodba. Én is ezt tettem. Így jutottam idáig.”

„– Arról nem is beszélve, hogy nézett rád egész idő alatt, amióta itt dekkoltunk.

Hogy mi van?

– Mennyi is? Két órája? És mindig csak téged lát, minden mozdulatodat olyan megbabonázva követi, mintha szivárvány lőne ki a seggedből, és csillagösvényt húznál magad után. Gusztustalannak tartanám, ha nem lennék én magam is szerelmes.”

„– Nem hagyom, hogy ezt tedd – suttogtam – Nem éri meg a bajt, amit magadnak okoznál.

– De te igen. Te minden bajt megérsz. A tűzbe vetném magam érted. Még mindig nem fogtad fel?”

„– Miért?

[…]

– Mert ennyit voltál hajlandó adni nekem. És inkább utálj engem, mint hogy egyáltalán ne gondolj rám.”

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Könyvértékelés - K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem

A mai könyvértékelés középpontjában K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Milyen szerelmet érdemelsz?

Zane Phillips összetévesztett azzal, aki a kutyáját szokta sétáltatni. Nem is kéne, hogy meglepjen, hogy egy férfi, akinek az öltönye is többe kerül, mint nekem egyhavi lakbérem, azt feltételezte, hogy az ő szolgálatára vagyok ott.

Hogy mi ebben a jó? Az, hogy rendesen helyre tettem. És mi a rossz?

Az, hogy lekéstem miatta az állásinterjúmat.

Aztán kiderült róla, hogy egy kőgazdag ausztrál vállalkozó, és hogy ki akar engesztelni, amiért elszúrta nekem azt az interjút. Igen, szédítően jó pasi, ugyanakkor egy arrogáns seggfej is…

Úgyhogy kösz, de nem kérek belőle.

Végül miért szelem át keresztbe-kasul az országot – és miért osztozom az ágyon – azzal a fickóval, akit ki nem állhatok? És miért izzik fel közöttünk a szenvedély?

Ha nem vigyázok, még a végén tényleg elhiszem, hogy a tündérmesék valóra válhatnak?

Kapcsolj ki és töltődj fel hőseink történetével!

A könyvről:

A regény megjelenésekor a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, abszolút a komfortzónámon belüli olvasmánynak tartottam, amely nagy valószínűség szerint elnyeri majd a tetszésemet – és így is lett. A kötet kézhezvételekor már egy hónapja nem olvastam new adult romantikus könyvet, de a visszatéréshez nem is választhattam volna jobb olvasmányt, ugyanis egy nagyon szerethető romantikus történet a Megjátszott szerelem, amely nem szűkölködik humorban és érzelmekben.

Az alapszituáció szerint egy félreértésnek köszönhetően ismerkedett meg Harlow és Zane, a lány pedig a találkozásnak köszönhetően sikeresen le is késte az állásinterjúját. Harlow nem rejtette véka alá a csalódottságát és a dühét, Zane pedig nem igazán foglalkozott a lány sértettségével – így az első találkozás senki szempontjából sem volt sikeresnek tekinthető. A sors, a hazugságok és a bosszú azonban úgy hozta, hogy Zane hamarosan induló vállalkozásának, a SoulM8-nek Harlow lett a reklámarca – igen ám, de mindezek mellett még azt is el kellett játszaniuk a két hónapon át tartó kampányút során, hogy szerelmesek egymásba…

Bevallom, a kötet elején kicsit megijedtem, féltem, hogy Harlow egy nulla személyiséggel rendelkező karakter lesz, Zane pedig a tipikus arrogáns pasas, de szerencsére hamar rá kellett döbbennem, hogy ez nem feltétlen így igaz. Harlow esetében nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis hihetetlenül karakán és őszinte személyiség, aki senkinek sem fél megmondani a véleményét és két lábon áll a Földön. Zane sokáig hozta azokat a karaktervonásokat, amelyeket elképzeltem számára, de hamarosan fény derült rá, hogy mennyire kedves és melegszívű is tud lenni, aki nem csak magával foglalkozik, hanem lehet rá számítani. Abszolút látható volt mindkettejüknél a fejlődés, amely Zane esetében volt a leginkább kivehető. A regény kezdetétől a végéig csupán pár hónap telt el, de Zane rengeteg tekintetben megváltozott, fejlődött, ez pedig leginkább Harlownak volt köszönhető. 

A történet középpontjában a szerelem állt, ez az érzés mozgatott minden szálat. Zane nem hitt a szerelem építő erejében, a gyerekkorában látott példák alapján azt gondolta, hogy a szerelem csak pusztítani tud, Harlow pedig már olyan sokszor végezte összetört szívvel a padlón, hogy akaratlanul is fenntartásai voltak a szerelemmel kapcsolatban. Itt muszáj megemlítenem Harlow édesanyját és Robertet, aki a SoulM8 egyik befektetője, ugyanis ez a két karakter nagy szerepet kap a történet alakulásában. Előbbi hisz a tündérmesékben, az igaz szerelem erejében, és bátorítja Harlowot, hogy igenis éljen a jelennek, és ne tagadja le a Zane iránti érzéseit, utóbbi pedig szintén a szerelem szerelmese, aki egy 60 éven át tartó boldog házasságot tudhat a háta mögött, és ezzel az érzéssel szeretné megajándékozni az embereket. Robert hihetetlenül vicces figura volt, minden felbukkanása mosolyt csalt az arcomra, ha ő nincs, akkor valószínűleg Harlow és Zane sem találtak volna egymásra, gondoljunk csak a regény eleji momentumokra, amikor is Robert jelenlétének köszönhetően lesz Harlow a SoulM8 reklámarca. 

Maga a történet szépen, harmonikusan haladt, nem éreztem sem túl gyorsnak, sem túl lassúnak: lehetett látni az átmeneteket, a finom mozzanatokat, amelyeknek köszönhetően rájöttek a karakterek a saját érzéseikre. Tetszett a koncepció, hogy összezárva kell két idegennek töltenie két hónapot, ahogyan magának a SoulM8-nek is a világa. El is gondolkodtatott a könyv, hogy mennyi minden, amit az ember valóságnak érzékelhet, alapulhat hazugságon. Sokan mindent megadtak volna, hogy olyan szerelemben lehessen részük, mint Harlow-nak és Zane-nek, de nem tudták, hogy az egész csak egy marketingfogás. Érdekes volt olvasni a reakciójukat, ahogyan azt is, hogy mennyi mindent megtettek volna a szerelem érdekében. A Megjátszott szerelem egy aranyos romantikus könyv volt, amely nem volt tele hatalmas drámákkal, egyszerűen jó volt olvasni, könnyed kikapcsolódást nyújtott.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a kötet egy végtelenül aranyos történet volt, amely nem nélkülözte a szenvedélyes mozzanatokat sem. Gyorsan lehet vele haladni, igazán pezsgő regény. Nekem elnyerte a tetszésemet, bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki egy romantikus kikapcsolódós olvasmányra vágyik és szereti az ellenségekből szerelmesek típusú történeteket!

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Borítómánia projektjének a részét képezi.

Könyvértékelés - K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű vadon

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában K. A. Tucker The Simple Wild – Az egyszerű vadon című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

A sors ismétli önmagát?

Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.

Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.

Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.

Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.

Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.

A regényről:

Ez a könyv egyszerre melengette meg a szívemet,  gondolkodtatott el és tört darabokra. Itt ülök, miközben ezt az értékelést írom. 15-20 perce fejeztem be a regényt, és egyszerűen nem térek magamhoz. Nehéz megtalálnom a szavakat, nehéz megfogalmaznom, hogy mit is jelentett nekem ez a történet, hogy mennyire a szívemhez nőtt, és hogy mennyire szerettem. Ez a könyv annyira beleivódott a gondolataimba, a lényembe, hogy esténként már nem is tudtam elfele aludni, csak pörgött az agyam, hogy vajon mi lesz a folytatásban, hogy mi történik Callával, Jonah-val és Wrennel, valamint a többi alaszkai lakossal. Korábban olvastam már az írónőtől, így egy kiemelkedő olvasmányra számítottam, de még annál is többet kaptam. Ez a regény az idei évem legjobbjai között kap helyet, és csak reménykedni tudok, hogy mihamarabb a kezeim között tudhatom a folytatást.

Az alaptörténet szerint Calla a beteg édesapjához utazik Alaszkába, akivel 24 évvel korábban elváltak az útjaik. Callának szembe kell néznie az ismeretlen vidék által okozott megpróbáltatásokkal, a múltjával, a sérelmeivel és a fájdalmával, az édesapjával, akivel szinte nem is ismerik egymást, valamint egy bosszantó pilótával, Jonah-val, aki talán mégsem annyira idegesítő, mint elsőre gondolta a lány…

A könyvnek több erőssége is van, az egyik kétségtelenül az alaszkai táj, ez a csodás és különleges vidék, amelyet öröm volt jobban megismerni. A kötet lapjain keresztül egy kis bepillantást nyerhettünk az ottani életbe, az ottani emberek mentalitásába, és rá kellett döbbennem: még ennél is többet szeretnék tudni a világnak ezen zugáról. Nagyon jó volt a bozótpilótákról olvasni, az ő munkájukról, életükről. Nem sok regényben találkoztam eddig pilótákkal, így ez számomra az újdonság varázsával hatott, és azon kaptam magam, hogy csak úgy falom a sorokat. Nagyon szeretem a különleges körítéseket, amikor nem egy nagyváros felhőkarcolói között játszódik a történet, hanem valami mást kapunk. A könyv további nagy erősségei még a karakterek. Calla egy kissé elkényeztetett, nagyvárosi lány, aki számára először életidegen az alaszkai vadon. Tökéletesen érzékelhető rajta, hogy más körülmények között nevelkedett, hogy mások a prioritásai, de szépen fokozatosan egyre inkább meglátja a vidék szépségét, és egyre inkább megmutatja az igazi énjét. Calla egy nagyon szerethető karakter, akivel eszméletlen könnyű azonosulni. Olyan volt, mintha az ő bőrében lennék, mintha vele együtt élném át a történetet. Jonah pedig abszolút az egyik legnagyobb kedvenc férfi karakterem lett, Callával pedig az egyik nagy kedvenc párosom. Intelligens, okos, vicces, jóképű, néha morcos, a fagyos kék szemekről már nem is beszélve… Teljesen odáig voltam Jonahért, ezért a makacs férfiért, aki nem ismer lehetetlent. Mindketten hatalmas karakterfejlődésen mentek keresztül, öröm volt látni, hogy hová jutottak. Wren, Calla édesapja szintén egy nagyon szerethető figura, aki bebizonyította, hogy mennyi minden lehet a felszín alatt, de legfőképpen azt, hogy mennyire szereti a lányát, a vadont, a barátait, szomszédait, kollégáit. Számtalan hibás döntést hozott az élete során, amelyeknek cipeli is a következményeit, de mindezek ellenére megmaradt egy nagyon jószívű embernek. Mert bizony jó apa, jó barát és a lehető legjobb alaszkai példakép. A mellékszereplők is mind a szívemhez nőttek, gondoljunk csak Agnesre, Mabelre, Simonra (akinek imádtam minden egyes jó tanácsát, és párat meg is próbálok fogadni), Susanra vagy a Vadon munkatársaira. Példamutató emberek meleg szívvel és csupa kedvességgel.

Maga a történet egyszerre fájdalmas és csodálatos. A szerelmi szálért teljesen odáig voltam, engem az első pillanatoktól kezdve magával ragadott, imádtam Jonah és Calla macska-egér játszmáját, a kapcsolatuk minden egyes fordulópontját. Tökéletes párost alkottak, és kíváncsian várom, hogy mit hoz számukra a jövő. Ugyanakkor ez a történet teljesen a padlóra is vágott, egy része nagyon szomorú volt, de szerettem, ahogy a karakterek megtalálták a vidám pillanatokat is a fájdalom közepette, hogy képesek voltak mosolyogni és mindent megtenni, hogy ne csak a kín maradjon velük. Ez a regény megtanított megbocsátani, küzdeni, elfogadni és boldoggá tenni. Különös dolog a szerelem, amely sokszor nem elég egy boldog élethez, de máskor pedig a mindenséget jelentheti, és ha van valaki, akire támaszkodhatsz, akkor a világon semmi sem lehet akadály. Wren és Susan szerelme talán így volt megírva a csillagokban, de hiszem, hogy a lehető legméltóbb lezárást kapták, amelyre szükségük is volt.

Nehéz szívvel engedem el egy időre ezt a történetet, de biztos vagyok benne, hogy hosszú ideig velem marad. Akár már most újra is olvasnám, annyira szükségem van még egy kis Jonahra. Ha nem olvastad még ezt a könyvet, akkor itt az idő! Kiemelkedő a rubin pöttyösök között, amelyet megéri megismerni. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kissé komolyabb, de annál fantasztikusabb regényt olvasni!

"– Ne feledd… Nem tudod irányítani őt, de tudod irányítani, hogyan viselkedsz vele."

Ti olvastátok már a könyvet?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elle Kennedy: The Risk – A kockázat

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elle Kennedy The Risk – A kockázat című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mindenki vadócnak tart.

Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom.

A könyvről:

Elle Kennedy abszolút a kedvenc íróim közé sorolandó, hiszen mindig elvarázsol a regényeivel. Az Off-Campus után a Briar U sorozatával is meghódított, egyszerűen imádom az általa megteremtett világot, a karaktereket, a hokis vonalat, és úgy ámblokk mindent, amit az írónő alkot. Izgatottan vártam A kockázat megjelenését, hiszen már az előző kötetben érezhetően szikrázott a levegő Brenna és Jake körül, így kíváncsian vártam, hogy mi fog kialakulni közöttük. Bevallom, egy kicsit féltem is, hiszen ha egy író korábban többszörösen is magasra helyezte azt a bizonyos lécet, úgy nagyon könnyű csalódni. Nos, Elle Kennedy abszolút megugrotta annak a lécnek a magasságát, hiszen egy olyan történetet tárt elém, amely a legelső soroktól beszippantott, és alig tudtam letenni ezt a könyvet. Szinte észre sem vettem, hogy elrepült 300 oldal, annyira megfeledkeztem mindenről az olvasása során, és csak élveztem azt, hogy visszatérhetek ebbe a világba.

Kicsit aggódtam, hogy Brenna karakterét mennyire fogom tudni megkedvelni, mivel A hajsza olvasása során annyira nem fogott meg, de jelentem: a rajongója lettem. Brenna egy nagyon erős női személyiség, aki nem fél megmondani a véleményét. Jake-kel kapcsolatban is másra számítottam, hiszen azt gondoltam, hogy sokkal inkább egy macsóbb személyiség lesz, de szerencsére egy nagyon szimpatikus, kedves, édes srác volt, aki bár néha önző és egoista, de nem tudtam nem szeretni. Imádtam a párosukat, a kémia a legelső pillanatoktól kezdve érezhető volt közöttük. A szerelmi szál, a kapcsolatuk nagyon szépen épült fel, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egyik pillanatról a másikra lettek szerelmesek, hanem nyomon követhető volt, ahogyan kialakulnak közöttük az érzelmek. Szemtanúi lehettünk, ahogyan a bizalmatlanságból, az ellenségeskedésből kialakul a bizalom és a szerelem.

Kifejezetten szeretem az írónő könyveiben, hogy nem csak egyszerű, romantikus történeteket alkot meg, hanem mindegyik regényében számos érdekes témát dolgoz fel. A kockázatban olvashattunk többek között arról, hogy egy rossz döntés mennyire megváltoztathatja valaki életének az alakulását, hogy a csúcsról milyen könnyen a mélybe lehet zuhanni. Ez a könyv bemutatta, hogy két ember mennyire képes eltávolodni egymástól a szeretet ellenére is, de ha képesek vagyunk megadni a tiszta lap lehetőségét a másiknak, akkor még nincs minden veszve. Az írónő újdonsága feldolgozta azt a kérdéskört is, hogy mennyire nehéz nőként érvényesülni a sport világában, ahol sokan még mindig úgy gondolják, hogy a sporthoz kizárólag a férfiak érthetnek, és egy nő nem képes ugyanolyan szinten teljesíteni, mint egy férfi. Nagyon szerettem ezt a vonalat is a regényben, hiszen egy aktuális és fontos téma, amely általánosságban nem jön velünk szembe minden egyes nap, de mégis jelen van az életben.

Apropó, ha már sport… Egyszerűen imádom a hokis jeleneteket ezekben a történetekben, szeretek olvasni a meccsekről, a bajnokságokról, az edzésekről. Ebben a regényben nagyon megkedveltem a Harvardos srácokat, a Briares fiúk pedig még közelebb férkőztek a szívemhez. Annyira várom már, hogy olvashassam Hunter történetét is, nagyon izgatott vagyok miatta, az pedig csak hab a tortán, hogy akkor biztosan feltűnnek még Hollis, Fitz és a többiek. A kockázatban számos jelenetben szerepeltek ezek a karakterek, jó érzés volt olvasni, hogy Fitz és Summer mennyire szeretik egymást, a Hollis és Rupi jeleneteken pedig sírva nevettem. Imádom az írónő humorát, valahogy mindenből jól eltalálja az arányokat.

Összességében elmondhatom, hogy ez a regény visszahozta a négy évvel ezelőtti énemet. Akkor voltam utoljára képes ennyit olvasni egy nap alatt mindazok ellenére, hogy egyáltalán nem siettem a lassú olvasási tempóm ellenére sem. Ez a történet csak úgy vitt magával, és nem engedett szabadulni. Amikor le kellett tennem akár egy pillanatra is, alig vártam, hogy újra a kezembe fogjam a könyvet. Imádtam, nem tudom máshogy kifejezni az érzéseimet. Hatalmas kedvencem lett, amely meghozta a kedvemet a többi kötet újraolvasásához is. Ha még nem olvastad a Briar U vagy az Off-Campus könyveket, akkor itt az ideje! Szerintem a legjobb rubin pöttyösök között szerepelnek, bátran ajánlom őket mindenkinek!

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Ha szeretnéd megrendelni a regényt, akkor erre a linkre kattintva megteheted: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Erin Watt: Omladozó királyság (A Royal család 5.)

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Erin Watt Omladozó királyság című kötete áll, mely A Royal család sorozat befejező könyve.  

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmaz az előző kötetekre nézve! 

Fülszöveg:

Mióta Hartley Wright találkozott Easton Royallal, az élete fenekestül felfordult. Minden sarok mögött ellenség, minden ajtó mögött veszély rejlik. Amikor beüt a tragédia, ami elragadja az emlékeit, a lány már senkiben sem bízhat, még a kék szemű fiúban sem, aki azt ígéri, minden rendben lesz.

Mert míg Hartley emlékei tele vannak fehér foltokkal, az ösztönei azt súgják, hogy Easton veszélyes. Képtelen eldönteni, hogy a fiú vajon a kígyó az édenkertben, vagy az esélye a megváltásra. A káoszt, ami vele jár, képtelenség kezelni, az érzések pedig, amiket őbenne kelt, túl zavarosak ahhoz, hogy kibogozza őket.

Easton azt akarja, hogy a lány emlékezzen. Hartley szerint jobb felejteni.

És talán igaza van.

Tragédia. Árulás. Bizalom. Hartley-nak szembe kell néznie a tényekkel – a Royalok elől képtelenség menekülni.

Tanulj meg a szabályaik szerint élni, vagy a vesztedet okozzák.

A könyvről:

Mindig furcsa érzés elérkezni egy hosszabb sorozat zárókötetéhez. Nehéz elengedni a megszeretett világot, a karaktereket, és egyszerűen nem lehet elég lassan olvasni a könyvet, mert bizony hamarabb a végére érünk, mint azt szeretnénk. Keserédes érzés van most bennem. A sorozat első három (+kiegészítő) kötete nem lett a kedvencem, de Easton története egyszerűen belopta magát a szívembe. Ahogy az előző regényt, úgy ezt is imádtam. 

A Bukott örökös akkora csattanóval ért véget, hogy csak lestem. Emlékszem, körülbelül egy éve olvashattam azt a könyvet, és alig tértem magamhoz. A baleset és az azt megelőző történések számtalan kérdést vetettek fel bennem, és alig vártam, hogy válaszokat kapjak. Az biztos, hogy egy, a sorozathoz méltó zárást kaptunk, amelyben sem romantikából, sem drámából nem adódott hiány.

Imádtam Hartley és Easton párosát, tökéletesen kiegészítették egymást, amely számomra ebben a kötetben még inkább nyilvánvalóvá vált. Mint az a fülszövegből is kiderül, Hartley elveszíti az emlékeit, ez a szál pedig tökéletes csavart vitt a történetbe, hiszen már semmi sem volt olyan, mint előtte. Nehéz lehet úgy felébredni egy napon, hogy azt sem tudod ki vagy, kik a barátaid, kik bántottak, és kik azok, akik melletted álltak. Hartley számtalan nehézséggel nézett szembe a 350 oldal során, de mindig bebizonyította, hogy mennyire bátor, hogy mennyire helyén van a szíve. Az pedig, ahogy Easton viszonyult hozzá mindezek során, egyszerűen megmelengette a szívemet. Az a páratlan szeretet és törődés, amelyet tanúsítottak egymás felé, még a nehézségeken, az elveszett emlékeken át is, igazzá tudta varázsolni mindazt, ami köztük van. Bevallom, azért féltem, hogy ez az emlékezetkieséses szál hová fog kilyukadni, de nagyon örülök, hogy a szerzőpáros olyan befejezés mellett döntött, amelyet végül megírtak.

Mint említettem, a romantika mellett bőven adódott dráma is, hiszen gondoljunk csak Felicityre, aki ha már jelen van valahol, az önmagában garantálja a problémákat. Ebben a kötetben sem hazudtolta meg önmagát, továbbra sem tudtam minimális szimpátiát sem érezni irányába. (Viszont kétségtelen, hogy ezek a jelenetek még inkább hozzáadtak a történet feszültségéhez, szóval bár negatív karakter, mégis a jelenléte kellett ebbe a regénybe.) Vagy gondoljunk csak Steve-re, aki korábban megölt egy embert, és a saját lányát is el szerette volna tüntetni az útból. Kíváncsi voltam, hogyan alakul az ő történetszála, pláne, az előző regény végén megtudott információk birtokában, de azt hiszem, hogy ezt a szálat én sem tudtam volna jobban lezárni.

Mindenképpen szeretnék írni arról is, hogy bár Hartley elvesztette az emlékeit, mégis, a homályos ködben, mely az új világát jellemezte, ugyanúgy megtanult kiállni a testvéréért és szembeszállni a családjával. A Wright családban több szőnyeg alá söpört szemét volt, mint egy nyilvános hulladékgyűjtő konténerben, amelyet Hartley nem félt előkotorni. Bátorság, szeretet, kitartás – azt hiszem, hogy leginkább ezekkel a szavakkal tudom jellemezni a hősnőnket, aki mindent feláldozott a húga érdekében.

A Royal fiúk (na meg persze Ella és Callum) ebben a kötetben is bebizonyították, hogy mennyire összetartóak, hogy mindig számíthatnak egymásra. Azt viszont sajnáltam, hogy Reed és Gideon ilyen keveset bukkantak fel ebben a részben, de úgy gondolom, hogy történjen bármi is a világukban, egy biztos: Royalék ott vannak egymásnak.

Nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a könyvet, imádtam minden egyes sorát. Tökéletes lezárásnak érzem, és bár elég vegyes érzéseim voltak a sorozattal kapcsolatban, a végére a szeretet maradt, és a szomorúság, hogy elfogytak a kötetek, amit nagyon sajnálok. Összességében azt tudom mondani, hogy ez egy eléggé szappanoperás történet, amely sok klisét is eljátszik, de őszintén: ki nem vágyik néha egy kis tini drámára? Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló típusú könyveket. Kalandos utazás volt, nem mindenhol tökéletes, de az utolsó két kötet mindenért kárpótolt.

Ti olvastátok már a záró könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó oldalán:

e-book formátum 

nyomtatott verzió 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Whitney G. Barátod: Carter

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Whitney G. Barátod: Carter című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!:)

A bejegyzésem a Prológus New Adult miniprojektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Barátok vagyunk.

Csak barátok. De tényleg…

Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom.

Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást.

Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást.

(Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…)

Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt.

Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.

Ám egy éjszaka minden megváltozott.

Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…

Barátok vagyunk. Csak barátok.

Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…

Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.

Szurkolj te is a bimbózó románc hőseinek!

A kötetről:

Nagyon szeretem a New Adult könyveket, talán ebben a zsánerben érzem a legotthonosabban magam, a barátokból szerelemesek történetek pedig különösen közel állnak a szívemhez, így kíváncsian álltam neki az olvasásnak. Nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak, hiszen korábban még nem olvastam az írónőtől, és véleményeket sem nagyon hallottam a kötetről, de szerencsére nem okozott csalódást.

Mielőtt azonban kitérnek magára a könyvre, szeretném kiemelni a borítót, amely a színeivel teljesen levett a lábamról. Nagyon tetszenek a pasztell árnyalatok, így telitalálat számomra. Magához a regényhez is nagyon illik, teljesen hiteles, mintha maga Carter szerepelne rajta.

Az alaptörténetről annyit érdemes tudni, hogy Carter és Arizona mindig is legjobb barátok voltak, semmi több. Megosztották egymással az örömüket, bánatukat, sőt, minden randi tapasztalatukat is. Egy nap azonban rá kell döbbenniük, hogy igenis vonzódnak egymáshoz, majd amikor átlépik azt a bizonyos határvonalat, többé kellene válniuk, mint barátok. Azonban amikor újra és újra elkövetik ezt a „hibát”, már semmi sem olyan, mint amilyen régen volt. Sem ők, sem a kapcsolatuk.

Imádtam ezt a regényt, felkerült a kedvenc New Adult könyveim listájára, hiszen hihetetlenül vicces és romantikus volt. Az írónő megfelelő mértékben vegyítette a barátságot, a vonzalmat, a humort, a komoly gondolatokat, és egy fantasztikus egyveleget alkotott, amely bár kissé klisés és nem tökéletes, de én így is szerettem. Öröm volt olvasni Carter és Ari múltbéli közös jeleneteit is, nagyon jó ötletnek tartom, hogy az írónő ilyen formában építette bele a történetbe.

Teljesen odáig voltam Carter karakteréért, egy okos, értelmes és intelligens férfi, és mindezek mellett hihetetlenül jó barát. Nagyon szerettem olvasni, hogy bármi is történt Arival, ő rögtön ugrott, segített neki, és számíthattak egymásra. A kapcsolatuk szinte már legendás volt az ismerőseik körében, hiszen miattuk kezdtek el hinni abban az emberek, hogy tényleg létezik fiú és lány között igaz barátság. Ám az ő történetük akkor kezdődött el igazán, amikor átléptek egy bizonyos határvonalat, amely után már nincs visszaút. Imádtam a romantikus évődéseiket, a vicces sms-eiket, e-mailjeiket, a frappáns párbeszédeiket. A romantikus szál nagyon szépen volt felépítve, és bár néha picit megráztam volna a karaktereket, hogy helló, térjetek már észhez, de összességében úgy gondolom, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy az le volt írva. A mellékszereplőket is nagyon kedveltem, tökéletesen illettek a történetbe, Josht pedig különösen szeretném kiemelni, akinek egyszerűen imádtam a beszólásait.

Ez a könyv számtalan alkalommal megmosolyogtatott, és jó kedvre derített, éppen ezért is volt nehéz elengednem. (Külön öröm, hogy íródott egy kiegészítő epilógus is a regényhez, amely az írónő hivatalos oldalán ingyenesen elérhető. Számomra az tette fel igazán az i-re a pontot, csodálatos volt.) Úgy gondolom, hogy ez a történet a lehető legjobbkor talált meg engem, hiszen a lelkemnek pont egy ilyen kikapcsolódós olvasmányra volt szüksége. Ami még plusz pont a számomra, hogy minden fejezet elején találhatunk egy Taylor Swift számot, amely a következő oldalak hangulatát tökéletesen leírja, így még inkább át lehet szellemülni az olvasmányra.

Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, és nektek is nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a történetet!:)

A könyv megvásárolható ezekre a linkre kattintva:

e-book

papír formátum

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - P. Dangelico: Wrecking Ball – A romboló

Sziasztok! Ma egy újabb könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal P. Dangelico Wrecking Ball – A romboló című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A bejegyzésem a Prológus New Adult miniprojektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Hogyan állj ki magadért?

Camilla DeSantis élete romokban hever. Hogy is lehetne másként nevezni azt az állapotot, amikor egyszerre veszted el a férjed, az állásod és minden vagyonodat? Nehéz időkben nagy a döntéskényszer, így mikor a megváltás egy kiállhatatlan alak képében jön – aki nem mellesleg az egekig magasztalt New York Titans kezdő hátvédje –, nincs más választása, mint elfogadni az ajánlatot, hogy bentlakásos nevelőnőként és tanárként egyengesse Calvin 8 éves unokaöccsének útját. Már csak annyit kell kitalálnia, hogyan fogja vissza magát minden egyes alkalommal, mikor lilára akarná pofozni a férfit, ami gyakran megesik.

Calvin Shaw-t egy fikarcnyit sem érdeklik a nők. Pillanat, pillanat, hadd fogalmazzam meg másképp: imádja a nőket, viszont jelenleg minden vágya az, hogy hagyják békén. Főleg miután kiderült, hogy a felesége – mára már ex-felesége – attól a pasastól terhes, akivel anno őt csalta meg. A probléma már csak annyi, hogy épp most fogadott a házába egy nőt. És fogalma sincs, melyik a nagyobb probléma: hogy megígérte, viselkedni fog, vagy az, hogy vonzódik hozzá.

Könnyed és romantikus. Sorsfordító és szexi. Adott két megtört ember, két sors és egy lehetőség.

Az utóbbi évek legtartalmasabb romantikus története.

Éld át!

A regényről:

Hatalmas lendülettel kezdtem neki a kötetnek, mind a fülszöveg, mind a hallott vélemények alapján egy nagyon romantikus, szórakoztató könyvre számítottam, amelyet meg is kaptam. Az alaptörténet számomra egy kicsit hasonlított Mariana Zapata Szívvel a falnak című regényéhez, amely a tavalyi évem egyik nagy kedvence lett, így kíváncsi voltam, menyivel lesz másabb ez a mű, hogy az alaptörténetből fakadó hasonlóság a könyv további részében is fennmarad-e. Szerencsére ez nem így történt, a kettő teljesen más, és a kötet olvasása közben egyszer sem jutott eszembe a másik regény.

Camilla élete darabjaira hullott, amikor a férje halála után kiderültek annak az illegális ügyei, és mindenét elvesztette: a lakását, a vagyonát, a munkáját és a barátai nagy részét. Calvin remeteként élt a házában, hiszen a volt felesége után nem tudott megbízni egy másik nőben sem, ráadásul a nyolc éves unokaöccséről is gondoskodnia kellett, míg a testvére kezelés alatt állt. Camilla kapott a lehetőségen, amikor felhívták, hogy egy kisfiú mellé bentlakásos tanítónőt keresnek, ám nem is sejtette, hogy egy világhírű focista otthona lesz az új munkahelye. A probléma ott kezdődött, hogy Camilla új munkáltatója egy hihetetlenül goromba férfi, aki mindezek mellett eszméletlenül vonzó. De nem kockáztathatta, hogy beleszeressen a férfiba, aki szemmel láthatólag ki nem állhatja. 

Ez a regény több fontos témát is feldolgozott, hiszen gondoljunk csak Camillára, aki a vagyontárgyai mellett elvesztette a szerelmét, aki a mentsvára volt, de lehetősége sem adódott nyugodtan meggyászolni, hiszen folyamatos kihallgatások vártak rá a férje mocskos ügyletei miatt. Nem tud már megbízni a férfiakban, éppen ezért is esik nehézre elviselni Calvin közelségét, mivel akaratlanul is megkedvelte a férfit, de a bizalom számára egy nagyon törékeny dolog, amelyet fél megadni másnak. Nagyon jó volt olvasni, ahogy kibontakozik a kapcsolatuk, ahogy két idegenből barátok lesznek, majd szerelmesek. Camilla és Calvin karaktere is szimpatikus volt, hatalmas fejlődésen estek át a regény alatt. Két megtört ember gyógyulását követhettem nyomon, akik megtanultak újra szeretni, bízni és átlépni a saját korlátaikat. Nem éreztem sem túl gyorsnak, sem túl lassúnak a kapcsolatukat, nagyon jól eltalálta az írónő a harmóniát, amitől abszolút hitelesnek festett a dolog. Mindketten sokat köszönhetnek a másiknak, hiszen begyógyították egymás sebeit.

A gyász feldolgozása és a bizalom visszaszerzése mellett ez a könyv nagyon sokat mesélt egy másik fontos témáról is, ez pedig a gyerekek nevelése, taníttatása és a velük való megfelelő bánásmód. Nagyon jól  esett a lelkemnek olvasni a Sammel közös jeleneteket. Boldog voltam, ahogy egyre jobban láttam kibontakozni és visszatérni az életbe, Camilla pedig nagyszerű pedagógiai képességekről tett tanúbizonyosságot. Jó volt látni, hogy anyja helyett anyjaként viselkedik vele, egyfajta pótlék volt a számára, hiszen mindenki megérdemli a szeretetet és a törődést, amelyet végre Sam is megkaphatott. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban mi lesz Sam és az édesanyja sorsa, éppen ezért nagyon reménykedem, hogy a sorozat többi kötete is megjelenik magyarul.

A karaktereket egytől egyik nagyon kedveltem, gondoljunk csak Amberre (akinek szintén várom a saját könyvét), Camilla családjára, sőt, még Amandára is. Hiszek benne, hogy sikerül kilábalnia ebből a labilis lelkiállapotból a megfelelő kezeléseknek köszönhetően. Szerettem babaarc, alias Justin Harper jeleneteit is, szerintem mindig nagyon viccesre sikeredtek, ahogy Ethan is a szívemhez nőtt.

Ez a könyv egy lélekmelengető olvasmány, amely bár nem tökéletes, de én nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki kedvelni a New Adult történeteket. Calvin és Camilla szerelme mély nyomot hagyott bennem, nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam a regényt. Tökéletes a délutáni kikapcsolódáshoz és bekuckózáshoz. 

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

e-book

papír formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka