Könyvértékelés - Erna Sassen: Nem vagyok elég

Sziasztok! Egy kis kihagyás után ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Erna Sassen Nem vagyok elég című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Tilos az Á Könyveknek!

Fülszöveg:

Tessel igazi maximalista. Ha valami nem sikerül 100%-osan, attól retteg, hogy kiderül, nem elég különleges, nem elég egyedi.

Ezért irtózatosan boldog, amikor a suli legmenőbb tanára, P rendezőasszisztensének választja. Bármit megtesz neki, órákon át hallgatja zseniális eszmefuttatásait, akár be is vásárol a családjának. Ezért persze azt is teljesen okénak érzi, amikor már nem csak barátok… Csak akkor tűnik fel neki, hogy valami nem stimmel a kapcsolatukkal, amikor a tanár egyik napról a másikra ejti, és ő olyan depresszióba esik, hogy hetekig nem tud iskolába menni. Egy különös barátság, a dalszerzés és a régi, igazi barátok felbukkanása húzza ki végül a gödör mélyéről.

A Nem vagyok elég egy sérülékeny kamaszlélek segélykiáltása, egy rettenetesen fontos téma reális, kíméletlen bemutatása. Az utószóból pedig az is kiderül, hogyha hasonló problémával találkozunk, akkor hogyan tudunk segíteni.

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki a kötet olvasásának, mivel tudtam, hogy nehéz témákat dolgoz fel, többek között egy torz tanár-diák kapcsolatot, a gyász jelenségét, a depressziót és a szexuális-, valamint érzelmi visszaélést. 

Az alaptörténetre jelenleg nem térnék ki, hiszen a fülszöveg tökéletesen leírja, hogy mivel is állunk szemben. Az olvasás során viszont nekem kellett körülbelül egy 30 oldal, mire rájöttem, hogy hol is állunk a fülszöveghez viszonyítva. Az elején elég érthetetlennek tűnt, hogy miért ott kezdi az író, ahol. Maga az a kusza írói stílus jellemző volt az egész regényre, amely sajnos nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valamilyen szinten értem, hogy az író így akarta bemutatni Tessel érzelmi világát és válságát, de ez a sok témák közötti csapongás, maga az írói stílus nem nyerte el a tetszésemet. Olvastam már hasonló könyvet, ahol a szerző nagyon szépen bemutatta egy mentális beteg fejében lezajló folyamatokat, de számomra ebben a regényben ez inkább idegesítő és kusza volt, mintsem zseniális.

Ha viszont félretesszük az író stílussal kapcsolatos problémáimat, akkor tényleg nagyon érdekes és nehéz témákról olvashattunk, gondoljunk csak arra, ahogy Sanne anyukája küzdött a gyásszal, ahogy nem akarta elengedni az elhunyt lányát. Szívrendítő volt, hogy mennyi mindent megtesz annak érdekében, hogy ne fakuljon az emlék, és hogy mennyire kapaszkodott a múltba.

Tessel nagyon boldog lett, amikor P. őt választotta rendezőasszisztensének, de nem is sejtette (hogyan is tudta volna?), hogy egy rendkívül torz kapcsolat fog kialakulni közöttük, ami rég túlmutat a normális tanár-diák viszonyon. Tessel akaratán kívül is többet kezd érezni a tanára iránt, aki kihasználja őt, csókokkal és meghitt pillanatokkal próbálja elfeledtetni saját magával a magánéleti válságait. Ami számára szórakozás, menekülés a szürke valóság elől, az Tessel számára sokkal több, és teljesen tönkreteszi őt érzelmileg, amikor mindenféle ok nélkül P. elhagyja a lányt, megbántja érzelmileg, majd próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ennek hatására Tessel mély depresszióba esik, az ágyból sem tud kikelni, iskolába sem tud menni, a baráti kapcsolatait is elhanyagolja. Érdekes volt, hogy Tessel családja is mennyire nem mert beleállni a kétes szituációkba, nem mert rákérdezni a problémákra, inkább a szőnyeg alá söpörte a gondokat, mert nem szeretett volna vitatkozni. Fontos tisztázni, hogy mennyire befolyásolható a fiatal elme, hogy mennyire nincs kiforrott érzelmi világa, hogy sok esetben nem tudhatja még, hogy mi a helyes. Felmerül a kérdés, hogy ki a hibás a kialakult szituációért? P, aki csókokkal halmozta el a diákját? Tessel, aki nem szólt senkinek ezekről a dolgokról, és úgy érezte, hogy ez egy általa megérdemelt jutalom? Nos, azt hiszem, hogy nem az én dolgom megválaszolni ezeket a kérdéseket, de mindenesetre érdekes volt szemlélni és elgondolkodni rajta, hogy mennyire elcsúszott a tanár-diák viszony, hogy hová vezetett, és valószínűleg örökre sebet ejtett egy kamasz lelkivilágán. Az utószó szerencsére kitér arra, hogy hasonló problémák esetén mi a teendő, illetve hová lehet segítségért fordulni.

Összességében sajnos nem ez lett a kedvenc könyvem: nem igazán kedveltem meg Tessel karakterét, de igazán senki nem tudott közel férkőzni hozzám. Az írói stílus szintén nem nyerte el a tetszésemet. Ami pozitív volt, az a nehéz témák felhozatala és feldolgozása, valamint, hogy a könyv könnyen és hamar olvasható, bár a befejezés szintén nem igazán olyan volt, mint amire számítottam.

Ha szeretnél egy kicsit komolyabb témákról olvasni, és nem zavar, ha egy könyv nincs teljesen kiforrva, akkor ez a kötet neked íródott!

Te elolvasnád?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Bakó Liza: Csíííz!

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Bakó Liza Csíííz! című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Tilos az Á Könyvek-nek!:)

Fülszöveg:

Hanna nehéz időszakon megy keresztül. Az első gimis éve korántsem úgy alakult, ahogy szerette volna, ráadásul a szülei úgy döntöttek, hogy a család leköltözik Siófokra és ott kezdenek új életet.

Még szerencse, hogy az új gimnázium nyári fotós tábort indít, hiszen Hanna imád fényképezni. De vajon milyenek lesznek az új iskolatársai, sikerül barátokat szereznie? És mi van a szerelemmel?

Hannának ezen a nyáron mindenből bőven kijut, és ahogy az lenni szokott, ha az ember gimis , semmi sem megy olyan könnyen, mint ahogy azt elképzeljük.

Balaton, szerelem, barátság, nyár. Nem is kell más a boldogsághoz. Vagy nem is ilyen egyszerű?

A regényről:

Mindenféle elvárás nélkül kezdtem neki ennek a kötetnek, mivel korábban semmit sem hallottam róla, de a fülszöveg első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, így a könyvespolcomon landolt. Úgy érzem, hogy ez a regény a legjobbkor talált meg engem, egy nagyon szuper young adult történetet olvashattam, amely érdekes volt, vicces, jó karakterekkel dolgozott, és amelynél csak úgy faltam a lapokat, és egyszerűen tudni akartam, hogy mi lesz a végkifejlet.

Az alapszituáció szerint Hanna és családja Siófokra költöznek, ahol Hanna bizakodva tekint az új iskola felé, hiszen az első gimis éve nem igazán úgy sikerült, mint ahogy ő azt elképzelte. Szerencsére az új iskola indít egy nyári fotós tábort, és mivel Hannának a fotózás a szenvedélye, így részt vesz ezen a táboron, ahol izgalmas kalandokban lehet része, és megismerhet rengeteg új embert, végre barátokat szerezhet és talán a szerelem is rátalál.

Ez a kötet számomra egyszerre nyári, de egyben kicsit back to school hangulatú történet is, amelyben nagy szerepet játszott az újrakezdés, és az önelfogadás. Mindig nehéz a megszokott világból belecsöppenni egy teljesen új életbe, hiszen elég csak felvenni a ritmust, megismerni az embereket, adaptálódni az új környezethez. Hannáék családjának sem volt könnyű dolga, de szerencsére befogadó emberek közé,  és egy gyönyörű helyre költöztek, ahol rengeteg új kaland várt rájuk. Mint említettem, ebben a könyvben nagy szerepet kap az önelfogadás, hiszen sokszor úgy érezhetjük, hogy egy-egy bőrhiba, valamilyen apró tökéletlenség vagy betegség határozza meg az életünket, és olyankor képesek vagyunk azt a sok, mások által negatívumnak gondolt tényezőt látni magunkban, de ez a regény bebizonyította, hogy igenis felül tudunk kerekedni néhány primitív ember véleményén, és ki tudunk állni magunkért, és a „hibáinkat” is tudjuk tökéletességként, egy egyedi dologként kezelni, és amint erre rájövünk, úgy a környezetünk is másképp fog hozzánk állni. Nem könnyű felvállalni magunkat minden tökéletlenségünkkel együtt, de épp ezek tesznek minket emberré. Hanna is átesett ezen a fázison, eljutott önmaga takargatásától a bátor megjelenésig, éppen ezért nagyon büszke vagyok rá, és hiszem, hogy sok olvasónak erőt adhat a viselkedése. A könyv megtanított nekünk még egy fontos dolgot: hogy a kommunikáció nagyon sokat számít, és nem szabad hagyni, hogy hosszú ideig, akár évekig megbeszéletlenül hagyjuk a dolgokat, és haragudjunk a másikra, hiszen ez könnyen felemészthet minket, és ki tudja? Talán az is kiderülhet, hogy a konfliktus tárgya egy hatalmas félreértés volt.

A regény nagyon vicces karakterekkel dolgozott, imádtam Hanna családját, ahogyan a tábori iskolatársait is.  Sokat mosolyogtam a könyv olvasása során, amelyről Peti, Csanád, Kornél és Ambrus gondoskodott is, és néha éppen a szememet forgattam, vagy olvadoztam, köszönhetően Damjánnak. A tábori feladatok is nagyon tetszettek, szuper kreatívak voltak (pláne a 2. napi kastélyos feladat). Egy ilyen táborban én is szívesen részt vettem volna, pláne ilyen barátságos, befogadó emberek társaságában.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon tetszett ez a kötet, egy hamisíthatatlan young adult történet, amelyet bátran tudok ajánlani mindenkinek!

Ti olvastátok már a regényt? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: Link

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka