Könyvértékelés - Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, de soha 1-3.

A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Colleen Hoover és Tarryn Fisher Soha, de soha 1-3. című könyvei állnak. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

SOHA NE ÁLLJ LE! SOHA NE FELEJTS! EMLÉKEZZ!

Charlie Wynwood és Silas Nash legjobb barátok, amióta csak megtanultak járni. Tizennégy éves koruk óta szerelmesek egymásba. Ma reggel óta azonban… vadidegenek. Az első csókjuk, az első veszekedésük, a pillanat, amikor egymásba szerettek… Minden emlékük odalett. Charlie-nak és Silasnek együtt kell működniük, hogy felfedjék az igazságot arról, hogy mi történt velük, és miért. Minél többet tudnak meg arról, hogy milyen pár voltak… annál inkább megkérdőjelezik, miért voltak egyáltalán valaha együtt. A feledés rettenetes, de az emlékezés még rosszabb.

A KIROBBANÓAN SIKERES SOROZAT, EGY KÖTETBEN. TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót!

A könyvről:

Nem ez az első alkalom, hogy a Never, never könyveket olvastam, de az első élmény óta eltelt hat év, így úgy gondoltam, hogy ideje felelevenítenem az emlékeimet a sorozatról és újra elolvasni ezt az igazán különleges trilógiát, amelyet a mai napig mindig nehezen tudtam hová helyezni Colleen Hoover munkásságában. Emlékszem, régen hatalmas izgatottsággal kezdtem neki a könyvnek, de ahogy haladt előre a trilógia, egyre inkább elment egy másik irányba, mint ahová én szerettem volna, hogy tartson, emiatt csalódást éreztem, amely talán be is árnyékolta a valódi cselekményt és az arra való reakciómat.  Így kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lenne újraolvasni úgy, hogy már tudom, hová tart az egész, és közben megfigyelhettem az erre utaló jeleket.

A hangulat most is zseniális, imádom ezt a típusú mozaikszerű történetfelépítést, amikor apró részleteken keresztül rajzolódik ki a kép. Az elején még semmit sem tudunk, de ahogy halad előre a cselekmény, az apró részletek kezdenek formát ölteni és kezd kirajzolódni a történet egésze, majd persze jönnek az újabb kérdőjelek. Ez a trilógia egy másodpercig sem hagyott unatkozni, nagyon gyorsan lehet haladni vele, és hajtja is az olvasót a kíváncsiság. Ami különösen sokat hozzátett az élvezeti értékhez, az a váltott szemszög, ezt a történetet el sem tudom képzelni máshogy.

Miután elolvastam a könyvet, megnéztem, hogy anno mit írtam a sorozatról, és néhány közös pont most is megfigyelhető a véleményeimben: a harmadik rész egyszerűen túl gyors az első kettőhöz képest, ott kicsit jobban ki lehetett volna fejteni a történetszálakat, például a családi viszonyokat. Ahogy régen is írtam, az első két rész rengeteg különböző folytatásnak engedett teret, különböző irányokba el lehetett volna vinni a cselekményt, és én még mindig nem érzem a legerősebbnek az írónők által választottat, de határozottan jobban tudtam értékelni, mint hat éve. Nem volt rossz egyáltalán, csak kicsit túl egyszerű nekem. Az epilógus megmosolyogtatott, erre már egyáltalán nem emlékeztem, ez pedig akár fel is vezethetne egy újabb regényt. 

Összességében inkább a fiatalabb olvasóknak ajánlanám ezt a trilógiát, akik még nem mélyültek el Colleen Hoover és Tarryn Fisher munkásságában. Úgy gondolom, hogy nekik még nagyobb élményt adhat Charlie és Silas története, mint a tapasztalt CoHo olvasóknak.

Ui: Gyönyörű ez az új kiadás, teljesen odáig vagyok a borítóért.

Olvastad már a könyvet? 

A kötet beszerezhető ezen a linken: Never, never

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: Reminders of Him – Emlékek róla

A mai értékelés középpontjában Colleen Hoover Reminders of Him – Emlékek róla című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négyéves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől, bármennyire keményen dolgozik is azon, hogy bizonyítson.

Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához. Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.

A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.

Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?

A könyvről:

Colleen Hoover már rengeteg alkalommal bebizonyította, hogy zseniális történeteket alkot, ennek köszönhetően pedig már hosszú évek óta a kedvenc íróim között tartom számon. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy bármit is olvasok tőle, az hatással lesz rám, összetöri a szívemet, reményt ad, ráadásul rengeteg tanulságos, fájdalmas és igaz gondolat lakozik a sorok között. Az Emlékek róla az a történet, amelynek eszméletlenül vártam már a megjelenését, és biztos voltam benne, hogy nagyon megterhelő lesz érzelmileg - ez valóban így is lett. Ez a könyv egy újabb lenyűgöző alkotás, amelyen sírtam, mosolyogtam, és amely egyszerre törte össze és gyógyította meg a szívemet. Röviden: működött a Colleen Hoover varázs.

Az alaptörténet szerint Kenna öt évet börtönben töltött gondatlanságból elkövetett emberölésért, a börtön kezdetén pedig életet adott a kislányának. Öt évvel később, a szabadulása után visszatér a városba, ahol a tragédia történt, és nem titkolt célja, hogy szeretne a lánya életének a része lenni. Senki sem nézi jó szemmel a börtöntöltelék, a "gyilkos" felbukkanását, és minden követ megmozgatnak, hogy távol tartsák őket egymástól. Ledger azonban akaratlanul is egyre közelebb kerül a lányhoz, ezzel pedig olyan veszélyes terepre merészkedik, amelynek következtében elveszíthet mindent, ami eddig fontos volt számára. A vonzalomnak azonban nehéz ellenállni, és amikor Ledger megismeri Kenna igazi arcát, már tudja: bajban van.

Nem túlzok, amikor azt írom, hogy már az első fejezet hatott rám. Ez a könyv a legelső soroktól kezdve magába szippantott, és nem engedett szabadulni. A szívem szakadt meg Kennáért, ezért a fiatal lányért, aki mindent elveszített, de közben kíváncsi is voltam, hogy pontosan mi történt. Tudtam, hogy itt semmi sem fekete és fehér, én pedig alig vártam, hogy kiderüljön minden apró részlet, és végre átfogó képet kapjak. Könnyű volt Kenna karakterét megkedvelni, aki a börtönben töltött évek után is csak egy valamire vágyott: hogy a lánya mellett lehessen. Nagyon tetszett, hogy mennyit küzdött a lányáért és nem hagyta, hogy bármi is eltántorítsa a céljától. Az érem másik oldala is jelen volt, hiszen a váltott szemszögnek köszönhetően beleshettünk Ledger gondolataiba is, a kezdeti ellenállás és a Kennától való távolságtartás pedig teljesen érthető volt szerintem. Mindenki a legjobbat akarta a kislánynak, és Ledger valamint a Diem nagyszülei szemszögéből nézve ez nem Kennát jelentette.

A kötet részletekig menően beleáll a témába, hogy vajon egy börtönből frissen szabadult fiatal nőnek mik a kilátásai, milyen jogai vannak, és hogy mennyire nehéz boldogulnia, és akárhányszor abban reménykedett, hogy ez az ajtó most kinyílik, végül csak felszereltek rá egy újabb zárat. Ez a téma biztos vagyok benne, hogy más olvasókból is kettős érzelmeket vált ki, hiszen mint írtam, egyszerűen nem fekete és fehér, de ebben a kontextusban és a történteket ismerve és nem tudtam nem szurkolni Kennának. Annyi fájdalom, annyi megsebzett pillanat, és ő kitartott, ezzel pedig bizonyította, hogy mennyire erős valójában.

A karakterek árnyaltak, itt senki sem egysíkú, hanem mindenki tulajdonságok igen széles skáláját hordozza magában, és ez tette őket igazán emberivé. Teljesen el tudtam képzelni, hogy akár Kenna, akár Ledge, vagy a mellékszereplők valós személyek lehetnek, egy könyvben pedig én különösen fontosnak tartom a jól kidolgozott, valósághű karaktereket. A romantikus szálat nem éreztem túlzásnak, a szerző ebben is jól megtalálta az arányokat, és abszolút hiteles volt számomra Kenna és Ledger kapcsolata.

Ez a regény összetört, megsiratott, de egyben reménnyel is eltöltött. Számos jelenet volt, amelyeknél összeszorult a szívem, majd megint számos, amikor kioldódott a csomó. Ha valaki szeretne részt venni egy igazi érzelmi hullámvasúton, akkor ez a könyv jó választás lehet. Én elsősorban felnőtt olvasóknak ajánlom, hiszen a benne megfogalmazott témák igényelnek egy bizonyos érzelmi intelligenciát és egy érettebb nézőpontot. Colleen Hoover nem tud rosszat írni, ezt már sokszor bebizonyította az elmúlt 9 évben, én pedig kíváncsian várom, hogy mi mindent tartogat még számomra.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: Emlékek róla

Köszönöm, hogy velem tartottál,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: All Your Perfects – Minden tökéletesed

A mai könyvértékelés középpontjában Colleen Hoover All Your Perfects – Minden tökéletesed című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni a kapcsolatot?

Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket.

A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány.

Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?

Add át magad a sodrásának!

A könyvről:

Colleen Hoover az elmúlt évek alatt bebizonyította, hogy jogosan az egyik kedvenc íróm. A könyvei mindig magukkal ragadnak, sokszor össze is törnek, de ezek a keserédes olvasmányok meg is melengetik a szívemet. A Minden tökéleteseddel a kezdet kicsit nehéz volt számomra, az elején nehezen szippantott magába a történet. Félre is raktam pár napra a 90. oldalnál tartva, majd utána újult erővel kezdtem neki a folytatásnak. Úgy gondolom, hogy nagyon jót tett ez a kis szünet, amikor újra kézbe vettem, akkor a legnagyobb örömömre valami megváltozott, majd azon kaptam magam, hogy le sem tudom tenni a regényt. 

A kezdetekkor sokkal jobban szerettem a múltbéli fejezetek hangulatát, mivel a jelen túlságosan is nyomasztó volt számomra. Féltem, hogy hová fog kifutni a történet, hogy mi lesz Quinn és Graham házasságának a sorsa, de ahogy haladtam előre a regényben, egyszer csak azt vettem észre, hogy már sokkal jobban érdekel a jelen és szó szerint nehezemre esett estére letenni a könyvet. Emlékszem, hogy alvás előtt sokáig a történet járt a fejemben és magamban spekuláltam, hogy vajon milyen fordulatokkal fog meglepni minket Colleen Hoover. 

Vannak regények, amelyek olvasásához szerintem szükséges egy adott hangulat, a Minden tökéletesed is ebbe a kategóriába tartozik. Nem egy könnyű történet, hanem fájdalmas, lehangoló, szomorú, de mindeközben reményt adó, boldogságot keltő. A legtöbb olvasmány véget ér a boldogan éltek míg meg nem haltak résznél. De vajon mi történik utána? Quinn és Graham nem gondolták a kezdetekkor, hogy ennyi akadállyal kell majd megküzdeniük a házas életük során. Senki sem számít ezekre az ötös erősségű pillanatokra, amelyeket bizony borzasztóan nehéz átvészelni, sokaknak nem is sikerül. Nagyon szurkoltam végig, hogy Quinn és Graham együtt maradjon, hogy valamiképpen sikerüljön megoldani a közöttük lévő kommunikáció hiány és a fájdalom okozta feszültséget és elhidegülést. Mindketten tettek olyan dolgokat, amelyek helytelennek bizonyultak, és mindketten hibáztak, amely a házasságuk válságához vezetett, de mégis érezni lehetett, hogy a hibáik ellenére is szeretik egymást.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő megteremtette a kontrasztot, megmutatva a jelen és a múlt közötti különbségeket. Mint korábban említettem, eltérő hangulatúak voltak a fejezetek, a múlt önfeledt, szerelem fűtötte pillanatait megszakítják a fájdalmas jelen szomorú képei. Úgy gondolom, hogy Colleen Hoover szépen felvezette Quinn és Graham kapcsolatának alakulását, az általa prezentált kettősséggel játszott az olvasó lelki világával, ezzel pedig tökéletes feszültséget teremtve. Más oldalról nézve pedig a nyomasztó történéseket megszakító boldog, már-már euforikus pillanatok valamiképpen könnyebbé tették a lelkemnek, hogy haladjak a történettel, egy kis boldogságot csempésztek a szomorú pillanatokba. 

Fontosnak tartom, hogy az általam olvasott könyvekben komolyabb témák is megjelenjek, a Minden tökéletesed pedig nagyon erős volt ebből a szemszögből is. Az endometriózis és a meddőség rengeteg nőt érintenek, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük a nehézségekkel. Ez a regény nekik is szól – erősek és csodálatosak vagytok! 

Muszáj kiemelnem, hogy az írónő mennyire gyönyörűen tud írni egy-egy témáról. Ebből a regényből is számos idézetet kigyűjthettem volna, annyira szép gondolatokat olvastam. Collen Hoover mindig alázattal és kellő odafigyeléssel nyúl egy-egy fájdalmasabb témához, ez pedig mindig varázslathoz vezet.

A nehéz kezdet ellenére hihetetlen, hogy mennyire a szívemhez nőtt ez a történet. Sírtam, nevettem, mosolyogtam, reménykedtem, összetörtem – szó szerint felültem egy érzelmi hullámvasútra. Colleen Hoover ismét nagyot alkotott, én pedig mindig szeretettel fogok visszaemlékezni Quinnre és Grahamre, és az ő tökéletlenül tökéletes életükre.

Ti olvastátok már a könyvet?

Ha nem, akkor itt megvásárolhatjátok a kiadványt: Minden tökéletesed

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: Layla

A mai bejegyzés középpontjában Colleen Hoover Layla című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A szerelem kísérthet, de meg is gyógyíthat.

Leeds azóta tudja, hogy Laylával fogja leélni az életét, hogy először találkoztak. De aztán jött a támadás.

Layla heteket töltött a kórházban, harcolni kellett az életéért, és bár testileg rendbe jött, az érzelmi és mentális sebek annyira megváltoztatták, hogy Leeds szinte fel sem ismeri benne a nőt, akibe beleszeretett.

A férfi helyre akarja hozni a kapcsolatukat, ezért elviszi Laylát a kis szállóba, ahol először találkoztak. Itt azonban a nő viselkedése különös, bizarr módon megváltozik. És ez csak egy a számos megmagyarázhatatlan esemény közül…

Leeds egyre távolabb sodródik Laylától, és Willow mellett talál vigaszra, aki szintén a szálló lakója, és akivel könnyen egymásra találnak. Leeds érdeklődése Willow iránt egyre nő, és azzal, hogy segíteni akar neki válaszokat találni, egyre kevésbé tartja szem előtt Layla jóllétét.

Leeds hamarosan rájön, hogy választania kell, mert mindkettőjüknek nem tud segíteni. De ha rosszul választ, az mindhármukra nézve végzetes következményekkel járhat…

Fedezd fel CoHo újabb lebilincselő és elgondolkodtató világát!

A könyvről:

El sem tudom mondani, hogy mennyire kíváncsi voltam erre a kötetre. Ha Colleen Hooverre gondolunk, akkor mindig a fájdalmas szerelmi történetek jutnak eszünkbe, de semmiképpen sem egy paranormális romantikus regény, ami nem is meglepő, tekintve, hogy CoHo most először írt ebben a zsánerben. Hogy mi lett a végeredmény? Egy új kedvenc könyv!

Úgy gondolom, hogy Colleen Hoovernek nagyon jól állnak az új zsánerekben történő szárnybontogatások, gondoljunk csak vissza a Verityre, amely szintén egy nagyon különleges és emlékezetes olvasmány volt. A Layla alaptörténetét tekintve Leeds-ről és a címadó Laylaról szól, akik egy támadás utáni hosszú felépülést követően visszatérnek a szállóba, ahol megismerkedtek. Leeds reméli, hogy újra visszatalálhatnak egymáshoz Laylával, hogy jót fog tenni a lány számára az ismerős közeg, de a szállóban furcsa jelenségek, már-már természetfölötti történések zajlanak. Vajon Leeds kezd megőrülni? Vagy tényleg egy szellem ólálkodik a házban? Ha szellem, akkor az vajon mennyire veszélyes rá és Laylára nézve? 

Imádtam a regény hangulatát, ezt a kissé rejtélyes, misztikus, természetfölötti vonalat – számomra rengeteget adott, újszerű volt és izgalmas. Bevallom, az elején még párszor a hideg is futkosott a hátamon, annyira jól lettek bevezetve a szellem jelenlétét jelző cselekedetek.

Amint megismertük Willow karakterét, akkor már inkább a romantikus történéseké volt a főszerep, a paranormális vonal valóban normálissá változott, és már egyáltalán nem tűnt szokatlannak a történet szempontjából. Szemléletes leírást kaphattunk arra vonatkozóan, hogy melyek voltak azok az apró mozzanatok, amelyek Willowot és Leedst egyre közelebb hozták egymáshoz, és egyre inkább kimutatták a Willow és Layla közti különbségeket. Érdekes szerelembe esési folyamat volt ez – Leeds párkapcsolatban volt, de már nem érezte magát boldognak és szerelmesnek, de akkor találkozott Willowwal, a lánnyal, aki újra megdobogtatta a szívét. 

Felmerülhet kérdésként, hogy vajon mennyire volt helyes vagy helytelen Leeds viselkedése végig a könyv alatt. Biztos vagyok benne, hogy az olvasónak nem voltak közömbösek a történések, mivel Leeds egy nagyon vékony határvonalon táncolt, ahonnan könnyen át lehetett esni a túloldalra – ez néha sikerült is. Layla személyisége szintén elég visszás volt: a baleset hatására teljesen megváltozott, depresszióval, szorongással és evészavarokkal küzd. Willow pedig megtestesíti a kedvességet, a jókedvet, ez pedig teljesen összezavarja Leedst. Találkozhattunk bizonyos erkölcsi kérdésekkel is, például, hogy mennyi mindent tehetünk meg valakivel annak érdekében, hogy akár a saját, vagy más céljának az elérését elősegítsük, de a mentális egészség kérdésköre is megjelent a regényben.

Maga a cselekmény szépen felépített, a történet 2 síkon játszódik. Már a kötet elején megtudhatjuk, hogy valami komoly dolog történt, emiatt Leeds egy diktafonos férfinak meséli el a Laylával közös történetüket. A másik síkon pedig a múltból indulunk, a megismerkedésük kezdetétől, majd jutunk el a jelenig. Nagyon tetszett ez a történetvezetés, szerintem plusz izgalmat adott, hiszen olvasás közben végig azon agyaltam, hogy vajon mi minden történhetett, amely idáig vezetett.

A jellegzetes Colleen Hoover stílus ebben a regényben is megfigyelhető volt: a történet nagyon lendületesen lett megírva, csak úgy vitt magával. Nehéz volt letenni, sokszor még este is olvastam, amely egyébként nem jellemző rám, de CoHo ezt is elérte.

Nagyon boldog vagyok, hogy végre új kedvenc Colleen Hoover könyvet avathatok, hiszen a Layla sok szempontból is elvarázsolt, az pedig külön plusz pont, hogy a leglényegesebb csavarra én egyáltalán nem számítottam. Bátran ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, szerintem megéri elolvasni.

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek?

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Mini könyvértékelés - Colleen Hoover: November 9

Sziasztok! Ma Colleen Hoover November 9 című regényéről írok röviden nektek. A holnapi bejegyzésben pedig a kedvenc idézeteimet osztom meg veletek a könyvből.:)  Jó olvasást kívánok!

Figyelem! A bejegyzés ERŐSEN SPOILERes a cselekményre nézve! Ha nem szeretnél spoilereket, akkor kérlek, hogy NE olvasd tovább az értékelésemet!

Fülszöveg:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.

Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

A kötetről:

Hosszú éveken át szemezgettem ezzel a könyvvel és türelmesen vártam, hogy megjelenjen magyarul. Hatalmasak voltak az elvárásaim, hiszen Colleen Hoover a top 3 kedvenc íróm egyike, aki számomra már bizonyított. Talán az volt a legnagyobb probléma, hogy nem korábban jelent meg ez a regény magyarul, hiszen CoHo a pályája elején írta. Talán ennek is köszönhető, hogy végül egy picit csalódnom kellett.

Alapjáraton nagyon szerettem ezt a könyvet, szépen tudtam haladni vele, és teljesen lekötött. Az írói stílust itt is szerettem, de valahogy azt az átütő erőt nem éreztem, mint például az It ends with us, a Confess vagy a Maybe Someday esetében, de mindezek ellenére is hamar elnyerte a tetszésemet.

Az alapsztori szerintem zseniális. Adott két személy, Ben és Fallon, akik november 9-én találkoznak egymással, majd megbeszélik, hogy onnantól kezdve 5 éven át minden egyes november 9-én találkoznak. Igen ám, de ezen kívül semmilyen kommunikációt nem folytatnak, nincs meg nekik a másik telefonszáma és nem követik egymást a közösségi médián sem. 6 év, 6 nap. Vajon mire elég? Ennyi idő alatt kibontakozhat bármilyen valós kapcsolat? Barátság? Szerelem? Vagy mindaz, amit mutatnak egymás felé az évek alatt, csupán egy álca?

Szeretném kiemelni, hogy nagyon szerettem a karaktereket. Fallonnal könnyű azonosulni, hiszen egy vagány könyvmoly lány, aki mer tenni az álmaiért annak ellenére is, hogy minden darabjaira hullott egy borzalmas éjszakán. Ben pedig egy erős srác, akinek rengeteg nehézségen kellett keresztülmennie, amely kis híján fel is emésztette őt. Amikor ők ketten találkoznak, valami határozottan elindul közöttük, hiszen az első pillanatoktól kezdve érezhető a kémia, amely a regény további oldalain is megmarad, sőt, kiteljesedik.

SPOILER VESZÉLY! Utolsó figyelmeztetés!

A fél csillag levonásom egyértelműen a könyv fő konfliktusa miatt jár. Egyszerűen nekem túl sablonos az, hogy Ben okozta a tüzet. Teljesen mást vártam, mivel ez számomra túl kézenfekvő volt. Lehet, hogy ha régebben olvasom a könyvet, akkor ezt pont, hogy zseniális húzásnak gondoltam volna, de ma már nem. Nekem ez egy kicsit kevés, szeretnék jobban meglepődni és jobban lesokkolódni.

Mindezek ellenére ez a könyv is szívfacsaró volt, pláne a Kyle halála körüli események, de rengeteg dolgot is tanulhatunk belőle. Például azt, hogy ne ítélkezzünk első látásra, hiszen nem tudhatjuk, min megy keresztül a másik, és hogy soha nem késő megbocsátani. A szerelem egy veszélyes dolog, amely az égig emelhet, de össze is törhet. Fallon és Ben azt hiszem, hogy az egész skálát végigjárták, de talán ennek így kellett lennie. A gyógyulás egy hosszú folyamat, de a végeredményért megéri.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Collen Hoover: November 9 - kedvenc idézeteim

Sziasztok! A mai bejegyzésben a kedvenc idézeteimet osztom meg veletek Colleen Hoover November 9. című regényéből. Jó böngészést kívánok!:)

Figyelem! A bejegyzés SPOILEREKET IS TARTALMAZ! Kérlek, hogy csak akkor olvass tovább, ha ez számodra is rendben van!

"– Légyszi’, ne mondd, hogy az a fajta kérkedő értelmiségi vagy, aki annak alapján ítéli meg az embereket, hogy mit olvasnak."

"Biztosra akarok menni, hogy már tudom, ki vagyok, és mit akarok az élettől, mielőtt megengedem magamnak, hogy szerelmes legyek. Mert szerelembe esni könnyű, Ben. A neheze akkor jön, amikor ki akarsz jönni belőle."

"– Szerelembe esni talán nem tudatos döntés, de kivonni magadat a helyzetből, mielőtt megtörténne, már az. Úgyhogy ha megismerkednék valakivel, akibe úgy gondolom, hogy szerelmes lehetnék… akkor egyszerűen távol tartom magam tőle, ameddig nem állok készen."

"– Az egyik dolog, amit mindig próbálok észben tartani, hogy mindenkinek vannak hegei – szólal meg. – Sokaknak még rosszabbak, mint nekem. Az egyetlen különbség, hogy az enyémek szem előtt vannak, míg mások hegei nincsenek."

"(…) a kényelem pedig néha olyan, mint egy mankó, ha az ember próbálja egyenesbe hozni az életét. A célokat kellemetlenségeket vállalva, kemény munkával lehet elérni. Nem pedig úgy, hogy bevackoljuk magunkat egy helyre, ahol jó és kényelmes."

"– Remélem, tényleg kinevetnek, Fallon – néz rám áthatóan. – Mert ha kinevetnek, az azt jelenti, hogy odaálltál, hogy kinevessenek. Keveseknek van bátorságuk megtenni ezt a lépést."

"A happy end nem attól függ, hogy a pár összejön-e a könyv végén. Ha mindketten boldogok, nem igazán számít, hogy együtt találják-e meg a boldogságot."

"Rá kell vennem magam, hogy megteremtsem az életemet, mielőtt felemészt az az élet, amit nem élek."

"Szerintem azt hitte, hogy veszekedés nélkül hagyom elmenni, de ő nem az a fajta lány, akiért meggondolnám, hogy harcoljak-e. Hanem az a fajta, akiért megküzdök életre-halálra."

"– Amikor az ember megtalálja a szerelmet, elfogadja. Két kézzel nyúl utána, és mindent megtesz, hogy ne engedje el. Nem lehet csak úgy elsétálni előle azzal, hogy várja ki, amíg készen állsz rá."

"De ő utálja az instant szerelmet. Úgy tűnik, hogy a féli instant szerelmet, a lassabban kialakuló szerelmet, a csigalassú szerelmet és úgy általában a szerelmet."

"Hibáimat beburkolja kegyelme

Jobb embernek lát felemel, vele

És ajkaival a bőrömön

Leveszi rólam a bűnöm."

"A szerelemnek két ember közt kell maradnia, és ha nem így van, én inkább félreállok, mint hogy részt vegyek a versenyben."

"– Szeretni valakit nem csak magára az illetőre vonatkozik, Ben. Szeretni valakit azt jelenti, hogy elfogadjuk az összes embert és dolgot is, akit és amit az illető szeret. Én el fogom fogadni. Tényleg. Megígérem."

"Köré fonnám a karjaimat, hogy lábujjhegyre állva a fülébe suttogjam: Miért nem mondtad, hogy a talaj, amin megtanítottál állni, futóhomokból van?"

"Semmi olyat nem tudok tenni, ami érdemessé teszi a szívemet arra, hogy osztozzon a szerelmen a tiéddel."

"Még ha belepusztulok is, be kell vallanom, hogy a te lehető legjobb önmagadnak én nem vagyok a része."

"De aki hamarabb veszi észre a hegeket, mint téged, nem is érdemel meg. Remélem, emlékezni fogsz erre, és elhiszed. A test csak egy csomagolása a benne rejlő valódi értékeknek. Te pedig tele vagy értékekkel: önzetlenség, jóság, könyörület. Minden, ami számít.

A fiatalság és a szépség megkopik. Az emberi nagyság nem."

Remélem, hogy tetszett nektek ez a bejegyzésem is. Melyik idézet volt a ti kedvencetek?

 

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Borítóleleplezés: Colleen Hoover - November 9

Sziasztok!:)
Úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam egy új területen is, éppen ezért elhoztam nektek az oldal első borítóleleplezését! Én nagyon izgatott vagyok a könyv miatt, hiszen tényleg évek óta rágom a kiadó fülét molyon, hogy mikor várható magyarul, és most végre itt van, megérkezett! (Vagyis érkezni fog...:D)
Mint biztosan sokan tudjátok, Colleen Hoover november 15-én Budapesten dedikál, ennek okán pedig a kiadó egyik meglepetése ez a regény, amelyet várhatóan már a dedikálásra is mind magatokkal vihettek!:) A dedikálás hivatalos facebook eseményét erre a linkre kattintva éred el!

Amit Colleen Hoover-ről tudni érdemes:

Colleen Hoover

Colleen Hoover a New York Times sikerszerzője, Texasban él férjével és három gyermekükkel. Tinédzsereknek és fiatal felnőtteknek szóló regényeivel egy csapásra belopta magát az olvasók szívébe. Magyarul is megjelent kötetei: – Vallomás, Velünk véget ér, Egy nap talán-, a Reménytelen- és a Szívcsapás-sorozatok, valamint a Tarryn Fisherrel közösen írt Soha, de soha-sorozat.
Az írónő megtalálható Facebookon (www.facebook.com/authorcolleenhoover), Instagramon és Twitteren (@colleenhoover ), valamint saját weboldala is van (www.colleenhoover.com).


A csodálatos borító pedig:

Ha pedig kíváncsiak vagytok, hogy miről is szól a könyv, bemásolom nektek a fülszöveget is:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhaz az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
* (Ellenőrizetlen szöveg, előzetes tájékoztatásra!)


A regény hamarosan megvásárolható lesz a KMK Márkaboltjában!:) Link a webshophoz: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/colleen-hoover-november-9-8606

Remélem, hogy tetszett nektek ez a leleplezés, és mindenképpen írjátok meg, hogy szeretnétek-e hasonlót legközelebb!
Ti várjátok már a November 9 című regényt? Hogy tetszik nektek a borító?

Találkozunk legközelebb is!
Dorka