Könyvértékelés - Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, de soha 1-3.

A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Colleen Hoover és Tarryn Fisher Soha, de soha 1-3. című könyvei állnak. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

SOHA NE ÁLLJ LE! SOHA NE FELEJTS! EMLÉKEZZ!

Charlie Wynwood és Silas Nash legjobb barátok, amióta csak megtanultak járni. Tizennégy éves koruk óta szerelmesek egymásba. Ma reggel óta azonban… vadidegenek. Az első csókjuk, az első veszekedésük, a pillanat, amikor egymásba szerettek… Minden emlékük odalett. Charlie-nak és Silasnek együtt kell működniük, hogy felfedjék az igazságot arról, hogy mi történt velük, és miért. Minél többet tudnak meg arról, hogy milyen pár voltak… annál inkább megkérdőjelezik, miért voltak egyáltalán valaha együtt. A feledés rettenetes, de az emlékezés még rosszabb.

A KIROBBANÓAN SIKERES SOROZAT, EGY KÖTETBEN. TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót!

A könyvről:

Nem ez az első alkalom, hogy a Never, never könyveket olvastam, de az első élmény óta eltelt hat év, így úgy gondoltam, hogy ideje felelevenítenem az emlékeimet a sorozatról és újra elolvasni ezt az igazán különleges trilógiát, amelyet a mai napig mindig nehezen tudtam hová helyezni Colleen Hoover munkásságában. Emlékszem, régen hatalmas izgatottsággal kezdtem neki a könyvnek, de ahogy haladt előre a trilógia, egyre inkább elment egy másik irányba, mint ahová én szerettem volna, hogy tartson, emiatt csalódást éreztem, amely talán be is árnyékolta a valódi cselekményt és az arra való reakciómat.  Így kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lenne újraolvasni úgy, hogy már tudom, hová tart az egész, és közben megfigyelhettem az erre utaló jeleket.

A hangulat most is zseniális, imádom ezt a típusú mozaikszerű történetfelépítést, amikor apró részleteken keresztül rajzolódik ki a kép. Az elején még semmit sem tudunk, de ahogy halad előre a cselekmény, az apró részletek kezdenek formát ölteni és kezd kirajzolódni a történet egésze, majd persze jönnek az újabb kérdőjelek. Ez a trilógia egy másodpercig sem hagyott unatkozni, nagyon gyorsan lehet haladni vele, és hajtja is az olvasót a kíváncsiság. Ami különösen sokat hozzátett az élvezeti értékhez, az a váltott szemszög, ezt a történetet el sem tudom képzelni máshogy.

Miután elolvastam a könyvet, megnéztem, hogy anno mit írtam a sorozatról, és néhány közös pont most is megfigyelhető a véleményeimben: a harmadik rész egyszerűen túl gyors az első kettőhöz képest, ott kicsit jobban ki lehetett volna fejteni a történetszálakat, például a családi viszonyokat. Ahogy régen is írtam, az első két rész rengeteg különböző folytatásnak engedett teret, különböző irányokba el lehetett volna vinni a cselekményt, és én még mindig nem érzem a legerősebbnek az írónők által választottat, de határozottan jobban tudtam értékelni, mint hat éve. Nem volt rossz egyáltalán, csak kicsit túl egyszerű nekem. Az epilógus megmosolyogtatott, erre már egyáltalán nem emlékeztem, ez pedig akár fel is vezethetne egy újabb regényt. 

Összességében inkább a fiatalabb olvasóknak ajánlanám ezt a trilógiát, akik még nem mélyültek el Colleen Hoover és Tarryn Fisher munkásságában. Úgy gondolom, hogy nekik még nagyobb élményt adhat Charlie és Silas története, mint a tapasztalt CoHo olvasóknak.

Ui: Gyönyörű ez az új kiadás, teljesen odáig vagyok a borítóért.

Olvastad már a könyvet? 

A kötet beszerezhető ezen a linken: Never, never

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Axie Oh: The Girl Who Fell Beneath the Sea – A lány, aki a tenger alá esett

A mai értékelés középpontjában Axie Oh The Girl Who Fell Beneath the Sea – A lány, aki a tenger alá esett című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A végzet nem téved.

Mina otthonát 100 éve viharok pusztítják. A Tengeristen dühös, és haragját csak igazi menyasszonya csillapíthatja.

A falu minden évben feláldoz egy lányt, hátha pont ő a vágyott menyasszony. Amikor Mina bátyjának szerelme, Sim Cshong kerül sorra, Mina feláldozza magát, és beugrik a vízbe a lány helyett. A Szellemek birodalmába kerül, ahol elképesztő kalandok várnak rá egy titokzatos lord és cimborái, démonok, istenek és istennők, szellemek és misztikus lények között.

A szerelem is megtalálja, ám nem a Tengeristen mellett. Vagy mégis? Vagy mégsem? A sors ahhoz köti, akihez tartozik.

Világszerte elsöprően sikeres, Publishers Weekly Bestseller, NPR Best Book Awards 2022, Indigo Best YA Book of 2022, New York Times bestsellerkötet.

Koreai mítoszokra, mesékre épülő, elbűvölő történet.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A könyvről:

Vannak történetek, amelyekről már a hazai megjelenés előtt rengeteg pozitív véleményt hallok, a Lány, aki a tenger alá esett pedig szintén ebbe a kategóriába sorolható. Eszméletlenül vártam a magyar megjelenést, nagy elvárásokat támasztottam a regénnyel szemben, a legjobb pedig, hogy abszolút sikerült megugrania azokat, és egy izgalmas, különleges világfelépítésű és kultúrájú könyvet olvashattam, amely hosszú ideig velem marad.

Az alaptörténet szerint Mina otthonát 100 éve a Tengeristen haragja uralja, így a lakók minden évben neki ajándékoznak egy lányt, hátha pont ő a menyasszony, akit a Tengeristen keres. Mina feláldozza magát bátyja menyasszonya helyett, így önszántából ugrik a vízbe, ahol a Szellemek birodalmában megannyi kaland, és talán a szerelem vár rá. De vajon lehet csillapítani a Tengeristen haragját? Vajon Mina a vágyott menyasszony? Mi történik, ha a lány valaki más iránt is érzelmeket kezd el táplálni?

Több dolog miatt is nagyon élveztem ennek a könyvnek az olvasását. Először is, mindig le lehet venni a lábamról az ázsiai kultúrát bemutató történetekkel, ennek valószínűleg az az oka, hogy még nem sok hasonlót olvastam, de amint egyre többet ismerek meg ezekből a világokból, úgy rá kell döbbennem, hogy mennyi különlegességet rejtenek magukban. Másodszor, a szerző, Axie Oh egy nagyon szép, leheletfinom stílusban ír, amelynek köszönhetően könnyű elmerülni a sorok között, és egyszer csak azon kapod magad, hogy a lendület már a kötet feléig vitt. Szerettem az írásképet, úgy éreztem magam olvasás közben, hogy ez nem csak egy könyv, hanem egy élmény is. Harmadszor pedig, maga a cselekmény és a karakterek egyvelege üde színfoltot eredményezett az olvasásélményeim körében, így már csak emiatt is emlékezetesre sikeredett a regény, hiszen voltak itt szellemek, istenek, démonok. Azonban, amit még mindenképpen szeretnék kiemelni, az az érzelmi mélység. Ez a könyv többször megmosolyogtatott, és megannyi alkalommal szorult össze a szívem, ráadásul egyszer el is érzékenyültem. Abszolút hatott rám, nekem pedig ez az egyik legfontosabb aspektus egy könyv értékelése során.

Mina egy hihetetlenül bátor, kitartó és merész karakter, aki hamar a szívemhez nőtt. Feláldozott mindent a szeretteiért, bevállalta az ismeretlent és egy másodpercig sem kételkedett. Sin-nel a párosuk verhetetlen volt, de bevallom, azért számos kérdőjel volt bennem olvasás közben, mivel nem voltam 100%-ig biztos, hogy együtt lehetnek-e. A regény végi csavar tetszett, bennem is motoszkált már a gondolat, hogy vajon mi lenne, ha. A mellékszereplők egytől-egyig különlegesek, gondoljunk csak Namgira, Maszkra, Daira vagy Mikire, akiknek persze többletjelentőségük is volt.

A történetvezetés gyorsabb, szerencsére nem sok üresjárat akadt a kötetben, így a figyelmem egy másodpercre sem lankadt. A borító csodaszép, abszolút megragad rajta az ember szeme. A lezárás talán egy picit túl gyors volt, szívesen olvastam volna még tovább a történetet, de így sem panaszkodom, hiszen egy annyira különleges élményt kaptam.

Ha szereted a keleti kultúrát, a jól felépített fantasy világokat, az izgalmas cselekményszálat és a romantikát, akkor ezt a könyvet bátran tudom ajánlani.

Olvastad már a regényt, esetleg tervezed?

A könyv megvásárolható ezen a linken: A lány, aki a tenger alá esett

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény

A mai értékelés középpontjában Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény című kötete áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esőerdőben sok mindent el lehet rejteni. Kivéve a hazugságokat. És a szerelmet.

Aimee esküvője tökéletesnek ígérkezik, hiszen a ruhája, a vőlegénye és a helyszín – a nyaralóként használt idilli brazil farm – is az. Ám az összes terve szertefoszlik, amikor az őt szállító, Amerikából a vőlegénye farmjára tartó magángép repülés közben meghibásodik, és a pilóta kénytelen kényszerleszállást végrehajtani az amazóniai esőerdő kellős közepén.

A civilizációtól elzártan Aimee és Tristan, a pilóta csak abban bízhat, hogy megmentik őket. De a remény egyre halványul, egyre múlik, és a helyét átveszi a félelem. Hiszen a dzsungelben nagyon sok formában ólálkodik a halál: éhezés, betegségek, vadállatok.

Miközben Aimee és Tristan a túlélésért küzdenek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Együtt ismerik fel, hogy szembenézni a fájdalmas múlt okozta régi gyötrelmekkel legalább annyi bátorságot kíván, mint szembenézni az esőerdővel.

Hiába ragaszkodik Aimee a vőlegényéhez, nem tudja letagadni a Tristan iránti érzelmeit – akinek lassan ő lesz a mindene.

Egy férfi története ez, aki kétségbeesetten vágyik a megbocsátásra, és egy nőé, aki megadja neki. A köztük kibontakozó szerelem pedig éppen olyan gyönyörű és erős, mint amennyire tiltott.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A kötetről:

A Múló remény az a könyv, amelyet nem láttam igazán sok platformon megjelenni, de amikor a kiadó weboldalán nézelődtem, a fülszöveg rögtön magával ragadott. Egy rendkívül érdekes és izgalmas alapszituációval íródott ez a regény, hiszen van itt minden, ami tökéletes alapanyagként szolgálhat egy jó történethez: szerelmi háromszög, amely bár nem a kedvenc toposzom, itt mégis szerettem, dzsungel, új élethelyzetek, küzdelem és ismerkedés valami teljesen idegennel. Ez a kötet egyszerre szól a romantikáról, a belső dilemmákról, és mutatja meg az emberek eddig talán maguk előtt is rejtve őrzött oldalát, mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a túléléshez szükségesek.

Amikor Aimee az esküvőjére igyekszik a magángéppel, arra számít, hogy vőlegényével boldogan élnek, míg meg nem halnak, de amint kényszerleszállást kell végrehajtaniuk a jóképű pilótával, Tristan-nel (akivel ráadásul régről ismerik egymást), megváltozik az életük. Egy teljesen ismeretlen helyzetben találják önmagukat, ahol szó szerint meg kell tanulniuk túlélni, és megküzdeni mindennel, amit a természet nyújthat, például az élelemkereséssel, a tisztálkodási nehézségekkel, a különböző fertőzésekkel és a vadállatokkal. Bár ezek is nagy szerepet kaptak a kötetben, és tényleg izgalmassá tették a cselekményt, a hangsúly mégis inkább a lelki folyamatokon, a karakterekben lezajló érzelmi változásokon és dilemmákon volt. Vajon hogyan lehet elfogadni, hogy talán soha nem jutsz haza? Hogyan lehet feldolgozni egy poszttraumás stresszben szenvedő személynek, mindazokat a tragédiákat, amelyeket átélt? Hogyan lehet megküzdeni a dilemmával, hogy beleszerettél valakibe, aki nem a vőlegényed? 

Annyira szerettem az Aimee és Tristan között kialakuló lelki kapcsolódást és mindazt a romantikus szálat, amelyet kaptunk. Bár tényleg kifejezetten nem kedvenceim a szerelmi háromszögek, de itt valamiért annyira könnyen el tudtam vonatkoztatni, hogy teljesen át adtam magam az ő kapcsolatuknak. Megannyi szép pillanat, számtalan nehézség, az együtt töltött hónapok és fájdalmak után is kitartottak egymás mellett, de mindvégig ott maradt az izgalom is, hogy mi lesz a sorsuk: vajon megmentik őket? Ha igen, akkor Aimee Tistan mellett marad, vagy visszatér Chrishez, a vőlegényéhez? És vajon Chris hogy fogadja majd, hogy a menyasszonya többé már nem az övé?

A Múló remény sokkal több egyszerű romantikusnál: az ember legbensőbb rétegéig hatol és megmutatja, hogy mi minden rejtőzik a felszín alatt. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de annál is többször éreztem gombócot a torkomban, és elmondhatatlanul drukkoltam, hogy hazatérhessenek és együtt maradjanak. A történet végét természetesen nem lövöm le, de az epilógus szívbemarkolónak bizonyult számomra.

Bátran ajánlom, ha egy kevésbé felkapott, ám annál szerethetőbb romantikus regényt keresel!

Tervezed olvasni a regényt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Múló remény

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona

A mai értékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak.

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmazhat a korábbi kötetekre nézve!

Fülszöveg:

Hajoljatok meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…

Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…

Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.

AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…

Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.

A SZERELMES ÉS A TÁRS…

Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.

ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…

A könyvről:

Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozata különösen közel áll a szívemhez, számomra abszolút megidézi az Üvegtrón és az ACOTAR olvasása okozta kellemes pillanatokat, így mindig olyan érzésem van, minta kicsit visszakapnék valamit a múltból. Az előző két részt az apróbb hibái ellenére is nagyon szerettem, így valószínűleg nem okozok meglepetést ha azt írom, hogy izgatottan vártam a folytatást. Őszinte leszek, amikor leültem olvasni a regényt, szinte nem is emlékeztem már az előzmények részleteire, de ahogy haladtam előre a történettel, szépen lassan beugrottak a korábban olvasottak.

Hogy miért is szeretem annyira ezt a sorozatot? A legapróbb részletekig kidolgozott világ, amely izgalmas cselekménnyel bír, a karakterek érdekesek, árnyaltak, rengeteg apró titok lappang körülöttük, amelyek mindig a legmegfelelőbb pillanatokban derülnek ki, ezáltal csúcspontokat kreálva. A mellékszereplők szintén nagy gonddal lettek megalkotva, így mindig van, aki meglepetést okozzon – akár negatív, akár pozitív értelemben. Bár klisés jelenetekből sincs hiány, mégis, ez egyáltalán nem zavaró számomra, és a sorozat teljesen belopta magát a szívembe.

Ez a kötet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért – szó szerint ugyanabban a jelenetben. Először csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik, de ahogyan olvastam a sorokat, egyre izgatottabb lettem. A kezdés nagyon erőteljes, amely tovább gyűrűződött, és a 100. oldal környékén egy szintén erőteljes jelenetsorral találkozhattunk, viszont utána kicsit laposodott a történet, hogy aztán a végén újra felpörögjön minden és leessen az állam - nem is egyszer. Tudom, hogy sokan azt szeretik, ha konstans izgalmas a cselekmény, de úgy érzem, hogy jelen esetben sokat adtak a kissé unalmasabb oldalakon történtek is, hiszen mind Poppy útkeresését mutatták be, na meg persze a Casteel-lel való viszonyát. Magának a regénynek is ez a központi témája: hogy pontosan kicsoda Poppy, ez a kezdetben fátyollal letakart és mások által irányított lány, aki most már királynőként pompázik. Milyen vér folyik az ereiben, pontosan mi történt a családjával, és milyen rejtélyek lappanganak még körülötte, amelyekre az olvasó sem gondolt volna. Poppy felnőtt a feladathoz, egyre bátrabb, egyre inkább tisztában van önmagával és egyre jobban ki tud állni az igaza és az érzései mellett. Büszke vagyok rá, hogy honnan indult, és milyen messzire jutott. Rendkívül izgalmas volt, ahogyan Poppy sorra derítette ki az apróbb részleteket önmagával kapcsolatban, de az is igaz, hogy egy kicsit elnyújtottra sikeredett ez a rész.

A kedvenc karaktereim továbbra is Poppy, Casteel na meg persze Kieran. Poppy és férje, Casteel kapcsolata tovább mélyült, szívmelengető volt olvasni, hogy mindig, minden helyzetben számíthattak egymásra, és egy olyan mély érzelmi kötelék alakult ki kettejük között, amelyre minden olvasó vágyik. Már nem kellett a varázserejére támaszkodnia, olvasni Casteel érzéseiben, hiszen mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez őszinte szerelem. Casteel soha nem akarta ketrecbe zárni Poppyt, hanem mindig megadta neki a lehetőséget, hogy saját maga döntsön és ha szükség kívánja, védje meg magát. Kicsit azért el tudtam volna viselni több Casteel jelenetet is, ahol ő dominál, de megértettem, hogy most más szerep hárult rá. Poppy és Kieran párbeszédei továbbra is rendkívül szórakoztatóak voltak, Kieran számomra egy jolly joker karakter, akit nem tudok nem kedvelni, és akin mindig rendkívül jól szórakozom. 

A világfelépítés tovább folytatódott ebben a kötetben, sok újabb apróbb részletet tudtunk meg, sok minden került a helyére a fejemben, és újdonságokból sem volt hiány. Én kifejezetten szeretem, ahogy a szerző egyre bővíti a világot, és mindig tartogat valamilyen meglepetést, de az is igaz, hogy a 3. kötet végére már szeretném egyben látni az egészet, de úgy érzem, hogy még mindig nem olvashattunk mindent.

Összességében továbbra is imádom ezt a Vér és hamu könyveket, bár ez a rész sem volt tökéletes, mégsem tudok nem szeretettel gondolni rá. Ez a sorozat jelenleg abszolút az egyik kedvenc fantasy világom, a folytatást pedig már most tűkön ülve várom. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogatnak még Poppy kalandjai.

„Ő volt nekem az első.

A testőröm.

A barátom.

Az árulóm.

A társam.

A férjem.

A szívtársam.

A mindenem.

Casteel Da’Neer meghajolt előttem, és úgy nézett rám, mintha én lennék az egyetlen ember az egész királyságban..”

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Vér és hamu

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Lauren Asher: The Fine Print – Az apró betűs rész

A mai értékelés középpontjában Lauren Asher The Fine Print – Az apró betűs rész című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Rowan már régóta nem hisz a szerelemben – Zahra mégis tökéletesnek látszik. Valódivá válhat a mesés kapcsolat, ami közöttük szövődött?

ROWAN

Tündérmesékben utazom: vidámparkokban, produkciós cégekben, ötcsillagos hotelekben. Hatalmas vagyonhoz jutok, ha rájövök, hogyan újítsam meg nagyapám vidámparkját, a Dreamlandet. Elméletben jó ötletnek tűnt felvenni Zahrát, hogy a kreatív ötleteivel segítsen, de aztán megcsókoltam. És álnéven írtam neki üzenetet. Minden a feje tetejére állt, és mire rájöttem, hogy hibáztam, már késő volt. A magamfajtáknak nem jut happy end. A mi végzetünk az, hogy tönkretegyük a saját boldogságunkat.

ZAHRA

Részegen kritizáltam a Dreamland legdrágább attrakcióját, úgyhogy biztosra vettem, másnap kirúgnak. Ehelyett Rowan Kane álommunkát ajánlott nekem. Hogy mi ebben a csapda? Nos, a világ legszörnyűbb főnöke: Rowan goromba és elérhetetlen, de a szívemet ez nem érdekelte. Legalábbis addig, amíg rá nem jöttem a titkára. Meg kell mutatnom egy milliárdosnak, hogy a pénz nem old meg mindent. Főképp nem a kettőnk kapcsolatát.

Vajon Rowan képes új esélyt kérni? És Zahra mer még hinni neki? És mindeközben sikerül megújítani a Dreamlandet, azaz teljesíteni a nagyapa végakaratát?

Egy különleges helyszín, egy szerethető szereplőpáros és egy hatalmas siker, ami a TikTokon is hódít.

Tarts a szereplőinkkel egy mesés helyszínre, és láss a tündérmese mögé!

A könyvről:

2024 májusára eljutottam arra a pontra, hogy rengeteg könyvet olvastam el a BookTok ajánlások miatt, ez alól Az apró betűs rész sem képez kivételt. Mint tudjátok, a szívem csücske a Könyvmolyképző rubin pöttyös kategóriája, a legtöbb kedvencem bizony innen került ki, így igen nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a regénynek, legnagyobb örömömre pedig nem kellett csalódnom.

Rowan nagyapja végrendeletében meghagyta, hogy mindhárom unokája végezze el a maga feladatát a Dreamland vidámparkban, és vigyék tovább a családi örökséget. Rowannak minél hamarabb meg kell újítania a vidámparkot, izgalmas attrakciókkal és ötletekkel kell előállnia, de ez nehezebb, mint elsőre gondolta. Szerencsére ott van Zahra, akivel mindenben szöges ellentétei egymásnak, de két dolog tagadhatatlan: a nőnek zseniális ötletei vannak, amelyek nagy segítséget nyújtanak Rowannak, na meg persze a szikrák, amelyek egyre erősebben pattognak kettejük között. De vajon lehet közös jövőjük?

Hatalmas kedvenceim a grumpy és sunshine típusú történetek, van valami különleges a morcos, undok, sosem mosolygó, a jókedvet hírből sem ismerő és a mindig pozitív, sugárzó, vidám személyiség egymásra találásában, ráadásul mindez egy munkahelyi környezetbe csomagolva. Rowan és Zahra tökéletesen hozták a toposzra jellemző személyiségjegyeket, én pedig rendkívül élveztem amikor ez a két különböző személyiség összeütközött egymással, majd szépen lassan rájöttek, hogy bizony tökéletesen kiegészítik a másikat. Ami pozitívum, hogy számomra Rowan nem megközelíthetetlen, bunkó és ki-ha-nem-én módon volt morcos és kicsit megfejthetetlen karakter, hanem pont emberi tudott maradni és nem csúszott át a határvonalon. Nem volt könnyű dolga, hiszen a múltban számtalan sérülés és családi trauma érte, amelyek mind hatással voltak a felnőttkori lényére. Sok mindent kellett feldolgoznia és megváltoztatnia a szemléletmódjában, de szerencsére nem kellett mindennel egyedül megbirkóznia. Imádtam Zahrával a párosukat, rengeteget mosolyogtam a humoros párbeszédeiken, na meg persze borzasztóan izgultam értük. Az egymásra találásuk nem volt sem túl gyors, sem túl lassú, és bár az első csók viszonylag hamar elcsattant, a kapcsolatuk kiteljesedésére kicsit várni kellett, míg jobban megismerik egymást. Számomra ez az egész rendkívül életszerű volt, a dinamika tökéletesen működött közöttük, a szikrák csak úgy pattogtak, a spicy részek pedig tényleg spicyk voltak. Persze a regény végi dráma sem maradhatott el, de ettől csak még édesebb lett a történet lezárása. A szerelmi szál mellett nagyon tetszett, hogy a testvéri kapcsolatok is nagy szerepet kaptak a kötetben: Rowan bár nem ápol igazán szoros viszonyt a testvéreivel, de mégis számíthatnak egymásra, Zahra húgán keresztül pedig betekintést kaphattunk egy Down szindrómával küzdő fiatal lány életébe. Örülök, hogy a szerző belefoglalta a történetbe ezt a reprezentációt, ezáltal tovább mélyítve a mondanivalót.

Muszáj megemlítenem, hogy mennyire imádtam a helyszínt. Soha nem olvastam még vidámparkban játszódó történetet, ez pedig üdítően hatott. Na persze nem volt minden csupa móka és kacagás, hiszen az alkalmazottak helyzete közel sem rózsás, de szerencsére idővel Rowan rájött, hogy más emberek életére is hatással van, és bizony jobban kell bánnia az alkalmazottakkal.

Eszméletlenül várom a folytatást, biztos vagyok benne, hogy a másik két testvér történetét is olvasni fogom. Bátran ajánlom, ha szeretnél egy kicsit különlegesebb helyszínen játszódó, igazán könnyed és szerethető new adult romantikust olvasni.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: The fine print 

Köszönöm, hogy velem tartottál,

Dorka

Könyvértékelés - Rebecca Yarros: Full Measures – Tiéd vagyok

A mai könyvértékelés középpontjában Rebecca Yarros Full Measures – Tiéd vagyok című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”

Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.

Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.

A könyvről:

A Full Measures az a regény amelyet már hosszú évek óta nézegettem, de valamiért soha nem szereztem be –egészen mostanáig. Rebecca Yarros neve azt hiszem, hogy ismerősen cseng a legtöbb könyvmoly számára, hiszen a Fourth Wing hatalmas szenzáció lett az egész világon, ám mégsem a fantasy, hanem ez a romantikus lett az első olvasmányom a szerzőtől. Már a fülszöveg alapján biztos voltam benne, hogy egy nagyon érzelmes és fájdalmas történetet fogok olvasni, a prekoncepcióim pedig valósággá váltak.

Ember katona családban nőtt fel, így amikor két katona érkezik hozzájuk, már tudja, hogy végzetes hírt tartogatnak a családja számára. Egy másodperc alatt változik meg a gondtalan 20 éves lány élete, hiszen az anyja nem tudja feldolgozni a fájdalmat és a gyászt, így Ember-nek kell gondoskodnia a családjáról, mindezek mellett pedig helyt állni az egyetemen és a magánéletében. Szerencsére belép az életébe egy régi ismerőse, Josh Walker, aki kedvességével, odaadásával, szikrázó szempárjával, kidolgozott izmaival és a titkaival gyökeresen felforgatja az életét. Vajon van számukra közös jövő? Ember meg tud nyílni Josh előtt? És ami a legfontosabb: hányszor törhet darabokra egy ember szíve?

Ez a könyv az én szívemet is darabokra törte, majd szépen elkezdte összeragasztani azokat a darabokat egy egésszé, hogy aztán újra áttaposson rajta. Ezt a regényt nem lehet érzelmek nélkül végigolvasni, egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy az érzelmek egészen széles skáláját bejártam. Vérzett a szívem Ember-ért, a családjáért és mindazokért, akiknek hasonló fájdalmakat kell átélniük. 

Ember az egyik legerősebb női karakter, akit megismertem az utóbbi időszakban: a fájdalmas valóság beköszönte után mindent megtett annak érdekében, hogy ne essen szét és menedzselje az életét, valamint gondoskodjon a testvéreiről és az édesanyjáról. Hihetetlenül büszke voltam rá, hiszen mindezen nehézségek mellett még a párkapcsolata is zátonyra futott, egyetemi campust váltott és újra fel kellett építenie önmagát. A regény végére ő járta be a leghosszabb utat, rengeteget fejlődött, megküzdött többször is a démonaival, végre ki merte mondani a gondolatait és meg tudott birkózni mindazzal, amiről korábban álmodni sem mert volna. Mindezekben persze nagy segítsége volt Josh, ez a csupaszív férfi, aki nem túlzok, de az első másodpercben elrabolta a szívemet. Ő az egyik legédesebb, legszerethetőbb férfi karakter, akiről olvastam. Mindig lehetett számítani rá, támaszt nyújtott Ember-nek és a családjának, ráadásul annyira kedvesen és tiszteletteljesen bánt a lánnyal, hogy kész, engem teljesen megnyert magának. Persze tartogatott bőven izgalmakat a karaktere na meg a titkok, amelyeket magával hordozott hosszú ideje. Imádtam a párosukat, azt a feltétel nélküli mély szerelmet, amely kettejük között kialakult. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy kettejüket egymásnak teremtette a végzet, én pedig csak remélni tudom, hogy a második könyvüket is minél hamarabb olvashatom magyarul. A mellékszereplők közül egyértelműen Sam és Jagger lettek a kedvenceim, mind a ketten meglepetést okoztak, és biztos vagyok benne, hogy róluk sem most hallottam utoljára.

A regény realisztikusan és nyíltan mutatta be a katona családban felnövő személyek életét. Ez egy olyan hivatás, amely mély hatást gyakorol az ember környezetére, amely rengeteg fájdalmat és nehézséget rejt magában, ezt pedig Rebecca Yarros gyönyörűen ábrázolta, ez a szál pedig körülölelte a történetet. A gyász feldolgozása mindenkinél más és más, ennek szélsőséges formáit is megtapasztalhatjuk olvasás közben, de egy biztos: erre nincs fekete-fehér recept.

Ez a könyv csodálatos, minden egyes sora lenyűgözött, és a lehető legőszintébben tudom ajánlani minden olvasónak, aki szeretne felülni egy kifejezetten fájdalmas érzelmi hullámvasútra. Higgyetek nekem, megéri.

Olvastad már/tervezed?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Tiéd vagyok

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!

A mai értékelés középpontjában Rácz-Stefán Tibor Éld át a pillanatot! című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A kötetben LMBTQ mellékszereplő is megtalálható, ezért 18 éven felülieknek ajánlott.

Fülszöveg:

Egy dedikálás, ami megváltoztatja az egész életed!

Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat. A tizenhét éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy kiadónál dolgozik gyakornokként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét.

Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes. A tizenkilenc éves, francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy íróként is bizonyítson. Bastien a kétségbeesését és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikálásán viszont emberére akad: Panka az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt.

Egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között, az idő viszont ketyeg, a fiú ugyanis hamarosan elhagyja az országot. A szerelmüket már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra?

Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szíved. Mélyedj el benne!

A könyvről:

Ha jól emlékszem, akkor ez már az ötödik Rácz-Stefán Tibor olvasmányom, és biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Panka és Bastien párosa ismerős volt számomra a Kamupasi karácsonyra kötetből, és már ott felkeltették az érdeklődésemet, szóval örömmel vettem a kezeimbe a saját regényüket, hogy bepillantást nyerjek a kezdetekbe.

Panka egy könyvkiadónál dolgozik diákmunka keretében, ahol egy nagy eseményre készülnek: a világhírű író, Bastien érkezik dedikálásra, ennek megszervezése pedig hatalmas felhajtással és sok-sok feladattal jár. Úgy alakul, hogy Pankát küldik el a rossz helyre érkező íróért, aki idegességében szóba elegyedik egy külföldi állampolgárral, hogy gyakorolja az angolját. Milyen kár, hogy éppen a Bastien-nel kapcsolatos negatív érzéseit választja társalgási témának, pláne, amikor kiderül, hogy az idegen nem más, mint maga a francia író. Az ellenszenv adott, de ahogy telnek az órák, a szikrák is egyre inkább fellobbannak. De vajon lehet közös jövője egy árva lánynak és egy sztár írónak?

Ez a regény egy aranyos, kedves történet, amely bónuszként még karácsony környékén is játszódik, de mindezek mellett a mélyebb témák is terítékre kerülnek – ahogyan azt már megszokhattuk az író könyveiben. Panka mindig is magányos farkas volt, amely nem is csoda, hiszen árvaként nehéz sorsa volt, de ő nem hagyta magát elkallódni, rengeteget tanul, emellett dolgozik is, ráadásul próbálja kialakítani a megfelelő kapcsolatot a viszonylag friss nevelőszüleivel. Panka nehezen kötődik emberekhez és tárgyakhoz, hiszen megszokta, hogy minden csak ideiglenes az életében, és sokkal nehezebb dolga lenne, ha egy újabb költözés miatt potenciálisan hátra kell hagynia azokat, akiket szeret. A történet előrehaladtával egyre nyitottabb lett, megtanult kapcsolódni a nevelőszüleihez, akik életében először egy szerető és biztonságos közeget nyújtottak számára, és végre át tudta adni magát a Hannával való barátságának is. Bastien is rengeteg sebet és fájdalmat hordoz magában, hiszen egy néhány évvel ezelőtti balesetben elveszítette a jobb lába egy részét, ez pedig rendkívül keserűvé és megsebzetté tette őt, a fiú pedig másokkal kapcsolatban is inkább rombol, mint épít. Őszinte leszek, a regény elején nagyon nem tetszett, ahogyan lereagált bizonyos szituációkat, de aztán belegondoltam, hogy pont attól annyira emberi, hogy nem tökéletes. Mind a ketten sokat szenvedtek, sok mindent kellett feldolgozniuk, de amikor találkoztak, akkor egy kicsit mindkettejüknek könnyebb lett lélegezni. Szerettem a párosukat, azt, hogy segítettek egymásnak a gyógyulásban, a kezdeti ellenszenv pedig különösen megmosolyogtatott. Jó volt a kapcsolati dinamikájuk, mind a ketten hatással voltak egymásra, és segítettek a másiknak abban, hogy új nézőpontból lássák az életet. 

Tetszett, hogy váltott szemszöget kaptunk, így még inkább megismerhettük a karakterek lelki világát és a saját motivációjukat. Érdekes volt olvasni, hogy a múlt okozta traumák mennyire kihatnak a jelenre, hogy Panka és Bastien milyen nehezen kötődnek, valamint mi mindent próbálnak tenni annak érdekében, hogy javuljon a helyzet. Rengeteg jó gondolatot olvashatunk ebben a kötetben, az egyik legfontosabb mondanivaló számomra pedig az, hogy igenis kedvesnek kell lenni másokkal és tisztelettel kell bánni mindenkivel, hiszen nem tudhatjuk, hogy ki milyen sebeket hordoz, és kinek van szüksége arra, hogy egy mosolyt kapjon.

"A személyes problémáink nem indokolhatják, hogy undorítóan viselkedjünk másokkal."

Ha szereted az első szerelem típusú történeteket, akkor nagy valószínűséggel ez a kötet elnyerheti a tetszésedet. Az Éld át a pillanatot! egy kedves, aranyos és egyben lelket gyógyító olvasmány az élet nehézségeiről és a szerelem erejéről.

Olvastad már a regényt?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Éld át a pillanatot

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: Reminders of Him – Emlékek róla

A mai értékelés középpontjában Colleen Hoover Reminders of Him – Emlékek róla című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négyéves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől, bármennyire keményen dolgozik is azon, hogy bizonyítson.

Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához. Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.

A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.

Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?

A könyvről:

Colleen Hoover már rengeteg alkalommal bebizonyította, hogy zseniális történeteket alkot, ennek köszönhetően pedig már hosszú évek óta a kedvenc íróim között tartom számon. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy bármit is olvasok tőle, az hatással lesz rám, összetöri a szívemet, reményt ad, ráadásul rengeteg tanulságos, fájdalmas és igaz gondolat lakozik a sorok között. Az Emlékek róla az a történet, amelynek eszméletlenül vártam már a megjelenését, és biztos voltam benne, hogy nagyon megterhelő lesz érzelmileg - ez valóban így is lett. Ez a könyv egy újabb lenyűgöző alkotás, amelyen sírtam, mosolyogtam, és amely egyszerre törte össze és gyógyította meg a szívemet. Röviden: működött a Colleen Hoover varázs.

Az alaptörténet szerint Kenna öt évet börtönben töltött gondatlanságból elkövetett emberölésért, a börtön kezdetén pedig életet adott a kislányának. Öt évvel később, a szabadulása után visszatér a városba, ahol a tragédia történt, és nem titkolt célja, hogy szeretne a lánya életének a része lenni. Senki sem nézi jó szemmel a börtöntöltelék, a "gyilkos" felbukkanását, és minden követ megmozgatnak, hogy távol tartsák őket egymástól. Ledger azonban akaratlanul is egyre közelebb kerül a lányhoz, ezzel pedig olyan veszélyes terepre merészkedik, amelynek következtében elveszíthet mindent, ami eddig fontos volt számára. A vonzalomnak azonban nehéz ellenállni, és amikor Ledger megismeri Kenna igazi arcát, már tudja: bajban van.

Nem túlzok, amikor azt írom, hogy már az első fejezet hatott rám. Ez a könyv a legelső soroktól kezdve magába szippantott, és nem engedett szabadulni. A szívem szakadt meg Kennáért, ezért a fiatal lányért, aki mindent elveszített, de közben kíváncsi is voltam, hogy pontosan mi történt. Tudtam, hogy itt semmi sem fekete és fehér, én pedig alig vártam, hogy kiderüljön minden apró részlet, és végre átfogó képet kapjak. Könnyű volt Kenna karakterét megkedvelni, aki a börtönben töltött évek után is csak egy valamire vágyott: hogy a lánya mellett lehessen. Nagyon tetszett, hogy mennyit küzdött a lányáért és nem hagyta, hogy bármi is eltántorítsa a céljától. Az érem másik oldala is jelen volt, hiszen a váltott szemszögnek köszönhetően beleshettünk Ledger gondolataiba is, a kezdeti ellenállás és a Kennától való távolságtartás pedig teljesen érthető volt szerintem. Mindenki a legjobbat akarta a kislánynak, és Ledger valamint a Diem nagyszülei szemszögéből nézve ez nem Kennát jelentette.

A kötet részletekig menően beleáll a témába, hogy vajon egy börtönből frissen szabadult fiatal nőnek mik a kilátásai, milyen jogai vannak, és hogy mennyire nehéz boldogulnia, és akárhányszor abban reménykedett, hogy ez az ajtó most kinyílik, végül csak felszereltek rá egy újabb zárat. Ez a téma biztos vagyok benne, hogy más olvasókból is kettős érzelmeket vált ki, hiszen mint írtam, egyszerűen nem fekete és fehér, de ebben a kontextusban és a történteket ismerve és nem tudtam nem szurkolni Kennának. Annyi fájdalom, annyi megsebzett pillanat, és ő kitartott, ezzel pedig bizonyította, hogy mennyire erős valójában.

A karakterek árnyaltak, itt senki sem egysíkú, hanem mindenki tulajdonságok igen széles skáláját hordozza magában, és ez tette őket igazán emberivé. Teljesen el tudtam képzelni, hogy akár Kenna, akár Ledge, vagy a mellékszereplők valós személyek lehetnek, egy könyvben pedig én különösen fontosnak tartom a jól kidolgozott, valósághű karaktereket. A romantikus szálat nem éreztem túlzásnak, a szerző ebben is jól megtalálta az arányokat, és abszolút hiteles volt számomra Kenna és Ledger kapcsolata.

Ez a regény összetört, megsiratott, de egyben reménnyel is eltöltött. Számos jelenet volt, amelyeknél összeszorult a szívem, majd megint számos, amikor kioldódott a csomó. Ha valaki szeretne részt venni egy igazi érzelmi hullámvasúton, akkor ez a könyv jó választás lehet. Én elsősorban felnőtt olvasóknak ajánlom, hiszen a benne megfogalmazott témák igényelnek egy bizonyos érzelmi intelligenciát és egy érettebb nézőpontot. Colleen Hoover nem tud rosszat írni, ezt már sokszor bebizonyította az elmúlt 9 évben, én pedig kíváncsian várom, hogy mi mindent tartogat még számomra.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: Emlékek róla

Köszönöm, hogy velem tartottál,

Dorka

Könyvértékelés - Charlie Mackesy: A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló

A mai értékelés középpontjában Charlie Mackesy A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló című kötete áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Egyetemes, szívmelengető mese, ami egyaránt szól idősekhez és fiatalokhoz.

Egy kíváncsi kisfiú, egy mohó, élettel teli vakond, egy nehézségektől megviselt róka és egy bölcs, szelíd ló barátsága. Ők négyen felfedezik a nagyvilágot. Kérdéseket tesznek fel egymásnak. Viharokat élnek át együtt. Megtanulnak szeretni.

Ez a könyv óda az ártatlansághoz és a kedvességhez, olyan élettanulságok gyűjteménye, ami már milliók szívét érintette meg.

A könyvről:

Mindig is imádtam a hasonló köteteket, amelyek nem esnek túlzásokba: egyszerű történettel, de mély mondanivalóval rendelkeznek, az illusztrációk pedig még inkább segítenek elmerülni ebben a világban. A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló egy szívmelengető mese szeretetről, bátorságról, önmagunk megismeréséről, barátságról és a megtett útról. A könyvből rövid animációs film is készült, amelyet bár még nem láttam, de az alapanyag miatt talán nem is meglepő, hogy elnyerte az Oscar-díjat.

Legyen szó egy fárasztó napról, egy rossz időszakról, de elmerülni ebben a kötetben határozottan kirángat a monotonitásból, feltölt lelkileg, és egy olyan pluszt ad, amely örök érvényű, és amely örökké velünk marad. A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló tipikusan az az olvasmány, amelyet rengetegszer elő lehet venni, és mindig mély hatást fog gyakorolni ránk, mindig lesz valamilyen új tanítása, amelyet aktuálisan fontos, hogy halljunk. Ahogy a szerző is megfogalmazta, ezekbe a karakterekbe mi olvasók valószínűleg még többet látunk, mint amennyit ő megteremtett, és ez fantasztikus: mindenki hozzá tudja adni a saját tapasztalatait, a saját világlátását a történethez, éppen ezért mindenki számára kicsit személyre szabott az élmény.

Részlet a könyvből

A kötet egyik fő mondanivalója, hogy senki se ítéljen első látásra: gondoljunk csak a kicsi Vakondra, aki nagy dolgokra hivatott, és akinek mindig van ideje egy (vagy kettő) sütire, hiszen az élet sokkal szebb, ha adunk hozzá egy kis élvezetet. Tetszett, hogy nem riadt meg a Rókától, épp ellenkezőleg, segített neki, a jó tette és bátorsága pedig viszonzásra talált. A Vakond testesíti meg a bölcsességet, szavaival gyakran segít társainak meglátni a világ szépségeit. A Róka első pillantásra egy veszélyes vadállatnak tűnhet, de bebizonyította, hogy mennyire szelíd valójában, aki ritkán szólal meg, de amikor megteszi, akkor az sokat jelent. A Kisfiú kicsit elveszett, nehezen találja a helyét, de barátainak köszönhetően hamar ráeszmél, hogy a szeretet és a barátság ereje mindent felülír. A Ló megtestesíti a kedvességet, barátai támogatásainak köszönhetően pedig felülkerekedik a félelmén és képes megmutatni a valódi énjét. Négyen együtt egy családot alkotnak: szeretik és támogatják egymást, segítenek pozitívabban szemlélni a világot és olyan útravalót adni, amelyen hosszan el lehet gondolkodni. A kötet tele van teljesen új, máshol nem hallott gondolatokkal? Nincs. Sok minden általános/sokat hallott tanulság, mégis, ahogy a szerző összefűzte őket egy történetté, valami többet teremtett.

Imádtam ezt a könyvet, amely abszolút mély hatást gyakorolt rám. Mindenkinek csak ajánlani tudom kortól függetlenül, hiszen ez egy örök érvényű mese, örök érvényű tanításokkal. 

A kötet megvásárolható ezen a linken:  A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Kamupasi karácsonyra

A mai értékelés középpontjában Rácz-Stefán Tibor Kamupasi karácsonyra című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A könyv és az értékelésem LMBTQ tartalom miatt 18 éven felülieknek ajánlott!

Fülszöveg:

A színjáték valósággá válhat?

Dani imádja a karácsonyt, ez a kedvenc időszaka az évben, de az idei ünnep nem ígérkezik valami fényesnek. Nem elég, hogy dobta a pasija, de a családjának sem meri bevallani, hogy nem tud kivel menni a karácsonyi vacsorára.

Eközben a munkahelyén, a könyvesboltban is gyűlnek a gondok. Az új munkatársa nem más, mint a helyes és magabiztos Zénó, a régi osztálytársa, az első srác, akibe valaha szerelmes volt, és az első, aki összetörte a szívét.

Zénó tele van lelkifurdalással a múlt miatt, és bármit megtenne, hogy kiengesztelje Danit. Amikor kihallgat egy beszélgetést, már tudja, mit kell tennie: ő lesz Dani kamupasija karácsonykor…

Ahogy a két fiatal egyre több időt tölt együtt, Dani újra beleszeret Zénóba, de fogalma sincs arról, mi a valóság, és mi a színjáték. Amikor Zénó hozzáér, amikor megöleli, azért teszi vajon, mert tényleg akarja őt, vagy csak a lehető legjobb alakítást igyekszik nyújtani a családja előtt? Rejlik valami igazi a bizalmas érintések és a gyengéd pillantások mögött?

Az év legszebb másodikesély-története.

Tudd meg a legapróbb titkokat is!

A könyvről:

Rácz-Stefán Tibor neve nem újdonság számomra, hiszen több megjelent regényét olvastam már és mindegyiket nagyon szerettem, így izgatottan vártam a Kamupasi karácsonyra megjelenését, a Téged kérlek karácsonyra! után pedig nagyon örültem, hogy újból egy, az ünnephez kapcsolódó romantikus regényt hozott az író. A Kamupasi karácsonyra egyrészt az a kedves, szívmelengető és szerethető olvasmány volt, amelyre számítottam, másrészt pedig az író fontos témákat dolgozott fel Dani és Zénó történetén keresztül, amelyekről úgy gondolom, hogy nagyon is beszélni kell.

Dani élete újra a feje tetejére fordul, amikor Zénó, aki korábban szó nélkül tűnt el az életéből, -ezzel fájó és napjainkig be nem gyógyult sebeket hagyva- a munkatársa lesz a könyvesboltban. Dani legkevésbé sem akarja látni a srácot, aki annyi szenvedést okozott neki, és ezt nem is fél Zénó tudtára adni. Ráadásul mindjárt itt a karácsony, Dani pedig megígérte a családjának, hogy hazaviszi látogatóba a nem létező párját. A barátaik mesterkedésének és a véletleneknek köszönhetően azonban úgy alakul, hogy Zénó lesz Dani karácsonyi kamupasija, ez pedig olyan érzelmi lavinát indít el mindkettőjükben, amelyre talán nincsenek felkészülve. Vajon újra bízhat Dani Zénóban annak ellenére is, hogy korábban összetörte a szívét? Zénó pedig kaphat megbocsátást a múltban elkövetett hibáiért?

Ezt a kötetet teljes mértékben áthatotta a karácsony szelleme! Hihetetlenül hangulatos volt, egy igazi kellemes, télies, cozy olvasmány. Imádtam Dani családját, hogy ennyire szeretik az ünnepet, és valljuk be, nincs is jobb, mint a szeretett személlyel ülni az ünnepi fények alatt és olvasni egy jó könyvet. Imádtam az összes bensőséges, kedves jelenetet, a regény abszolút visszarepített decemberbe, és megadta a karácsonyi hangulatot, az pedig csak a ráadás, hogy a történet egy része könyvesboltban játszódik: ez a kötet aztán tudja, hogyan kell elrabolni a könyvmolyok szívét.

Mint ahogy az írótól megszokhattuk, ez a regény sem csupán egy átlagos, habos-babos karácsonyi romantikus, hanem több fontos témáról is nyíltan beszél. Dani és Zénó történetében nem a coming out-on van a hangsúly, hiszen ezen már rég túl vannak a családjaik felé, helyette nagy szerepet kap a kényszerbetegség, az alkoholizmus, a családdal való kapcsolat és az összetört szív, amely gyógyulni szeretne, de mindig nehézségekbe ütközik.

Már az első oldalaktól nyilvánvaló volt, hogy Dani mennyire szenved: nem tud túllépni a múltban Zénóval történteken, és valljuk be, valamennyire jogosak is az érzelmei. Ehhez hozzácsapódott az a rengeteg önostorozó, negatív gondolat, amelyek gyakran jelentek meg a fejében. Rossz volt olvasni, hogy mennyire kicsire tartja magát, a múltból hozott sebek pedig nem gyógyultak be, épp ellenkezőleg, kihatnak a felnőtt életére, ráadásul mindez párosítva a tisztaság kényszerével egy kicsit instabil felnőttet eredményeztek, én pedig elképesztően drukkoltam Daninak, hogy a regény végére találja meg a magabiztosságát, és igenis álljon ki önmagáért és mutassa meg, hogy sokkal több ő annál, mint amit feltételeznek róla. Hatalmas utat tett meg, és bár vannak dolgok, amelyeken nehéz változtatni, ő mégis tudott fejlődni, és a regény végére képes volt elfogadni a betegségét is. Zénó élete szintén nem a legegyszerűbb: bűntudata van a Danival történtek miatt, és bár szeretné jóvátenni, falakba ütközik. Ráadásul a saját szülei sem fogadják el igazán, nem értik meg, hogy a biszexualitása valójában mit jelent, és nem is akarják sem megérteni, sem elfogadni. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire negatív családi háttér van mögötte, de éppen ezért is örültem, hogy Daniéknál megtalálta azt a melegszívű, befogadó környezetet, amelyre szüksége lenne. Zénó karakterszálán keresztül, a volt barátnője kapcsán felmerültek olyan témák is, mint az alkoholizmus és az anyaság kérdésköre: én pedig nagyon szerettem, ahogyan a szerző ezekhez a témákhoz nyúlt, és nem támadva, hanem megértően, igazán szenzitíven írt a témákról.

Bár a regény nagyrészt Dani szemszögéből íródott, azért örültem, hogy néhány Zénó fejezetet is kaptunk, mivel kifejezetten szeretem, ha egyszerre két karakter fejébe is beleláthatok. Továbbra is nagyon szeretem Rácz-Stefán Tibor írói stílusát, elképesztően jól bánik a szavakkal, az érzelmes szituációk leírása pedig különösen nagy erőssége.

A könyvben feltűnt néhány korábbi karakter is az író előző köteteiből: számomra Máté és Hanna volt ismerős a Mikrofonpróbából, de a regény végén rájöttem, hogy nem ők az egyetlenek. Panka és Bastien történetét pedig biztosan elolvasom, hiszen szeretnék többet tudni az egymásra találásukról.

Összességében azt tudom mondani, hogy a Kamupasi karácsonyra egy nagyon szerethető, igazán karácsonyi hangulatú, fake dating LMBTQ romantikus történet, amely biztos vagyok benne, hogy sok olvasó szívét rabul ejti majd. Bátran ajánlom, ha szereted az egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató regényeket.

Olvastad már a kötetet?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Kamupasi karácsonyra

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Taylor Jenkins Reid: Szikrázó Malibu

A mai értékelés középpontjában Taylor Jenkins Reid Szikrázó Malibu című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Reggel hét órára Malibu partszakasza lángokban állt.”

Malibu, 1983 augusztusa. Elérkezett Nina Riva éves nyár végi bulijának napja, és a várakozás izgalma a tetőfokára hág. Mindenki a híres Riva testvérek kegyeit keresi. Nina tehetséges szörfös és szupermodell, Jay szörfbajnok, Hud ismert fotós, Kit pedig a többiek imádott kishúga. A testvéreket mindenki elragadtatott csodálattal figyeli egész Malibuban és még azon túl is – főleg mivel a legendás énekes, Mick Riva gyerekei.

Csupán egyetlen ember nem várja kitörő lelkesedéssel az év partiját: maga Nina. Ó, és talán Hud sem, mert már rég ideje lenne megvallania valamit a fivérének, akivel születésüktől fogva elválaszthatatlanok.

Jay azonban számolja az estig hátralévő perceket, hiszen a lány, akire állandóan gondol, azt ígérte, eljön.

Kitnek is megvannak a maga titkai – például egy vendég, akit a többiek tudta nélkül hívott meg.

Éjfélre a buli teljesen kicsúszik a testvérek irányítása alól, ám a hajnali első szikra előtt még tele vannak a poharak, szól a zene, és a család generációit formáló szerelmek és titkok mind felszínre kerülnek.

A Szikrázó Malibu egy család felejthetetlen éjszakájáról szól, amikor mindannyiuknak el kell dönteniük, mit tartanak meg az életüket alakító örökségből… és mit hagynak maguk mögött.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!

A könyvről:

Egyértelműen Taylor Jenkins Reid az az író, akinek a regényei legtöbbször szembejöttek velem a közösségi médián az utóbbi egy évben. Az emberek megőrülnek a történeteiért, imádják azokat, szóval nem meglepő módon az én figyelmemet is felkeltették, az első olvasott könyvem a szerzőtől pedig a Szikrázó Malibu lett, amellyel szemben magas elvárásaim voltak, de jelentem, abszolút sikerült megugrania azokat. A Szikrázó Malibu lebilincselő olvasmány egy híres családról, amely a látszat szerint szinte tökéletes, de a mélyben rengeteg titok és fájdalom húzódik meg.

A regény az 1983-as évben veszi kezdetét, Nina Riva szokásos nyár végi bulijának napján, de viszonylag hamar az 1950-es években találjuk magunkat, így egy párhuzamos történetvezetést kapunk, amely egyaránt mutatja be a party napját és a Riva szülők egymásra találását, a kapcsolatuk mélyrepülését, valamint testvérek gyerekkorát. Rendkívül hamar egyértelművé vált, hogy milyen titkok lapulnak a mélyben, hogy milyen fájdalmas momentumokat élt át June, és mennyire nem viselkedett jó férjként és felelősségteljes apaként Mick, így egyáltalán nem meglepő, hogy egy ilyen gyerekkor hatással lett Nina és testvérei felnőttkori életére is.

A könyv központi eleme a család, na meg háttérben meghúzódó botrányok. A gyerekek igen fiatalon egyedül maradtak, csak egymásra számíthattak June halála után, az anya szerepet Nina vállalta magára. Borzasztóan nehéz lehetett a rivaldafényben felnőni, de a történtek határozottan összekovácsolták a testvéreket, akik életében az apjuk valamennyire mumusnak számít: nem akarnak hasonlítani rá, ez pedig sok erkölcsi dilemmát okoz, hiszen akaratlanul is felállítható valamilyen párhuzam közöttük. Úgy gondolom, hogy az írónő rendkívül jól kidolgozott, összetett, mély érzésű karaktereket alkotott, akikhez nagyon könnyen tudtam kapcsolódni és belehelyezkedni a világukba, a közöttük lévő kötelék pedig csak tovább erősítette ezt az érzést.

A regény két részre osztható, az elsőben a karakterek felvezetése, az alapszituáció bemutatása zajlik, a másodikban pedig a híres-neves party. A buli bemutatása számomra nagyon hasonló volt a filmekben látottakhoz: mindenféle híresség mindenféle botrányos dolgot csinál, és sokszor teljesen úgy viselkednek, hogy az egy hétköznapi ember számára elképzelhetetlen, mégis, teljesen úgy éreztem, mintha én is jelen lennék a karakterekkel, és velük együtt élném át ezt az őrült forgatagot.

A Szikrázó Malibu egy nagyon emocionális történet, amelyben szomorú és keserű pillanatokból nincs hiány. Az írónő a karakterek mellett az érzelmeket is nagyon jól ábrázolta, sokszor azon kaptam magam, hogy majd megszakad a szívem a fiatal gyerekekért. Több kérdés is felmerült bennem olvasás közben, például, hogy vajon kire hárul a felelősség, ha nincs szülő, akire számíthatunk? Vagy éppenséggel, a múlt pillanatai mennyire mély hatással lehetnek a távoli jövőre? Egy biztos: Taylor Jenkins Reid teljesen rabul ejtett, és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok mindent fogok olvasni az ő tollából.

Ha egy lenyűgöző, botrányos és fájdalmas családtörténetre vágysz lebilincselő hangulattal, a szörf és Malibu szeretetével, akkor a Szikrázó Malibu a neked való olvasmány. Biztos vagyok benne, hogy sokan szeretni fogjátok, én pedig ennél őszintébben nem is ajánlhatnám.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: Szikrázó Malibu

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kerstin Gier: Rubinvörös

A mai értékelés középpontjában Kerstin Gier Rubinvörös című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak!

Fülszöveg:

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!

Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!

Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

A könyvről:

A Rubinvörös az egyik kedvenc trilógiám nyitókötete, amelyet először általános iskolás koromban olvastam (viszonyításképpen, jelenleg 25 éves vagyok), de a szeretetem a sorozat iránt azóta is töretlen, most, ennyi évvel később pedig az újraolvasás során is egy ugyanannyira szerethető, izgalmas, lebilincselő, jó karakterekkel dolgozó csoda-történetnek gondolom, amelyet nem győzök ajánlani, mert higgyetek nekem: megéri elolvasni.

Az alaptörténet szerint a családban öröklődő időutazó géneket Charlotte örökölte, így egészen kicsi korától kezdve a rá váró feladatra készítették fel, Gwendolyn édesanyjának furfangossága miatt azonban nem is sejtették, hogy egy másik lány is lehet a gén örököse, így Gwendolyn egy nap a 19. század végén találja magát. Amikor tudomást szereznek a történtekről, Gwendolyn élete a feje tetejére áll, ha pedig ez nem lenne elég, még a bosszantó Gideont is el kell viselnie, akivel együtt kell utaznia az időben. Vajon Gwen képes lesz megbirkózni a feladattal? Milyen veszélyeket tartogat számára a múlt?

Nagyon szeretem az időutazós történeteket, mivel mindig rengeteg gondolatot és kérdést ébresztenek bennem a témával kapcsolatban, ez a Rubinvörös esetében sem volt másképp. Imádom az időutazás keltette paradoxonokat, a lehetetlen megmagyarázását, az időutazós regények közül pedig abszolút a Rubinvörös a kedvencem. 

Az izgalmas alaptörténet mellett nagyon szerethető és érdekes karakterekkel dolgozik Kerstin Gier ebben a trilógiában, gondoljunk csak Gwen-re, aki szeleburdi és közel sem tökéletes személy, de éppen emiatt annyira valósághű, ráadásul koránt sincs egyszerű dolga, hiszen minden hirtelen szakad a nyakába, de ott van Gideon is, aki megannyi fiatal szív elrablója. Gwen és Gideon kapcsolata abszolút a tini kapcsolatokat hozza a saját tini problémáikkal, a megismerkedésüket pedig különösen imádtam, ehhez sokat hozzátett Gideon szemtelen viselkedése. A mellékszereplők is sokat adtak a történethez, gondoljunk csak a grófra, aki a legkevésbé sem volt szimpatikus számomra, Charlotte-ra, akit könnyű nem kedvelni vagy Leslie-re, aki viszont nagyon is szerethető. 

Most, 10-12 évvel később is magával ragadott a könyv, a lendület csak vitt magával fejezetről fejezetre, és nagyon nehéz volt letennem. Mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de én az újraolvasás során is ugyanúgy izgultam a karakterekért, és vártam, hogy milyen fordulatok rejlenek a sorok között. A Rubinvörös tökéletes ötvözete a romantikusnak, a fantasynek és a történelmi regényeknek, én különösen szerettem a múltban játszódó fejezeteket és a képet, amelyet az író vetített elénk a 19-20. századról.

Összességében a Rubinvörös egy szórakoztató, lebilincselő hangulatú, érdekes és izgalmas felépítésű young adult fantasy trilógia nyitókötete, amelyet nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek, mivel higgyetek nekem, nem csak a borító gyönyörű, a beltartalom ugyanannyira varázslatos. 

Olvastad már a könyvet?

A trilógia megvásárolható ezen a linken: Időtlen szerelem

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés | Teagan Hunter: Can't Text This – Nehogy megírd!

A mai értékelés középpontjában Teagan Hunter Can't Text This – Nehogy megírd! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Szia, Monty. Akarod látni a pitonomat?”

Így kötöttem ki egy idegennel valami lebujnak a mosdójában. Én, Monty Andrews, a szolid szűz lányok mintapéldánya.

Ez nagyon nem vall rám, de képtelenség lett volna letagadni a robbanásszerű vonzalmat közöttünk, ami még SMS-ben is átjött.

Így kezdődött a „Dugjunk egyet, hogy kieresszük a gőzt és elfelejtsük egymást” hadművelet, hiszen ennyi volt az egész: egy lezáratlan ügy.

Nem állt szándékomban újra és újra ágyba bújni egy tetovált, izmos és a lehető legjobb értelemben mocskos szingli apukával… mégis megtettem.

Minden remekül alakult – amíg rá nem eszméltünk, hogy én vagyok a fia tanító nénije.

Hagyd, hogy felüdítsen!

A könyvről:

Nagyon szeretem Teagan Hunter Légy merész sorozatát, úgy gondolom, hogy ezek a könyvek tökéletesen alkalmasak egy kikapcsolódással töltött délutánhoz. Könnyed, humoros történetek, amelyekben nincsenek túlzottan nagy drámák. Egyszerűen jó érzés olvasni, engem mindig feltöltenek az ilyen regények.

A Nehogy megírd Robbie és Monty történetét meséli el. Előbbivel már az előző két kötetben is találkozhattunk, számomra már akkor érdekes karakternek bizonyult, és érdeklődve vártam a saját regényét. Monty a fájdalmas történések után új városba költözik, ahol viszonylag hamar megismerkedik egy bárban Robbie-val, a karizmatikus és jóképű sráccal. A vonzalom tagadhatatlan közöttük, de az együtt töltött estéjük sokkal hamarabb véget ér, mint azt Robbie szeretné. Ám szerencsére a lány megadta neki a telefonszámát… 

Az "ellentétek vonzzák egymást" típusú történetek mindig is közel álltak a szívemhez. Van abban valami érdekes, amikor két, látszólag teljesen különböző személyiség egymásra talál, és közös kapcsolódási pontokat fedeznek fel. Robbie és Monty karakterüket tekintve nem is állhatnának távolabb egymástól, hiszen míg előbbi egy tetovált, rosszfiús beütésű szingli apuka, aki nem fél kimondani a gondolatait, addig utóbbi egy szelíd, visszafogott, kedves természetű nő, aki eléggé szigorú keretek között nevelkedett. Mindezen különbségek ellenére már az első oldalaktól érezhető volt a szikra kettejük között, amely a történet előrehaladtával egyre erőteljesebb lett. Úgy gondolom, hogy nagyon jó párost alkottak, tényleg szó szerint kiegészítették egymást. Robbie segített Montynak kibújnia a csigaházából, a lány pedig elérte, hogy Robbie sokkal elkötelezettebb legyen. Imádtam kettejük párbeszédeit, a humoros sms üzeneteket. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, köszönhetően főleg Robbienak, akinek mindig volt egy-két vicces megjegyzés a tarsolyában, Monty visszafogott reakciói pedig csak olajat öntöttek a tűzre. Szívmelengető volt olvasni, hogy Robbie mennyire jó viszonyt ápol a fiával és mennyire bensőséges kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, Xavie humora pedig nagyon jól leképezte az apjáét. Eszméletlen aranyosak voltak. Ha pedig az aranyosságnál tartok, akkor muszáj kiemelnem a könyvben megjelenő kecskéket és a nyuszit, akik szokás szerint elrabolták a szívemet.

Az előző kötetekhez hasonlóan ebben is nagy szerepet kaptak az sms-ek és a szenvedélyes jelenetek. Maga a könyv is egy erős nyitánnyal indult, amely megteremtette a regény hangulatát. A történet csak úgy vitt magával, nagyon gyorsan lehetett haladni vele, köszönhetően az elbeszélésmódnak. Persze egy kis konfliktus sem hiányozhatott, de örülök, hogy a karakterek ezen is túl tudtak lendülni. Bár bevallom ez a konfliktus egy olyan félreértésből fakadt, amely egy kicsit erőltetettre sikeredett, hiszen számomra teljesen természetes lenne, hogy ha ilyen szinten beszélgetünk a másikkal, akkor pontosabban is rákérdezünk az életük fő aspektusaira. De ennek ellenére is szerettem a könyvet, számomra tökéletesen azt adta, amit vártam tőle.

A Nehogy megírd hozta a megszokott Teagan Hunter színvonalat, vicces jelenetekben és romantikus pillanatokban itt aztán nem volt hiány. Különösen tetszett, hogy a regényben megjelentek az előző kötetek szereplői is, jó volt újra látni őket. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne elmerülni egy könnyed new adult történetben.

Ti olvastátok már?

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Légy merész

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elizabeth O'Roark: Waking Olivia – Olivia ébredése

A mai könyvértékelés középpontjában Elizabeth O'Roark Waking Olivia – Olivia ébredése című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A farm bajban van.

Az apja adósságokat hagyott hátra.

A főiskolai terepfutó csapata nem teljesít jól.

Will Langstromnak már eleve túl sok a kötelezettsége, a legkevésbé sem hiányzik neki Olivia Finnegan, a frissen igazolt, gyönyörű, de problémás diák.

Nagy száj.

Komoly jobbhorog.

És egy titok, ami tönkreteheti.

Olivia önmaga legádázabb ellensége, múltja elől képtelen menekülni, és az utolsó, akitől segítséget kérne, az a nagyképű futóedzője, aki a jelek szerint semmivel sem elégedett.

Will azonban nem hagyja, hogy a lány ellökje magától, és eltökélten meg akarja menteni, miközben minden erejével próbál ellenállni a vonzalomnak, ami mindkettőjük életét tönkreteheti.

Magával ragadó szerelmi történet az egyetemi sport világából.

Kapcsolódj ki vele!

A könyvről:

Nagyon jó előérzeteim voltak a regénnyel kapcsolatban, hiszen ötvözi azokat a dolgokat, amelyeket szeretek: new adult történet, egyetemen játszódik, szerepet kap benne a sport, mindezek mellett pedig rengeteg jót hallottam róla. Az előérzeteim nem okoztak csalódást, az Olivia ébredése egyszerre szívszorító és felemelő könyv, amelyben a romantikus szál mellett komoly témák is megjelennek.

Az alaptörténet szerint Olivia, a mindig magának való lány beleszeret az edzőjébe. Azonban az egyetemi etikai sportszabályoknak köszönhetően nem lehet Will és Olivia között valós kapcsolat, amely számos megpróbáltatást eredményez. Mindezek mellett pedig Olivia rémálmai és a múltja is kísérti a lányt, a háttérben pedig egyre inkább kirajzolódik valami tragikus. Mi történt Olivia gyerekkorában? Ez miképpen hat a jelenre? Mi lesz az egyre erősödő érzelmeivel? És vajon Will akarná őt egyáltalán? Ami biztos, a határok egyre inkább elmosódnak, már csak az a kérdés, hogy vajon átlépik-e azokat?

Az Olivia és Will közötti szerelmi szál teljesen elvarázsolt. Imádtam a párosukat, szerintem nagyon jól kiegészítették egymást. Sokat mosolyogtam a párbeszédeiken, vagy éppen olvadoztam Will gondoskodó megnyilvánulásain. A kapcsolatuk szépen építkezett, az pedig külön öröm számomra, hogy Will édesanyja, Dorothy is mennyire megszerette a lányt. Engem nem zavart, hogy a karakterek kicsit szenvedtek az egymásra találásukkal, én időnként kifejezetten igénylem a lassan kibontakozó, nehezen kivívott boldog véget. Muszáj megemlítenem, hogy Will és a családja, de főleg a férfi mennyire támogatóak voltak Oliviával és a rémálmaival kapcsolatban, az a törődés és szeretet, ahogy a lány felé megnyilvánultak úgy gondolom, hogy példaértékű. Boldog voltam, hogy végre ez a törékeny, ám önmagát keménynek mutató lány rátalált olyan emberekre, akik felemelni akarják őt, segíteni neki, nem pedig lehúzni.

Kifejezetten tetszett, hogy a karakterek árnyaltak voltak, mindenkinek megvolt a maga nehézsége, amelyeket részletekbe menően megismerhettünk. Olivia mellett Will is számos terhet hordozott, aki az apjának tett ígérete és a valódi vágyai között őrlődött, a váltott szemszögnek köszönhetően pedig valóban betekintést kaphattunk Will lelki világába.

A történetet olvasva eleinte apró részleteken át tekinthetünk be Olivia tragikus múltjába, az írónő pedig mesterien teremtette meg a feszültséget, készítette elő a tetőpontot. A torkom nem egyszer szorult el olvasás közben, egy jelenet pedig különösen sokkolóan hatott rám. Belegondolni is borzalmas, hogy egy olyan fiatal, törékeny kisgyerek milyen dolgoknak volt a szemtanúja. Nem csodálkozom, hogy Olivia rémálmokkal küzdött, hiszen az ilyen súlyos történések mindenkire hatással vannak.

Mindig is úgy gondoltam, hogy van valami motiváló a sportolókról szóló történetekben. Az olvasásuk közben mindig kedvet kapok én is a testmozgáshoz, ez most sem volt másképp. Különösen szeretem, mikor olyan sportokról olvashatok, amelyek nem állnak annyira közel hozzám, így új dolgokat tanulhatok meg. A terepfutás itt nagyobb szerepet kapott, mint azt megszokhattam más történetekben, szerves részét képezte az egésznek. 

Ha egy negatívumot kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a lezárás számomra kicsit kettősre sikeredett: a szerelmi szálban volt egy fordulat, amelyet már nem raktam volna bele a történetbe, egy másik szálat pedig jobban kifejtettem volna, de ezek nem voltak annyira negatívak számomra, hogy elvonják a figyelmet a rengeteg jóról. Azt pedig kifejezetten szerettem, hogy az epilógus nem csak az események utáni két hónapba engedett betekintést, hanem az évekkel későbbi történésekbe is.

Az Olivia ébredése nem egy egyszerű, cukormázas romantikus történet. Nehéz életsorsok kerülnek bemutatásra, ahol a szívszorító jelenetekből sincs hiány. Kiemelkedőnek tartom a rubin pöttyös kategórián belül, szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket. Engem elvarázsolt, különösen kedves a szívemnek, abban pedig reménykedem, hogy Erin és Brendan történetét is olvashatom a közeljövőben.

Te olvastad már a regényt?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Waking Olivia

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: All Your Perfects – Minden tökéletesed

A mai könyvértékelés középpontjában Colleen Hoover All Your Perfects – Minden tökéletesed című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni a kapcsolatot?

Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket.

A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány.

Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?

Add át magad a sodrásának!

A könyvről:

Colleen Hoover az elmúlt évek alatt bebizonyította, hogy jogosan az egyik kedvenc íróm. A könyvei mindig magukkal ragadnak, sokszor össze is törnek, de ezek a keserédes olvasmányok meg is melengetik a szívemet. A Minden tökéleteseddel a kezdet kicsit nehéz volt számomra, az elején nehezen szippantott magába a történet. Félre is raktam pár napra a 90. oldalnál tartva, majd utána újult erővel kezdtem neki a folytatásnak. Úgy gondolom, hogy nagyon jót tett ez a kis szünet, amikor újra kézbe vettem, akkor a legnagyobb örömömre valami megváltozott, majd azon kaptam magam, hogy le sem tudom tenni a regényt. 

A kezdetekkor sokkal jobban szerettem a múltbéli fejezetek hangulatát, mivel a jelen túlságosan is nyomasztó volt számomra. Féltem, hogy hová fog kifutni a történet, hogy mi lesz Quinn és Graham házasságának a sorsa, de ahogy haladtam előre a regényben, egyszer csak azt vettem észre, hogy már sokkal jobban érdekel a jelen és szó szerint nehezemre esett estére letenni a könyvet. Emlékszem, hogy alvás előtt sokáig a történet járt a fejemben és magamban spekuláltam, hogy vajon milyen fordulatokkal fog meglepni minket Colleen Hoover. 

Vannak regények, amelyek olvasásához szerintem szükséges egy adott hangulat, a Minden tökéletesed is ebbe a kategóriába tartozik. Nem egy könnyű történet, hanem fájdalmas, lehangoló, szomorú, de mindeközben reményt adó, boldogságot keltő. A legtöbb olvasmány véget ér a boldogan éltek míg meg nem haltak résznél. De vajon mi történik utána? Quinn és Graham nem gondolták a kezdetekkor, hogy ennyi akadállyal kell majd megküzdeniük a házas életük során. Senki sem számít ezekre az ötös erősségű pillanatokra, amelyeket bizony borzasztóan nehéz átvészelni, sokaknak nem is sikerül. Nagyon szurkoltam végig, hogy Quinn és Graham együtt maradjon, hogy valamiképpen sikerüljön megoldani a közöttük lévő kommunikáció hiány és a fájdalom okozta feszültséget és elhidegülést. Mindketten tettek olyan dolgokat, amelyek helytelennek bizonyultak, és mindketten hibáztak, amely a házasságuk válságához vezetett, de mégis érezni lehetett, hogy a hibáik ellenére is szeretik egymást.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő megteremtette a kontrasztot, megmutatva a jelen és a múlt közötti különbségeket. Mint korábban említettem, eltérő hangulatúak voltak a fejezetek, a múlt önfeledt, szerelem fűtötte pillanatait megszakítják a fájdalmas jelen szomorú képei. Úgy gondolom, hogy Colleen Hoover szépen felvezette Quinn és Graham kapcsolatának alakulását, az általa prezentált kettősséggel játszott az olvasó lelki világával, ezzel pedig tökéletes feszültséget teremtve. Más oldalról nézve pedig a nyomasztó történéseket megszakító boldog, már-már euforikus pillanatok valamiképpen könnyebbé tették a lelkemnek, hogy haladjak a történettel, egy kis boldogságot csempésztek a szomorú pillanatokba. 

Fontosnak tartom, hogy az általam olvasott könyvekben komolyabb témák is megjelenjek, a Minden tökéletesed pedig nagyon erős volt ebből a szemszögből is. Az endometriózis és a meddőség rengeteg nőt érintenek, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük a nehézségekkel. Ez a regény nekik is szól – erősek és csodálatosak vagytok! 

Muszáj kiemelnem, hogy az írónő mennyire gyönyörűen tud írni egy-egy témáról. Ebből a regényből is számos idézetet kigyűjthettem volna, annyira szép gondolatokat olvastam. Collen Hoover mindig alázattal és kellő odafigyeléssel nyúl egy-egy fájdalmasabb témához, ez pedig mindig varázslathoz vezet.

A nehéz kezdet ellenére hihetetlen, hogy mennyire a szívemhez nőtt ez a történet. Sírtam, nevettem, mosolyogtam, reménykedtem, összetörtem – szó szerint felültem egy érzelmi hullámvasútra. Colleen Hoover ismét nagyot alkotott, én pedig mindig szeretettel fogok visszaemlékezni Quinnre és Grahamre, és az ő tökéletlenül tökéletes életükre.

Ti olvastátok már a könyvet?

Ha nem, akkor itt megvásárolhatjátok a kiadványt: Minden tökéletesed

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Téged kérlek karácsonyra

A mai értékelés középpontjában Rácz-Stefán Tibor Téged kérlek karácsonyra című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Hol van az a pont, amikor a hallgatás már fáj?

Bence, a 17 éves focista évek óta egy súlyos titkot hordoz magában: a fiúk dobogtatják meg a szívét, különösen a helyes és kedves évfolyamtársa, Martin.

Bence úgy érzi, a titka és a ki nem mondott szavak felemésztik a lelkét.

Az ünnep közeledtével karácsonyi fénybe öltözik a város, ő pedig mindennél jobban vágyik arra, hogy randira hívhassa Martint, és előbújhasson. Ám retteg attól, hogy az idős, konzervatív szülei és a nagymamája mit szólnának az igazsághoz, és miként bánnának vele a csapattársai és a legjobb barátja, Zalán…

Honnan meríthetünk bátorságot, ha úgy érezzük, a félelem az úr?

A szerelem elég erőt adhat ahhoz, hogy kiálljunk a világ elé?

Két szó: Meleg vagyok. Ha kimondod, minden megváltozik?

A Téged kérlek karácsonyra az év legromantikusabb coming out története, ami reménnyel tölti meg a szíved, és mosolyt csal az arcodra.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki 2022 utolsó olvasmányának, amely tagadhatatlanul elvarázsolt. A Téged kérlek karácsonyra valóban hozza az ünnepi hangulatot és meg annál sokkal többet is ad az olvasónak. Ez egy történet a szeretetről, szerelemről, az elfogadásról, önmagunk megismeréséről és a családról.

Az alapszituáció szerint Bence meleg, de ezt senki nem tudja róla – sem a családja, sem a legjobb barátja. Egyre nehezebben viseli a titkolózást, azt, hogy megtagadja önmagát mások előtt. Ebben az élethelyzetben kerül közelebbi kapcsolatba az iskolatársaival, Violával, Piroskával és Martinnal, akik jó barátai lesznek, utóbbi pedig megdobogtatja a szívét. Vajon ez több lehet barátságnál? Bencében van annyi erő, hogy kiálljon a családja, a barátai és az ismerősei elé, hogy a szemükbe mondja: meleg vagyok?

A könyv legfőbb témája egyértelműen a coming out, hiszen Bence évek óta tudja magáról, hogy a fiúk dobogtatják meg a szívét, de nem mer lépni – fél, hogy a családja már nem fogja szeretni, hogy kitagadják, és az ismerősei is másként tekintenek majd rá. Rengeteg kétely van benne, rengeteg dilemma, amelyekkel nagyon nehezen tud dűlőre jutni. Az író nagyon szép gondolatokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban, nagyon szemléletesen írta le Bence vívódásait.

Számomra nagyon érdekesek voltak az emberi kapcsolatok ebben a regényben, gondoljunk csak Bencére és a szüleire, Bencére és a nagymamájára, Zalánra és a családjára, Bencére és Zalánra, Violára és a baráti kapcsolataira vagy éppenséggel Bencére és Martinra. Öröm volt olvasni, hogy Bence mennyire jó viszonyt ápol a szüleivel, különösen az édesanyjával, aki egy nagyon szerethető karakter, és akinek későn jött az életébe a fia, de annál nagyobb boldogságot hozott. Jó volt olvasni, hogy Bence is mennyire értékeli ezt a kapcsolatot a szüleivel, ilyet ritkán olvasok a young adult történetekben. Bence nagymamája számomra megtestesítette mindazt, amit taszítónak találok egy ember viselkedésében – mindig csak magával volt elfoglalva, manipulált másokat, a szeretetét feltételekhez kötötte és rendkívül toxikus viselkedést mutatott végig a regény folyamán. Zalánról és Violáról csak részleteket olvashattunk, de ezek alapján is tudni lehet, hogy egyiküknek sincs könnyű élete. Nagyon kíváncsi vagyok a spin off kötetükre, biztosan olvasni fogom, hiszen szeretnék többet tudni a karakterekről, és nagyon drukkolok az ő párosuknak. A Bence és Martin közötti harmónia, kedvesség és gondoskodás az elejétől fogva szívmelengető volt, annyira aranyos párost alkottak. Nagyon szurkoltam nekik, hogy minél hamarabb az a kapcsolat lehessen közöttük, amelyre mindketten vágynak, az ehhez vezető út pedig nem volt egyszerű, de ők mindig támaszkodhattak egymásra. Azok a fejezetek, amelyekben Bence kiállt nyilvánosan is Martin mellett igazán szívmelengetőek voltak, hiszen a fiú már nagyon sokat szenvedett mások bántalmazásai miatt, és végre valaki az emberek szemébe mondta a valódi véleményét az ominózus esetekkel kapcsolatban, hiszen soha nem fordulhat elő olyan élethelyzet, amelyben jogos lenne bárkit bántalmazni bármilyen szinten is!

Bence a történet folyamán hatalmas karakterfejlődésen esett át, eljutott onnan, hogy nem merte megmutatni önmaga igazi lényét odáig, hogy végre ki mert állni saját maga mellett. Azt hiszem, hogy ez nagyon nehéz lehetett, megmutatni önmagát és megérteni, hogy ami számára teljesen természetes, az az ő szemükben furcsaság, valami olyan, amit külön ki kell emelni. Az LMBTQ közösség megítélése is nagy szerepet kapott a könyvben, és nagyon szomorú volt belegondolnom, hogy mennyi negatív atrocitás érhet valakit csak azért, mert nem a társadalom által megszokott, többségében jelenlévő normát képviseli. Bízom benne, hogy ez a világ egy safe place lesz egyszer (minél hamarabb) mindenki számára.

Úgy gondolom, hogy ez a kötet meghozza a karácsonyi hangulatot azoknak is, akik még nem állnak rá készen, de ettől függetlenül az év bármelyik időszakában olvasható, mivel mégsem a karácsony dominál benne, hanem sokkal inkább a történések és az emberi kapcsolatok. Az írói stílust különösen szerettem, engem csak úgy vitt magával ez a regény. A Téged kérlek karácsonyra egy rendkívül aranyos, szerethető és szívmelengető történet, amelyet öröm volt olvasni. Nem is kívánhattam volna ennél jobb évzárást 2022-re.

Ti olvastátok már a regényt? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken: papír formátum és e-book.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka