Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!

A mai értékelés középpontjában Rácz-Stefán Tibor Éld át a pillanatot! című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A kötetben LMBTQ mellékszereplő is megtalálható, ezért 18 éven felülieknek ajánlott.

Fülszöveg:

Egy dedikálás, ami megváltoztatja az egész életed!

Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat. A tizenhét éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy kiadónál dolgozik gyakornokként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét.

Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes. A tizenkilenc éves, francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy íróként is bizonyítson. Bastien a kétségbeesését és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikálásán viszont emberére akad: Panka az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt.

Egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között, az idő viszont ketyeg, a fiú ugyanis hamarosan elhagyja az országot. A szerelmüket már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra?

Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szíved. Mélyedj el benne!

A könyvről:

Ha jól emlékszem, akkor ez már az ötödik Rácz-Stefán Tibor olvasmányom, és biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Panka és Bastien párosa ismerős volt számomra a Kamupasi karácsonyra kötetből, és már ott felkeltették az érdeklődésemet, szóval örömmel vettem a kezeimbe a saját regényüket, hogy bepillantást nyerjek a kezdetekbe.

Panka egy könyvkiadónál dolgozik diákmunka keretében, ahol egy nagy eseményre készülnek: a világhírű író, Bastien érkezik dedikálásra, ennek megszervezése pedig hatalmas felhajtással és sok-sok feladattal jár. Úgy alakul, hogy Pankát küldik el a rossz helyre érkező íróért, aki idegességében szóba elegyedik egy külföldi állampolgárral, hogy gyakorolja az angolját. Milyen kár, hogy éppen a Bastien-nel kapcsolatos negatív érzéseit választja társalgási témának, pláne, amikor kiderül, hogy az idegen nem más, mint maga a francia író. Az ellenszenv adott, de ahogy telnek az órák, a szikrák is egyre inkább fellobbannak. De vajon lehet közös jövője egy árva lánynak és egy sztár írónak?

Ez a regény egy aranyos, kedves történet, amely bónuszként még karácsony környékén is játszódik, de mindezek mellett a mélyebb témák is terítékre kerülnek – ahogyan azt már megszokhattuk az író könyveiben. Panka mindig is magányos farkas volt, amely nem is csoda, hiszen árvaként nehéz sorsa volt, de ő nem hagyta magát elkallódni, rengeteget tanul, emellett dolgozik is, ráadásul próbálja kialakítani a megfelelő kapcsolatot a viszonylag friss nevelőszüleivel. Panka nehezen kötődik emberekhez és tárgyakhoz, hiszen megszokta, hogy minden csak ideiglenes az életében, és sokkal nehezebb dolga lenne, ha egy újabb költözés miatt potenciálisan hátra kell hagynia azokat, akiket szeret. A történet előrehaladtával egyre nyitottabb lett, megtanult kapcsolódni a nevelőszüleihez, akik életében először egy szerető és biztonságos közeget nyújtottak számára, és végre át tudta adni magát a Hannával való barátságának is. Bastien is rengeteg sebet és fájdalmat hordoz magában, hiszen egy néhány évvel ezelőtti balesetben elveszítette a jobb lába egy részét, ez pedig rendkívül keserűvé és megsebzetté tette őt, a fiú pedig másokkal kapcsolatban is inkább rombol, mint épít. Őszinte leszek, a regény elején nagyon nem tetszett, ahogyan lereagált bizonyos szituációkat, de aztán belegondoltam, hogy pont attól annyira emberi, hogy nem tökéletes. Mind a ketten sokat szenvedtek, sok mindent kellett feldolgozniuk, de amikor találkoztak, akkor egy kicsit mindkettejüknek könnyebb lett lélegezni. Szerettem a párosukat, azt, hogy segítettek egymásnak a gyógyulásban, a kezdeti ellenszenv pedig különösen megmosolyogtatott. Jó volt a kapcsolati dinamikájuk, mind a ketten hatással voltak egymásra, és segítettek a másiknak abban, hogy új nézőpontból lássák az életet. 

Tetszett, hogy váltott szemszöget kaptunk, így még inkább megismerhettük a karakterek lelki világát és a saját motivációjukat. Érdekes volt olvasni, hogy a múlt okozta traumák mennyire kihatnak a jelenre, hogy Panka és Bastien milyen nehezen kötődnek, valamint mi mindent próbálnak tenni annak érdekében, hogy javuljon a helyzet. Rengeteg jó gondolatot olvashatunk ebben a kötetben, az egyik legfontosabb mondanivaló számomra pedig az, hogy igenis kedvesnek kell lenni másokkal és tisztelettel kell bánni mindenkivel, hiszen nem tudhatjuk, hogy ki milyen sebeket hordoz, és kinek van szüksége arra, hogy egy mosolyt kapjon.

"A személyes problémáink nem indokolhatják, hogy undorítóan viselkedjünk másokkal."

Ha szereted az első szerelem típusú történeteket, akkor nagy valószínűséggel ez a kötet elnyerheti a tetszésedet. Az Éld át a pillanatot! egy kedves, aranyos és egyben lelket gyógyító olvasmány az élet nehézségeiről és a szerelem erejéről.

Olvastad már a regényt?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Éld át a pillanatot

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Szaszkó Gabriella: Maradj még

A mai értékelés középpontjában Szaszkó Gabriella Maradj még című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt és az előolvasási lehetőséget Szaszkó Gabriellának és a Maxim Könyvkiadónak!

Fülszöveg:

Matthew Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.

David hosszas tanakodás után elfogadja nagyapja javaslatát, így közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.

Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amire egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.

A múltidézés, a feltépett gyász és az újdonsült családi kapcsolatok megterhelik David törékeny mentális egészségét. Vajon neki sikerül a helyes útra lépnie, ahelyett, hogy újra a függőség vonzását választaná?

A könyvről:

Korábban csak az Engedj el-t olvastam az írónőtől (amely a 2021-es évem egyik legemlékezetesebb olvasmánya lett), a Pennington-testvérek trilógiát nem, így különösen izgatottan vártam a kötet megjelenését, hiszen, a felnőtt David új karakter volt számomra, aki hamar a szívemhez nőtt. Az előzmény után már sejtettem, hogy valószínűleg ismét egy nehéz, lelket megterhelő olvasmány vár rám, amelyet nem lesz könnyű elfelejteni – ez valóban így is történt.⁣

Ebben a kötetben David szabad folyást enged a gyásznak, amelyet korábban elnyomott magában. Nehéz évek állnak a mögötte, de most James naplójának és a visszaemlékezéseknek köszönhetően már nem tud tovább menekülni a keserű múlt elől. A múlt mellett azonban a jelen pillanatai is számos nehézséget és fájdalmas momentumot rejtenek, amelyekkel Davidnek szó szerint meg kell küzdenie.

Szeretem, amikor a fejezetek váltakozva mesélik el a jelen és a múlt történéseit. Még mindig sokkoló számomra, hogy milyen nehéz gyerekkora volt Davidnek, hogy mennyit szenvedtek. Mélységesen elszomorítottak az apjára és a testvérére történő visszaemlékezések, pláne ha belegondolok, mennyire másként is alakulhatott volna az életük egy szerető anya mellett. Borzasztó volt olvasni, hogy David és Chris mennyire megszenvedték az apjuk elvesztése utáni időszakot, hogy elveszítették az egyetlen személyt, aki egy kis boldogságot és békét csempészett a viharos évekbe. David a lehető legrosszabb megküzdési módokat választotta, a gyászt elnyomta magában, a helyét pedig a perzselő düh vette át.

"Ez volt a gyenge pontom. A legfájdalmasabb lecke az élettől, hogy pont azt tesszük a legfontosabb emberekkel, amivel bennünket is meggyötörtek."

Ez a könyv egyaránt mesél a függőség leküzdése utáni nehéz pillanatokról, a gyász megrendítő hatásairól, a szülői lét nehézségeiről, a megbocsátásról és a csendes, boldog pillanatokról is. Garantáltan hatással lesz az olvasóra, David története pedig sokáig velünk fog maradni, csak úgy, mint az apjáé. A Maradj még megmutatta, hogy az élet nem fekete és fehér, hogy a mentális betegségek igenis jelen vannak az életünkben, és amelyekről fontos beszélni. David sok mindennel küzdött ebben a regényben is, számtalanszor fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy vajon tud-e olyan jó apa lenni, mint amilyen szeretne, hogy vajon le tudják-e küzdeni a szinte már a sejtjeikbe beivódott fájdalmat. 

"Nem értettem, miért ennyire nehéz elengedni a démonokat, akik csak megrontják az életünket. Miért érezzük magunkat üresnek harc nélkül?"

Kíváncsi voltam, hogy a regényben Matthew milyen oldalát fogja mutatni, hogy miképpen alakul Daviddel a viszonya, képesek-e túllépni a múlt történésein és lehetőséget adni annak, hogy valódi kapcsolat alakuljon ki közöttük. Nem volt egyszerű folyamat ez, ahogyan sok minden más sem David életében, amit pedig a regény végén Matthew Davidért tett, az számomra bebizonyította, hogy mennyire is fontos lett neki az unokája és annak családja. Sokkoló, fájdalmas, könnyfakasztó pillanatoknak lehettünk a szemtanúi, de ezzel egy kör lezárult.

Szaszkó Gabriella ismét megmutatta, hogy mennyire zseniálisan tud írni és érzelmeket közvetíteni. Nem egyszer szorult el a torkom olvasás közben, a regénnyel felültem egy érzelmi hullámvasútra. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogat számunkra a folytatás, hiszen ez egy olyan történet, amellyel nem lehet betelni.⁣

Olvastad már a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Maradj még

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Papp Dóra: Rúnatánc

A mai értékelés középpontjában Papp Dóra Rúnatánc című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadócsoportnak!

Fülszöveg:

A huszonnégy éves Szepes Norbert évek óta járja Európát – amióta a sorsfonalát szövő Nornák segítségével meghozta a döntést, hogy vándoréletet fog élni. Csakhogy a világjárvány a pogány csavargót is kihívás elé állítja, így Norbi kénytelen lehorgonyozni Berlinben. De nincs oka panaszra: imádja a munkáját, a csajok körében is elboldogul, a lakótársa pedig a legjobb barátja. Norbi hiába különc és tetovált, Európa bulifővárosában nála furább szerzetek is megfordulnak; mint a félig buddhista zenész, Daxten, aki mágnesként vonzza a magyar fiút.

Ám Norbi régi szerelme, Farkas Míra Berlinbe érkezik, és felforgatja a mindennapjait: a lány rátalál a fiú gyenge pontjára, aminek köze van egy norvég zenekarhoz, az arctetoválásokhoz és a lengyel erdőkhöz. És miközben a járvány az utolsókat rúgja, egy megkerülhetetlen mozgalom is felüti a fejét, amely árnyékként telepszik Norbiékra. Hiába robban be az éjszakai élet, Berlin graffitivel telepingált falain olyan sorsdöntő változások hagynak nyomot, melyekről Norbi istene, Tyr többet tud, mint bárki más.

A könyvről:

Körülbelül egy hónapja olvastam a Bolyongót, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Rúnatáncot is szeretném minél hamarabb sorra keríteni. A folytatásokkal kapcsolatban mindig bennem van a félelem, hogy vajon sikerül-e megugraniuk az első rész színvonalát, de jelentem, a Rúnatáncnak sikerült, sőt, felül is múlta azt. 

Bár a Bolyongót is nagyon szerettem, mégis, valahogy sokkal jobban tudtam kapcsolódni a 24 éves Norbival és a jelenlegi élethelyzetével. Ennek valószínűleg az lehet oka, hogy én is 24 éves vagyok jelenleg, a könyv fő témái pedig olyan események, amelyeket én is átéltem, ezáltal szintén adott egy közös pont. 

A Rúnatánc az elmúlt évek két fontos, az emberek életét megváltoztató eseményét dolgozza fel: a vírus hatását a mindennapokra és a szomszédságunkban zajló háborút. Ezek olyan témák, amelyekkel mindenki tud azonosulni, kapcsolódni és mindenkinek van egy saját verziója a történtekről. Érdekes volt számomra egy másik szemszögből is átélni az eseményeket, Norbin keresztül pedig úgy éreztem, hogy visszarepülök az időben egy szomorúbb, nyomottabb hangulatú periódusba, amikor még a házból is alig lehetett kilépni megszorítások nélkül. A könyv nagy erőssége ez a két téma, amely mindig ott van a háttérben (vagy éppenséggel a középpontban), mi pedig ennek köszönhetően megismerhetjük, hogy ez a kalandvágyó fiatalember miképpen vészeli át az embert próbáló időket.

A vírus és a háború mellett ez a regény egyaránt szól barátságokról, a zenéről, az újpogány lét velejáróiról és természetesen a szerelemről. Nagyon jó volt újra visszatérni a régi karakterekhez és újakat is megismerni. Norbi valamennyire megmaradt ugyanannak a hatalmas igazságérzettel megáldott fiúnak, aki korábban is volt, de mindeközben rengeteget fejlődött és változott. Érettebb lett, ez egyértelműen kirajzolódott a sorokat olvasva, az élethez való hozzáállása pedig továbbra is irigylésre méltó. Mírát is jó volt újra látni, örültem, hogy sikerült valóra váltani az álmai egy részét, az pedig megmelengette a szívemet, hogy még mindig milyen nagy összhang van kettejük között. Örültem, hogy végre jobban is megismerhettük Mikkót, akit azt hiszem, hogy lehetetlenség nem kedvelni, de hasonlóan érzek Daxtennel és Ingriddel kapcsolatban is. Szintén boldog vagyok, hogy Gabesz, ha csak a háttérben is, de jelen volt ebben a regényben. 

A szerelmi szál még az előző kötetnél is jobban tetszett, mivel különösen közel érzem magamhoz a második esély típusú történeteket. Bár őszinte leszek, sokáig bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy vajon mi lesz a végkifejlet, hogy ki felé húz Norbi vagy éppenséggel Míra szíve. Szerettem, hogy bizonytalanságban tartott az írónő, és sok mindenre csak később derült fény, így még izgalmasabbá téve a történetet. Nagyon drukkoltam, hogy Míra és Norbi újra egymásra találjanak, de hogy mi lett a történet vége, azt természetesen nem spoilerezem el.

Papp Dóra mindig egyedi karaktereket alkot, akik számomra is tudnak újat adni, az általa felépített világ és a benne található személyek pedig garantáltan hosszú ideig velünk maradnak. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de ugyanennyiszer is szomorodtam el. Ezzel a könyvvel az olvasó garantáltan felül egy érzelmi hullámvasútra, én pedig úgy érzem, hogy igazán ezzel a folytatással lett kerek Norbi története, aki már nem az útját kereső tinédzser, hanem végre megtalálta a helyét a világban.

Összességében azt tudom mondani, hogy akár az előzmény ismeretében, akár nélküle, de megéri elolvasni ezt a regényt. Az én szívemben különleges helyet foglal el, így nektek is bátran ajánlom. Még mindig nem egy szokványos történet, de pont ezért is annyira emlékezetes. Ez a könyv egyszerre tanulságos, szórakoztató, és szívfacsaró, amelyet megéri fellapozni.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Rúnatánc

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Papp Dóra: Bolyongó

A mai könyvértékelés középpontjában Papp Dóra Bolyongó című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadócsoportnak!

Fülszöveg:

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.

Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

A könyvről:

Mindig öröm egy számomra új magyar író munkásságával megismerkedni, ez most sem volt másképp. Bár Papp Dóra nevével és könyveivel már több social media felületen találkoztam, de ez volt az első alkalom, amikor ténylegesen is elolvastam valamelyik regényét.

A Bolyongó alaptörténetét tekintve Szepes Norbertről szól, az ő szemszögéből meséli el a furcsa, balhés viking fiú beilleszkedését egy új osztályközösségbe. Az új osztálytársak eleinte tartanak a fiútól, nem akarják ott látni, Norbi pedig néhány cselekedetével csak olajat önt a tűzre. Vajon változni fog az osztálytársai hozzáállása? Na és mi a helyzet azzal a jeges tekintetű lánnyal, Mírával? Milyen ember valójában Norbi? Te mit tennél, ha úgy éreznéd, hogy a környezeted megfojt a rád erőltetett skatulyákkal?

A Bolyongó első pillantásra egy átlagos ifjúsági történetnek tűnhet, de úgy gondolom, hogy az átlagos jelző a legkevésbé sem igaz erre a történetre. A könyvet különlegessé teszi az írásmód mellett Norbi hite, az északi mitológiához fűződő kapcsolata, a világlátása, és úgy összességében ő maga. Korábban még soha nem olvastam olyan, nem fantasy történetet, amelyben ilyen fontos szerepet kaptak a Nornák és az északi mitológia képviselői, szóval nagyon érdekes volt számomra Norbi gondolkodásmódja és néhány cselekedetének magyarázata. Több olyan belső monológot is olvashattam, amelyekben Norbi az istenekhez szól, ez pedig újszerűen hatott.

Norbi karaktere eleinte elég kettős volt, nem igazán tudtam eldönteni, hogy ő valójában a jófiú a történetben, vagy a néha kicsit erkölcsileg megkérdőjelezhető főhős, de a regény végére ez teljesen tisztázódott. Igazából megértettem, hogy az osztálytársai miért viszolyogtak kicsit tőle a kezdetekben, de ahogy egyre jobban kinyílt és megmutatta a valódi énét, úgy egy szerethető, ám kicsit furcsa fiú rajzolódott ki, akinek helyén van a szíve. Nagyon életszerűnek gondolom, hogy Norbit nem egyik pillanatról a másikra kedvelték meg és fogadták el a társai, hanem ez egy hosszabb folyamat volt, hullám hegyekkel és völgyekkel. Különösen tetszett, hogy Norbi karakterén keresztül az írónő felhívta a fontosságát annak, hogy a megfelelő életmóddal számos betegség megelőzhető, úgy gondolom, hogy a 21. században ezt különösen fontos hangsúlyozni.

Norbinak meg kellett küzdenie a démonaival, de öröm volt látni, hogy nem teljesen egyedül kellett mindezt tennie, hiszen Míra mellett Gabeszra, sőt, még Bobóra is számíthatott. A Mírával való kapcsolata szépen épült fel, én pedig nagyon szerettem a párosukat, hiszen Míra egyszerre jelentette a józan, földhözragadt gondolkodásmódot és a megértő, támogató társat Norbi számára. Tökéletesen kiegészítették egymást, Míra egy kicsit megzabolázta Norbit, Norbi pedig kimozdította a lányt a csigaházából.

Ez a könyv megmutatta, hogy az ítélkezés milyen szinten jelen van az életünkben, gondoljunk csak Norbi történelem tanárára, aki a fiú tetoválásai alapján ítélte meg őt, vagy Norbi osztálytársaira, akik szintén a róla hallott történetek és a külsőségek alapján taszították a nem kívánatos személy kategóriájába. Volt, akinek idővel megváltozott a véleménye, és volt, akinek nem. De egy biztos: ha nem értünk valamit, akkor kérdezzünk, de semmiképp se próbáljuk levonni magunk a konzekvenciát egy olyan helyzetről, amelyről semmit sem tudunk. Norbi erre is jó példa volt.

Korábban már említettem, de Dóra írói stílusa nekem nagyon tetszett, különösen az a mód, ahogyan a történetszálak összeértek, ahogyan az apró részletek, az apró utalások végre kiderültek. A folytatásra nagyon kíváncsi vagyok, hamarosan el is kezdem olvasni.

Összességében úgy gondolom, hogy a Bolyongó egy különleges ifjúsági történet, amelyhez hasonlót én még nem olvastam. Nagy szerepet kap benne az útkeresés témaköre, a skatulyák, a család szeretete és a szerelem egyaránt. Bátran ajánlom fiataloknak és felnőtteknek is, különösen azoknak, akik nyitottak, és szeretnének megismerkedni egy kicsit más világlátással. 

Ti olvastátok már a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Bolyongó

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kollár Betti: Kosársuli

A mai bejegyzés középpontjában Kollár Betti Kosársuli című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt Kollár Bettinek és a Magnólia Kiadónak!

Fülszöveg:

Török Luca életének legjobb éveire készül, miután felvették álmai iskolájába, a Budapesti Kosársuliba. Egy sor kihívást állít maga elé: teljesíteni a délutáni edzéseken, bekerülni a csapatba, beilleszkedni az új osztályába és barátokat találni.

De van, amivel ő sem számol. Például az új padtársával, a céltudatos és kitartó Konráddal, aki ugyanannak a csapatnak szurkol, és mivel balkezes, a könyökük néha összekoccan írás közben.

Vajon hogyan sikerül Lucának az új érzések, a szerelem, a tanulás és a sport között egyensúlyoznia?

Kollár Betti 2015-ben kezdte el írni a Kosársulit, ami mára az egyik legolvasottabb történetének számít A vonzás törvénye című regénye mellett a hazai Wattpaden.

A könyvről:

Nagyon szeretek számomra új írók munkásságával megismerkedni, nem volt ez másképp Kollár Betti esetében sem. A Kosársuli egy nagyon szerethető young adult történet, amelyben minden megtalálható, amivel el lehet varázsolni az olvasót: sport, jó karakterek, aranyos jelenetek, szerelem és barátság.

Az alaptörténet szerint Luca a vágyott gimnáziumban, a Kosársuliban kezdi meg a tanévet, amely számos kihívást tartogat. Nem könnyű számára a kezdet, de tudja, hogy midig is az volt az álma, hogy profi kosárlabdázó lehessen és a magyar válogatottat képviselhesse, így izgatottan áll minden kihívás elé. Vajon fel tud nőni az elvárt teljesítményhez? Sikerül új barátokra szert tenni? Na és mi lesz a padtársával, Konráddal, akire egyre többet gondol?

Bár alapvetően szeretek sportokat nézni, ha lehetőségem és időm adódik rá, akkor mindig megteszem, de a kosárlabda valahogy kimaradt, így számomra különösen izgalmas volt ez a világ, mivel nem sok mindent tudtam magáról a játék szabályairól és menetéről. Szeretem, mikor egy könyv nem csak egy aranyos történetet tár elénk (bár az kétségkívül itt is megvolt), hanem többet is tud adni. Betti nagyon szemléletesen írta le számomra ezt a sportot, szinte úgy éreztem, hogy én is ott vagyok Lucáékkal együtt a pályán. 

Szerettem a könyvben megjelenő karaktereket, pláne Lucát, Konrádot és Kriszt. Lucával könnyen tudtam azonosulni a túró rudi szeretetével és a kissé balszerencsés eséseivel, ahogyan azzal is, hogy nem adta fel, hanem küzdött, kitartott és szerintem a korához képest nagyon jól kezelte a különböző szituációkat. Krisz a humorával elvarázsolt, minden megszólalása mosolyt csalt az arcomra. Kellenek az ilyen karakterek egy osztályban és ebben az esetben egy regényben, akik a nehéz szituációkban is képesek nevetést kiváltani belőlünk. Konrád egy olyan karakter, akit nem lehet nem szereti, céltudatos, kitartó, kedves. Tetszett, ahogy Lucával bánt, ahogyan az is, hogy nem egy tipikus rosszfiú volt, hanem sokkal hétköznapibb, akiről könnyű elképzelni, hogy akár a mi iskolánkban is megjelenhet. A többi karakter között is akadtak számomra izgalmasak, gondoljunk csak Klaudiára és Gergőre, akikre nagyon kíváncsi vagyok a folytatásban, ahogyan arra is, hogy a Lucával való kapcsolatuk miképpen alakul.

Kollár Betti írói stílusa fiatalos, lendületes, szó szerint csak úgy vitt magával a történet. Könnyű vele azonosulni, könnyű szeretni ezt a regényt. A Kosársuli engem elvarázsolt még úgy is, hogy 10 évvel idősebb vagyok a karaktereknél. Onnan tudom, hogy különösen jól sikerült egy ifjúsági történet, hogy azt kívánom, bár én is visszamehetnék az időben és ott lehetnék velük. Ezt sajnos nem lehet megoldani, de a Kosársuli gyógyír a sebeimre, így újra átélhettem a tinédzser éveimet, csak egy jobb kiadásban. 

Ha egy szerethető, nagy drámáktól mentes és ténylegesen a fiataloknak szóló könyvet keresel, akkor mindenképpen jó választás lehet a Kosársuli, amely felnőttként is abszolút élvezhető. Engem elvarázsolt, így izgatottan várom a folytatást, hiszen úgy érzem, az igazi kalandok csak most kezdődnek, és én mindenképpen Lucáékkal szeretnék tartani, hogy velük együtt átélhessem.

Ti olvastátok már a Kosársulit? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Téged kérlek karácsonyra

A mai értékelés középpontjában Rácz-Stefán Tibor Téged kérlek karácsonyra című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Hol van az a pont, amikor a hallgatás már fáj?

Bence, a 17 éves focista évek óta egy súlyos titkot hordoz magában: a fiúk dobogtatják meg a szívét, különösen a helyes és kedves évfolyamtársa, Martin.

Bence úgy érzi, a titka és a ki nem mondott szavak felemésztik a lelkét.

Az ünnep közeledtével karácsonyi fénybe öltözik a város, ő pedig mindennél jobban vágyik arra, hogy randira hívhassa Martint, és előbújhasson. Ám retteg attól, hogy az idős, konzervatív szülei és a nagymamája mit szólnának az igazsághoz, és miként bánnának vele a csapattársai és a legjobb barátja, Zalán…

Honnan meríthetünk bátorságot, ha úgy érezzük, a félelem az úr?

A szerelem elég erőt adhat ahhoz, hogy kiálljunk a világ elé?

Két szó: Meleg vagyok. Ha kimondod, minden megváltozik?

A Téged kérlek karácsonyra az év legromantikusabb coming out története, ami reménnyel tölti meg a szíved, és mosolyt csal az arcodra.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki 2022 utolsó olvasmányának, amely tagadhatatlanul elvarázsolt. A Téged kérlek karácsonyra valóban hozza az ünnepi hangulatot és meg annál sokkal többet is ad az olvasónak. Ez egy történet a szeretetről, szerelemről, az elfogadásról, önmagunk megismeréséről és a családról.

Az alapszituáció szerint Bence meleg, de ezt senki nem tudja róla – sem a családja, sem a legjobb barátja. Egyre nehezebben viseli a titkolózást, azt, hogy megtagadja önmagát mások előtt. Ebben az élethelyzetben kerül közelebbi kapcsolatba az iskolatársaival, Violával, Piroskával és Martinnal, akik jó barátai lesznek, utóbbi pedig megdobogtatja a szívét. Vajon ez több lehet barátságnál? Bencében van annyi erő, hogy kiálljon a családja, a barátai és az ismerősei elé, hogy a szemükbe mondja: meleg vagyok?

A könyv legfőbb témája egyértelműen a coming out, hiszen Bence évek óta tudja magáról, hogy a fiúk dobogtatják meg a szívét, de nem mer lépni – fél, hogy a családja már nem fogja szeretni, hogy kitagadják, és az ismerősei is másként tekintenek majd rá. Rengeteg kétely van benne, rengeteg dilemma, amelyekkel nagyon nehezen tud dűlőre jutni. Az író nagyon szép gondolatokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban, nagyon szemléletesen írta le Bence vívódásait.

Számomra nagyon érdekesek voltak az emberi kapcsolatok ebben a regényben, gondoljunk csak Bencére és a szüleire, Bencére és a nagymamájára, Zalánra és a családjára, Bencére és Zalánra, Violára és a baráti kapcsolataira vagy éppenséggel Bencére és Martinra. Öröm volt olvasni, hogy Bence mennyire jó viszonyt ápol a szüleivel, különösen az édesanyjával, aki egy nagyon szerethető karakter, és akinek későn jött az életébe a fia, de annál nagyobb boldogságot hozott. Jó volt olvasni, hogy Bence is mennyire értékeli ezt a kapcsolatot a szüleivel, ilyet ritkán olvasok a young adult történetekben. Bence nagymamája számomra megtestesítette mindazt, amit taszítónak találok egy ember viselkedésében – mindig csak magával volt elfoglalva, manipulált másokat, a szeretetét feltételekhez kötötte és rendkívül toxikus viselkedést mutatott végig a regény folyamán. Zalánról és Violáról csak részleteket olvashattunk, de ezek alapján is tudni lehet, hogy egyiküknek sincs könnyű élete. Nagyon kíváncsi vagyok a spin off kötetükre, biztosan olvasni fogom, hiszen szeretnék többet tudni a karakterekről, és nagyon drukkolok az ő párosuknak. A Bence és Martin közötti harmónia, kedvesség és gondoskodás az elejétől fogva szívmelengető volt, annyira aranyos párost alkottak. Nagyon szurkoltam nekik, hogy minél hamarabb az a kapcsolat lehessen közöttük, amelyre mindketten vágynak, az ehhez vezető út pedig nem volt egyszerű, de ők mindig támaszkodhattak egymásra. Azok a fejezetek, amelyekben Bence kiállt nyilvánosan is Martin mellett igazán szívmelengetőek voltak, hiszen a fiú már nagyon sokat szenvedett mások bántalmazásai miatt, és végre valaki az emberek szemébe mondta a valódi véleményét az ominózus esetekkel kapcsolatban, hiszen soha nem fordulhat elő olyan élethelyzet, amelyben jogos lenne bárkit bántalmazni bármilyen szinten is!

Bence a történet folyamán hatalmas karakterfejlődésen esett át, eljutott onnan, hogy nem merte megmutatni önmaga igazi lényét odáig, hogy végre ki mert állni saját maga mellett. Azt hiszem, hogy ez nagyon nehéz lehetett, megmutatni önmagát és megérteni, hogy ami számára teljesen természetes, az az ő szemükben furcsaság, valami olyan, amit külön ki kell emelni. Az LMBTQ közösség megítélése is nagy szerepet kapott a könyvben, és nagyon szomorú volt belegondolnom, hogy mennyi negatív atrocitás érhet valakit csak azért, mert nem a társadalom által megszokott, többségében jelenlévő normát képviseli. Bízom benne, hogy ez a világ egy safe place lesz egyszer (minél hamarabb) mindenki számára.

Úgy gondolom, hogy ez a kötet meghozza a karácsonyi hangulatot azoknak is, akik még nem állnak rá készen, de ettől függetlenül az év bármelyik időszakában olvasható, mivel mégsem a karácsony dominál benne, hanem sokkal inkább a történések és az emberi kapcsolatok. Az írói stílust különösen szerettem, engem csak úgy vitt magával ez a regény. A Téged kérlek karácsonyra egy rendkívül aranyos, szerethető és szívmelengető történet, amelyet öröm volt olvasni. Nem is kívánhattam volna ennél jobb évzárást 2022-re.

Ti olvastátok már a regényt? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken: papír formátum és e-book.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés | Szántó Dániel - Dorian: Tündekard

A mai értékelés középpontjában Szántó Dániel Dorian: Tündekard című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt Szántó Dánielnek és az Alexandra Kiadónak!

Fülszöveg:

Három évtized telt el a nagy háború óta, amelyben a tündék, törpök és emberek hadának sikerült legyűrnie az Árnyak seregét. A szörnyű áron kivívott győzelem óta béke honol, ám Esuasneket, a tündevilág szívét veszély fenyegeti – mégpedig olyan irányból, amire senki sem gondolna.

Dorian, a gyengesége miatt kiközösített ifjú tünde az Esuasnek közelében elterülő tiltott rengetegben tölti napjait, ahol egy nap különös pengedarabra lel. Meryl, az egész világot bejárt bölcs úgy véli, hogy Dorian az Árnyak kardjának egy részére bukkant, amelynek ereje semmihez sem fogható, és amelynek már hosszú ideje nyoma veszett. A kardnak kulcsszerepe volt az Árnyak feletti győzelemben, és most ismét létfontosságú lehet a gonosz gyülekező erői elleni harcban.

A pengedarab ugyanis önálló akarattal bír, és valamiért az eddig egész életében lekicsinyelt Doriant szemelte ki céljai elérésére. Ő a kiválasztott, akinek egyesíteni kell a széttört kard részeit, ám az ifjúban egyre több kérdés merül benne az isteni eredetű varázstárgy valódi szándékaival kapcsolatban. Eközben az Árnyak szolgái folyamatosan a nyomában járnak, és egy szörnyűséges fekete sárkány és lovasa vadászik rá.

Bízhat vajon a hosszú és veszélyekkel teli útja során mellé csapódó társaiban? És bízhat önmagában, miközben a hatalom kísértése állandóan a fülében duruzsol?

A könyvről:

Korábban még soha nem olvastam Szántó Dánieltől, de mindig szívesen ismerkedem számomra új szerzők regényeivel, ez most sem volt másképp. A Dorian fülszövege már első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, egy hamisíthatatlan, nagyszabású fantasy történetnek ígérkezett, amelyet meg is kaptam. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a gyönyörű borítót. Nagyon szép, igényes munka, amely tökéletesen passzol a regényhez.

Az alapszituáció szerint a más tündék által gyengének titulált Dorian rátalál az Árnyak kardjának egy darabjára, és útra kell egy barátjával, Rowenával a törpökhöz, mivel menekülniük kell a nyomukba szegődő árnyak elől. Az ellenség közel van, mindig a nyomukban jár, nekik pedig számos megpróbáltatáson kell átesniük a hosszú út során, ahol önismeretben, ellenséges személyekben, küzdelemben nem lesz hiány. Vajon sikerrel járnak a küldetésükben? Dorian ellen tud állni a penge varázsának?

Dorian története számomra egy igazi kaland, egy nagy utazás, amelyben öröm volt részt venni. Ez a kis tünde bebizonyította, hogy kemény fából faragták, hogy sokkal több egy gyenge teremtménynél, valójában épp ellenkezőleg: hatalmas erő lakozik benne. Semmi és senki nem tudta eltéríteni a céljától, amit a fejébe vett, azt mindenáron meg is akarta valósítani. Nem mondott le arról, hogy győzedelmeskedhetnek az egyre kilátástalanabb helyzet ellenére sem, ebben pedig nagy segítségre voltak útitársai: Rowena, majd a későbbiekben mellé szegődött Vukrah’ és Begónia. 

Ebben a könyvben minden az Árnyak kardja körül forgott – a legendás kard körül, amellyel el lehet pusztítani az ellenséget, és amely darabokra törve hever szerte-szét a világban arra várva, hogy Dorian rátaláljon. Nem a tünde, az ember vagy a törp választja a pengét, hanem pont fordítva, a varázs tudja, hogy ki méltó a kard forgatására. A kard sok mindenkit vonz, ellenségeket és barátokat egyaránt. Megrészegítő hatalommal bír, amelynek nem sokan tudnak ellenállni, leszámítva persze Doriant. Úgy gondolom, hogy ez is Dorian különleges lelki erejéről tett tanúbizonyosságot, hogy képes volt uralni a pengét, és nem fordítva történt. Ha szükséges volt, akkor meg is tudott válni tőle, és mindig mások érdekeit tartotta szem előtt, nem a hataloméhséget. Örültem, hogy az útja során mellészegődtek a társai, hiszen minden hősnek szüksége van barátokra, akik segítik a kaland során. Az persze már más kérdés, hogy Rowena, Vukrah’ és Begónia valójában milyen szándékkal indulnak útnak és hová jutnak a regény végére – én csak kapkodtam a fejem, hogy mi minden történt ott.

Nagyon tetszett a világ, amelyet Szántó Dániel megalkotott. Részletesen kidolgozott, komoly történelemmel bíró világba csöppenünk, ahol már a felvezetés külön megér egy említést, mivel nagyon ritkán olvasok hasonló fantasy könyveket, ahol ennyire kidolgozott minden már a legelső oldalaktól kezdve. Egyszerűen mindenre figyelt az író, a különböző fajokra, az állatvilágra, a helyekre és azok háttértörténetére. Külön öröm, hogy a könyvben szerepel egy térkép is, így sokkal könnyebb elképzelni, hogy merre haladnak hőseink a hosszú útjuk során. 

Az írásmód, a kötet hangulata mind segítettek abban, hogy hamar a szívemhez nőjön ez a történet a karaktereivel együtt. A befejezés különösen tetszett, nagyon izgalmas volt, én pedig kíváncsi vagyok, hogy mi minden fog történni még a folytatásban. Remélem, hogy nem kell nagyon sokat várnunk rá, mivel Dorian további kalandjait mielőbb szeretném megismerni. Bátran ajánlom nektek is ezt a könyvet, ha szeretitek a fantasykat, ahol valóban a történések, és nem egy romantikus szál dominál. Fiúknak/férfiaknak is csak ajánlani tudom, szerintem nemtől függetlenül elnyerheti bárki tetszését.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Pacskovszky Zsolt: Titkos mozi

A mai könyvértékelés középpontjában Pacskovszky Zsolt Titkos mozi című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Könyvkiadónak!

Fülszöveg:

Marcell párizsi bérlakásuk falába süllyesztve különleges szerkezetet fedez fel – egy lencsét, amelyen keresztül mozgókép vetül szobája falára: a „vásznon” a szemközti kávézó több mint harminc évvel korábbi mindennapjai elevenednek meg. A fantasztikus találmány elbűvöli a gimnazista fiút, ahogyan a kávézó megejtően szép pincérnője, Ninette is. Létezhet-e szerelem, ha a szeretett lány évtizedekkel korábban volt fiatal, és most Marcell édesanyjával lehet egyidős? Vagy ő is csak képtelen vágyálom, mint Emma Lili, a volt brüsszeli osztálytárs, aki az országhatárok miatt elérhetetlen a fiú számára? Marcell nyomozni kezd Ninette után, és a könyvtár archívumában megtalálja azokat a korabeli újságcikkeket, amelyek a pincérlány elrablásáról, kegyetlen bűntények soráról számolnak be. Életében először kimerészkedik a képzelete és vágyai nyújtotta biztonságból, és a különös találmány segítségével megpróbálja felvenni a kapcsolatot Ninette-tel, hogy figyelmeztesse a veszélyre…

A könyvről:

Nagyon érdekesnek találtam az alapkoncepciót, szeretem az időutazással és hasonló rejtélyekkel kapcsolatos történeteket, így izgatottan kezdtem neki a Titkos mozinak, amely minden várakozásomat felülmúlta. 

A könyv 4 részre osztható: az első nagyobb etap Marcell szemszögéből íródott, aki az anyjával és annak új pasijával nemrégiben költözött Párizsba, és hamar felfedezi a falban található szerkezet rejtelmét, melynek köszönhetően akár egy mozgófilm, úgy vetülnek a szeme elé a 30 évvel ezelőtti események. A második rész Ninette szemszögéből meséli el a múltat, a harmadik számos sokkoló momentumot rejt, az utolsó pedig újra Marcell szemszögéből íródott.

Kíváncsi voltam, hogy mennyire tudja az író szemléletesen és érdekesen bemutatni a múltbéli eseményeket, a könyv elolvasása után pedig bátran állíthatom, hogy nagyon jól megragadta a mozzanatokat, képes volt felkelteni az érdeklődésemet és egyszerűen láttam a szemem előtt megelevenedni a 30 évvel ezelőtt történteket, akárcsak egy filmet. Nagyon szemléletes volt a folyamat, ahogyan felébredt Marcell kíváncsisága a fiatal és gyönyörű Ninette iránt. A némafilmnek köszönhetően, amely néha összekapcsolódott a jelennel, hamar megismerhettük a karakterek egy részét, de igazán Ninette szemszögén keresztül tapasztalhattuk meg a valódi lényüket, hiszen Marcell csak találgatni tudott, nem voltak konkrét információi. A regény első nagy fejezete tökéletesen megteremtette a hangulatot, bemutatta az alapszituációt, az olvasása során számos kérdés fogalmazódott meg bennem, amelyek a második rész után még inkább sokasodtak. Egy fantasztikus ifjúsági krimiben érezhettem magam, ahol sorra derültek ki a háttérben húzódó események, ezzel olyan láncolatot elindítva, melynek köszönhetően nem tudtam leállni – pár óra alatt el is olvastam a történetet, hiszen tudnom kellett, hogy mi is zajlott valójában a múltban. A harmadik rész sokkoló volt, de borzasztóan szemléletes. Az író nagyon szépen megragadta az őrültség pillanatait, a megszállottság érzését, a zaklatás momentumait, a félelem pillanatait. A kötet központi gondolata volt, hogy mindenki a saját történetéért felelős, saját magunknak kell tenni az életünkért. Erre Marcell is rádöbbent, aki nem akarta többé csak az odaadó barát szerepét játszani a lány iránt, akibe valójában szerelmes. A regény az ifjúsági krimi szál mellett bemutatta egy fiatal fiú érzelmeit, aki megtanul kilépni az általa teremtett korlátokból, és esélyt adni valami többnek.

Úgy éreztem, hogy ebben a történetben mindennek és mindenkinek megvolt a helye, az egész egy fantasztikus egyveleget alkotott. Izgalmas volt, olvasmányos, több témát is feldolgozott, a végső csavarra pedig én egyáltalán nem számítottam, így külön öröm, hogy sikerült meglepnie az írónak. Egyetlen dologgal kapcsolatban van egy kis hiányérzetem: szívesen olvastam volna többet a találmányról, annak a működési mechanizmusáról.

Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy kicsit nyomozni, és elmerülni egy izgalmas kötet lapjaiban.

" - Nekem még nincs történetem - feleltem.

- Előbb-utóbb mindenkinek lesz."

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka