A mai értékelés középpontjában Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény című kötete áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
Az esőerdőben sok mindent el lehet rejteni. Kivéve a hazugságokat. És a szerelmet.
Aimee esküvője tökéletesnek ígérkezik, hiszen a ruhája, a vőlegénye és a helyszín – a nyaralóként használt idilli brazil farm – is az. Ám az összes terve szertefoszlik, amikor az őt szállító, Amerikából a vőlegénye farmjára tartó magángép repülés közben meghibásodik, és a pilóta kénytelen kényszerleszállást végrehajtani az amazóniai esőerdő kellős közepén.
A civilizációtól elzártan Aimee és Tristan, a pilóta csak abban bízhat, hogy megmentik őket. De a remény egyre halványul, egyre múlik, és a helyét átveszi a félelem. Hiszen a dzsungelben nagyon sok formában ólálkodik a halál: éhezés, betegségek, vadállatok.
Miközben Aimee és Tristan a túlélésért küzdenek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Együtt ismerik fel, hogy szembenézni a fájdalmas múlt okozta régi gyötrelmekkel legalább annyi bátorságot kíván, mint szembenézni az esőerdővel.
Hiába ragaszkodik Aimee a vőlegényéhez, nem tudja letagadni a Tristan iránti érzelmeit – akinek lassan ő lesz a mindene.
Egy férfi története ez, aki kétségbeesetten vágyik a megbocsátásra, és egy nőé, aki megadja neki. A köztük kibontakozó szerelem pedig éppen olyan gyönyörű és erős, mint amennyire tiltott.
Hagyd, hogy magával ragadjon!
A kötetről:
A Múló remény az a könyv, amelyet nem láttam igazán sok platformon megjelenni, de amikor a kiadó weboldalán nézelődtem, a fülszöveg rögtön magával ragadott. Egy rendkívül érdekes és izgalmas alapszituációval íródott ez a regény, hiszen van itt minden, ami tökéletes alapanyagként szolgálhat egy jó történethez: szerelmi háromszög, amely bár nem a kedvenc toposzom, itt mégis szerettem, dzsungel, új élethelyzetek, küzdelem és ismerkedés valami teljesen idegennel. Ez a kötet egyszerre szól a romantikáról, a belső dilemmákról, és mutatja meg az emberek eddig talán maguk előtt is rejtve őrzött oldalát, mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a túléléshez szükségesek.
Amikor Aimee az esküvőjére igyekszik a magángéppel, arra számít, hogy vőlegényével boldogan élnek, míg meg nem halnak, de amint kényszerleszállást kell végrehajtaniuk a jóképű pilótával, Tristan-nel (akivel ráadásul régről ismerik egymást), megváltozik az életük. Egy teljesen ismeretlen helyzetben találják önmagukat, ahol szó szerint meg kell tanulniuk túlélni, és megküzdeni mindennel, amit a természet nyújthat, például az élelemkereséssel, a tisztálkodási nehézségekkel, a különböző fertőzésekkel és a vadállatokkal. Bár ezek is nagy szerepet kaptak a kötetben, és tényleg izgalmassá tették a cselekményt, a hangsúly mégis inkább a lelki folyamatokon, a karakterekben lezajló érzelmi változásokon és dilemmákon volt. Vajon hogyan lehet elfogadni, hogy talán soha nem jutsz haza? Hogyan lehet feldolgozni egy poszttraumás stresszben szenvedő személynek, mindazokat a tragédiákat, amelyeket átélt? Hogyan lehet megküzdeni a dilemmával, hogy beleszerettél valakibe, aki nem a vőlegényed?
Annyira szerettem az Aimee és Tristan között kialakuló lelki kapcsolódást és mindazt a romantikus szálat, amelyet kaptunk. Bár tényleg kifejezetten nem kedvenceim a szerelmi háromszögek, de itt valamiért annyira könnyen el tudtam vonatkoztatni, hogy teljesen át adtam magam az ő kapcsolatuknak. Megannyi szép pillanat, számtalan nehézség, az együtt töltött hónapok és fájdalmak után is kitartottak egymás mellett, de mindvégig ott maradt az izgalom is, hogy mi lesz a sorsuk: vajon megmentik őket? Ha igen, akkor Aimee Tistan mellett marad, vagy visszatér Chrishez, a vőlegényéhez? És vajon Chris hogy fogadja majd, hogy a menyasszonya többé már nem az övé?
A Múló remény sokkal több egyszerű romantikusnál: az ember legbensőbb rétegéig hatol és megmutatja, hogy mi minden rejtőzik a felszín alatt. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de annál is többször éreztem gombócot a torkomban, és elmondhatatlanul drukkoltam, hogy hazatérhessenek és együtt maradjanak. A történet végét természetesen nem lövöm le, de az epilógus szívbemarkolónak bizonyult számomra.
Bátran ajánlom, ha egy kevésbé felkapott, ám annál szerethetőbb romantikus regényt keresel!
Tervezed olvasni a regényt?
A könyv megvásárolható ezen a linken: Múló remény
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
