Könyvértékelés - Szaszkó Gabriella: Maradj még

A mai értékelés középpontjában Szaszkó Gabriella Maradj még című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt és az előolvasási lehetőséget Szaszkó Gabriellának és a Maxim Könyvkiadónak!

Fülszöveg:

Matthew Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.

David hosszas tanakodás után elfogadja nagyapja javaslatát, így közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.

Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amire egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.

A múltidézés, a feltépett gyász és az újdonsült családi kapcsolatok megterhelik David törékeny mentális egészségét. Vajon neki sikerül a helyes útra lépnie, ahelyett, hogy újra a függőség vonzását választaná?

A könyvről:

Korábban csak az Engedj el-t olvastam az írónőtől (amely a 2021-es évem egyik legemlékezetesebb olvasmánya lett), a Pennington-testvérek trilógiát nem, így különösen izgatottan vártam a kötet megjelenését, hiszen, a felnőtt David új karakter volt számomra, aki hamar a szívemhez nőtt. Az előzmény után már sejtettem, hogy valószínűleg ismét egy nehéz, lelket megterhelő olvasmány vár rám, amelyet nem lesz könnyű elfelejteni – ez valóban így is történt.⁣

Ebben a kötetben David szabad folyást enged a gyásznak, amelyet korábban elnyomott magában. Nehéz évek állnak a mögötte, de most James naplójának és a visszaemlékezéseknek köszönhetően már nem tud tovább menekülni a keserű múlt elől. A múlt mellett azonban a jelen pillanatai is számos nehézséget és fájdalmas momentumot rejtenek, amelyekkel Davidnek szó szerint meg kell küzdenie.

Szeretem, amikor a fejezetek váltakozva mesélik el a jelen és a múlt történéseit. Még mindig sokkoló számomra, hogy milyen nehéz gyerekkora volt Davidnek, hogy mennyit szenvedtek. Mélységesen elszomorítottak az apjára és a testvérére történő visszaemlékezések, pláne ha belegondolok, mennyire másként is alakulhatott volna az életük egy szerető anya mellett. Borzasztó volt olvasni, hogy David és Chris mennyire megszenvedték az apjuk elvesztése utáni időszakot, hogy elveszítették az egyetlen személyt, aki egy kis boldogságot és békét csempészett a viharos évekbe. David a lehető legrosszabb megküzdési módokat választotta, a gyászt elnyomta magában, a helyét pedig a perzselő düh vette át.

"Ez volt a gyenge pontom. A legfájdalmasabb lecke az élettől, hogy pont azt tesszük a legfontosabb emberekkel, amivel bennünket is meggyötörtek."

Ez a könyv egyaránt mesél a függőség leküzdése utáni nehéz pillanatokról, a gyász megrendítő hatásairól, a szülői lét nehézségeiről, a megbocsátásról és a csendes, boldog pillanatokról is. Garantáltan hatással lesz az olvasóra, David története pedig sokáig velünk fog maradni, csak úgy, mint az apjáé. A Maradj még megmutatta, hogy az élet nem fekete és fehér, hogy a mentális betegségek igenis jelen vannak az életünkben, és amelyekről fontos beszélni. David sok mindennel küzdött ebben a regényben is, számtalanszor fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy vajon tud-e olyan jó apa lenni, mint amilyen szeretne, hogy vajon le tudják-e küzdeni a szinte már a sejtjeikbe beivódott fájdalmat. 

"Nem értettem, miért ennyire nehéz elengedni a démonokat, akik csak megrontják az életünket. Miért érezzük magunkat üresnek harc nélkül?"

Kíváncsi voltam, hogy a regényben Matthew milyen oldalát fogja mutatni, hogy miképpen alakul Daviddel a viszonya, képesek-e túllépni a múlt történésein és lehetőséget adni annak, hogy valódi kapcsolat alakuljon ki közöttük. Nem volt egyszerű folyamat ez, ahogyan sok minden más sem David életében, amit pedig a regény végén Matthew Davidért tett, az számomra bebizonyította, hogy mennyire is fontos lett neki az unokája és annak családja. Sokkoló, fájdalmas, könnyfakasztó pillanatoknak lehettünk a szemtanúi, de ezzel egy kör lezárult.

Szaszkó Gabriella ismét megmutatta, hogy mennyire zseniálisan tud írni és érzelmeket közvetíteni. Nem egyszer szorult el a torkom olvasás közben, a regénnyel felültem egy érzelmi hullámvasútra. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogat számunkra a folytatás, hiszen ez egy olyan történet, amellyel nem lehet betelni.⁣

Olvastad már a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Maradj még

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Papp Dóra: Rúnatánc

A mai értékelés középpontjában Papp Dóra Rúnatánc című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadócsoportnak!

Fülszöveg:

A huszonnégy éves Szepes Norbert évek óta járja Európát – amióta a sorsfonalát szövő Nornák segítségével meghozta a döntést, hogy vándoréletet fog élni. Csakhogy a világjárvány a pogány csavargót is kihívás elé állítja, így Norbi kénytelen lehorgonyozni Berlinben. De nincs oka panaszra: imádja a munkáját, a csajok körében is elboldogul, a lakótársa pedig a legjobb barátja. Norbi hiába különc és tetovált, Európa bulifővárosában nála furább szerzetek is megfordulnak; mint a félig buddhista zenész, Daxten, aki mágnesként vonzza a magyar fiút.

Ám Norbi régi szerelme, Farkas Míra Berlinbe érkezik, és felforgatja a mindennapjait: a lány rátalál a fiú gyenge pontjára, aminek köze van egy norvég zenekarhoz, az arctetoválásokhoz és a lengyel erdőkhöz. És miközben a járvány az utolsókat rúgja, egy megkerülhetetlen mozgalom is felüti a fejét, amely árnyékként telepszik Norbiékra. Hiába robban be az éjszakai élet, Berlin graffitivel telepingált falain olyan sorsdöntő változások hagynak nyomot, melyekről Norbi istene, Tyr többet tud, mint bárki más.

A könyvről:

Körülbelül egy hónapja olvastam a Bolyongót, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Rúnatáncot is szeretném minél hamarabb sorra keríteni. A folytatásokkal kapcsolatban mindig bennem van a félelem, hogy vajon sikerül-e megugraniuk az első rész színvonalát, de jelentem, a Rúnatáncnak sikerült, sőt, felül is múlta azt. 

Bár a Bolyongót is nagyon szerettem, mégis, valahogy sokkal jobban tudtam kapcsolódni a 24 éves Norbival és a jelenlegi élethelyzetével. Ennek valószínűleg az lehet oka, hogy én is 24 éves vagyok jelenleg, a könyv fő témái pedig olyan események, amelyeket én is átéltem, ezáltal szintén adott egy közös pont. 

A Rúnatánc az elmúlt évek két fontos, az emberek életét megváltoztató eseményét dolgozza fel: a vírus hatását a mindennapokra és a szomszédságunkban zajló háborút. Ezek olyan témák, amelyekkel mindenki tud azonosulni, kapcsolódni és mindenkinek van egy saját verziója a történtekről. Érdekes volt számomra egy másik szemszögből is átélni az eseményeket, Norbin keresztül pedig úgy éreztem, hogy visszarepülök az időben egy szomorúbb, nyomottabb hangulatú periódusba, amikor még a házból is alig lehetett kilépni megszorítások nélkül. A könyv nagy erőssége ez a két téma, amely mindig ott van a háttérben (vagy éppenséggel a középpontban), mi pedig ennek köszönhetően megismerhetjük, hogy ez a kalandvágyó fiatalember miképpen vészeli át az embert próbáló időket.

A vírus és a háború mellett ez a regény egyaránt szól barátságokról, a zenéről, az újpogány lét velejáróiról és természetesen a szerelemről. Nagyon jó volt újra visszatérni a régi karakterekhez és újakat is megismerni. Norbi valamennyire megmaradt ugyanannak a hatalmas igazságérzettel megáldott fiúnak, aki korábban is volt, de mindeközben rengeteget fejlődött és változott. Érettebb lett, ez egyértelműen kirajzolódott a sorokat olvasva, az élethez való hozzáállása pedig továbbra is irigylésre méltó. Mírát is jó volt újra látni, örültem, hogy sikerült valóra váltani az álmai egy részét, az pedig megmelengette a szívemet, hogy még mindig milyen nagy összhang van kettejük között. Örültem, hogy végre jobban is megismerhettük Mikkót, akit azt hiszem, hogy lehetetlenség nem kedvelni, de hasonlóan érzek Daxtennel és Ingriddel kapcsolatban is. Szintén boldog vagyok, hogy Gabesz, ha csak a háttérben is, de jelen volt ebben a regényben. 

A szerelmi szál még az előző kötetnél is jobban tetszett, mivel különösen közel érzem magamhoz a második esély típusú történeteket. Bár őszinte leszek, sokáig bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy vajon mi lesz a végkifejlet, hogy ki felé húz Norbi vagy éppenséggel Míra szíve. Szerettem, hogy bizonytalanságban tartott az írónő, és sok mindenre csak később derült fény, így még izgalmasabbá téve a történetet. Nagyon drukkoltam, hogy Míra és Norbi újra egymásra találjanak, de hogy mi lett a történet vége, azt természetesen nem spoilerezem el.

Papp Dóra mindig egyedi karaktereket alkot, akik számomra is tudnak újat adni, az általa felépített világ és a benne található személyek pedig garantáltan hosszú ideig velünk maradnak. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de ugyanennyiszer is szomorodtam el. Ezzel a könyvvel az olvasó garantáltan felül egy érzelmi hullámvasútra, én pedig úgy érzem, hogy igazán ezzel a folytatással lett kerek Norbi története, aki már nem az útját kereső tinédzser, hanem végre megtalálta a helyét a világban.

Összességében azt tudom mondani, hogy akár az előzmény ismeretében, akár nélküle, de megéri elolvasni ezt a regényt. Az én szívemben különleges helyet foglal el, így nektek is bátran ajánlom. Még mindig nem egy szokványos történet, de pont ezért is annyira emlékezetes. Ez a könyv egyszerre tanulságos, szórakoztató, és szívfacsaró, amelyet megéri fellapozni.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Rúnatánc

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Téged kérlek karácsonyra

A mai értékelés középpontjában Rácz-Stefán Tibor Téged kérlek karácsonyra című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Hol van az a pont, amikor a hallgatás már fáj?

Bence, a 17 éves focista évek óta egy súlyos titkot hordoz magában: a fiúk dobogtatják meg a szívét, különösen a helyes és kedves évfolyamtársa, Martin.

Bence úgy érzi, a titka és a ki nem mondott szavak felemésztik a lelkét.

Az ünnep közeledtével karácsonyi fénybe öltözik a város, ő pedig mindennél jobban vágyik arra, hogy randira hívhassa Martint, és előbújhasson. Ám retteg attól, hogy az idős, konzervatív szülei és a nagymamája mit szólnának az igazsághoz, és miként bánnának vele a csapattársai és a legjobb barátja, Zalán…

Honnan meríthetünk bátorságot, ha úgy érezzük, a félelem az úr?

A szerelem elég erőt adhat ahhoz, hogy kiálljunk a világ elé?

Két szó: Meleg vagyok. Ha kimondod, minden megváltozik?

A Téged kérlek karácsonyra az év legromantikusabb coming out története, ami reménnyel tölti meg a szíved, és mosolyt csal az arcodra.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki 2022 utolsó olvasmányának, amely tagadhatatlanul elvarázsolt. A Téged kérlek karácsonyra valóban hozza az ünnepi hangulatot és meg annál sokkal többet is ad az olvasónak. Ez egy történet a szeretetről, szerelemről, az elfogadásról, önmagunk megismeréséről és a családról.

Az alapszituáció szerint Bence meleg, de ezt senki nem tudja róla – sem a családja, sem a legjobb barátja. Egyre nehezebben viseli a titkolózást, azt, hogy megtagadja önmagát mások előtt. Ebben az élethelyzetben kerül közelebbi kapcsolatba az iskolatársaival, Violával, Piroskával és Martinnal, akik jó barátai lesznek, utóbbi pedig megdobogtatja a szívét. Vajon ez több lehet barátságnál? Bencében van annyi erő, hogy kiálljon a családja, a barátai és az ismerősei elé, hogy a szemükbe mondja: meleg vagyok?

A könyv legfőbb témája egyértelműen a coming out, hiszen Bence évek óta tudja magáról, hogy a fiúk dobogtatják meg a szívét, de nem mer lépni – fél, hogy a családja már nem fogja szeretni, hogy kitagadják, és az ismerősei is másként tekintenek majd rá. Rengeteg kétely van benne, rengeteg dilemma, amelyekkel nagyon nehezen tud dűlőre jutni. Az író nagyon szép gondolatokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban, nagyon szemléletesen írta le Bence vívódásait.

Számomra nagyon érdekesek voltak az emberi kapcsolatok ebben a regényben, gondoljunk csak Bencére és a szüleire, Bencére és a nagymamájára, Zalánra és a családjára, Bencére és Zalánra, Violára és a baráti kapcsolataira vagy éppenséggel Bencére és Martinra. Öröm volt olvasni, hogy Bence mennyire jó viszonyt ápol a szüleivel, különösen az édesanyjával, aki egy nagyon szerethető karakter, és akinek későn jött az életébe a fia, de annál nagyobb boldogságot hozott. Jó volt olvasni, hogy Bence is mennyire értékeli ezt a kapcsolatot a szüleivel, ilyet ritkán olvasok a young adult történetekben. Bence nagymamája számomra megtestesítette mindazt, amit taszítónak találok egy ember viselkedésében – mindig csak magával volt elfoglalva, manipulált másokat, a szeretetét feltételekhez kötötte és rendkívül toxikus viselkedést mutatott végig a regény folyamán. Zalánról és Violáról csak részleteket olvashattunk, de ezek alapján is tudni lehet, hogy egyiküknek sincs könnyű élete. Nagyon kíváncsi vagyok a spin off kötetükre, biztosan olvasni fogom, hiszen szeretnék többet tudni a karakterekről, és nagyon drukkolok az ő párosuknak. A Bence és Martin közötti harmónia, kedvesség és gondoskodás az elejétől fogva szívmelengető volt, annyira aranyos párost alkottak. Nagyon szurkoltam nekik, hogy minél hamarabb az a kapcsolat lehessen közöttük, amelyre mindketten vágynak, az ehhez vezető út pedig nem volt egyszerű, de ők mindig támaszkodhattak egymásra. Azok a fejezetek, amelyekben Bence kiállt nyilvánosan is Martin mellett igazán szívmelengetőek voltak, hiszen a fiú már nagyon sokat szenvedett mások bántalmazásai miatt, és végre valaki az emberek szemébe mondta a valódi véleményét az ominózus esetekkel kapcsolatban, hiszen soha nem fordulhat elő olyan élethelyzet, amelyben jogos lenne bárkit bántalmazni bármilyen szinten is!

Bence a történet folyamán hatalmas karakterfejlődésen esett át, eljutott onnan, hogy nem merte megmutatni önmaga igazi lényét odáig, hogy végre ki mert állni saját maga mellett. Azt hiszem, hogy ez nagyon nehéz lehetett, megmutatni önmagát és megérteni, hogy ami számára teljesen természetes, az az ő szemükben furcsaság, valami olyan, amit külön ki kell emelni. Az LMBTQ közösség megítélése is nagy szerepet kapott a könyvben, és nagyon szomorú volt belegondolnom, hogy mennyi negatív atrocitás érhet valakit csak azért, mert nem a társadalom által megszokott, többségében jelenlévő normát képviseli. Bízom benne, hogy ez a világ egy safe place lesz egyszer (minél hamarabb) mindenki számára.

Úgy gondolom, hogy ez a kötet meghozza a karácsonyi hangulatot azoknak is, akik még nem állnak rá készen, de ettől függetlenül az év bármelyik időszakában olvasható, mivel mégsem a karácsony dominál benne, hanem sokkal inkább a történések és az emberi kapcsolatok. Az írói stílust különösen szerettem, engem csak úgy vitt magával ez a regény. A Téged kérlek karácsonyra egy rendkívül aranyos, szerethető és szívmelengető történet, amelyet öröm volt olvasni. Nem is kívánhattam volna ennél jobb évzárást 2022-re.

Ti olvastátok már a regényt? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken: papír formátum és e-book.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés | Szántó Dániel - Dorian: Tündekard

A mai értékelés középpontjában Szántó Dániel Dorian: Tündekard című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt Szántó Dánielnek és az Alexandra Kiadónak!

Fülszöveg:

Három évtized telt el a nagy háború óta, amelyben a tündék, törpök és emberek hadának sikerült legyűrnie az Árnyak seregét. A szörnyű áron kivívott győzelem óta béke honol, ám Esuasneket, a tündevilág szívét veszély fenyegeti – mégpedig olyan irányból, amire senki sem gondolna.

Dorian, a gyengesége miatt kiközösített ifjú tünde az Esuasnek közelében elterülő tiltott rengetegben tölti napjait, ahol egy nap különös pengedarabra lel. Meryl, az egész világot bejárt bölcs úgy véli, hogy Dorian az Árnyak kardjának egy részére bukkant, amelynek ereje semmihez sem fogható, és amelynek már hosszú ideje nyoma veszett. A kardnak kulcsszerepe volt az Árnyak feletti győzelemben, és most ismét létfontosságú lehet a gonosz gyülekező erői elleni harcban.

A pengedarab ugyanis önálló akarattal bír, és valamiért az eddig egész életében lekicsinyelt Doriant szemelte ki céljai elérésére. Ő a kiválasztott, akinek egyesíteni kell a széttört kard részeit, ám az ifjúban egyre több kérdés merül benne az isteni eredetű varázstárgy valódi szándékaival kapcsolatban. Eközben az Árnyak szolgái folyamatosan a nyomában járnak, és egy szörnyűséges fekete sárkány és lovasa vadászik rá.

Bízhat vajon a hosszú és veszélyekkel teli útja során mellé csapódó társaiban? És bízhat önmagában, miközben a hatalom kísértése állandóan a fülében duruzsol?

A könyvről:

Korábban még soha nem olvastam Szántó Dánieltől, de mindig szívesen ismerkedem számomra új szerzők regényeivel, ez most sem volt másképp. A Dorian fülszövege már első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, egy hamisíthatatlan, nagyszabású fantasy történetnek ígérkezett, amelyet meg is kaptam. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a gyönyörű borítót. Nagyon szép, igényes munka, amely tökéletesen passzol a regényhez.

Az alapszituáció szerint a más tündék által gyengének titulált Dorian rátalál az Árnyak kardjának egy darabjára, és útra kell egy barátjával, Rowenával a törpökhöz, mivel menekülniük kell a nyomukba szegődő árnyak elől. Az ellenség közel van, mindig a nyomukban jár, nekik pedig számos megpróbáltatáson kell átesniük a hosszú út során, ahol önismeretben, ellenséges személyekben, küzdelemben nem lesz hiány. Vajon sikerrel járnak a küldetésükben? Dorian ellen tud állni a penge varázsának?

Dorian története számomra egy igazi kaland, egy nagy utazás, amelyben öröm volt részt venni. Ez a kis tünde bebizonyította, hogy kemény fából faragták, hogy sokkal több egy gyenge teremtménynél, valójában épp ellenkezőleg: hatalmas erő lakozik benne. Semmi és senki nem tudta eltéríteni a céljától, amit a fejébe vett, azt mindenáron meg is akarta valósítani. Nem mondott le arról, hogy győzedelmeskedhetnek az egyre kilátástalanabb helyzet ellenére sem, ebben pedig nagy segítségre voltak útitársai: Rowena, majd a későbbiekben mellé szegődött Vukrah’ és Begónia. 

Ebben a könyvben minden az Árnyak kardja körül forgott – a legendás kard körül, amellyel el lehet pusztítani az ellenséget, és amely darabokra törve hever szerte-szét a világban arra várva, hogy Dorian rátaláljon. Nem a tünde, az ember vagy a törp választja a pengét, hanem pont fordítva, a varázs tudja, hogy ki méltó a kard forgatására. A kard sok mindenkit vonz, ellenségeket és barátokat egyaránt. Megrészegítő hatalommal bír, amelynek nem sokan tudnak ellenállni, leszámítva persze Doriant. Úgy gondolom, hogy ez is Dorian különleges lelki erejéről tett tanúbizonyosságot, hogy képes volt uralni a pengét, és nem fordítva történt. Ha szükséges volt, akkor meg is tudott válni tőle, és mindig mások érdekeit tartotta szem előtt, nem a hataloméhséget. Örültem, hogy az útja során mellészegődtek a társai, hiszen minden hősnek szüksége van barátokra, akik segítik a kaland során. Az persze már más kérdés, hogy Rowena, Vukrah’ és Begónia valójában milyen szándékkal indulnak útnak és hová jutnak a regény végére – én csak kapkodtam a fejem, hogy mi minden történt ott.

Nagyon tetszett a világ, amelyet Szántó Dániel megalkotott. Részletesen kidolgozott, komoly történelemmel bíró világba csöppenünk, ahol már a felvezetés külön megér egy említést, mivel nagyon ritkán olvasok hasonló fantasy könyveket, ahol ennyire kidolgozott minden már a legelső oldalaktól kezdve. Egyszerűen mindenre figyelt az író, a különböző fajokra, az állatvilágra, a helyekre és azok háttértörténetére. Külön öröm, hogy a könyvben szerepel egy térkép is, így sokkal könnyebb elképzelni, hogy merre haladnak hőseink a hosszú útjuk során. 

Az írásmód, a kötet hangulata mind segítettek abban, hogy hamar a szívemhez nőjön ez a történet a karaktereivel együtt. A befejezés különösen tetszett, nagyon izgalmas volt, én pedig kíváncsi vagyok, hogy mi minden fog történni még a folytatásban. Remélem, hogy nem kell nagyon sokat várnunk rá, mivel Dorian további kalandjait mielőbb szeretném megismerni. Bátran ajánlom nektek is ezt a könyvet, ha szeretitek a fantasykat, ahol valóban a történések, és nem egy romantikus szál dominál. Fiúknak/férfiaknak is csak ajánlani tudom, szerintem nemtől függetlenül elnyerheti bárki tetszését.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelések - Móra Kiadó (Hullámvasút; Olga, a papírlány és Spicc/Pipa)

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben három Móra kiadványról írok nektek rövidebben. Köszönöm szépen a recenziós példányokat a Móra Kiadónak!

Madarász Éva: Hullámvasút 

Madarász Éva személyében egy számomra új magyar szerzőt (és színésznőt) ismertem meg. A Hullámvasút az első regénye, amely ahhoz képest nagyon szépen teljesített! ⁣

A Hullámvasút központi témáit a széthullott család, az új életszituációk, az új barátok, az első szerelem és a kamaszkori düh adják, de számos fontos témára is kitért, mint például a faji származás alapján történő megkülönböztetés.⁣

Eszter eddigi élete darabjaira hullik, amikor rajtakapja az apját egy másik nővel, ha pedig ez nem lenne elég, még a legjobb barátnője is elköltözik a kontinensről. Az általános iskola utolsó hetei, a gimnázium előtti nyár és az első sulis hónapok számos meglepetést tartogatnak számára, Eszter pedig egy szemléletes folyamaton megy keresztül, ahol rengeteg dolgot kell átértékelnie önmagában. A gyerekes gondolatoktól és a benne lévő dactól eljut egy sokkal elfogadóbb és felnőttesebb állapotig, egy kicsit felnő a kötet lapjain.⁣

Maga a kötet rendkívül fiatalos, érdekes, mai, bárki életében előfordulható problémákat fejteget, az egész légköre rendkívül tinédzser barát. Az író stílus nagyon tetszett, lendületes, nincs túlcifrázva semmi, könnyen lehetett haladni a történettel, amely két idősíkon futott: az egyik fejezet a szeptember 1-től kezdődő időszakot mutatja be, míg a másik a május-augusztus történéseit. A szerelmi szál szintén nagyon tetszett, Barnabás tipikusan a tinédzserek szívét megdobogtató karakter, aki hamar az olvasók kedvencévé válik, a kapcsolata Eszterrel pedig nagyon aranyos volt. A baráti társaságot imádtam, a könyvet olvasva csak arra tudtam gondolni, hogy bár nekem is ilyen összetartó  osztályom lett volna a gimnáziumban.⁣

Összességében bátran tudom ajánlani ezt a könyvet mindenkinek, aki egy napjainkban játszódó, valóban tinédzserekről szóló ifjúsági regényre vágyik, amely mindamellett, hogy egy könnyed olvasmány, valóban fontos témákat dolgoz fel. Rendkívül jó kikapcsolódásnak bizonyult!:)

Elisabetta Gnone: A ​különleges utazás (Olga, a papírlány 1.)

Az Olga, a papírlány története egy különleges mese egy másik mesébe ékelődve, gyermekeknek szóló utazás az önismeretről és az önelfogadásról. ⁣

Olga, a papírlány útnak indult, hogy megkeresse Ausolia varázslónőt, mivel nem szeretett volna továbbra is különc lenni, ugyanolyan hús-vér lánnyá akart válni, mint amilyen mindenki más a környezetében. Tudta, hogy nehéz és viszontagságokkal teli út áll előtte, de arra nem számított, hogy mindezek során mennyi mindent fog tanulni önmagáról. Olga mindig csak a gyengeségeire figyelt fel: gyengének tartotta magát, akit a legapróbb szellő is könnyen elsodorhatott, akit egy kiadós esőzés eláztathatott. Csak az élete korlátait látta maga előtt, a negatív dolgokra koncentrált, közben pedig észre sem vette a saját pozitív tulajdonságait. A varázslónő felé tett útja során számtalan új barátra tett szert, és bebizonyította, hogy ebben a kicsi papírlányban is lehet nagy erő, kitartás, aki nem hátrál meg, és véghezviszi a küldetését. ⁣

A kötetben többször is felmerült a kérdés, hogy vajon Olgának milyen adottságai vannak? A kislány egészen addig nem hitte, hogy bármiben is kiemelkedő lenne, míg társai rá nem mutattak a számos nagyszerű tulajdonságára. Ez egy fordulópont volt Olga életében, aki ezek után más színben kezdte el látni magát: végre rájött, hogy ő nem csupán egy papírlány, hanem rengeteg más dolog is alkotja őt.⁣

Nagyon tetszett, hogy a regényben kettő mese is megjelent: Olga, a hús-vér lány beszélte el ezt a különleges történet a papírlányról, a mesét pedig a falu összes lakója hallani akarta. Az önelfogadás témaköre mindkét mesében megjelent és a karakterek végre rádöbbentek: egyedinek lenni nem is olyan rossz dolog.⁣

Bátran ajánlom ezt a könyvet minden gyermeknek, hiszen fontos mondanivalója van, maga a történet pedig csodálatos.

Haszán Míra: Spicc/Pipa

A Spicc/Pipa egy ifjúsági kötet, amely rendkívül fontos témákat dolgoz fel. Többek között olvashatunk a családtagok felől érkező nyomásról és annak kezeléséről, a klasszikus balett néhol toxikus elvárásairól, a barátság fontosságáról és az anorexiáról, amely sajnos rengeteg fiatalt érint. ⁣

A szerző nagyon szemléletesen mutatta be az akadémia mindennapjait, azt, hogy mennyi megpróbáltatáson kell keresztülmennie Izának. Iza egy spirálba keveredik, amikor megkapja az áhított főszerepet és mellé a tökéletesnek vélt fiút, de egyre lejjebb csúszik a lejtőn. A barátaival megromlik a kapcsolata és amint mindenki azt kezdi felé szajkózni, hogy a 49 kg-jával túlságosan kövér, akkor drasztikus megoldásokhoz folyamodik.⁣

A kötet legnagyobb pozitívuma számomra az, hogy a szerző bátran nyúlt a nehezebb témák felé, ezzel is felhívva az olvasók figyelmét a súlyos testképzavarral járó betegségekre. A történet abszolút mai, fiatalos és érdekes, számos ismerős élethelyzetet mutat be - többek között az első plátói szerelmet, de megtapasztalhatjuk azt is, hogy néha igenis szembe kell szállnunk azokkal a személyekkel, akik a legközelebb állnak hozzánk. Mindenki a saját életének a kovácsa, és nem mások elvárásainak kell megfelelni - csupán a magunkénak. Fontosnak tartom, hogy az ifjúsági könyveknek is legyen mondanivalójuk, a Spicc/Pipa pedig ilyen téren kiemelkedő. ⁣

Ha egy negatívumot kellene megemlítenem, akkor az lenne, hogy a kötet túlságosan gyors lefolyású: gyorsan jöttek a konfliktusok, alakultak ki új emberi kapcsolatok és élethelyzetek.⁣

Haszán Míra mindössze 16 évesen kezdett el dolgozni ezen a regényen, ezzel is üde színfoltot hozva a magyar ifjúsági irodalomba. Kíváncsian várom, hogy milyen történetekkel fog a jövőben előrukkolni, a Spicc/Pipa nagyszerű kezdésnek bizonyult.⁣⁣

Ti olvastátok már valamelyiket? Esetleg tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kertész Edina: Lajhár, a sztár

Sziasztok! A mai bejegyzésem középpontjában Kertész Edina Lajhár, a sztár című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek!

Az értékelésem a Prológus Komfortzónán belüli olvasmányok projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Lona szeretné, ha az osztály menő lányai, Menta Málna és Napsugár bevennék maguk közé a csapatba. Igyekszik felhívni magára a figyelmet. Fotókat készít magáról, amik felkerülnek róla az internetre. De nem hozzák el a várva várt sikert, sőt, mindenki kineveti, osztálytársaik gúnyolódásának céltáblája lesz. Még szerencse, hogy új barátra talál Drazsé, az elszánt környezetvédő személyében, és feltűnik az életében Pedró nagybácsi is, aki a messzi Costa Ricából érkezik.

Ám Pedró bácsi mégsem az, akinek mondja magát, és egy iskolai bulin minden összekavarodik… Sikerül Lonának rátalálnia arra, amiben igazán jó, és segíteni Pedró bácsinak otthona, a nemzeti park megvédésében?

A kötetről:

2020-ban fedeztem fel, hogy mennyire rajongok még mindig a mesekönyvek iránt, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném Kertész Edina újdonságát, ahol Lona, a lajhár kalandjait ismerhetjük meg.

Ez a kötet több szempontból is különleges, hiszen mindazok mellett, hogy egy rendkívül aranyos (és tanulságos) történetet tár elénk, a formai kivitele is említésre méltó. Mint ahogy a borítón, úgy a könyv belsejében is a lila szín dominál: a betűk és a rajzok is ebben az árnyalatban pompáznak. (Senki ne ijedjen meg, ez egyáltalán nem zavaró a szemnek.) Találkozhatunk számos interaktív feladvánnyal is: lehetőségünk nyílik kiszínezni a Lona ágyát borító díszpárnákat, elmondhatjuk, hogy mi hogyan döntenénk Lona helyében az egyes szituációkat illetően, ahogyan egy önismereti tesztet is kitölthetünk. Különlegesség még, hogy az egész kötet kivitele játékos, több sor is valamilyen különös formában kapcsolódik a történethez: van, ahol forgatnunk is kell az olvasmányunkon. Én nagyon szerettem  ezt a játékosságot, a gyönyörű illusztrációkkal társulva egy rendkívül gyerekbarát könyvet tár elénk. 

Mint ahogy említettem is, ez a történet több szempontból is tanulságos, hiszen gondoljunk csak Lonára, aki mindenáron szeretne beilleszkedni a menő osztálytársai köze, és mindennél jobban vágyik a szeretetükre és elismerésükre, pedig vannak, akik úgy szeretik őt, ahogy van: egy barátságos lajhárként. Sajnos azonban Menta, Málna és Napsugár nem így vélekednek Lona kapcsán, majd az egész iskolai zaklatásig fajul. Örülök, hogy Edina beleírta ezt ebbe a mesekönyvbe, hiszen néha a kicsik tudnak a legkegyetlenebbek lenni. Sajnos az iskolai zaklatás minden intézményben és minden korosztályban jelen lehet, amelyet nehéz felismerni, hiszen sok esetben ilyenkor bezárkóznak a zaklatott felek és nem mernek segítséget kérni, mint ahogy azt Lona esetében is láthatjuk. Ám szerencsére a lajhárunk időközben igaz barátokra talál, és rájön, hogy sokkal többet ér annál, mintsem, hogy mások elismeréséért hajtson. Ám sajnos a való életben nem mindig végződik ilyen boldogan egy-egy szituáció, éppen ezért is tartom fontosnak, hogy mindezekre felhívja a figyelmet az írónő.

A kötetben nagy szerepet kap még napjaink egyik legnépszerűbb közösségi portála is, az instagram, ahol karaktereink előszeretettel élik az életüket. Ez a könyv is jó példa arra, hogy nem szabad a fiatal generációt felügyelet nélkül hagyni az interneten garázdálkodni, hiszen könnyű átesni a ló túloldalára. Pozitívum volt azonban Bensőséges Beni, aki a hírnevét egy nemes cél elérése érdekében veti be.

Egy másik nagyon fontos téma, amely Pedró bácsi kapcsán bontakozik ki igazán az, hogy ne ítéljünk első látásra. Sokszor több van a dolgok mögött, mint mi azt elsőre gondolnánk, és más perspektívába helyezve egy-egy személyt a korábbi bűntett tűnhet egy kétségbeesett lajhár mentőakciójaként is. Apropó, Pedró bácsi. Nagyon szeretem a karakterét, megtestesíti a (látszólag) gondtalan egzotikus életet, amely egy üde színfolt a szürke hétköznapokban. És ne feledjük, hogy pura vida!

Ez a kötet számomra egy igazi öröm olvasmány, hiszen szinte végig mosolyogtam olvasás közben. Imádom Lona karakterét és a családját, azt, ahogyan adaptálódtak az emberek közé. Vicces, aranyos, tökéletes olvasmány egy kikapcsolódós délutánhoz, vagy pedig a gyerekek számára, hiszen minden aranyossága ellenére bőven van mondanivalója. Bátran tudom ajánlani mindenkinek.

Ti olvastátok már Lona történetét? Ha még nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka