K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet - spoilermentes könyvértékelés

Sziasztok!:)
Két napja fejeztem be a Tíz apró lélegzet című könyvet, most pedig el is érkeztem a szokásos spoilermentes könyvértékelőhöz. Jó olvasást kívánok a bejegyzéshez és a könyvhöz is!:)

Fülszöveg:

Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

Az értékelésem:
Bevallom, kicsit úgy ültem le ehhez a könyvhöz, hogy nem sok kedvem volt úgy alapból az olvasáshoz, de mindenképpen szerettem volna, ha a nyaramba még belefér 1-2 regény. Nehezen kezdődött, aztán elérkezett egy pont. Egy pont, ahol az olvasás már nem teher volt, hiszen annyira magával ragadott a regény, hogy konkrétan nem tudtam letenni, csak úgy faltam a sorokat. Talán ez is bizonyítja, hogy mennyire egy szuper könyvvel volt dolgom, de ha ez nem lenne elég: végre úgy érzem, hogy kilábaltam az én olvasási válságomból! Bizony, és mindez ennek a történetnek köszönhető. (UI: Azóta már sikeresen elolvastam még egy regényt, szóval jelentem: visszatértem!)

A Tíz apró lélegzet középpontjában egy baleset áll, amely hatással van a főszereplőnk és minden egyéb további szereplőnk életére, amely nem engedi szabadulni a karaktereinket. Különösen tetszett, hogy a balesettel kapcsolatban nem mindent egyszerre tudhattunk meg, hanem fokozatosan, apró részletenként, beépítve a történetbe. A könyvön keresztül megtudhatjuk, hogy milyen egészséges és egészségtelen módszerek is vannak egy trauma feldolgozására, és nyomon követhetjük a főszereplőink lelki fejlődéseit – és hanyatlásait.

Ritka szerintem az olyan regény, amely ennyire szimpatikus karakterekkel dolgozik, de ennél bizony így volt. Visszagondolva, nem is tudok kiemelni nagyon negatív karaktereket, vagy ha igen, nekik nem volt olyan sok jelentőségük a történet szempontjából. Kacey számomra egy nagyon szerethető hősnő, aki nem tökéletes, vannak hibái, de pont ez teszi annyira emberivé az én szememben. Szerettem a gondolkodásmódját, ahogy az ő szemszögéből megismerhettük a történetet, ahogy megtapasztalhattuk vele a szerelmet. Livie egy szintén nagyon szerethető karakter, aki a tipikus jót képviseli ebben a történetben: aki mindig jól cselekszik és önzetlen. Trent, Trent… Szerintem nem sok újat mondhatok azzal, hogy én is beleszerettem. (Van olyan olvasó, aki nem?) Már a vakítóan gyönyörű kék szemeivel levett a lábamról, aztán a kedvessége és a gondoskodása már csak hab a tortán. Szerintem helye van a könyves álompasik között, nálam legalábbis biztosan. Ciklon és Mia. Ők is tipikusan a „Lehet őket nem szeretni?” kategóriába tartoznak, ahogyan a többi mellékszereplő is: Dan, Nate, Cain, Tenner.

Még egy számomra hatalmas pozitívum a regényben: a könyvben szerepet kap egy sztriptíz bár, mint sok más könyvben, de nekem különösen nagy pozitív csalódás volt, ahogyan ez a téma, ez a hely bemutatásra került. Végre nem egy idegesítő főnök és gyenge szabályok szerint működő klubbal találkozhattunk, hanem megismerhettük ennek az emberi oldalát is, azt, hogy ilyen körülmények között is kialakulhat igaz barátság, ami számomra nagyon szimpatikus volt.

Ez egy olyan történet volt, ahol folyamatosan épül a cselekmény, ami egyszerűen visz magával. Sejted, hogy mi fog történni, de amikor bekövetkezik, akkor a megszokottól eltérő cselekményvezetéssel találkozhatunk, én pedig nagyon szeretem a változatosságot. Tetszett, ahogy az írónő a klisék egy részét eldobta, és külön öröm számomra, hogy nem kellett fejezeteken át tartó szenvedéseket olvasnom.

A regény felépítése is nagyon érdekes szerintem, hiszen különböző fázisokra van osztva, amely szépen körbeöleli az ahhoz a részhez tartozó fejezeteket.

Kicsit nehéz elengedni a történetet, de szerencsére ezt még nem is kell, hiszen a 0,5. és a 2. rész már kapható Magyarországon is! Én már meg is rendeltem őket, hiszen tényleg akkora hatással volt rám ez a regény. Nem lehetek elég hálás neki, hiszen végre úgy érzem, hogy visszatértem, hogy végre valami kirángatott az én egész nyáron át tartó válságomból. Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző kiadónak, számomra egy élmény volt olvasni!:)

Majdnem elfelejtettem beszélni a könyv humoráról, de szerencsére még épp időben eszembe jutott Tanner és a Batmanes pizsamája. Szerintem ezzel mindent elárulok, én jókat mosolyogtam rajta.

És most következzen pár spoileres gondolat. Tehát ha nem olvastad még a regényt, akkor ezt a részt nyugodtan ugord át!:)
- Nagyon szerettem a Kacey vs Dr. Stayner jeleneteket, szerintem hihetetlenül viccesek és tanulságosak voltak. Az biztos, hogy a dokinak nincsenek megszokott módszerei, de ki hibáztathatja? Hiszen Kacey sem egy átlagos páciens, pláne nem olyan, akivel könnyű bánni…
- Örülök, hogy Trent és Kacey kapcsolata viszonylag könnyen megoldódott, szerintem felesleges is lett volna húzni az egészet még 50 oldalig. Egyszerűen a történtek ellenére is összetartoznak, és ez így van jól.
- Ciklon és Dan annyira aranyosak! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök nekik. Bár az elején azt hittem, hogy Cainnel fog egy párt alkotni, de nem is bánom, hogy ez végül nem így történt. Dannel nagyon összeillenek, az pedig külön öröm, hogy mennyire szereti Miát is.
Spoiler vége!

Ha téged is kíváncsivá tett a könyv, akkor a KMK webshopjából beszerezheted! Link a rendeléshez.

Ti olvastátok már Kacey és Trent történetét? Ha igen: szerettétek? Ha nem: tervezitek?
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka

10 könyv, amelyek már régóta várnak rám

Sziasztok!:)
Mivel az elmúlt 1-2 hétben nem nagyon volt lehetőségem olvasni, ezért könyvértékelést most nem tudok hozni nektek, helyette azonban megosztok veletek 10 könyvet, amelyek már régóta csücsülnek a polcomon, de még sajnos nem volt időm elolvasni őket, pedig tényleg nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
Most nyáron az elsődleges célom az volt, hogy a megkezdett sorozatokat folytassam, illetve az ismerős írók eddig olvasatlan könyveit kézbe vegyem, ezért nem szerettem volna belekezdeni semmi új és hosszú történetbe. Ennek leginkább az az oka, amiről már korábban is írtam nektek: hogy egyszerűen mostanában nem megy annyira az olvasás.

Miután ezt tisztáztam, érkezzen is 10 könyv, amelyek csak rám várnak:

1. Christelle Dabos: A tél jegyesei

Erről a sorozatról csak jót hallottam korábban, ezért bátorkodtam megvenni az első két kötetet. Sajnos nem tudom, hogy mikor lesz lehetőségem olvasni őket, de már nagyon izgatott vagyok miattuk. Így szerencsés tudatlan olvasóként a fülszöveg alapján egy nagyon izgalmas történetre is világra számítok, plusz nem tudok elmenni szó nélkül a gyönyörű borítók mellett sem.

2. Kerstin Gier: Fellegszálló

Kerstin Gier hatalmas kedvencem, az Időtlen szerelem és a Silber trilógiáját is olvastam korábban. Az írónő stílusa egészen különleges és utánozhatatlan, egyszerűen rajongok az általa megálmodott világokért, hiszen mindig valami egyedi és nem szokványos regénnyel járul elénk. Az biztos: ha lesz időm, még idén nyáron olvasni akarom.

3. Leisa Rayven: Megtört Júlia

A Hitvány Rómeó című kötetet nagyon szerettem, emlékszem, nagyon izgatott voltam a folytatás miatt, így amint nyílt rá lehetőségem, beszereztem a második részt is. Tudom, hogy hamarosan folytatódik az egyetem, de ezt a regényt könnyen eltudom képzelni egy órák közi kikapcsolódás részeként is. Nem szeretném ezt a sorozatot függőben hagyni, legalább a két főszereplő páros sorsát szeretném lezárni.

4. Papp Dóra: Tükörlelkek

Papp Dóra könyveivel már régóta szemezek, róla is rengeteg jót hallottam már, éppen ezért meg is vásároltam ezt duológiáját. Szeretnék a jövőben több magyar írót megismerni, így ami késik, az biztosan nem múlik.

5. Penelope Ward: Neighbor Dearest – A legkedvesebb szomszéd

Nagyon szerettem az első kötetet, és erről is csupa jót hallottam. Sajnos mostanában nem nagyon volt kedvem a romantikus történetekhez, ezért sem került még sor erre a regényre, de mint a többit is: ezt is mindenképpen el fogom olvasni.

6. Stephanie Garber: Caraval

A Caraval nagyon sokáig kívánságlistás volt nálam, hiszen egy gyönyörű könyv, amely nagyon ígéretes történettel is rendelkezik, legalábbis a fülszöveg alapján. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, remélem, hogy nekem is elnyeri majd a tetszésemet.

7. Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa

Brittainy-től már két regényt is olvastam, illetve még tervezem is a többi magyarul megjelent köteteit. Nekem tetszik az írónő stílusa, A szív ritmusa című könyv alaptörténete pedig különösen jónak ígérkezik.

8. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Böszörményi Gyulát szerintem senkinek sem kell bemutatnom, hiszen ő róla már mindenki hallott. Nagyon kíváncsi vagyok a történetre, amelyet ilyen nagymértékű rajongáz övez, valamint nagyon izgatott is vagyok miatta, hiszen egy teljesen másfajta írásmódot ismerhetek meg.  Az ő sorozata már nagyon régóta tervben van nálam, egyszer mindenképpen szeretném elolvasni.

9. Vi Keeland könyvek

A szerzőről már tényleg rengeteg jót hallottam, van is tőle három könyvem (Nagyképű öltönyös, A beosztott, Szívtipró pilóta), de sajnos még egyiket sem volt időm elolvasni. Vi Keeland: nem sokáig menekülhetsz előlem!

10. Julianne Donaldson: Blackmoore

Egy megnyerő borító, egy megnyerő fülszöveg. Még soha nem olvastam arany pöttyös könyvet, de ez a regény nagyon megfogott így látatlanban. Könnyen eltudom képzelni egy őszi bekuckózós olvasás keretében.

Ezek lettek volna tehát azok a regények, amelyek már tényleg régóta várnak rám. Ezeken felül is van rengeteg olvasatlan könyvem, de ez volt az én leszűkített 10-es listám.

Ti olvastátok már ezek közül valamelyiket? Ha igen, mi volt a véleményetek a regényekről? Melyeket ajánlanátok?:) Írjátok meg nekem kommentben!:)

Köszönöm, hogy olvastatok!
Találkozunk a következő bejegyzésnél,
Dorka

Collen Hoover: Too Late - Túl késő (spoilermentes könyvértékelés)

Sziasztok!:)
Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, amely középpontjában Collen Hoover Túl késő című könyve található, de mielőtt belekezdenék, szeretnék egy kicsit bővebben is mesélni a jelenlegi helyzetemről:
Sajnos mostanában tényleg nem megy úgy az olvasás, mint szeretném. Egyszerűen lassú vagyok, aminek nem tudom az okát, mert bármennyire is tetszik a történet, képtelen vagyok 100-120 oldalnál többet olvasni egy nap, ami azért kicsit feszélyez, hiszen régebben soha nem okozott problémát a napi 300-350 oldal sem. Illetve, mostanában kicsit megváltozott az ízlésem is: ami azelőtt tetszett, most untat, amit korábban annyira nem kedveltem, most nagyon tetszik, ami máskor nem érdekelt, most érdekel. Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, illetve, hogy meddig fog fennállni ez az állapot, de remélem, hogy a tempóm visszatér, és hamarosan minden a régi lesz. :) Veletek is fordult már elő hasonló? Mi volt számotokra a megoldás?

Az értékelés: 

Saját kép. Instagram: Dsheavenofbooks

Fülszöveg:
Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.
És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.
Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

A regényről:
Ezt a könyvet azért kezdtem el, hogy szerettem volna valami izgalmasabb romantikus történetet a korábbi helyett, amit félbehagytam bizonytalan időre. Elég megosztó véleményeket hallottam Collen Hoovernek erről a regényéről, így végképp kíváncsian vágtam bele ebbe a történetbe. Tudniillik, CoHo a mindenkori top 3 kedvenc íróim egyike, az ő könyveihez mindig bátran nyúlhatok, ha baj van, szóval nagy reményeket fűztem ehhez is. Hiba volt? Szerintem nem.

Rengeteg embertől hallottam már, hogy ez a regény egyszerűen más, mint az összes többi CoHo történet. Igazuk volt. Bár úgy gondolom, hogy írónő minden története más és más, de talán eddig ez alkotott a legnagyobb kontrasztot a többihez képest. A regény középpontjában a drogok és az erőszak áll, egy bántalmazó kapcsolat, ahonnan a hősnőnk nem tud kilépni. Figyelemmel kísérhetjük Sloan félelemmel teli életét, sanyarú sorsát, megismerhetjük az áldozat szempontjából a történteket. Igen ám, de szerencsére a regény nem itt áll meg: a könyv három szemszögből íródott, így nem csak az áldozat, de az erőszaktevő, a züllött életet élő Asa, és a megmentő, Carter szemszögéből is megismerhetjük a történetet.

Ez a könyv Collen Hoover számára egy terápia volt, éppen ezért nem sokat agyalt a cselekménnyel, egyszerűen csak szerette írni, és végül a regény nagyra nőtte ki magát. Őszintén szólva, ha CoHo ilyen könyveket ír kikapcsolódásból, akkor az elég sok mindent elárul az ő fantáziájáról. Sok mindent elárul, mert ez még így is egy fantasztikus történet, a középpontban egy hatalmas csavarral, amire én azért magamtól nem gondoltam volna.

A regény hangulata végig feszült, egyszerűen olvastatja magát, hiszen tudni akarod, hogy mi lesz, hogy mi fog történni. Mint említettem, a történet három szemszögből íródott, ami nekem különösen tetszett, hiszen mind a három karakter elég különböző személyiség, így érdekes volt olvasni a gondolataikat, belelátni a fejükbe. A három szereplő közül most leginkább Asát emelném ki, hiszen általában pont az ő szemszöge az, ami az olvasó előtt ritkán jelenik meg. Hatalmas őrület volt a fejében, az biztos! Egyszerűen olvastam, és azon töprengtem, hogy „Ne már! Ilyen tényleg van? Ilyet tényleg gondolhat valaki?”, de sajnos igen, tényleg előfordul ez a gondolkodásmód a való életben is. Érdekes volt az ő karaktere, hiszen egy őrült zseni, aki nagyra vihette volna az életben, ha más utat választ magának. Asa családi háttere finoman fogalmazva is elcseszett, így talán nem is csoda, hogy ilyen felnőtt vált belőle.  Az ő személyiségében az őrület szerintem nagyon finoman, fokozatosan jelenik meg, és talán még a végén sincs tisztában az ember vele, hogy mindezt egy zseniális elme láttatja a naiv olvasóval, vagy tényleg eluralkodott rajta az apja betegsége. Az hiszem, erre igazán az epilógusban kapunk választ, de a spoilerek elkerülése miatt erről most nem beszélnék.

Sloan. Sloan egy erős lány, aki sok szörnyűséget átélt, amiket nem érdemelt meg. Bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel, de értem, hogy miért tette őket. Bekerült egy olyan körforgásba, amiből nehéz kiszabadulni – amiből NEM lehet kiszabadulni -, és az olvasó annyira megsajnálja szegény lányt, amiért ennyi mindennel kellett megküzdenie az élete során, és még mindig küzd, nem adja fel. A Carterrel való kapcsolata akár gyorsnak is tűnhet, de ha belegondolunk az ő szemszögébe, akkor talán máris más a helyzet. Sloant sosem szerették, sosem tisztelték, de megérkezik Carter, aki megad neki mindent, amiről valaha is csak álmodni mert. Sloan menekülni akar, menekül is, ahogy csak teheti. Ő tényleg egy erős lány, aki sokkal szebb történetet érdemelne.

Carter egy nagyon szimpatikus személyiség, de ahogy sokszor ő is fogalmazott: ez a munka nem neki való. Az érzései irányították az esze helyett, ami az ő esetében nagyon veszélyes, hiszen nem egy mezei srác, aki naivan betoppan ebbe a világba, hanem egy okos, céltudatos felnőtt férni, aki okkal kerül be Sloanék életébe. Kedveltem a személyiségét, tetszett, ahogy Sloannal bánt, ő ennek a regénynek a szerető szíve.

Elérkeztünk a „Vége” címszóhoz – már ami a történetet illeti. Eddig a pontig én imádtam a regényt. Megfelelően beteg, zseniális. Imádtam végig a hangulatát, ahogy felépült az egész. Ha itt tényleg vége lett volna, számomra abszolút kedvenc lett volna ez a könyv.

De mint tudjuk, nem itt van a vége.

Az első epilógusra még azt mondom, hogy oké, nem volt vele gondom, talán kellett is ide. Na de a többi! Őszintén szólva, szerintem az epilógus epilógusa és a napjainkban rész teljesen felesleges volt, már túlságosan elnyújtotta a történetet, amely kissé egy latin-amerikai szappanoperába is fordult. Felesleges volt az egész. A prológus sem lett a kedvencem, szerintem túlságosan hosszú volt, kissé már értetlen is, hogy miért kellett.

És egy kis spoileres gondolat: Asának meglövik a kezét, majd megbilincselik? Szegény kap 1-2 golyót, de pár nap múlva már kis is engedik a kórházból? Többször is meglövik, és semmi sem árt neki? Ezek a részek egy kicsit kuszák voltak számomra.

Összességében nekem nagyon tetszett a történet, hiszen ehhez hasonlót még nem nagyon olvastam. CoHo egy zseniális író, akinek elképesztő dolgok járnak a fejében, és aki mindig képes meglepni. Én bátran ajánlom a könyvet minden 18 éven felüli személynek, vagy azoknak, akik úgy érzik, hogy képesek megbirkózni egy nehezebb témával.

Nektek hogy tetszett a regény? Szerintetek felér CoHo korábbi alkotásaihoz?

Köszönöm, hogy elolvastátok az értékelésemet!
Találkozunk legközelebb is,
Dorka