Könyvértékelés - Emma Lord: Tweet Cute – A tweetcsata

A mai könyvértékelésem középpontjában Emma Lord Tweet Cute – A tweetcsata című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mitől olvad meg a szíved?

Hadd mutassam be Peppert, az úszócsapat kapitányát, krónikus maximalistát, aki mindenben a tökéletesre tör! Bár a családja épp széthullóban, kiterjedt gyorsétteremláncuk erőteljes növekedésnek indult, főként Peppernek köszönhetően. Csak komoly zsonglőrködés árán tud helytállni a hétköznapokban, miközben titokban ő felel a Big League Burger óriási Twitter-fiókjáért is.

És akkor színre lép Jack, az osztály bohóca, aki folyton borsot tör Pepper orra alá. Jack – ha épp nem a szemérmetlenül népszerű ikerbátyja árnyékából próbál kilépni – a család szendvicsbárjában szorgoskodik. A bizniszt, amit a jövőben neki szánnak, nem neki találták ki. Ám amikor a Big League Burger lenyúlja a nagymamája ikonikus grillszendvicsének receptjét, beleveti magát, hogy tweetről tweetre elégtételt vegyen.

Szerelembe és grillszendvicsbe minden belefér – legalábbis míg Pepper és Jack szóváltása őrült csatározássá nem fajul a Twitteren. És miközben a nyilvánosság előtt egymást aprítják csípős mémekkel és retweetcsatákkal, nem sejtik, hogy egy anonim chatalkalmazás segítségével, a magánéletben is keresztezik egymást az útjaik.

Ahogy mélyül a kapcsolatuk és fokozódik online a helyzet, úgy lesz egyre személyesebb a harc, míg végül a szemben álló felek kénytelenek elismerni, hogy ezen a váratlan módon, helyen és időben rájuk talált a szerelem.

A könyvről:

Nagyon szeretem az olyan típusú történeteket, amelyek nem akarják megváltani a világot, ehelyett könnyedek, viccesek és tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. Ez a Tweet cute esetében pontosan így volt, egy rendkívül szórakoztató regénynek gondolom, amelyet szó szerint mosollyal az arcomon olvastam végig.

Az alapszituáció szerint Pepper és Jack nyílt csatába kezdenek Twitteren a családjaik szendvicsbárjainak a fiókjai mögé bújva, de nem is sejtik, hogy egy, az iskolában terjedő alkalmazásnak köszönhetően titokban egymással leveleznek nap mint nap. Éles szóváltások és aranyos üzenetek állnak kettejük között, de vajon félre tudják tenni a tweet harcot annak érdekében, hogy átadják magukat valami sokkal többnek?

Ez a könyv többször is meglepett. Valamiért azt gondoltam, hogy minden titokra a regény végén derül fény, de üdítően hatott, hogy a történet előrehaladtával folyamatosan derültek ki apróbb mozzanatok. Nekem sokkal jobban tetszett, hogy a csatározás nyílt színtéren zajlott, hogy a karakterek egymást csipkedték mind a való életben, mind pedig a billentyűzet mögött ülve. A kémia tisztán érezhető volt Pepper és Jack között, a szendvicsbárok rivalizálása pedig szórakoztatónak bizonyult. 

"Farkas

Hát, a sajtos makaróni és a muffin az alapvető táplálékok egyike.

Kékmadár

Lehet, hogy most sírok?????

Farkas

A fogorvosod tuti fog"

A regény fő erőssége számomra egyértelműen a humor. Éles szóváltások, vicces szójátékok, szarkasztikus karakterek – nekem ennél több nem is kell, ha valamelyik történet ennyire humoros, az nekem már félig garancia a sikerre, de szerencsére a karakterek gondoskodtak arról, hogy az a másik fél is biztosítva legyen. Jack és Pepper mindketten nagyon szimpatikusak voltak, akikkel könnyű azonosulni. Pepper a gimnázium elején költözött az édesanyjával és testvérével New Yorkba, amely éles váltás volt számára a korábbi vidéki élethez képest. Be kellett illeszkednie egy olyan társaságba, ahol mindenki gyerekkora óta ismeri a másikat, majd a megfelelési kényszer spiráljába került, ahol minden szabad percét a tanulás töltötte ki, hogy a lehető legjobb jegyei legyenek és mindenkit lekörözhessen az iskolában. Amikor az édesanyja rábízza a szendvicsbárjuk Twitter fiókjának a kezelését, akkor Pepper életében sok minden átértékelődik, de ez nagyban köszönhető Jacknek is, akihez a valódi életben is egyre közelebb kerül. Jack egész életében New Yorkban élt, ott nőtt fel, de az osztálytársai a mai napig nem tudják megkülönböztetni őt az ikerbátyjától, akinek az árnyékában kénytelen élni. Úgy érzi, hogy a családja őt kevésbé értékeli, mint a testvérét, hogy számára nincsenek biztosítva olyan feltételek, olyan szabadság, mint amit Ethan megkap. A szülei már a jövőjét is kőbe vésték, amelyet tényállásnak vesznek, de Jacknek más céljai vannak az életben. Ez konfliktust szül önmagában és a családja körében is, mivel nem igazán tudja, hogyan mondja el a szüleinek a valódi álmait. De egyszer csak azon kapja magát, hogy van egy lány, aki nemcsak, hogy elsőre tudja: ő nem a bátyja, még a szívét is megdobogtatja. Vajon bölcs döntés ilyen közel kerülni az „ellenséghez”? Egyáltalán ellenségnek számít a lány és a családja? 

"Szinte megkönnyebbülést érzek, hogy anya még azelőtt elvette a telefonomat, hogy kiötlöttem volna valami választ Kékmadárnak, mert a kérdés nem az, hogy mi akarok lenni, hanem hogy lehetek-e az, aki szeretnék, anélkül, hogy közben mindenkit megbántanék."

A könyv egyik fő tanulsága számomra, hogy igenis próbáljunk meg beszélni a problémákról, azokról, amelyek bántanak minket vagy szeretnénk megoldást találni rájuk.  Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Pepper már az elején nyíltan szembeszáll az édesanyjával, hogy márpedig ő nem fogja folytatni a Twitter csatározást, vagy ha Jack hamarabb beszél a szüleivel a kételyeiről. Ha a két család közötti problémákról is hamarabb diskurzus lett volna, akkor valószínűleg nem fajul odáig a történet, ahová. De talán pont ezeknek az el nem mondott gondolatoknak köszönhető, hogy a regényben elég látványos karakterfejlődést vehetünk észre nem csak Pepper és Jack, de a mellékszereplők esetében is, gondoljunk csak Poojára, Ethanre vagy éppen Pepper édesanyjára. Mindannyiuknak bőven volt mit átértékelniük és feldolgozniuk, de öröm volt látni, hogy hová jutottak.

"Fura, hogy az embernek fogalma sincs, meddig jutott, míg egyszer csak rá nem jön, hogy nem találja a visszautat."

Egy regény az álmokról, és azok valóra váltásáról. Egy történet barátságról, szerelemről és az iskolai élet megpróbáltatásairól. Egy könyv a félreértett mozzanatokról és azok hatásairól. Egy olvasmány a péksütik szeretetéről, és a sajtos grill szendvics harcot kezdeményező erejéről. A Tweet cute egyszerre aranyos, érzelmes és vicces, amelyet bátran tudok ajánlani a young adult romantikusok szerelmeseinek. A szórakozás garantált.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Köszöntünk az elátkozott városban, Sparrow-ban.

A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.

Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.

Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.

Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.

Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.

Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?

A könyvről:

Erről a kötetről nagyon nehéz spoiler mentesen írni, így az értékelésemet is három részre szedem. Az elsőben egy spoiler mentes ajánló olvasható, a másodikban pár spoileres gondolat található, míg a harmadikban egy spoiler mentes összegző.

SPOILER MENTES:

A Gonosz mélység című kötet kétség kívül az egyik legegyedibb olvasmány, amely eddig a kezembe került. Egy hamisíthatatlan young adult történet, fantasztikusan megalkotott világgal, misztikummal, karakterekkel és hangulattal.  A könyv csak úgy vitt magával, szinte lehetetlen volt letenni, annyira tudni akartam, hogy hová tart a végkifejlet. Az írónő stílusa lendületes, egyszerű, de mégis nagyon szépen és rejtélyesen fogalmaz. Külön szeretném kiemelni a borítót is, amely az egyik leggyönyörűbb a polcomon.

Az alaptörténet szerint három nővér, akiket az 1800-as években kivégeztek, nyaranta visszatérnek Sparrow városába, ahol beköltöznek három ifjú lány testébe, és vízbe fojtják a férfiakat – csak úgy, mint ahogy velük is tették. A könyv izgalmát az adja, hogy nem tudják a karakterek, hogy kiknek a bőrébe bújnak a nővérek, és kiszámíthatatlan, hogy hány embert is terveznek vízbe csalni. A Swan nővérek legendáknak számítanak Sparrow városában, a róluk elnevezett Swan hetek megannyi turistát is vonzanak, csakhogy nem mindenki ússza meg közülük sem élve. Egy könyv, amelyet átitat a város történelme, az azzal járó szenvedés és misztikum. A történetet abszolút a Swan nővérek vitték a hátukon, akik már a puszta lényükkel is megannyi érzelmet váltottak ki csakúgy a város lakiból, mint az olvasókból. 

A szerelmi szál szépen épült fel, bár kicsit gyorsnak tűnt nekem. Penny karaktere elsős gimnazista a kötetben, tehát körülbelül 15-16 éves, ehhez képest kissé meredeknek éreztem pár dolgot a részéről. Bo nagyon szimpatikus személyiség volt, nehéz múlttal, és aki még keményebb megpróbáltatásokat él át.  Szerettem a párosukat, megértették egymást, és a tragédiák közepette is képesek voltak megnyitni a szívüket a másik felé.

SPOILERES:

Nagyon összetett volt Hazel karaktere, akire már az első pillanatoktól gyanakodtam, hogy ki is a gazdateste. Az elején még könnyű lehetett elhinni, hogy Pennyvel van dolgunk, de egyre több rejtélyes utalást találhattunk arra, hogy bizony Hazel áll előttünk. Akaratlanul is szimpátiát éreztem Hazel irányába, akit rettentően megsajnáltam a múltja miatt: ő csak egy szerelmes tini volt, akit viszont is szerettek, de valamilyen szinten ez vezetett a halálához. A különböző kisebb településeken sokszor kizárják, elítélik az idegeneket, az 1800-as években sem volt ez másképp, pláne, ha boszorkánysággal is gyanúsítják az illetőt. Borzasztó volt olvasni, hogy egy kis bőrhiba is elég volt a testvérek ítéletéhez. Hazel és Owen története szívszorító volt, ahogyan a férfi feláldozta magát érte, és végül együtt hunytak el, az óceán mélyében.

Hazel sokat szenvedett, sokat gyilkolt. Korántsem lehet rá azt mondani, hogy egy ártatlan, jótét lélek, de mégis, annyi szenvedés, annyi kín borítja a múltját. Hazel csak szeretne ember lenni, szeretne szerelmes lenni, és szeretne egy boldog életet élni, amely soha nem adatott meg neki, köszönhetően a városnak. Értettem az indítékait, de drukkoltam, hogy helyen döntsön, és hagyja el a kölcsönvett testet. Az önfeláldozása bebizonyította, hogy milyen ember ő valójában: hogy nem boszorkány, soha nem is volt az, csak egy fiatal lány, aki szeretetet és boldogságot akart. A tette megmentett megannyi emberi életet, amely a legnemesebb áldozat volt, amit hozhatott.

SPOILER MENTES:

Összességében elmondhatom, hogy egy igazán különleges és egyedi történetet olvastam, amely garantáltam nem jön szembe az emberrel minden írónál. A karakterek és a kisváros szerethetőek voltak, a legendák és mítoszok pedig fantasztikusak. Nem minden személy rendelkezik a varázslat képességével, de a varázslat megszülethet számos tényező együttes állása esetén is. Nos, az írónő határozottan megteremtette a varázslatot ezzel a történettel, amely számos olvasót fog még elbájolni. Ha még nem olvastad, akkor itt az ideje!:)

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Christina Lauren: Autoboyography ​– Egy fiús könyv

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában az egyik legkülönlegesebb nyári olvasmányom áll, amely nem más, mint a szerzőpáros Christina Lauren regénye, az Autoboyography – Egy fiús könyv. 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Saját fotó. Instagram: dsheavenofbooks
A kép felhasználása engedélyköteles!

„Mennyi örömmel és bánattal jár queerként felnőni!” – Teen Vogue

Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.

Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!

Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.

Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.

A könyvről:

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném kiemelni ezt a fantasztikus borítót, amely úgy gondolom, hogy minden könyvmolyt levett a lábáról. Tetszik a könyves megoldás, az meg pláne, hogy mit jelképez. Nagyon jól visszaadja a történet hangulatát, és kétség kívül az egyik legszebb borító a polcomon.

Az Autoboyography egy nagyon különleges regény, hiszen nem csak LMBTQ témát dolgoz fel, hanem ezt az egészet összeköti a vallással is, amelynek köszönhetően egy rendkívül egyedi és küzdéssel teli könyvet olvashatunk. Tanner egy queer srác, aki mindig is egy olyan környezetben élt, ahol elfogadják őt. Ám három éve elköltöztek a családjával egy mormonok lakta városba, ahol nem lehet igazán önmaga, ahol nem mondhatja el senkinek, hogy ő biszexuális, hiszen az ott élő személyek vallási neveltetéséből adódóan ez bűnnek számít. Tanner az iskolában felvesz egy könyvírással foglalkozó szemináriumot, ahol összeismerkedik Sebastiannel, a helyi püspök fiával, aminek köszönhetően az élete felfordul. Vajon létezik közös jövő egy queer és egy mormon srác számára? Kialakulhat szerelem? És tényleg fontosabb a vallási tanítás, mint a saját családunk?

Bevallom, elég nehezen szippantott be a regény, hiszen a 120. oldal környékéig úgy éreztem, hogy nem igazán történik semmi – vagy csak rossz periódusban kezdtem neki. Kicsit félreraktam, aztán pár hét múlva újból nekivágtam. Szerencsére utána már beindultak az események, és engem is képes volt magával sodorni a történet. Furcsa volt eleinte a vallási dolgokról olvasni, meg kellett kicsit szoknom, de szerencsére ez könnyen ment.

Nagyon kedveltem Tanner karakterét, az ő és a családja felfogását és szemléletmódját. Érdekes volt olvasni, ahogy összetalálkoztak Sebastiannel és megkedvelték egymást, hiszen annyira más háttérrel rendelkeztek, de mégis, a szikra az első pillanattól kezdve ott volt közöttük. Mindkét karakternél megfigyelhető volt a fejlődés, különösen Sebastian esetében, aki eleinte egy félénk fiú volt, és megpróbálta elnyomni magában az érzéseket, engedett a környezete elvárásainak, ám idővel ő is rájött, hogy a saját boldogsága fontosabb, mint másoké. Külön bonyolította a helyzetet, hogy Sebastian maga is fontosnak tartotta a vallást, a vallási neveltetést, és ez az egész nagyon kettős érzelmeket keltett benne. Hiszen melyik kezébe harapjon? Mit válasszon? A szerelmet és a családja megvetését, vagy a számára is oly fontos vallást, amelyben szentül hisz? Nagyon aranyos párost alkottak ők ketten, és a kapcsolatuk bebizonyította, hogy az igaz szerelemben nem számít mások véleménye, az emberek felől érkező nyomás, csupán a szeretet, amely erősebb minden másnál. Az biztos, hogy rengeteg dolgon kellett átesniük, de sokszor a nehézségek után csak erősebbek leszünk – és ez a karaktereink esetében is így történt. Külön szeretném még kiemelni Autumn és Tanner barátságát is, akikről egyszerűen jó volt olvasni. Nem volt tökéletes, mesébe illő az ő kapcsolatuk sem, éppen ezért úgy érzem, hogy nagyon valósághűre sikeredett. Az pedig külön öröm, hogy Autumn ennyire támogató barát, akire Tanner mindig számíthatott.

Az Autoboyography egy olyan könyv, amelyet bátran tudok ajánlani MINDENKINEK, hiszen annyira fontos témákat dolgoz fel, ezáltal pedig egy újfajta szemléletmódba láthatunk bele. Nem egy fordulatokkal teli könyv, de úgy érzem, hogy nem is kell annak lennie. Nagyon gyönyörűen mutatja be két fiatal szerelmét, akiknek nem lenne szabad szeretniük egymást. Fájdalmat fog okozni, össze fogja törni a szíved – de megéri. Ezért a könyvért nagyon is.

Ti olvastátok már az Autoboyographyt? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
papír formátum
e-book formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka