Könyvértékelés - Yehuda Devir és Maya Devir: Ez egy ilyen nap (képregény)

A mai értékelés középpontjában az alkotópáros Yehuda Devir és Maya Devir Ez egy ilyen nap című képregénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg: 

Hogyan birkózzunk meg a házasság apró kihívásaival?

A kötet a rendkívül népszerű alkotópáros életét és szerelmét mutatja be, ahogy megbirkóznak a hétköznapok hullámvölgyeivel és a friss szülőséggel járó jelentős változásokkal.

Yehuda és Maya Devir akkor kezdték képregényben illusztrálni az életüket, amikor friss házasként az első közös lakásukba költöztek Tel-Avivban. Az azóta eltelt években az Ez egy ilyen nap az egyik legnépszerűbb alkotás lett az interneten, világszerte több millió követővel.

Ez az első alkalom, hogy a Devir-képregények egy kötetben élvezhetők. Ebben a gyűjteményben szívmelengető, vicces és mindannyiunk számára ismerős helyzeteket osztanak meg. Úgyhogy még azok is, akik nem gondolják, hogy gépkarabéllyal kellene hadat üzenni egy csótánynak, könnyedén azonosulni tudnak a Devir házaspár küzdelmeivel és sikereivel. Hiszen ki nem mondta már maga is, hogy ez egy ilyen nap?!

Lepd meg vele magad és a szeretteidet, barátaidat!

A kötetről:

A Devir képregények bejárták az egész világot, de én mégis most találkoztam először ezekkel az illusztrációkkal, amelyek a két alkotó hétköznapi életét mutatják be, nem szépítve örömöt, bánatot, meghitt pillanatokat, izgalmas eseményeket, a szülőséggel járó kihívásokat, és úgy általánosságban a szürke hétköznapi életet.

A kötet különlegessége számomra egyértelműen az, hogy a bemutatott szituációk tényleg bárkivel előfordulhatnak, akár rólunk is szólhatnának, így pedig nagyon könnyű azonosulni velük. Sokat mosolyogtam olvasás közben, nem egyszer én is magamra ismertem. A könyvet lapozva az olvasó úgy érzi, hogy ő is részese ennek az egésznek: nem csupán külső szemlélőként van jelen, hanem akaratlanul is párhuzamot állít a saját tapasztalataival.

Ami rögtön megragadta a figyelmemet az az, hogy mennyire szépen és hitelesen lettek ábrázolva az érzelmek az arckifejezések tekintetében: mind a rajongás, mind a szomorúság, mind a szerelem, mind az öröm és a bánat. A 3. részben pedig, amikor a kisgyerekük is megjelent a lapokon, egyértelműen átjött az a bensőséges világ, amely hármójuk között alakult ki. Már a rajzokon keresztül is könnyen kivehetővé vált, hogy mennyire a harmónia és a szeretet dominál az életükben.

Mint említettem, a képregény nem csak a boldog, de a szomorú, vagy szimplán a hétköznapi élet idegesítő pillanatait is megragadta, de ezek többsége tényleg szórakoztató civódásokat jelentett. A kedvencem (már csak a személyes vonatkozásból is), amikor Maya teljes szurkolólány jelmezben ül a TV elé, majd megkérdezi a férjét, hogy na de melyik csapatnak is drukkolnak. Imádtam a konyhában felgyűlt mosatlanok „szimplán müzlit készítettem” magyarázatát, a nutella iránti rajongást, a zuhanyzás során a forró vizes jelenetet, a költözés bemutatását, a sorozatnézés szabályainak megszegését, a bogarak elleni merényleteket és úgy összességében mindent, amit olvastam és láttam. Sokszor egy-egy illusztrációt kétféleképpen is megismerhettünk, bal oldalt fekete-fehér vázlatként, jobb oldalt színesben, kidolgozva.

Ez a képregény tényleg a felnőtt életről szól, könnyű vele azonosulni, jókat lehet mosolyogni böngészés közben. Más képregényekhez hasonlítva itt tényleg elég kevés a szöveg, sokkal inkább az illusztrációk dominálnak, de azok többet mondanak ezer szónál. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy szórakoztató és realisztikus könyvet a kezei között tudni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan szeretni fogják.

A kötet megvásárolható ezen a linken: Ez egy ilyen nap

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Sziasztok! A mai bejegyzésben Rácz-Stefán Tibor regényéről, a Mikrofonpróbáról fogok írni nektek.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

Hanna, a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

A könyvről:

Korábban már volt lehetőségem a szerzőtől olvasni, azt a regényét nagyon szerettem (Pokolba a jópasikkal! - az értékelésem megtalálható erre a linkre kattintva!), így kíváncsian álltam neki a Mikrofonpróbának is, amely nem okozott csalódást. Úgy érzem, hogy ebben a könyvben minden benne van, ami egy Young Adult történethez szükséges: fiatalos, lendületes, izgalmas szerelmi szálakkal dúsított.

Dávid és Áron párosát már megismerhettük az író  Fogadj el! című regényéből, amelyet én sajnos nem olvastam, de itt nagyon megszerettem őket. Tetszett, hogy mennyire ellentétei egymásnak, az pedig pláne megmelengette a szívemet, hogy Áron minden nehézség ellenére is kiállt Dávid mellett, támogatta őt, ahogyan azt egy párkapcsolatban illik is. Szörnyű volt olvasni, hogy mi minden történt a Szép Remények Gimnáziumban, nem is csoda, hogy Dávid ennyi nehézséggel küzd a trauma után. Dávid hatalmas fejlődésen ment át a regény alatt, talán ő a legnagyobbon, és olyan jó volt olvasni, ahogyan újra megtalálja önmagát. Néha egyébként úgy éreztem, hogy Áron el-elvágyódik ebből a kapcsolatból, és csak remélni tudom, hogy van közös jövő a számukra.

Hanna az Ady Gimnázium egyik új diákja, aki már az első pillanatokban belopta magát a szívembe. Okos, szimpatikus és még könyvmoly is! A regény előrehaladtával fokozatosan egyre jobban megismerhettük, és számomra a Mátéval történő veszekedései és közös jelenetei alatt teljesedett ki úgy igazán. Tetszett, hogy megtalálta a hangját, kiállt saját maga és a szerettei mellett. Hatalmas fejlődésen ment át ő is, amely abszolút a javára vált. Nagyon szerettem Mátéval a párosukat, számomra nem is kérdés, hogy Máté drukker vagyok, és habár a fiú kifejezetten bunkó volt a lányhoz, rengeteget változott a történet alatt. Elsőre nagyon ellenszenves figura, de nem szabad elítélni, hiszen az ő múltja is fájdalommal és szenvedéssel teli, amelyből egyedül a zene és Hanna jelenthet kiutat.

Xiara pedig egy imádnivaló lány, aki rengeteg nehézségen ment keresztül, köszönhetően a származásának és a családjának. Szívfájdító volt olvasni, hogy mennyire kikezdik az emberek azt, aki egy kicsit is más tőlük, és habár Xiara szíve magyar, a világ mégsem fogja soha befogadni úgy igazán. Ahogy ő is fogalmazott: nem tartozik sehová sem, és ez rengeteg fájdalmat okozott a karakternek, ám ennek ellenére is tud boldog lenni és szeretni, amely talán a legfontosabb. A tánc a szenvedélye, az ő mentsvára, amely fontos szerepet kap a cselekmény további alakulásában is.

Nagyon szeretem, hogy ennek a regénynek több mélysége is van, hiszen megannyi fontos témát dolgoz fel, amelyek már önmagukban is elgondolkodtatóak, hát még így egyben. Olvashatunk többek között a rasszizmusról, a kiközösítésről, a melegekkel szembeni ítélkezésről, megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzés szerető család vagy szülők nélkül felnőni, megtudhatjuk, hogy milyen, amikor szertefoszlik az álmunk és olvashatunk az útkeresésről is. A könyvben szereplő karakterek rendkívül összetettek, és a lehető leghatározottabban mondhatom, hogy nem átlagos figurák. Mindannyiuknak megvannak a saját problémáik, de mégis képesek félretenni azokat, ha a barátaikról van szó. 

A könyv második felében hangsúlyos szerepet kap a kollégium megmentése, amelynek köszönhetően a karaktereinknek ki kell mozdulniuk a komfortzónájukból. Vajon sikerül elérni a vágyott célt? Vagy az egész folyamat bukásra van ítélve? 

Egy rendkívül szórakoztató olvasmány a Mikrofonpróba, amelyet mindenkinek bátran tudok ajánlani, ha szeretnétek egy zenés-táncos, szórakoztató és egyben komoly, mélységekkel teli regényről olvasni. Az olvasáshoz pedig javaslom, hogy a második kötet is kéznél legyen, hiszen a végén bőven tartogat meglepetést…

Végezetül pedig szeretném megosztani veletek a kedvenc idézeteimet a könyvből:

 „ Minden könyv érték, méltóképpen kell bánni velük.”

„Bár, okos dolog olyan emberrel barátkozni, aki megzavar olvasás közben?”

„Hihetetlen, hogy valaki ennyire nem képes tisztelni a világ legjobb dolgát! A könyv egyszerűen szent és sérthetetlen, milyen barbár dobálja már?”

„- …Látom, megint vörös pöttyösben nyomod.

- Mert tudom, hogy mi a jó nekem.” 

„Hanna az ajkába harap, hogy be ne nyögje, senki nem lesz attól okosabb vagy műveltebb, ha szépirodalmat fal. A lényeg, hogy olvassunk, tök mindegy, hogy mit. És ami őt illeti, a szórakoztató könyvek híve, amiben semmi kivetnivalót nem talál.”

Ti olvastátok már a Mikrofonpróbát? Hogy tetszett nektek?:)

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Könyvértékelés - Vi Keeland: Fiatal szerető

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Vi Keeland regénye, a Fiatal szerető van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! 

A bejegyzésem a Prológus Álomherceg projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva.

Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére.

A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.

Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek.

Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…

A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó.

Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá.

Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim.

De annyira ismerősnek tűnt…

Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt.

A szomszéd fiú.

Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett.

Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget.

Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?

Vi Keeland #1 New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb regénye újszerű élményt ad ugyan, de most sem kell nélkülöznünk a szenvedélyt, a humoros, vérforraló csipkelődést és a romantikus érzelmeket sem.

Figyelem! A bejegyzés enyhe spoilereket tartalmazhat!

A könyvről:

Vi Keeland nevével már rengeteg helyen találkoztam és régóta szerettem volna olvasni az írónőtől, így nagyon boldog vagyok, hogy most lehetőségem adódott rá. 

A Fiatal szerető egy idősebb nő (Valentina) és egy tőle 12 évvel fiatalabb férfi (Ford) szerelmét mutatja be, akik egy internetes portálon ismerkedtek össze egymással, ám az első személyes találkozás alkalmával kiderül, hogy bizony ők nem is idegenek, sőt, mindig is ismerték egymást. 

Valentina elég nehéz időszakon ment át: éppen most vált el a férjétől, akivel még a gimnáziumban szerettek egymásba, és akivel született egy közös, immár egyetemista fiuk is. Val mindig is volt valaki: barátnő, feleség, anya, és az új helyzetben egy elég komoly feladat áll előtte: meg kell találnia önmagát, hogy ki is ő a mindenféle szerepek nélkül, amelyekbe már nagyon fiatalon belekerült. Az önmegtalálásban segítségére van hű barátnője, Eve is, aki nem csak a bakancslistája megírásában segít neki, hanem újra bevezeti barátnőjét a randizás világába is, amelyről Val-nak fogalma sem volt mindeddig. Hiszen hogy is lett volna, ha 17 évesen teherbe esett? Számára minden kimaradt az életből, ami a fiataloknak természeteses: randizás, bulizás, az önmegvalósítás. Val mindent megtesz, hogy boldog lehessen, és végre elvégez egy olasztanári egyetemi kurzust is, amelyre Ryan feleségeként nem volt lehetősége, de mindig is vágyott rá. 

Ford élete kemény volt, hiszen 20 évesen elvesztette a szüleit, és neki kellett felnevelnie a 14 éves húgát, aminek köszönhetően hirtelen kellett felnőnie és készen állnia erre a feladatra. Immár 25 éves, sikeres üzletember, akinek a szerelmi élete mondhatni romokban hever, hiszen leginkább alkalmi partnerei vannak. Egy üzleti lehetőség miatt regisztrál egy társkereső oldalra, ahol véletlen az útjába kerül Valentina. A két karakter hamar összeismerkedik és megkedvelik egymást, de ami utána következett, arra egyikük sem számított.

A Fiatal szerető egy nagyon aranyos és romantikus történet, amely egy önmagát kereső nő és egy nehéz múltú férfi szerelmét mutatja be. A szerelmi szál nagyon szépen épül fel közöttük, szerintem egyáltalán nem tolakodó, és teljesen hitelesen mutat be egy kapcsolatot. Nem zökkenőmentes az ő viszonyuk, korántsem az, de idővel egymáshoz csiszolódnak. De vajon túl lehet lendülni a bizonytalanságon? Egy nyár alatt megismerhetjük a másikat? És vajon a helyes lépéseket hozzuk meg a szerelem nevében? 

A könyv legfőbb mondanivalója az, hogy a szerelemben nem számít az kor. Hiszen az életkor csak egy szám, amit arra használunk, hogy az időt mérjük, hogy milyen sokáig szeretjük egymást.(idézet a regényből.) Ezt a mondanivalót két szálon is megerősíti az írónő, hiszen Valentina és Ford mellett Eve és a férje között is nagy korkülönbség van, akik ennek ellenére is tökéletes harmóniában és boldog házasságban élnek. Egy másik fontos mondanivaló pedig, hogy a látszólag boldog kapcsolat mögött is mély problémák bújhatnak meg, amelyeket talán mi észre sem veszünk, de belülről emésztik a párt, és szépen, mint egy féreg a gyümölcsbe eszi be magát a mindennapjaikba. 

Nehéz dolog elfogadni néha az igazságot, és még nehezebb továbblépni, új életet kezdeni, magunk mögött hagyni minden fájdalmunkat. Ezt Valentinának és Fordnak is meg kell tanulnia, hiszen csak így lehetnek boldogok egymással. De vajon tényleg lehet köztük igaz szerelem és boldogság a korkülönbség ellenére is? És tényleg olyan fontos, hogy mit gondolnak mások?

Szeretném még kiemelni, hogy a regénynek milyen jó hangulata volt, hiszen egy tengerparton játszódó nyári románcot mutat be, de ehhez a meghitt hangulathoz nagyban hozzájárulnak a mellékszereplők (Bella, ifjabb Ryan, Eve és Tom) is, akik szintén nagyon szerethető figurák, és sokat tesznek a történet alakulásához is. Bevallom, szívesebben olvastam volna róluk többet is, a jövőben pedig kifejezetten érdekelne Bella vagy Ryan regénye, bár nem tudom, hogy erre van-e esély.

Én nagyon szerettem ezt a történetet, egy igazi kellemes, nyárias olvasmány szeretetről, szabadságról, önmegvalósításról, és biztosan fogok még az írónőtől olvasni, hiszen nálam bizonyított. Nektek is bátran tudom ajánlani ezt a könyvet, ha egy édes, romantikus történetre vágytok, amelynek mondanivalója is van. 

Végezetül pedig szeretnék hozni pár kedvenc idézetet a könyvből:

„A sors mindig megtalálja a módját, hogy visszajuttassa hozzánk azokat a dolgokat, amik valamilyen módon hozzánk tartoznak.”

„Nagyon ritka az, ha készen állunk a nagy dolgokra, nem számít, mennyit készülünk rájuk lélekben. Néha az is elég, ha annyira állunk készen, amennyire az adott pillanatban tőlünk telik.”

„A fájdalomtól erősek leszünk. A könnyektől bátrak. A megtört szív bölccsé tesz. A bor viszont segít megfeledkezni minden szarságról.”

„A fontos dolgok bizonyára jó okkal történnek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni őket akkor sem, ha eredetileg máshogy terveztük. Ha valamit helyesnek érzünk, akkor meg kell lépnünk.”

„De szinte mindenhez hozzá tud szokni az ember. Egy idő után a sötétben is megtanulunk látni, és vigaszt is találunk benne.”

A könyv megrendelhető az Álomgyár webshopjából ezekre a linkekre kattintva:

Papír formátum

E-book formátum

Ti olvastatok már az írónőtől? Melyik a kedvenc regényetek tőle?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rupi Kaur: Tej és méz

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Rupi Kaur Tej és méz című kötete van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.

A kötetről:

Rupi Kaur nevével szerintem már sokan találkozhattatok, hiszen napjaink egyik legnépszerűbb „insta költőjéről” beszélhetünk. Nagyon vitatott a szerző munkássága, vannak, akik szeretik, és vannak, akik kifejezetten nem kedvelik, ahogyan azt a nap és az ő virágai című kötetéről írt értékelésemben is olvashattátok, de én továbbra is az első tábort erősítem, hiszen nagyon kedvelem az ő verseit és úgy magát az insta költészetet. Azt már előre szeretném leszögezni, hogy elég modern alkotásokról van szó, mind tartalmilag mind képileg. Rupi eléggé szókimondó, nyíltan ír olyan témákról, amelyek nem szokványosak, kendőzetlenül beszél a saját negatív tapasztalatairól is. Bevallom, néha már nálam is átlépett 1-1 határt, hiszen vannak olyan témák, amelyek egyszerűen túl intimek a számomra, és meglepő volt néhány gondolatot olvasni.

A tej és méz Rupi első megjelent kötete, 4 részre osztható, melynek címei:

- a fájdalom

- a szeretet

- a törés

- a gyógyulás

Ezekben a fejezetekben számos verssel találkozhatunk, melyeknek központi témái a családon belüli erőszak, a szerelem, a fájdalom és azzal való megküzdés, valamint az önelfogadás.  Bevallom, szerintem elég vegyesre sikeredtek ezek a gondolatok: voltak, amelyek szerintem nagyon jól megragadtak egy bizonyos élethelyzetet és jól sikerült átadni azokat, és voltak, amelyek belőlem nem váltottak ki semmilyen pozitív hatást, inkább csak egy szemöldökráncolást. 

„hogyan tudsz ilyen könnyedén

kedves lenni másokkal kérdezte

tej és méz csepegett

az ajkamról amikor feleltem

mert az emberek nem

voltak kedvesek velem"

A könyv olvasása során jobban megismerhetjük a szerzőt, akit megannyi atrocitás ért már az életében, köszönhetően a származásának és annak, hogy nőnek született egy olyan országban, ahol ennek nincs igazán értéke. Ezeknek az élményeknek köszönhetően elég negatív hangvételűre sikeredett a kötet, amelyben megjelenik többek között a feminizmus, valamint az anyai gondoskodás és az  anyai érzelmek is. Véleményem szerint a tej és méz nem ér fel a Rupi a nap és az ő virágai című könyvéhez. Úgy érzem, hogy a szerző másik kötetében sokkal mélyebb versekkel találkozhatunk, amelyek nagyobb hatást gyakoroltak rám. Külön szeretném viszont kiemelni, hogy mennyire jól sikerültek az illusztrációk (még ha egyszerűbbek is, de felesleges is lett volna túlcsicsázni), amelyeket maga Rupi Kaur alkotott meg. Szerintem tökéletesen visszaadják a versek hangulatát, illetve jó kiegészítésként szolgálnak azokhoz.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon különleges könyvet olvashattam, amely igazán modern, fiatalos, és tud értéket közvetíteni. Nem tökéletes, közelről sem, de szerintem a hibái ellenére is élvezhető. Szerettem gondolkodni az olvasottakon, értelmezni, hogy vajon mire is gondolhatott a szerző, és ezzel szemben mit jelent számomra egy-egy vers. Szeretem, amikor nem csak átrobogok egy történet felett, hanem igenis agyalok rajta. Ezek miatt is bátran tudom ajánlani mindenkinek ezt a kötetet, aki szereti az insta költészetet vagy szeretne megismerkedni ezzel az új műfajjal. 

„nincs megnyugtatóbb

mint a hangod ahogy

felolvasol nekem

-a tökéletes randevú"

„legközelebb ha

feketén iszod a kávét

érzed majd a keserűséget

amit maga után hagy benned

sírsz majd miatta

de soha nem hagysz

fel az ivással

inkább őrzöd

a legrosszabbat belőle

mint hogy semmi se maradjon"

Ti esetleg olvastatok már Rupi Kaur-tól? Ha nem, akkor terveztek? Melyik kötet tetszett nektek jobban?

A könyv megrendelhető a kiadó webshopjából erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább (Könyvértékelés)

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Melanie Harlow Mindig van tovább című regényéről írok nektek, amely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Fülszöveg:

Jack Valentini nem az esetem.

A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc.

Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan. Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi.

De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait.

A hatalmas, kemény izmait.

Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben, vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám… De túl jó, nem bírom abbahagyni.

És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt. Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra.

De téved.

Nem kell, hogy én legyek az első szerelme. Elég, ha az utolsó leszek.

Imádni való mese a reményről, amit sosem adhatunk fel, a hitről, hogy a boldogság igenis jár nekünk, akkor is, ha a lehető legváratlanabb pillanatban köszönt ránk.

A legszerethetőbb szerelmespár, akik alig tudják elhinni, hogy tényleg rátaláltak arra, akit talán nem is kerestek.

Ismerd meg titkaikat!

A könyvről:

Nagyon izgatott voltam már a kötet miatt, mivel rengeteg pozitív véleményt hallottam róla. Mindig valamiféle megnyugvást érzek, ha újra RP regényt olvasok, ebben a kategóriában érzem a legotthonosabban magam, de pont ezért kicsit féltem is, hogy mennyire fog lenyűgözni engem a történet.

Nos, azt hiszem, most már elárulhatom: én nagyon szerettem ezt a könyvet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem kifejezetten újat tudott volna nyújtani, de én nem is feltétlen keresem mindig az újat. Egyszerűen néha csak jó leülni és egy aranyos történetet elolvasni, amely tökéletesen kikapcsol és feltölt. Az After we fall abszolút ebbe a kategóriába tartozik a számomra, de ezek mellett mégis van a történetnek mélysége, mondanivalója.

Az alaptörténet rendkívül izgalmasnak ígérkezik: Margot egy nagyvárosi lány, aki gazdag családból származik, sikeres vállalkozást vezet, de állandó megfelelési kényszerben él a környezete miatt, Jack pedig egy farmer, akinek az életére még most is hatással vannak a múlt árnyai, és szinte mindennel szemben érdektelenné vált, a szívében nincs már helye a szerelemnek. Az élet ezt a két igen ellentétes karaktert egymás útjába sodorja, de onnantól fogva nincs megállás: Margotnak és Jacknek rá kell döbbenniük, hogy bizony az ellentétek néha tényleg vonzzák egymást, és meg kell tanulniuk megküzdeniük a saját démonjaikkal és elvárásaikkal.

A főszereplőink egy nagyon szerethető párost alkottak. Ritka, hogy egy ennyire szimpatikus női karakterrel találkozok valamilyen regényben, de Margot szerintem nagyon klassz figura. Vicces, okos, aki két lábon áll a földön. Jack pedig a feleségét gyászoló veterán, aki a múltjából adódóan is problémákkal küzd, de amikor megpillanthatjuk a valódi arcát, akkor egy végtelenül kedves és édes személyiséggel találkozhatunk, aki garantáltan megmelengeti a női szíveket. Nagyon szerettem azt, ahogy ők egymással viselkedtek, érezhető volt a kémia minden egyes közös jelenet során. Egy kicsit talán gyors volt számomra az összeismerkedésük, az, ahogy eljutottak A pontból B-be, de ez egyáltalán nem volt zavaró a történet további alakulásában. Nagyon drukkoltam a szerelmüknek, hiszen mindketten megérdemelték már a boldogságot. 

Fontosnak tartom még kiemelni: ritka, mikor egy történet ennyire szimpatikus mellékszereplőket vonultat fel, de itt valóban ez történt. Felüdülés volt olvasni a három testvérről, Georgiáról  és a kicsi Cooperről. Ők voltak ennek a történetnek az igazi lelke, úgy érzem, hogy nagyon kellettek ebbe a regénybe. Szerettem, ahogy egymáshoz viszonyultak, mindig ott segítettek a másiknak, ahol tudtak. Jó volt olvasni, hogy Jack helyett is kitartottak, nem adták fel a reményt, és nagyon örülök, hogy Georgia személyében egy ennyire támogató családtagot ismerhettünk meg. Biztos vagyok benne, hogy a regény összképe sokat változott volna, ha ezek a karakterek nincsenek benne vagy jobban háttérbe szorulnak, ahogyan akkor is, ha ez az egész egy városi környezetben játszódott volna. Betekintést nyerhettünk egy vidéki gazdaság működésébe, és külön öröm a számomra, hogy a könyv igenis próbálja felhívni az olvasó figyelmét a körültekintőbb vásárlásra és a bio gazdaságokra. 

Az After we fall egy végtelenül kedves és szerethető történet, amely bár nem tökéletes, de mégis mély nyomott hagyott bennem, és egy igazán emlékezetes olvasmány lett a számomra. Egyszerűen jó érzés visszagondolni a könyvre, és szívem szerint már most rögtön olvasnám a folytatásokat, amelyekben bár nem ők a főszereplők (Tudtad, hogy például Jamie-nek is van egy saját kötete?), de annyira magával ragadott ez a regény, hogy biztosan fogok még olvasni az írónőtől. 

Nekem nagy élmény volt, egy tökéletes kikapcsolódás. Ha egy laza, könnyed olvasmányra vágysz, amelyben kellő mértékű romantika is szerepel, akkor ez a könyv neked íródott! Én csak ajánlani tudom!:)

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó webshopjából ezekre a linkekre kattintva:

Papír alapú könyv 

E-book

Ti olvastátok már a történetet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában a Galaktika (Metropolis Media) újdonsága áll, mégpedig José Antonio Cotrina regénye, a Samhein aratása. Köszönöm szépen a recenziós példányt a kiadónak.

A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés tematikus hetének a részét képezi.

Fülszöveg:

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!

Üdvözlünk a halál kapujában!

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.

De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

A történetről:

Őszintén mindenféle elvárás nélkül álltam neki a regénynek, mivel még nem olvastam a kiadótól, valamint az íróról sem hallottam korábban, de a fülszöveg már első olvasásra felkeltette az érdeklődésemet, rögtön éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz.

Szerintem egy nagyon izgalmas alaptörténettel találkozhatunk: adott 12 fiatal az emberi világból, akik Rocavarancoliába kerülnek, köszönhetően a bennük rejlő mágikus esszenciának, na meg egy öregember mesterkedéseinek. Ez az új világ merőben más, mint amit korábban ismertek, számtalan veszélyt rejt, és a 12 fiatalnak meg kell tanulnia túlélni ebben a borzalmas, varázslattal teli városban. Vajon mennyire tudnak alkalmazkodni? Mi célból kerültek ők erre a helyre? Mi jelenti a nagyobb veszélyt: egy új, ismeretlen környezet és az ott élő lények, vagy maguk az emberek? 

A történet főszereplője Hector, legnagyobbrészt az ő szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Hector egy kissé ügyetlen és félszeg karakter, nem egy tipikus főhős, de pont ez teszi annyira különlegessé. Csetlik-botlik és sokszor nem a legmegfelelőbb döntéseket hozza meg. Nem egy kifejezetten vezér alkat, de mégis van benne valami, ami kiemeli a társai közül, ami miatt Rocavarancoliában kifejezett figyelemmel követik nyomon a vele történteket. A könyvben a másik 11 kiválasztott szintén nagyobb szerepet kap, így igazán könnyű megszeretni néhányukat, vagy éppenséggel ellenszenvet érezni feléjük. Számtalan barátság születik rövid idő alatt is, és izgalmas volt olvasni, ahogy ezek a fiatalok feltalálják magukat egy új világban. 

Külön tetszett, hogy a történet nem csak egy szemszögből íródott, és nem csak a 12 kiválasztott életébe leshetünk bele, hanem voltak egyéb szálak is, amelyek leginkább a tanács tagjai köré szerveződtek. Az biztos, hogy a tanács sem tétlenkedett: számos izgalmas fordulat köszönhető a tagjainak, akik nem hagyják, hogy a történet leülepedjen és unalomba  forduljon. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mi történik Esmaellel, Eroch-kal, Derűs Dámával és a többiekkel. 

A könyv világbemutatása részletes, sőt, a legnagyobb hangsúly talán ezen van a kötetben. Számos érdekes tájleírással találkozhatunk, és a legapróbb részletekig (a regény kereti között) megismerhetjük Rocavarancoliát, a város jellegét és múltját. 

A Samhein aratása egy izgalmas könyv, egy hajsza, amelynek egyetlen célja van: a túlélés. Az események viszonylag lassan bontakoztak ki, de mégsem válik unalmassá a történet, viszont az első kötetben tényleg nem a drasztikus cselekedeteken van a hangsúly, inkább egy hosszabb bevezető rész feelingjét nyújtja. Izgultam a karakterekért, aggódtam a bajba jutottakért, drukkoltam a sérültekért, szerettem volna a kérdéseimre választ kapni. Bevallom, azért a végén én egy kicsit nagyobb csattanóra számítottam, bár azért így is volt mi meglepjen. Ami hiányérzetem még volt a regénnyel kapcsolatban: szívesebben olvastam volna többet is a tanács tagjairól, hiába is voltak jelenetek a tagok szemszögéből, én mégis kíváncsi lettem volna a részletesebb múltjukra, pláne a Lexel fivérek életére.

Összességében elmondhatom, hogy engem nagyon magába szippantott a könyv és ha tehetném, már most rögtön olvasnám a folytatást. Izgalmas volt, fiatalos, és bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az ijfúsági fantasyket. Számomra egy nagyon pozitív meglepetés volt. 

Ti esetleg olvastátok már a történetet? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Suzanne Collins újdonságát, az Énekesmadarak és kígyók balladája című regényét vesézem ki. Az értékelésem a Prológus projekt keretén belül született. Erre a linkre kattintva pedig elérhetitek a Prológus oldalát!:)

Köszönöm szépen a könyvet a Prológus és az Agave Kiadó csapatának!

Fülszöveg:

A becsvágy hajtja.

A küzdelem élteti.

De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül. 

A könyvről:

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném tisztázni, hogy én korábban nem olvastam az Éhezők viadala kötetetek, csak a filmvásznon keresztül ismerem a történetet. Tudom, hogy sokan kifejezetten nem kedvelik Snow karakterét, de én nem tartozom és soha nem is tartoztam közéjük. Nagyon megörültem, hogy ez a könyv az ő főszereplésével készült el, hiszen nagyon kíváncsi voltam, hogy honnan indult el és mi vezetett ahhoz, hogy Panem egyik legnagyobb zsarnoka legyen.

Coriolanus Snow jó ember volt. A Kapitólium egyik régi, nagy múlttal és dicsőséggel rendelkező családjának a leszármazottja, aki elegáns viselkedésével, gondolkodásmódjával és megjelenésével sikeresen tartotta fenn azt a látszatot, hogy a családja régi fényűző élete megmaradt. Az első fejezetekben egy olyan fiúval találkozunk, akivel akaratlanul is, de elkezdünk szimpatizálni. Mint említettem, Coriolanus jó ember volt, jó és nemes értékeket képviselt. Szerette a családját, és mindent megtett annak érdekében, hogy biztosítsa számukra a biztonságot. 

A Kapitólium még mindig hordozza a háború során szerzett sebeket, de megpróbál újjáépülni és újjászületni, hiszen a káoszt csak fegyelemmel, szabályozással és a Kapitólium közbenjárásával lehet megelőzni. A Kapitólium volt a háború igazi áldozata, és betekintést kaphattunk az ott élő emberek háború alatti sínylődéseibe is. Nem volt mit enni, nem volt hol szórakozni, az emberek akár már a kannibalizmusig is folyamodtak, hogy életben tartsák önmagukat és családjukat. Kemény időszak volt, tele szenvedéssel és fájdalommal. A Snow család ennek a háborúnak a viseli a kegyetlen sebeit.

A kötet a 10. Éhezők viadala előtti, közbeni és utáni eseményeket mutatja be. Coriolanus Snow az Akadémia végzős diákja, akit az a megtiszteltetés ért, hogy az Éhezők viadala egyik mentora lett. Lelkesen áll a feladat elé, hiszen nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint azt, hogy elnök lehessen. Az ehhez vezető út kemény és rengeteg tanulással teli, de ő nem adja fel. Az Éhezők viadalában betöltött mentor pozíciója pedig segíthet elérni a céljait. Sikerült fenntartania a látszatot, hogy a mai napig fényűző életet élnek, így nagy reményekkel állt neki az Aratásnapi ceremóniának is. Coriolanus legnagyobb döbbenetére és legnagyobb megalázására azonban a 12. körzeti lány kiválasztottat bízzák rá, egy eleve esélytelen indulót. Ezek után indul be a regény valódi cselekménye, és veszi kezdetét a 10. Éhezők viadala.

Erre a történetre úgy gondolom, hogy elég sok jelzőt lehet használni, de én most a merészt választanám. Számomra igazán felüdülés volt olvasni a kapitóliumi emberek gondolkodásmódját, és nem azért, mert én is így vélekednék a dolgokról, szimplán jól esett bepillantást kapni ebbe az őrült világba. A kapitóliumi emberek felsőbbrendűek, a körzeti aljanép felett állnak. Műveltek, elegánsak, gazdagok. A világ a lábuk előtt hever, és ők irányítják egész Panemet. Coriolanus is ebben a szemléletben nevelkedett, aki bár megtapasztalta a nélkülözést is, mégis ennek a szemléletmódnak adta át magát. A könyvben figyelemmel kísérhetjük azt, ahogy ő formálódik, ahogy elveszíti az ártatlanságát. A tiszteletreméltó kapitóliumi polgárra azonban mély hatást gyakorol az ő kiválasztottja és mentoráltja Lucy Gray, aki hatására Coriolanus megkérdőjelez mindent, amiben hitt. A lány ártatlansága és kedvessége leveszi a mi főszereplőnket a lábáról, akinek a hatására Coriolanus jobb emberré szeretne válni. Igen, jobb emberré szeretne válni, de a főjátékmester kegyetlen játszmába taszítja az ifjú Coriolanus Snowt, megismerteti vele az élet kegyetlen oldalát. dr. Gaul egy radikálisan gondolkodó személy, akire egyértelműen ráaggatható az őrült jelző. Őrült, de a maga elcseszett világában egy zseniális tudós, aki nem mellesleg hihetetlenül jól tudja manipulálni az embereket. Nem számít neki senki és semmi, csak érje el a célját. Amikor Coriolanus az események középpontjába csöppen, a saját kárán kell megtanulnia, hogy a hatalomhoz vezető út nem pont olyan egyszerű, fényes és tisztességes, mint ahogy azt ő hitte. Az emberi természet eredendően rossz. Ha nincsenek szabályozva a cselekedeteik és az életük, akkor kitör a káosz, és a káosz fájdalmat szül. Sokkoló volt olvasni a körzetekben zajló életről, a hatalmas ellentmondásról, ami az ő életük és a Kapitóliumban élők között megfigyelhető. 

A történet alakulásában rengeteg karakter játszik fontos szerepet, akik vagy a támogatásukkal vagy az ostobaságukkal, esetleg a kedvességükkel, de hatással voltak Coriolanus életére és döntéseire. Sejanus, Tigris, Nagymadám, Anyuka, dr. Gaul, Hingbottom dékán, Clemensia és még számos egyedi és fantasztikus karakter szerepel ebben a kötetben. Különösen kiemelném Sejanust, aki egy Kapitóliumban élő fiú körzeti szívvel, és Lucy Grayt, aki egy nagyon rejtélyes személyiség. Talán nekik kettejüknek van dr. Gaulon kívül a legnagyobb szerepük Coriolanus fejlődésében és az események alakulásában, és garantáltan hatalmas megdöbbenéseket fognak okozni.

A könyvben nagy szerepet kap az éneklés is, amely szerintem nagyon feldobta a történetet, hiszen egy-egy ballada/dal néha sokkal többet árult el, mint maguk a "beszélt" szavak. Külön szeretném még kiemelni, hogy a regény végét imádtam, az utolsó sorok kifejezetten zseniálisra sikerültek, és adnak egy jó nagy elégtételt az olvasónak.

Amikor belenéztem a könyvbe, nagyon megijedtem a szedését látva, hiszen egy oldalon viszonylag sok szöveg található, de annyira lehengerlő és fantasztikus az írónő stílusa, hogy nagyon könnyű volt haladni a történettel. Számomra hihetetlenül izgalmas volt, tartogatott olyan fordulatokat, hogy egyszerűen a zseniális jelzőn kívül mást nem is tudok mondani. Őszintén nem hittem volna, hogy ez a könyv ilyen mély benyomást fog tenni rám, de hatalmas csalódás volt a lehető legpozitívabb értelemben. Én egy új kedvencet avattam. Imádtam ezt az őrült világot, ezt az őrült gondolkodásmódot, számomra újszerű volt, és kifejezetten jó volt végre nem egy pozitív szemléletmódú regényt olvasni. Különösen tetszett, ahogy Coriolanus magát is győzködte, hogy ő jó ember, annak ellenére is, amiket tett. De vajon mikor lendülünk át a ló túloldalára? Mikortól számít valami önvédelemnek és valami gyilkosságnak? Mikor lépjük át azt a vékony határvonalat, amit ha átlépünk, már nem számítunk jó embernek? Mindenki olyan, mint amilyennek mutatja magát? Számos hasonlóan érdekes kérdést tehetnék még fel, amikre valamilyen szinten lehetetlenség válaszolni. Ha érdekel Coriolanus és a regény álláspontja, akkor ajánlom neked ezt a fantasztikus történetet, amely engem levett a lábamról.

Óh, és soha ne feledjétek: A hó mindig felül landol.

Eljössz-e ahhoz a fához,

ahol egy férfit felakasztottak,

mert megölt három másikat?

Különös dolgok estek meg itt.

Nem lenne abban semmi furcsa,

ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.

Nektek hogy tetszett az Énekesmadarak és kígyók balladája? Erre a történetre számítottatok?

Ha szeretnék megvásárolni a könyvet, akkor erre a linkre kattintva megteheted: https://bit.ly/enekesmadarak

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Találkozunk a következő blogbejegyzésem során,

Dorka

Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete (spoilermentes könyvértékelés)

Sziasztok!:)

Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, a mai irományom főszereplője pedig Alexandra Christo regénye, a To ​Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete. A recenziós példányt pedig köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak!:)

Fülszöveg: 

Annyi ​szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.

Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.

A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!

Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.

Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?

Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.

A könyvről:

Azt hiszem, már a címből is sejthető, hogy egy igazán akciódús, pörgős regényt tarthatunk a kezeink között, és garantálom neked, hogy ez bizony így is van.

Nagyon izgatott voltam, amikor megtudtam, hogy ez a könyv megjelenik magyarul is, hiszen annyi külföldi instagram oldalon láttam, hogy abszolút felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon szeretem a mese átdolgozásokat, ez a történet pedig különösen izgalmasnak ígérkezett.

A regény két szemszögből íródott, így két főszereplőt is kapunk: A herceget, aki inkább kalóz szeretne lenni, és szeretné felfedezni a világot. Akinek a tenger hullámainak ütemes morajlásával visszhangban dobban a szíve, és aki menekül a kötelessége elől, hiszen a szív elszólítja. A másik főszereplőnk Lira, a kegyetlen szirénhercegnő, akiből az anyja látszólag minden szeretetet és empátiát kiirtott, hogy azzá a szirénné válhasson, akire a trónnak és a népnek szüksége van.

Elian és Lira útjai keresztezik egymást a történetben, amikor a tenger úrnője hatalmas büntetésben részesíti örökösét, és az ő találkozásukkor indul el a regény valódi cselekménye.

Én nagyon szerettem ezt a könyvet, hiszen imádom a tengeren játszódó történeteket, a sziréneket, a kalózokat, és ezt az egész világot. Szerintem nagyon különlegesek, és mindig tudnak nekem újat nyújtani. Érdekes volt olvasni, hogy hogyan élnek, hogy milyen emberek, hogy mi a háttértörténetük. A Szaád legénysége különösen a szívemhez nőtt, hiszen nem szokványos kalózokról beszélhetünk, hanem nagyon szerethető karakterekről, akik egy családot alkotnak, és akik hűen követik a kapitányukat, Eliant. Imádtam, ahogy ugratták egymást, tényleg egy civakodó család benyomását keltve.

A cselekmény – mint korábban is említettem -, hihetetlenül pörgős, sőt, bevallom: talán egy kicsit túlságosan is. Úgy éreztem, mintha picit rohanna a történet, hogy beleférjen az oldalszámba. Szívesen olvastam volna egy kicsit hosszabb regényt, esetleg egy duológiát, ahol talán jobban kifejtésre kerülhettek volna a dolgok, az események. Úgy éreztem, hogy a tengeri utazások túl rövidek, hiszen valószínűleg a különböző birodalmak is hosszú hajóútra vannak egymástól, és az átkötő részek számomra egy kicsit elnagyoltak voltak. Szívesen olvastam volna több jelenetet ezekből az időszakokból, hogy mivel is ütik el a karaktereink az időt.

Ha már a karaktereket említettem, akkor el kell mondanom, hogy ez a könyv nagyon erős jellemeket vonultat fel, akikről határozottan lesz véleményed, és akik nagyon a szívemhez nőttek. Elian egy bátor, hősies, szeretnivaló figura, aki számomra a történet lelke volt. Imádtam minden megszólalását, minden jelenetét, egy hihetetlenül vonzó karakternek tartom, aki rabul ejti az olvasók szívét. Lira pedig egy igazán merész, bátor és ravasz szirén, aki az idő múlásával szintén a szívedhez nő, miközben ráébred arra, hogy ki is ő valójában, hogy mit is szeretne. A két főszereplő hatalmas fejlődési folyamaton esik át, megtanulnak küzdeni a céljaikért, és közben öntudatra ébrednek, és rájönnek, hogy mi is a valódi életcéljuk, a küldetésük.

A regény központi kérdései között kap helyet többek között az is, hogy vajon a kötelesség a fontosabb, vagy az álmok? Elian erre keresi a választ a regény során, hiszen a szíve a tengerhez húzza, a kötelessége pedig a trónra szólítja. Elian szenved, hiszen maga is tudja: számára egy börtönnel érne fel a királyság vezetése. Lira tudja, hogy mit kellene tennie, ami történetesen egyezik is azzal, amit szeretne – csak az oda vezető utat nem szívekkel és kegyetlenséggel szeretné kikövezni, és nem az anyja vágyálmait szeretné teljesíteni. A saját útját akarja járni, de ahhoz, hogy ezt megtehesse szembe kell néznie mindennel és mindenkivel.

Nagyon tetszett az út, és a cselekmény, amik történtek, és ahogyan az egyik dolog vezetett a másikhoz. Érdekes volt ahonnan kiindultunk, és ahová jutottunk, és az is, ahogyan közben megváltoztak az érzelmek és a célok. (Sajnos erről elég nehéz spoiler mentesen írni, én pedig mindenképpen egy ilyen ajánlót szeretnék adni nektek.)

A To kill a kingdom a mesék világába kalauzol minket, egy szirénekkel, hableányokkal és kalózokkal tarkított történetbe, amelynek inspirációjául A kis hableány szolgált. Ez a történet azonban nem egy barátságos családi mese, hanem egy birodalom elleni hajsza, amely során garantáltan a feje tetejére fordul minden, ahogyan az emberi érzések is.

Lehet szeretni az ellenséget? Szabad kételkedni mindabban, ami addig igaznak bizonyult? Talán a világ mégsem olyan fekete-fehér? Ezekre, és még számtalan kérdésre kereshetjük a választ, s közben részt vehetünk egy izgalmas utazáson, megtapasztalhatjuk a kalózlét oldalait, ahogyan tanúi lehetünk a főszereplőink karakterfejlődéseinek is. 

Bátran ajánlom nektek is ezt a történetet!

Ti olvastátok már? Ha igen, nektek hogy tetszett? Ha nem: tervezitek?:)

A könyv erre a linkre kattintva megvásárolható a kiadó webshopjából. Link a könyvhöz.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés: Rácz-Stefán Tibor - Pokolba a jópasikkal!

Sziasztok!:)
Ma egy újabb könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Rácz-Stefán Tibor Pokolba a jópasikkal! című regényéről fogok írni nektek. Hatalmas köszönet a recenziós példányért a Könyvmolyképző Kiadónak!:)

Fülszöveg:

A világ végére is követnéd azt, akit szeretsz?

Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább szakácsnak tanulna, és a saját útját járná, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék. Viszont másra is vágyik: bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, akibe már évek óta szerelmes.
Gergő kedves, vicces és figyelmes is, az a típusú srác, akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról…
Ahogy beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül:
Menjen, vagy maradjon? Budapesten tartaná a családja és a főnöke, a morcos, de segítőkész Michelin-díjas séf, akitől sokat tanulhat. London mellett is szólnak érvek, ezek közül a legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.
Bármikor újrakezdheted az életed? Hunor egyre jobban hinni akar ebben, csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra…

„Akárcsak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi. Kell ennél több?” – Veronika’s Reader Feeder blog

Az év legszexibb és legérzelmesebb LMBT története.

Találj válaszokat a főhősökkel!

A könyvről:

Tibi könyveivel már nagyon régóta szemezek, hiszen rengeteg pozitív véleményt hallottam már a regényiről, éppen ezért is hatalmas volt a boldogságom, hogy a Pokolba a jópasikkal! című történetével lehetőségem nyílt belepillantani az ő írói munkásságába.
Ez a könyv úgy vélem, hogy kapott meleget és hideget is, vannak, akik kifejezetten szeretik, és vannak, akik nem ezt tartják Tibi legerősebb irományának. Nos, azt hiszem elárulhatom: én odáig vagyok ezért a regényért, engem teljesen levett a lábamról!:)

Nagyon tetszett az alaptörténet, a szereplők hátterei, ahogyan egy olyan téma felé nyúl a szerző, amelyet szerintem nem sokan dolgoztak még fel egy New Adult regényben a mi hazánkban. Gondolok itt a főszereplőnk és családja származására, ahogyan arra a konfliktusra is, ami köré a regény épül: menni vagy maradni? Engedni a család nyomásának, vagy a saját utunkat járni? Bizony, ez a történet feszeget tabu témákat is, de én kifejezetten örülök, hogy olvashattam róluk, hiszen nekem új élményt jelentett, valami olyat adott, amiről én még nem olvastam, ezáltal pedig még inkább különlegessé vált a könyv.

A főszereplőnk, Hunor egy nagyon szimpatikus karakter, aki képes közel kerülni az olvasóhoz, hiszen kedves, okos, és olyan értékeket képvisel, amelyek a mai világban kifejezetten fontosak. Hunor hatalmas fejlődést mutat be ebben a regényben: megtanulja, hogy mi az, ami igazán számít az életben, hogy mit is szeretne elérni, hogy milyen emberré szeretne válni. Főszereplőnknek döntenie kell, hogy enged-e a család és a társadalom nyomásának, és megpróbál-e megfelelni az elvárásoknak, vagy éppen a saját lábára áll, és kiáll mindamellett, amit és akit ő szeret. Ez egy elég kemény folyamat, amely sok szívfájdalmat okoz karakterünknek, de az ő lelki fejlődését egyszerűen öröm volt nyomon követni.

Ha már Hunornál tartunk, akkor szeretnék néhány szót szólni a családjáról is: az édesanyjáról, akinek elég konkrét elképzelései vannak az életről, és arról, hogy mit kellene tennie a fiainak, valamint a bátyjáról, Koppányról, aki egy kicsit átlendül a ló túloldalára, annyira egy burokban szeretné tartani az öccsét, és megvédeni őt minden rossztól. Az anya egy elég szigorú személy, aki nagyon határozott véleménnyel rendelkezik mindenről, és ezt nem is fél megmondani. Nos, meglehet őt is érteni, az álláspontját, de bevallom, nem ő lett a kedvenc szereplőm a történetben. Koppány karakterét pedig én nagyon kedveltem egy ideig, de utána kicsit csalódnom kellett benne, de azért nem mozdult el számomra teljesen negatív irányba, sőt, inkább valahol a pozitív és negatív közepén egyensúlyozik: néha átlibben a mérleg erre, néha pedig arra, de összességében őt is egy nagyon erős személyiségnek tartom, akiről határozottan lesz valamilyen véleményed.

Ha már a karaktereknél tartok, akkor mindenképpen szeretnék írni pár gondolatot Gergőről is, akinek tényleg hatalmas szerepe van a történet alakulásában. Azt hiszem, hogy a cím eléggé helytálló, hiszen egy ízig-vérig jópasiról van szó, aki szerintem egy nagyon szerethető figura. Kifejezetten értelmes, kedves, nyitott a világ felé, aki akaratlanul is a szívedhez nő a bájával. Én értettem igazából minden döntését, és nagyon megszerettem. Külön örömmel töltött el, hogy mekkora támogatást nyújtott Hunornak, akinek kifejezetten szüksége is volt rá.

Fontos kiemelnem, hogy az LMBT szál szerintem nagyon szépen lett megírva, és Tibi az arányokat is nagyon jól eltalálta, hogy milyen részből mennyit is kell a regénybe írni. A szereplők között egyértelműen érezhető volt a kémia, és végül egy nagyon szerethető párost kaptunk.

+1: Külön öröm volt számomra a főzős vonal a könyvben, nagyon szerettem ezeket a jeleneteket.

Szerintem ez a regény egy nagyon szépen felépített történet, az ész és a szív harca, egy fejlődési folyamat, amely során megtalálják a szereplők önmagukat, és egyben egy tanulási folyamat is, hiszen néha szükségünk van arra, hogy megtanuljunk kiállni önmagunkért és az álmainkért. Tibi mindezeket egy fantasztikus írói stílussal tálalta, engem nagyon megfogott magának, és teljesen biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni tőle, hiszen ez a fiatalos, lendületes stílus teljesen vitt magával és a történettel, és csak azt vettem észre, hogy nem tudom letenni a regényt.

„Ez viszont nem jelentheti azt, hogy okos ötlet volt engednem a félelmemnek.

Hiába jó a sztori vége, az rossz, ha félelem diktálja az iramot.”

Nektek is bátran tudom ajánlani ezt a könyvet, amely megvásárolható a kiadó webshopjában erre a linkre kattintva -> Itt rendelheted meg!

Ti olvastatok már az írótól? Melyik a kedvenc regényetek tőle?:)

Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Dorka

Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak - spoilermentes könyvértékelés

Sziasztok!:)
A napokban fejeztem be Mariana Zapata The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak című könyvét, és most erről hoztam nektek egy spoilermentes könyvértékelő bejegyzést. Hatalmas köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányért!

Fülszöveg:

Instagram: Dsheavenofbooks

Ha Mr. Darcy amerikai focizna…Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását a szövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig.
Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben.

A „winnipegi nagy fal”-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni.
Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar?
Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között?

Tantrikusan izgalmas, hosszan bontakozó románc.
Éld át a tüzét!

A történetről:
Hatalmas elvárásokkal voltam a regény felé, hiszen tényleg rengeteg pozitív visszajelzést hallottam róla. Bevallom, ez nem feltétlen egy olyan dolog, aminek én örülni szoktam, hiszen ha nagy az elvárás, akkor sokkal könnyebb csalódni is.

Az alaptörténet szerintem rendkívül érdekes, legalábbis nekem rögtön felkeltette a figyelmemet. A hősnőnk, Vanessa végre felmond a munkahelyén, ahol évekig dolgozott egy érdektelen főnök mellett, aki még egy jó reggeltet is képtelen volt visszamorogni. A csavar akkor következik be a történetben, mikor ez a bizonyos volt főnök, Adien felkeresi az ex alkalmazottját, és megpróbálja visszacsábítani a munkakörbe és az életébe.

A regény számomra kicsit lassan indult be, tehát semmiképpen sem volt elkapkodva a szerelmi szál, hanem tényleg aprólékosan nyomon követhettünk, hogy hogyan változik meg a két főszereplő hozzállása és az érzelmeik. Ez egy csodálatos folyamat volt, amelyet öröm volt nyomon követni, s ahogyan Vanessa aprólékosan megismeri Aident, az olvasó is egyre jobban a karakter rajongójává válik.

Aprópó, a karakterek. Ritka, mikor ezt tudom mondani, de imádtam mind Vanessa, mind Aiden karakterét. Szerettem, hogy Van kimondja amit gondol, hogy nem teketóriázik, nem sajnáltatja magát, nem hisztizik, hanem tényleg egy tökös női szereplő, akivel könnyű azonosulni, és aki tényleg egy olyan jellem, hogy el tudod képzelni, hogy igen, ő létezhet a valóságban. Aiden pedig az egyik legédesebb könyves pasi, akiről az elmúlt időszakban olvastam, emellett pedig nagyon céltudatos is. Lehetetlen őt nem szeretni, ezt higgyétek el nekem. Minden egyes megmozdulása, apró reakciója megdobbantja a női szíveket, amelyet abszolút meg tudok érteni.

Tetszett, ahogy a Van és a Zac közötti baráti kapcsolat be volt mutatva, jókat tudtam nevetni az ő dialógusaikon. Miatta is nagyon érdemes elolvasni ezt a könyvet, hiszen garantáltan Zac is a szívekhez fog nőni a kedvességével és a vicces beszólásaival.

A regény bármennyire is tűnhet egy egyszerű, romantikus történetnek, azért szeretném megemlíteni, hogy megvan az egésznek a mélysége, és van benne egy komolyabb vonal is, amely szerintem rendkívül jól lett bemutatva, tetszett, ahogy megismerhettük a szereplők háttértörténetét, és ez az egész nem az első 5-10 oldalon lett elénk tárva, hanem fokozatosan, apró részletenként. Ez a történet sokkal több, mint amit első ránézésre várunk tőle, és annyira magával ragad, hogy végül nem fogod tudni letenni.

"Szerintem senkitől sem elvárható, hogy úgy szeressen, mint amennyire te szerethetnéd magad."

Összességében elmondhatom, hogy nekem egy ez öt csillagos olvasmány volt, és 100%, hogy fogok még olvasni az írónőtől, bár ezt a szintet azért nehéz lesz megugrani.
Bátran tudom ajánlani nektek is ezt a regényt!

Ti esetleg olvastátok már? Ha igen, akkor nektek hogy tetszett? Ha nem, akkor terveitek?:)

Amennyiben kedvet kaptatok a regény elolvasásához, akkor erre a linkre kattintva megvásárolhatjátok: Link a rendeléshez!

Köszönöm, hogy velem voltatok,
Dorka

Könyvértékelés: Rupi Kaur - a nap és az ő virágai

Sziasztok!
Ma egy könyvértékelő bejegyzéssel érkeztem Rupi Kaur új kötetéről, amely nem más, mint a nap és az ő virágai.

Instagram: Dsheavenofbooks

Fülszöveg:

ez az élet receptje
mondta anyám
közben ölelt én a vállán sírtam

gondolj a virágokra amiket elültetsz
a kertben évről évre
ők megtanítják neked
hogy az embereknek is
muszáj elhervadni
levelet hullatni
gyökeret ereszteni
növekedni
hogy virágozhassanak

Erőteljes utazás. Növekedésről és gyógyulásról és arról, hogyan találhatunk otthonra önmagunkban. A nap és az ő virágai, amelyet maga Kaur illusztrált, egy öt fejezeten – hervadáson, elhulláson, gyökerezésen, növekedésen és virágzáson – átvezető utazás.

A szeretet minden formájának ünneplése.

A kötetről: 

Rupi Kaur munkássága szerintem nagyon vitatott. Sokan kedvelik, sokan pedig kifejezetten nem értik, hogy mi plusz van abban, amit ő csinál, hiszen „csak általánosságokról ír, amely mögött nincs különösebb tehetség”. Én az előbbi kategóriába tartozom.

Korábban volt lehetőségem angolul elolvasni Rupi Kaur mindkét könyvét, amelyek mély hatást gyakoroltak rám, éppen ezért is szerettem volna magyarul beszerezni a nap és az ő virágait.
Mindig is szerettem a verseket (klasszikusokat és moderneket egyaránt), a pár soros szösszeneteket, a gondolatok ilyen fajta közlését. Verseket általában azért olvasok, hogy elgondolkodjak, hogy utána agyalhassak kicsit, hogy pontosan mi is van emögött, hogy milyen rejtett utalást találhatok, amely elsőre talán nem is tűnik ki a sorok közül.
Rupi kötetét olvasva nagyon sokat agyaltam, éppen ezért is több napon keresztül forgattam a lapjait, hiszen szükségem volt a szünetekre. Elmondhatom: megkaptam azt, amiért én ezt a kötetet olvasni szerettem volna. Rengeteget agyaltam, néha lesokkolódtam, néha szomorúságot éreztem, de mindenképpen érzelmeket váltott ki belőlem, amely szerintem nagyon fontos egy könyv kapcsán. Úgy gondolom, hogy még mindig inkább legyen valamivel kapcsolatban véleményünk, akár negatív, akár pozitív, mintsem, hogy közömbösek legyünk iránta. Ez különösen igaz az irodalomnál, és Rupi Kaur munkássága szerintem ezért is különleges, hiszen mindenképpen reakciót vált ki.

Az instaköltészetnek nevezett gondolatait tartalmazó kötete szerintem kiemelkedő a műfajon (ha fogalmazhatok így) belül is. A kötet különlegessége, hogy 5 nagyobb fejezetre van osztva (hervadás, elhullás, gyökerezés, növekedés és virágzás), és mind az öt téma másabb típusú verseket foglal magában. Találkozhatunk az édesanyjához íródott költeményekkel, a szerelemhez címzett sorokkal, megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzés bevándorlóként egy új ország gyermekeként megszületni, miközben nem tartozik oda, de már a régi hazájába sem. A gondolatok hol hosszabbak, hol rövidebbek, sok helyen illusztrációval is tarkítottak, amelyeket maga a szerző rajzolt meg. Egyszerűen egy szóval tudnám jellemezni: különleges.

Egy másik jellemzője Rupi Kaur munkásságának, az a szókimondóság, hiszen semmit nem rejt véka alá, semmit nem fél kimondani, ugyanakkor a rejtélyesség is jelen van, hiszen annyi, de annyi rejtett utalással találkozhatunk! Furcsa, mivel egymásnak ellentétes jelzőket használtam, de mégsem éreztem kettősséget a kötet olvasása közben, szerintem egy nagyszerű egyveleget kaphattunk a lehető legjobb arányban.

Én nagyon hiszem, hogy ennek az új „műfajnak” igenis van helye, hiszen megfogja a fiatalokat, erőt is meríthetnek belőle, és talán közelebb is hozhatja az új generációt az olvasás világához. Lehet, hogy általánosabb dolgok is vannak a köteteiben, de éppen ezért is tud vele ennyi ember azonosulni, hiszen amikről ír, azok a te életedben is aktuálisak lehetnek.
Én úgy gondolom, hogy senki ne ítélkezzen elsőre. Persze könnyen előfordulhat, hogy valakitől a lehető legtávolabb áll az ilyen fajta művészet, szerintem ezzel sincs semmi probléma, de úgy alapjáraton próbáljunk egy picit nyitottabbak lenni, hiszen számos új dolgot tapasztalhatunk meg, amelyek végül kifejezetten elnyerik a tetszésünket.

Összességében elmondhatom, hogy nekem ez a kötet hatalmas kedvencemmé vált, ahogyan Rupi Kaur munkássága is. Remélem, hogy a jövőben többet találkozhatok az ő gondolataival, A nap és az ő virágai pedig egyértelműen újraolvasásért kiált.

Végezetül pedig érkezzen az egyik kedvenc a nap és az ő virágai idézetem:
mi ez a dolog veled meg a napraforgókkal kérdezi

a sárgaság mezejére mutatok odakint
a napraforgók bálványozzák a napot felelem
csak akkor húzzák ki magukat amikor megérkezik
amikor a nap elmegy
gyászosan hajtják le a fejüket
ezt teszi a nap ezekkel a virágokkal
ezt teszed velem te

- a nap és az ő virágai

Nektek mi a véleményetek Rupi Kaur munkásságáról? Olvastatok már tőle?:)

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést!
Dorka

Leiner Laura: Maradj Velem - Könyvértékelés

Sziasztok!:)

Nem is olyan rég fejeztem be Leiner Laura legújabb könyvét, a Maradj velem-et és most erről hoznék nektek egy spoiler mentes értékelést.:) 

Fülszöveg:

Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli? 

Instagram: dsheavenofbooks

A borítóról: 

Szerintem rendkívül jól passzol a sorozathoz, teljesen visszaadja a Bükki táborhely hangulatát, de egyben sejtet egy komolyabb vonalat is, szóval számomra telitalálat.

A szerzőről:

Nem titok, hogy Leiner Laura az én legnagyobb kedvenc magyar íróm. Egyszerűen odáig vagyok a regényeitért, és legyen bármilyen hangulatom, legyek bármennyi éves is, Leiner Laura könyveihez mindig, ha hozzányúlok, azt érzem, hogy hazatértem. Hihetetlen izgalommal kezdek neki minden új regényéhez, és a régieket is olvasva képes vagyok ugyanazt átélni, mint anno az első olvasások során. Nekem az ő könyveit olvasni a legjobb nosztalgia, amit átélhetek. 

Az Iskolák versenye trilógiáról:

Az első rész olvasása előtt hihetetlenül szkeptikus voltam: akkor már javában egyetemre jártam, s úgy gondoltam, hogy engem nem fog tudni lekötni egy középiskolás versenyről szóló trilógia, s talán azt is, hogy Laura már nem tud újat mutatni. Hogy én mekkorát tévedtem. Már az első oldalakon rá kellett döbbennem, hogy hoppá, itt talán mégsem arról van szó, mint amit én feltételeztem. A regény végére pedig újra éreztem azt a hihetetlen boldogságot, hogy ez az, sikerült, újabb kedvenc! 

A regényről:

A történet pont ott folytatódott, ahol az előző kötet véget ért: az Iskolák Országos Versenyének hatodik napján. 

Amit szeretnék előre leszögezni: imádtam ezt a kötetet is. Itt már sokkal jobban megmutatkoztak az emberi karakterek, hogy ki milyen jellem, hogy ki mit tenne meg a győzelemért. Nagyot csalódhattunk Mátéban, aki bár már az előző kötet végén is kimutatta a foga fehérét, de itt bizonyosodott be visszavonhatatlanul, hogy mennyire is egy rosszindulatú és álszent ember. Örülök, hogy már nem tudja mérgezni olyan tudatosan a szálakat. És ha már a negatív jellemről beszéltem, akkor szeretnék megemlíteni egy pozitív megnyilvánulást is: Hanna a regény elején nagyon jó megoldást választott Zsomborral szemben, hiszen a „szemet-szemért, fogat-fogért” elv nem vezetett semmire. Nagyon örültem, hogy végre képesek igazi csapatként és barátokként összedolgozni, így már sokkal élvezetesebb volt a regény olvasása is. 

Hanna családja: Néha nagyon érdekes és vicces volt olvasni ezeket a jeleneteket, máskor pedig igazán szomorú. Hanna nagymamája valami ultra szuper modern nagyi, aki elől nem rejthetsz el semmit, hiszen úgy is megtalál téged: ha nem a valóságban, akkor az instán, de előle nincs menekvés. Hanna apukája hozta a formáját, egy szerethető karaktert alkotott ebben a kötetben is. 

Érdekes és egyben szívszorító volt olvasni az elmélkedéseket Hanna anyukájával kapcsolatban, néhol talán már túl személyes is. Az biztos, hogy egy összetört szívű lány fejlődését és gyászának feldolgozását követhettük nyomon ebben a részben, amely még mindig nem ért véget. Szívből remélem, hogy a trilógia végére egy sokkal pozitívabb és élettel telibb lányról olvashatunk majd.

Kocsis és a facebook/insta kommentelők: nem titok, imádtam ezeket a részeket! Valahányszor csak egy Kocsis vs kommentelők jelenet következett, én hangosan nevetve olvastam végig. Hihetetlenül jó Laura humora, és fantasztikusan adta vissza a mai fiatalok gondolkodás- és írásmódját. (Egyszer még a testvérem is átjött a másik szobából, hogy mit lehet ennyit nevetni egy könyvön. Nem, ő még nem olvasott Leiner Laurát, így nem is tudhatja.:( )

Hanna és Kornél:

Annyira jó volt a szerelmi szál ebben a regényben! Laura végre itt nem húzta-vonta a dolgokat, nem késleltetett semmit, hanem a szereplők egyből a tettek mezejére léptek, és ez nekem nagyon tetszett. Nem volt felesleges tagadás, késleltetett vallomások, hanem egy harmonikus kapcsolatot láthattunk kibontakozni, amely pont úgy volt jó, ahogy az meg lett írva. Kornél egy hihetetlenül szerethető karakter, tipikusan a fiatal olvasó lányok álma, Hanna pedig egy átlagos lány, aki nem bújik álca mögé. A tökéletes páros. Kíváncsi vagyok, hogy a regény végén történtek miatt a jövőben mi is lesz velük, hogyan birkóznak meg a helyzettel.

A csapatokról:

Örülök, hogy sokkal jobban megismerhettük a zöld csapat infós srácait, illetve tetszett a hármas szövetség, amelyet ők kialakítottak. Sőt, a végére még az arany csapat is sokkal szimpatikusabbá vált. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak lépni a regény végén történtek miatt. 

Összességében:

Nagyon szerettem ezt a regényt is, mint minden más könyvet Leiner Laurától, akit egy nagyon tehetséges írónak tartok. Könnyed, szerethető stílus, fiatalokat foglalkoztató témák. Tetszett nagyon az összes elgondolás, amit a mai tinédzserekről írt: szétfilterezett beállított képek, az őszinte érzelmek hiánya. Úgy gondolom, hogy ezek a részek egy picit nevelő hatásúak is a fiatal olvasókra nézve és csak reménykedhetünk, hogy sokan talán átgondolják a helyzetet, és talán megváltozik a nézőpontjuk és az értékrendjük. 

A regény szokás szerint olvastatja magát, egyszerűen lehetetlen letenni. Laura összes könyve kiváltja belőlem azt az érzést, hogy egyszerűen csak rá tudjak gondolni, és semmi máshogy ne legyen kedvem. Függőséget okoz, de jó értelemben. Öt csillagos kedvenc.

Nagyon ajánlom ezt a sorozatot minden fiatalabb és idősebb olvasónak is, akik szeretnének egy jó kikapcsolódást és egy csodálatos regényt olvasni!:)

A folytatást pedig már most nagyon várom.:)

Ti olvastátok már a regényt? Ha igen, hogy tetszett? 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Ruby Saw: Csak két lépés Észak - Spoilermentes könyvértékelés

Sziasztok! :)

Ma Ruby Saw január 10-én megjelenő regényéről hoztam nektek egy spoilermentes értékelést. Ha esetleg vacillálsz, hogy elolvasd-e a könyvet, akkor remélem, a döntésben segítséget nyújt az értékelésem. :)

„Egy rendkívül jól megírt sokkoló és kegyetlen történet szerelemről, hazugságról, az élet könyörtelen oldaláról, amely az első oldaltól az utolsóig rabul ejt.”

Fülszöveg: Észak-Korea. ​Egy földrész, aminek a puszta hallatán összeszorul az emberek gyomra. 
Hadley Hilson újságíró azonban nem így volt ezzel, és csatlakozott a volt egyeteme tanulmányi kirándulásához, ami Dél-Koreába indult, de érintőlegesen az északi határhoz is. Az újságíró élete nagy sztorijára készül, az Észak- és Dél-Korea közti különbségek bemutatásával. 
A drogok nem illegálisak északon, mégis elkülönítik a busznyi diákot a határnál, miután füvet találnak az egyik táskában. 
A csoportot kísérő professzor furcsán viselkedik. Amerika nem töri magát, hogy a dolgok után járjon. 
Hadley-t furcsa élmény éri: taszítja, de egyben vonzza is Jin Park ezredes, amire nem tud magyarázatot adni. 
Jin küzd a szívével és a józan eszével, de alul marad a harcban. 
Meddig megy el egy újságíró a tökéletes sztoriért? Vajon ott a katonák tényleg mindent megtehetnek? Ki áll az egésznek a hátterében? 
Korrupció, hatalom, élni akarás, vágy és szenvedély.

A borítóról: Szerintem tökéletesen el lett találva ez a borító, nagyon illik a történethez. Tipikusan olyan, hogy ha ránézel, akkor kivált belőled valamilyen érzést, s nem tudsz csak úgy elmenni mellette.:)

Az íróról: A könyvet egy feltörekvő író, Ruby Saw jegyzi, akinek ez a harmadik megjelent könyve a Pillangó-hatás és annak folytatása, Az igazi után. Amit mindenképpen szeretnék leszögezni: ha olvastad is a Pillangó-hatás könyveket, akkor felejts el mindent, amit Rubyról gondoltál, hiszen ebben a könyvben egy teljesen más téma áll a középpontban, illetve teljesen más megvilágításba is helyezi az írónőt. Rengeteg fejlődést láttam, amelyet reményeim szerint ti is megtapasztalhattok. A stílus ugyanaz a könnyed, könnyen olvasható, mely lendületesen végigvezet téged a történeten. Nem éri meg kihagyni.:)

A történetről: Mint a fülszövegből is kiderült, egy csapat diák (illetve egy újságíró és egy professzor is) indul útnak Dél-Koreába, ahol látogatásuk során mindenképpen szeretnének átjutni a diktatórikus Észak-Koreába, azonban a határon akadályba ütköznek: drogot találnak az egyik diáknál, ami beindítja az eseményeket.

A véleményem: Előre is szeretném kiemelni: imádtam a történetet.:) Egy rendkívül jól megírt sokkoló és kegyetlen történet szerelemről, hazugságról, az élet könyörtelen oldaláról, amely az első oldaltól az utolsóig rabul ejt.

Ez a regény engem már a huszadik oldal környékén sokkolt. De nagyon durván. Tudtam előre, hogy ez egy olyan regény lesz, ami mindenképpen valamilyen érzelmet kivált belőlem, de erre még én sem gondoltam. Végig feszített volt a tempó, és a könyv végéig izgultam, hogy mi is fog történni. 242 oldal félelem, remény, ármánykodás, stressz, romantika, bűnözés... Úgy gondolom, hogy hihetetlenül jól elvoltak találva az arányok: mindenből annyit kaptunk, amennyi pont megfelelő volt, egy szálat sem vitt túlzásba az írónő, és olyan csavarral is találkozhattunk, amikre én speciel nem számítottam volna, ami mindenképpen egy pozitív dolog, hiszen a legtöbb könyv esetében könnyű előre megsejteni a dolgokat.

A szerelmi szál nekem nagyon tetszett. Ötletes volt, és megfelelően kivitelezett, lehetett látni a fejlődést, a kialakulást, a gondolatokat, és számomra ez is pont elég volt. Az erotikus részek is megfelelően voltak leírva, úgy gondolom, hogy pont annyit kaptunk, amennyi szükséges: nem volt 4-5 oldalon keresztül ecsetelve egy ilyen esemény sem (ami szerintem felesleges is), hanem tényleg annyit kaptunk, ami még a jó ízlés határain belül marad egy ilyen regényben.

Összességében: Számomra ez a könyv bizony egy öt csillagos kedvenc lett. Természetesen mindig lehet hibát találni, de amiket én éreztem az olvasás közben, (izgultam, sokkolt, reménykedtem és nem tudtam letenni) azok bizony nem minden regénynél vannak meg, s ha belőlem egy könyv ilyen szintű érzéseket vált ki, akkor nem is kérdés, hogy bátran ajánlom a témát és műfajt kedvelőknek.

Hogy pontosan  milyen műfajra is számíts? – Erotikus romantika és egy kis krimi számomra, de elég nehéz behatárolni.

Ha te is szeretnél megismerkedni az írónő munkásságával: A Pillangó-hatás és Az igazi című könyvei ingyenesen letölthetőek az írónő facebook csoportjából. Amennyiben kíváncsi lettél a Csak két lépés Északra (én ezt a könyvet jobban ajánlom, ha most olvasol először Rubytól), akkor már előrendelhető az írónőtől 1600 +710 ft postaköltség ellenében. (+ Amennyiben  elfogytak a fizikai példányok, biztosan ez a regény is elérhető lesz pdf formátumban, de ha nem szeretnél várni, sőt, ha ajándékot is szeretnél kapni (első 20 rendelő), akkor nincs más teendőd, mint írni Rubynak.)

Ruby elérhetőségei:
Ruby Saw hivatalos facebook oldala: https://www.facebook.com/rubysawofficial/?ref=br_rs
Ruby Saw facebook csoportja (ahonnan letölthetőek a korábbi könyvei): bit.ly/rubysawcsoport
Az írónő blogja: http://www.redone.gportal.hu/?fbclid=IwAR2e-aC3iOigxhM4Ccms7lGBdV6ZESsdHjlbsLkV7OW0k_M7vf_3G_Oosx0
Az írónő e-mail címe: rubysawwriter@gmail.com

Köszönöm szépen Rubynak a lehetőséget, hogy előolvashattam a regényét!:)
Ti olvastatok már az írónőtől?:) Ha nem: terveztek?
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka