Könyvértékelés - Mona Kasten: Feel Again – Érezz újra!

A mai könyvértékelés középpontjában Mona Kasten Feel Again – Érezz újra! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Úgy volt, hogy Isaac csak egy projekt lesz a számára – de Sawyer szívének más tervei voltak.

Sawyer Dixon fiatal és kemény – és kívülálló. A szülei halála óta senkit nem enged közel magához; ám ez megváltozik, amikor megismerkedik Isaac Granttel. A kocka Isaac a szemüvegével és különös ruháival valójában szöges ellentéte azoknak, akik bejönnek neki. De amikor a srác, akinek elege van a szingliségből, a segítségét kéri, megegyeznek valamiben: Sawyer rosszfiút farag Isaacből, és cserébe megörökítheti az átalakulását egy egyetemi projekt keretében. De a lány nem számol azokkal az intenzív érzelmekkel, melyek közte és Isaac közt izzanak.

Romantikus, de kicsit sem giccses szerelmi történet fiatal felnőtteknek.

A könyvről:

Nem titok, hogy Mona Kasten sorozata lenyűgözött. Bármilyen platformon, ahol csak lehetőségem adódik rá, nem győzöm ajánlani a követőimnek/olvasóimnak, hiszen kiemelkedőnek tartom a Rubin pöttyösök között. Ahogy a sorozat első két kötetét, úgy ezt a harmadikat is imádtam. Egyszerűen jó érzéssel töltött el az olvasása, az első oldalaktól kezdve mosolyogva faltam a sorokat. Sawyer és Isaac története minden várakozásomat felülmúlta.

Az előző részből már valamennyire megismerhettük Sawyer és Isaac karakterét, így különösen izgatottan álltam a könyvük elé, mivel nem tudtam elképzelni, hogy milyen hangulatú regény várhat rám. Aggódtam, hogy Sawyer talán túlságosan önpusztító magatartást fog folytatni, vagy Isaac nem tud túllépni a félénk fiú benyomásán, de hatalmasat tévedtem mindkettőjük esetében. A páros dinamikája nagyon jól működött, a köztük lévő különbségek ellenére is hamar megtalálták a közös hangot, a levegő csak úgy szikrázott körülöttük. Odáig voltam a szerelmi szálért, ezt másképp nem is tudom megfogalmazni.

A kioldógomb kattanásakor rám nézett. Vigyorogva rázta a fejét.

– Mégis mit művelsz velem? – kérdezte.

Ezt akár én is kérdezhettem volna tőle.

A könyv egyik fontos mondanivalója, hogy nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk. Mi döntjük el, hogy kik vagyunk, hogy kik szeretnénk lenni, és nem hagyhatjuk, hogy mások szabjanak határokat nekünk. Sawyer és Isaac esetében is megfigyelhető, hogy a környezetükben lévő személyek ítéletet mondanak felettük, beskatulyázzák őket, de szerencsére mind a ketten elég erősek ahhoz, hogy megmutassák a világnak a valódi személyiségüket. Mindkét karakternek nehéz múltja volt: Sawyer fiatal korában elvesztette a szüleit, majd a nagynénje gondozásába került, aki számtalan módon megkeserítette az ő és a testvére életét. Nehéz időszak van a háta mögött, amely megkeményítette a lány személyiségét, és amelynek hatására teljesen bezárkózott. Nem akarta megnyitni a szívét senki felé, mivel nem szeretett volna sérülni. Isaac gyerekkora is szívszaggató volt, de a jelen is bőven tartogatott konfliktust. A kötetben bebizonyosodott újra, hogy az emberek kegyetlenek tudnak lenni, és olyan dolgok miatt bántani másokat, mint például az öltözködésük, az anyagi hátterük. Ha pedig valaki úgy nő fel, hogy folyamatosan csak a bántást kapja másoktól, az bizony hatással lesz a felnőttkori viselkedésére is, ezt Isaac esetében is megfigyelhettük. Mindkettőjüknek bőven volt mit feldolgozniuk, de szerencsére ott voltak egymásnak, hogy támogassák egymást ezen a kissé rögös úton.

– Egyszerűen csak el kellett jönnek onnan, és megnéznem, hogy mi minden egyebet tartogat még számomra a világ. Megnézni, hogy egyáltalán mit akarok csinálni. Olyan sok tanulnivaló van, olyan sok felfedeznivaló, aminek eddig még csak a töredékét láttam. Egyszerűen… többet akartam.

A regényben nagy szerepet kapott még a valahová való tartozás kérdésköre. Sawyer mindig csak a testvérére számíthatott, de most úgy érzi, hogy őt is elveszíti, hogy senkije sem marad. Sawyernek meg kell tanulnia megnyitni a szívét, bízni másokban, esélyt adni az embereknek, hogy bebizonyítsák: igenis fontos nekik. Muszáj kiemelnem a Dawn-Kaden-Allie-Spencer és társaik baráti körét, amely társaságot továbbra is imádom. Ha valakinek ilyen barátai vannak, akkor az garantáltan nincs egyedül. Megmelengették a szívemet, hogy mennyire kedvesek és odaadóak, akikre mindig lehet számítani. Igazi barátok.

Összességében azt tudom mondani, hogy továbbra is imádom a sorozatot, továbbra is csak ajánlani tudom. Mona Kasten írói stílusa nagyon könnyed, a könyvei olvasása komfort érzetet ad számomra, az általa megteremtett karakterek és történetek pedig kiemelkedőek. Izgatottan várom, hogy mit rejt a további két kötet, az biztos, hogy én olvasni fogom azokat is.

Isaac halkan sóhajtott. Aztán magához húzott.

– Úgy nézel ki, mint akinek egy ölelésre van szüksége – mondta halkan.  

Kellett egy pillanat, hogy megértsem, mit is tesz éppen. Ez a szemétláda tényleg átölelt engem.

Ti olvastátok már a sorozatot?

A sorozat részei megvásárolhatóak erre a linkre kattintva.

További szép napot kívánok,

Dorka

Könyvértékelés - Mona Kasten: Begin Again – Újrakezdés

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Mona Kasten Begin Again – Újrakezdés című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Kaden hozza a szabályokat – Allie egytől egyig megszegi őket.

Mindent elölről kezdeni! – ez Allie Harper leghőbb vágya, amikor Woodshillbe költözik, hogy ott járjon egyetemre. Ezért az, hogy épp egy nagyképű rosszfiúnál köt ki albérletben, egyáltalán nem illik a terveibe.

Kaden White ugyan hihetetlenül vonzó – de a tetoválásai és a pimasz viselkedése miatt nem éppen ő az, akivel Allie egy lakásban szeretne élni. Főleg, hogy a srác legelső dolga, hogy felállít egy szabályokból álló listát. A legfontosabb: soha nem lehet köztük semmi!

De Allie hamar rájön, hogy Kaden álarca mögött sokkal több minden rejtőzik, mint ami eleinte látszik. És minél közelebbről megismeri, annál lehetetlenebbé válik számára, hogy a kettejük közt vibráló heves bizsergésről ne vegyen tudomást…

Talán épp a legvalószínűtlenebb helyzetben lehetséges az újrakezdés?

A könyvről:

Mona Kasten regényével kapcsolatban már az első pillanatoktól kezdve jó megérzéseim voltak, hiszen abszolút a komfortzónámon belüli olvasmány, ígéretesnek tűnő történettel a fülszöveg alapján. Nem is volt kérdés, hogy én ezt a könyvet minél hamarabb olvasni szeretném. Megkaptam azt, amire vártam? Igen, sőt, még többet is! Mielőtt azonban kitérnék a történetre, szeretném kiemelni, hogy mennyire odáig és vissza vagyok ezért a borítóért. Imádom a színeit, a stílusát, szerintem tökéletesen passzol a kötethez.

Az alap szituáció szerint Allie elköltözik messzire a családjától, hátrahagyva a korábbi, fényűző, de annál inkább álcába bújtatott életét, és egy vonzó rosszfiúval kerül egy albérletbe. A gördülékeny közös élet érdekében Kaden felállít egy szabályokból álló listát, de természetesen mindez felborulni látszik, amint jobban megismeri Alliet. 

Nagyon tetszett, hogy ez a könyv nem csak egy átlagos romantikus kapcsolatot mutat be nekünk, hanem annál sokkal többről szól. Végre egy new adult történet, ahol normális kommunikáció van a karakterek között! Nagyon nem szeretem az olyan regényeket, ahol 50-100 oldal után már hatalmas a szerelem, és közben két normális mondatot nem váltottak a szereplők. Fontosnak tartom, hogy legyen beszélgetés két fél között, hiszen számomra ez az alapja minden emberi kapcsolatnak. Kaden és Allie bár más világból érkeztek, de egész hamar megtalálják a közös hangot. Élmény volt olvasni a beszélgetéseiket, a civódásaikat, és külön tetszett, hogy annyira valóságosak voltak. Mint említettem, ez a könyv nem csak egy átlagos romantikus kapcsolatot mutat be nekünk, hanem alaposan kitér a múltban szerzett sérelmekre, a fájdalomra, és egy nagyon fontos témára is, amelyet a spoilerek elkerülése végett nem szeretnék megemlíteni, de annyira komplex és annyira érzelmes történet, amely megmutatja, hogy nem minden fekete és fehér, hogy az ember néha hibázik, de a hibákból lehet tanulni, és tudnunk kell felállni egy-egy rossz lépés után. Számomra ez a regény többet nyújtott, mint a legtöbb new adult romantikus történet, sokkal árnyaltabbak voltak a karakterek, a kommunikáció megléte külön öröm, a komplex háttérsztorik pedig már csak a habot jelentették a tortán.

Apropó, karakterek. Allie egy hihetetlenül szimpatikus hősnő, aki két lábbal áll a földön, aki kedves, vicces és bátor, hiszen képes teljesen új életet kezdeni, hátrahagyni mindent, ami eddig körülvette, és azt gondolom, hogy ehhez nagy bátorságra van szüksége az embernek. Kadent imádtam. Egyszerre komoly, vicces, érzelmes, aki néha rossz döntéseket hoz, de annyira szerethető figura, hogy öröm olvasni a benne lezajló változásokat. A baráti társaságukra már nincsenek is szavaim. Annyira szerethető mindenki! Hűségesek, kedvesek, viccesek, akikre mindig lehet számítani – azt hiszem, hogy mindenki ilyen barátokról álmodozik, és egyszerűen jó elmerülni a sorok között, megismerni őket, és olyan, mintha az olvasó maga is ott lehetne ebben a fantasztikus társaságban.

Mostanában jobban kedvelem a slow burn románcokat, ahol tényleg van idő kiteljesedni egy kapcsolatnak, ahol van idő kialakulni az érzelmeknek, és ahol tényleg valóságosnak tűnik a történet, és nem egy „meglátta, rögtön megszerette, egy hét múlva bár a legboldogabb pár” sztorit kapunk. Számomra nem volt elnyújtott sem, pont ideális mennyiséget kaptunk mindenből: drámából, romantikából, barátságból, vicces szituációkból.

Összességében elmondhatom, hogy imádtam ezt a könyvet, nagy kedvencem lett. Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, és izgatottan várom a folytatást, amely szerintem egy még viccesebb történetet fog elénk tárni, már csak a két főszereplőt ismerve is. Ha még nem olvastátok, akkor itt az ideje! Higgyétek el, megéri!

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka